Sportélet, 1901 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1901-01-06 / 1. szám
. A pedigree semmiesetre sem magyarázza meg azt a nagy bizalmat, melyet istállója e ló iránt mutat, mert egy Newminster-keresztezéstől eltekintve, egész jelentéktelen. De Metcalf valószínűleg tudja, hogy mit csinál. A másik nagyratartott ló Siranagar, a szép fekete Barrister féltestvére, melyet Wahrman Rikhárd nevelt, de amelyet pár nap előtt egész ménes- és versenyanyagával együtt eladott Beretvás Endrének, így tehát Siranager is Metcalfhoz került. Pedigreeje az alábbi: Siranagar 2 Valóban oly pedigree, mely a legkényesebb igényeket is kielégítheti. Feltűnő a sire-vérnagy bősége, főleg a 12 családé, melyre inbreed is, továbbá a Stockwell keresztezés. A Saraband csikók Németországban fényesen beválik és így kétszeres érdeklődéssel nézhetünk Shranagar pályafutása elé. A harmadik sötét derbycrack Jékey százados kormosa, melynek származása a következő : Kormos 4 Kunst 4. Mágus 9 Nagyon gyenge pedigree, mert bár a szülők jó egyedek, absolute nem illenek egymáshoz. Szóval, a felsorolt három ló között az elsőség feltétlenül Shranagart illeti, soha nem is közelítettem feléd. Mindenki hitt nekem, mindenki a tipem után ment és még pénzt is kaptam érte. És mindenki letört. Azután én is tettem magam brokendown-nak. Vettem egy rongyos ruhát és még sajnáltak is az emberek. Mi, Georgie. Azt hiszem meg vagy velem elégedve .... — Bravó Dick, nagyon jól csináltad. Hiszen mi chichesteriek — nevetett Elkington — értjük a dolgunkat. Adhatunk néhány kilót ezeknek a hülye izlandiaknak. De igyál már, te szegény, rongyos tipster. A lerongyolt alak koczczintott Elkingtonnal és hihetetlen gyorsasággal lehajtott egy pohár Pommeryt. — Most már nem baj, ha meglátnak is együtt bennünket. Azt hiszem, Georgie, úgy sem kívánkozol többé visza Babrahamba. — Nem én Dick, soha. Egy bőrt már lehúztunk róla, de azt legalább alaposan. — Igaz Georgie, hova megyünk most, micsoda város «következik»? — Még nem tudom bizonyosan, Dick, Izlandból mindenesetre elmegyünk. — Hazamegyünk valami kisebb pályára ? Talán Warwickba, vagy Stocktonba ? vagy talán éppen Chichesterbe ? — Nem őrültem meg Georgie. Levetkőztetni nem hagyom magam most, amikor van valamim. Tudod, nálunk milyen veszedelmes plungerek vannak. Egy rossz esztendő és vége annak, amit Babrahamban megkerestünk. No Dick, én mondhatom, sokkal jobban el akarom a pénzemet helyezni. — Mit akarsz csinálni Georgie ? — Támadt egy eszmém. Elmegyek Angliából ? — Megőrültél ? — Nem én. Hanem elmegyek egy jobb országba, ahol nincs annyi hiéna, mint itt, olyan országba, ahol sok a nagy úr, sok a pénz és mindenki balek. — Én is veled menjek ? — Nem, Dick, oda már nem kellesz. Ott tisztességesen is el lehet boldogulni, nem kell hozzá «hamis tipster.» — Micsoda ország az, ahol tiszteségesen is meg lehet még élni ? — Sok angol megmondhatná neked Dick, mert a Maddenek, Beesonok, Bensonok, Hespek sok év óta élnek ott tisztességben. — Hiszen ez Hungary ! — Igen Dick, Magyarország. Mondhatom jó ország. Ott lovagol az öreg Willy Peasnall és Sharpe, a Frankie. Amikor hazajönnek elkölteni pár száz fontot, azt beszélik, hogy náluk még a selling pinterek is pezsgőt isznak. Hát még a fogadásokban milyen gavallérok! — Ugyan ,Georgie, igazán ? — Ott mindenki kötelességének tartja veszteni. Az nem is úr, aki nem áldoz a lótenyésztésre . . . — Akkor startolj, Georges Elkington, eredj abba a szép országba. Fizesd ki a részemet és légy boldog, gondolj a te jó barátodra, Dick Knowlesre. A rongyos tipster még egy könycseppet is hullatott. — Igaz Dick, hát te mit csinálsz majd, hogy ha itt hagy az ownered ? — Majd csak én sem veszek éhen. Az az 5000 font, ami a babrahamiak pénzéből nekem jut, elég lesz, hogy eltartson. Megyek Newmarketbe, tudod jól, hogy ott mindég megél egy élelmes tout és egy ügyes tipster. Tudom, rajtam fognak letörni még a nagy bookyk is . . . Akkor nincs semmi baj Dick, adjon az Isten sok szerencsét neked is. Hát te Newmarketbe, én Pedig Budapest felé. No, de Chichesterben még beszélünk róla. Addig is igyak, te rongyos tipster. Mind aketten felkaczogtak. — Szegény newmarketiek — mondta még nevetve Georges Elkington. — Szegény magyarok — duplázott rá Richard Knowles. (Folyt. köv.) SPORTÉLET INNEN-ONNAN. Hatodik évfolyamába lép a Sportélet mai számunkkal. Olvasóink bizalmában jelentékenyen megerősödve kezdjük az újévet, ígéretével annak, hogy ezentúl is a sportközönség és versenyügy szolgálata lesz minden törekvésünk. Hála a magyar sportsmanvilág nagyobb érdeklődésének, tehetjük ezt ezentúl az eddiginél is nagyobb arányokban, fokozódottabb akarattal és a versenyügy intenzívebb szolgálatával. A magyar Turffal és Magyar Turf krónikával sportközönségünk olyan kényelmes segédeszközöket kapott, amely egész versenyügyünknek kétségkívüli hasznára van — s ezek a segédeszközök díjtalanul állnak rendelkezésére a Sportélet minden előfizetőjének. Kérjük amaz olvasóinkat, akik az előfizetési pénzt még nem küldötték be, hogy előfizetésüket mihamarabb megújítani méltóztassanak, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be. A Magyar Turfkrónika az 1900-ik évről már megjelent s el is küldtük mindazon legalább féléves előfizetőinknek, kik az előfizetési pénzt már beküldték. Amint az előfizetési pénz lapunkhoz beérkezik, azonnal megküldjük díjtalanul a Magyar Turfkrónikát, amely a sportirodalomban eddig páratlan, rendkívül díszes kötésben jelent meg 460 oldal terjedelemben. Tables of Pedigree’s of Torough bred horses czímen Wackerow Károly úr, a M. L. E handicaperje, nagyszabású munkát adott ki. Kitűnik ebből a munkából mindenekelőtt, hogy Wackerow úr nemcsak jó handicaper, hanem kitűnő pedigree-búvár is, hogy tehát nemcsak a lóversenysport, de a lótenyésztés terén is elsőrangú kapacitás. Könyve valóban a legáttekintőbb formában tartalmazza mindazon telivérek pedigreejét, melyek 1897-ig bezárólag az osztrákmagyar monarchia területén ellettek, vagy ide importáltattak és a táblázatok, melyek a méneskönyvből mindenkor kiegészíthetők, lehetővé teszik minden testver pedigreejének a legvégső forrásokig való kifejtését. A könyv elrendezése 1901 január 6.