Sporthirlap, 1940. január (31. évfolyam, 1-9. szám)

1940-01-03 / 1. szám

2 Aki együtt sír és nevet a csapatával A modern futballigazgató életét ecseteli MÁNDIK BÉLA­ ­Kedves olvasó, ne iigyj tartanoknak. Ne gondold, amikor az újságokban a fut­­balligazgatór­ól olvasol, hogy annak élete gyöngy és csupa öröm. Tudjuk jól, hogy a nézőtéren sokan irigylik is, amikor a futballigazgató a mérkőzés közben ott ül a kis­padon a pálya szélén, vagy felugrik izgalmában és beszalad a pályára, óh, a futballigazgató élete korántsem irigylésre méltó. Sőt. Nagyon is göröngyös az út, amelyen járnia kell. Mint azt alább el is mondja megfelelő részletességgel Mándik Béla, a Hungária futballigazgatója.) — Reggel, amikor felébredek nem az ötlik az eszembe, hogy mi van családom beteg tagjával, vagy ho­­gyan forr be a seb, amely a kezemen támadt. Még az sem, hogy egy van sincs a zsebemben (esetleg, sőt leg­inkább), hanem első gondolataim kö­zött ilyenek szerepelnek: „El kell intéznem Kis házbér­­n­­jyet, de k­ell mennem Bíróhoz, hogy szombaton egy óráival előbb el­engedjék. Turay számára a drogé­riában olcsóbb kölnivizet kell szerez­nem, ajjaj, de nyolc órakor már az Elektromos Műveknél kell lennem Sebes ügyében... Hány óra is van? öt perc múlva nyolc ! No, akkor még odaérek..." — Most — folytatja vallomását Mándik Béla —, most már elmúltak a vészes napok. De tessék elképzelni, mi volt akkor, amikor átvettem a Hungáriát. A Gamma elleni mérkő­zés előtt! Először is össze-vissza ha­ragudtak egymásra a játékosok. A kezdeti sikertelenségek kiöltek belő­lük minden bajtársiasságot, minden összetartó érzést. A futballigazgató, már­mint én, elkezdte a munkát. Amíg minden sebet begyógyítottunk, bizony jónéhány hét eltelt. — De győztes csapat igazgatójá­nak lenni mégiscsak jól dolog!? — A győztesnek még csak hagy­­ján. De azért így is tele van az em­ber munkával. Amikor azt hiszem, no most minden rendben van, fél órát késhetek is az edzésről, akkor — például — egyszerre kitűnik, hogy most meg Béky vasárnapi játékával van baj. Uccu neki igazgató úr, sza­ladjon ki a szolgálati helyre. Két és félórás utazás az egész. Semmiség, ugy-e?! — Végül este, amikor már azt hi­szed, hogy nyugodtan léphetsz a ma­gánemberek sorába, sürgősen el kell menned például Bíró fegyelmi ügyé­nek tárgyalására. Mándik Béla megdöbbenve emlé­kezik: — Noteszem tele van előjegyzé­sekkel. Nem szabad semmit elfelej­tenem. Olyasmit sem, például, hogy a Hungária telefonhasználat címén 19.20 pengőt köteles fizetni a szö­vetségnek, különben felfüggesztik... Isten ments, mert elvész a két pont... Újabb nevetés: — Feltéve, ha egyáltalán meg­szerzi közben a két pontot a csapat. Mert manapság ez is igen bizonyta­lan. — Szegény igazgató. Imígy be­szélhet magában. A másik estéd sem szabad, a harmadik sem Pénteken játékosértekezlet, vasárnap együtt marad a csapat és együtt szórako­zik. Ez már négy este. Szerdán a nagy edzés után legalább is tíz óráig ott ál­ád dolgod a klubházban. Mi marad hát? Hétfő este? Hétfőn az ember lelkiismeretes és felszalad a szövetségbe a ligaülésre. No, gon­dolom