Sporthirlap, 1926. december (17. évfolyam, 189-205. szám)
1926-12-02 / 189. szám
4 Braun nemfagyja el a Hungáriát legfeljjebb, &aímertiába vagy Spanyolországba sxerxcelljet A bécsi sajtóban olyan hír látott napvilágot, mintha Braun Gsubi el akarná hagyni a Hungáriát és a bécsi Hazánk felé orientálódnék. Sőt egyik másik jólértesült lap már mimit befejezett tényt közölt© Braun szerződését a Hakoak-val. Az ügy tisztázása céljából kérdést intéztünk Braunhoz, a£I a következőket momdotlta: — Most hallom először, hogy a Hakoak-ba lépek, vagy vele tárgyalok. B’Oigailim'am sincs róla, honnan vették ezt a hírt. Eszem ágában sincs a Hungáriától elmenni Különben is, ha el akarnék menni, tudom jól, hogy Bécsibe nem szerződhetnék, mert a Hungária nem adna ki. Ha elmennék, csak Amerika vagy Spanyolország jöhetne kombinációba. Négy intéző működési jogát felfüggesztette a fegyelmi bizottság A népszigeti botrány szereplői távolmaradtak az ülésről Az amaitőrszövetség fegyelmi bizottságai ezen a héten is hatalmas anyagot dolgoztak fel. A bizottságok ezen a héten is váltóaaitíkán szigorúsággal bírálták el az eléjük kerülő játékosok ügyét s rendületlenül mérték az esztendős kitiltásokat. Volt játékos, akinek a kitiltása még soká járna le, ennek az újabb büntetése az előzőt tetézi s csaknem két esztendeig is tétlenségre lesz kárhoztatva. A népszigeti pálya vasárnapi viharos eseményeinek hősei a Turul-játékosok nem jelentek meg a szövetségben, s intézőjükkel együtt fselfüggosztették őket. Az intézők különben is hanyagoknak mutatkoznak a megjelenésben, amiért a fegyelmi bizottság ezúttal négy intéző működési jogát függesztette fel. A fegyelmi bizottságok ítéletei egyébként a következők: Eltiltottak bírósértésért: Vencskó Mihály (F. Vas.) 1907. jan. 3-ig, Fiseldof Pál (Kalapos) jan. 3-ig, Hegedűs István (ESFO) 1927. április 1-ig, Ludwig Lajos (MÉMOSz) 1927 .december 1-ig, Néraatheaua Sándor (Ot’K) május 31-ig, Németh János (OFK) 1927. aug. 31-ig. Ellenfél bántalmazásáért: Eisrich Mihály (SAC) 1927. május 1-ig, Steuchfi Lajos (Pannónia) 1927. febr. 08-ig; — durva játékért és jogosulatlan szereplésért: Spitzer Béla (Amaitők) 1927. június 7—1928. június 7-ig; bíróval szemben való tiszteletlenségért: Borostyán Sándor (Kalapos) dec. 17-ig; sportszerűtlenségért: Zsebeházy Lajos (P. Juta) dec. 17-ig, Sárközy István (MÉMOSZ) dec. 7-ig, Rózsa Pál (Unió) dec 31-ig; túl erélyes játékért: JeneyKároly (PSC) dec. 17-ig, Dunner Ferenc (Ganz) dec. 19-ig, Seitz Jenő (ET) február 1-ig, Kubicsek József (CsTK) dec. 17-ig, Mecer János (CsTK) dec. 10-ig, Deák Miklós (Belváros) márc 13-ig. Ítélethozatalig felfüggesztették Pollik Ottó (KAOE), Miangliuitz Sanda(RUAC), Bezdovits Lajos (Turul), Eltér Lajos (Turul), Fuchs Géza (MÉMOSz), Bóka Lajos (RUAC), Nagy ,T. (Turul játékjogát. m Meg dorgáltattak sportszerűtlenségért : Fogl Ferenc (F. Vasutas), Paulák Ferenc (Kalapos), Mihalek Rezső (VSE), Kovács Gyula (MOVE Vasiakarat), Hachner Béla (Continens), Zsolnay István (III. MSE); túl erélyes játékért: Mátéffy Balázs (WSC), Kopácsi Tibor (XSC), Fihoni Károly (Ganz), Deák Imre (BTE), Neubrandt Béla (Szőnyeges), Novák Károly (Tabán), Löwy Lajos (Szőnyeges); bíróval szemben való tiszteletlenségért: Danit Ferenc (Kalapos), Délceg Ferenc (BSZKET), Balogh István (FAFC), Ganz Zoltán (Szőnyeges), Gangusch Miklós (UFC), Szanyiszló László és Spitner Zoltán (MÉMOSz) játékosok játékjogát viszszaadták. SPORT HÍRLAP CSÜTÖRTÖK, 1920 DEC. 1 Nem kell a profisport, de jól esik a profiüzlet a németeknek Minden közösséget megtagadnak a professzionalizmussal, viszont megengedik, hogy „amatőrt” nemzeti csapatuk külföldi profi válogatottal játsszék Ismeretes a német szövetség konok állásfoglalása a professzionalizmus ellen. 