Sporthirlap, 1932. október (23. évfolyam, 79-87. szám)
1932-10-01 / 79. szám
\ / n&FI PÉLDÁNT,CSI, 1 Szombat Budapest, XXIII. évfolyam, 79. szám, 1932 október 1. AtO 20 fillér 8.Érkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VI. Rózsa utca 111. III. emelet Távirati cím: Sporthirlap Budapest Telefonszám: Szerkesztőség: Aut. 196—M. Kiadóhivatal: Aut. Il—M.I Előfizetési árak: Belföldre egy negyedévre 5 pengő (egy hónapra 2 pengő) Ausztriába, Csehszlovákiába, Romániába és Jugoszláviába negyedévre 6 pengő, egyéb külföldre 7 pengő MEGJELENIK HÉTFŐN, CSÜTÖRTÖKÖN ÉS SZOMBATON Egyes számára: Belföldön 20 fill. Ausztria 80 gr. Jugoszlávia 3 din. Csehszlovákia 2 he. Románia 10 lej. Franciaország 1.50 fr. Olaszország 1 L. Németország 20 a. pf. Amerika 5 cent. Levélcím: Budapest 62, postafiók 81 Ma délután fél 3 órakor magyar—lengyel nfi atlétikai mérkőzés az Üllői úton Masszíria 1902-1932 ellen ! ... És várjuk Ausztria válogatott futballcsapatát. Ma, szombaton este különvonattal jönnek a bécsiek, a válogatottak és a floridsdorfiak. Néhányan már nem tudták otthon várni a nagy mérkőzést, eljöttek előre. Arthur Kolisch, a WAC vezére már pénteken Pesten volt. A magyar szövetségben nincs nyoma az izgalomnak, az utóbbi napokban úgy torlódtak az események kívül és belül, hogy senki sem képes egy dologra összpontosítani a figyelmét. A sportközönség is így van valahogy. Az erőteljesen lendülő bajnokság, a szövetségi vezetés változása, a sporton kívül a kormányválság, mely a sportban belül is jelentőséget nyer, hiszen a legmagasabb sportfórum, az OTT éléről ismét miniszteri székbe hívták az elnököt, ezúttal Lázár Andor dr.-t, aki csak egy esztendeig volt a magyar sport fővezére, de éppen ebben az időben kellett olyan nehézségekkel megküzdeni az olimpiai kiküldetések miatt, mint soha a múltban s remélhetően soha a jövőben és Lázár dr. ezeknek a nehézségeknek leküzdése közben olyan lelkes, őszinte szeretetet mutatott a sport iránt, hogy most, amikor az olimpia tanulságainak felhasználásáról van szó, súlyos veszteségnek számít az OTT elnökének távozása. A hangulat tehát korántsem egységes, azonkívül Bécsből is zavaró hírek érkeztek az osztrák csapat hibáiról, átszervezéséről, gyengeségi periódusáról. Nem kétséges, hogy mire elkövetkezik a nagy mérkőzés ideje, megindulnak a fővárosi futballrajongók tömegei s megérkeznek a vidéki fanatikusok, akiket vasárnap délután az sem fog érdekelni, ha az Üllői úti pálya körül leszakad az ég is, csak ott a pályán ne történjen baj a magyar csapattal. Mert talán még sohasem volt annyi ok az izgalomra, mint ezen a 71-ik magyar—osztrák mérkőzésen. Nem szabad gondolkozás nélkül elfogadni a bécsi jelentéseket, melyek egész bizonyosan taktikai célok felé irányulnak. Meisl Hugó, a kitűnő sportdiplomata azon a napon, amikor az osztrák csapat 8:2 arányban verte a magyar válogatottakat, kijelentette, hogy „a magyar csapat nagyon jó volt”. Most viszont, amikor néhány hónappal később, a változatlan erejű osztrák csapat Budapestre készül, Meisl zavarban van az összeállítás miatt, rengeteg gyenge pontot fedez fel a csapatában és pesszimista. Sajnos, mi nagyon jól tudjuk, hogy ha még az osztrák csapat gyengült is valamit a bécsi 8:2 óta, nálunk sem születtek csodagyerekek, a mi futballunk nagyon messze volt még legutóbbi erőpróbáján a régi nívójától. Nem azzal a csatársorral megyünk az osztrákok ellen, amelyik a csehszlovákok ellen játszott, de nem merjük hinni, hogy a két újonc a csapat százszázalékos értékfokozódását jelentené, viszont Kalmár és Turay ott voltak Bécsben is legutóbb. Ott volt Cseh II. is, aki a csehszlovákok ellen szereplő csatársorból egyedül maradt meg. Nincs semmi okunk azt hinni, hogy most és éppen most az osztrák csapattal bajok vannak. Elég lenne a magyar csatársor krónikus gólképtelenségének megismétlődése, vagy a hátsó formációink ingadozása és az osztrák csapat pillanatig sem késlekedne újabb súlyos vereséget mérni a magyar csapatra s győzelemmel térhetne vissza a 71-ik mérkőzésről. Mert ez az osztrák csapat, ha nem is minden részében, de egészében, szellemében, stílusában ugyanaz a csodacsapat, mely győzelmet győzelemre halmozott s már az Európa Kupa küzdelmeinek befejezése előtt biztos győztese a legnagyobb európai futballdíjnak. Ezt