Sporthirlap, 1923. január-június (14. évfolyam, 1-53. szám)
1923-01-29 / 9. szám
V. P* W23 UAN. 29 ^ j n Hétfői kiadásotra 30 korona. 0. szám. _____ Budapest, 1923 január 29._____________________XIV. évfolyam. jpgal---- ___ _____________________________— Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, Dalmady Győző* utca 3. sz. — Telefon 9—08. Megjelenik minden hétfőn és csütörtökön reggel ELŐFIZETÉS : Magyarországon ty1 évre 1400 korona, 1/4 évre 700 korona, Ausztriában tfo évre 85.000 osztr. korona, Jugoszláviában ty4 évre 90 dinár, Csehszlovákiában ty4 évre 60 cseh korona, Romániában 1/4 évre 150 lej, Németországban 1fi évre 3000 márka, Amerikában 1/4 évre H/1 dőlt. EGYES SZÁMÁRA: Ausztriában 1500 osztrák korona, Csehszlovákiában 20j cseh korona, Jugoszláviában 4 dinár, Romániában 6 lei, Németországon 100 márka, Amerikában 7 cent. Hirdetések felvétetnek a kiadói hivatalban IV., Dalmady Győzőutca 3. szám, valamint az összes bel- és külföldi hirdetőirodákban Nem lehet visszatérnünk a színtiszta amatőrizmushoz. — Az MLSz futballanketjének eredménye. — Az ankét sem ujjat, sem tanulságosat nem hozott számunkra. Lefolyásában méltóságteljes, tartalmában ellenben fogyatékos volt. Itt-ott hallottunk őszinte szavakat, hallottunk viszont olyan felszólalásokat is, amelyek leplezett mosolyra késztettek. Nem célszerű feszegetni, kik voltak azok a szónokok, akiknek njakáról furcsán hangzottak a tiszta amatőrség elvei, mint ahogyan nem volt hasznos az egész kérdésnek széles mederben a nagy nyilvánosság előtt feszegetése. Csalódnia kellett azokban is, akiket fegyvertársának vélt, de ami a leg-váratlanabb volt reá nézve, csalódnia kellett a főiskolai egyesületekben, amelyek pedig legalább is annyira a szívükön viselik az amatőrség tisztaságát, mint a MAC. És mi, az ankét után nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy a MAC-ot főképpen önérdek vezeti harcában. De ezt is meg tudjuk érteni. Kiesés előtt áll, s helyzete reá nézve nem csak sportbelileg súlyos, hanem gazdasági konzekvenciával is járó. A régi recipe szerint tehát megkísérel mindent, hogy a kiesés szégyenét elkerülhesse, s ennek érdekében hajlandó volna Dugonics Titusz hősi szerepére is. Ha tehetné, magával rántaná az ellenséget a megsemmisülésbe. A MAC a küzdelmet nem adta föl, sőt szónokai a harc folytatását helyezték kilátásba. Ha mégis megtörtént, nem nagy baj, szerencsére nagyobb zavarok nem támadtak belőle és legfeljebb csak a MAC szűrhette le azt a keserű tapasztalást, hogy egyedül maradt nem is egészen altruisztikus küzdelmében. Mindenki belátta, hogy a bajoknak kutforrása a mai súlyos gazdasági viszonyokban rejlik, mindenki hajlandónak mutatkozott koncesziókra, csak éppen a MAC ragaszkodott mereven elfoglalt álláspontjához. Pedig ha valakit csalódás ért ezen az ankéten, az a MAC volt. Friedrich István, akinek a fejét telebeszélték a futballsportban uralkodó lehetetlen állapotokkal s tőle hatásos föllépést vártak, a maga füleivel hallhatta a legilletékesebb tényezők szájából a helyzet igazi állását s szentül meg vagyunk győződve, hogy az ankétot győzte meg a legjobban arról, hogy korántsem oly veszedelmes és romlott a helyzet, mint ahogyan előtte lefestették. Bár az ankétot eredménytelennek kell mondanunk, mégis egy tisztító folyamat megindulását látjuk benne. Arra mindenesetre jó volt ez a konferencia, hogy elhallgattassa a vádoló kritikát, föltárja a romboló szándékot