Sporthirlap, 1924. szeptember (15. évfolyam, 149-170. szám)

1924-09-01 / 149. szám

4. oldal 14­. szám SPORTH­ÍRLAP A magyar csapatról. Nem lehet vitás, hogy a lengyel válogatott csapat, miként az eddig lefolyt három találkozás alkalmából, ezúttal sem volt az a mérleg, amelyen a magyar futballsport jelenlegi értéke, vagy ereje megmérhető lenne. Bár­­egy négy nullás győzelem kívülről rendesen úgy fest, hogy a győztes csapatnak sokat kell érnie, ha egy másik országnak reprezentánsan ily nagyarányú győzelmet tud kivívni. .Ezen az alapon tehát ilyen véleményt kellene tenni a magyar csapatról is. Csakhogy illúziókban ringatnánk ma­gunkat, ha­ ebből a győzelemből ked­vező következtetéseket vonnánk le. Sőt, ellenkezően. Örvendezhetünk ugyan a sikeren, már csak abból a szempontból is, hogy a közönség tízezreinek a lelkében nem fakadtak újabb sebek s ha a küzdelem izgal­maiban és a futballjáték klasszikus szépségeiben nem is merülhettek el, legalább a számszerű győzelem jóleső érzésében lehetett részük. Ebből a nézőpontból azonban csak szélesebb perspektívából lehet meg­ítélni a magyar csapatnak a teljesít­ményét. Mondhatnánk erkölcsi, vagy gazdasági szempontból, mert semmit sem ítéltünk ez alkalommal fontosabb­nak és kihatásában jelentőségteljesebb­­nek, mint a győzelem puszta tényét. Még határozottabban kifejezve, semmit sem tartottunk volna katasztrofálisabb­­nak a magyar futballsportra nézve, mint egy vereséget a lengyel csapattok Minthogy erről — hála a lengyel csapat igen mérsékelt képességének,­­ szó sem lehetett, nézzük, mennyit ér ez a győzelem, mit nyújtott a magyar válogatott csapat egyénileg s e kettős vizsgálódásnak a fonala talán elvezet ahhoz a kérdéshez is, mire számít­hatunk, mennyit várhatunk a közeli jövőtől. A sportbeli kritikának igényeit eleve le kell redukálni, ha egy olyan válo­gatott mérkőzés szereplőiről mond bírálatot, amelynek lejátszása a leg­különösebb időpontra esik. Egy rend­kívül terhes, olimpiai készülődéssel, külföldi túrákkal és vidéki kirándu­lásokkal fűszerezett kampány utánra és egy új szezon megindulása előtti időre. Lehet-e ebben­ az időpontban valami nagyot, valami különösen jót, vagy pláne a magyar­ futballsport régi fé­nyében tündöklő klasszikusat várni. S lehet-e elővarázsolni egy minden­képpen elsőrangú válogatón csapatot akkor, amikor újabb csoportja hiány­zik azoknak a válogatott játékosok­nak, akik még csak a legutóbb is a ■mieink voltak. Pótolni a hiányt egy csapásra, kipihenni a fáradalmakat pihenő nélkül és fitt formára szert tenni tréning nélkül — teljességgel lehetetlen. S e hármas fogyatékosság bélyege ott éktelenkedett a válogatott csapaton s leplezhetetlenül végigvonult a csa­patnak a játékán. Olybá tűnt föl a magyar csapat, mintha közvetetlenül utána jönne egy kimerítő szezonnak. A játékosoknak egy része rendkívül fáradtnak látszott s bizony ez a tünet önkénytelenül is arra a gondolatra késztetett, mi történnék, ha a lengyel­nél jobb, erősebb, tehetségesebb csa­pattal folyna a küzdelem. Gondolnunk kellett a két hét múlva sorra kerülő magyar—osztrák mérkőzésre és a há­rom hét múlva elérkező magyar— német mérkőzésre s ezekre gondolva, a kétségnek és az aggodalomnak kel­­l lett a hálójába esnünk. Ezzel a győztes csapatunkkal