Sporthirlap, 1924. szeptember (15. évfolyam, 149-170. szám)
1924-09-01 / 149. szám
4. oldal 14. szám SPORTHÍRLAP A magyar csapatról. Nem lehet vitás, hogy a lengyel válogatott csapat, miként az eddig lefolyt három találkozás alkalmából, ezúttal sem volt az a mérleg, amelyen a magyar futballsport jelenlegi értéke, vagy ereje megmérhető lenne. Báregy négy nullás győzelem kívülről rendesen úgy fest, hogy a győztes csapatnak sokat kell érnie, ha egy másik országnak reprezentánsan ily nagyarányú győzelmet tud kivívni. .Ezen az alapon tehát ilyen véleményt kellene tenni a magyar csapatról is. Csakhogy illúziókban ringatnánk magunkat, ha ebből a győzelemből kedvező következtetéseket vonnánk le. Sőt, ellenkezően. Örvendezhetünk ugyan a sikeren, már csak abból a szempontból is, hogy a közönség tízezreinek a lelkében nem fakadtak újabb sebek s ha a küzdelem izgalmaiban és a futballjáték klasszikus szépségeiben nem is merülhettek el, legalább a számszerű győzelem jóleső érzésében lehetett részük. Ebből a nézőpontból azonban csak szélesebb perspektívából lehet megítélni a magyar csapatnak a teljesítményét. Mondhatnánk erkölcsi, vagy gazdasági szempontból, mert semmit sem ítéltünk ez alkalommal fontosabbnak és kihatásában jelentőségteljesebbnek, mint a győzelem puszta tényét. Még határozottabban kifejezve, semmit sem tartottunk volna katasztrofálisabbnak a magyar futballsportra nézve, mint egy vereséget a lengyel csapattok Minthogy erről — hála a lengyel csapat igen mérsékelt képességének, szó sem lehetett, nézzük, mennyit ér ez a győzelem, mit nyújtott a magyar válogatott csapat egyénileg s e kettős vizsgálódásnak a fonala talán elvezet ahhoz a kérdéshez is, mire számíthatunk, mennyit várhatunk a közeli jövőtől. A sportbeli kritikának igényeit eleve le kell redukálni, ha egy olyan válogatott mérkőzés szereplőiről mond bírálatot, amelynek lejátszása a legkülönösebb időpontra esik. Egy rendkívül terhes, olimpiai készülődéssel, külföldi túrákkal és vidéki kirándulásokkal fűszerezett kampány utánra és egy új szezon megindulása előtti időre. Lehet-e ebben az időpontban valami nagyot, valami különösen jót, vagy pláne a magyar futballsport régi fényében tündöklő klasszikusat várni. S lehet-e elővarázsolni egy mindenképpen elsőrangú válogatón csapatot akkor, amikor újabb csoportja hiányzik azoknak a válogatott játékosoknak, akik még csak a legutóbb is a ■mieink voltak. Pótolni a hiányt egy csapásra, kipihenni a fáradalmakat pihenő nélkül és fitt formára szert tenni tréning nélkül — teljességgel lehetetlen. S e hármas fogyatékosság bélyege ott éktelenkedett a válogatott csapaton s leplezhetetlenül végigvonult a csapatnak a játékán. Olybá tűnt föl a magyar csapat, mintha közvetetlenül utána jönne egy kimerítő szezonnak. A játékosoknak egy része rendkívül fáradtnak látszott s bizony ez a tünet önkénytelenül is arra a gondolatra késztetett, mi történnék, ha a lengyelnél jobb, erősebb, tehetségesebb csapattal folyna a küzdelem. Gondolnunk kellett a két hét múlva sorra kerülő magyar—osztrák mérkőzésre és a három hét múlva elérkező magyar— német mérkőzésre s ezekre gondolva, a kétségnek és az aggodalomnak kell lett a hálójába esnünk. Ezzel a győztes csapatunkkal