Sporthirlap, 1935. november (26. évfolyam, 87-95. szám)

1935-11-20 / 92. szám

SZERDA, 1935 NOVEMBER 20.7 SPORTHÍRLAP SEC Háromtagú bizottság vizsgálja ki: KINEK VOLT IGAZA? Egy esős nap a Műjégen — A Sporthírlap tudósítójától — Csúnya, őszi este. A BKK -pá­lyán alig egy pár lámpa világít, a melegedő zárva, a jégparton a szőnyeg cuppog a lépések alatt, a csatolók hazamentek, a ruhatár­ban árván merednek a fogasok, nem „ideális" korcsolyaidő a mai. Az esőben három árnyék imbo­­lyog a vizes jégen. Az egyik lan­kadatlan szorgalommal figurákat rajzol a jégbe, a másik korcso­lyázni tanul (most legalább keve­sen látják), a harmadik száguldo­zik, csak úgy hasítja a vizet! Ez a harmadik: Kimmerling József, a tavalyi gyorskorcsolyázóbajnok­ság második helyezettje. Sapká­ban, pulloverben, hoki korcsolya­­val. — Most délután vettem a kor­csolyát, — mondja, — nem álltam meg, hogy ne próbáljam ki. Még ilyen esőben is... Szóval most már biztos, hogy a hosszú gyorskorcsolyát felcse­rélte a hokikorcsolyával. Minthogy szigorlatok előtt áll, nem akart kijárni idén a gyors­korcsolyázóedzésekre, amelyeket kora reggel tartanak meg. Amikor ezt a vezetőség megtudta, Kim­merling bérletét nem írta át min­dennaposra. Ezért akart kilépni a BKE-ből.­­ Az FTC-be, ugy-e? — Már letettem erről! Kint voltam az FTC-edzésóráján. Lát­tam, hogy a heti két órájukon ne­kem nem tudnak tanulási alkal­mat adni, nem foglalkozhatnak velem. Én pedig meg akarok ta­nulni hokizni. Lator doktor úr megígérte, hogy a BKE hokicsa­patába is bejuthatok, így hát ma­radok a BKE-ben, de hokista A bérlet-ügy? Szereztem más úton... Jót nevet hozzá. (Várjon miért?) Egy igazolási lapot tehát szét lehet tépni, az FTC vissza­adja ezt az aláírt lapot Kimmer­­lingnek... De ebben a kis esetben benne van az egész magyar jég­­hokisport képe. A vendéglőben világosság. Felmenekülünk egy pohár forralt borra. Amilyen kihalt lent a jég, olyan élet van itt. Az asztaloknál összehajolva suttognak, sok a „fúrnivaló”, az utóbbi napok­ban torlódtak az események. Persze a műkorcsolyázókról van szó... Ez a szakosztály például most nem szervezkedik, nem levelez, nem tárgyal, nincs elnök. A Jármy—Szende affér meg­ölte az életet. Mi is történt? A műkorcsolyázók­nak meglehetősen nagy hely kell a gyakorláshoz, ezért a szakosztály vezetősége elhatározta, hogy estén­ként csak az olimpiai keret tagjai gyakorolhatnak. A múlt hét egyik napján Szende Andor, a sokszoros magyar bajnok, a „ketrec” állandó látogatója (aki azonban nem tagja a­z olimpiai keretnek) ismét lement korcsolyázni. Jármy Andor ny. altábornagy, a szakosztály elnöke odament hozzá és kiutasította onnan. Szende először meglepődött, de aztán annál hangosabban tört ki. Kínos szóváltás keletkezett, Szende csak később ment el, de másnap korán reggel megjelentek segédei Jármy lakásán, hogy lova­­gias elégtételt kérjenek. Az ügy még folyamatban van, azóta Jármy Andor nem jelent meg a szakosztályban. Hétfőn este tartott választmányi ülést a BKE, ezen kiderült: — Jármy Andor altábornagy