az osztrák csapatot taktikai okokból lebecsülhetik Bécsben, de végzetes könnyelműség lenne lebecsülni Budapesten. Óriási feladat vár a magyar játékosokra vasárnap, amikor a 8:2-es vereségért kell revánsot vennie, s éppen az Európa Kupa győztese ellen kell bizonyítania, hogy korán lenne még elparentálni a magyar futballsportot. Különösen fontos, hogy ezt éppen az osztrákokkal szemben bizonyíthassuk, mert tagadhatatlan, hogy az utóbbi években Bécsből terjedtek nyugat felé a magyar labdarúgás teljes legyengüléséről szóló hírek. Miért taktikáznak az osztrákok, ha annyival erősebbek a magyaroknál? Miért keresnek előre mentségeket ők, akik sorra verték minden ellenfelüket s ellenünk is kegyetlen fölénnyel győztek legutóbb Bécsben? Nekik könnyű taktikázni, ezzel csak nyerhetnek. Ha elveszítenék a meccset, rossz volt a csapat, mondták előre. Ha mégis győznek, annál nagyobb az osztrák diadal, hogy ezzel a „nem a legjobb” csapattal is megverték a régi ellenfelet a saját otthonában és annál súlyosabb a magyar kudarc, hogy még ezt a „gyenge” osztrák csapatot sem tudtuk elkapni. És döntetlen esetén: ugyebár nem vitás, hogy az osztrákoké az erkölcsi győzelem, hiszen mi a legerősebb együttesünkkel álltunk fel, míg ők..., Nagyon ügyes a bécsi taktika, de mi a valóságot állítjuk vele szembe. A magyar válogatott magán viseli a magyar futballsport minden baját s amikor elindul egyegy mérkőzésére, nem hagyhatja otthon azokat a külső és belső tehertételeket, melyeknek eltávolítását, vagy legalább könnyítését évek óta hasztalanul sürgetjük. A magyar futballsport tragikus állapota látszik válogatott csapataink játékán is. Csak heroikus fellobbanások szerezhetnek győzelmeket a magyar válogatott csapatnak. És szemközt állnak az osztrákok, a maguk nyugodt, komoly fejlődésük útján, biztos talajon, de nem veszteni való nélkül. Ők elveszíthetnek egy babérágat újonnan gyűjtött diadalmi koszorújukból, elveszíthetik presztízsük egy részét, ha vert sereggel lennének kénytelenek hazavonulni. S ezért indokolt a bécsi taktika. Sőt indokolt azért is, mert valóban, akármilyen jól is álltak az osztrákok, papírformák szerint akármennyire jobbak is voltak nálunk, itt Budapesten mindig nagy ellenfelek voltunk számukra, csak mert mi ismerjük legjobban őket, mi félünk tőlük legkevésbé, mi érezzük mindig, hogy győznünk kell az osztrákok ellen. Mert ez tényleg így van, mert itthon nekünk sohasem kellett megijedni az osztrák válogatottól, ezért merjük mégis remélni azt a győzelmet, melyet egyébként semmiféle papírforma alapján kiszámítani nem lehet. Hisszük, hogy a magyar csapat olyan heroikus győzniakarással küzdi végig ezt a mérkőzést, hogy az elég lesz a magyar labdarúgás tekintélyének visszaállításához. A mi számunkra vasárnap erről van szó. FTC-pálya Üllői út Szombaton, október 1-én, délután 123 órai kezdettel Magyarország— Lengyelország atlétikai válogatott mérkőzés A lengyel csapatban a világrekorder Kusocinski Hellasz is indul Kondíció kifogástalan! Lemondás nincs! Egymás után futnak ki a válogatottak az üllői úti pálya salakjára, hogy elvégezzék az utolsó kondíciótréninget a vasárnapi nagy összecsapás előtt. Szóval egyszerű kondíciótréningről van szó, kötélugrásról, labdagyakorlatokról, hosszabb-rövidebb futásokról, amelyek semmiesetre sem mennek látványosságszámba. És ennek a kondíciótréningnek mégis igen nagy közönsége van. A korzóhelyek zsúfolásig tömve diáksapkás diákokkal. És be kell vallani, hogy voltaképpen nem is a válogatottak kondíciótréningje vonzotta őket az Üllői útra, hanem az a derbinek számító futballmérkőzés, amelyet a mester utcai felsőkereskedelmi és a Fáy reálgimnázium között folyt a pályán. Azonban a diákok nagyrészt végül is hűtlen lett a csapatához és inkább a Korányifivérek, Cseh, Sárosi és Turay passzoló gyakorlatait figyelte tágranyilt szemmel és azt kémlelte, vájjon Máriássy doktor jó- vagy rosszkedvűen rágja-e obnigáit szipkáját... Tekintve, hogy mindkét iskola a Ferencvárosban van, a diákok jólesően vették tudomásul, hogy még azok a válogatottak is zöldfehér dresszben mozognak, akik nem tartoznak a Fradihoz ... S amíg a futballpályán folyik az öldöklő iramú diákderbi, azalatt a futópályának a kanyarodóban levő részén csendesen végzik a dolgukat a válogatottak. Nem