Sporthirlap, 1932. október (23. évfolyam, 79-87. szám)

1932-10-01 / 79. szám

4 Mell futballprogram SZOMBAT Professzionalista bajnokság I. liga Nemzeti—Bocskai, Millenáris, fél 4. Bíró: Antalics. Osztályközi válogatott, II. osztály—V. osztály, Millenáris, fél 2. Bíró: Csillag. VASÁRNAP Válogatott mérkőzés Magyarország—Ausztria, Üllői­ út, fél 4. Bíró: Barlassina (olasz). Budapest—Bécs, Bécs, 3. II. liga II. liga válogatott—Floridsdorf, Üllői­ út, fél 2. Bíró: Salgó. Magyar Kupa Bocskai—Attila, Debrecen, 4. Bíró: Középmagyar kerület. Vasas—Dorogi AC, Béke-u., fél iil.. Bíró: Simonyi. Shell SC—Rákospalota, Tó-u., uljrBíró: Szőke S. Szent Korona­­Kupa DLASz—KöLASz, Szolnok, 3. Bíró: Iváncsics Mihály. Amatőr bajnokság I. osztály URAK—„33” FC, URAK-pálya, fél 11. Bíró: Deutsch A. EMTK—BSE, Erzsébet-u., fél 4. Bíró: Rubint. MÁVAG—MTK, Kőbányai-út, 9. Bíró: Révész I. Postás—BEAC, Lóverseny-tér, fél 11. Bíró: Kovaly. PSC—UTE, Pestújhely, fél 4. Bíró: Kohányi. FTC—Elektromos, Latorca­ u., fél 11. Bíró: Gellért. (Az alsóbb osztályok programját — tekintettel arra, hogy csütörtöki számunkban közöltük — nem ismételjük meg). A típfront Szedánja volt a vasárnapi forduló: csak 14 pályázó tudott egy-egy pontot szerezni Úgy látszik, hogy az eddigi típ­­fordulók a „hétszűk esztendő” szere­pét töltötték be a pályázók szem­pontjából. Legalább is eddig egyet­len olyan fordulóról se számolhat­tunk be, amelynek az eredménye arányban állott volna a beküldött szelvények nagy számával. Fokozott mértékben áll ez a legutolsó forduló­ra. Annak ellenére, hogy a múlt va­sárnap hat bajnoki mérkőzés s a tabella szelvénye ajánlkozott pont­szerzési alapul, mindössze tizennégy pályázó szerzett pontot és ezek között sincs olyan, aki egy­nél több pontot tudott volna szerez­ni. Ebből következik, hogy a tabella pontos állását sem találta el senki. A tizennégy pontszerző közül tizen­­ketten a Ferencváros győzelmét ta­lálták el, míg ketten — Róth Pál és Schmidt Sándor dr. — a Kispest­nek az Attila feletti győzelmére hi­báztak rá. A legtöbben a Ferencváros 3:1 arányú győzelmét várták, a Kerületi favorit volt a Szegeddel szemben, a Soroksárt is kevesen tar­­tották képesnek arra, hogy három gólt lőj­jön be a Hungáriának. Az Új­pest parin állt a Bocskaival, az Attila szintén favorit volt a tip­­fronton, de a kaposvári 4:4-es ered­mény éppen elég furcsa ahhoz, hogy senki se találja el. Miután a tabellaszelvények kiállí­tása szoros összefüggésben áll a mérkőzések tipjeivel, egy cseppet sem lepődtünk meg az eredménytelensé­gükön. Volt azért az eredménytelenek kö­­­­zött is pár érdekes tip. Például Ssa­­judi József­né, aki a Hungária— Soroksár meccsre 7:3 és 8:3-as tipp­­ket adott és 3:3-at jósolt a Nemzeti —Somogy mérkőzésre. Avagy Róth Pálé, aki 6:2-es Hungária-győzelmet jósolt. Reméljük, hogy a mostani forduló, amely a válogatott mérkőzéseket adja pontszerzési alapul, több sze­rencsét hoz a pontharcosoknak, annál is inkább, mert egy pontot most nem is lehet szerezni, csak többet. A pályázók megnyugtatására közöljük, hogy a II. liga válogatott mérkőzé­sének találatait akkor is elfogadjuk, ha a II. ligának nem Zágráb lesz az ellenfele, hanem