Sporthirlap, 1927. december (18. évfolyam, 161-174. szám)

1927-12-01 / 161. szám

4 A Magyar Kupa mai rendszere lehetetlenné teszi a nagy proficsapatok részvételét, de nem kedvez a vezető amatőregyesületeknek sem A Magyar Kupa problémája az idei bajnoki esztendőben végképpen élére állott. Ezideig is több körül­mény okozta, hogy a legklasszikusabb díjnak szánt Magyar Kupáért folyó küzdelem nem tudott magasan szár­nyaló ívelést tenni, a professzioniz­mus bevezetése óta meg különösen kitűnt, hogy ennek a díjnak a megalapozása nem felel meg az általános kí­vánalmaknak. A Magyar Kupa intézését ugyanis az MLSz bizottságában látják el, amely bizottság túlzottan fogja fel a kupa megalapozásának azt az inten­cióját, hogy abban az egyesületek egyforma esélyekkel vegyenek részt. Ebben a felfogásában a bizottság na­gyon messze ment az amatőr egyesüle­tek érdekeinek támogatásában. Két­ségtelen ugyanis, hogy a Magyar Kupa csakis akkor éri el eredeti célját, ha azon az összes egyesületek­­részt vesz­­nek és a díj sorsa végül a legerőseb­bek közötti küzdelemben dől el. Ezt a célt szolgálná az a szabály is, amely a bizottság kezébe adja a jogot, hogy tizenhat egyesületet emeljen ki a tö­megből és ezeket mentesítse az elő­­mérkőzések terhe alól. A bizottság felfogása azonban túl­zottan az amatőr érdekeket melen­geti és nem számol azzal, hogy a profik szempontjából csakis akkor bírhat jelentő­séggel a Magyar Kupa, ha annak a mér­kőzései nem járnak túl nagy anyagi veszteséggel. Még a védelembe vett hat profiegye­sület számára is lassan kint kilátás­talannak mutatkozik a Magyar Kupa mérkőzésein való résztvétel, ha a mi rendszer fenmarad. A többi egye­sület számára meg hatalmas veszte­séget jelent,­ hogy a jelentéktelen mérkőzések egész sorozatán kell ma­gukat átverekedniük, amíg csak odáig is eljutnak, hogy ott kezdjék el a döntőket, ahol az addig védelem­be vett nagyegyesületek sem akarják elkezdeni. Már az ősz elején visszalépett egyik legtekintélyesebb profiegyesületünk azért, mert a bizottság a sorsolások intézését olyan rendszer szerint vé­gezte, hogy az illető egyesület ama­tőr elődje, tehát a feltétlenül gyen­gébb amatőrcsapat, a mérkőzések be­osztásában magasabb gangot kapott, mi­által előfordulhatott az, hogy az amatőr előd zavartalanul tovább­­jut, míg a profi utód a neki kiosz­tott nehezebb mérkőzésen már elhul­lott. Később ezek a ferdeségek még jobban kiütköztek, amikor a gyakor­latban is beigazolódott, hogy a kupamérkőzéseknek ez a rend­szere még az amatőröknek sem nyújtotta azt az előnyt, amit a bizottság elgondolása attól várt. Az amatőregyesület ugyanis nagyot csalódott, amikor azt hitte, hogy jó bevételre tehet majd szert, ha mind­járt eleinte összekerül, valamelyik jobbnevű proficsapattal. Ez a mér­kőzés ugyanis senkit sem érdekelt, mert a szembenálló felek közötti nagy különbség előrevetette az egyen­lőtlen küzdelem árnyékát. A profi­egyesület meg éppenséggel ráfizetett erre a mérkőzésre, mert nemcsak a prémiumokra, de a játékosok rendes heti fizetésére sem talált semmi fe­dezetet a meccs­ek deficitjéből. Bi­zonyos, hogy mind a két oldal érdekeit job­ban szolgálta volna, ha az első fordulók mérkőzéseit az amatő­rök és a profik egymás között végezték volna el, vagy ha a profikat csak akkor