Sporthirlap, 1938. október (29. évfolyam, 77-85. szám)
1938-10-01 / 77. szám
2 SPORTHÍRLAP SZOMBAT, 1938 OKTÓBER 1. • Grác még sohasem győzött Budapest csapata ellen Vasárnap lesz a hatodik találkozás — A Sporthírlap tudósítójától — Eddig négy ízben mérte össze erejét a budapesti amatőrválogatott a stájerokkal. Az első találkozás 1934 október 8-án volt Budapesten. Félidőben a gráciak vezettek 1:0-ra, a végeredmény 3:3 volt. A magyar csapat összeállítása: Goda (MAFC) — Füstös (BSE), Subai (BSE) — Pázmándy (BSE), Táncos (HAC), Bokor (Postás) — Savanyú (HAC), Kiss (FTC), Keszei N. (törekvés), Kállai (UTE), Majoros (BTC). Budapesten került sorra a második mérkőzés is. 6:4 (2:3) arányban nyert a budapesti csapat. Ez a diadal azonban nem volt vajmi meggyőző erejű. Két játékost állítottak ki a gráciák közül. Ha teljes csapattal játszanak, aligha nyert volna a pesti csapat, amely így állt fel: Raffai (33FC) — Velicskó FVSE, Császár VSC — Martonos (Elektromos), Gere (CsTK), Lengyel (Elektromos) — Orezifalvi (Elektromos), Kiss (FTC), Keszei N. (Törekvés), G. Tóth (Elektromos), Juhász (Főv. TKör). A harmadik találkozó Grácban került sorra és gól nélkül végződött. Honti lábtöréssel érkezett haza ... A pesti csapat összeállítása : Régi (BSzKRT) — Suhai (BSE), Kocsis (Elektromos) — Honti (FVSE), Kolozsvári (Elektromos), Pósa (FTC) — Savanyó (HAC), Kiss (FTC), Kállai (UTE), Buzássy (Elektromos), Csutorás (HAC). Grácban volt a negyedik mérkőzés is tavaly április 25-én. 4:1-es vezetés után majdnem kikapott a pesti csapat. 4:4 volt a végeredmény. Az összeállítás: Régi (BSzKRT) — Deli II. (ZSE), Kocsis (Elektromos) — Pázmándy, Lengyel (Elektromos), Vida III. (MPSC) -- Toros (Elektromos), Regős II. (Törekvés), Szendrődi, Kolozsvári (Elektromos), Karácsonyi (FTC). A mérleg: három döntetlen, egy budapesti győzelem. Remélhetőleg az ötödik találkozó meghozza Budapest második győzelmét. BÉCSI SAJTÓHANGOK: „Mock nem fog olyan gyengén játszani, mint a múltkor Pekarek“ „A középeurópai futball legjelentősebb eseménye66 — A Sporthírlap tudósítójától — Bécs, szeptember 30. A történelmi időjárásjelentés jó, Bécs azzal a hamisítatlan kedélyességgel és jókedvvel várja a Budapest—Bécs-mérkőzéseket, amelyekből vasárnap jut mind Budapestnek, mind Bécsnek. Bécsben lesz a B-csapatok találkozása. Erre ma kijelölték a bécsi csapat tartalékjait is Scharl (Vienna) és Honig (Wacker) személyében. Külön érdekessége ennek a mérkőzésnek, hogy nem a stadionban kerül eldöntésre, hanem a Wacker meidlingi pályáján. — A pályát, most építettek újjá, •— kaptam a felvilágosítást a szövetségben — az utolsó simításokkal vasárnapra teljesen elkészülnek. Sőt szerdán már megvolt a főpróba is: a Wacker—Bermlorfmérkőzés. Jól sikerült. A nézők és a játékosok is meg vannak elégedve. Még csak annyit erről a mérkőzésről, hogy előtte kat „utánpótlás” csapat játszik. A stadionban most folyik az ontmarki ifjúsági futballtanfolyam (Hussak vezetésével). A tanfolyam „halastói” közül két csapat találkozik barátságos mérkőzés keretében. A bécsi kerületben különben vasárnap délben 12-től meccstilalom van a válogatottra való tekintettel. A lapok navy cikkekben foglalkoznak a budapesti mérkőzéssel. Természetesen ez iránt nyilvánul