Sporthirlap, 1927. december (18. évfolyam, 161-174. szám)
1927-12-01 / 161. szám
4 A Magyar Kupa mai rendszere lehetetlenné teszi a nagy proficsapatok részvételét, de nem kedvez a vezető amatőregyesületeknek sem A Magyar Kupa problémája az idei bajnoki esztendőben végképpen élére állott. Ezideig is több körülmény okozta, hogy a legklasszikusabb díjnak szánt Magyar Kupáért folyó küzdelem nem tudott magasan szárnyaló ívelést tenni, a professzionizmus bevezetése óta meg különösen kitűnt, hogy ennek a díjnak a megalapozása nem felel meg az általános kívánalmaknak. A Magyar Kupa intézését ugyanis az MLSz bizottságában látják el, amely bizottság túlzottan fogja fel a kupa megalapozásának azt az intencióját, hogy abban az egyesületek egyforma esélyekkel vegyenek részt. Ebben a felfogásában a bizottság nagyon messze ment az amatőr egyesületek érdekeinek támogatásában. Kétségtelen ugyanis, hogy a Magyar Kupa csakis akkor éri el eredeti célját, ha azon az összes egyesületekrészt vesznek és a díj sorsa végül a legerősebbek közötti küzdelemben dől el. Ezt a célt szolgálná az a szabály is, amely a bizottság kezébe adja a jogot, hogy tizenhat egyesületet emeljen ki a tömegből és ezeket mentesítse az előmérkőzések terhe alól. A bizottság felfogása azonban túlzottan az amatőr érdekeket melengeti és nem számol azzal, hogy a profik szempontjából csakis akkor bírhat jelentőséggel a Magyar Kupa, ha annak a mérkőzései nem járnak túl nagy anyagi veszteséggel. Még a védelembe vett hat profiegyesület számára is lassan kint kilátástalannak mutatkozik a Magyar Kupa mérkőzésein való résztvétel, ha a mi rendszer fenmarad. A többi egyesület számára meg hatalmas veszteséget jelent, hogy a jelentéktelen mérkőzések egész sorozatán kell magukat átverekedniük, amíg csak odáig is eljutnak, hogy ott kezdjék el a döntőket, ahol az addig védelembe vett nagyegyesületek sem akarják elkezdeni. Már az ősz elején visszalépett egyik legtekintélyesebb profiegyesületünk azért, mert a bizottság a sorsolások intézését olyan rendszer szerint végezte, hogy az illető egyesület amatőr elődje, tehát a feltétlenül gyengébb amatőrcsapat, a mérkőzések beosztásában magasabb gangot kapott, miáltal előfordulhatott az, hogy az amatőr előd zavartalanul továbbjut, míg a profi utód a neki kiosztott nehezebb mérkőzésen már elhullott. Később ezek a ferdeségek még jobban kiütköztek, amikor a gyakorlatban is beigazolódott, hogy a kupamérkőzéseknek ez a rendszere még az amatőröknek sem nyújtotta azt az előnyt, amit a bizottság elgondolása attól várt. Az amatőregyesület ugyanis nagyot csalódott, amikor azt hitte, hogy jó bevételre tehet majd szert, ha mindjárt eleinte összekerül, valamelyik jobbnevű proficsapattal. Ez a mérkőzés ugyanis senkit sem érdekelt, mert a szembenálló felek közötti nagy különbség előrevetette az egyenlőtlen küzdelem árnyékát. A profiegyesület meg éppenséggel ráfizetett erre a mérkőzésre, mert nemcsak a prémiumokra, de a játékosok rendes heti fizetésére sem talált semmi fedezetet a meccsek deficitjéből. Bizonyos, hogy mind a két oldal érdekeit jobban szolgálta volna, ha az első fordulók mérkőzéseit az amatőrök és a profik egymás között végezték volna el, vagy ha a profikat csak akkor