Sporthirlap, 1920. január-június (11. évfolyam, 3-52. szám)
1920-01-08 / 3. szám
Az NSC tiltakozása. A bajnoki rendszer megváltoztatását célzó mozgalom egyik határköve az osztályközi értekezlet összehívása volt. Megnyugtatóan hatott a tény, hogy a probléma kibogozását az MLSz elnöksége vállalta ezzel magára, de érthető megütközést keltett az, hogy a tizes blokkon kívül álló elsőosztályú egyesületeket elfelejtették meghívni rá. Ezzel persze új harcoknak a csíráját vetették el, mert nyilvánvaló volt, hogy azok az egyesületek, amelyek ellen a mozgalom tulajdonképpen szervezkedett, nem fognak belenyugodni egy határozatba, amelyet a meghallgatásuk nélkül hoznak. A Nemzeti Sport Club nagyon helyesen meg sem várta a határozatot, hanem tiltakozással élt ellene. Az erről szóló átiratot, amelyet Dr. Rohonyi Ede, az NSC alelnöke nyújtott át Oprée Rezsőnek, az MLSz elnökének, itt közöljük: A labdarúgó-sportban felmerült problémák békés megoldása céljából múlt hónapban összehívott egyesületközi értekezlet határozata alapján a különböző osztályokba sorozott egyesületek osztályonként 3 kiküldöttet voltak választandók, mely kiküldöttek azután mint osztályközi bizottság ■ lesznek hivatva a felvetett kívánságok és kérdések komplexumát megvitatni s egy kompromissimus javaslatot az MLSz közgyűlése elé vinné. A II. és III. osztályú egyesületek ezen kiküldötteket szabályszerűen összehívott értekezleten meg is választották s ellátták őket a megfelelő utasításokkal, arról azonban mind a mai napig nem hallottunk, hogy az I. osztályú egyesületek összehívása iránt intézkedés történt volna. A legnagyobb meglepetéssel s egyúttal megdöbbenéssel vesszük tehát a hírt, hogy a tekintetes Elnökség az osztályközi bizottságot f. hó 7-ére összehívta és pedig az I. osztályú egyesületek képviseletében Dr. Csányi József, Lázár József és Pártos Gyula urakat, mint az I. oszt. egyesületek megbízottait. Le kívánjuk szögezni ez alkalommal azt, hogy mi nevezett urak megbízatásáról mit sem tudunk, mert az őket kiküldő értekezletre meghívást nem kaptunk, sőt tudomásunk sincs arról, hogy ilyen értekezlet egyáltalán tartatott volna. —■Ilyen előzmények után nyilvánvaló, hogy amennyiben tartott is ilyen értekezlet, annak határozatai bennünket nem kötnek, mert az értekezletnek bennünket kizáró lefolyása világosan mutatja az egyesületünk ellen irányuló tendenciát; ezek után természetesen nem nyugodhatunk meg a fent nevezett három úr személyében sem s azok kiküldetése ellen, minthogy az nem szabályszerűen történt, a leghatározottabban tiltakozunk s óvásunkat jelentjük be. Kénytelenek vagyunk mindezek folytán, amennyiben a tekintetes Elnökség nem nyújt nekünk módot, hogy a f. hó 7-ére összehívott értekezleten képviseltethessük magunkat, — az osztályközi bizottság tárgyalásai és határozatai ellen jogfenntartással élni s kérjük, hogy ezen tiltakozásunkat a most nevezett bizottság tárgyalásairól felveendő jegyzőkönyvekhez csatolni méltóztassék. Oprée elnök elismerte az átirat igazát, s azonnal intézkedett, hogy a tizes blokk első osztályú ellenzéke két taggal képviseltesse magát az osztályközi értekezleten. A fölösleges affér tehát, ha megkésve is, elsimult. Elutasított öt órás. A MÁV megóvta a JSC ellen lefolyns mérkőzését azon a címen, hogy a JSC csapatában Klein Mór igazolatlanul