Sporthirlap, 1928. január (19. évfolyam, 1-12. szám)

1928-01-02 / 1. szám

2 Olaszország legyőzte Svájcot a prágai Slavia döntetlenről mérkő­zött Turinban, a bécsi Simmering súyos vereséget szenvedett Parisban Külföldi eredmények: (Gen­oa) Olaszország—Svájc 3:2 (1:1). A svájci védelem nagyszerű játéka megakadályozta az olaszok nagyobb gól­arányú győzelmét. (Turin) FC Torino—Slavia (Prága) 2:2 (2:1). (Alessandria­) Slavia (Prága)— FC Alessandria 2:1 (1:0). (Paris) Francia kombinált—Simme­ring (Bécs) 5:1 (1:1). (Maltar Hajduk (Spalato)—Tüzér­válogatott 6:1. (Zágráb­) Pékek—Zagreb 6:4. Gra­­fica—Amateure 5:2. Vasutasok— Sloga 4:0. (Prága.) Sparta—Meteor VIII. 2:1. (Bécs.) A) válogatott—B) váloga­tott 6:1 (4:0). Az A) csapat góljait Gschweidl (4), Giebisch és Walzho­fer lőtték.­­(Délnémetország.) Bayern—Ein­tracht Frankfurt 2:0. Wormatia— Kicker Stuttgart 3:2. Spielvereini­­gung Fürth—FC Karlsruhe 1:0. IFC Nürnberg—Phönix Karlsruhe 3:1. 1860—Böckingen 1:0. Freiburg— Wacker 1:1. FSF Frankfurt—Bo­­russia Neunkirchen 3:2. (Berlin­) Tennis Borussia—CSR Köln 4:3. Kicker—Spandau 8:1. Vik­tória—Neuköln 4:1. Alemannia— Tasmania 4:1. (Kobi­) DFC (Prága)— SC Köln 3:3. - -•■■■ (Barmen­) DFC (Praga)—Schwarz Weiss 1:1. ­ Külföldi mintára berendezett SZAKORVOSI RENDELŐ bőr-, vér- és nyefibetegek részére !Erzsébet-körút 1., II. (Rákóczi-fűi sarok) Rendelés egész nap. — Nőknek külön. Speciális gyógymódok: RÖNTGEN - DIATHERMIA - QUARZ IN SULIM - EZÜST SALVARSAN­US VILLAMYKEZELÉSSEL. Szilveszteri emlék írta: Kiss Gyula Boldog új esztendőt! — mondogat­ják egymásnak az emberek ma is. Csak úgy, mint huszonöt esztendővel ezelőtt. — Hol mulattál, hogy mu­lattál? — kérdezgetik egymástól az emberek ma is. Akár csak huszonöt esztendővel ezelőtt. A világ és az ember nem változott tehát, bármennyire mutatnak is vál­tozást a külső jelenségek. Az emberi lélek megmaradt a maga örök tiszta­ságában, mert ha nem így volna, nem tudnának az emberek örülni az új esztendőnek, nem tudnának örülni egymásnak és nem tudnák ajkukra venni az őszinte jókívánságoknak a szavát. Én tudom, hogy az emberek nem lettek rosszabbak, mint voltak — talán jobbak­ sem —, megromlottak ellenben a viszonyok s a megromlott viszonyok tükrében csak torzított ké­pét látj­uk a ma emberének. A mai sportemberben is szeretem a régi kor sportemberét látni. A ma küzdelmes, szegény, gondokkal terhes kor, sportemberének a lelke ugyan­az, ami volt az elmúlt idők gondtalan gyermekéé. Hiába mondják, hogy a mai futballistát például csak a pénz, a haszon, a prémium érdekli, lelké­ben pedig kialudt a sport idealizmu­sának még a szikrája is. Ez igaz nem lehet, mert idealizmus, lelkesedés és sportszeretet nélkül nemcsak küzdeni, versenyezni és mérkőzni nem lehet, de még csoka trenírozni sem. Ha azonban hibák vagy jelenségek mégis mutatkoznak, úgy ezek — váltig mondom —­ nem a sportoló fiatalság­ban, hanem a sport körül foglalatos­kodó, úgynevezett vezetőknél kere­sendő. A vezetőknek kell tehát visz­­szatérni a régi idealizmushoz, ne­hogy végig valóban