Sporthirlap, 1937. október (28. évfolyam, 78-86. szám)
1937-10-02 / 78. szám
2 Négy játékost keres Dietz dr., akit felkértek, hogy állítsa össze az osztrák válogatottat... —. A Sporthírlap tudósítójától — A szövetségi kapitány szombaton a Phöbus mérkőzésére, vasárnap ,pedig a rangadóra megy ki. — Négy játékosra vagyok különösen kiváncsi az osztrákok elleni válogatás szempontjából — mondotta Dietz dr. munkatársunknak — Nem mondhatom meg, ki ez a négy játékos, de aki látta a csehszlovákok elleni mérkőzést, az nyilván elképzelheti, hogy milyen posztokon vannak gondjaim. — Milyen eredményt vár a rangadótól? — Remélem, hogy — én fogok győzni, amennyiben megtalálom a csapatomat. — Mikor válogat? — Hétfőn este. — Vannak már betöltött posztok a csapatban? — Csapat még nincs, tehát nem lehetnek betöltött posztok. De vannak jelöltjeim. Ezek sem biztosak azonban addig, amíg a rangadót meg nem úszták sérülés nélkül. Remélem és hiszem azt, hogy minden játékos válogatott meccs előtt, fokozottabb gonddal ügyel majd játékostársainak testi épségére. — Egyéb újság nincsen az osztrák fronton? — Van. Egy osztrák sportlap felszólított, hogy — állítsam össze én az osztrák csapatot. Természetesen még a tréfa kedvéért se mentem bele. Nem ismerem az ottani játékosok legutolsó formáit. És nyilván nem is volna szívem jó csapatot összeállítani... Ugyanakkor Rétsbhuryt is felkérték a magyar csapat összeállítására. Kiváncsi vagyok, hogy ő megmeri-e tenni. SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1937 OKTÓBER 2. LANGFELDER igazgató reméli XX gentleman fog játszani a rangadón s a ferencvárosi közönség magyaros vendégszeretettel fogadja az Újpest csapatát •— A Sporthirlap tudósítójától — „22 gentleman játszott a pályán” (Langfelder F.) „Eltörték Berták lábát!” (Markovits Sz.), „Csűr he! Csűr he! Csűr he!" (Ferencvárosi B-közép) „Törd el a lábát!” (Dietz dr. fogja megállapítani ki a szerző) Nem akarjuk saját ízlésünket rákényszeríteni senkire, de nem is titkoljuk, hogy a fenti idézetek közül nekünk az első tetszik legjobban. Főként ezért beszéltünk Langfelder Ferenccel, a „22 futballozó gentleman” feltalálójával. Aki egyébként — talán tetszik tudni? — az Újpest igazgatója s holnap, vasárnap délután a ferencvárosi pálya partján rágcsálja majd közismert szivarját. (De még amúgy sem lett volna értelme, hogy Markovits Szilárd elnök úrtól kérjünk nyilatkozatot SZIGETHY JaríiAhh elismerten 1CSJWWW meccslabdái, ciaői világhírűek VIII, Jázmin u. 1. Tel.: 139-459 Berták lábtöréséről, ami szerencsére „enyhe túlzás”-nak bizonyult. Akárcsak Schnitta UTSE „lábtörése”. S ahhoz sem volt kedvünk, megvárjuk őszintén, hogy kinyomozzuk, miért csürhézte a ferencvárosi B-közép az Elektromost már a mérkőzés előtt. Az utolsónak idézett „mondat” pedig egyelőre vizsgálat alatt áll s mi sokkal inkább megbízunk Dietz Károly dr.ban, semhogy „elébevágnánk” a vizsgálatnak.)* Langfelder Ferenc bébebeli rajongója az angol futballnak. A fair play-nek. Utóbbiért annyira rajong, hogy — mint itt következő nyilatkozatából kiderül — már nem is ezen a közkeletű nevén nevezi, hanem azt mondja: „fairness”. Tekintettel arra, hogy ezen a héten annyi szót tékozoltak a „sportszerűség”-re — amelyet nem emlegetni, hanem gyakorolni kell — s még inkább a vasárnap esedékes Ferencváros—Újpest rangadóra való tekintettel helyénvalónak tartottuk megszólaltatni Langfelder Ferencet, a kérdés kiváló szakértőjét. A „fairness“ jegyében — A ferencvárosi és az újpesti játékosok ellen sportszerűség szempontjából senkinek sem lesz