igazi komoly, véres csatát nem nyerhetünk. Tudunk-e segíteni a bajon, a jövő titka, de hogy segíteni kell, az bizonyos s erre teljes erővel köteleznek a magyar futballsportnak nagy érdekei és a közönségnek valóban megindító szeretete a futball iránt. Kétségtelen, hogy válogatott csapatunk ebben az összeállításban nem képvisel kellő értéket, sőt, azt lehet mondani, nem reprezentál igazi klaszszist. Egyetlen részében sem volt perfekt, de még csak kielégítő sem. Invenció, ötletesség, céltudatosság csak elvétve tünedezett elő s ha a csapat tagjainak a zöme nem lett volna feltétlen ura a technikának, egészen sivár játéknak az emlékével oszlott volna el a mérkőzésnek a közönsége. A csapatnak föltétlenül a csatársor volt a legerősebb része, de ebben is inkább a jobbszárny elégített ki, bár a tempóból a meccs utolsó szakaszában ez is engedett. A védelem az első félidőnek meleg helyzeteiben ingadozó volt s csak akkor uralta a helyzetet, amikor a lengyel támadások erejüket veszítették s a meccs sorsa is biztosítva volt már. A legaggasztóbban a fedezetsor illusztrálta jelenlegi szegénységünket. Úgyszólván három újonc, még pedig sem súlyra, sem termelre ki nem elégítő újonc töltötte be a nehéz szerepkört s hogy baj nem történt, ismét csak a lengyel csatárok abszolút tehetetlenségének lehet érte hálálkodni. Az elmondott körülmények és a csapatról általánosságban mondott vélekedés talán fel is mentette az egyes játékosok teljesítményét illető bírálat alól, de viszont ezt előírja a törvény erejével bíró szokás, valamint az is, hogy a csapat szereplésének megméréséhez hozzá tartozik a játékosok teljesítményének egyénileg való mérlegelése is. Fischer első ízben jutván a díszes szerepbe, nagy érdeklődést keltett maga iránt. Hosszú időn át úgy alakult a helyzet, hogy a VÁC jeles kapusának nem lesz alkalma a képességeiről táplált jó véleménynek sem beigazolására, sem pedig lerontására, lassan kint azonban mégis megnyílt előtte a tér. Eleinte csak könnyebb labdákhoz jutott s akkor jó kirúgásait mutatta be, majd nehezebb helyzetek is próbára tették s ekkor biztos labdafogása, bátorsága egyaránt elárulták klasszisát. Egyetlen kritikus momentuma volt. A jobbösszekötő lövésénél pillanatig habozott s el is késett volna, ha a labda nem a kapufa jobb alsó sarkába ütközik. A második félidőben hirtelen kerekedett lengyel támadás közben kétszer egymásután könnyedén parírozta az ellenfél gólkísérletét. Fischerben mindenesetre a magyar kapustehetségnek egyik értékes hajtását ismerte meg a válogatott mérkőzés közönsége. A hátvédek között Sentcey volt a biztosabb és a határozottabb, bár éppen néhány megkésett akciója volt az, ami rovására volt írható. Nem újonc a posztján, klubmérkőzésekben sokszor tüntette ki magát egészséges és hasznos játékkal, végleges véleményt azonban mai teljesítménye után nem lehet formálni róla, annyi azon- | KSfMNGÖLlSK) Miksa-utca 2. Sportembereknek jutányos árak iMagpr Légforgalmi: [ IfV Ré$z*én?társaság Ife.'Budapest, VB., Erzsébet-Mruta. |#Wlelátón roséi S3-Sz. ,S 4- l fin’ien);;L',Rose 3 Kass&;2. .Teljen ,64-4-32.); ifiiip és Mta &szett; 5 Woseá'Fokter Kmous&tajkksl, naponta' kyasárgap, cü,n-’és bétfö'jdá*, kivételével’, f? 