meg a nagyobb érdeklődés, hiszen itt az első csapatok, a legjobb magyar és osztrák futballisták találkoznak. A „Sporttagblatt” ezt írja: „Már tíz éve, hogy megkezdték annak a válogatott mérkőzésnek a sorozatát, amely azóta a középeurópai futballsport legjelentősebb eseményévé nőtt... 84 Budapest— Bécs, majd magyar—osztrák mérkőzés, ez igazán jelent valamit. Sehol a világon nem emlékeznek ilyen, tartós kapcsolatra két nemzet csapatai között. Még Angliában és Skóciában sem, ahol pedig jóval korábban kezdtek futballozni. Ezekhez a magyar—osztrák mérkőzésekhez mennyi rengeteg szép emlék fűződik! Hány millió ember nézett már magyar—osztrák mérkőzést! Ezt a hatalmas érdeklődést arra a rivalizálásra lehet visszavezetni, amely a két ország és a két főváros futballistái között mindig fennállott. Ma sem hananyatlott az érdeklődés és bizonyosra vesszük, hogy vasárnap ezrek fogják végignézni Budapest, Bécs és Grác futballistáinak három mérkőzését.” (A „Sporttagblatt” különben pénteken reggel bejelentette, hogy mostani formájában megszűnik: beolvad a ,,Mittagausgabe”-ba.) A „Neues Wiener Journal” nagy reményekkel várja a budapesti mérkőzést. „A bécsi csapat összeállítása sikerült. Raul kitűnő formában van, Sesta mindig megfelelt a magyarok ellen. A fedezetsorban Módétól várunk sokat. Nem fog olyan gyengén játszani Sárosi doktoréi ellen, mint Pekárék. A csatársor papíron félelmetesen erős.” A „Neue Freie Presse” közli a magyar összeállítást. „Két új ember került be a csapatba, mind a kettő a magyar utánpótlás nagy ígérete. Kincses lendületes szélső, Kiszdy pedig Toldi-szerű belsőcsatár ” Olivieri a Torinóban és egyéb külföldi érdekességek — A Sporthirlap tudósítójától — A nemrég megkezdődött olasz bajnokság legérdekesebb klubcseréje Olivierinek, a válogatot kapusnak a Luccheseből a Torinóba való átigazolása volt. Olivieri nagyon jó formában van, két mérkőzésen mindössze egy gólt kapott eddig, úgyhogy minden esélye megvan rá, bekerülni a kontinensAnglia elleni csapatába. * Simonyi, kéthasábos fényképe díszeleg a párisi „Football” legújabb számában. ,,A Red Star elegáns csatára, a szimpatikus „Randy”, hatalmas góllal mutatkozott be hosszabb szünet után a Nice elleni bajnoki mérkőzésen. Egy időre ismét vissza,szerezte a helyét a Red Star első csatársorának tengelyében” — írja francia laptársunk. * A 8:2 arányú angol győzelemmel végződött Anglia—Írország mérkőzésről írják az angol lapok: „Különösen kellemes meglepetést keltett a 19 éves Lawton nagyszerű középcsatár-játéka. Az Everton ifjú ágyúja egyáltalán nem újonc módján futballozott! Ezt négy remek gólja mindennél ékesebben bizonyítja.” 1200.(XK) frankot ajánlottak nemrégen Leonidasért, a VB-n óriási sikert aratott brazil néger középcsatárért. A válasz: Leonidas — marad Rióban ... — Caldenhove, a sokszoros válogatott holland hátvéd, nemrégen úgy nyilatkozott, hogy visszavonul. Most mégis megvondolta magát, s visszatért a futballhoz. Mégpedig— középcsatárként. — Csak egy igazán jó holland hátvéd volt eddig — mondta nevetve — s az Caldenhove volt. Ő már nem játszik, így könnyen megélek majd csatárként. " Uridil, a bécsieknek valaha hírneves ,kupiéban is megénekelt kedvence, jó ideje Svájcban edzősködött. Nemrégen