oka kifogást emelni — kezdte nyilatkozatát Langfelder Ferenc s azonnal indokolta is: — A két csapat mérkőzései immár csaknem egy évtized óta a „fairness” jegyében folynak. Ez természetes is. Nincs a két csapatban egyetlen játékos sem, aki ne ugyanannak a „válogatott baráti kör”-nek lenne tagja. Ezek a játékosok egy-egy mérkőzésen lehetnek ellenfelek, de sohasem lehetnek ellenségek. A közönség megszelídítésé re azért nincs minden teljes rendben. Ha a két csapat viszonyában nincs is semmi „gyanús”, azért akad figyelemreméltó — külső körülmény. — A közönség viselkedése ellen tényleg több jogos panasz merült fel, — mondta Langfelder Ferenc .— ez nem tagadható. Nem akarok senkit megbántani, ezért csak általában mondom, hogy nekünk, egyesületi vezetőknek mindent el kell követnünk a hangulat javítása érdekében. Meg kell szelídíteni a közönségnek azt a részét, amely nem futballt akar látni a bajnoki mérkőzésen, hanem kizárólag pontszerzést. Pontszerzést — minden áron. Rossz szemüveg A közönség elfogultságáról ezt mondta Langfelder: — Az elfogultak, akik egyformán felfedezhetők az állóhelyen pirosodva és a páholyokban botot rázva, olyan rossz szemüveggel nézik a játékot, hogy már nem is láthatják meg az igazságot. Képtelenek elbírálni, hogy két játékos szabályszerűen, vagy szabálytalanul csapott-e össze s utóbbi esetben melyik játékos követett el szabálysértést. Az elfogult néző mindig szabálytalannak véli, amit az ellenfél csinál és szabályisnak tartja saját játékosának életveszélyes mozdulatait is. Amihez joga van a közönségnek és ami a játékosnak jár Langfelder Ferenc tárgyilagos. Ezt a következőkkel bizonyította: — Nem vitás, hogy a közönségnek joga van biztatni saját csapatát. Sőt. Nemcsak biztathatja. Ünnepelheti is. Ha alkalma nyílik rá. Viszont az is bizonyos, hogy a játékosnak is jár valami. A közönség részéről. Kell, hogy kijárjon a játékosnak a megbecsülés. Annak a játékosnak is, aki „ellenfél”. A közönség ne gúnyolja és még kevésbé szidja az ellenfelet minden mozdulat miatt. Ezzel olyan légkört teremt, amely saját csapatának is árt. Nem beszélve arról, hogy a másik csapat híveit hasonló elfogultságra ösztönzi. A nézőteret sok láthatatlan szál köti össze a pályával s a nézőtér izgalma így gyorsan átterjed a játékosokra is. Csaknem minden futballbotrány a nézőtérről csapott át a játéktérre. Ezért kell a nézőtéren kezdeni a rendcsinálást. Magyaros vendégszeretet Végül Langfelder Ferenc ismét rátért a „soronkövetkező” mérkőzésre. A rangadóra. — Bizonyos vagyok abban, — mondta — hogy ezen a mérkőzésen a közönséggel sem lesz baj. A ferencvárosi közönség sem fogja elfelejteni, hogy mi a magyaros vendégszeretet. A ferencvárosi vezetőség mindig tudta s gyakorolta. Akárcsak az újpesti... Én azt hiszem, hogy a rangadó a fairness szempontjából is méltó lesz a két nagy ellenfélhez.* S Langfelder Ferenc elmondhatja a meccs után is: — 22 gentleman játszott a pályán! (Sz.) Hetvennégyből — három... — A Sporthirlap tudósítójától — Az MLSz már régebben elhatározta, hogy egyes jubileumok, nemzeti ünnepek stb. alkalmából az alszövetségek előterjesztésére kegyelmet gyakorol örökre eltiltott játékosokkal szemben. A BLASz 10 éves jubileuma alkalmából 74 kegyelmi kérvényt nyújtottak be az álszövetségekhez. Ezek közül nem mindegyik örökre eltiltott játékos kérvénye. Az egyesületek ugyanis félreértették a kegyelmi — javaslatot és 2—3 évre —— szóval nem örökre — eltiltott játékosok is kegyelmi kérvényt adtak be. A BLASz elnöksége alaposan megrostálta az elébe került kérvényeket és ezek közül mindössze hármat terjesztett jóváhagyólag az MLSz elnöksége elé. A három — kegyelemre ajánlott — játékos közül az egyiknek nagyon érdekes az esete. 