magamban, de holnap, kedden azután enyém az este. Erre mi tör­ténik? Turay Jóska meghív Angyal­földre, szűkebb hazájába egy kis ba­rátságos beszélgetésre, persze nem „szárazon". Jóskát visszautasítani akkor sem tudnám, ha a halálba hív­na. De a másikat sem. ■— Mikor végzi hát a hivatali ügyeit ? — Éjjel, nappal. Igen. Amikor nappal, vagy éjjel időm marad, Mándik nem panaszkodik. Nem olyan panaszkodós a természete. In­kább nevet. Mint azon is nevet, ami­kor egy derűs történetet mesél el a futballigazgató életéből: — A salakpálya kis­padján hár­man szoktunk egymás mellett ülni: Beldmann, Takács és jó­magam. Minden H­ungária-gól után hárman kezet fogunk. Ez olyan kabilás szo­kásunkká vált már. A Fradi elleni mérkőzésen az üllői­ úton véletlenül közénk ült az egyik ferencvárosi ve­zető. Az első Hungária-gól után még türtőztettük magunkat, nem ugrot­tunk fel és nem ráztuk meg egymás kezét A második után azonban már nem bírtunk magunkkal. A ferér­r­­városi vezetőn keresztül, azt majd­nem ledöntve ráztuk egymás kezét nagy boldogan. A harmadik gólunk után már az illető zöld-fehér vezető maga is nyújtotta a kezét, ráztuk is azt, boldogan. Hát ilyen derűs pillanatokat is megér a futballigazgató. Mándik ál­talában nem „zokogi­s" természet. — Az ember együtt sír és nevet csapatával. Hát, ami azt illeti, eb­ben az őszi idényben én a Gamma elleni mérkőzés előtt vettem át a csapat igazgatói tisztét, tehát ke­veset­­sírtam". .Amióta én vagyok a Hungária igazgatója, csak három pontot vesztettünk. Egyet a Gamma, kettőt a Szeged ellen. A Gamma el­leni döntetlen szinte győzelemnek számított az akkori hangulatunk­ban, a Szeged ellen jogerősen veszí­tettünk, tehát a „sírás" is enyhítve volt. Még azt kérdeztük meg Mándik­­tól, mi hát annak a titka, hogy a futballigazgató lelkileg „összehozza" a csapatot. Mándik hamiskásan mo­solyogva mesélte: — Ne nevessenek ki, az asszo­nyokat hívtam segítségül. A játéko­sok, legalábbis a mieink, kivétel nélkül példás családi életet élnek, jó férjek. A szerteszét húzó kék­-fehér gárda szellemének megjavításához először az kellett, hogy a játékosok összeüljenek. Ehhez hívtam ki az asszonyokat. Minden mérkőzés után kijöttek a feleségek, ott maradtak velünk, a játékosok nem szaladtak szerteszét. Együtt maradtunk, jól kibeszéltük magunkat és lassan­­lassan helyreállt a jó csapatszellem. Ravasz trükk. A futballigazgató­­nak mi mindenre kell gondolnia! Mándik azonban hozzátette: — Azért én hiába erőlködtem volna, hiába igyekeztem volna, ha az „öreg", mármint Brüll elnök nem áll mögöttem, ő „fedezte" akciói­mat, ha kellett anyagi oldalról is. Mit tagadjam, sokszor volt rá szük­ség. A játékosok maradék nélkül megkapták járandóságukat akkor is, amikor a bajnokin csak 261 fize­tő nézőnk volt. A közönség külön fejezet a fut­balligazgató életében, így van vele dolga. — Propagandát fejt ki a futball­igazgató? Jó. Legalábbis nem árt. Meggyőzi a hitetlenkedőket és a kétkedőket? Ez sem rossz. Minden újságcikknél, minden szép szónál jobb propaganda azonban a jó csa­pat, a jó szereplés. A Hungária őszi mérlege is azt mutatja, hogy