tévutakra irá­nyítsák a hajlékony lelkű ifjúságot. De miért is mondom én ezt most „Boldog új esztendő!” napján, ami­kor nem is elmélkedni akarok, hanem elmondani egyik legemlékezetesebb szilveszteri emlékemet. Miért mon­dom? Mert mindig fölzokog a lel­kemben a régi szép idők után való vágyakozás és valahányszor felsora­koznak emlékeimben a magam spor­toló korának a történetei, mindig úgy érzem, hogy szeretném belekiál­tani a világba: Fiúk, ti is úgy sze­ressétek, ti is úgy tekintsétek és ti is úgy szolgáljátok a sportot, hogy majdan csak kellemes és szép emlé­kek maradjanak számotokra fiatalsá­gotok örökségéül... ... Szilveszter estén, huszonöt esz­tendővel ezelőtt... Éppen ilyen fe­hér este volt, a hó szűzies tisztaságá­ban feküdt a városon, vastagon ta­karva be az utcákat. Szánok csilin­gelve siklottak a körutakon, kon­flislovak bakta­tak óvatosan a „csú­szós talajon” Autó! Még ritkaság volt, akár a profihajlandóság, a fut­­bal­istában. Azaz, hogy némi kis profi­­érzület ne lett volna bennünk ... Nem is igaz. Várt bennün­ket a klubta­nyán az ingyen szilveszteri grogg. S mi mohó vágyakkal özönlöttük el az egykori Nicoletti-kávéház törzs­asztalait, hogy mint a MUE híres csapatának híres játékosai élvezzük a potyán felszolgált lobogó lánggal égő rumos ital mámorát. Divat volt akko­riban, hogy az állandó vendégeket Szilveszter éjszakáján groggal tiszteli meg a kávés, de amíg a szerényebbek beérték egy pohár párolgó itallal, ad­dig jómagam tizenötször néztem a groggos pohár fenekére A tizenhato­dik felszolgálását már megtagadták. Nem azért, mert sajnálták tőlem, hanem mert engem sajnáltak és hol­mi gutaütéstől féltettek. A tizenöt pohár rumos, citromos pokolital elfogyasztása is elegendő lett volna, hogy ezt a szilveszteri éj­szakát soha el ne felejtsem, de ha az eset így, a Nicoletti-kávéház MUE- szakaszában be is végződik, ugyan mi kedves emlékem maradt volna meg belőle. No de nem itt és nem így ért véget az én Szilveszterem ne­gyedszázaddal ezelőtt. Ezt akarom el­­mondani ... Úgy hajnaltájt, a mikor és ho­gyan, ma is rejtély előttem — beve­tődtem egy kis Andrássy-úti vendég­lőbe. Néhány lépcsőn kellett fölmenni s mindjárt a vendéglő egyetlen szo­bácskájában találtam magamat. Sűrű dohányfüst homályában egy nagy társaság bontakozott ki előttem, s mert a társaság tagjai hamarább fölismertek engem, mint én őket, tomboló üdvrivalgás fogadta belépé­semet. A többi már csak pillanat műve volt. Máris ott ültem közöttük s határtalan csodálkozásomnál csak örömöm volt nagyobb, mert abba a kompániába keveredtem, amelyet né­mi távolságból bár, de igen nagyon szerettem. A 33-asok Szilvesztereztek a kis Andrássy­ úti vendéglőben megboldo­gult Gillemot Ferenc és a szintén a harctéren elesett Steiner Berci, az akkoriban Stana néven számon tar­tott kitűnő fiú és még kitűnőbb játé­kos vezérletével. Az ital mámorából a baráti szeretet mámorába csöppen­tem bele s ha az elsőből hamar kijó­zanodtam, a másik kísért végig éle­tem útján mind a mai napig. Mert ezen az újévi napon történt, hogy eljegyeztem