Sporthirlap, 1929. november (20. évfolyam, 128-140. szám)
1929-11-02 / 128. szám
Szombat Budapest, XX. évi 128. sz. 1929 november 20.TCL 3© fillér Sporthtr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. kerület, Rózsa utca 111. III. emelet Távirati cím: Sporthírlap Budapest Telefonszám: Szerkesztőség: Lipót 996—54. Kiadóhivatal: Aot. 112—44 Előfizetési árak: Belföldre egy negyedévre 5 pengő (egy hónapra 2 pengő) Ausztriába 6 pengő. Csehszlovákiába 70 Ke. Egyéb külföldre egy negyedévre 7.50 pengő. MEGJELENIK HÉTFŐN, CSÜTÖRTÖKÖN ÉS SZOMBATON Egyes szám ára: Belföldön 30 fillér. Ausztriában 30 gr. Jugoszlávia 6 dinár. Csehszlovákia 2*/, Ke. Románia 15 lei. Franciaország 2 fr. Olaszország h/a 1. Németország 30 pf. Amerika S cent. Levélcím: Budapest 62, postafiók 82. Óriási fölénnyel 7:1 (2:0) arányban legyőztük a délnémeteket A győzelem a modern középeurópai profistílus diadala volt az elavult német iskola fölött — A magyar csapat a csatársor jobbszárnyának pompás játékával vívta ki a nagy sikert —Takács II. négy gólt lőtt a nagyszerű Táncos közreműködésével, aki egy pompás lövéssel maga nyitotta meg a gólsorozatot . Hirzer (11-esből) és Bukovi egy-egy góllal vették ki részüket a nagy eredményből Mindenszentek napján a magyar futballsport díszes eredménnyel ünnepelt. Pedig ez a mérkőzés nem számított országos válogatott mérkőzésnek. Csak az erősen tartalékos magyar profiválogatott állott a mi-Usamneinkben a porondra és az ellenfél is „csak” a legerősebb német futballkerületnek a válogatott együttese volt. Ám semmiképen nem téveszthetjük szem elől, hogy a déli német kerület válogatott együttese csak alig valamivel különbözik a német országos válogatott együttestől és a kettő között semmiesetre nincsen oly nagy különbség, mint amilyent az újpesti futballisták kímélése a mi oldalunkon jelentett. A németek vágyakozása tehát teljesedett, ez a mérkőzés valójában jó alkalom, volt, hogy a magába zárkózott német futball erejét megmérhessük. A mi számunkra nem volt annyira újság a tény, ami a pénteki mérkőzésen olyan markánsan jelentkezett. A németeknek volt szükségük a vaskos bizonyságra, hogy a nemzeti elzárkózás a haladás szellemét jól nem szolgálhatja, amiképpen az angolok is sokáig nem akarták elhinni önmagukról, hogy a külső világ haladása megy a maga útján akkor is, ha ők előkelő elvonultságban tartják távol magukat a nemzetközi érintkezés alkalmaitól. Nem ártott a német futballnak ez a lecke. Az önmagával eltelt német főszövetség most talán végre feleszmél rövidlátásából, amit a tavasszal már olyan elviselhetetlenné növelt a szerencsétlen nürnbergi mérkőzés, amelyen a délnémetek öt góllal verték meg a kínosan rossz napjukat élő osztrák válogatottakat. Ezt a középeurópai profifutball hírén esett csorbát kellett most nekünk kiköszörülni, azonfelül pedig azt is kimutatni, hogy a mi nagy áldozatokkal nevelt futballsportunk mennyire magasra emelkedett már az önmagában satnyuló és adminisztrációban ténfergő német labdarúgás fölé. Ezt vártuk mi ettől a mérkőzéstől és ez az a nagy eredmény, ami olyannyira értékessé teszi ezt a győzelmet. A mérkőzésre kellő segédlettel felvonult a délnémet futball vezérkara, a német sportsajtó sok érdemes képviselője. Az ő tolluk nyomán majd kivirul most a megismerés színes csokra; nekik és az eredménynek majd el fogják hinni, hogy a futballsportban a haladás gondolatát a kicsiny Magyaországon a profik szolgálják igazán és nem a hatalmas Németország csukottszemű amatőr vezérei. Kár, hogy ennek a mérkőzésnek a tanúja csak alig tízezer ember volt. Nem mutathattuk meg azt is, hogy nálunk a futballsport szeretetében rajongó nagy tömegek élnek. Legfeljebb arra volt jó az üres soraival ásítozó tribünök tanúsága, hogy a magyar futballközönség az ítéletét már a mérkőzés előtt is elvégezte, nem vélekedvén a német futballról túlságosan elismerő formában. Nem lekicsinylés, hanem a kritika egy faja volt a közönségnek ez a távolmaradása, mert hiszen egyébként a németeket a magyar közönség rokonszenvesen, meleg szeretettel fogadta, a pályán megjelent ezrek mindenesetre jóindulattal nézték a délnémet csapat hibáit is, nem hangzott a rosszul végződő akciók nyomán a gúny vagy kárörört egyetlen hangja sem, inkább a megértés csendje vette körül a pályát. A figyelő szem