állították volna harcba, amikor az amatő­rök legküzdőképesebb csapatai, a mérkőzések első csoportja után, már kiváltak a szürke együttesek népes mezőnyéből. Ilyenképpen a továbbjutó egyesületek már némi rangot kaptak volna, ami megnöveli irántuk az érdeklődést és közönséget hoz arra a mérkőzésre is, amelyen a papírforma a szembe­kerülő proficsapat győzelmét­ ígéri. Csakhogy a mai rendszer odaveze­tett, hogy a profik igyekeztek a ren­geteg mérkőzés közül kupamérkőzései­ket lehetőleg hétköznapokon játszani, amikor viszont a legtöbb amatőr­csapat erősen tartalékos együttessel állott ki. Sem sportbeli, sem anyagi sikere nem volt ezeknek a mérkőzések­nek és ha közben néhány vaskos meg­lepetés mégis bekövetkezett, az nem tulajdonítható másnak, mint a futball­­játék természetében rejlő szeszélyes­ségnek, vagy pedig annak, hogy a profik sem vették egészen komolyan a dolgot. Tavaszra vonatkozóan még foná­kabb a helyzet. Ekkor kell majd be­kapcsolódni azoknak a csapatoknak, amelyeket a bizottság az előmérkőzé­­sek alól mentesített. Csakhogy még így is az első fordulóban harminckét egyesület áll ki, vagyis a döntőig nem kevesebb, mint öt mérkőzésre kell vállalkoznia annak, aki az őszi mérkőzése­ken még élvezte a kedvezményt. Csakhogy a tizenhat állvamaradó egyesület többsége amatőegyesület és az előmérkőzésekből kikerülő csa­patok nagy része is amatőrcsapatot hoz, éppen a kupa rendszeréből kifo­lyólag. Ilyformán olyan helyzet áll elő, hogy a győzelemre áhítozó proficsa­patnak a kupa tavaszi előre­haladott állapotában is egész sor olyan mérkőzést kell végig­játszania, amely a magas heti­fizetéseknek és a prémiumoknak még egy töredékére sem nyújt fedezetet. Egész komoly formában merült fel az az ötlet, hogy a nagy profiegye­sületek inkább kártalanítanák az el­lenfelüket és hajlandók közönség nél­kül hétköznapokon kiállani, mert ez sokkal kisebb terhet jelentene szá­mukra, mintha a drága tavaszi időből a jelentéktelen mér­kőzések számára öt vasárnapot kellene elvenni. A helyzet ugyanis még fizikailag sem lenne megoldható. Még ha ezek a figyelmen kívül nem hagyható anyagi szempontok nem is játszaná­nak olyan döntően nagy szerepet, még akkor is lehetetlen lenne a proficsapa­tok számára a kupa mérkőzésein való részvétel, hiszen a bajnoki és válogatott mérkő­zések máris úgy megtöltik a ta­vaszi programot, hogy ezenfelül csak egyetlen vasárnap áll már rendelkezésre. A PLSz legutóbbi tanácsülésén ki­derült, hogy a vezető proficsapatok még ama kedvezmény után, hogy az ősszel nem kellett az előmérkőzéseken szerepelniük, sem veh­etnek részt a tavaszi kupaküzdelmekben, már a terminushiány miatt sem. Mint végső áldozatkészséget jelölték meg azt a megoldást, amely úgy alakítja a hely­zetet, hogy a tavasz folyamán a vezető proficsapatra ne maradjon hát­ra háromnál több mérkőzésen való részvétel kötelezettsége. Ám még ott nyomban kiderült, hogy a már folyó kupaküzdelmek közben a feltételek megváltoztatása lehetetlen s így csaknem bizonyosra vehető, hogy a vezető proficsapatok a Ma­gyar Kupa küzdelmeiben nem fognak résztvenni. Hogy ez mit jelent ennek a nagyra hivatott díjnak a sorsában, azt nem kell bővebben ecsetelni. Az elhibázott rendszerre jellemző, hogy a kupa­bizottság legutóbbi döntése ellen az amatőrök oldalán