magamat a 33 FC- vel. A fiúk megígértették velem, hogy annak az esztendőnek a folyamán be­lépek a klubba s állnn kellett a sza­vamat. De nem tettem könnyen, nem cselekedtem határozottan s az Ígéret beváltására csak annak az évnek a nyarán került a sor. Sokat vívódtam magamban az Ígéret miatt s hol a MUE iránt való hűtlenség önvádja mardosott, hol pedig a belső ellenér­zés a 33 FC-nek egyik ifjú tagjával szemben. Volt ugyanis a szimpatikus budai csapatnak egy, a nyolcadik gimnáziumba járó játékosa, akit csendes modora és hidegvérűsége miatt hal-xiak neveltek. A hal­at bál­ványozták, folyton a hal­ról beszél­tek s mintha bennem a féltékenyke­­dés ördöge támadt volna föl, önkénte­lenül is antipátiát éreztem a hal iránt, akinek népszerűségével én aligha tudnék konkurrálni. Ismertem én is a hal­at, de csak látásból, ő is ismert engem s ha találkoztunk, ud­variasan­, de halszerű flegmával kö­szöntött. Nos, én emiatt a „hal” miatt sze­rettem volna kitérni ígéretemnek a beváltása elől, de hiába szerettem volna elbliccelni a dolgot nem lehet SPORTHIRLAP HÉTFŐ, 1928 JANUÁR 2. Fővárosi, vidéki és külföldi tudósítóink figyelmébe! Az újév alkalmával sürgősen fel­kérjük valamennyi fővárosi, vidéki és külföldi munkatársunkat, hogy munkatársi, illetve tudósítói iga­zolványuk megújítása céljából fényképüket, lehetőleg postafordul­tával, küldjék be, mert a jelenlegiek január 15-ikével érvényüket vesztik. Boronkay Gábor hivatali előléptetése. Boronkay Gábort, a kitűnő futballbírót a Munkás Biztosítóban számvevőségi ta­nácsossá léptették elő. Hajós Árpád Budapestre gravitál. Hajós Árpád, az Attila kitűnő játékosa — bár jól érzi magát Miskolcon — a sza­badsága letelte után Budapesten sze­retne maradni. A kitűnő játékosnak ugyanis erős vágya, hogy tavasszal tagja lehessen az olaszok elleni váloga­tott csapatunknak, már pedig, ha Mis­kolcon marad, akkor aligha juthat be a válogatottba. Egyik vezető egyesületben szeretne futballozni, miután azonban szerződése a tavaszi szezon végéig az Attilához köti, könnyen lehetséges, hogy a vágyból mégsem lesz valóság. Kónya Ferenc itthon tölti szabadsá­gát. Kónya Ferenc, a KAC volt­ jeles já­tékosa, aki már hosszabb ideje Luzern­ban tréner, kétheti szabadságra hazaér­kezett. ·• •V­V ——---­Bécsi játékosokat szerződtet az Attila? Nagy József, az Attila trénere Bécsbe utazott. Utazásának •— hír sze­rint — az a célja, hogy egyesülete szá­mára játékosokat szerződtessen. Kertész László, a MAC-nak, később a Húsosnak volt intézője, elhagyja a fő­várost és állandó tartózkodásra Székes­­fehérvárra utazik, ahová a népjóléti mi­niszter munkásbiztosító pénztári szám­vevőségi tanácsossá nevezte ki. Könnyen lehetséges,­­hogy Kertész László nevé­hez fog fűződni a székesfehérvári profi­­alakulat megszervezése. VEGYES HÍREK TÉLI SPORTOK * A Radius filmszínház f. hó 5-től 18-ig játszandó műsorában „Az Alpok koro­nája" (Mont Blanc) címmel egy rendkí­vül érdekes turisztikai filmet mutat be." Ezúton is felhívjuk mindazok figyelmét e filmre, akik a sísport és turisztika iránt