amiképpen javult a csapat, úgy tért vissza hozzá a közönsége. Meggyő­ződésem — emelte fel hangját Mán­dik — hogy tavaszra, ha jól kez­dünk és sikerül elfoglalnunk az első helyet is, egyszerre ott terem a Hungária régi közönsége is a lelá­tókon, az állóhelyen egyaránt. Ek­­kor pedig el fog múlni az anyagi gond is a csapat feje felöl. A futballigazgató most még Hun­­gária-problémát fejteget és büszkén mondja: " Minden reményünk meg is le­het a csapat tavaszi jó szereplésére. Mondják meg nekem, melyik ma­gyar egylet rendelkezik három olyan klasszis­ tartalékkal, mint a Hungá­ria, ahol Kalmár, Mü­ller és Cseh „eszi a tartalékok kenyerét" — mint mondani szokták. Az őszi, utolsó mérkőzéseit lejátszott csapat­ban nem szerepelt ez a három játé­kos. Pedig mind a három tud vala­mit „focizni"! Végül megkérdeztük Mandikot, minek tulajdonítja a kezdeti sike­reit? Hiszen úgyszólván máról hon­­nanra pottyant bele a Hungária futballigazgatói tisztségébe. Mégis olyan jól megy már minden. Mi hát a varázstitok? — A szeretet — felelte Mándik Béla. — A futballigazgató első és elengedhetetlen tulajdonsága legyen az, hogy a játékosok megszeressék és bizalommal fordulhassanak hozzá. A szeretet és bizalom kérdése tehát a futballigazgató sikereinek is a titka. Ehhez meg nem kell más, mint a labdarúgás mérhetetlen és olthatatlan szeretete. A többit el­végzik a fiúk a pálcán. Persze — fejezte ki szavait Mándik Béla — azért még ekkor is, a legkedvezőbb esetben is, de sokszor ..sir" a fut­­balliizazgató! Dehát mi lenne, ha az élet fenékig tejfel lenne? Nem volna érdekes. Néha a­zért nem árt, ha a Ferencváros is örül, mert különben elmegy a kedve! A. J. SPORTHIRLAP SZERDA, 1948 JANIT A® & 250 HÉV: CÍM:.......................................... Vélemények, bírálat a Ferencváros szombati és vasár­napi istanbuli mérkőzéséről­ ­A Ferencváros csapata eddig három­szor mérkőzött téli portyája keretében Törökországban. E három mérkőzése Istanbulban került sorra és a következő eredményekkel járt: Dec. 30: Istanbul válogatottja ellen 3:5. Dec. 31: Istanbul Re­vál ellen 3:1. Jan. 1: Istanbul válogatottja ellen 2:2. Az első két mérkőzésről már levélbeli beszámolót is tudunk adni. Halljuk tehát, mit ír a mérkőzésekről egy ott élő magyar edző, a BTC egykori kitűnő játékosa.­ 3:5 A Ferencváros szombaton az első félidő végéig fölényben játszott, 3:2-re vezetvén, könnyelműen kezdte venni a mérkőzést és kiengedte kezéből a játék irányítását. Ezt a törökök kihasználták. Pálinkás a kapott gólokat nem védhette. A két hát­véd nagyon gyenge napot fogott ki és még könnyelműsködött is. Sárosi III. az első félidőben új volt a mezőnyben a második félidőben azonban elkészült az erejével és nem bírta tovább az iramot. Az első félidőben mutatott játéka a közönség teljes elismerését érdemelte ki. Nagyon sokszor megtapsolták. Hámori végig a legmegbízhatóbb fedezetnek bizonyult. Lázáron az első félidőbeli szép játéka után a második félidőben meg­mutatkozott a hosszú pihenő nyoma. Gyetvai kevés labdát kapott. Kiszely rossz napot fogott ki, Sárosi Gyurka magára maradva és erősen