szerepelt. A vizstrofit alkalmával megállapítást nyert, hogy Klein Mór a Klein Mózes néven leigazolt játékossal azonos és csupán a JSCintézőjének tévedéséből került az összeállításba Mózes helyett a Mór név. A bizottság ezért a JSC intézőjét megdorgálta, a MÁV óvását azonban, elutasította. Elrendelte azonban a bizottság a MÁV-nak a 100 koronás óvásdíj visszautalását. Briluánst, gyöngyöt karátját 25.000 koronáig, IRBHYOT, 32-320 koronáig mindenkinél magasabb áron vess Villíl Népszinház,utca 7. sí, W Ml#NI üiífélM Kárnsa megyek, Thatan, József-42-£9. . Telefonjás séf 42-42$. SPORTHÍRLAP 3. szám, 4. oldal. JSevesen. Szétforgácsolódás — tömörülés’. A* közelmúlt napokban sok szó esett arról a mozgalomról, amelynek az a célja, hogy a birkózók, boxolók és súlyemelők a Magyar Atlétikai Szövetségből kiválva, megalakítják az önálló Magyar NehézatletikaiSzövetséget. A régi és külföldön sok helyen már megvalósított eszmét a szakkörök egy része nagy örömmel fogadta és ezek mindenképpen arra törekszenek, hogy nehézatlétikai Sportunk nagy válságának ezen — szerintük — egyedüli helyes megoldási módjával rántsák ki annak kátyúba rekedt, szekerét. A tetszetős és az eszme hirdetői által alapos tudással és józansággal megokolt tervnek azonban jelentős ellenzéke is van. Ezek teljes erővel abban fáradoznak, hogy a láváini szándékozókat a MASz-ban való maradásra bírják azáltal, hogy a MASz birkózó- és súlyemelőszakosztályának nagyobb autonómiát és hatáskört biztosítva, megadják a nehézatletika fejlődésének lehetőségét. A harc megindult; hogy mi lesz az eredménye, azt ma még nem lehet előre látni. A mármár feledésbe ment MASz—MOTESz viszálykodás veti előtérbe — más formában — árnyékát és bármennyire, szakkérdésnek is látszik első pillanatra a vitában való állásfoglalás, a dolgok mélyére pillantva, az egyetemes magyar sport egyik legfontosabb, a jövő fejlődés lehetőségének leghatalmasabb problémáját látjuk a nehézatlétika hívei egy részének a MASz-ból való kiválási és önállósulási törekvésében. A magyar sport, bár aránylag rövid múltra tekinthet csak vissza, bámulatos fejlettségre tett szert a közelmúlt évtizedekben. A sportolók száma évről-évre örvendetes módon szaporodott, egyre több sportágat karoltak fel az egyesületek, az egyesek által elért eredmények egyre közelebb jutottak a világ legjobbjaihoz, a szélrózsa minden irányába eljutott a magyar futball, a magyar kard, a magyar birkózó, úszó, céllövő, atléta stb. közbecsülésnek örvendő hírneve. Lassú, fokozatos volt a fejlődés és minden jel arra mutatott, hogy a magyar sport jó utakon jár, hogy az elvetett mag bő termést fog hozni. A sport tényleges művelői helyes ösvényt tapostak, de a vezetők eltévedtek ! Igazi sportfejlődés csak ott lehetséges, ahol kellő szemeseid bír. Az egyén vagy helyesebben a sportoló tömeg,egyes tagjainak sportolási lehetősége csak akkor van, ha a sporttársadalom minden tagja megtalálja kellő helyét az egyetemes szervezetben. Egyéni szempontból teljesen elég, ha valaki forró nyári napon csónakba ül, kievez a Dunára, sütkérezik, úszkál és az alkonyat beálltával szép csendesen hazaevez. Ezzel a sportolás minden ismérve be van töltve. Az illető a szó legideálisabb értelmében '’sport. De csak az egyén. Még pedig az az egyén, aki maga meg tudta teremteni sportolásának