Sporthirlap, 1923. január-június (14. évfolyam, 1-53. szám)

1923-01-29 / 9. szám

V. P* W23 UAN. 29 ^ j n Hétfői kiadásotra 30 korona. 0. szám. _____ Budapest, 1923 január 29._____________________XIV. évfolyam. jpgal----­ ___ ________­_____________________— Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, Dalmady Győző* utca 3. sz. — Telefon 9—08. Megjelenik minden hétfőn és csütörtökön reggel ELŐFIZETÉS : Magyarországon ty1 évre 1400 korona, 1/4 évre 700 korona, Ausztriában tfo évre 85.000 osztr. korona, Jugoszláviában ty4 évre 90 dinár, Csehszlovákiában ty4 évre 60 cseh korona, Romániában 1/4 évre 150 lej, Németországban 1fi évre 3000 márka, Amerikában 1/4 évre H/1 dőlt. EGYES SZÁM­ÁRA: Ausztriában 1500 osztrák korona, Csehszlovákiában 20j cseh korona, Jugoszláviában 4 dinár, Romániában 6 lei, Németországon 100 márka, Amerikában 7 cent. Hirdetések felvétetnek a kiadói hivatalban IV., Dalmady Győző­utca 3. szám, valamint az összes bel- és külföldi hirdető­irodákban Nem lehet visszatérnünk a színtiszta amatőrizmushoz. — Az MLSz f­utballanketjének eredménye. — Az ankét sem ujjat, sem tanulságo­sat nem hozott számunkra. Lefolyá­sában méltóságteljes, tartalmában el­lenben fogyatékos volt. Itt-ott hallot­tunk őszinte szavakat, hallottunk vi­szont olyan felszólalásokat is, amelyek leplezett mosolyra késztettek. Nem célszerű feszegetni, kik voltak azok a szónokok, akiknek njakáról furcsán hangzottak a tiszta amatőrség elvei, mint a­hogyan nem volt hasznos az egész kérdésnek széles mederben a nagy nyilvánosság előtt feszegetése. Csalódnia kellett azokban is, akiket fegyvertársának vélt, de ami a leg-­­váratlanabb volt reá nézve, csalódnia kellett a főiskolai egyesületekben, amelyek pedig legalább is annyira a szívükön viselik az amatőrség tiszta­ságát, mint a MAC. És mi, az ankét után nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy a MAC-ot főképpen önérdek vezeti harcában. De ezt is meg tudjuk érteni. Kiesés előtt áll, s helyzete reá nézve nem csak sport­­belileg súlyos, hanem gazdasági kon­zekvenciával is járó. A régi recipe szerint tehát meg­kísérel mindent, hogy a kiesés szé­gyenét elkerülhesse, s ennek érdekében hajlandó volna Dugonics Titusz hősi szerepére is. Ha tehetné, magával rántaná az ellenséget a megsemmisü­lésbe. A MAC a küzdelmet nem adta föl, sőt szónokai a harc folytatását helyezték kilátásba. Ha mégis megtörtént, nem nagy baj, szerencsére nagyobb zavarok nem támadtak belőle és legfeljebb csak a MAC szűrhette le azt a keserű ta­pasztalást, hogy egyedül maradt nem is egészen altruisztikus küzdelmében. Mindenki belátta, hogy a bajoknak kutforrása a mai súlyos gazdasági viszonyokban rejlik, mindenki haj­landónak mutatkozott koncesziókra, csak éppen a MAC ragaszkodott me­reven elfoglalt álláspontjához. Pedig ha valakit csalódás ért ezen az ankéten, az a MAC volt. Friedrich István, akinek a fejét tele­beszélték a futballsportban uralkodó lehetetlen állapotokkal s tőle hatásos föllépést vártak, a maga füleivel hall­hatta a legilletékesebb tényezők szá­jából a helyzet igazi állását s szentül meg vagyunk győződve, hogy az an­két­ot győzte meg a legjobban arról, hogy korántsem oly veszedelmes és romlott a helyzet, mint ahogyan előtte lefestették. Bár az ankétot eredménytelennek kell mondanunk, mégis egy tisztító folyamat megindulását látjuk benne. Arra mindenesetre jó volt ez a kon­ferencia, hogy elhallgattassa a vádoló kritikát, föltárja a romboló szándékot és tömörítse