lefedezve semmit sem tudott csinálni és így játéka nem lehetett eredményes. Luhay jól megállta a helyét és minden támadás­ban benne volt Horváth, illetve Jakab csak átlag teljesítményt nyújtott. A török csapat kiválóan játszott. Gyors és hosszú labdákkal keresztül vitt táma­dásaik állandó veszélyt jelentettek. Külö­nösen Fikret balszélső játéka emelkedett ki a csapatból. Mellette Hadúrt összekötő Volt minden támadásnak az előkészítője. Fáradhatatlan volt még Enver közép­fedezet és különösen sokat dolgozott eredményesen a II. félidőben beállt Elsad balfedezet. Neki nagy része volt a győzelem kivívásában. A két védőjátékos elsőrangúan dolgozott, hosszú felszaba­dító rúgásaik minden Ferencváros­­támadást csírájában akasztottak meg. A kapus kitűnően látta el feladatát, a kapott gólokat nem védhette A Fradi csapata nagy hibát követett el, amikor a sáros, átázott talajon a belső játékot szorgalmazta rövid adogatásokkal. Ez teljesen kikészítette őket. Erről a mérkőzésről az összes török lapok, Cumh­am­ét, Tan, Ak­­am és a sport­lapok egyöntetűen a következő általános kritikát adják: Európa legerősebb csapatát, a Ferenc­várost nagy várakozás előtte még Istan­bulban és őszintén szólva mindenki többet várt a nagy csapattól. A csapat jelleg­zetesen középeurópai modor­ban játszik, a szemet gyönyörködtető szép húzások és kombinációk azonban eredménytelenek. A kapu előtt minden tudományuk mintha elveszne, különösen, ha az ellenfél meg­zavarja őket. A török csapat sokkal jobban szerepelt, mint tőle elvárták. Európa legjobb csapata ellem­ meg akar­ták mutatni, hogy tudnak játszani! Olyan nagy fanatizmussal feküdtek bele a játékba, hogy ez már magában véve is elég volt ahhoz, hogy a legvégsőkig harcoljanak és minden játékos szinte felülmúlta önmagát. A második félidő gyenge játékát az összes lapok a hosszú utazással járó fáradalmaknak tulajdonít­ják és menteni igyekeznek a nem várt ered­m­ényt. Mindegyik lap őszhitén csodál­kozik a védelem gyenge játékán. Általá­ban a játék nagyon magas színvonalon mozgott és egészen fair volt. Adnan-Akm a mérkőzést nagyon szépen és közmegelé­gedésre vezette. Vasárnap az ellenfél a városnak válo­gatott mérkőzésen még részt nem vett legjobb játékosaiból állt, megerősítve a görög és örmény csapatok legjobbjaival. A Ferencváros megint első napi hibá­jába esett vissza, agyonkombinálja a legegyszerűbb helyzeteket is. Az első félidő fölényéből ítélve a gólaránynak sokkal nagyobbnak kellett volna lennie, hiszen az ellenfél sem volt olyan erős, mint az első napi. Pálinkásnak nem is volt komoly védenivalója. A csapat mintha egy kissé fáradt lenne, talán a sok utazás ártott meg. Megdicsérhető az első félidőt játszó Sárosi dr és a fiatal S ’hal. A fedezetsorból a második félidőben játszó Sárosi III. és Hámori említhető meg. Polgár a hátvéd helyén többet nyújtott, mint középfedezetben. A többiek átlag teljesítményt nyújtottak. Schweng József A JT-ben csütörtököt­ este 6 órakor oktatóelőadások lesznek. Pluhár István ,,Az előnyszabály alkalmazása" címen tart előadást, Molnár István szövetségi edző pedig az őszi NBB-mérkőzések szabálytalan eseményeit megrögzítő keskenyfilmjét mutatja be. A ..