1931 április 11-én igazolták a BLASzhoz és szeptember 10-án már el is tiltották. Tehát hat hónapig sem tartott a futballista pályafutása. A BUDAI „11” csapatában egy változás van: Ligeti nem játszik, Baros helyettesíti őt. A jeles hátvéd húzódása elég makacsnak látszik és lehet, hogy a játékos többheti kényszerpihenőre szorul A KAOE feljelentést adott be az SzNSE ellen, mert 4:4-re végződött mérkőzésük után a közönség egy része és több karszalagos SzNSE-rendező is megtámadta őket. Kőzápor és közelharcok után a KAOE egyik játékosát mentők kötözték be. A BLASz elnöksége a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el ebben az ügyben. Előzetes tudósítás a rangadóról az előlegezett bizalom jegyében — A Sporthírlap tudósítójától — Megindult a harc a durvaság és a botrány ellen. E harcból a sajtó derekasan kiveszi a részét, de régi dolog, hogy minden írás pusztába kiáltott szó, ha nem ad, hanem kapni akar. Kértünk, magyaráztunk és érveltünk eleget a szebb és tisztább futball érdekében, s végül mégis csak előfordul, hogy magyar játékosok egymásnak rohannak, magyar közönség magyar játékvezetőt szidalmaz, s vannak vezetők, akik tökéletes lelki nyugalommal állítják annak ellenkezőjét, ami történt. A súlyos hibáknak az az egy haszna volt, hogy most már MLSz, JT és sajtó összefogott a magyar futball jóhírének megmentésére, s reméljük, hogy ez az összefogás eredményes lesz. Éppen ezért írtuk meg alanti beszámolónkat a vasárnapi Ferencváros—Újpest mérkőzésről. Meg akarjuk mutatni, mit írnánk, ha ez a mérkőzés valóban olyan volna, hogy tanítani lehessen a sportszerűség iskolájában. (Reméljük, olyan is lesz, kérjük azért az érdekelteket, olvassák el figyelmesen és tegyenek meg mindent, hogy szerdán az alábbi cikk újra megjelenhessék.) Október 5, kedd. A KÖZÖNSÉG. * *-'*■' Visszatérve a vasárnapi rangadóra, elsősorban örömmel kell meg- emlékeznünk a közönségről. A B-közép belátta, hogy a játékvezető sértegetésével saját csapatának árt s ezért nem sértegette a játékvezetőt. Csupán egyetlen esetben volt kisebb tüntetés, amikor Szigeti 11-est ítélt az Újpest ellen s a B-közép tárgyilagos elemei túl szigorúnak találták az ítéletet. De lassan ebbe is belenyugodtak. A tribünök közönsége is csendesen és sportszerűen bírálta el a pályán történteket, s bár a mérkőzés igen izgalmas volt, mégis, mindkét, ellenfél közönsége lovagiasan elismerte a másik csapatról, hogy megérdemelten győzött... Talán még nem volt eset rá, hogy Szigeti játékvezetőt az állóhely közönsége a pályára tódulva vállára kapta volna, mint ezúttal történt. Az Újpest szurkolótáborának különösen az tetszett Szigetiben, hogy idejekorán megfékezte Balog és Tátrai kirobbanni készülő temperamentumát, amivel igen nagy szívességet tett az Újpest és a Ferencváros csapatának, biztosítván sikerét. A ferencvárosiak is megéljenezték Langfelder Ferencet, az Újpest igazgatóját, aki egy zavaros jelenetnél magából kikelve hallgatott a partvonal mentén és több ferencvárosi játékos unszolására sem volt hajlandó a pályára berohanni. . A JÁTÉKVEZETŐ, Szigeti ezen a mérkőzésen megmutatta, hogyan lehet sportszerű keretek között tartani egy ilyen nagyfontosságú mérkőzést. A mérkőzés folyamán egyetlen fault esett, amelyért szabadrúgást ítélt. A magáról megfeledkezett játékos azonban túl enyhének találta ezt a büntetést és követelte Szigetitől, hogy állítsa