Sporthirlap, 1928. július (19. évfolyam, 77-89. szám)

1928-07-02 / 77. szám

Sport-dísztárgyak ! NAGY VÁLASZTÉKBAN LOSONCZI EMIL! BUDAPEST, IV., VÁCI­ UTCA 13 ft Telefon: Teréz 114-89 W28JUL v / I V% "­WI Tv Ul^JVtrf létfe Budapest, XIX. évf. 77. sz. 1928 m^^ Mra 16 fillér | ^portV^ar | *„*«*„, ^S?PHG,6a1^n­.: III. emelet. EljU^tési BeljMár. 7­ TnmJ ^ &5lvS Si'SS^ f.!ö Ké"K& *”iT4iriw.fi rfm • Snirthirian Budapest. Aisztnaba 6 pengő. Egyéb kulbidpa egy n^velárre 7d0 pengd. 8 lef. franciaországi*30 rp. Olaszországi *30 L. Német­t­etefonKto^Szerkesztőség^ Mpót^996—51____________^JEUS^K HÉ­TFŐ N. CSűrótTÖKÖS ÉS SZOBAION. ‘^S 5 C~ A Ferencváros Bécsben 4:2-re verte a Rapidet, a Hungária Isi-re végzett az Admirával és ezzel kiköszörülték a magyar csapatok tekintélyén esett csorbát A Sabaria 3:2-re legyőzte az Attilát s így megnyerte a Vidéki Kupát .A Somogy 2:2 arányban döntetlenül játszott a Wiener Sport Clubbal Fölényesen nyertük a magyar-osztrák úszómérkőzést és 9:6-ra vertük az osztrák vízipóló csapatot Négy új rekord a MAC atlétikai versenyén A bécsi mestertorna második­­apja, nagy feladatot rótt­ a két magyar együttesre, hogy még a ■ereség színhelyén állítsák helyre magyar futball tekintélyét, amit pénteki szerencsétlen nap annyi­­a megtépázott. A Ferencváros és a Hungária unióban pompás szerepléssel kény­­zerítették a bécsi futballközönsé­­get, hogy a magyar futball már­már lecsepült erejét megcsodálja. A Hungária a mérkőzés első fél­órájában ragyogóan nagyvonalú futballtművészetet mutatott és a győzelmet is megérdemelte volna, a Ferencváros pedig, ha csak kissé szerencsésebb taktikával aknázza ki a mérkőzés lehetőségeit, pénteki kudarcáért tökéletes revánsot ve­hetett volna. A bécsi mestertornára kitűzött serleget az Adwira nyerte, ellenfélnek engedi át. Sok tekintet­ben ez a lelki fáradtság is segí­tette a Rapid-színeket akkor, ami­kor a vezető ferencvárosi csapat ei®0­ett az iramból, indokolatlanul vétran­ézésre rendezkedett be és szó­hoz engedte jutni a híres Rapid­finist. A hütteldorfi pálya 16.000 főnyi néget boldogan láthatta, hogy a 4:0-re­­$ezető Ferencváros ellen az utolsó öt percben egy roppant nyomással két gólt lő a Rapid csatárláire és közben m­ég egy tizen­egyest is kiaknázhatott volna. A magyar bajnokcsapat tagjai között soknak a szerepe vál­tozott meg péntek óta. A védelemre szinte rá sem lehetett ismerni. Huber kapuja egyenesen bevehetet­len volt, egyik ragyogó védést a másik után művelte és csapatának vitán felül a legjobb tagja volt. Hungler is teljesen kigyógyult to­rokgyulladásából és egy-két bizony­talan közbelépéstől eltekintve, végig gyors és pompásan szerelő hátvé­d volt. Takács I. kissé kényelmesen fogta fel a helyzetet, munkája azonban mégi a legteljesebb mér­tékben kielégített. A fedezetsornak ezúttal nem ment úgy a játék, mint máskor. Berkessy lényegesen gyen­gébben játszott, mint pénteken és Bukovi is csak nehéz kezdés után emelkedett később odáig, hogy ki­fogást többé ne lehessen tenni elle­ne. Még Fuhrmann játéka volt a legértékesebb közöttük, különösen a nehéz Rajand-balszárny lefogásával szerzett érdemeket, bár veszélyes ellenfele egyszer-egyszer kiszaba­dultak. A csatársornak a jobbszár­nya, volt elemében. Koszta a leg­ügyesebbnek mutatkozott, úgy lát­szott, hogy Takács Jl-t. is ő ragadja magával. Bizonyos, hogy jól meg­értették egymást az összekötőjével,­­ aki pompás labdákkal látta el. Ta­­­­kács