­T vezető­­sége ezúton is felhívja tagjait, hogy az előadáson jelenjenek meg. NÉMET LABDARÚGÓ EREDMÉNYEK: Berlinben a brandenburgi válogatott 3:3­­1:01 arányban győzött Szilézia válo­gatottja ellen. További eredmények: Tennie Borum­ia— Minerva 3:6, Boroczió 0:2—Boroszló 03 2:2, Sportfreun­de 01 Die­den—Dresdner FC 1:2, SV 05 Bessau—SV Jena 3:3, Harri­­burger SV—Victoria 4:1. Hamburger SV— Elmsbüttel 5:1, Rot Weiss Oberhausen— Fortuna Düsseldorf 0:0, VFL Necktrau— SV Waldhof 1:2, VFR Mannheim—SPV Sandh­ofen 1:2, FC Nürnberg—SPV Fürth 2:0. 1800 München—Jahn Regensburg 1:2, FC Homnberg—Prágai Sparta 1:1. SPORTK­AMET­A JELVÉNYT kész MORZSÁNYI J. IV., Váczi u. 36. Telefon: 182-217 Szabó Tóni marka - Kalmár Jenő lába - Vincze Jenő tanyá­ja - Cseh nősülni akar - Miért kapott ki a Fradi Istanbulban és más csevegések a törzsasztal mellett Várjon miről beszélnek a kék-fehérek törzsasztalánál, amikor elült a harc­ zaj, amikor nem lehet vitatkozni arról, hogy lesen állt-e Cseh Matyi annál a bizonyos gólnál, avagy foghatta volna-e Tóni azt a Kiszely-bombát. Vörös Takács igen nehezen tud a zseb­kendője mögé rejteni egy ásítást, amikor leülünk a törzsasztalhoz. — Nem élet ez — mondja legyintve.­— Már alig várom, hogy induljunk Görög­országba és gyarapíthassam néprajzi ismereteimet. Kiderül, hogy Vörös Takács, a nagy világjáró még nem járt Görögországban, csupán átutazott rajta, amikor a Hungá­ria Egyiptomba ment. Most tehát újabb feljegyzésekkel fog gazdagodni Takács kis jegyzetfüzete.* Bajnoki meccs híján a vasárnapi ,,Nősek—Nőtlenek” mérkőzésről folyik a szó. Takács megmagyarázza, miért állt be a nőtlenek csapatába. ^ «— Egy kicsit vissza akartam varázsolni azt a szép időt, amikor még nem követ­tem el azt a ballépést, amit most — mint hallom — Zsengellér Gyuszi akar elkövet­ni. Nem volt elég baj neki, hogy eltört a lába ... Takács azonban alaposan megbánta, hogy a nőtlenekhez állt be, csapata ugyanis nagy gólarányú veresé­get szen­vedett a nősektől. — Érthető ez — mondja. — A női játé­kosok rendesen jobb erőnlétben szoktak lenni, mint a nőtlenek. Ha rajtam állna, én minden játékost hamarosan meg­­nősítenék, akkor sokkal kevesebb baj lenne az erőnléttel. A mérkőzés után Cseh­ Matyi is elismerte, hogy nősnek lenni nagy előny. Azt mondta: „Egy látszik már nekem is meg kell nősülnöm, ha meg akarok tanulni , futballozni. Kalmár Jenő azonban mindjárt, oda­passzolta Matyinak: „Matyikám, te akkor sem fogsz megtanulni/* * Titkos nagy for­m­ájára f­áradoznak itt is, ott is. Azt monttja,­: Titkos Pali megint „kivirágzott * Talán sohasem volt olyan jó formában, mint mostaná­ban. — Matyi azért állt be hátvédnek — meséli Takács —, hogy Titkos Pali ne tudjon szóhoz jutni. Nos , Pali úgy ment el Matyi mellett, ahogyan akart. Matyi nem igazolta, hogy zsiványból lesz a legjobb pandúr. Aligha lesz belőle válogatott hátvéd . . • Csehnek — mint halljuk — egyébként is rossz napja volt vasárnap. Cseh és Kalmár ugyanis elvesztett egy fogadást Szabó Tónival szemben. A fogadás el­vesztése