Sporthirlap, 1920. január-június (11. évfolyam, 3-52. szám)
1920-01-08 / 3. szám
Csütörtöki kiadás. Ára 1kor: 50 fillér. XI. évfolyam Budapest, 1920 január 8 fl teltedzes rpióde- ágával foglalt mofcó újság ■ Hi ———■ ■ ———1 — ”■ 1 ' ....... ....■■■■■■" . ■ -i.'r ■■■ ■ ■ i. Lili. i-Szürkesztőség: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3 Telefon: 75—25. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Sarkantyus u. 3. Telefon 903 ELŐFIZETÉSI ÁR. Egész évre 120 kor. Fél évre ..................................................00 . Negyedévre ..................................................30. MEGJELENIK HÉTFŐN ÉS CSÜTÖRTÖKÖN REGGEL. 903 Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban, IV., Sarkantyus u. 3. valamint a hirdetőirodákban, Ausztria részére Mosse Rudolfnál, Wien, I.,Seilerstatte 2. Németország részére August Scherlnél, Berlin, Zimmerstrasse 37—41. t Magyar átok. Harcos nemzet vagyunk. És sajnos nemcsak a nagy politikában meg a közéletbe is szeretjük egymást kissé föltűnő módon és kirívó lármával, hanem immár a sportban is. Öröm nézni, hogy a sport hány helyen lobog, több-kevesebb füsttel tarkítva, a pártoskodás tüze , labdarúgó sportban gomolyog a legorrfacsaróbb füst. S ennek olyan egyszerű oka van. Akármint is takargatják ugyanis, mégis kiütközik belőle, hogy jórészt üzleti okok, veszélyben forgó pályaérdekek idézték elő a most folyó harcot. Elgörbült a magyar futball iránytűje. Az egyetlen biztos nyugvópontra, a színtiszta amatőrségre mutatott eddig s ehhez híven azt vallotta az MLSz legsürgősebben megvalósítandó programpontjának, hogy a magyar futballt visszavezeti éltető, egyedül üdítő forrásához, a csorbítatlan, a makula nélküli amatőrséghez. Ennek a gondolatnak a jegyében üzent hadat a magyar futball Ausztriának s mi lelkesen tapsoltunk ehhez az akcióhoz. De ki beszél ma már az amatőr kérdésről, kit érdekel .Ausztria játékoscsempészete. A futball bajkeverői elterelték a figyelmet a futball életbevágó problémáiról s a polgárháború pusztító tüzét ültették el a futball közéletbe, tt most áll a harc. Két táborra oszlott az imént még egységes magyar futball, egymást tépve és marcangolva viaskodnak a pártok, elfelejtve, hogy csapásaikkal a magyar futballt sebezhetik halálra. Az ősi magyar átok, — amit sorsnak is lehetne nevezni, — teljesedett be a magyar futballon. A pártoskodás és belháború tanyája lett az atléta szövetség is. Pedig a magyar atlétika igazán nem engedhet meg magának ekkora fényűzést. Hiszen még akkor sem tudná kiegyenesíteni a derekát, ha minden egyesülete és minden embere egy akarásban forrna össze. Olyan ma még a magyar atlétika, mint a háborúból hazatért rokkant katona. Alig tudja vonszolni a lábát, sápadt, vérszegény, nyugalomra, levegőre, napfényre, dús táplálékra, segítő kézre volna szüksége. S az atlétika a nyugalom és az erőgyűjtés helyett, azonnal csatát kezd a mankójával. — Kérdjük, mi szükség volt pártokra bontani a MACZ békésen együtt dolgozó egyesületeit. Miért a hajtóvadászat sportsmanek ellen, akik minden tettükkel híven szolgálták az atlétikát? Vagy olyan rózsás a magyar atlétika helyzete, hogy ilyesmire is van ráérő ideje. Meggondolták az atlétika bajkeverői, hogy milyen helyrehozhatatlan hibát követnek el, ha nagy és érdemes munkát végzett egyesületeket elkedvetlenítenek ? Hát már senki sem tudja elfordítani az atlétikára leselkedő magyar átkot? Az úszósportban is füstölög a tető. Igazán nagy kár érte, mert az úszósport gyönyörűen talpra állt a múlt évben. A MUSz tisztikara érdemes és eredményes munkát végzett. Közönséget toborzott, versenyzőket nevelt, megteremtette úszósportunk jövendő alapját, a százméteres uszodát s újra visszaszerezte hitünket, amit az elmúlt évek meddősége már-már kiölt belőlünk Azt hittük, a MUSz mentes marad a pártoskodás tűzvészétől. S most aggodalommal, bánatosan figyeljük, miként gyújtják föl a MUSz békéjét is. A magyar átok, a széthúzás szenvedelme terpeszkedik lomhán, komoly feketeséggel a magyar sport égboltján. Sehol egy tenyérnyi kékség, sehol egy reménysugár. Mindenütt harcolnak, mindenütt párttusák folynak, amikor tömörülésre, az erők egyesített latba vetésére volna szükség. Fájdalmas dolog, hogy ezekben a mostoha időkben kontárokjátszanak a magyar sport primhegedűjén. FUTBALL A futballbojkott ügye. Még az antant-szövetségek sem tudtak megegyezni. Valóra válik az a reménységünk, hogy Anglia nem tudja kierőszakolni a központi hatalmak fejére olvasandó futballbojkottot. S ebben nemcsak a józanon gondolkozó semleges szövetségek akadályozzák meg, amivel egyébként számolt az angol futballszövetség, hanem — s ez már egyenesen a szenzáció erejével hat — hanem olyan szövetségek, amelyek az ántánt kebelébe tartoznak. Brüsszelben most ült össze az ántánthoz tartozó futballszövetségek kongresszusa, amely elé azt az ismeretes javaslatot terjesztette az EKA (English Football Association), hogy tiltsák meg a semleges szövetségeknek a volt ellenséges hatalmak szövetségeivel való sportérintkezést. A javaslat fölött hosszas és szenvedelmes vita indult meg, amiben különösen az angol, francia és az ír kiküldöttek vettek részt. A vélekedések és az elhangzott óhajtások olyan szélsőségesek és annyira áthidalhatatlanok voltak, hogy végül nem is döntöttek a javaslat sorsa fölött, hanem levették a kongresszus napirendjéről. Az ülésről szóló hírből hiányoznak a részletek s így csak a jelekből és a vitában részt vett országok után sejtjük és következtetjük, hogy az íreknek köszönhetjük a váratlan fordulatot. •Kiac vözgy ülése. A Kispesti Atlétikai Club a minap tartotta tisztújító közgyűlését. A tagok eddig még soha nem tapasztalt nagy szomban,jelentek meg s az egyes funkcionáriusok évi jelentését a legnagyobbtetszéssel fogadták. A jelentések után az új elnökség és tisztikar választására került a sor. A választások eredménye a következő : Elnök: Csimár Károly építészmérnök. Társelnökök lberharat Jáno postafőigazgató. Reinez Márk gyártulajdonos.. Reöthy Vladimír középiskolai igazgató. Ügyvezető elnök: Krausz Jenő, Alelnöki: • Reznicsek Imre postatanácsos. Főtitkár: Boldog Nándor,Titkár: Kónya Ferenc. Tooth Béla az FTC játékosa eljegyezte Sü- Frnka urbanyt.