a Floridsdorf, vagy akármilyen más együttes. A 11-es pontmaximum tehát jogerős. A sovány pontszerző listán ezúttal a következők szerepelnek: 1 pontot szereztek: Báder Károly, Farkas Sándor, Hónig Vilmos, Ka­­­­uch József, Krammer Jenő, Moldo­­ványi Gyula, Majoros Mihály, Neff Béla, Parraghy László, Rott Nándor, Róth Pál, Schaffer József (Miskolc), Sági Béla, Schmidt Sándor dr. Közülük a következő öt pontszer­ző részesül a Sporthírlap heti nye­reményeiben : I. Majoros Mihály, Sárospatak, Kossuth-u. 31 „ aki egy komplet futballabdát kap. II. Hónig Vilmos, Budapest, VII., Peterdy-u. 5., aki három hónapig ingyen kapja a Sporthirlapot. III. , IV. és V. Karuch József, X., Ceglédi-út 162., Báder Károly, Pestújhely, Neptun-u. 1., Farkas Sándor, Kammermayer Károly­utca 3, akik egy-egy hónapig kapják ingyen a Sporthírlapot. A most szerzett egy pontok is elő­idéztek némi változást az élcsoport­ban. Jelenleg a következő tíz pályázó foglalja el az első helyeket: Heler Mária H, Jeney Mihályné H, Schaffer József II, Kajuch József 18, Masszi Lajos 11, Pfeiffer Gyula 11, Rill Béla 11, Moldoványi Gyula 10, Seffer László 10, Unghváry Gizella 10 ponttal. A mezőny tehát meglehetősen együtt­ van és biztosra vesszük, hogy a jövő szombati kimutatásunkban nagy eltolódásokról számolhatunk be. | Örül borotválkozni 1 m| de csak akkor, ha víz, szappan, ecset H ||É nélkü­ll Morisson - borotvakrémet p használ. Kapható mindenütt SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1932 OKTÓBER 1. Teljes csapattal indult pénteken reggel és érkezett este csap­aaBuda If A Budai „11” csapata pénteken reggel 8 óra 50 perckor utazott el Belgrádba a Keleti pályaudvarról. Faragó Lajos kíséretében a követ­kező csapat indult útnak: Háry — Wéber, Fekete — Kárpáti II., Kár­páti I., Schuster — Rökk, Sztem­­csik, Polgár, Magda, Czumpft. — Tartalékul Schmidtet vitték ma­gukkal. Természetes, hogy ezúttal sem hiányzott a túráknál elmaradhatat­lan vidám hangulat, amelynek a középpontjában Magda állott. A csapat simaszájú legényei ugyanis összeesküvést szőttek a bajusza el­len és ezért csak nehezen szánja el magát a felszállásra. Polgár a da­gadt lábát mutogatja, ami tényleg alig fér bele a cipőjébe. Faragóné az urának ad taktikai tanácsokat egy olasz túraajánlat anyagi ré­szére vonatkozólag és ezt csak ak­kor hagyja abba, mikor a vonat már gördül kifelé az üvegcsarnok­ból .. . Belgrád, szeptember 30. (A Sporthírlap távirati jelentése.) Menetrendszerűen, fél hat órakor megérkeztünk. A jugo­szláv szövetség urai vártak a pályaudvaron és szívélyesen ka­lauzoltak a szállodánkba, ahol az esti órákat is együtt töltöttük. A programban, mely szerint szom­baton és vasárnap a jugoszláv válogatott csapat tréningpartne­réül szerepelünk, nincs változás. A vasárnapi meccs után vonatra ülünk és hétfőn reggel hat óra­kor érkezünk vissza Budapestre. Budai „11”. A Mester-utca a futball­ban is mester... Mester-utcai Szt. István fk—Fáy rg. 4:1 (2:0) Egy mérkőzés, ahol a bírónak már a megjelenésével sikere van és nyil­­­szini tapsokat arat. Salgó bíró tudni­illik elkésve érkezett, amikor már mindenki kétségbe volt esve, hogy nem lehet a meccset lejátszani