még azt is láthatta, hogy a közönség örömmel üdvözölné a német akciók szépségét is, mert amikor nagyritkán valami szebb és élvezetesebb német mozzanat fejlődött, a nyomában udvariasan, tüntetően felhangzott a taps. Mikor a vendégcsapat a pályán megjelent, a közönség megelégedéssel szemlélte a testi alkatban pompásan felépített német fiúkat. Egyik-másik óriásnak tetszett a mieink mellett, de a kisebbje is vállas, jó fizikumú legény. A felállítás ez volt: Magyarország: Fehér — Mandl, Hungler — Kiéber, Bukovi, Obitz — Táncos, Takács II., Turay, Hirzer, Ticska. Délnémetország: Stuhlfaut — Schütz, Müller — Knöpfle, Leinberger, Heitkamp — Reinmann, Bergmeyer, Pöttinger, Frank, Hoffmann. Mart Schütz azért a magasba vágja előle a labdát. Romer lenne, ha a túlbuzgó kis Takács nem érne újra a labdához. A kirúgással elfut az ügyes Reinmann, labdája Bergmeyeré, lő keresztben, de Hungler teste szépen felnyúlik a magasba, fejjel hárított. Egyszerűnek látszik a német futballszisztéma, mégsem eredményes eleinte a magyarok gólgyártó törekvése. A balszárny és Obitz között nehezen megy az illeszkedés, újra visszalendül a kezdetben nagyon ügyes Bergmeyer, Reinmann a kapu mögé centerez a labdájával, így tesz Ticska is a következő akció végén. Végre a 4. perc heves jobboldali rohamot hoz, Tánczos centerez, Turay belül futtában lő, felső kapufa. Kapkodó német védekezés következik, csak a mieink játékában ekkor még nincsen egység. Sőt a Turaytól indított labdát Ticska elhirtelenkedve a kapu mögé centerezi. Még arra is telik a rossz támadások közben, hogy a délnémetek kiszabaduljanak. Mandl faultolni is kénytelen és Leinberger szabadrúgása már Fehért is komoly munkához juttatja. Ez volt Fehér kapujára az egész mérkőzésen a legszebb lövés. Hullámzó a játék, de nem magas nívójú. Hiányzik a szín és elevenség mind a két oldalon. Csak egyes csatárszárnyak rohamoznak. Nálunk a baloldal van feltűnően frontban. Ticska szökik, Hirzer követi a rohamban, Müller ijedtében iszonyú gyertyát rúg. De rögtön utána az egyre szebben bontakozó Frank kiszökteti Hoffmannt, a balszelsővel kétszer is szembekerül a szívós Mandl, míg szerelni bírja. Végre a tizedik percben megindulhat a magyar jobbszárny is. Takács, Turay, majd Táncos röpül a labdával, a szélső teljes sebességgel is tud belsővel irányított centerezést emelni Hirzerhez, aki megtorpan, keresztben lő, Stuhlfaut még kitolhatja a gyengére sikerült lövést, most érkezik Ticska, aki egészen oldalról is lőni próbál, persze a bomba csak az oldalhálóba mehet. Az első igazi nagy helyzet. Rögtön lehet azonban a német belső trió egy formás támadása, amiből Bergmeyer a kapu mellé lő. Táncos akar válaszolni a támadásra, áisifcöc a gáncs fölött is, de a búé fe- Lassú belemelegedés után nagy fölény, de gólok csak az utolsó negyedórában A megafón operettslágereket kürtöl, amíg fényképeznek, üdvözölnek, jön a bíró, sorsolnak. Végre a csehszlovák Christ bíró a sípjába fúj, a németek elindítják a labdát. Napsütéses, szép őszi idő van, enyhén hűvös, pompás futballnap. A pályán a rengeteg esőnek nyoma sincsen, inkább tömöttebb, pormentesebb lett a talaj. Minden külső körülmény annak kedvez, aki igazi mestere a futballjátéknak. Minden reális, semmi kifogás nem lehet. Hanem a játék kezdetben nem ilyen magasrendű. A német labdát nyomban a kezdés után elfogja Bukovi, indítaná a mieinket, de nincsen út a csatárok felé a labda számára. Knöpfle nyomul hát előre, de fennakad Obizon, hogy ezután már elinduljon az első magyar akció. Ticska fut le, centerezése elég jó, Takács már kibújna, de a megza ÉRTESÍTÉS Van szerencsém mélyen tisztelt vendégeimet, kedves ismerőseimet és barátaimat értesíteni, hogy a mai napon a Magyar Koronakávéházat (VI., Andrássy út 12.) átvettem. Midőn a fentiekre felhívom szíves figyelmüket, ígérem és több évtizedes tapasztalatom biztosítékul is szolgál arra, hogy mindig és mindenben a legkiválóbbat fogom nyújtani igen tisztelt vendégeim előlegezett bizalmáért. Egyetlen és legfőbb törekvésem az lesz, hogy nagyra becsült pártfogóim legteljesebb megelégedését kiérdemeljem. Mélyen tisztelt ismerőseim és jó barátaim mielőbbi szíves látogatását várva vagyok kiváló tisztelettel KOVÁCS ADOLF A Westend-kávéház közel 20 éven át volt főpincére, a Magyar Korona-kávéház tulajdonom.