Sporthirlap, 1932. október (23. évfolyam, 79-87. szám)
1932-10-01 / 79. szám
4 Mell futballprogram SZOMBAT Professzionalista bajnokság I. liga Nemzeti—Bocskai, Millenáris, fél 4. Bíró: Antalics. Osztályközi válogatott, II. osztály—V. osztály, Millenáris, fél 2. Bíró: Csillag. VASÁRNAP Válogatott mérkőzés Magyarország—Ausztria, Üllői út, fél 4. Bíró: Barlassina (olasz). Budapest—Bécs, Bécs, 3. II. liga II. liga válogatott—Floridsdorf, Üllői út, fél 2. Bíró: Salgó. Magyar Kupa Bocskai—Attila, Debrecen, 4. Bíró: Középmagyar kerület. Vasas—Dorogi AC, Béke-u., fél iil.. Bíró: Simonyi. Shell SC—Rákospalota, Tó-u., uljrBíró: Szőke S. Szent KoronaKupa DLASz—KöLASz, Szolnok, 3. Bíró: Iváncsics Mihály. Amatőr bajnokság I. osztály URAK—„33” FC, URAK-pálya, fél 11. Bíró: Deutsch A. EMTK—BSE, Erzsébet-u., fél 4. Bíró: Rubint. MÁVAG—MTK, Kőbányai-út, 9. Bíró: Révész I. Postás—BEAC, Lóverseny-tér, fél 11. Bíró: Kovaly. PSC—UTE, Pestújhely, fél 4. Bíró: Kohányi. FTC—Elektromos, Latorca u., fél 11. Bíró: Gellért. (Az alsóbb osztályok programját — tekintettel arra, hogy csütörtöki számunkban közöltük — nem ismételjük meg). A típfront Szedánja volt a vasárnapi forduló: csak 14 pályázó tudott egy-egy pontot szerezni Úgy látszik, hogy az eddigi típfordulók a „hétszűk esztendő” szerepét töltötték be a pályázók szempontjából. Legalább is eddig egyetlen olyan fordulóról se számolhattunk be, amelynek az eredménye arányban állott volna a beküldött szelvények nagy számával. Fokozott mértékben áll ez a legutolsó fordulóra. Annak ellenére, hogy a múlt vasárnap hat bajnoki mérkőzés s a tabella szelvénye ajánlkozott pontszerzési alapul, mindössze tizennégy pályázó szerzett pontot és ezek között sincs olyan, aki egynél több pontot tudott volna szerezni. Ebből következik, hogy a tabella pontos állását sem találta el senki. A tizennégy pontszerző közül tizenketten a Ferencváros győzelmét találták el, míg ketten — Róth Pál és Schmidt Sándor dr. — a Kispestnek az Attila feletti győzelmére hibáztak rá. A legtöbben a Ferencváros 3:1 arányú győzelmét várták, a Kerületi favorit volt a Szegeddel szemben, a Soroksárt is kevesen tartották képesnek arra, hogy három gólt lőjjön be a Hungáriának. Az Újpest parin állt a Bocskaival, az Attila szintén favorit volt a tipfronton, de a kaposvári 4:4-es eredmény éppen elég furcsa ahhoz, hogy senki se találja el. Miután a tabellaszelvények kiállítása szoros összefüggésben áll a mérkőzések tipjeivel, egy cseppet sem lepődtünk meg az eredménytelenségükön. Volt azért az eredménytelenek között is pár érdekes tip. Például Ssajudi Józsefné, aki a Hungária— Soroksár meccsre 7:3 és 8:3-as tippket adott és 3:3-at jósolt a Nemzeti —Somogy mérkőzésre. Avagy Róth Pálé, aki 6:2-es Hungária-győzelmet jósolt. Reméljük, hogy a mostani forduló, amely a válogatott mérkőzéseket adja pontszerzési alapul, több szerencsét hoz a pontharcosoknak, annál is inkább, mert egy pontot most nem is lehet szerezni, csak többet. A pályázók megnyugtatására közöljük, hogy a II. liga válogatott mérkőzésének találatait akkor is elfogadjuk, ha a II. ligának nem Zágráb lesz az ellenfele, hanem