előfeltételeit. Az állam és általában a társadalomnak azonban az az érdeke, hogy minél többen sportoljanak. Mivel pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy a tömeg szervezetlen állapotban még a legszebb eszmék iránt is érzéketlen, megszervezve pedig — mint a közelmúlt példája mutatja — még a leglehetetlenebb tanok befogadására is képes ; arra kell törekedni, hogy kellő megszervezés után a társadalom minél szélesebb rétegeit vonjuk bele a sportba és kellő megszervezés útján mindenkinek sportlehetőségeit biztosítsuk. A sportbeli szervezésnek kellele útja van: önállósító decentralizáció. A magyar sport szervezése eddig a decentralizáció jegyében folyt. Az első komoly sportszövetség, a Magyar Testedző Egyesületek Országos Szövetsége (röviden MOTESZ) egyesítette úgyszólván az összes sportágakkal foglalkozó egyesületeket. Nem kutatom b e helyen, hogy mely okból, de tény az, hogy az idők folyamán egyre sűrűbben önállósultak a , sportágak külön szövetségekben. Az egykor hatalmas MOTESz vezetőinek hibái következtében már-már csak halvány emléke a régi hatalmas testületnek. A Magyar Labdarúgók Szövetsége, Magyar Atlétikai Szövetség, Magyar Laszó Szövetség, Magyar Kerékpárosok Szövetsége, Magyar Lavon-Termis Szövetség, Magyar Korcsolyázó Szövetség, Magyar Vivő Szövetség, Magyar Ski Szövetség stb. egymásután, különböző időközökben alakultak és részben vezetőik tudásának, részben a közönség támogatásának mérve szerint felvirágoztatták vagy elsorvasztották a sport illető ágát. A MASz, mely az MLSz mellett ma a leghatal- masabb szövetség, a nehéz atlétika híveinek ki-," válási törekvése folytán ismét válság előtt."SÍr. » Anélkül, hogy a konkrét eset előzményeit rész-letesebben ismertetném, anélkül, hogy a megindult vitában most állást foglalnék, az amatőrsport iránti szeretetem folytán szükségét érzem annak, hogy az eddigi önadósítási iránnyal szemben a központosítás rendszerét ajánljam , illetékes körök figyelmébe. Valt-e egyáltalában szükség arra, hogy annyiféle önálló sportszövetség legyen". Szerény véleményem szerint a szompásan, bevált svéd példa- alapján : nincs! Társas áll tőlem, hogy azoknak a sportembereknek a véleményéhez csatlakozzam, akikaz új szövetségek létrehozásában csak egyeseknek különböző elnöki, alelnöki és titkári, meg jegyzői állások és elmek után való törtetését látják. Nem akarok azoknak a radikális, mindenáron újítani akarók sorába sem lépni, akik a fejlődés fokozatosságának figyelembe vétele nélkül máról-holnapra akarnak évtizedes problémákat megoldani. Csak azzal a szerény indítvánnyal hozakodom elő, hogy az eddig fennállott sok kisebb-nagyobb önálló szövetség helyiébe alkossanak amagyar sport igazi vezérei egyetlen Magyar Sport Szövetséget, amelynek az összes sportágak eddig teljesen független szövetségei csak messzemenő autonómiával felruházott szakosztályai lennének. E megoldás révén — ha szabad e népies szólással élnem — kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Feltételezem, hogy a jelenlegi szövetségek élén csupa régi, kipróbált sportember áll. Mi szükség van arra, hogy ezek a kiváló munkaerők szétforgácsolódjanak ? Az önállósulás azon sportok részére, melyeket nagy tömegek fultiválnak és melyek közönségük révén hatalmas bevételekkel bírnak, talán előnyös lehet. De vívás, birkózás, téli