Sporthirlap, 1920. január-június (11. évfolyam, 3-52. szám)

1920-01-08 / 3. szám

Az NSC tiltakozása. A bajnoki rendszer megváltoztatását célzó mozgalom egyik határköve az osztályközi ér­tekezlet összehívása volt. Megnyugtatóan hatott a tény, hogy a probléma kibogozását az MLSz elnöksége vállalta ezzel magára, de érthető megütközést keltett az, hogy a tizes blokkon kívül álló elsőosztályú egyesületeket elfelejtették meghívni rá. Ezzel persze új harcoknak a csíráját vetették el, mert nyil­vánvaló volt, hogy azok az egyesületek, a­melyek ellen a mozgalom tulajdonképpen szervezkedett, nem fognak belenyugodni egy határozatba, amelyet a meghallgatásuk nél­kül hoznak. A Nemzeti Sport Club nagyon helyesen meg sem várta a határozatot, ha­nem tiltakozással élt ellene. Az erről szóló átiratot, a­melyet Dr. Rohonyi Ede, az NSC alelnöke nyújtott át Oprée Rezsőnek, az MLSz elnökének, itt közöljük: A labdarúgó-sportban felmerült problémák bé­kés megoldása céljából múlt hónapban összehí­vott egyesületközi értekezlet határozata alapján a különböző osztályokba sorozott egyesületek osz­tályonként 3 kiküldöttet voltak választandók, mely kiküldöttek azután mint osztályközi bizottság ■ lesznek hivatva a felvetett kívánságok és kérdések komplexumát megvitatni s egy kompromissimus javaslatot az MLSz közgyűlése elé vinné. A II. és III. osztályú egyesületek ezen kiküldöt­­teket szabályszerűen összehívott értekezleten meg is választották s ellátták őket a megfelelő utasí­tásokkal, arról azonban mind a mai napig nem hallottunk, hogy az I. osztályú egyesületek össze­hívása iránt intézkedés történt volna.­­ A leg­nagyobb meglepetéssel s egyúttal megdöbbenéssel vesszük tehát a hírt, hogy a tekintetes Elnökség az osztályközi bizottságot f. hó 7-ére összehívta és pedig az I. osztályú egyesületek képviseletében Dr. Csányi József, Lázár József és Pártos Gyula urakat, mint az I. oszt. egyesületek megbízottait. Le kívánjuk szögezni ez alkalommal azt, hogy mi nevezett urak megbízatásáról mit sem tudunk, mert az őket kiküldő értekezletre meghívást nem kaptunk, sőt tudomásunk sincs arról, hogy ilyen értekezlet egyáltalán tartatott volna. —■­­Ilyen előz­mények után nyilvánvaló, hogy a­mennyiben tar­tott is ilyen értekezlet, annak határozatai bennün­ket nem kötnek, mert az értekezletnek bennünket kizáró lefolyása világosan mutatja az egyesületünk ellen irányuló tendenciát; ezek után természetesen nem nyugodhatunk meg a fent nevezett három úr személyében sem s azok kiküldetése­ ellen, mint­hogy az nem szabályszerűen történt, a leghatáro­zottabban tiltakozunk s óvásunkat jelentjük be. Kénytelenek vagyunk mindezek folytán, amennyi­ben a tekintetes Elnökség nem nyújt nekünk mó­dot, hogy a f. hó 7-ére összehívott­ értekezleten képviseltethessük magunkat, — az osztályközi bi­zottság tárgyalásai és határozatai ellen jogfenn­tartással élni s kérjük, hogy ezen tiltakozásunkat a most nevezett bizottság tárgyalásairól felveendő jegyzőkönyvekhez csatolni méltóztassék. Oprée elnök elismerte az átirat igazát, s azonnal intézkedett, hogy a tizes blokk első osztályú ellenzéke két taggal képviseltesse magát az osztályközi értekezleten. A fölösle­ges affér tehát, ha megkésve is, elsimult. Elutasított öt órás. A MÁV megóvta a JSC ellen lefolyns mérkőzését azon a címen, hogy a JSC csa­patában Klein Mór igazolatlanul szerepelt. A