a Floridsdorf, vagy akármilyen más együttes. A 11-es pontmaximum tehát jogerős. A sovány pontszerző listán ezúttal a következők szerepelnek: 1 pontot szereztek: Báder Károly, Farkas Sándor, Hónig Vilmos, Kauch József, Krammer Jenő, Moldoványi Gyula, Majoros Mihály, Neff Béla, Parraghy László, Rott Nándor, Róth Pál, Schaffer József (Miskolc), Sági Béla, Schmidt Sándor dr. Közülük a következő öt pontszerző részesül a Sporthírlap heti nyereményeiben : I. Majoros Mihály, Sárospatak, Kossuth-u. 31 „ aki egy komplet futballabdát kap. II. Hónig Vilmos, Budapest, VII., Peterdy-u. 5., aki három hónapig ingyen kapja a Sporthirlapot. III. , IV. és V. Karuch József, X., Ceglédi-út 162., Báder Károly, Pestújhely, Neptun-u. 1., Farkas Sándor, Kammermayer Károlyutca 3, akik egy-egy hónapig kapják ingyen a Sporthírlapot. A most szerzett egy pontok is előidéztek némi változást az élcsoportban. Jelenleg a következő tíz pályázó foglalja el az első helyeket: Heler Mária H, Jeney Mihályné H, Schaffer József II, Kajuch József 18, Masszi Lajos 11, Pfeiffer Gyula 11, Rill Béla 11, Moldoványi Gyula 10, Seffer László 10, Unghváry Gizella 10 ponttal. A mezőny tehát meglehetősen együtt van és biztosra vesszük, hogy a jövő szombati kimutatásunkban nagy eltolódásokról számolhatunk be. | Örül borotválkozni 1 m| de csak akkor, ha víz, szappan, ecset H ||É nélküll Morisson - borotvakrémet p használ. Kapható mindenütt SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1932 OKTÓBER 1. Teljes csapattal indult pénteken reggel és érkezett este csapaaBuda If A Budai „11” csapata pénteken reggel 8 óra 50 perckor utazott el Belgrádba a Keleti pályaudvarról. Faragó Lajos kíséretében a következő csapat indult útnak: Háry — Wéber, Fekete — Kárpáti II., Kárpáti I., Schuster — Rökk, Sztemcsik, Polgár, Magda, Czumpft. — Tartalékul Schmidtet vitték magukkal. Természetes, hogy ezúttal sem hiányzott a túráknál elmaradhatatlan vidám hangulat, amelynek a középpontjában Magda állott. A csapat simaszájú legényei ugyanis összeesküvést szőttek a bajusza ellen és ezért csak nehezen szánja el magát a felszállásra. Polgár a dagadt lábát mutogatja, ami tényleg alig fér bele a cipőjébe. Faragóné az urának ad taktikai tanácsokat egy olasz túraajánlat anyagi részére vonatkozólag és ezt csak akkor hagyja abba, mikor a vonat már gördül kifelé az üvegcsarnokból .. . Belgrád, szeptember 30. (A Sporthírlap távirati jelentése.) Menetrendszerűen, fél hat órakor megérkeztünk. A jugoszláv szövetség urai vártak a pályaudvaron és szívélyesen kalauzoltak a szállodánkba, ahol az esti órákat is együtt töltöttük. A programban, mely szerint szombaton és vasárnap a jugoszláv válogatott csapat tréningpartneréül szerepelünk, nincs változás. A vasárnapi meccs után vonatra ülünk és hétfőn reggel hat órakor érkezünk vissza Budapestre. Budai „11”. A Mester-utca a futballban is mester... Mester-utcai Szt. István fk—Fáy rg. 4:1 (2:0) Egy mérkőzés, ahol a bírónak már a megjelenésével sikere van és nyilszini tapsokat arat. Salgó bíró tudniillik elkésve érkezett, amikor már mindenki kétségbe volt esve, hogy nem lehet a meccset