súlyos elégedetlen­ség támadt. Az ősz végén van az a fordulópont, amikor az addig kivált­ságos egyesületek is bekapcsolódnak a mérkőzésekbe. Csakhogy a profik nyomása eddigre már olyan tekinté­lyes lett és a tapasztalatok is azt mu­tatták, hogy a következőkben feltét­lenül korrigálni kell a dolgon. A ti­zenhat állvamaradó egyesületet tehát nem sorsolták ki egymás ellen, hanem úgy intézték a dolgot, hogy a lehető­ség szerint az erős csapatok ne ver­hessék ki egymást már a tavaszi első fordulóban. Csakhogy az addig elhi­bázott rendszer az amatőrérdekeket is nagyon rosszul védte meg s az amatőrcsapatok is a tavaszi mérkő­zésektől várták a kárpótlást, ami he­lyes rendszer esetében már ősszel el­következhetett volna. A túlzott véde­lemnek tehát az lett az eredménye, hogy a bizottságnak a profik javára való kis elkanyarodását az ama­tőrök már súlyos sérelemnek fogták fel és ezért a BLSz indo­kolás nélkül fellebbezést ter­jesztett be a Kupa intézőbizott­ság sorsolása ellen. Van tehát egy klasszikus díj, ame­lyen a vezető profiegyesületek a ta­vasszal már semmi körülmények kö­zött sem vehetnek részt, de viszont az amatőregyesületek sincsenek hálá­val eltelve iránta, hiszen a kupa nem szerezte meg az alkalmat, hogy az ambiciózus amatőrcsapat a legjob­­bakkal is összemérhesse az erejét s így a döntők iránt sem fejlődhetik ki az érdeklődés, amit a legklassziku­sabb magyar vándordíj megérde­melne. Három nemzetközi és három elsőosztályú ligamérkőzés szerepel a vasárnapi programon Három csapatunk — a Ferencváros, a Sabária és az Újpest ■— játsszák nemzetközi mérkőzésüket december első vasárnapján. A Ferencváros itthon mérkőzik a cseh bajnokságban első helyen álló Sláviával. A bajnokcsapatnak a leg­jobb formáját kell kijátszania, hogy kiköszörülhesse a csorbát, amelyet múlt vasárnapi veresége ejtett a ma­gyar futballsport nimbuszán. Lényegesen könnyebb dolga lesz Szombathelyen a Sabariának a Slo­­vannal szemben, de ez még nem jelenti azt, hogy a Sabariának nem kell ko­molyan megküzdenie a győzelemért. A Slovan — a bécsi csehek csapata — egyesíti az osztrák futballiskolát és a csehek kemény játékát s a bécsi profiligában komoly szerepet játszik. A harmadik nemzetközi mérkőzést Újpest játssza Belgrádban a Beo­­grádski ellen. Újpest jelenleg olyan kitűnő formában van, hogy feltétlen bízunk győzelmében. Idehaza három első ligamérkőzés kerül eldöntésre. A legérdekesebb mérkőzést Miskolc és Debrecen repre­zentáns egyesületei, az Attila és a Bocskay vívják meg Miskolcon. A bajnoki táblázat két sereghajtó csa­pata élet-halálküzdelmet fog vívni egymással, mert a pontokra nagy szükségük van. Majdnem hasonlóan rossz helyzet­ben van a III. ker. FC, amely Kis­pestnek az utolsó három mérkőzésen ugyancsak gyengén szereplő együtte­sével jön össze. Szép játék aligha lesz, hanem a két kemény csapat az utolsó percig küzdeni fog a pontokért, me­lyek egyaránt kívánatosak úgy Kis­pest, mint Óbuda csapatának. A Hungária-úton kerül eldöntésre a Hungária—Bástya mérkőzés, amelyet a sorsolás szerint Szegeden kellett volna lejátszani, de az anyagiakban szűkölködő Bástya lemondott a pálya­­választás jogáról.