azt jelentette, hogy Tóninak jogában állt egy-egy pofont elhelyezni a vesztesek arcára. Takács közbenjárására azonban nagy nehezen belement a kapus abba, hogy odaüssön, hol nem fészkel az agy. — Irtózatos marha van A svá­bnak —­meséli Takács. — Matyinak és Jenőnek előbb jól le kellett hajolnia. Tóni alapo­san kisimítgatta a nadrágjukat, mielőtt ütött volna. Szent öccse, azt hittem, hogy kireped Matyiék nadrágja, amikor a sváb azzal a marhanagy tenyerével odavágott. • — Hogyan játszott Kalmár Jenő? érdeklődik valaki. — Jól — mondja Takács. — Igen jó­. — Csakugyan rendben van teljesen sa­rába? — Hát most úgy fest a dolog — mondja Takács —, de csak hosszabb gyakorlat után fog kiderülni, hogy csakugyan tökéletes-e. — Nagy nyeresége volna még mindi­g a magyar labdarúgásnak — vélekedik Lukács Gida, a WMFC edzője —, ha Jenő ismét jó formában lenne, hiszen még nem öreg. 1998-as. Még volna pár éve a futball-­­ban. Nagy kár azonban, hogy sokszor vállalkozik kockázatos dolgokra. A múlt­kor egy meccsen például úgy nyúlt a­ labdáért, hogy megrémültem. Azt hittem, megint „kilesz’* a lába. Valahogy Vinczére fordul a szó. Janda, a sok országot bejárt csatar­ meséli, hogy Vinczét nemrégiben véglegesítették a* állásában. — Nagyon kevés emberrel cserélne most Vincze Jenő — mondja Janda. — Neki már biztos a jövője. — Meg is érdemli — vélekedik Takács. — Ha valaki, hát Vinczs megérdemli. Nem fecsérelte el az idejét. Dolgozott szorgalmasan a pályán is, a hivatalá­ban is. — Vájjon mennyit gyűjthetett össze labdarúgópályafutása alatt? — tűnődik Lukács Gida. — Többet, mint Cseh Matyi — vágja rá Takács. — Biztosan van egy kis pénze a takarékban is. Ezenkívül van háza, szép tanyája. Akkor is megélne, ha ezen­túl csak a lábát lógázná. • — Iszatítájsban alaposan lebőgött a Fradi — húznák a sarokban ülő nagy Fradi-szurkolót. — Hja, kérem — mondja Takács —, ma már sehol sem lehet sétálni. Mindenütt gürcölni kell a pályán. Elég egy kis „el­hajlás’, és már a nadrágjára vernek az embernek Istanbulban is. Én egyébként értem a Ferencváros vereségét. Innen hazairól úgy mentek el, hogy mindenki sem­tette őket, éppen ezért Jugoszláviában nekidarálták magukat és kivágták a­ rezet. Istanbulba pedig már egy 8:0-ás győzelem emlékével mentek s azt gondolták, hogy most már féllábon ugrá­lva is nyerhetnek, így szokott ez lenni minden csapattal. * Vadnai, a kék-fehérek Dikije érkezik most az asztalhoz. Újságolja, hogy Müller Wudi m­ár egy ötöst vesztett. — Úgy kell neki — mondja Takács. — Minek kártyázik az, aki nem tud. Valaki még hozzáteszi: — Hiába, kártyán­ és kapura lőni sohasem fog a Wudi megtanulni . .. cím! a leglazzía- értőbb, itt tünes leht etni) (A „leghozzáértőbb szurkolót" — alacsony, sovány kis emberke, tar koponyával [kalapot télen sem vi­sel], vörös orrai és arcai ráncai kö­zött olyanféle mosollyal, amely meg­döbbentően hasonlóvá teszi Walt Disney egyik figurájához — tegnap délután mutatták be nekünk a körút és a Mester­ utca sarkán.) — Na, igen... a sajtó... a magas sajtó... — meredt ránk vizenyős sze­mekkel a „leghozzáértőbb" szurkoló — fiám, hogy is mondják csak? Nagyhatalom... (A „leghozzáértőbb" szurkolóról közben megtudjuk, hogy 58 éves. Harminc éve jár a mérkőzésekre és azóta olvasója is a Sporthírlapnak­. Egyik csapat mellett sem vetett hor­gonyt klubszíneket nem visel a gomblyukában. Úgynevezett szabad­­szurkolótípus. Meccsenként szurkol egy-egy csapatnak. Mér amelyik megtetszik neki. Előfordult, hogy a Taxinak is szurkolt már. És éppen a Ferencváros ellen. Azután járt a babérutcai pályán is. Reggel hét órakor Kölyökmeccset nézett. A házmesterének egyik fia volt a kö­­zépcsatár. Neki szurkolt.­ — Hát, igen! — néz reánk rosz­­szalóan — nem mindenben értek egyet a sajtóval. Itt volt kérem ez a bécsi mérkőzés is. Egyenesen a szilveszteri malac mellül utaztam fel Bécsbe, hogy lássam! Mert én mindent magam akarok látni!... Tény, hogy a bécsiek jobbak voltak, ezt önök is megírták. Ebben teljesen egyetértünk. Boldizsárt azonban én teljesen más szemmel láttam, mint önök. Kérem, ez a hosszis fiú sudár jegenyefaként állt a kapuban. Jó­formán meg sem mozdult. Ilyen biztosan én még nem láttam ma­gyar kapust egyhelyben állni, míg önök mégsem dicsérték meg Boldi­zsárt. — De kérem — próbáltunk e­­t­­mondani — éppen ott volt a hiba, hogy Boldizsár csak állt. — Ugyan — legyintett fölényesen a ,,leghozzáértőbb szurkoló" — áll­jon meg ön olyan biztosan azon a csúszós pályán, mint Boldizsár. Aztán azt is írták, hogy a Kispest nagyon gyenge napot fogott ki Dornbachban. Ez a megállapítás is sántít. A kispesti játékosok sokkal nehezebbek voltak ezen a napon, mint máskor, ünnepek... sok evés... telt gyomor... fölösleges súlytöbblet. Ezt az úgynevezett nehezebb gyom­­rot, illetve napot nem hangsúlyozták ki önök kellőképpen. Tessék csak ezen egy kicsit elgondolkozni, elmé­lyedni. Azután lehet csak boncol­gatni a dolgokat. (A „leghozzáértőbb szurkoló** most úgy nézett ránk, hogy kezdtük szégyelni magunkat. Valamit hebeg­tünk is, ő azonban legyintett.) — Hagyja csak a magyarázko­dást, kérem. Ilyenkor jobb nem szól­ni. Inkább szívlelje meg amit mond­tam. Na, Ég magával! (És már megy is a „leghozzáér­tőbb szurkoló". Fölfelé a Mester­utcán.) — Nagyszerű ember ez! — for­dult hozzánk ismerősünk, aki be­mutatta nekünk a „leghozzáértőbb szurkolót". — És hogy érti a labda­rúgást... (Le voltunk sújtva. Taglóval.) -»Me350 Mees«.-«w Hazaérkezett a Szeged FC is A Szeged FC 13 hazaérkezett ju­goszláviai portyájáról. A vezetőség teljes mértékben elégedett a csapat teljesítményével, összeállították a portya góllövőinek sorrendjét: 6 gólos: Bognár. 5 gólos: Nagy és Gyarmati. 4 gólos: Harangozó. 3 gólos: Lukács. 2 gólos: Gyuris. A portya gólaránya 25:0 a Szeged FC javára. Markovics Szilárd ügyvezető eze­ket mondta a jugoszláviai mérkő­zésekről: — A csapat valamennyi mérkőzé­sén igen jó teljesítményt nyújtott. Különösen Gyarmati erőtől duzzadó csatárjátékának örültem. Gyarmati igen gólképesnek bizonyult a por­tyán. Török is remek játékot muta­tott a balhátvéd helyén. Török előtt igen nagy jövő áll. A Szeged FC most pihnére tér­én csak a jövő hónap elején kezdi meg tavaszi előkészületeit.

Next