lejátszani és a közönség, no meg a két csapat anynyira megörült neki, hogy ezt hangosan kifejezésre is juttatta. A két csapat küzdelmét legalább ezerfőnyi diáksereg nézte, illetve kiabálta fgig, mert a meccs nagy°n változatos, érdekes és izgalmas volt. Mindkét csapatnak voltak olyan játékosai, akik már elsőosztályú amatőr csapatokban is szerepeltek és ezért a kisebb-nagyobb szakértők különös figyelemmel kísérték a munkájukat. Természetes, hogy a két intézet tanári kara is végigdrukkolta a mérkőzést, elől járt ebben Darnay igazgató, a „Mester” részéről... Annak ellenére, hogy a diákcsapatok igazán szezon elején vannak, a futballjáték sok szépségét mutatták be, ami kedvező perspektívát jelent a jövő szempontjából. A Szent István felsőkereskedelminek a mezőnyben nem volt olyan fölénye, mint a gólok mutatják. A győztes csapat góllövői G. Tóth és Székely, míg a másik csapat gólját tizenegyesből Kiss rúgta. Jók voltak a győztes csapatból Béky, Székely, Dömök és Muray, a Fáy reálgimnáziumból pedig Kiss, Kádár és Lehel. Október 8-án, szombaton este 8 óra 15 perckor a margitszigeti fedett uszodában országos úszóverseny és olimpiai bajnok vízipólócsapatunk ünneplése. Elmarad a Kispest újvidéki útja. A Kispest vasárnap Újvidékre készült, a tárgyalások azonban nem vezettek eredményre. A kispestiek az elmaradt újvidéki mérkőzés helyett vasárnap délelőtt 10 órakor a Sárkány utcában tréningmérkőzést játszanak a Taxi csapatával. Általános érdeklődés közepette ... Az MLSz közgyűlési jelentését annak rendje szerint kinyomatták és minden közgyűlési tagnak a kezébe nyomták. Végezetül egyhangúan elfogadottnak jelentették ki... Szerepel pedig benne többek között egy megállapítás, amely szerint a tavaszi nevezetes magyar—olasz mérkőzést abban a nagy sorban az üllői úti pályán játszották volna le. A jelentést tehát úgy látszik senki sem olvasta el... Berecky Waldemár, a Menetjegyiroda alkalmazottja hosszú esztendőkön keresztül szoros kapcsolatban állt a futballal. Ez a kapcsolat úgy jött létre, hogy erre a derék sportbarátra hárult a túracsapatok kényelmes elhelyezése a vonaton. Berecky minden futballegyüttes elutazásánál ott futkosott a pályaudvaron, gondoskodott külön szakaszról, a poggyászok pontos elhelyezéséről. A futballisták ismerték és szerették Bereckyt, aki e hasznos tevékenysége mellett még el is búcsúzott a fiúktól. Rendszerint így: „Szép győzelmet kívánok ...” Tegnap azután örökre elbúcsúzott Berecky Waldemár a fiúktól, csütörtökön hirtelen meghalt. Temetése vasárnap délután fél 1 órakor lesz a farkasréti temetőben. A temetés időpontja összeesik a válogatott mérkőzéssel, de egészen bizonyos, hogy a futballisták, akikről az elhunyt életében olyan szeretettel gondoskodott, gondolatban elkísérik utolsó útjára. 