úr lemondását kellene most tárgyalni” — kezdte az elnöklő Hunyadi Ferenc gróf. Ekkor tudták meg a tagok. A választmányi ülésről csak annyi szivárgott ki, hogy Hunyadi gróf javaslatára az ügyet levették a napirendről és háromtagú bizott­ságot (elnök: Császár Károly) küldtek ki gyors intézkedésre. Mert elnöke nélkül a műszakosztály nem m­e­r működni... A választmányi ülés előtt ti­tokban szülői értekezlet volt. Maga Hunyadi Ferenc gróf hivatta össze a fiatal műkorcso­lyázók papáit és mamáit. Hogy mi történt ott, senki sem tud róla, mert a résztvevőknek becsü­letszóval kellett megfogadniuk, hogy egy szót sem beszélnek az ülésről. Még a gyerekeknek sem. A szakosztály egyik vezetője ezt mondta nekünk: —■ Még én sem mehettem be a szülői értekezletre, nekem sem mondták meg, miért kellett össze­hívni. De én sejtem. A kis­gyere­kek között olyan gyűlölködés, baj­­társiatlanság ütötte fel a fejét, hogy már meg kellett mozdulni. Nem ellenfelet, hanem ellenséget látnak egymásban a csöpségek. Hát bizony... De az intrika­áradat nem a gyermekektől indul ki. Úgy látszik, ez a véleménye a BKE-nek is, amikor a szülőket hívta be ... Beszélni kell azután a párokról is. Kezdünk rosszul állni. Szollás dr. és Rotter Emília visszavonult, Dil­inger összeveszett Galló Lucy­­val, azt pedig a legoptimistább jeges sem remélheti, hogy a külföl­dön még nem eléggé ismert Ba­lázs dr.—Tusák Éva, a kezdő Kertész Ferenc—Imrédy Magda, vagy a még nem kiforrott Szek­­rényessy-testvérek közül akárme­lyik pár a siker reményével indul­na az olimpián. Legfőbb ideje, hogy Szollásé­kat meggyőzzék és ők belássák, hogy idén is szükség van indulá­sukra. Dillingerék pedig haladék­talanul beüljenek ki. (Amire Dillinger pánikszerű gyorsasággal hajlandó.) Igaz, hogy Galló Lucy kijelentette: — Mással már régen világbajnok lennék! De hol az a más? Hát ilyen egy esős nap a jégen. V. J. TENISZ Vasárnapra feltétlenül elkészül a fedettpálya Reggeli terepszemle a ligeti teniszcsarnokban­­ *T­iff­z -i­­ — A Sporthírlap tudósítójától — Zuhog az eső, a köztisztasági hivatal képviselője unottan sepre­­geti össze a Stefán­ia-úton a sárgult faleveleket, pedig nem zavarják azok most senki sétáját. Kinek is van kedve ilyen esős reggelen a ligetben sétálni? Még ha kor­csolyázni lehetne a műjégen. De az is víz alatt van. Ha ugyan van a víz alatt jég ... De mi is jégről beszélünk, mikor a tenisz miatt jöttünk ki a ligetbe is. Fedettpályaszemlére. Mert hogy az olaszok meghívták a magyar csapatot fedett pályamérkő­­zésre s Gábori és Szigeti készül­ni is szeretne erre. De hol?! Az Iparcsarnok táján kubikosok vezetnek nyomra. Vörö­ses földdel teli targoncákkal éppen befordulnak a fedett pályára. Azaz egyelőre csak a „fedett csarnokba”. Gyorsan követjük őket. Ami először feltűnik, milyen nagy ez a csarnok — üresen ! Azért nem kell megijedni, nem egészen üres. Az egyik felében már út­­kaparékkal vegyes vörös salakbuc­kákkal van teli a bet­űpadló, a másik felében a deszkatadlót most szedik fel az ácsok. Letagadhatatlan jele mindez