vizs­­trofit alkalmával megállapítást nyert, hogy Klein Mór a Klein Mózes néven leigazolt játékossal azo­nos és csupán a JSC­­intézőjének tévedéséből ke­­rült az összeállításba Mózes helyett a Mór név. A bizottság ezért a JSC intézőjét megdorgálta, a MÁV óvását azonban, elutasította. Elrendelte azon­ban a bizottság a MÁV-nak a 100 koronás óvás­­díj visszautalását. B­riluánst, gyöngyöt karátját 25.000 koronáig, IRBHYOT, 32-320 koronáig mindenkinél magasabb áron vess Vill­íl Népszinház,u­tca 7. sí, W Ml#NI üiífélM Kárnsa megyek, T­hatan, József-42-£9. . Telefonj­­ás séf 42-42$. SPORTHÍRLAP 3. szám, 4. oldal. JSevesen. Szétforgácsolódás — tömörülés’. A* közelmúlt napokban sok szó esett arról a­ mozgalomról, amelynek az a célja, hogy a bir­kózók, boxolók és súlyemelők a Magyar Atlétikai­­ Szövetségből kiválva, megalakítják az önálló Magyar Nehézatletikai­­Szövetséget. A régi és külföldön sok helyen már megvalósított eszmét a szakkörök egy­ része nagy örömmel fogadta és ezek mindenképpen arra törekszenek, hogy nehéz­­atlétikai Sportunk nagy válságának ezen — sze­rintük — egyedüli helyes megoldási módjával rántsák ki annak kátyúba rekedt, szekerét. A tetszetős és az eszme hirdetői által alapos tudással és józansággal megokolt tervnek azonban jelentős ellenzéke is van. Ezek teljes erővel abban fáradoznak, hogy a láváini szándékozókat a MASz-ban való maradásra bírják azáltal, hogy a MASz birkózó- és súlyemelőszakosztályának nagyobb autonómiát és hatáskört biztosítva, megadják a nehézatletika fejlődésének lehető­ségét. A harc megindult; hogy mi lesz az ered­ménye, azt ma még nem lehet előre látni. A már­­már feledésbe ment MASz—MOTESz viszály­kodás veti előtérbe — más formában — árnyékát és bármennyire, szakkérdésnek is látszik első pil­lanatra a vitában való állásfoglalás, a dolgok mélyére pillantva, az egyetemes magyar sport egyik legfontosabb, a jövő fejlődés lehetőségének leghatalmasabb problémáját látjuk a nehézatlé­­tika hívei egy részének a MASz-ból való kiválási és önállósulási törekvésében. A magyar sport, bár aránylag rövid múltra tekinthet csak vissza, bámulatos fejlettségre tett szert a közelmúlt évtizedekben. A sportolók száma évről-évre örvendetes módon szaporodott, egyre több sportágat karoltak fel az egyesületek, az egyesek által elért eredmények egyre közelebb jutottak a világ legjobbjaihoz, a szélrózsa minden irányába eljutott a magyar­ futball, a magyar kard, a magyar birkózó, úszó, céllövő, atléta stb. közbecsül­ésnek örvendő hírneve. Lassú, fokozatos volt a fejlődés és minden­ jel arra mutatott, hogy a magyar sport jó utakon jár, hogy az elvetett mag bő termést fog hozni. A sport tényleges­ művelői helyes ösvényt­ tapostak, de a vezetők­­ eltévedtek ! Igazi sportfejlődés csak ott lehetséges, ahol kellő szemeseid bír. Az egyén vagy helyesebben a sportoló tömeg,egyes tagjainak sportolási lehető­sége csak akkor­ van, ha a sporttársadalom min­den tagja megtalálja kellő helyét az egyetemes szervezetben. Egyéni szempontból teljesen elég, ha valaki forró nyári napon csónakba ül, kievez a Dunára, sütkérezik, úszkál é­s az alkonyat be­álltával szép csendesen hazaevez. Ezzel a sporto­lás minden ismérve be van töltve. Az illető a szó legideálisabb értelmében '’spor­t. De csak az egyén. Még pedig az az egyén, aki maga meg tudta teremteni sportolásának