igazi komoly, véres csatát nem nyerhetünk. Tudunk-e segíteni a bajon, a jövő titka, de hogy segíteni kell, az bizo­nyos s erre teljes erővel köteleznek a magyar futballsportnak nagy érdekei és a közönségnek valóban megindító szeretete a futball iránt. Kétségtelen, hogy válogatott csapa­tunk ebben az összeállításban nem képvisel kellő értéket, sőt, azt lehet mondani, nem reprezentál igazi klasz­­szist. Egyetlen részében sem volt perfekt, de még csak kielégítő sem. Invenció, ötletesség, céltudatosság csak elvétve tünedezett elő s ha a csapat tagjainak a zöme nem lett volna fel­tétlen ura a technikának, egészen sivár játéknak az emlékével oszlott volna el a mérkőzésnek a közönsége. A csapatnak föltétlenül a csatársor volt a legerősebb része, de ebben is inkább a jobbszárny elégített ki, bár a tempóból a meccs utolsó szakaszá­ban ez is engedett. A védelem az első félidőnek meleg helyzeteiben ingadozó volt s csak akkor uralta a helyzetet, amikor a lengyel támadások erejüket veszítették s a meccs sorsa is bizto­sítva volt már. A legaggasztóbban a fedezetsor illusztrálta jelenlegi sze­génységünket. Úgyszólván három újonc, még pedig sem súlyra, sem termelre ki nem elégítő újonc töltötte be a nehéz szerepkört s hogy baj nem történt, ismét csak a lengyel csatárok abszolút tehetetlenségének lehet érte hálálkodni. Az elmondott körülmények és a csapatról általánosságban mondott vé­lekedés talán fel is mentette az egyes játékosok teljesítményét illető bírálat alól, de viszont ezt előírja a törvény erejével bíró szokás, valamint az is, hogy a csapat szereplésének megmé­réséhez hozzá tartozik a játékosok teljesítményének egyénileg való mérle­gelése is. Fischer első ízben jutván a díszes szerepbe, nagy érdeklődést keltett maga iránt. Hosszú időn át úgy alakult a helyzet, hogy a VÁC jeles kapusának nem lesz alkalma a képességeiről táplált jó véle­ménynek sem beigazolására, sem pedig lerontására, lassan kint azonban még­is megnyílt előtte a tér. Eleinte csak könnyebb labdákhoz jutott s akkor jó kirúgásait mutatta be, majd nehezebb helyzetek is próbára tették s ekkor biztos labdafogása, bátorsága egyaránt elárulták klasszisát. Egyetlen kritikus momentuma volt. A jobbösszekötő lövésénél pillanatig habozott s el is késett volna, ha a labda nem a kapufa jobb alsó sarkába ütközik. A második félidőben hirtelen kere­kedett lengyel támadás közben kétszer egymásután könnyedén parírozta az ellenfél gólkísérletét. Fischerben min­denesetre a magyar kapustehetségnek egyik értékes hajtását ismerte meg a válogatott mérkőzés közönsége. A hátvédek között Sentcey volt a biztosabb és a határozottabb, bár éppen néhány megkésett akciója volt az, ami rovására volt írható. Nem újonc a posztján, klubmérkőzésekben sokszor tüntette ki magát egészséges és hasznos játékkal, végleges véle­ményt azonban mai teljesítménye után­­ nem lehet formálni róla, annyi azon- | KSfMNGÖLlSK­) Miksa-utca 2. Sportembereknek jutányos árak iMagpr Légforgalmi: [ IfV Ré$z*én?társaság Ife.'Budapest, VB., Erzsébet-Mruta. |#Wlelátón roséi S3-Sz. ,­S 4- l fin’ien);;L',Rose 3 Kass&;2. .Teljen ,64-4-32.); ifiiip és Mta &szett; 5 Woseá'Fokter Kmous&tajkksl, naponta' kyasárgap, cü,n-’és bétfö'jdá*, kivételével’, f? 'filiia. ^Budapest?