azokat, akik nem a futball­­sport pellengérre állításával, hanem komoly céltudatos munkával kívánnak gátat emelni az amatőrizmus medre fölé. Hat órára volt „pontban" hirdetve az anfcéd-kiuaketer"Az ankét házigaz­dája Friedrich István elnök pontosan m­eg is érkezett a hirdetett időre, ám a­ meghívottak csak Hbasorban lépe­gettek be az MLSz­ ajtaján, úgy hogy fél hét is volt már, mire benépesedett az­ MLSz tanácsterme, később aztán már zsúfolásig megtelt a terem szóno­kokkal és hallgatósággal egyaránt. Az elnöki asztal ezúttal a terem másik végében állott, úgy hogy­­ az MLSz elnöksége az egybegyűltek sor­fala között vonult a helyére. Friedrich István megrázza az elnöki csengőt s­ néhány meleg szóval üd­vözli a megjelenteket. Szavából ki­­érzik, hogy otthonosan érzi magát a sportolók gyülekezetében; valamikor ő is közkatona volt itt, ahol ma mint vezér hallatja a szavát. Lappangó betegséget jöttünk ma gyógyítani, — mondja — de ne­ nyúljunk mindjárt" a bonckéshez, óvatosan bánjunk az orvosszerrel, hogy az a beteg javára váljék s ne kárára. . Az FTC temperamentumos, szimpa­tikus főtitkáráé az első szó. Szava érces, szónoki hang, s bár olvassa beszédét, szavai találóan, pattanóan hatnak. Elmondja bevezetőben, hogy azért képviseli ő egyesületét, mert el­nökeivel megszakította a békés kap­csolat útját az MLSz. Egyesülete a professzionalizmus ellen van, bár őszintén elismeri, hogy sokban eltoló­dott a helyzet náluk is a színtiszta amatőrségtől. Megvan azonban a szán­dék a clubban a tiszta amatőrizmus visszaállítására. Erre fogadalmat is tétettek a játé­kosokkal s meg is fogják azt tartani. Ezt kell tennie a többi egye­sületnek is. A szövetségnek pedig szi­gorú korlátokat kell állítania; meg kell szabnia a munka­bérmegtérítés, zsebpénz határait, s ennek betartását kérlelhetetlenül ellenőrizze. A profi­szövetséget ellenzi; bevezetése meg­ölné az amatőrsportot, s a fontos honvédelmi céloktól elvonná a leg­fontosabbat: az anyagiakat. Határo­zati javaslatot n­yúj­t be, amelyben: Követeli az amatőrszabályzat revízió alá vételét, a külföldi és vidéki túrák­­ gondos előkészítését, ellenőrzését, a munkabérveszteségek és zsebpénzek pontos körülírását és ellenőrzését, a fegyelmi kódexnek az amatörizmust hathatósabban védő revízióját, ellenzi ellenben a profialosztály felállítását. •Springer dr. után a MAC képvise­lője, Kelemen Aurél szólal fel. Rajta látszik, hogy más légkörben él, s a futballsporttal már nincs meg az a kapcsolata, mint régebben. Kijelen­tései kemények, de minden konkrét alap megadása nélkül. Szerinte az amatőr- és profikérdés nem sport­kérdés, hanem nemzeti kérdés. Ma­gyarországnak ideális sportemberekre s nem pénzért sportolókra van szük­sége. ■ Aki bármilyen címen pénzt fogad el, az professzionalista s az az MLSz is, ha ezt eltűri. Az MLSz-t nem azok az egyesületek építették fel, akik ma fizetik a játékosaikat, hanem ideális célokat tűztek ki alapítói. Álláspontja: csak színtiszta amatőrök képvisel­hetik a magyar labdarúgósportot, s csak ugyanilyenek vezethetik. Az MLSz ilyen értelemben intézkedjék. A futballsport egyik illusztris vezér­harcosa szól ezután a rutinter biz­tonságával. Pártos Gyula, mint egy munkásegyesület képviselője tiltako­zik olyan beállítás ellen, hogy tény­leges veszteség megtérítésének elfoga­dása már profivá tenné a játékost. Hiszen­­ilyenformán a munkást és a kis fizetésű tisztviselőt kizárnék a­­ sportolásból. Nem lehet nemzeti érdek, hogy csak néhány száz ember sportoljon. A