1924-ben Hannoverben hozta azt a határozatát, amelyben megtiltja egyesületeinek, hogy professzionalista csapatokkal játszanak és azóta Németország területe kínai fallal volt elzárva az osztrák, cseh, majd legutóbb a magyar csapatok előtt. Annak idején a német sajtónak sok előkelő képviselője kárhoztatta a Bund határozatát, elsősorban a Kicker, de később ellanyhult a harci kedv a sajtóban és az egyesületekben. Az apátiához azonban kétségtelenül a gazdasági helyzet is hozzájárult, mert a rossz viszonyok amúgy sem ígérték volna jövedelmezőnek nagynevű külföldi professzionalista csapatoknak a fogadását, így azután hosszabb időre elhallgatott az a sajtóhadjárat és egyesületi tiltakozás, amelyet a hannoveri határozatok kiváltottak és Blaschke és Linnemann urak, mint legexponáltabb előharcosai a hannoveri elveknek, nyugodtan trónolhattak a hannoveri eredményeken. Németországba pedig az idő óta csak elvétve tette lábát profeszszionalista csapat, de akkor is csak a Bund kivételes engedélyével, a válogatott mérkőzések pedig Németország, Ausztria, Magyarország és Csehszlovákia között teljesen megszűntek. A német amatőrizmus azonban egy jottányival sem lett jobb a profeszszionalista tilalom következtében Az exponált magyar, osztrák és cseh álamatőr játékosok továbbra is vígan rúgták a labdát a német egyesületekben, a német egyesületek kitenyésztett és nemzetközileg elismert álamatőrjei pedig továbbra is felölthették az amatőr német válogatott címeres dresszét és az összes futbalállamok mosolyogtak a német delegátusok nagyképűségén, amikor egyes nemzetközi összejöveteleken, avagy konferenciákon kijelentgették, hogy a német futball szinamatőr és azon semmi kivetni, vagy javítani való nincsen. Ezzel szemben a való helyzet az, hogy egyetlen ország sem érett meg annyira a professzionalizmusra, mint éppen Németország és egyetlen ország kulturális és gazdasági lehetőségei sem ígérnek olyan ragyogó perspektívát a professzionalista futballnak, mint Németországé. Mert a hatalmas birodalomnak megvan mindene, ami a professzionalista futballsportnak lételeme. Van rengeteg egyesülete és játékosa, nagy, tízezrekre menő lelkes futballpublikuma, rengeteg nagy városa, kitűnő vasúthálózata és mindenekfelett nagy szervezőképessége, pontos és népszerűleg működő kereskedői érzéke, amely előnyökkel és erényekkel a professzionalista sportban csak boldogulni lehet. Ezzel szemben van azonban egy adótörvénye is, amely hallatlan terhekkel sújtja a professzionalista sportot Talán egyedül az adóteher, valamint az amatőrsportiak teljes adómentessége az, ami némileg indokolttá tudja tenni a német szövetség ellenkezését a professzionalista sporttal szemben. És ha a német szövetség arra hivatkozik, hogy az ő feladata az amatőrsportnak az istápolása, mert az amatőrsport milliókat foglalkoztat, ebben neki mindig igaza van, ameddig az amtőrséget meg tudja védeni és tisztaságát biztosítani tudja. De erre a Bundnak sem az ereje, sem a tekintélye, sem a munkakészsége nincsen meg és ezért jogosultak mindazok a támadások, melyek azért érik, hogy ugyanakkor, amikor az amatőrsportnak a tisztaságát nem tudja biztosítani és az álamatőrség vígan burjánzik egész Németországban, a becsületes professzionalizmust már csírájában elfojtani igyekszik és minden törekvéssel, amely professzionalista futballsportot akar csinálni, teljes szövetségi hatalmával szembehelyezkedik. Ilyen viszonyok között kezdődött el a német bajnokságok idei szezonja, amely az álamatőrségnek több tipikus esetét vetette felszínre és ezzel kapcsolatban erélyes büntetésekre indította a szövetség megfelelő szerveit. Ennek reakciója volt a büntetéssel sújtott és a büntetésektől félő nagy és hatalmas egyesületeknek az az akciója, amelyet a professzionalizmus bevezetése érdekében indítottak. Az akció élén a német sportsajtó egyik legtekintélyesebb orgánuma, a müncheni ,,Fussbal áll amely megindította a lavinát egy cikksorozattal, melyben kíméletlenül rávilágított a német álamatőrizmusra és felszólította az egyesületeket, hogy — ha kell, még a Bundáal szemben is — iparkodjanak a profeszszionalista futballt bevezetni. A „Volssball" cikksorozata nagy vihart támasztott egész Németországban. Megindult a sajtópolémia pro és kontra, amibe azután a külföldi sajtó is beleszólott és a német sportközvéleményt két táborra osztotta. A délnémet egyesületek a professzionalista párt oldalára állottak és több bizalmas megbeszélésen tárgyalták meg a professzionalizmus bevezetésének a lehetőségét. A nyugatnémetek, a Bund teljes vezérkarával ezekkel az egyesületekkel szemben a legmerevebb ellenzés álláspontját foglalták el és több sajtóorgánumban hivatalosan és félhivatalosan nem egyszer kijelentették, hogy a megalakítandó professzionalista sportot sohasem fogják elismerni és a