és a közönség, no meg a két csapat any­­nyira megörült neki, hogy ezt han­gosan kifejezésre is juttatta. A két csapat küzdelmét legalább ezerfőnyi diáksereg nézte, illetve kiabálta f­gig, mert a meccs nagy°n változa­tos, érdekes és izgalmas volt. Mind­két csapatnak voltak olyan játéko­sai, akik már elsőosztályú amatőr csapatokban is szerepeltek és ezért a kisebb-nagyobb szakértők különös figyelemmel kísérték a munkájukat. Természetes, hogy a két intézet ta­nári kara is végigdrukkolta a mér­kőzést, elől járt ebben Darnay igaz­gató, a „Mester” részéről... Annak ellenére, hogy a diákcsapa­tok igazán szezon elején vannak, a futballjáték sok szépségét mutatták be, ami kedvező perspektívát jelent a jövő szempontjából. A Szent Ist­ván felsőkereskedelminek a mezőny­ben nem volt olyan fölénye, mint a gólok mutatják. A győztes csapat góllövői G. Tóth és Székely, míg a másik csapat gólját tizenegyes­ből Kiss rúgta. Jók voltak a győztes csapatból Béky, Székely, Dömök és Muray, a Fáy reálgimnáziumból pe­dig Kiss, Kádár és Lehel. ­ Október 8-án, szombaton este 8 óra 15 perckor a margitszigeti fedett uszodában országos úszóverseny és olimpiai bajnok vízipólócsapatunk ünneplése. Elmarad a Kispest újvidéki útja. A Kispest vasárnap Újvidékre ké­szült, a tárgyalások azonban nem vezettek eredményre. A kispestiek az elmaradt újvidéki mérkőzés he­lyett vasárnap délelőtt 10 órakor a Sárkány­ utcában tréningmérkőzést játszanak a Taxi csapatával. Általános érdeklődés közepette ... Az MLSz közgyűlési jelentését annak rendje szerint kinyomatták és min­den közgyűlési tagnak a kezébe nyomták. Végezetül egyhangúan el­fogadottnak jelentették ki... Szere­pel pedig benne többek között egy megállapítás, amely szerint a tavaszi nevezetes magyar—olasz mérkőzést abban a nagy sorban az üllői úti pályán játszották volna le. A jelen­tést tehát úgy látszik senki sem ol­vasta el... Berecky Waldemár, a Menetjegy­iroda alkalmazottja hosszú eszten­dőkön keresztül szoros kapcsolatban állt a futballal. Ez a kapcsolat úgy jött létre, hogy erre a derék sport­barátra hárult a túracsapatok ké­nyelmes elhelyezése a vonaton. Be­recky minden futballegyüttes el­utazásánál ott futkosott a pálya­udvaron, gondoskodott külön szakasz­ról, a poggyászok pontos elhelyezésé­ről. A futballisták ismerték és sze­rették Bereckyt, aki e hasznos tevé­kenysége mellett még el is búcsúzott a fiúktól. Rendszerint így: „Szép győzelmet kívánok ...” Tegnap azután örökre elbúcsúzott Berecky Waldemár a fiúktól, csütörtökön hirtelen meghalt. Temetése vasárnap délután fél 1 órakor lesz a farkas­réti temetőben. A temetés időpontja összeesik a válogatott mérkőzéssel, de egészen bizonyos, hogy a futbal­listák, akikről az elhunyt életében olyan szeretettel gondoskodott, gon­dolatban elkísérik utolsó útjára. 