az esseni Schwarz —Weiss egyesület meghívta IViidilt testnevelőtanárnak. Valószínűleg Rappan, a svájci válogatott csapat jelenlegi edzője is Németországba távozik. Závodi-Zavadszky, a Franciaországban játszó volt magyar válogatott jobbszélső, hír szerint rövidesen megkapja a francia állampolgárságot. Érdekes, hogy a régi birodalmi lapok is élénk érdeklődéssel várják az ostmarki futballisták budapesti mérkőzését. A müncheni „Fussball" a bukaresti mérkőzés tapasztalatai alapján nem félti a bécsieket. „Raftl, Schmaus, Hahnemann, Skoumal a bécsi együttes csillagai. Most látszott csak meg, hogy a világbajnokságon nagyon kevés ostmarki játékos szerepelt, a bécsi csapatban__” Bécsben általános derűlátással várják a meccset. 4:4! A legutoljára szerepelt csapatból négyen négyen játszanak a gráci és a budapesti válogatottban. A gráciaknál Almer, Kleindhpnst, Kleisner és Lamóth játszott legutoljára is, nálunk pedig Deli II., Pázmándy, Lengyel és Szendrődi volt tagja a Grác ellen kiálló csapatnak. Eddig tehát 4:4 az eredmény. CSAK GYAKORLATOZÁS lesz a Phöbus műsorán. Ez is szombat délután a Berlini utcában. — Nem akarjuk a társaságot megerőltetni, — mondotta Bányai edző, — mert pénteken is kitkapun edzésünk volt. Tartogatjuk az erőt a következő hétre, illetve Salgótarján ellen. ! (Most eldobhatom az egész bevezetést, úgy, ahogy kigondoltam, az első betűtől az utolsóig, odafelé menet az autóbuszon. Turay nem emlékszik semmire. Pedig érdekes cikk lehetett volna. Egy játékos pályafutását bemutatni az osztrák—magyar meccsek tükrében. Azazhogy az osztrák—magyarokról beszélni egy játékos szemszögéből. No mindegy. Akkor mondjuk el a Turayval való párbeszédet rapszodikusan, ötletszerűen és elrendezettemül, úgy, ahogy tegnap délben egy órakor a Reitter Ferenc utcai Turay-ház kapujában lefolyt.) — Hát szóval nem emlékszik vissza valamennyi válogatott játékára?? — Jaj dehogyis. Egyáltalán nem. Párra igen. — Most hányadszor lesz válogatott? — 49-edszer, vagy 50-edszer. Nem tudom pontosan. — Nem számolja? — Nem hát. Minek? A róla szóló kritikákat, rajzokat, cikkeket sem gyűjti, mint sok más futballista. Egyáltalán semmit sem gyűjt. Minek? — azt kérdi. Úgyis elmúlik minden, minek fájdítsa a szívét. — De arra csak emlékszik, hogy mikor játszott először az osztrákok ellen?? Töpreng egy keveset. Aztán. — Arra igen. Gondolom tizenegy éve annak. A Hungária-úton volt a meccs, 2:1-re győztünk. Én lőttem a győztes gólt. Bukovi Marci megsérült, 10 emberrel játszottunk, én mentem a helyére. Addig balösszekötő voltam, ötven válogatott meccse közül legalább 25-öt az osztrákok ellen játszott. Ebből a huszonötből csak az elsőre emlékszik határozottan, mert akkor újonc volt, azután emlékszik még egy 2:2-es meccsre Bécsben, ahol agyrázkódást szenvedett (arra is emlékszik, hogy Máriássy volt a kapitány), és emlékszik végül egy 8:2-es meccsre, szintén Bécsben, ahol Mándi és Takács volt a hátvédpár. Kész. Erre a háromra emlékszik. Kik játszottak akkor az osztrákoknál, azt sem tudja. Blumra emlékszik, az volt az egyik hátvéd ,az első válogatott meccsén. — Szeretek az osztrákok ellen játszani, — mondja, — mert azok is úgy játszanak, mint mi. És úriemberek. Nem hajrá trojka, aztán gyerünk . .. — Hajrá