és tömörítse azokat, akik nem a futballsport pellengérre állításával, hanem komoly céltudatos munkával kívánnak gátat emelni az amatőrizmus medre fölé. Hat órára volt „pontban" hirdetve az anfcéd-kiuaketer"Az ankét házigazdája Friedrich István elnök pontosan meg is érkezett a hirdetett időre, ám a meghívottak csak Hbasorban lépegettek be az MLSz ajtaján, úgy hogy fél hét is volt már, mire benépesedett az MLSz tanácsterme, később aztán már zsúfolásig megtelt a terem szónokokkal és hallgatósággal egyaránt. Az elnöki asztal ezúttal a terem másik végében állott, úgy hogy az MLSz elnöksége az egybegyűltek sorfala között vonult a helyére. Friedrich István megrázza az elnöki csengőt s néhány meleg szóval üdvözli a megjelenteket. Szavából kiérzik, hogy otthonosan érzi magát a sportolók gyülekezetében; valamikor ő is közkatona volt itt, ahol ma mint vezér hallatja a szavát. Lappangó betegséget jöttünk ma gyógyítani, — mondja — de ne nyúljunk mindjárt" a bonckéshez, óvatosan bánjunk az orvosszerrel, hogy az a beteg javára váljék s ne kárára. . Az FTC temperamentumos, szimpatikus főtitkáráé az első szó. Szava érces, szónoki hang, s bár olvassa beszédét, szavai találóan, pattanóan hatnak. Elmondja bevezetőben, hogy azért képviseli ő egyesületét, mert elnökeivel megszakította a békés kapcsolat útját az MLSz. Egyesülete a professzionalizmus ellen van, bár őszintén elismeri, hogy sokban eltolódott a helyzet náluk is a színtiszta amatőrségtől. Megvan azonban a szándék a clubban a tiszta amatőrizmus visszaállítására. Erre fogadalmat is tétettek a játékosokkal s meg is fogják azt tartani. Ezt kell tennie a többi egyesületnek is. A szövetségnek pedig szigorú korlátokat kell állítania; meg kell szabnia a munkabérmegtérítés, zsebpénz határait, s ennek betartását kérlelhetetlenül ellenőrizze. A profiszövetséget ellenzi; bevezetése megölné az amatőrsportot, s a fontos honvédelmi céloktól elvonná a legfontosabbat: az anyagiakat. Határozati javaslatot nyújt be, amelyben: Követeli az amatőrszabályzat revízió alá vételét, a külföldi és vidéki túrák gondos előkészítését, ellenőrzését, a munkabérveszteségek és zsebpénzek pontos körülírását és ellenőrzését, a fegyelmi kódexnek az amatörizmust hathatósabban védő revízióját, ellenzi ellenben a profialosztály felállítását. •Springer dr. után a MAC képviselője, Kelemen Aurél szólal fel. Rajta látszik, hogy más légkörben él, s a futballsporttal már nincs meg az a kapcsolata, mint régebben. Kijelentései kemények, de minden konkrét alap megadása nélkül. Szerinte az amatőr- és profikérdés nem sportkérdés, hanem nemzeti kérdés. Magyarországnak ideális sportemberekre s nem pénzért sportolókra van szüksége. ■ Aki bármilyen címen pénzt fogad el, az professzionalista s az az MLSz is, ha ezt eltűri. Az MLSz-t nem azok az egyesületek építették fel, akik ma fizetik a játékosaikat, hanem ideális célokat tűztek ki alapítói. Álláspontja: csak színtiszta amatőrök képviselhetik a magyar labdarúgósportot, s csak ugyanilyenek vezethetik. Az MLSz ilyen értelemben intézkedjék. A futballsport egyik illusztris vezérharcosa szól ezután a rutinter biztonságával. Pártos Gyula, mint egy munkásegyesület képviselője tiltakozik olyan beállítás ellen, hogy tényleges veszteség megtérítésének elfogadása már profivá tenné a játékost. Hiszenilyenformán a munkást és a kis fizetésű tisztviselőt kizárnék a sportolásból. Nem lehet nemzeti érdek, hogy csak néhány száz