1 .t .' .. ~ -------------~--------- _■ - ■ :'v -r"' ■— . táT. f. „■ "~f, '"4 5 — Jó estét kívánok szerkesztő úr! — Miért hadar annyira? — Ideges vagyok. Vasárnap ... magyar—osztrák . . . — No. Nem is hittem volna, hogy maga még így tud izgulni egy mérkőzés miatt. — Szerkesztő úr mindig félre­ismer engem. Én izgulok a futball miatt. Nem úgy, mint a vezérek. Kérem, a törzsasztalnál egész dél­után egy árva szó, nem sok, any­­nyit se beszéltek a nagy meccsről. — Hagyja a törzsasztalt. Mit keres ott maga? — Én egy krajcárt sem. Nem is ott ülök. A szomszéd asztalhoz szoktam letelepedni, ahová áthal­­latszik a zene. — Zene a törzsasztaltól? — De milyen. Egész zenekar van ott. És már napok óta arról zenél­nek, hogy az országos fellebbezési bizottságnak még tárgyalni sem lett volna szabad a vidékiek pana­szát, melyet az utazási költségek újfajta megállapítása ellen bead­tak. — Az utazási költségeket a PLASz tanácsa állapította meg s a tanácsi határozatok ellen felleb­bezéssel lehet élni. — Ezt mondják a vidékiek is, mert nem akarnak 500 pengőt fizet­ni a fővárosiaknak, akiktől ők csak 300 pengőt kapnak, ha a fővá­rosba jönnek. Viszont a fővárosiak azt válaszolják erre, hogy ha az országos intézőbizottság ellenük döntene, azonnal abbahagyják a bajnokságot és újrakezdik az egé­szet, a vidék nélkül. — Nono. ! — Én se féltem a bajnokságot, de azért a levegő tényleg teli van puskaporral. Még az első liga is háborog. Legutóbbi ülésükön arról volt szó, hogy megváltoztassák a párisi mérkőzés jövedelmének el­osztását. A változtatás szerint per­sze a nagyok többet kaptak volna, a kisebbek pedig kevesebbet, mint ahogy először elhatározták. Két teljes óráig folyt a vita, végül Reichard Ottó felállt s bejelentette, hogy őt tulajdonképpen nem is ér­dekli az ügy és elment. — Mire? ... — A többiek negyedóra alatt megegyeztek. Csakhogy Reichard arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyhangú első számú ha­tározatot csak az összes érdekeltek hozzájárulásával lehetne megvál­toztatni s mert neki esze ágában sincs hozzájárulni a dologhoz, az egész paktum nem gitt. — Csak pénzről tud beszélni? — Mindenki arról beszél, amit szeret. S én oly szerelmes vagyok a pénzbe. Sajnos, reménytelen az eset. Akárcsak a legnagyobb vidéki klub helyzete , abban az olasz városban, ahol ezelőtt mindig nagy szeretettel fogadták. Legutóbbi mérkőzésükön az egyik játékos megsérült és vagy egy hétig ott­maradt az olasz városban. A túra­­vezető úr személyes felügyelete alatt. A sérülés­ okozta összes költ­ségeket az olasz klub finom és gaz­dag elnöke fizette. Ezt a gavalléros gesztust azonban a vidéki klub igazgatósága még csak egy kétsoros levélre sem méltatta. Egyszerűen nem vették tudomásul az olasz el­nök áldozatkész barátságát. Termé­szetesen az elnök megsértődött és kijelentette, hogy amíg­­ a klub félen marad, a lu'Kidlanok csapatai nem szerepelhet náluk. Ez csak­, most derült ki, mikor közeledvén a tél, ismét szóba került ott a vidéki városban, hogy jó lenne túrára menni. A klub igazgatósága nagy megrökönyödéssel vette tudomásul, hogy az olasz elnök megharagudott rájuk. Ők nemcsak hogy semmit sem tudtak arról, ami történt, ha­­­nem a túra költségvetésében ponto­san benne találták a játékos ápolá­­­­sának és egyhetes — kétszemélyes­­ — ellátásnak a költsé­gét. — Ejha, kellemetlen! ... ! — De az se kellemes, amit ki­­­tűnő atlétánkról hallottam, aki Los­­ Angelesben nem remekelt. A ma­­­­­gyar olimpikonok és vezetőik már mindent elmeséltek, erről azonban senki sem mert beszélni. Érezték, hogy