állították volna harcba, amikor az amatőrök legküzdőképesebb csapatai, a mérkőzések első csoportja után, már kiváltak a szürke együttesek népes mezőnyéből. Ilyenképpen a továbbjutó egyesületek már némi rangot kaptak volna, ami megnöveli irántuk az érdeklődést és közönséget hoz arra a mérkőzésre is, amelyen a papírforma a szembekerülő proficsapat győzelmét ígéri. Csakhogy a mai rendszer odavezetett, hogy a profik igyekeztek a rengeteg mérkőzés közül kupamérkőzéseiket lehetőleg hétköznapokon játszani, amikor viszont a legtöbb amatőrcsapat erősen tartalékos együttessel állott ki. Sem sportbeli, sem anyagi sikere nem volt ezeknek a mérkőzéseknek és ha közben néhány vaskos meglepetés mégis bekövetkezett, az nem tulajdonítható másnak, mint a futballjáték természetében rejlő szeszélyességnek, vagy pedig annak, hogy a profik sem vették egészen komolyan a dolgot. Tavaszra vonatkozóan még fonákabb a helyzet. Ekkor kell majd bekapcsolódni azoknak a csapatoknak, amelyeket a bizottság az előmérkőzések alól mentesített. Csakhogy még így is az első fordulóban harminckét egyesület áll ki, vagyis a döntőig nem kevesebb, mint öt mérkőzésre kell vállalkoznia annak, aki az őszi mérkőzéseken még élvezte a kedvezményt. Csakhogy a tizenhat állvamaradó egyesület többsége amatőegyesület és az előmérkőzésekből kikerülő csapatok nagy része is amatőrcsapatot hoz, éppen a kupa rendszeréből kifolyólag. Ilyformán olyan helyzet áll elő, hogy a győzelemre áhítozó proficsapatnak a kupa tavaszi előrehaladott állapotában is egész sor olyan mérkőzést kell végigjátszania, amely a magas hetifizetéseknek és a prémiumoknak még egy töredékére sem nyújt fedezetet. Egész komoly formában merült fel az az ötlet, hogy a nagy profiegyesületek inkább kártalanítanák az ellenfelüket és hajlandók közönség nélkül hétköznapokon kiállani, mert ez sokkal kisebb terhet jelentene számukra, mintha a drága tavaszi időből a jelentéktelen mérkőzések számára öt vasárnapot kellene elvenni. A helyzet ugyanis még fizikailag sem lenne megoldható. Még ha ezek a figyelmen kívül nem hagyható anyagi szempontok nem is játszanának olyan döntően nagy szerepet, még akkor is lehetetlen lenne a proficsapatok számára a kupa mérkőzésein való részvétel, hiszen a bajnoki és válogatott mérkőzések máris úgy megtöltik a tavaszi programot, hogy ezenfelül csak egyetlen vasárnap áll már rendelkezésre. A PLSz legutóbbi tanácsülésén kiderült, hogy a vezető proficsapatok még ama kedvezmény után, hogy az ősszel nem kellett az előmérkőzéseken szerepelniük, sem vehetnek részt a tavaszi kupaküzdelmekben, már a terminushiány miatt sem. Mint végső áldozatkészséget jelölték meg azt a megoldást, amely úgy alakítja a helyzetet, hogy a tavasz folyamán a vezető proficsapatra ne maradjon hátra háromnál több mérkőzésen való részvétel kötelezettsége. Ám még ott nyomban kiderült, hogy a már folyó kupaküzdelmek közben a feltételek megváltoztatása lehetetlen s így csaknem bizonyosra vehető, hogy a vezető proficsapatok a Magyar Kupa küzdelmeiben nem fognak résztvenni. Hogy ez mit jelent ennek a nagyra hivatott díjnak a sorsában, azt nem kell bővebben ecsetelni. Az elhibázott rendszerre jellemző, hogy a kupabizottság legutóbbi döntése ellen az amatőrök