trojka? Jól hallottam? — Jól. Az olasz stílué az a „hajrá trojka”. — Most már értem. * — Engem már egyszer eltemettek, öt évvel ezelőtt, amikor a Hungáriába mentem. A fradisták temettek el. Azóta is haragszanak rám, mert feltámadtam. Vasárnap is, hallotta, hogy mit kiabáltak !... — Nem sokat zavarta az magát, Suttyó... — Néni hát. Sőt! Mennél jobban ordítoznak, annál jobban megy nekem. A Ferencváros ellen játszom a legeslegnagyobb igyekezettel. Ez főleg azért van, mert az állóhelyen szidnak. Az jót tesz nekem. Véletlenül azt találom mondani, hogy harmincöt éves már. Kikéri magának. Harmincnegyedikben van csak. Sok ám egy év! Elnézem ezt az embert. Barna bőre mint a pergament tapad a csontjához. Csontos, sovány , nem változott semmit tizenhárom év alatt. Magamfajta civil, ha sportol is, ebben a korban már a pocakját restelli. Jó lenne megkérdezni tőle, mi a titka ennek az elpusztíthatatlan testi erőnek? Minek köszönheti azt, hogy az évek úgy múlnak felette, hogy csak a haja őszül a füle mellett. A fiatalabbak már nem „Turay úrnak” szólítják, hanem „Turay bácsinak”, ő maga mondja. De az az érzésem, hogy „Turay apó” korában is válogatott lesz még. — Nem vagyok ám én olyan, mint húsz éves koromban voltam... — Nem? — Nem. Most sokkal jobb erőben vagyok. De ez természetes is. Az ember körültekintőbb, jobban vigyáz magára. Rutinosabb, tapasztaltabb is vagyok. Jobban is játszom, mint akkor. — Csodálatos ... Pedig dohányzik, ugye ? — Nem sokat. Negyvenet naponta. — Hm. És ... néha iszik is... — Igen. Módjával. De tudom, hogy mennyit szabad innom. Soha nem árthat. Egyetlenegyszer voltam részeg életemben. Málta szigetén. — Hát szóval alkohol is, nikotin is. Korán fekszik le minden este, persze. — Nem nézem az órát. Ha álmos vagyok, lefekszem. De ha fennagyok, akkor sem mulatgatok. Olvasok, vagy dumálok. Az nem árt. — Csodálatos ... Pedig magának mennyi sok baja volt annakidején a gyomrával... — Tessék? Az én gyomrommal? — Hát már nem emlékszik? Gyomorsüllyedés. Azt mondták, liftgyomra van ... — Ja?? Az, kérem, anyagi kérdés volt. — Hogyhogyhogy? — A gyomromnak, kérem, sosem volt baja. Kanállal ettem a pirospaprikát. De anyagi ügyek voltak. Kényszerítve voltam, de erről ne beszéljünk, mert úgysem írhatja meg. Pardon, egy kis szünetet tartok, amíg magamhoz térek a csudálkozásból.* Hát szóval az elpusztíthatatlan testierő titkát nem sikerült leszűr- ni. Az osztrák—magyarokra sem emlékszik. Minek jöttem ki ide a Reitter Ferenc utcába? Igaz, még valamit akarok kérdezni: — Mondja, Siityó ... Nem foglalkozik maga azzal a gondolattal, hogy valami üzletet nyit, vagy műhelyt, szóval valamit? ... Merthát futbalozni sem lehet örökké... Összecsapja a kezét: — Miből? Mondja, miből?? Ad kölcsönt? — Hanbcadikán kölcsönt? (Lehet, hogy neki van igaza. Lehet, hogy holtanapjáig elfutballozik és megél a futballból. Azt állítja, hogy akarat dolga az örökifjúság. Ha valaki vagyon akarja, nem öregszik. Én azt hiszem, hogy csak az nem öregszik, aki hisz abban, hogy akarat dolga az egész. Boldogok, akik hinni tudnak. Vagy legalább is olyan egészségesek, mint Turay Suttyó, , a Császár, aki még akkor is válogatott lesz, amikor én unokámnak fogom tanítani a sportújságírást.) Tahi László.