ki. A játékvezető nem teljesítette a játékos kívánságát, majd amikor az tovább erősködött, reklamálásért kiállította. Kitűnő játékvezetésében a két partjelzőnek is vannak érdemei. Ezek nem integettek össze-vissza, hanem minden esetben előbb megkérdezték a játékvezetőt. A közönség cukorkát dobált be nekik. A JÁTÉKOSOK. A Ferencváros és az Újpest játékosai példás módon játszottak és viselkedtek a pályán. Keményen, de sportszerűen küzdöttek és jellemző a felfogásukra, hogy egy ízben, amikor Sárosi dr. kissé hevesebben reklamált, Toldi Géza odament hozzá és kényszerítette, hogy kezet fogjon a játékvezetővel. Tátrai nagy szeretettel gratulált régi barátjának, Zsengellérnek a góljaihoz, viszont Futó olyan elragadtatással figyelte Kemény szép és pontos beadásait, hogy egyetlen esetben csaknem beleütközött a mögötte álló Toldiba. Toldi rögtön látta, hogy ez nem lehetett szándékos és ezért nem is fogadta el Futó bocsánatkérését, ami igen rosszul esett a hátvédnek s csak Aschner elnök közbenjárására borultak egymás keblére, az öltözőben, amely tényt megafonon közölték a közönséggel. A VEZETŐK: Langfelder Ferenc, az Újpest igazgatója ma új nyilatkozatot küldött be lapunknak, amelyet minden változtatás nélkül közlünk. — Bár a mérkőzés óta már negyvennyolc óra telt el, — írja a népszerű futballvezér, — én még mindig nem tértem magamhoz tárgyilagosságomból. Volt ennek a gyönyörű mérkőzésnek néhány szomorú momentuma is, de ezekért mi azonnal megbüntettük játékosainkat. Különösen Kocsisra gondolok, aki, szemtanuk szerint úgy ment el Lázár mellett, hogy nem köszönt vissza neki. (A harmadik gólja előtt. A Szerk.) Ami azonban a Ferencváros játékosainak példás fegyelmét, vezetőinek igazságérzetét, a Bj-közép méltóságteljes magatartását illeti, ezekről csak a csodálat hangján szólhatok. Ha nem volnék Újpest-igazgató, akkor az FTC ifjúsági középcsatára szeretnék lenni! Külön köszönetet mondok Szigetinek az ellenünk megítélt tizenegyesért, amely olyannyira nyilvánvaló volt, hogy szégyeltük volna magunkat, ha nem adja meg. Vitéz Kemenesy Sándor a Ferencváros részéről válaszolt erre a nyilatkozatra, amelynek szövegét közöltük vele. — Ami a megítélt tizenegyest illeti, — mondotta, — abban Lángfelder úrnak nincs igaza, mert hiszen Szűcs véletlenül ért a labdához s büntetőt legfeljebb labdahordozásért lehetett volna ítélni ellene. Egyébként a mérkőzést nagy elragadtatással néztem végig s nem kell többet mondanom, hogy Sárosi dr. és Zsengellér kivételével mindenki mintaszerűen fair játékot produkált. Csak Polgárt kellett tíz pengőre büntetnünk, mert szándékosan a földbe rúgott. AZ MLSZ RENDKÍVÜLI ÜLÉSE. A vasárnapi mérkőzés olyan nagy port vert fel, hogy az MLSz elnöksége is szükségesnek látta foglalkozni vele. Ked esti ülésén elhatározta az elnökség, hogy utasítást ad az egyesbíráknak, enyhébb ítéleteket hozzanak e mérkőzés emlékére. Az eltiltott játékosok amnesztiát kapnak. ZÁRADÉK. A Sporthírlap osztályozókönyve a játékbeli teljesítmény megett figyelembe szokta venni a játékos magaviseletét is. Kiállított játékosok 5-öst kapnak. E mérkőzés résztvevői valamennyien egyesre játszottak, ha számításba vesszük magaviseletüket is, így tehát az osztályozókönyv szerint Ferencváros—Újpest 11:11. Szigeti játékvezető: 1. PÓTLÁS A ZÁRADÉKHOZ. Elég, ha félig lesz ilyen szép és felemelő minden, akkorlatot tesz a két egyesület a magyar futballsportnak. A PÓTLÁS A ZÁRADÉKHOZ FÜGGELÉKE. Hiszen úgyis vagy a jobbik fog győzni, vagy a szerencsésebbik. De semmiesetre sem a dühösebbik. (A. K.)