oldalán súlyos elégedetlenség támadt. Az ősz végén van az a fordulópont, amikor az addig kiváltságos egyesületek is bekapcsolódnak a mérkőzésekbe. Csakhogy a profik nyomása eddigre már olyan tekintélyes lett és a tapasztalatok is azt mutatták, hogy a következőkben feltétlenül korrigálni kell a dolgon. A tizenhat állvamaradó egyesületet tehát nem sorsolták ki egymás ellen, hanem úgy intézték a dolgot, hogy a lehetőség szerint az erős csapatok ne verhessék ki egymást már a tavaszi első fordulóban. Csakhogy az addig elhibázott rendszer az amatőrérdekeket is nagyon rosszul védte meg s az amatőrcsapatok is a tavaszi mérkőzésektől várták a kárpótlást, ami helyes rendszer esetében már ősszel elkövetkezhetett volna. A túlzott védelemnek tehát az lett az eredménye, hogy a bizottságnak a profik javára való kis elkanyarodását az amatőrök már súlyos sérelemnek fogták fel és ezért a BLSz indokolás nélkül fellebbezést terjesztett be a Kupa intézőbizottság sorsolása ellen. Van tehát egy klasszikus díj, amelyen a vezető profiegyesületek a tavasszal már semmi körülmények között sem vehetnek részt, de viszont az amatőregyesületek sincsenek hálával eltelve iránta, hiszen a kupa nem szerezte meg az alkalmat, hogy az ambiciózus amatőrcsapat a legjobbakkal is összemérhesse az erejét s így a döntők iránt sem fejlődhetik ki az érdeklődés, amit a legklasszikusabb magyar vándordíj megérdemelne. Három nemzetközi és három elsőosztályú ligamérkőzés szerepel a vasárnapi programon Három csapatunk — a Ferencváros, a Sabária és az Újpest ■— játsszák nemzetközi mérkőzésüket december első vasárnapján. A Ferencváros itthon mérkőzik a cseh bajnokságban első helyen álló Sláviával. A bajnokcsapatnak a legjobb formáját kell kijátszania, hogy kiköszörülhesse a csorbát, amelyet múlt vasárnapi veresége ejtett a magyar futballsport nimbuszán. Lényegesen könnyebb dolga lesz Szombathelyen a Sabariának a Slovannal szemben, de ez még nem jelenti azt, hogy a Sabariának nem kell komolyan megküzdenie a győzelemért. A Slovan — a bécsi csehek csapata — egyesíti az osztrák futballiskolát és a csehek kemény játékát s a bécsi profiligában komoly szerepet játszik. A harmadik nemzetközi mérkőzést Újpest játssza Belgrádban a Beográdski ellen. Újpest jelenleg olyan kitűnő formában van, hogy feltétlen bízunk győzelmében. Idehaza három első ligamérkőzés kerül eldöntésre. A legérdekesebb mérkőzést Miskolc és Debrecen reprezentáns egyesületei, az Attila és a Bocskay vívják meg Miskolcon. A bajnoki táblázat két sereghajtó csapata élet-halálküzdelmet fog vívni egymással, mert a pontokra nagy szükségük van. Majdnem hasonlóan rossz helyzetben van a III. ker. FC, amely Kispestnek az utolsó három mérkőzésen ugyancsak gyengén szereplő együttesével jön össze. Szép játék aligha lesz, hanem a két kemény csapat az utolsó percig küzdeni fog a pontokért, melyek egyaránt kívánatosak úgy Kispest, mint Óbuda csapatának. A Hungária-úton kerül eldöntésre a Hungária—Bástya mérkőzés, amelyet a sorsolás szerint Szegeden kellett volna lejátszani, de az anyagiakban szűkölködő Bástya lemondott a pályaválasztás jogáról. A mérkőzésnek a Hungária a favoritja, amely győzelmével az utolsó hat bajnoki mérkőzéséből a maximális 12 pontot