'filiia. ^Budapest?éifc.S.10 * érk. 9.00yiWien ..find. 4.00 .mwcífeodlespE' í í iadrBped d. e. fl^D- ind. Wien-ji. n. 3.El ■IvirjErasíbeé-'kdfötÖ. I., Kámírtenfo-hs. -f cViSew-York palota):'” ptoddentseber Lloydjé I jegyeladás Wienben:1 I.. Kimteerring 12. LM. Tekfon 11-1-12. ban megállapítható, hogy a legjobbklasszisba tartozó hátvédünk, Mandl az első negyedórában sokat ígért, hogy azután annál nagyobb csalódást keltsen. Gyorsasága és tempóbírása igen sokat engedett, rúgásai pedig rövidebbek, mint bármikor eddig voltak. Nyilván inhuzódása is erősen hendikepelte, de ez csak üzenisége lehet, anélkül, hogy vigaszte"" volna a jövőre nézve. Ha pihenhetne s fölépülve rendszeres tréninget folytathatna, egyik letéteményese lehetne a bizalomnak az elkövetkezendő erőpróbákban. Így azonban nem sok a remény, mert a jövőréten a mainál keményebb feladat elé állítja az Amateure mérkőzés. A fedezetsorban a három „kicsit" között a legkisebbről szólunk elsőnek Nadler amilyen kicsiny, olyan nagyra tartották. Kvalitásai elvitathatatlanok, ezúttal is csillogtatta nagyszerű technikáját, de ennél több nem tellett tőle. Gyakran alkalmazta játékában a régi mondást: Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel. Nadler ezt a lépést rendszerint faulttal oldotta meg, de a bíró figyelmét a titkos manővíírozás csak ritkán kerülte el. Voltak hasznos akciói, jó leadásai, de a hatást nyomban lerontotta oktalan driblingjeivel. Nadler sem bizonyult az évek óta keresett válogatott centerhallnak. De nem mutatkozott be Kérész II méltó utódának Bersényi sem._A könnyűsúlyú játékos az első félidőben alig mutatkozott, amikor azután elmúlt a lámpaláza, jelentkeztek nem hétköznapi kvalitásai is. Fogyatéka látszik legerősebb oldalának, míg ellenben a leadásokban inkább keresi a bizonytalanságot, mint a célszerűséget Egy ilyen, kiszámítás nélkül előreadott labdájából alakult ki az első gól. Ezt azonban nem szabad érdeméül betudni, mert a fedezetnek a legtöbbször tudatosan a partnereinek kell adni a labdát. De majd megtanulja ezt is. Bartos a múlt évben került a Törekvés első csapatába s a szükség ma már a válogatott csapatba állította. Ügyes játékos, ura a labdának, helyesen ,fejjátékra törekszik, lassú akciói azonban ellensúlyozzák erényeit. Megkésik a szerelésben és a leadásban egyaránt. A csatársorban a legkevesebb cicomával s határozottan a legjobban lény játszott. A régi gyors,jól centerező játékos, akin a legkevésbbé hagyott nyomot a tavaszi évadnak számos mérkőzése. Többször jutott jó helyzetbe a maga erejéből, a góllövésben azonban nem volt szerencséje. Csontos a szokatlan partnerek között igen gyengén játszott. Egy fajt jól irányzott lövése volt csupán, de ezzel ki is merült a tehetsége. Rendkívül idegesen, kapkodva dolgozott . Jenynek sokszor olyankor adta vissza a labdát, amikor az ellenfél szemmel láthatóan lógta. Pedig egy összekötő csatártól lehet várni a legnagyobb körültekintést. Orth nagy lendülettel játszik, de viszont játékának régi fényéből nagyon sok hiányzott. Kapásból való bombalövésekre pályázott, de ezek nem sikerültek, sikerült ellenben egy egyszerűbb lövése, amely méltó volt hozzá. Orth játéka a legjobb reménységgel biztatott s ha igaz, tőle várható