előfeltételeit. Az állam és általában a társadalomnak azonban az az érdeke, hogy minél többen sportoljanak. Mivel pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy a tömeg szervezetlen állapotban még a­ legszebb eszmék iránt is érzéketlen, megszervezve pedig — mint a közelmúlt példája mutatja — még a leglehetet­­lenebb tanok befogadására is képes ; arra kell törekedni, hogy kellő megszervezés után a társa­dalom minél szélesebb rétegeit vonjuk bele a sportba és kellő megszervezés útján mindenkinek sportlehetőségeit biztosítsuk. A sportbeli szervezésnek kellele útja van: önállósító decentralizáció. A magyar sport szer­vezése eddig a decentralizáció jegyében folyt. Az első komoly sportszövetség, a Magyar Testedző Egyesületek Országos Szövetsége (röviden MOTESZ) egyesítette úgyszólván az összes sport­­­­ágakkal foglalkozó egyesületeket. Nem­ kutatom b e helyen, hogy mely okból, de tény az, hogy az­ idők folyamán egyre sűrűbben önállósultak a­ , sportágak külön szövetségekben. Az­ egykor hatalmas MOTESz vezetőinek hibái következté­ben már-már csak­ halvány emléke a régi hatal­mas testületnek. A Magyar Labdarúgók Szövet­sége, Magyar Atlétikai Szövetség, Magyar Laszó Szövetség, Magyar Kerékpárosok Szövetsége, Magyar Lavon-Termis Szövetség, Magyar Kor­csolyázó Szövetség, Magyar Vivő Szövetség, Ma­gyar Ski Szövetség stb. egymásután, különböző időközökben alakul­tak és részben vezetőik tudásá­nak, részben a közönség támogatásának mérve szerint felvirágoztatták vagy elsorvasztották a sport illető ágát. A MASz, mely az MLSz mellett ma a leghatal-­­ masabb szövetség, a nehéz atlétika híveinek ki-," válási törekvése folytán ismét válság­ előtt."SÍr. » Anélkül, hogy a konkrét eset előzményeit rész-­­­­letesebben ismertetném, anélkül, hogy a­ meg­indult vitában most állást foglalnék, az amatőr­­sport iránti szeretetem folytán szükségét érzem annak, hogy az eddigi önadósítási iránnyal szem­ben a központosítás rendszerét ajánljam , ille­tékes körök figyelmébe. Valt-e egyáltalában szükség arra, hogy annyi­féle önálló sportszövetség legyen". Szerény véle­ményem szerint a szompásan, bevált svéd­ példa-­ alapján : nincs! Társas áll tőlem, hogy azoknak a sportembereknek a véleményéhez csatlakozzam, akik­­az új szövetségek létrehozásában csak egye­seknek különböző elnöki, alelnöki­ és titkári, meg jegyzői állások és elmek után való törtetését lát­ják. Nem­ akarok azoknak a radikális, mindenáron újítani akarók sorába sem lépni, akik a fejlődés fo­kozatosságának figyelembe vétele nélkül máról-hol­napra akarnak évtizedes problémákat megoldani. Csak azzal a szerény­ indítvánnyal hozakodom elő, hogy az eddig fennállott sok kisebb-nagyobb önálló szövetség helyiébe alkossanak a­­magyar sport igazi vezérei egyetlen Magyar Sport Szövet­séget, amelynek az összes sportágak eddig teljesen független szövetségei csak messzemenő autonómiá­val felruházott szakosztályai lennének. E meg­oldás révén — ha szabad e népies szólással élnem — kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Feltételezem, hogy a jelenlegi szövetségek élén csupa régi, kipróbált sportember áll. Mi szükség van arra, hogy ezek a kiváló munkaerők szétforgácsolódjanak ? Az önállósulás azon sportok részére, melyeket nagy tömegek fultiválnak és melyek közönségük révén hatalmas bevételekkel bírnak, talán előnyös lehet. De vívás, birkózás, téli