Sport és testnevelés, 1955 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1955-06-01 / 6. szám

­ A Népstadion átalakítása az EB-re A magyar válogatott csapat adatai Nehéz leírni azt az örömet, amelyet az EB rendezési jogának nekünk ítélése keltett a veteránok szívében. Ezek a veteránok — köztük magam is­ — ma már mint szervezők, játékvezetők és edzők dolgoznak a magyar kosár­labda fejlődése érdekében. A hír fedélzetre szólított mindenkit. Vé­gig gondoltuk azokat a nagy ver­senyeket, de elsősorban azokat az EB-ket, amelyeken részt vettünk. Mi volt ott jó, mi nem bizonyult helyesnek. Aztán nekiláttunk a munkának. De a sok probléma mindmegannyi sárkány támadt fel előttünk. Hol rendezzük meg? Milyen talajú pályán? Milyen pa­lánkkal? stb.... A nehézségeket hamarosan leküzdöttük és választ kaptunk minden kérdésre. Most tapasztaltuk csak igazán, hogy milyen könnyű a szervezés ott, ahol a sport az állam ügye. Hogy is volt csak, mit csinál­tunk eddig? Először azt kellett eldöntenünk, hogy hol bonyolítsuk le a nagy versenyt. Két lehetőség között választhattunk: a Millenáris és a Népstadion között. Az érdeklődés nagy fokára való tekintettel el kellett ejteni a Millenáris pályát, mert az a veszély fenyegetett, hogy a nézőket nem tudjuk majd elhelyezni. Az OTSB úgy oldotta meg a problémát, hogy a Népsta­dion díszpáholya előtt olyan ál­landó pályát létesített, amely egyaránt alkalmas lehet kispályás kézilabda, röplabda, ökölvívó, te­nisz stb. mérkőzések lebonyolítá­sára. A pálya helyének kijelölése után a világítást kellett megolda­ni. Két megoldás között lehetett választani: mennyezeti és fény­szórós világítás között. A próba­világítás megmutatta, hogy az előbbi mellett kell dönteni, mert az üvegpalánkok miatt a játéko­sokat erősen zavarná a reflekto­rok vakító fénye. A mennyezetvi­lágítás megteremtésében is akad­tak nehézségek, elsősorban az, hogy kímélni kellett a labdarúgó­­pálya gyepét. A szakembereknek végre sikerült úgy elhelyezniük a tartóoszlopokat, hogy a labdarú­gópálya kárt nem szenvedett. Európabajnokság első ízben ke­rül megrendezésre szabadtéri, fa­­padlós pályán, üvegpalánkokkal. Az üvegpalánkok egyébként ed­dig nálunk ismeretlenek voltak. Játékosaink csak külföldön ját­szottak üvegpalánkos pályán. Eze­ket francia cégtől rendelte meg az EB rendezőbizottsága. Ennek a kipróbálása is megtörtént, sajnos eleinte nem a legnagyobb siker­rel, mert a gyűrűk rögzítése nem volt megfelelő. A szakemberek már dolgoznak, hogy ezt a hibát is kijavítsák. A mérkőzéseken magyar gyárt­mányú, olasz szeletelésű labdák­kal játszunk. Ezekből a labdákból már 70 db-ot gyártottunk. A lab­dák minősége a legkényesebb igé­nyeket is kielégíti, s újabb elis­merést fog szerezni a szocialista magyar iparnak. A külföldiek máris erősen érdeklődnek a lab­dák iránt, sőt rendeltek is az ARTEX révén. A magyar válogatott kosárlabda csapat a tavalyi FVB-én szerepelt utoljára hazai közönség előtt. Ha visszaidézzük emlékezetünkbe eze­ket a színvonalas és izgalmakban bővelkedő mérkőzéseket, akkor bizonyára eszünkbe jut, hogy a magyar csapat magassági átlaga igen megnyugtató volt. A kevésbé tájékozott érdeklődők meglepet­ten szemlélték