éifc.S.10 * érk. 9.00yiWien ..find. 4.00 .mwcífeodlespE' í í iadrBped d. e. fl^D- ind. Wien-ji. n. 3.El ■IvirjErasíbeé-'kdfötÖ. I., Kámírtenfo-hs. -f cViSew-York palota):'” ptoddentseber Lloydjé I jegyeladás Wienben:1 I.. Kimteerring 12. LM. Tek­fon 11-1-12. ban­ megállapítható, hogy a legjobb­­klasszisba tartozó hátvédünk, Mandl az első negyedórában sokat ígért, hogy azután annál nagyobb csalódást keltsen. Gyorsasága és tempóbírása igen sokat engedett, rúgásai­ pedig rö­­videbbek, mint bármikor eddig vol­tak. Nyilván inhuzódása is­­ erősen hendikepelte, de ez csak üzenisége le­het,­ anélkül, hogy vigasz­te"" volna a jövőre nézve. Ha pihenhetne s föl­épülve rendszeres tréninget folytat­hatna, egyik letéteményese lehetne a bizalomnak az elkövetkezendő erő­próbákban. Így azonban nem sok a remény, mert a jövő­­réten a mainál keményebb feladat elé állítja az Ama­­teure mérkőzés. A fedezetsorban a három „kicsit" között a legkisebbről szólunk elsőnek Nadler amily­en kicsiny, olyan nagyra tartot­ták. Kvalitásai elvitat­hatatlanok, ezút­tal is csillogtatta nagyszerű techniká­ját, de ennél több nem tellett tőle. Gyakran alkalmazta játékában a régi mondást: Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel. Nadler ezt a lépést rendszerint faulttal oldotta meg, de a bíró figyelmét a titkos manővíírozás csak ritkán kerülte el. Voltak hasznos akciói, jó leadásai, de a hatást nyomban lerontotta ok­talan driblingjeivel. Nadler sem bizo­nyult az évek óta keresett válogatott centerhallnak. De nem mutatkozott be Kérész II méltó utódának Bersényi sem._A könnyűsúlyú játékos az első félidőben alig mutatkozott, amikor azután elmúlt a lámpaláza, jelentkez­tek nem hétköznapi kvalitásai is. Fo­gyatéka látszik legerősebb oldalának, míg ellenben a leadásokban inkább keresi a bizonytalanságot, mint a cél­szerűséget Egy ilyen, kiszámítás nél­kül előreadott labdájából alakult ki az első gól. Ezt azonban nem szabad érdeméül betudni, mert a fedezetnek a legtöbbször tudatosan a partnerei­nek kell adni a labdát. De majd meg­tanulja ezt is. Bartos a múlt évben került a Törekvés első csapatába s a szükség ma már a válogatott csapatba állította. Ügyes játékos, ura a labdának, helyesen­­ ,fejjátékra törekszik, lassú akciói azon­ban ellensúlyozzák erényeit. Megkésik a szerelésben és a leadásban egyaránt. A csatársorban a legkevesebb cico­mával s határozottan a legjobban lény játszott. A régi gyors,­­jól centerező játékos, akin a legkevésbbé hagyott nyomot a tavaszi évadnak számos mérkőzése. Többször jutott jó hely­zetbe a maga erejéből, a góllövésben azonban nem volt szerencséje. Csontos a szokatlan partnerek között igen gyengén játszott. Egy­ fajt jól irány­zott lövése volt csupán, de ezzel ki is merült a tehetsége. Rendkívül ide­gesen, kapkodva dolgozott . Jenynek­ sokszor olyankor adta vissza a lab­dát, amikor az ellenfél szemmel látha­­tóan lógta. Pedig egy összekötő csa­tártól lehet várni a legnagyobb körül­tekintést. Orth nagy lendülettel játszik, de viszont játékának régi fényéből nagyon sok hiányzott. Kapásból való bombalövé­sekre pályázott, de ezek nem sikerül­tek, sikerült ellenben egy egyszerűbb lövése, amely méltó volt hozzá. Orth­ játéka a legjobb reménységgel bizta­tott s ha igaz, tőle várható a válo­gatott