­­ A mérkőzésnek a Hungária a favoritja, amely győ­zelmével az utolsó hat bajnoki mérkőzéséből a maximális 12 pontot megszerezné. A Bástya gól­iszonyban szenvedő és sokszor meg­bolygatott csatársora aligha lesz ké­pes még csak döntetlent is kicsikarni, bár — ha a Hungária a floridsdorfiak ellen mutatott kedvvel száll a küzde­lembe — a két pontot el is vesztheti. Olasz vívófelszerelések legnagyobb választékban és legolcsóbb árban Macher Rezső és Társa, VI., Podmaniczky-urca 45. Árjegyzék ingyen, bérmentve. Sí., ródli, korcsolya !­ERTÉSZ TÓDOR-nál, KRISTÓF-TÉR.­­ Árjegyzék inegen. g * SPOR­THÍRLAP CSÜTÖRTÖK, 1927 DECEMBER 1. Pécs-Baranya, Kanizsa és Somogy körmérkőzést tartanak a téli szünetben Kaposvári levél Pécs, Nagykanizsa és Kapcsevár kö­zött már évtizedek óta folyik a rivali­zálás. A letűnt álamatőrkorszakban is heves küzdelmeket eredményezett e há­rom város fiainak összecsapása, de nem a klubérdek, hanem inkább a városok színeinek a diadalravitele volt a küzdel­mek igazi célja és a hegemóniát hol az egyik, hol a másik városnak sikerült el­hódítani.­­ Amikor aktuális lett a professzionaliz­mus bevezetése, Kaposvár azonnal be­állt a kezdeményezők sorába. Egy kicsi, de lelkes csapat tette magáévá az esz­mét, hogy kibontakozzék a „Somogy”, amely így megelőzte dunántúli testvé­reit, riválisait, akik az álamatőrség kö­penyegébe burkolózva féltékenyen szem­lélték a csapat feltörését. Ma már ott tartunk, hogy az ama­tőrök rivalizálását átvette három jóké­pességű proficsapat, amelyek a ligabaj­nokságokban előkelő szerepet játszanak és folytatják a végnélküli csatát, amit a jogelődök megkezdettek, így legutóbb a múlt vasárnap lobo­gott fel a somogyi tűz egy revánsmeccs keretében. Hiába kürtöttek a derék ka­nizsaiak, hogy „fekete vasárnapja lesz ■Kaposvárnak”, amatőreink és profijaink győztek az egész vonalon s volt mit hallgatni Kanizsa drukkereinek. A „móka” kedvéért a somogyi gyerekek a fehér-piros zászlókat fekete gyászfá­tyolba öltöztették és az autóbuszokat „6:0” felírásokkal pingálták tele. Pedig lehet ez még fordítva is. Most Pécs-Baranyával szemben­­ sze­retné Somogy a Kupa-meccsen szenve­dett csorbát kiköszörülni. Mint hírlik, egy volt sportbarát pécsi özvegye, Hencz Kálmánné a Pécs-Baranya, Kani­zsa és a Somogy rivalizálásának hagyo­mányos folytatására egy serleget szán­dékozik kitűzni, amely a tél folyamán foglalkoztatná a három csapatot. A so­mogyiak örömmel üdvözölnék a terv megvalósítását, mert így alkalmuk nyíl­na a revánsra. A „vidék” tehát dolgozik, pedig mun­­­ka közben váratlan támadások is alapo­san igénybe veszik az idejét. Legutóbb is éppen elég támadás érte a Somogy vezetőit. A Bak óvásával kap­csolatosan megindultak a hírlapi csatá­rozások, hallottunk nyilatkozatokat pro és kontr­a, hogy végre a napokban tar­tott igazgatósági ülés vegye kezébe az ügynek kivizsgálását. Lánczy Béla ügy­vezető igazgató javaslatára az igazgató­ság egy háromtagú fegyelmi bizottságot delegált, amely majd megállapítja, vár­jon történt-e mulasztás Strakovics iga­zolása körül. Lánczy igazgató és Vértesi Imre főtitkár felajánlották lemondásu­kat, de Kaposvárott úgy vélik, hogy en­nek az ellenzékieskedő és a Somogy megbontására irányuló törekvésnek itt nincsen talaja. A pechszérián túljutott csapat tagjai között a legteljesebb összhang van és az állandóan javuló formát mutató Somogy halad a kitűzött célja felé.

Next