sportok, bizonyos mértékig az úszás és az atlétika, mind olyanok, melyek csak helyes együttműködésben virágozhatnak. Ha a létesítendő Magyar Szövetség keretén belül a futballisták, vivők, atléták, úszók, birkózók, tenniszezők, boxolók, skielők stb., mint önrendelkezési joggal felruházott, mondhatnám önálló szakosztályok szerveztetnének meg, akkor el,lenne érve a tényleg nagyon fontos önállóság, de viszont az összes vezetőőrök egyesítve a magyar sportnak az a régen nélkülözött egységes vezetőségét adnák, melynek kezeiben a pártatlan irányítás és az igazságos ítélkezés eddig gyakran nélkülözött fontos tényezői általános sportbeli fellendülésünknek alapjává válhatnának. Eddig a terv ! Kém új, nem is nagyon eredeti. nem is célom együk sem. A nemzeti újjáépítésnek most gyakran hangoztatott jelszavának sportbeli kivitelénél talán figyelembe veszik majd az illetékesek a fent elmondottakat is. F. D. ■MMWMMWMMMWMIPMWNMM* A Bírák bizottsága január 9-én, pénteken este 6 órakor ülést tart. Ekkor döntenek véglegesen a JTIG—Vasas mérkőzés óvása ügyében, amelyet a vasasok nyújtottak be az MLSz-hez. Az Ml.Ksz fegyelmi bizottsága január 9-én pénteken este 6 órakor ülést tart MAC—Törekvés 2:0 (2:0). A margitszigeti pályán, Vízkereszt napján, 2000 néző előtt folyt le az idei szezon utolsó bajnoki mérkőzése. A mérkőzésre mindkét csapat néhány tartalékkal állt fel. A nehéz talajon azonban a fiatalok fürgesége sokkal hasznosabb volt a MAC-ra nézve, mint a Törekvés öreg, sőt kiöregedett játékosainak rutinja, mely nem párosult kellő határozottsággal és gyorsasággal. Ennek az volt a következménye, hogy míg a MAC egy 1 lesből és csatársora jobb szárnyának egy gyors akciójából gólt ért el, addig a Törekvés csatárai néhány jó helyzetükben addig tétováztak a MAC kapu előtt, míg a MAC két gyors beckje, Szaffira és Ocsicny, leszerelte őket. A stílusosabb, kiforrottabb játékot mindenesetre a Törekvés produkálta, azonban akcióra nem voltak hasznosak. A MAC kevésbbé szépen, de többször és veszélyesebben támadott. A MAC-ban különösen a két beck volt jó, de fejlődőképesnek tartjuk a csatársort mai összjátékában. A Törekvés legjobb része a halfsor volt. Az első gólt az első félidő közepén éri el a MAC egy hendsz miatt megítélt 11-esből, pár percre rá éri el Kovásznai Omelka passzából a második gólt. Ugyancsak Vizkereszt napján tartották meg fás Erzsébetfalvai Törekvés—Ajax elmaradt III. osztályú bajnoki mérkőzésüket, amelyet előbbi nyert meg 2:2 (2:1) arányban. Bíró Fenyves Miklós volt. Lejátszák a KAOE—Vérhalon elmaradt mérkőzését. A karácsonyra kitűzött KAOE—Vérhalosi mérkőzés — mint ezt már megírtuk — elmaradt, mert a villamos közlekedés beszüntetése miatt a Vérhalom csapata nem jelent meg az irköi úti pályán. A KAOE úgy a két pontot, mint a felmerült költségeinek megítélését kérte az intézőbizottságtól, később azonban a két pontra vonatkozó kérelmétől elállott. Az intézőbizottság a Vérhalom FC-t elmarasztalta 300 korona költség megtérítésére és egyben elrendelte, hogy a mérkőzést január 11-én le kell játszani. Vevőink iránti szokásos előzékenységből Karácsonyi árainkat e hó végéig érvényben hagyjuk. NYAKKENDŐNAZ IV , Kigyó-utna a. (Xlotild palota) «* V., Diák Feranc-utca 14. aaám HANGLEMEZEKET isiZiagresais &fsa veszitek WiOMIR TIT fgV fó&iMi, i*v.