a válogatott mérkőzéseken a legtöbb. Braun pompás lefutásokkal ragadta magával a csapatot, de a második félidőben kifulladt s ezt leplezni igyekezett iskolajátékra való törekvésnek a színlelésével. Kitűnő partnere volt Takács, akinek egészséges, friss játéka üdítően hatott. Legszebb akciója volt Braunnal keresztül vitt támadása és és ennek befejezéséül lőtt remek gólja- A lengyel csapatról. Kitűnő hír előzte meg a lengyel csapatot annak ellenére, hogy a legjobbnak tartott Cracovia egyetlen játékosát sem vették kombinációba s a lengyel vezetők kissé öntelt nyilatkozatait olvasva, bizony sokan már-már vereségtől is féltették a magyar együttest. Erre, hál' Istennek, ma mégsem került sor s ha csapatunk csak megközelítőleg is kijátssza formáját, még sokáig nem is kerülhet sor. A lengyel csapat mai játéka ugyanis semmiképpen sem felelt meg a várakozásnak s hiába állították a mérkőzés előtt, hogy ez Lengyelország legjobb tizenegyese, azok, akik az utóbbi időben látták a Cracoviát játszani, más véleményen vannak. Mielőtt a csapat teljesítményének kritikai méltatására térnénk át, szólnunk kell az összeállításról s a csapatösszeállításnak a kulisszák mögötti részleteiről is. Meg kell állapítanunk ezúttal, hogy Obrubanszky szövetségi kapitány munkája egyáltalában nem találkozott a lengyel sportközvélemény egyhangú helyeslésével. A lengyel válogatott csapat tagjainak zöme ugyanis éveken keresztül a Cracoviából került ki, mint amely a legklasszikusabb futballt játssza Lengyelországban , mint amelynek játékosai a kitűnő külföldi trénerek tanulásai nyomán a legfejlettebb labdatechnikával rendelkeznek. Így volt ez Parisban is, ahol még hét Cracovia játékos szerepelt a csapatban, 5 :0-ra elvesztvén azonban a magyarok elleni mérkőzést, egyszerre arra lett a fejvesztettség a lengyelek között, s amire éveken keresztül a legfőbb súlyt helyezték, a stílus egyszerre szükségtelen rossz lett, s mint annak megtestesítői, a Cracovia játékosai is használhatatlanokká lettek. A stílust az erőnek kell felváltani, hangzott az egész kontinensen s így csak természetes, hogy Lengyelország is magáévá tette e jelszót, csakhogy egy kissé túl radikálisan ültette át a gyakorlatba. A lengyel szövetségi kapitány, Obrubanszky úr ugyanis, akit egyben a Cracoviával rivális, ugyancsak a krakói Wisla egyik vezetője, merészet gondolva, egyetlen Cracoviajátékost sem állított be három héttel ezelőtt a gyenge finnek ellen szereplő válogatottba, s miután azt 1:0-ra legyőzték, annyira igazolva látta felfogása helyességét, hogy a budapesti mérkőzés alkalmával sem reflektált egyetlen Cracovia játékosra. Obrubanszky számítása azonban ezúttal teljesen megbukott, s ha Lengyelország futballsportját a mai teljesítmény alapján akarnák klasszifikálni, bizony csak igen gyenge kalkulus jutna a számára. De nem célunk továbbra is a lengyel csapat összeállítása körüli hibák feszegetése, hanem 0je 10ya. ERZSÉBET KÖRÚT 23 Amatőr fényképezőknek 1924. évi augusztusi árjegyzéket bérmentve küld MAGYAR FOTÓIPAR R.-T. Budapest, VI. ker. Király utca 66. sz. Sport- és vadászat ] g % felszerelések, kellékek % legelélyesebb beszerzési forrás*?Hjj i NOVOTNY J. IL-T^i 3 Budapest, Vádlottá 28. Therba 6—23.' £*