érdeklődnek. A BKE házi gyermekversenye. A BKE holnap délelőtt, .10 órakor 500 mé­teres távon házi gyermekversenyt ren­dez 12 éven­ aluliaknak, míg fél 11 óra­kor a 12—16 éveseknek nyújt módot ké­pességeik bebizonyítására. OLIMPIA& kiddel is Amszterdamba készül. Éric H. Liddel, aki az 1924. évi párisi olim­­piászon a 400 méteres futást 47.6 rup­-es világrekorddal nyerte, világbajnoki cí­mét Amszterdamban meg akarja­ védeni. Annál érdekesebb ez a hír, most Liddel már hosszabb ideje működik Kínában, mint hittérítő, ahol azonban nagy el­foglaltsága ellenére is hű maradt sze­relméhez, az atlétikához. Bizonyítja ezt az is, hogy Észak-Kínáb­a állandóan versenyzett és mindenkit­ megvert a 200 és 400 méteres távon, sőt legutóbb a 100 méteren új keletázsiai­­rekordot állított fel 10.8 mp­-es idővel. Amerika színeit két tublán képviseli az olimpiász marathoni versenyében. I­­awson Riibertsonnak, az amerikai olimpiai Csapat vezetőjének a nyilatko­zata szerint Amerikának nagy esélyei vannaik a marathoni futásban, mert két nagytudású indián futó fogja a csilla­gos lobogót képviselni. Ez a két isme­retlen krekk már régebben készül az olimpiai versenyre. Jelenleg hetenkint kétszer treníroznak 50 mérföldes távon és már most olyan formában vannak, hogy szinte verhetetleneknek látszanak. Újabb résztvevők az olimpiászon. A hollandi olimpiai bizottság közlése sze­rint legújabban a következő országok jelentették be részvételüket az amszter­dami olimpiászra: Törökország a tor­nára és lovassportra, Jugoszlávia a tor­nára, futballra és lovassportokra. Ro­mánia, Görögország és Írország szintén bejelentették résztvételi szándékukat, de csak később fogják közölni, hogy me­lyik sportágakban szerepelnek. Megalakul a magyar „Olimpiai Gárda" társasága. Sz­okolyi Alajos, a régi magyar atlétagárda egyik legjelesebbje, a­ zzr.rs a felhívással fordul a volt magyar olimpikonok­hoz és a volt hivatalos kiküldöt­tekhez, hogy­­alakítsák meg az „Olimpiai Gázszsá”-t. Az egyesülés­nek az lenne a célja, hogy az­ ed­digi olimpiátokon résztvett, nemes eszmékkel hazatért bajtársak ba­ráti körben, évenként legalább egy­szer összejönnének és a magyar sport fontosabb problémáit meg­vitatnák/ küzdenének a Nemzeti Stadionért és minden más nemes sport­eszméért. Birkózók fogadása. Varga Béla div olimpiai bajnokságot nem nyert. 1924-ben Párisban a nagyközépsúlyban 5-ik lett, 1912-ben pedig, amikor a stock­holmi olimpiászon örökké emlékezetes döntő mérkőzését vívta az első helyért a svédek reprezentásával, Algreennel, 3 órai küzdelem után visszalépett. Varga akkor állítólag tusolta Algreent, és azért lépett vissza, mert a tust nem ítélték meg­. Így csak második lett. Ellenben 1924- ben Bécsben rendeztek egy világ­­bajnoki tornát, amelyen Európa legjobb birkózói indultak. Itt a nagyközépsúlyt Varga nyerte meg. Hasonlatosan 1925- ben Göteborgban a svédek rendez­tek egy úgynevezett „kis olimpiászt", ahol Varga szintén indult és súlycso­portjában győzött. Korcsolya, jéghockey, sífelszerelés és ruházat WESZELY IV., VÁCI­ UTCA 9.

Next