Sporthirlap, 1919. július-december (10. évfolyam, 27-68. szám)
1919-07-07 / 27. szám
A • / 1 Inteltedzés ágával Szerkesztőség: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 75—25. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 908. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ............ 50 kor. Fél évre ..................................................25. MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN KORÁN REGGEL. Ara 1 kor. 40 ffill. Kapható minden dohánytőzsdében. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban, IV., Sarkantyus u. 3., valamint a hirdetőirodákban, Ausztria részére Mossa , Rudolfnál, Wien, I., Seierstatte 2. Németország részére August Scherinél, Berlin, Zimmerstrasse 37—41. Világbéke a sportban. Az angol sport üzent Európának... Olyan most a vén Európa sportja, mint a csorba mozaik. Legszebb, legcsillogóbb ékköveit tördelte ki a háború. S hiába igyekszik Franciaország, hiába segít neki Amerika, vakolattal és gipszcsipkézettel nem lehet pótolni a hiányzó nemes köveket. Mit ér a párisi Pershing-olimpiász a magyar vívók, footballisták, birkózók és a német evezősök, úszók és atléták nélkül. Van-e értéke a vívóbajnokságnak a magyar vívók távollétében ? Ki fogja meggyőződéssel ünnepelni a győztes mell- és hátúszókat, mikor Németországot kizárták a versenyekből? S várjon büszke lesz-e Anglia az evezős győzelmekre, mikor Ludwigshafen és Mainz négyeseit nem engedik a starthoz ? Kétélű fegyver a sportbojkott, nemcsak azt sebzi meg, akire sújtanak vele- Lám, Franciaország húzta ki elsőnek a hüvelyéből, s máris halálra sebezte vele a világraszólónak tervezett párisi kis olimpiászt. Amerika letarolja az atlétika csenevész rétjét, a többi sportágban pedig alig akad majd nevezetesebb esemény. És ez érthető is. Még Svédország — északi barátunk — sem vesz részt a küzdelmekben nagyszerű atléta és birkózógárdájával, igen, még a semleges országok legtöbbje is távolmarad a gyűlölet és a harag párisi sportünnepségétől. Soha sem mondták ki, mint határozatot, nem öntötték formába, nem szorították szabálybéklyóba, nincs elnöksége, vezetősége, nincsenek alosztályai, de azért mégis él és a győzniakarás ellenállhatatlan erejével lüktet a szívekben a sport-internacionalé öntudata. A sportot nem lehet blokkozni, nem lehet a szárnyait lenyirbálni. Szenvedünk a sportbojkott miatt, amit a volt központi hatalmak sportjára kimondták, de szenvednek miatta a bojkottálók is. S hiába fenekedik ellenünk még mindig Franciaország, hiába agyarkodnak azok, akik a sportban is az engesztelhetetlenséget hirdetik, mint politikai dogmát, a lelkekben élő sport-internacionálé győzelmesen fog megbirkózni velük. A sportban ugyanis nincsen meghátrálás, holmi tekintély előtti kalapemelgetés, a sport nem a nagyhangúak, az érdemekben megőszültek és nem a megszerzett tekintély Eldorádója A sportban örökös a küzdelem s egyik vonzó sajátossága az, hogy a jobbak a vadász szenvedélyével űzik és hajszolják a legjobbakat. S a vadászterület, a pálya az egész világ. Stolehmainen Amerikában mérkőzik a jenki futókkal. Akárki vívja ki magának Ausztrália szkifbajnokságát, azonnal siet Londonba, hogy a Themsen küzdhessen Barryval a világbajnokságért. Mária Miltiades Henley vizében állt starthoz Blackstaffe ellen, Toldi, Halmay és Szathmáry Angliába utaztak a legjobbak nyomában, viszont az ausztráliai Baurepere Budapestre jött, mert akkor itt versenyezett egyetlen méltó ellenfele, a magyar Las Torres. Sohasem voltak ennek a grandiózus sportpályának határai. És a legjobbak sohasem fognak határsorompókba belenyugodni. Az angol football nem fog győzelmes útjában a Rajnánál megállni, s nem tudjuk elképzelni azt, hogy a svéd és a finn birkózók, meg a svéd atléták tiszteletben tartsák azt a bojkotthatárt, amely őket legforróbb küzdelmük színhelyétől Budapesttől elválasztja. Érzik ezt Angliában, de tudják azt is, hogy a volt központi hatalmak sportja nem segíthet ezen. A magyar és a német sportnak csak egy joga van: tűrni és el nem múló reménykedéssel várni a keserves helyzet végét. Csak kívülről jöhet segítség és csak Anglia mondhatja ki a megváltó szót. És Anglia máris üzent Európába ... Az angol sportélet kimagasló alakjai előterjesztést