1 .t .' .. ~ -------------~--------- _■ - ■ :'v -r"' ■— . táT. f. „■ "~f, '"4 5 — Jó estét kívánok szerkesztő úr! — Miért hadar annyira? — Ideges vagyok. Vasárnap ... magyar—osztrák . . . — No. Nem is hittem volna, hogy maga még így tud izgulni egy mérkőzés miatt. — Szerkesztő úr mindig félreismer engem. Én izgulok a futball miatt. Nem úgy, mint a vezérek. Kérem, a törzsasztalnál egész délután egy árva szó, nem sok, anynyit se beszéltek a nagy meccsről. — Hagyja a törzsasztalt. Mit keres ott maga? — Én egy krajcárt sem. Nem is ott ülök. A szomszéd asztalhoz szoktam letelepedni, ahová áthallatszik a zene. — Zene a törzsasztaltól? — De milyen. Egész zenekar van ott. És már napok óta arról zenélnek, hogy az országos fellebbezési bizottságnak még tárgyalni sem lett volna szabad a vidékiek panaszát, melyet az utazási költségek újfajta megállapítása ellen beadtak. — Az utazási költségeket a PLASz tanácsa állapította meg s a tanácsi határozatok ellen fellebbezéssel lehet élni. — Ezt mondják a vidékiek is, mert nem akarnak 500 pengőt fizetni a fővárosiaknak, akiktől ők csak 300 pengőt kapnak, ha a fővárosba jönnek. Viszont a fővárosiak azt válaszolják erre, hogy ha az országos intézőbizottság ellenük döntene, azonnal abbahagyják a bajnokságot és újrakezdik az egészet, a vidék nélkül. — Nono. ! — Én se féltem a bajnokságot, de azért a levegő tényleg teli van puskaporral. Még az első liga is háborog. Legutóbbi ülésükön arról volt szó, hogy megváltoztassák a párisi mérkőzés jövedelmének elosztását. A változtatás szerint persze a nagyok többet kaptak volna, a kisebbek pedig kevesebbet, mint ahogy először elhatározták. Két teljes óráig folyt a vita, végül Reichard Ottó felállt s bejelentette, hogy őt tulajdonképpen nem is érdekli az ügy és elment. — Mire? ... — A többiek negyedóra alatt megegyeztek. Csakhogy Reichard arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyhangú első számú határozatot csak az összes érdekeltek hozzájárulásával lehetne megváltoztatni s mert neki esze ágában sincs hozzájárulni a dologhoz, az egész paktum nem gitt. — Csak pénzről tud beszélni? — Mindenki arról beszél, amit szeret. S én oly szerelmes vagyok a pénzbe. Sajnos, reménytelen az eset. Akárcsak a legnagyobb vidéki klub helyzete , abban az olasz városban, ahol ezelőtt mindig nagy szeretettel fogadták. Legutóbbi mérkőzésükön az egyik játékos megsérült és vagy egy hétig ottmaradt az olasz városban. A túravezető úr személyes felügyelete alatt. A sérülés okozta összes költségeket az olasz klub finom és gazdag elnöke fizette. Ezt a gavalléros gesztust azonban a vidéki klub igazgatósága még csak egy kétsoros levélre sem méltatta. Egyszerűen nem vették tudomásul az olasz elnök áldozatkész barátságát. Természetesen az elnök megsértődött és kijelentette, hogy amíg a klub félen marad, a lu'Kidlanok csapatai nem szerepelhet náluk. Ez csak, most derült ki, mikor közeledvén a tél, ismét szóba került ott a vidéki városban, hogy jó lenne túrára menni. A klub igazgatósága nagy megrökönyödéssel vette tudomásul, hogy az olasz elnök megharagudott rájuk. Ők nemcsak hogy semmit sem tudtak arról, ami történt, hanem a túra költségvetésében pontosan benne találták a játékos ápolásának és egyhetes — kétszemélyes — ellátásnak a költségét. — Ejha, kellemetlen! ... ! — De az se kellemes, amit kitűnő atlétánkról hallottam, aki Los Angelesben nem remekelt. A magyar olimpikonok és vezetőik már mindent elmeséltek, erről azonban senki sem mert beszélni. Érezték, hogy