Sporthirlap, 1929. november (20. évfolyam, 128-140. szám)

1929-11-02 / 128. szám

Szombat Budapest, XX. évi 128. sz. 1929 november 2­0.TCL 3© fillér S­­porthtr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. kerület, Rózsa­ utca 111. III. emelet Távirati cím: Sporthírlap Budapest Telefonszám: Szerkesztőség: Lipót 996—54. Kiadóhivatal: Aot. 112—44 Előfizetési árak: Belföldre egy negyedévre 5 pengő (egy hónapra 2 pengő) Ausztriába 6 pengő. Csehszlovákiába 70 Ke. Egyéb külföldre egy negyedévre 7.50 pengő. MEGJELENIK HÉTFŐN, CSÜTÖRTÖKÖN ÉS SZOMBATON Egyes szám ára: Belföldön 30 fillér. Ausztriában 30 gr. Jugoszlávia 6 dinár. Csehszlovákia 2*/, Ke. Románia 15 lei. Franciaország 2 fr. Olasz­ország h­/a 1. Németország 30 pf. Amerika S cent. Levélcím: Budapest 62, postafiók 82. Óriási fölénnyel 7:1 (2:0) arányban legyőztük a délnémeteket A győzelem a modern középeurópai profistílus diadala volt az elavult német iskola fölött — A magyar csapat a csatársor jobbszárnyának pompás játékával vívta ki a nagy sikert —Takács II. négy gólt lőtt a nagyszerű Táncos közreműkö­désével, aki egy pompás lövéssel maga nyitotta meg a gólsorozatot . Hirzer (11-esből) és Bukovi egy-egy góllal vették ki részüket a nagy eredményből Mindenszentek napján a magyar futballsport díszes eredménnyel ün­nepelt. Pedig ez a mérkőzés nem szá­mított országos válogatott mérkőzés­nek. Csak az erősen tartalékos ma­gyar profiválogatott állott a mi-Usam­­neinkben a porondra és az ellenfél is „csak” a legerősebb német futball­­kerületnek a válogatott együttese volt. Ám semmiképen nem téveszt­hetjük szem elől, hogy a déli német kerület válogatott együttese csak alig valamivel különbözik a német országos válogatott együttestől és a kettő között semmiesetre nincsen oly nagy különbség, mint amilyent az újpesti futballisták kímélése a mi oldalunkon jelentett. A németek vágyakozása tehát teljesedett, ez a mérkőzés valójában jó alkalom, volt, hogy a magába zárkózott német fut­ball erejét megmérhessük. A mi számunkra nem volt annyira újság a tény, ami a pénteki mérkőzé­sen olyan markánsan jelentkezett. A németeknek volt szükségük a vaskos bizonyságra, hogy a nemzeti elzárkó­zás a haladás szellemét jól nem szol­gálhatja, amiképpen az angolok is so­káig nem akarták elhinni önmagukról, hogy a külső világ haladása megy a maga útján akkor is, ha ők előkelő elvonultságban tartják távol magukat a nemzetközi érintkezés alkalmaitól. Nem ártott a német futballnak ez a lecke. Az önmagával eltelt német fő­­szövetség most talán végre feleszmél rövidlátásából, amit a tavasszal már olyan elviselhetetlenné növelt a sze­rencsétlen nürnbergi mérkőzés, ame­lyen a délnémetek öt góllal verték meg a kínosan rossz napjukat élő osztrák válogatottakat. Ezt a középeurópai profifutball hírén esett csorbát kellett most nekünk kiköszörülni, azonfelül pedig azt is kimutatni, hogy a mi nagy áldozatokkal nevelt futballsportunk mennyire magasra emelkedett már az önmagában satnyuló és adminisztráció­ban ténfergő német labdarúgás fölé. Ezt vártuk mi ettől a mérkőzéstől és ez az a nagy eredmény, ami oly­annyira értékessé teszi ezt a győzel­met. A mérkőzésre kellő segédlettel felvonult a délnémet futball vezér­kara, a német sportsajtó sok érdemes képviselője. Az ő tolluk nyomán majd kivirul most a megismerés színes csokra; nekik és az eredménynek majd el fogják hinni, hogy a futball­sportban a haladás gondolatát a ki­csiny Magyaországon a profik szol­gálják igazán és nem a hatalmas Né­metország csukottszemű amatőr ve­zérei. Kár, hogy ennek a mérkőzésnek a tanúja csak alig tízezer ember volt. Nem mutathattuk meg azt is, hogy nálunk a futballsport szeretetében rajongó nagy tömegek élnek. Legfel­jebb arra volt jó az üres soraival ásí­­tozó tribünök tanúsága, hogy a ma­gyar futballközönség az ítéletét már a mérkőzés előtt is elvégezte, nem vélekedvén a német futballról túlsá­gosan elismerő formában. Nem le­kicsinylés, hanem a kritika egy faja volt a közönségnek ez a távolmara­dása, mert hiszen egyébként a néme­teket a magyar közönség rokonszen­vesen, meleg szeretettel fogadta, a pályán megjelent ezrek mindenesetre jóindulattal nézték a délnémet csapat hibáit is, nem hangzott a rosszul vég­ződő akciók nyomán a gúny vagy kár­örört egyetlen hangja sem, inkább a megértés csendje vette körül a pályát. A figyelő szem még