tettek Párisban egy sportszervezet létesítésére, a népek szövetségével szoros összefüggésben. Az előterjesztést beható tanulmányozás után elfogadták egy megindítandó tárgyaás alapjának. A sportbéke létrehozását célzó javaslat mindenképpen komoly, mert az angolok kész programmal álltak elő. A programnak egyik döntő fontosságú pontja az, amely kimondja, hogy a Sport népszövetség székhelye Genf, tehát a sportbékéért küzdő Svájc fővárosa legyen. Megnyugtatóan hat, hogy Jackson, a remek oxfordi futó, a svéd olimpiász 1500-as bajnokságának a győztese és Baker, Cambridge legkiválóbb atlétája állnak a mozgalom élén és ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy az angol atlétika mondvacsinált ürügy alatt szinte tüntetően távolmaradt a Pershingolimpiásztól, akkor csakugyan jogos érdeklődéssel várhatjuk a Sport-népszövetség megalakulásáról szóló újabb híradást. úgy érezzük, hogy hatalmas lépés történt a sportbéke felé. Semleges barátainké, Svédországé és Svájcé az érdem oroszlánrésze, mert bojkottal és blokáddal nem törődve, tüntető rokonszenvvel nyújtották felénk baráti jobbjukat, kerülték el az antant-versenyeket, de boldogok és hálásak vagyunk azért is, hogy végre az angol sport is megtalálta a szívét. . . Árakor. 40 fillér. 27. szám._______ Budapest, 1999 július 7.___________________X. évfolyam. FOOTBALL Gyöngyélet Bécsben. A sportkörökben élénken tárgyalják az MTK és az FTC végnélküli bécsi vendégszereplését, amely oly monstre programmá dagadt, mintha az osztrák főváros közönségének az élelmezési mizériák megszűnése után az volna most már a leghőbb óhaja, hogy legalább is minden második napon egy magyar csapat vereségében gyönyörködjék. Különösen, a Bécsnek feltálalt MTK—FTC hegemóniás küzdelem volt szapora szóbeszéd tárgya, a mérkőzés megismétlésére irányuló szándéknak hírét pedig — amit mindaddig, míg a bécsi lapok pozitív tervként nem közöltek, még a két klub sportprogrammjába legjobban beavatottak sem mertek elhinni — valósággal ijedt megrökönyödéssel vették tudomásul az edzett szenzációt kedvelők is. És az igazságnak megfelelően meg kell állapítanunk, hogy mindennek csak hízelgőnek nem nevezhető meghatározásokkal illette a sportközvélemény túlnyomó részben két vezető egyesületünkben Bécsben viselt dolgait. Mindennek, csak nem sportcélokat szolgáló és sportszerű intencióktól irányított vállalkozásnak minősíti csaknem mindenki a két csapat programmját, amelynél a tisztán és korláts mérséklet nélküli szórakozási jelleg megengedhetetlenül kirívó módon szökik előtérbe. Ha valaha történt a sport jelszavával visszaélő, a korrekt sportfelfogással össze nem egyeztethető szilaj élvhajhászássá sülyedt. A két utazásé, úgy minden esetre az MTK-nak és FTC-nek ez a túrája kivívta magának e téren a rekordteremtés kétes dicsőségét. Ezekkel a körülményekkel hozzák azután természetesen összefüggésbe a két csapatnak a mérkőzéseken elszenvedett eredményeit is, amelyek sportszerű mérlegelés esetén bizonyára csak arra indíthatnák a szereplőket, hogy a magyar footballsportnak a külföldön való képviselését minél sürgősebben abbanhagyják. Különösen éles elítélésre talál a két egyesületnek az a más szempontból nagyon is élelmesnek dicsérhető ötlete, amellyel az MTK— FTC mérkőzéseknek a külföldre is eljutott hírét kamatoztatják amatőr egyesületekhez nem méltó módon, azzal a nyilvánvaló számítással, hogy az így befolyó busás jövedelem fedezze a mesterségesen minél hosszabbra nyújtott tartózkodás költségeit, amelyeket a bécsi egyesületek természetesen csak a szereplés igazi értékének arányában hajlandók viselni. És fokozott mértékben irányul ez a vád az FTC ellen, amelynek csapata az MTK-val történt legutóbbi találkozás alkalmával öt percnyi játék miatt rendezte az ismert országos botrányt, most pedig úgyszólván napszámba hódol az akkor hamar megunt élvezetnek, finom disztingváló képességnek adva ezzel tanújelét, hogy más az ő szemében — már az ő sajátos sportfelfogásához idomítva — a sport és más az üzlet. A kisebb tőkeszegényebb egyesületek pedig csak újabb bizonyítékokat látnak mindebben örökké hangoztatott panaszuk megerősítésére, hogy teljesen meddő fáradozás részükről, ha jó játékosokat ■ ‘nevelnek, mert vajjan ki tud a, csábitág.