professzionalista egyesületeket nem fogadják be a régi szövetségbe. Ezen a ponton áll pedig, vagy bukik a német professzionalizmus és nem az adóterhekem. Mert ha a német Butidban semmi hajlandóság nincsen a professzionalista sport elismerésére, ez annyit jelent, hogy nem alakulhat meg a német profeszszionalista szövetség, illetve nem tarthat igényt nemzetközi elismertetésre. Ami más szóval még annyit jelentene, hogy a német professzionalista sport a mai FIFA-szabályok keretén belül izolálva maradna és egyetlen nemzetközi ellenféllel nem találkozhatnék. Ez pedig ennek a fiatal sportnak biztos bukását jelentené. A nagy délnémet egyesületek ezért bizalmas körkérdéssel fordultak az osztrák, csehszlovák és magyar sportkörökhöz, illetve ez országok professzionalista sportjának vezetőihez, hogy amenynyiben a professzionalizmust mégis bevezetnék, számíthatnak-e a társszövetségek támogatására, még abban az esetben is, ha a Bund őket bojkottálná. Erre ebben a pillanatban bajos felelni, mert ha a magyar, osztrák és német szövetségekben erre meg is van a legteljesebb hajlandóság, ezt a problémát elsősorban nemzetközi úton kell rendezni, mert az elismert professzionalista szövetségek sem tehetik ki magukat nemzetközi bojkottnak. Ezenkívül a megkérdezett szövetségek jogosan kérdezhetnék német társaiktól, hogy a felvilágosítást leérő egyesületek miért nem állottak akkor is erélyesen a sarkukra, amikor a Bund őket bojkottálta és miért fordulnak most segélyért magyar, osztrák és cseh osztályos társaikhoz, amikor maguk kerültek válságba. A professzionalista szövetségek azonban nem vetik fel ezt a kérdést, mert őszinte örömükre szolgálna, ha a német professzionalizmus megvalósulna. Csak nem a FIFA és Bund ellen, hanem a FIFA és Bund útján akarják segítségüket nyújtani. Ezt a célt szolgálta már az a javaslat, amelyet az osztrák legfelső sportszövetség juttatott el a német Bundhoz és amely azt tartalmazta, hogy az osztrák és német futballszövetségek üljenek össze egy berlini konferenciára és beszéljék meg azokat a módozatokat,melyek mellett a német—osztrák és ezzel kapcsolatban a német—cseh és német—magyar sportérintkezés felvétele újra lehetséges. Ilyen hangulatban ült azután össze az elmúlt vasárnap Casselban a német szövetség közgyűlése, hogy többek között az amatőrség és professzionalizmus problémájátis megtárgyalja. Miként előrelátható volt, a Bund álláspontja a professzionalista sporttal szemben e közgyűlésen sem változott, mert a közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy a német szövetséget csak az amatőr futballsport érdekli és a professzionalistával minden közösséget megtagad. Ez az elvi része a problémának. A gyakorlatban azonban már a Bund is érzi álláspontjának a tarthatatlanságát, mert ugyanezen a közgyűlésen közölte a Bund vezetősége a sajtó képviselőivel, hogy elfogadta az osztrák javaslatot és december 11—12-én megtartja Berlinben az osztrák—német szövetségközi konferenciát E konferenciától nem várja a Bund — így folytatódik a hivatalos közlés — álláspontjának a professzionalista sporttal szemben való revízióját de nem lehetetlen,, hogy a válogatott csapatok mérkőzései valóban kivételt fog tenni és megengedi, hogy Németország válogatott csapata professzionalista válogatott csapatokkal is mérkőzhessek. Amit némileg érthetővé tesz az a híradás, hogy Anglia válogatott csapata a jövő tavasszal a kontinensre kerül és ez alkalommal az angol válogatott szívesen ellátogatna Berlinbe is, ha a németek szépen meginvitálnák. Ami már meg is történt, mert a szomszédokkal oly szigorú németek titokban régóta tárgyalnak az angolokkal egy ilyen mérkőzés létrehozatala érdekében és a tárgyalások során semmiféle aggályt az angol professzionalistákkal szemben nem nyilvánítottak. Persze, nem köthették le a mérkőzést anélkül, hogy ebből a hannoveri határozatok után nemzetközi botrány ne keletkezzék, ezért kacérkodni kénytelen most az osztrákokkal és ha kell, a csehekkel és magyarokkal is. Más kérdés, hogy a középeurópai három futballnagyhatalom bedől-e ennek az átlátszó játéknak s odadobja-e válogatott csapatát a német zsebérdeknek, amely azután a sínylődő klubcsapatoknak egyszerűen az arcába nevetne. Isi Szánkó, Koresalya SKABA is PLÖKL ! VI., Vifraos császár úr ! 33