ember sportoljon. A szegénysorsú játékos nem azért sportol, hogy pénzt kapjon, hanem azért fogad el megtérítést, hogy sportolhasson. Meg kell vonni a határt, ezt be is kell tartatni, de nem szabad agyonütni a sportot Az FTC középúton mozgó javaslatát fogadja el. Reiner Sándor, szintén benne él a sportban s szavai a való igazságot tárják leplezetlenül az ankétnak a dolgokban kevéssé otthonos résztvevői elé. Azt mondja Reiner, nem hiszi, hogy ankét segíthet a bajokon. Segíteni ezen maguk az egyesületek fognak. Itt azután senki sem bérelheti ki magának, hogy ő építette az MLSz.-t. Régente más volt a helyzet. Azelőtt a kiváltságosak Sportoltak, ma a nagy tömeg. S miként a résztvevők, úgy a sport is nagyot fejlődött. S nem a tiszta amatorizmus fejlesztette azt naggyá, a fejlődés az anyagiaktól el nem választható. A futballról nyugodtan mondja, hogy az minden külső segítség nélkül, a maga erejéből lett azzá, ami. Visszautasítja azt a felfogást, hogy csak szinamatőr egyesületek és egyének képviselhetik a sportot. Ne delizsáncon járjunk, a ma közlekedési eszköze a repülőgép. Meg kell állapítani az amatőrizmus kereteit, de tágítani kell azokat. Tóth István a megfontolt szavak embere kérdi, lehet-e egyáltalában ma professzionizmusról beszélni. Hiszen nem nyer azon, ha veszteségét megtérítik. Valamikor nem kérte azt senki, a túrán sem kellett zsebpénz senkinek; ma azonban mások a viszonyok; pénzünk leromlott, a jövedelem azonban nem nőttezzel arányban. A helyes út tehát az, hogy tágítsuk a kereteket addig, míg azt a mai helyzet megkívánja. Benedek Aladár szakember s a szakember alaposságával először a bírák helyzetét ismertetve, áttér a professzionalizmus problémájának boncolására. Tiszta professzionalizmust éppen úgy lehetetlennek tart, mint a tiszta amatőrizmusra való visszatérést, marad tehát az arany középút. Profi Sándor báró a BEAC — tehát színtiszta amatőr egyesület — nevében szól, fiatalos temperamentummal, de frappánsan. Szerinte ma a futballsport kétségtelenül üzlet, amely egy csomó embernek exisztenciát is biztosít. Tudja azt is, hogy játékosok sok pénzzel jönnek haza a túrákról. Ennek ellenére mégsem tudná a szívére venni, s nem is lenne okos dolog, ha a gazdag és nagy külföldi országokat megelőzve a kis Magyarország tenné meg a császárvágást. Profi beszéde közben egyesületeket is említ, ami Tóth tanárt felszólalásra indítja, mire Proff kimagyarázza szavait. Általános figyelem közben most Brüll Alfréd, az MTK elnöke emelkedik szólásra. Brüllról mindenki tudja, hogy nagyműveltségü, széleslátókörű européer s amellett pompás szónok. Találó bon-mot-val kezdi beszédét: ha valakinek egyszer mondják: te zsidó, az még nem bántó, de ha folyton azt hallja, bizony sérti a fülét, így van ő a „mecénás" epitetonnal is. Ő azt látja az eddigi felszólalásokból, hogy kevés volt abban a realitás, egyedül Reiner mondotta meg úgy a dolgot, amint az van. Ő is azt hiszi, a nemzeti szempontot kell kiinduló pontot venni. A sport ma a leghathatósabb propaganda eszközünk. Ha ez í igy van, ezt a sportot erősíteni s nem gyengíteni kell. Ha nem adjuk meg legjobb sportolóinknak a sportolás lehetőségét, kimennek a külföldre. Mert mi messze vagyunk még a külföldtől anyagiasság tekintetében. Ami az itthoni helyzetet illeti, az a nézete, hogy az amatőrség ellen sokkal többet vétenek a kis egyesületek-ben, mint a nagyokban. Néhány jel- KERTÉSZ IQDDR ffgSg aggt UWN TEHHIS V. .