sze­­gé­nysorsú játékos nem azért sportol, hogy pénzt kapjon, hanem azért fogad­­ el megtérítést, hogy sportolhasson. Meg kell vonni a határt, ezt be is kell tartatni, de nem szabad agyon­ütni a sportot Az FTC középúton mozgó javaslatát fogadja el. Reiner Sándor, szintén benne él a sportban s szavai a való igazságot tárják leplezetlenül az ankétnak a dolgokban kevéssé otthonos résztve­vői elé. Azt mondja Reiner, nem hiszi, hogy ankét segíthet a bajokon. Segíteni ezen maguk az egyesületek fognak. Itt azután senki sem bérel­heti ki magának, hogy ő építette az MLSz.-t. Régente más volt a helyzet. Azelőtt a kiváltságo­sak Sportoltak, ma a nagy tömeg. S miként a résztvevők, úgy a sport is nagyot fejlődött. S nem a tiszta amatorizmus fejlesztette azt naggyá, a fejlődés az anyagiaktól el nem vá­lasztható. A futballról nyugodtan mondja, hogy az minden külső segít­ség nélkül, a maga erejéből lett azzá, a­mi. Visszautasítja azt a felfogást, hogy csak szinamatőr egyesületek és egyé­nek képviselhetik a sportot. Ne deli­­zsáncon járjunk, a ma közlekedési eszköze a­ repülőgép. Meg kell állapí­tani az amatőrizmus kereteit, de tágí­tani kell azokat. Tóth István a megfontolt szavak embere kérdi, lehet-e egyáltalában ma professzionizmusról beszélni. Hiszen nem nyer azon, ha veszteségét meg­térítik. Valamikor nem kérte azt senki, a túrán sem kellett zsebpénz senki­nek; ma azonban mások a viszo­nyok; pénzünk leromlott, a jövedelem azonban nem nőtt­­ezzel arányban. A helyes út tehát az, hogy tágítsuk a kereteket addig, míg azt a mai hely­zet megkívánja. Benedek Aladár szakember s a szak­ember alaposságával először a bírák helyzetét ismertetve, áttér a professzio­nalizmus problémájának boncolására. Tiszta professzionalizmust éppen úgy lehetetlennek tart, mint a tiszta ama­­tőrizmusra való visszatérést, marad tehát az arany középút. Profi Sándor báró a BEAC — tehát színtiszta amatőr egyesület — nevé­ben szól, fiatalos temperamentummal, de frappánsan. Szerinte ma a futball­sport kétségtelenül üzlet, amely egy csomó embernek exisztenciát is biz­tosít. Tudja azt is, hogy játékosok sok pénzzel jönnek haza a túrákról. Ennek ellenére még­sem tudná a szívére venni, s nem is lenne okos dolog, ha a gazdag és nagy külföldi országokat megelőzve a kis Magyar­­ország tenné meg a császárvágást. Profi beszéde közben egyesületeket is említ, ami Tóth tanárt felszólalásra indítja, mire Proff kimagyarázza sza­vait. Általános figyelem közben most Brü­ll Alfréd, az MTK elnöke emel­­­­kedik szólásra. Brüllról mindenki tudja, hogy nagyműveltségü, széles­­látókörű européer s amellett pompás szónok. Találó bon-mot-val kezdi beszédét: ha valakinek egyszer mond­ják: te zsidó, az még nem bántó, de ha folyton azt hallja, bizony sérti a fülét, így van ő a „mecénás" epite­­tonnal is. Ő azt látja az eddigi felszólalások­ból, hogy kevés volt abban a realitás, egyedül Reiner mondotta meg úgy a dolgot, amint az van. Ő is azt hiszi, a nemzeti szempontot kell kiinduló pontot venni. A sport ma a leghatha­­tósabb propaganda eszközünk. Ha ez í igy van, ezt a sportot erősíteni s nem­­ gyengíteni kell. Ha nem adjuk meg legjobb sportolóinknak a sportolás lehetőségét, kimennek a külföldre.­­ Mert mi messze vagyunk még a kül­­­­földtől anyagiasság tekintetében.­­ Ami az itthoni helyzetet illeti, az a­­ nézete, hogy az amatőrség ellen sok­kal többet vétenek a kis egyesületek-­­­ben, mint a nagyokban. Néhány jel- KERTÉSZ IQDDR ffgSg aggt UWN TEHHIS V. .

Next