azt is láthatta, hogy a közönség örömmel üdvözölné a német akciók szépségét is, mert amikor nagyritkán valami szebb és élvezetesebb német mozzanat fejlő­dött, a nyomában udvariasan, tünte­tően felhangzott a taps. Mikor a vendégcsapat a pályán meg­jelent, a közönség megelégedéssel szemlélte a testi alkatban pompásan felépített német fiúkat. Egyik-másik óriásnak tetszett a mieink mellett, de a kisebbje is vállas, jó fizikumú le­gény. A felállítás ez volt: Magyarország: Fehér — Mandl, Hungler — Kiéber, Bukovi, Obitz — Táncos, Takács II., Turay, Hirzer, Ticska. D­élnéme­tor­szág: Stuhlfaut — Schütz, Müller — Knöpfle, Leinber­­ger, Heitkamp — Reinmann, Berg­­meyer, Pöttinger, Frank, Hoffmann. Mart Schütz azért a magasba vágja előle a labdát. Romer lenne, ha a túl­buzgó kis Takács nem érne újra a labdához. A kirúgással elfut az ügyes Reinmann, labdája Bergmeyeré, lő keresztben, de Hungler teste szépen felnyúlik a magasba, fejjel hárított. Egyszerűnek látszik a német fut­ballszisztéma, még­sem eredmé­nyes eleinte a magyarok gól­gyártó törekvése. A balszárny és Obitz között nehezen megy az illeszkedés, újra visszalen­dül a kezdetben nagyon ügyes Berg­­meyer, Reinmann a kapu mögé cen­terez a labdájával, így tesz Ticska is a következő akció végén. Végre a 4. perc heves jobboldali rohamot hoz, Tánczos centerez, Turay belül futtában lő, felső kapufa. Kapkodó német védekezés következik, csak a mieink játékában ekkor még nincsen egység. Sőt a Turaytól indított lab­dát Ticska elhirtelenkedve a kapu mögé centerezi. Még arra is telik a rossz támadások közben, hogy a dél­németek kiszabaduljanak. Mandl faultolni is kénytelen és Leinberger szabadrúgása már Fehért is komoly munkához juttatja. Ez volt Fehér kapujára az egész mérkőzésen a leg­szebb lövés. Hullámzó a játék, de nem magas nívójú. Hiányzik a szín és elevenség mind a két oldalon. Csak egyes csatárszárnyak rohamoz­nak. Nálunk a baloldal van feltűnően frontban. Ticska szökik, Hirzer követi a rohamban, Müller ijedtében iszonyú gyertyát rúg. De rögtön utána az egyre szebben bontakozó Frank ki­szökteti Hoffmannt, a balszelsővel kétszer is szembekerül a szívós Mandl, míg szerelni bírja. Végre a tizedik percben megindulhat a magyar jobb­szárny is. Takács, Turay, majd Tán­cos röpül a labdával, a szélső teljes se­bességgel is tud belsővel irányított centerezést emelni Hirzerhez, aki meg­torpan, keresztben lő, Stuhlfaut még kitolhatja a gyengére sikerült lövést, most érkezik Ticska, aki egészen oldal­ról is lőni próbál, persze a bomba csa­k az oldalhálóba mehet. Az első igazi nagy helyzet. Rögtön lehet azonban a német belső trió egy formás támadá­sa, amiből Bergmeyer a kapu mellé lő. Táncos akar válaszolni a támadásra, áisifcöc a gáncs fölött is, de a­ búé fe- Lassú belemelegedés után nagy fölény, de gólok csak az utolsó negyedórában A­ megafón operettslágereket kür­töl, amíg fényképeznek, üdvözölnek, jön a bíró, sorsolnak. Végre a cseh­szlovák Christ bíró a sípjába fúj, a németek elindítják a labdát. Napsüté­ses, szép őszi idő van, enyhén hűvös, pompás futballnap. A pályán a renge­teg esőnek nyoma sincsen, inkább tö­­möttebb, pormentesebb lett a talaj. Minden külső körülmény annak ked­vez, aki igazi mestere a futballjáték­nak. Minden reális, semmi kifogás nem lehet. Hanem a játék kezdetben nem ilyen magasrendű. A német labdát nyomban a kezdés után elfogja Bukovi, indítaná a mieinket, de nincsen út a csatárok felé a labda számára. Knöpfle nyomul hát előre, de fennakad Obi­zon, hogy ezután már elinduljon az első magyar akció. Ticska fut le, centerezése elég jó, Takács már kibújna, de a megza­ É­RTESÍTÉS Van szerencsém mélyen tisztelt vendégeimet, kedves ismerőseimet és barátaimat értesíteni, hogy a mai napon a Magyar Korona­­kávéházat (VI., Andrássy­ út 12.) átvettem. Midőn a fentiekre felhívom szíves figyelmüket, ígérem és több évtizedes tapasztalatom biztosítékul is szolgál arra, hogy mindig és mindenben a legkiválóbbat fogom nyújtani igen tisztelt vendégeim előlegezett bizalmáért. Egyetlen és legfőbb törekvésem az lesz, hogy nagyra becsült pártfogóim legteljesebb megelége­dését kiérdemeljem. Mélyen tisztelt ismerőseim és jó barátaim mielőbbi szíves láto­gatását várva vagyok kiváló tisztelettel KOVÁCS ADOLF A Westend-kávéház közel 20 éven­ át volt főpincére, a Magyar Korona-kávéház tulajdonom.

Next