sportok, bizonyos mértékig az úszás és az atlétika, mind olyanok, melyek csak helyes együttműködésben virágozhatnak. Ha a létesí­tendő Magyar Szövetség keretén belül a futballis­ták, vivők, atléták, úszók, birkózók, tenniszezők, boxolók, skielők stb., mint önrendelkezési joggal felruházott, mondhatnám önálló szakosztályok szerveztetnének meg, akkor el,lenne érve a tény­leg nagyon fontos önállóság, de viszont az összes vezetőőrök egyesítve a magyar sportnak az a ré­gen nélkülözött egységes vezetőségét adnák, mely­nek kezeiben a pártatlan irányítás és az igazságos ítélkezés eddig gyakran nélkülözött fontos ténye­zői általános sportbeli fellendülésünknek alap­jává válhatnának. Eddig a terv ! Kém új, nem is nagyon eredeti. nem­ is célom együk sem. A nemzeti újjáépítésnek most gyakran hangoztatott jelszavának sportbeli kivitelénél talán figyelembe veszik majd az ille­tékesek a fent elmondottakat is. F. D. ■MMWMMWMMMWMIPMWNMM* A Bírák bizottsága január 9-én, pénteken este 6 órakor ülést tart. Ekkor döntenek véglegesen a JTI­G—Vasas mérkőzés óvása ügyében, a­melyet a vasasok nyújtottak be az MLSz-hez. Az Ml.Ksz fegyelmi bizottsága január 9-én pénteken este 6 órakor ülést tart MAC—Törekvés 2:0 (2:0). A margitszigeti pályán, Vízkereszt napján, 2000 néző előtt folyt le az idei szezon utolsó bajnoki mérkőzése. A mér­kőzésre mindkét csapat néhány tartalékkal­ állt fel. A nehéz talajon azonban a fiatalok fürgesége sok­kal hasznosabb volt a MAC-ra nézve, mint a Tö­rekvés öreg, sőt kiöregedett játékosainak rutinja, mely nem párosult kellő határozottsággal és gyor­sasággal. Ennek az volt a következménye, hogy míg a MAC egy 1 l­esből és csatársora jobb szár­nyának egy gyors akciójából gólt ért el, addig a Törekvés csatárai néhány jó helyzetükben addig tétováztak a MAC kapu előtt, míg a MAC két gyors beckje, Szaffira és Ocsicny, leszerelte őket. A stílusosabb, kiforrottabb játékot mindenesetre a Törekvés produkálta, azonban akcióra nem vol­tak hasznosak. A MAC kevésbbé szépen, de több­ször és veszélyesebben támadott. A MAC-ban kü­lönösen a két beck volt jó, de fejlődőképesnek tartjuk a csatársort mai össz­játékában. A Törek­vés legjobb rés­ze a halfsor volt. Az első gólt az első félidő közepén éri el a MAC egy hendsz miatt megítélt 11-esből, pár percre rá éri el Kovásznai Omelka passzából a második gólt. Ugyancsak Vizkereszt napján tartották meg fás Erzsébetfalvai Törekvés—Ajax elmaradt III. osztályú bajnoki mérkőzésüket, amelyet előbbi nyert meg 2:2 (2:1) arányban. Bíró Feny­ves­ Miklós volt. Lejátszák a KAOE—Vérhalon elmaradt mér­­kőzését. A karácsonyra kitűzött KAOE—Vérhalosi mérkőzés — mint ezt már megírtuk — elmaradt, mert a villamos közlekedés beszüntetése miatt a Vérhalom csapata nem jelent meg az irk­öi­ úti pályán. A KAOE úgy a két pontot, mint a felme­rült költségeinek megítélését kérte az intéző­biz­ott­­ságtól, később azonban a két pontra vonatkozó kérelmétől elállott. Az intéző­bizottság a Vérhalom FC-t elmarasztalta 300 korona költség megtéríté­sére és egyben elrendelte, hogy a mérkőzést január 11-én le kell játszani. Vevőink iránti szokásos előzékenységből Karácsonyi árainkat e hó végéig érvényben hagyjuk. NYAKKENDŐNAZ IV , Kigyó-utna a. (Xlotild palota) «* V., D­iák Feranc-utca 14. aaám HANGLEMEZEKET isiZiagresai­s &fsa veszitek WiOMIR TIT fgV fó&iMi, i*v.

Next