annak, hogy készül Budapest egyetlen fedettpályája. Dörner László, akit a tenisz­szövetség a fedettpálya vezetésével bízott meg, sürgeti a munkásokat. Egészen rekedt. — Suttogó bariton leszek min­den estére, — mondja, — annyit kell veszekednem. Mert a munká­nak menni kell! Vasárnp itt már játék kell, hogy legyen! November 15-től adta ki a város a tenisz­szövetségnek a csarnokot, de csak 15-ike után kezdték el kiköltöztet-­­ ni az Egészségügyi Kiállítást. Re­mélem, csütörtökre mindent elhor­danak. Most már a villany is rend­­ben van, úgyhogy a késő éjjeli órákig dolgozhatunk. Ez örvendetes hír. Félő volt ugyanis, hogy az Elektromos Mű­vek a régi tartozások miatt nem fog áramot adni. — Ez a BSE ügye, — mondja Dörner, — a teniszszövetséget nem lehet felelőssé tenni a régi bérlő tartozásáért. Áramot tehát kapunk. Szétnézünk az öltözőhelyiségek környékén. Nagyobbítani nem le­hetett, mert nincs hely. Azért van új helyiség. Egy elhanyagolt helyi­­­­ségből társalgót létesítettek. Mel­lette iroda. Hát ez is valami. A régi büfféhelyiség is rendben. Minden frissen festve, készen várja a férfi- és hölgyjátékosokat. Dömötör beszámol az újításokról: — Ijj ponyvákat rakunk fel a pályák között, mennyezettől a ta­lajig. A terem két végén levő fa­lat sötétzöldre festettük, legyen jó háttér. A munka tehát javában folyik. Csak egy kis türelem még, játékos hölgyek és urak és készen lesz a budapesti fedettpálya is. Ccc! — Vasárnap okvetlenül le­het játszani. Gábori és Szi­geti még öt kiadós edzést tarthat pénteki elutazásukig, — mondja búcsúzóul Dörner. Viszontlátásra vasárnap a meg­nyitón ! BIBKÍZÍI Csütörtök este kijelölik a birkó­zók olimpiai ke­retét is — A Sporthírlap tudósítójától — Az a háromtagú bizottság, amelyet a birkózószövetség tanácsa az olim­piai előkészületek irányítására kért fel, ezer­ a héten kezdi meg munká­ját. Mindjárt a legnehezebb dologgal: az olimpiai keret kijelölésével! — Csütörtökön este jelöljük ki a keretet, — mondta a bizottság egyik tagja.­­— A keret huszonnyolc tagból fog állni s munkája teljesen külön­álló lesz a jelenleg is dolgozó keret munkájától. A háromtagú bizottság feladata lesz az is, hogy a hónap végén kijelölje azt a csapatot, amely Svédországba megy portyázni. KESÍKVÍK 20.000 kerékpárt lopnak el évente Budapesten A kerékpáros szövetség közbe­lép, de a kereskedők érthetet­len módon gáncsoskodnak — A Sporthírlap tudósítójától — Budapest legszomorúbb tere a Teleki-tér. Egy város szemétdombja, a szegénység, a bűn és az okkáziós profit Kaliforniája. ■ Esik az eső. Háttérben a temető. És mint egy expresszionista kép: bódé-koporsók terpednek itt és renesz­­szánsz festmény, am­pír bútor, gépal­katrészek, öreg mosdók, esernyők, gumicsövek, rádiólámpák, mintha mindegyiknek hangja volna, ezerszínű­­ hang, ami kiált, hogy kínálja magát. , És itt áll egy ember éppen, az utca partján, fonnyadt, szomorú csibész, kerékpárjára támaszkodva. Körülnéz s mikor a rendőr elsétál, kétségbeesve rikkancskodik: — Ez a gép eladó, ez a gép eladó! — Hogy ez a