ez nem egészen sima dolog. Atlétánk ugyanis már útközben is őrületes mennyiségben fogyasztotta a legkülönbözőbb ételeket, s ha figyelmeztették, azt válaszolta, ő mindig ilyen sokat szokott enni. Azt viszont hiába magyarázták neki, hogy a parféból nem lehet ugyanannyit enni, mint a papri­­káskrumpliból. A súlyos hiba csak Los Angelesben és a jóétvágyú at­léta versenye előtt történt. A ver­seny három órakor kezdődött s most tessék elképzelni. Szerkesztő úr, a magyarok elképedését, mikor látták, hogy a versenyre készülő atléta maga elé vesz egy kaliforniai nyers uborkát és hámozni kezdi. Megjegyzem, egy kaliforniai ubor­ka nem téveszthető össze azzal, ami nálunk terem. Ott minden gyü­mölcs óriási, az uborka is jó félmé­teres volt, amit atlétánk maga elé vett. Megrettenve kérdezték tőle, hogy mit akar azzal az óriási ubor­kával. „Hát megeszem, nem árt az nekem” — válaszolta nagy nyugod­tan. Meghámozta, megette a félmé­teres nyers kaliforniai uborkát. — Lehetetlen! — Sajnos, csak az volt lehetet­len, hogy egy ilyen desszert után jól szerepelhessen. Mert azt talán mondanom sem kell, hogy mielőtt az uborkát elfogyasztotta, előbb végigette az egész déli menüt. — Most már értem azt a gyo­morrontást, ami az illetőt legyen­gítette. — A profiszövetségben nagyobb fegyelem van, mióta az új ügyve­zető elfoglalta a hivatalát. Első dolga volt, hogy megszüntette az egyesületek telefonszámláját. Aki a szövetségből akar klubügyben tele­fonálni, azonnal köteles kifizetni a beszélgetés árát. Hitel nincs. Az egyik legrégibb egyesületi vezető azonban nem akarta tudomásul venni az új rendet. Mikor az első vidéki telefonbeszélgetése után az irodakisasszony pénzt kért tőle, azt mondta, nem fizet. Sőt az előre oda­készített nyugtára is ráírta ,hogy: „nem fizetek!” Ebből aztán olyan csetepaté keletkezett, hogy még a Maros vize is gyorsabban kezdett folyni. — Telefonszámla . . . Legrégibb egyesületi vezető . . . Nem a leg­lojálisabb úrról van szó? — Most az egyszer tévedett, Szerkesztő úr, mert, az az úr előre fizeti a telefonbeszélgetéseit. Sőt annyira megszelidült, hogy a fele­sége nem is bízza rá az üzleti ügye­ket. Éppen az imént hallottam vi­tatkozni őket. A férj meghívást ka­pott a csapat számára két olasz­­országi mérkőzésre, őnagysága azonban keveselte azt az összeget, amit a férje a két meccsért akart kérni. — Ne avatkozzék családi nézet­­eltérésekbe! — Akkor már csak azt mondom el, milyen nagy feltűnést keltett, mikor az egyik népszerű futballve­­zért három rendőr kísérte a törzs­kávéházba. __ f?f ■ — Ismerősei voltak. — Adorján, vegye tudomásul, hogy azonnal magát is három rendőr fogja kikísérni innen! — Inkább megyek egyedül! . . . Indítvány az osztálycseréről. Balázs Zoltán dr. nyújtott be ja­vaslatot a profiszövetségben az osztálycseréről. Azt kívánja, hogy az osztályozó mérkőzést töröljék el és két felmenő, két kieső le­gyen. Sőt azt is kívánja, hogy a II. ligából is legyen kieső, akár van harmadik liga, akár nincs. Legfeljebb egy évig a tartalék­csapatok szövetségi díjáért fog mérkőzni a kieső II. ligás csapat. Ezzel viszont a II. liga bajnoksá­gának komolyságát erősen fo­kozni lehetne.

Next