a nyurga kosaras legényeket. A szakmabelieket pe­dig a szakmai szabálybeli és sze­mélyi kérdések özönével árasztot­ták el: kicsoda ez, kicsoda az, hol játszik, mit tud, milyen magas, hányszor volt válogatott stb. Egy izgalmas mérkőzés hevében ter­mészetesen nagy önuralom kell ahhoz, hogy nyugodtan válaszol­junk ilyen kérdésekre. Mégis szí­vesen álltunk kötélnek, mert tud­juk, hogy milyen sokat jelent, ha a közönség tájékozott és mindent tud azokról, akiket esetleg egy héten át figyel. Minden mérkőzésen összesen 12 játékos szerepelhet, akik közül egyszerre 5 fő van a pályán. A többiek játékára cserék révén, vagy kipontozás, esetleg kiállítás után kerül sor. A játékosok meg­különböztetése azonban könnyű, mert a mezén mindenki elől is, hátul is számot visel, s ezt a sor­számot az EB tartama alatt nem változtathatja meg senki sem. A gyűrű magassága (3,05 m) megmagyarázza, hogy a játékos magassága és ruganyossága miért oly fontos tényező ebben a játék­ban. Ezért morajlik fel a közön­ség, amikor a pályára kifutó csa­patban lát néhány könnyedén mozgó óriást. Igen, nem elég a magasság, mert ez csak akkor ér­ték, ha megfelelő gyorsasággal, ruganyossággal, sőt labdaérzékkel is párosul. A mai magyar csapat­A rendezőbizottság kijelölte már a csapatok és a külföldi ven­dégek tartózkodási helyét, sőt az öltözőket is. A játékosok, amikor nem játszanak, az „M“ szektor­ból nézhetik ellenfeleik mérkőzé­seit. * Természetesen van még tenni­valónk, de a munka a vé­ge felé közeledik és nem is vitás, hogy időre minden készen lesz. Úgy kívánjuk megrendezni ezt az EB-t, hogy a részvevők s a nézők sokáig és boldogan emlékezzenek vissza erre a bizonyára nagyszerű találkozóra. Velkei Ferenc technikai biz. elnöke­ban sok a 190 cm-en felüli játé­kos és ezek mind rendelkeznek az előbb felsorolt tulajdonságokkal is. A nézőtérről nem is látszanak magasaknak, s a közönség hajla­mos arra, hogy „alacsony növé­sűdnek nevezzen egy Gremin­­gert, Pappot — akikről csak ak­kor derül ki, hogy nem is olyan „pici“, — ha a tömegbe elvegyül. Alábbiakban táblázatos kimuta­tásban bemutatjuk a magyar csa­pat tagjait azoknak az adatoknak felsorolásával, amelyek kosárlab­da szempontjából érdekesek. Láthatjuk, hogy a magyar csa­patot túlnyomó többségben magas játékosok alkotják. Ennek ellené­re sem lassú a csapat, mert a ma­gas játékosaink gyorsak és moz­gékonyak. * És hogyan állnak az ellenfelek magasság tekintetében? Azt hi­szem, egyetlen ország csapatában sem találtunk annyi magas játé­kost, mint a magyar csapatban. Egy-két magasabb játékos azon­ban igen sok ország csapatában akad. Az EB egyik érdekessége lesz például az első olyan váloga­tott európai kosárlabdázó, aki 210 cm-nél magasabb. Ez a szovjet csapat 218 cm magas középjáté­kosa, 2 m-en felüli játékost talá­lunk a csehszlovák, a francia és a bolgár csapatban is. Elképzelhet­jük, hogy ezek a 2 m-en felüli já­tékosok milyen harcot fognak vívni a kosarak alatt a lepattanó labdáért! Tudni kell ehhez, hogy a lepattanó labdák megszerzése eldöntheti a mérkőzés sorsát. Va­jon Bencze, Zsíros, Cselkó, Gabá­­nyi tudják-e tartani az ellenfél óriásait? Ennek döntő következ­ményei lehetnek!

Next