masina? A fiú megrezzen, rémület ül a sze­mében. Aztán hirtelen mondja: — Ötven pengő!!! Ez a gép lopott holmi. (Látni a kölyök arcán, a szemében.) Budapes­ten 1935-ben közel húszezer gépet loptak el az utcákról. A rendőrség tehetetlen. S a károsultak nem vásá­rolnak kerékpárt többé. A kerékpár­lopás ragálya egyre terjed. S a ragály fészke: a Telek­i-tér és Újpest. A gomböntő műhelyben Budapest alvilágának szervezett bandája iparszerűen foglalkozik a kerékpárlopással. Vannak amatőr tol­vajok is, de ezekre hamar lecsap a törvény keze. A nagyüzem azonban szisztematikusan dolgozik. Titkos műhelyei vannak. Állítólag Újpesten és Pestszenterzsébeten. Az ellopott gépek először ezekbe a műhelyekbe kerülnek. Eltüntetik a vázba égetett számokat, kicserélik a kerekeket, a tömlőket, a kormányt, — és nincs az a szakértő, aki ráismerne ennek a biciklinek kendőzetlen képére, mikor az az orgazda­ piacra kerül, így tűnnek el a versenyzők gépei is. Idén több mint száz mesterműve a kisiparnak. És nem lehet semmit sem tenni. Panasz az utcán Abban az országban, ahol nincsen virágzó kerékpáros közlekedés, nem lehet a sport sem fejlett. Nálunk a kerékpáros közlekedéstől főképpen (!) a gombamód elszaporodó kerékpár­­tolvajlások tartják vissza a közönsé­get. Egy kifőzés tulajdonosával be­szélgetünk, aki húsz kerékpárost fog­lalkoztat: — Uram, — panaszolja — idén húsz gépemet lopták el. Ezért fizetek én rá, pedig nagyszerűen megélnék különben. . A Huszár­ utcában van a legrégibb magyar kerékpáros kisiparos műhelye. Elkeseredve mondja: ■— Hiába legjobb a magyar kézi­munkával készült kerékpár a világon, senki sem vesz már gépet nálunk, ötven pengőért lopott biciklit vesz­­ mindenki a zsibajon s ha ez így megy, tovább, lehúzhatjuk a redőnyt. Hogy micsoda raffinált taktikával dolgoznak ezek a kerékpártolvajok, arra igen érdekes esetet mondott el egy másik kerékpáros iparos: — A közelmúltban egy jólöltözött fiatalember állított be hozzám. Ke­rékpárt akart nekem eladni. Elmond­ta, hogy megszorult és gyorsan pénz­re volna szüksége. S hogy igazolja, hogy a gépe nem lopott jószág, szám­lát mutatott fel. A biciklit megvásá­roltam s még aznap eladtam egy zuglói péknek. Egy hét múlva már a rendőrség előtt álltunk mindhárman. Kisült, hogy a gép lopott volt s a számla hamisított. Az MKSz közbelép Ezen a bajon segíteni kell! Rende­leti úton meg kellene tiltani, hogy használt alkatrészeket, vagy akár egész kerékpárokat utcán vásárolni lehessen. Az MKSz, mint a magyar kerékpársport legfőbb őre, a beadvá­nyok egész sorozatával ostromolta a rendőrséget és a belügyminisztériumot s úgy látszik, hogy ez az akció most sikerre vezet. Az MKSz javaslata szerint minden kerékpár a váz min-­­ den részében számmal látandó el s : ez a szám egyúttal a rendőrség és , illetve az MKSz által kibocsátandó­­ tulajdoni- és személyazonossági lapon­­ is szerepelne. A használt gépeket csak­­ hatóság által ellenőrzött központok­ban lehetne áruba bocsátani, ami egyet jelentene a zugkereskedelem teljes kiirtásával. A