megszerezné. A Bástya góliszonyban szenvedő és sokszor megbolygatott csatársora aligha lesz képes még csak döntetlent is kicsikarni, bár — ha a Hungária a floridsdorfiak ellen mutatott kedvvel száll a küzdelembe — a két pontot el is vesztheti. Olasz vívófelszerelések legnagyobb választékban és legolcsóbb árban Macher Rezső és Társa, VI., Podmaniczky-urca 45. Árjegyzék ingyen, bérmentve. Sí., ródli, korcsolya !ERTÉSZ TÓDOR-nál, KRISTÓF-TÉR. Árjegyzék inegen. g * SPORTHÍRLAP CSÜTÖRTÖK, 1927 DECEMBER 1. Pécs-Baranya, Kanizsa és Somogy körmérkőzést tartanak a téli szünetben Kaposvári levél Pécs, Nagykanizsa és Kapcsevár között már évtizedek óta folyik a rivalizálás. A letűnt álamatőrkorszakban is heves küzdelmeket eredményezett e három város fiainak összecsapása, de nem a klubérdek, hanem inkább a városok színeinek a diadalravitele volt a küzdelmek igazi célja és a hegemóniát hol az egyik, hol a másik városnak sikerült elhódítani. Amikor aktuális lett a professzionalizmus bevezetése, Kaposvár azonnal beállt a kezdeményezők sorába. Egy kicsi, de lelkes csapat tette magáévá az eszmét, hogy kibontakozzék a „Somogy”, amely így megelőzte dunántúli testvéreit, riválisait, akik az álamatőrség köpenyegébe burkolózva féltékenyen szemlélték a csapat feltörését. Ma már ott tartunk, hogy az amatőrök rivalizálását átvette három jóképességű proficsapat, amelyek a ligabajnokságokban előkelő szerepet játszanak és folytatják a végnélküli csatát, amit a jogelődök megkezdettek, így legutóbb a múlt vasárnap lobogott fel a somogyi tűz egy revánsmeccs keretében. Hiába kürtöttek a derék kanizsaiak, hogy „fekete vasárnapja lesz ■Kaposvárnak”, amatőreink és profijaink győztek az egész vonalon s volt mit hallgatni Kanizsa drukkereinek. A „móka” kedvéért a somogyi gyerekek a fehér-piros zászlókat fekete gyászfátyolba öltöztették és az autóbuszokat „6:0” felírásokkal pingálták tele. Pedig lehet ez még fordítva is. Most Pécs-Baranyával szemben szeretné Somogy a Kupa-meccsen szenvedett csorbát kiköszörülni. Mint hírlik, egy volt sportbarát pécsi özvegye, Hencz Kálmánné a Pécs-Baranya, Kanizsa és a Somogy rivalizálásának hagyományos folytatására egy serleget szándékozik kitűzni, amely a tél folyamán foglalkoztatná a három csapatot. A somogyiak örömmel üdvözölnék a terv megvalósítását, mert így alkalmuk nyílna a revánsra. A „vidék” tehát dolgozik, pedig munka közben váratlan támadások is alaposan igénybe veszik az idejét. Legutóbb is éppen elég támadás érte a Somogy vezetőit. A Bak óvásával kapcsolatosan megindultak a hírlapi csatározások, hallottunk nyilatkozatokat pro és kontra, hogy végre a napokban tartott igazgatósági ülés vegye kezébe az ügynek kivizsgálását. Lánczy Béla ügyvezető igazgató javaslatára az igazgatóság egy háromtagú fegyelmi bizottságot delegált, amely majd megállapítja, várjon történt-e mulasztás Strakovics igazolása körül. Lánczy igazgató és Vértesi Imre főtitkár felajánlották lemondásukat, de Kaposvárott úgy vélik, hogy ennek az ellenzékieskedő és a Somogy megbontására irányuló törekvésnek itt nincsen talaja. A pechszérián túljutott csapat tagjai között a legteljesebb összhang van és az állandóan javuló formát mutató Somogy halad a kitűzött célja felé.