mérkőzéseken a legtöbb. Braun pompás lefutásokkal ragadta magával­ a csapatot, de a második félidőben kifulladt s ezt leplezni igyekezett is­kolajátékra való törekvésnek a színle­lésével. Kitűnő partnere volt Takács, akinek egészséges, friss játéka üdí­tően hatott. Legszebb akciója volt Braunnal keresztül vitt támadása és és ennek befejezéséül lőtt remek gólja- A lengyel csapatról. Kitűnő hír előzte meg a lengyel csapatot annak ellenére, hogy a leg­jobbnak tartott Cracovia egyetlen já­tékosát sem vették kombinációba s a lengyel vezetők kissé öntelt nyilatko­zatait olvasva, bizony sokan már-már vereségtől is féltették a magyar együt­test. Erre, hál' Istennek, ma mégsem került sor s ha csapatunk csak meg­közelítőleg is kijátssza formáját, még sokáig nem is kerülhet sor. A lengyel csapat mai játéka ugyanis semmikép­pen sem felelt meg a várakozásnak s hiába állították a mérkőzés előtt, hogy ez Lengyelország legjobb tizen­egyese, azok, akik az utóbbi időben látták a Cracoviát játszani, más véle­ményen vannak. Mielőtt a csapat teljesítményének kritikai méltatására térnénk át, szól­nunk kell az összeállításról s a csapat­összeállításnak a kulisszák mögötti részleteiről is. Meg kell állapítanunk ezúttal, hogy Obrubanszky szövetségi kapitány munkája egyáltalában nem találkozott a lengyel sportközvélemény egyhangú helyeslésével. A lengyel válogatott csapat tagjai­nak zöme ugyanis éveken keresztül a Cracoviából került ki, mint amely a legklasszikusabb futballt játssza Len­gyelországban , mint amelynek játé­kosai a kitűnő külföldi trénerek tanu­lásai nyomán a legfejlettebb labda­technikával rendelkeznek. Így volt ez Parisban is, ahol még hét Cracovia játékos szerepelt a csa­patban, 5 :0-ra elvesztvén azonban a magyarok elleni mérkőzést, egyszerre arra lett a fejvesztettség a lengyelek között, s amire éveken keresztül a legfőbb súlyt helyezték, a stílus egy­szerre szükségtelen rossz lett, s mint annak megtestesítői, a Cracovia játéko­sai is használhatatlanokká lettek.­­ A stílust az erőnek kell felváltani, hangzott az egész kontinensen s így csak természetes, hogy Lengyelország is magáévá tette e jelszót, csakhogy egy kissé túl radikálisan ültette át a gyakorlatba. A lengyel szövetségi ka­pitány, Obrubanszky úr ugyanis, akit egyben a Cracoviával rivális, ugyan­csak a krakói Wisla egyik vezetője,­ merészet gondolva, egyetlen Cracovia­­játékost sem állított be három héttel ezelőtt a gyenge finnek ellen szereplő­ válogatottba, s miután azt 1:0-ra le­győzték, annyira igazolva látta felfo­gása helyességét, hogy a budapesti­ mérkőzés alkalmával sem reflektált egyetlen Cracovia játékosra. Obru­banszky számítása azonban ezúttal teljesen megbukott, s ha Lengyel­­ország futballsportját a mai teljesít­mény alapján akarnák klasszifikálni, bizony csak igen gyenge kalkulus jutna a számára. De nem célunk to­vábbra is a lengyel csapat összeállí­tása körüli hibák feszegetése, hanem 0je 10y­a. ERZSÉBET­ KÖRÚT 23 Amatőr fényképezőknek 1924. évi augusztusi árjegyzéket bérmentve küld MAGYAR FOTÓIPAR R.-T. Budapest, VI. ker. Király­ utca 66. sz. Sport- és vadászat ] g % felszerelések,­­ kellékek % legelélyesebb beszerzési forrás*?Hjj i NOVOTNY J. IL-T^i 3 Budapest, Vádlottá 28. Therba 6—23.' £*

Next