személyazonos­sági és tulajdoni lapok kiváltása ren­deleti úton kötelezővé tétetnék s ez a lap egyúttal géplopás elleni bizto­sítási kötvényként is szerepelne. A belügyminisztérium a rendőrség­gel és az MKSZ-szel karöltve igen be­ható tárgyalásokat folytatott a kér­dés megvitatása tekintetében és ille­tékes körök szerint a fent ismertetett javaslat néhány módosítással rövide­sen rendeletté válik. A kerékpárkereskedők ti­takoznak A kerékpárkereskedők egyesülete legutóbbi ülésén behatóan foglalko­zott ezzel a rendelettervezettel. És csodák csodájára: ahelyett, hogy a­ dolgok ilyeténképpen való alakulásá­nak támogatóan sietett volna elébe, ellenakciót kezdett, hogy a fent vázolt javaslatot elbuktassa. A nagykereskedőknek ez az eljárá­sa érthetetlen és a legnagyobb meg­döbbenést váltotta ki azokból, akik a kerékpárközlekedést, de főképpen a kerékpársport ügyeit a szívükön hímál­ják. Sehol a világon nem akadunk olyat kerékpár-nagykereskedőkre, mint ná­­lünk. Ezek­ a cégek, némely kivétellel, a szó szoros értelemben ellenségei a kerékpársportnak, annak a sportnak, mely őket zsírosra táplálja. Hinni akarjuk azonban, hogy az il­letékesek és az építők nem a szűk­ horizontú üzleti profit ijedt megmoz­dulását veszik figyelembe, amikor e rendelet létét­ vagy nemlétét eldöntik. Tenni kell valamit­ a kerékpárlopá­­sok kiirtására és ezt a dzsungelt csak rendeleti úton le­het szabályozni. U­niU HU­l — NEM RENDEZHETJÜK MEG az 1936-os világbajnokságokat! — je­lentette ki határozottan Wilcsek Andor szövetségi kapitány. — Nem pedig azért, mert nincs megfelelő helyisé­günk és nem kockáztathatunk 20.000 pengőt. Két hónap alatt nem lehet kellőképpen előkészíteni a versenyt. Az egyik francia újság akarta meg­rendezni a versenyt. De Montague elnök szerint ez szabályellenes. Mert a világbajnokságot vagy szövetség, vagy pedig tagegyesület rendezhet. PLAKETTET VERETETT a DSC a diadalmasan végződött Ma­gy­arorsz­ág—Vilá­g­válo­gat­ott m­érkő­zés emlékére. Szellemes megoldásban­­ emlékeztet arra, hogy ez a kis Ma­gyarország 9:3-ra verte a világot, a­­ plaketten a föktgömböt. A DSC nagy munkájának és­­áldozatkészségének egyik legújabb megnyilvánulása a dí­szes plakett, amelyet a klub az asz­tali­tenisz érdekében kifejtett propa­gandájának szolgálatába állított. Re­méljük, hogy az egyesület, a világhírű magyar asztali­teniszt jelentő egyesü­let munkájának meglesz a gyümölcse és az asztali­tenisz világbajnoka pró­féta lesz — saját hazájában is. DSC—PESTÚJHELYI SC 19:1 A mérkőzést a c­sapatbajnoki küz­delmek során játszották Pestújhelyen. Az egyetlen PSC-győzelem: Antal győzött Bródy ellen. Szedd­szi­ái üzenetek Nagy Mihály, Hun­vásárhely. Meg­rendelheti a BT budapesti központjá­ban, de saját kerületének székhelyén is. Egy igaz magyar. A Himnusz-ügy­ben írt véleményét a magunk részé­ről is helyeseljük. Közöljük önnel, hogy az OTT vette kezébe a Him­nusz-ügyet és gondoskodni fog új, megfelelő lemezekről. Reméljük, ez nem tart majd olyan sokáig, mint amilyen soká a svájci himnusz tar­­tott.

Next