TI. frissen és kedvvel játszott, de akcióit balszerencse kísérte. Tu­­raynak nem ment jól a játék. Lassú volt és sokszor elmaradozott. ’Szed­­lácsek sokat dolgozott, de elég vér­­tele­nül, Kohutnak sem sok alkalma nyílott tudományának a bemutatá­sára. Kevésszer került játékba és egyébként is elég rosszul helyez­kedett. A Rapidnál szintén a közvetlen védelem tett ki magáért. Griftner remekül védett, csak labdafogása kifogásolható. A hátvédek is megbízható, jó játéko­sok. A tartalék jobbfedezeten meg­látszott ez a minőség. A­­center­­hallnak sem kellett sokat bizonyí­tani, hogy éppen beteg, viszont Madlmeyer nagyszerűen állta a he­lyét és újból emékeztetett buda­pesti jó játékára. A csatársornak az öreg Wondrak legjobbja, Lueff nagy meglepetésre csaknem hasznavehetetlennek bizonyult, Wesselik is gyenge technikájú já­tékos, aki a szerencse segítsége nélkül nem sokra megy. A bal­szárny azonban remek. Horváth nagy formában van és a rendkívül veszélyes Wesselyt valósággal töm­te a jó labdákkal. A 3. percben villámgyors bécsi támadás, Lueff cent­erez, Wesselik vad erő­vel lő és a labda csak alig súrolja a kapufát. A bécsiek nagyon veszé­lyesek, főleg i­ balszárnyon. Huber néhány lövést fog. Végre Takács II. keresztben szökteti Kohutot, aki azonban elveszti a labdát. Erre még jobb támadás következik. A jobbszárny vezeti, végül Koszta centerez, Turay a háló tetejére fe­jel belőle. A Rapid-védelem gyors és elszánt. Közben Wessely kor­­nert szerez, amit Bukovi kifejel. Wessely szabadrúgása már komoly. NEMZETKÖZI MÉRKŐZÉSEK Már 4:0-ra vezetett a Ferencváros, amikor a Rapid­­finis szépített az arányon Ferencváros—Rapid 4:2 (2:0) Frencváros: Huber — Takács I., Hungler — Fuhrmann, Bukovi, Berkessy — Koszta, Takács II., Turay, Szedlacsek, Kohut. — Rapia: Griftner — Schramsis, Lyka - Frühwirt, Smisetik, Madlmayer — Wondrak, Luef, Wesselik, Horváth, Wessely A Ferencváros egészen közel áll­ott ahhoz, hogy tökéletes elégtételt egyen a pénteki súlyos vereségért, m mert a mérkőzés már 4:9-ra állott, mikor a Ferencváros újra egy ha­­­lmas gólhelyzetet teremtett, amit zonban nem tudott kihasználni. Így hajszálon múlott tehát, hogy z eredmény ebben a nagyjelentő­­égű percben nem változott 5:0-ra. T Ez pedig a pénteki 6:1-es ered­­ményt is felülmúlta volna. Pedig ez a mérkőzés nem is volt jóban nagyvonalú. Éppen az a ■apatréíz, ahol a ferencvárosi si­­stek megérni szoktak, — a ferenc­­árosi fedezetsor — ezúttal nem dta ki magából mindazt, ami ké­tségei alapján máskor jogosan volt elvárható. És bár bajnokcsapa­tunknak a budapesti nagyszerű tavaszhoz képest ezúttal is mérsé­kelt napja volt, még mindig ki tu­dott fejteni annyi erőt amennyi az értékes győzelem kivívásához elegendőnek bizonyult. Ám ugyan­akkor meg kell állapítani azt is, hogy a ferencvárosi együttes fá­radt, a rengeteg egyhuzamban kö­vetkező mérkőzés sokat felőrölt a szívósságából, ami ennek a mérkő­zésnek a finisében is megmutat­kozott. Mert igaz ugyan, hogy a félel­metes Rapid-finis máskor is gyak­ran éreztette már a bécsi zöld­fehérek szorító ölelését, ámde most, mintha maga a Ferencváros­­lett volna az oka, hogy a remekül fej­lődő eredmény a végén szépség­tapaszt ragasztott a Rapid kudar­cára. A 4:0-ra vezető ferencvárosi csapatot friss lendületében sohasem láthatjuk lefékezni, amint a kezde­ményezést, az iram erősítését az FulhaBához? Túrára? csak „ADAIflS CHICLETS“ rágógummit vigyen!

Next