ez nem egészen sima dolog. Atlétánk ugyanis már útközben is őrületes mennyiségben fogyasztotta a legkülönbözőbb ételeket, s ha figyelmeztették, azt válaszolta, ő mindig ilyen sokat szokott enni. Azt viszont hiába magyarázták neki, hogy a parféból nem lehet ugyanannyit enni, mint a paprikáskrumpliból. A súlyos hiba csak Los Angelesben és a jóétvágyú atléta versenye előtt történt. A verseny három órakor kezdődött s most tessék elképzelni. Szerkesztő úr, a magyarok elképedését, mikor látták, hogy a versenyre készülő atléta maga elé vesz egy kaliforniai nyers uborkát és hámozni kezdi. Megjegyzem, egy kaliforniai uborka nem téveszthető össze azzal, ami nálunk terem. Ott minden gyümölcs óriási, az uborka is jó félméteres volt, amit atlétánk maga elé vett. Megrettenve kérdezték tőle, hogy mit akar azzal az óriási uborkával. „Hát megeszem, nem árt az nekem” — válaszolta nagy nyugodtan. Meghámozta, megette a félméteres nyers kaliforniai uborkát. — Lehetetlen! — Sajnos, csak az volt lehetetlen, hogy egy ilyen desszert után jól szerepelhessen. Mert azt talán mondanom sem kell, hogy mielőtt az uborkát elfogyasztotta, előbb végigette az egész déli menüt. — Most már értem azt a gyomorrontást, ami az illetőt legyengítette. — A profiszövetségben nagyobb fegyelem van, mióta az új ügyvezető elfoglalta a hivatalát. Első dolga volt, hogy megszüntette az egyesületek telefonszámláját. Aki a szövetségből akar klubügyben telefonálni, azonnal köteles kifizetni a beszélgetés árát. Hitel nincs. Az egyik legrégibb egyesületi vezető azonban nem akarta tudomásul venni az új rendet. Mikor az első vidéki telefonbeszélgetése után az irodakisasszony pénzt kért tőle, azt mondta, nem fizet. Sőt az előre odakészített nyugtára is ráírta ,hogy: „nem fizetek!” Ebből aztán olyan csetepaté keletkezett, hogy még a Maros vize is gyorsabban kezdett folyni. — Telefonszámla . . . Legrégibb egyesületi vezető . . . Nem a leglojálisabb úrról van szó? — Most az egyszer tévedett, Szerkesztő úr, mert, az az úr előre fizeti a telefonbeszélgetéseit. Sőt annyira megszelidült, hogy a felesége nem is bízza rá az üzleti ügyeket. Éppen az imént hallottam vitatkozni őket. A férj meghívást kapott a csapat számára két olaszországi mérkőzésre, őnagysága azonban keveselte azt az összeget, amit a férje a két meccsért akart kérni. — Ne avatkozzék családi nézeteltérésekbe! — Akkor már csak azt mondom el, milyen nagy feltűnést keltett, mikor az egyik népszerű futballvezért három rendőr kísérte a törzskávéházba. __ f?f ■ — Ismerősei voltak. — Adorján, vegye tudomásul, hogy azonnal magát is három rendőr fogja kikísérni innen! — Inkább megyek egyedül! . . . Indítvány az osztálycseréről. Balázs Zoltán dr. nyújtott be javaslatot a profiszövetségben az osztálycseréről. Azt kívánja, hogy az osztályozó mérkőzést töröljék el és két felmenő, két kieső legyen. Sőt azt is kívánja, hogy a II. ligából is legyen kieső, akár van harmadik liga, akár nincs. Legfeljebb egy évig a tartalékcsapatok szövetségi díjáért fog mérkőzni a kieső II. ligás csapat. Ezzel viszont a II. liga bajnokságának komolyságát erősen fokozni lehetne.