Sporthirlap, 1940. január (31. évfolyam, 1-9. szám)

1940-01-03 / 1. szám

SZERDA, 1940 JANUÁR 3. SPORTHIRLAP Január 15-ig pihen a Kispest CsiliSziSkán Játékost értekeztet, szombaton hál lesz Kispesten A Kispest játékosai a Szilvesztert már otthon, Kispesten töltötték el, részben családi körben, részben ree­dig a klubhelyiségben. A bécsi mér­kőzésről mér alig-alig esik szó a ve­zetők és a szurkolók körében. — Majd a bajnoki mérkőzéseken kiköszörüljük a WSC-től kapott csorbát­­— mondják a kispestiek. — Erősen tartalékosak voltunk, ször­nyű balszerencsénk is volt, így kap­tunk k­i. Csütörtökön este Kispesten já­tékosértekezlet lesz, klubvacsorával egybekötve. Ezen hirdetik ki a téli szabadságot. — Előreláthatólag csak­ január 15-ig kapnak szabadságot a fiúk — mondja Szű­cs Nándor igazgató. — Legföljebb egy-két nappal lehet több. Aztán meg kell kezdenünk a tornatermi edzést, mert nem aka­runk lekerülni az élről a tavasszal sem. A téli pihenőt szombaton este fél 9-kor nagy bállal kezdik meg a pi­ros-feketék. A kispesti „futballista bál“ fővédnökei: Molnár József dr., polgármester, a Kispest díszelnöke, Gidófalvy Pál dr., az MLSz minisz­teri biztosa és Farkas Mihály dr. vá­rosi főügyész, a Kispest elnöke. Az Ipartestület székházában „sor­­ra kerülő" bál rendezői gárdájának élén a kispesti játékosok­­— Kincses, Boldizsár, Déri és társaik — állnak. Orsi — Orsi, az olaszok válogatott bal­szélsője autóversenyt nyert. — Mindig mondtam, hogy ez az Orsi veszedelmesen gyors. ---------------♦---------------­Balaton Ferenc, a WMTK kitűnő fiatal csatára vasárnap este váratlanul elhunyt. Balaton mindössze 17 esztendős volt, a magyar labdarúgás egyik legnagyobb tehetségének tartották. A Magyar Labdarúgók Szövetsége Énekes István sírjára koszorút helyez és a temetésen képviselteti magát, így fejezi ki kegyeletét az ökölvívás magyar olimpiai bajnoka halála felett. SEM TÖRTÉNT MEG AZ IFJÚSÁGI EDZŐTÁBOR CSOPORTBEOSZTÁSA Kedden délután mintegy 100 ifjúsági játékba gyűlt össze a MOVE nagytermé­ben. A BLASz ugyanis tegnap délutánra hívta össze az ifjúsági játékosait, hogy a téli edzőtábor csoportbeosztását meg­ejtse. Közben a szövetség és a BLASz között — úgy látszik — félreértés merült fel, mert a BLASz részéről egyet­len vezetőségi tag sem jelent meg az ifjúságiak összejövetelén, így az ifik tanácstalanul, dolgukvégezetlenül oszlot­tak szét. A MLSz most vizsgálja, hogyan és miért történhetett ez a félreértés. EZEN A HÉTEN SORSOLNAK A TAVASZI IDÉNYRE A miniszteri biztost megkérdeztük, mikor sorsolnak a tavaszi idényre és mikor kezdődik a tavaszi idény? Gidófalvy Pál dr a következőket vála­szolta: —■ Még a héten megejtjük a sorsolást és még ezen a héten eldől az is, hogy mikor kezdődik a tavaszi idény. Istanbul után — Sárosi III. szerezte az év leg­hosszabb gólját. — Azért, mert 40 méterről lőtte? •— Nemcsak azért. De Pestről ment oda gólt rúgni. HÓSPORT SDÓJELENTÉS Sporthó: Kárpátalján 50 cm körül, Nagyhideghegy 29 cm, Lillafüred 20 cm, Dobogókő 15 cm, Nagyvillám 7 cm, Kékes 5 cm, Svábhegy 1 cm. SIVERSENY BÉCSBEN A Skiklub Seefelű lesikló és mellesikló versenyén a világbajnok Jennewein győzött 8:51.5 mp-es idővel. Jennewein egyben az „Aranygyűrű ’ győztese is lett. A második helyen Pfeiffer végzett 7.02 mp-es idővel. INSBRUCKI SIVERSENY Eisgruber győzött az ugróversenyen 57.5­68 méteres ugrással. A nap legjobb állott ugrása — 69 méter — a fiatal Mayer nevéhez fűződik. EWMWIWWJWWJWWWW JÉG KLAGENFURTI JELENTÉS LTC Pr­aha—Klagenfurter AC 8:4 (3:1, 2:0, 3:3). A visszavágó mérkőzésen Újév napján is a pr­ágai csapat győzött 4:1 (1:1, 1:0, 2:0) arányban. GYORSKORCSOLYÁZÁS BÉCSBEN A Bécsben rendezett gyorskorcsolyázó versenyen 530 méteres távon Wazulek győzött 43.4 másodperces idővel Tastl előtt. 1500 méteres távon fordított volt az eredmény, ezért Wazulek bukás folytán 3:48 mp-es idővel a második helyre szorult Tastl mögött, akinek ideje 2:44.4 mp volt. A MŰKORCSOLYÁZÓ MAGYAR BAJNOKSÁGOT január 13-án és 14-én bonyolítják le a műjégen. Terták Elemér kivételével való­színűleg az egész magyar műkorcsolyázó gárda rajthoz ál. PÉNTEKEN ÉS SZOMBATON LESZ az idei első ronkorcsolyaverseny Buda­pesten. Ez ugyan csak a BKE háziver­senye lesz, de mégis nagy az érdeklődés iránta. Valószínűleg mindenki elindul. Jó kis edzés lesz a magyar bajnokságra. Az őszi gólkirály tilalmas önvallomásai Pályafutásáról, világjárásáról, gólairól, kedvenc helyzeteiről és önmagáról (Az 1939/40. évi Nemzeti Bajnokság őszi fordulójában ez a helyzet a gól­lövőtáblázaton: 1. Nemes (Kispest) 16 góllal, 3. Olajkár II. (Kispest) 15 góllal, 3. Sáros­­di (Ferencváros) 14 góllal. Kétségtelen, hogy Nemes nagy­részt annak köszönheti az őszi gól­­királyságot, hogy Zsengellér az idény derekán megsérült és abba kellett hagynia a gólgyártást. Viszont azt is meg kell hagyni, hogy Nemes az el­múlt években is mindig az élcsoport­ban foglalt helyet s 18—20 gólon alul nem igen adta egyik bajnoki esztendő­ben sem.) Nemes legutóbb a WSC elleni mérkő­zésen egyetlen gólt sem tudott rúgni. Várjon azért nem, mert ez nem volt bajnoki mérkőzés? Ezt és ehhez hasonló kérdéseket tettünk fel kedden délben a kispesti gólzsáknak a kispesti klub­­helyiség éttermében. Nemes Jóska előbb elfogyasztja az ebédjét, azután szívesen válaszol a kérdéseinkre. Először is azt kérdezzük meg, hogy mióta foglalkozik „intenzíven’’ a góllövéssel, azaz mióta rúgja a bőrlabdát a különböző labda­rúgópályákon és egyesületekben. Pestszenterzsébettől vis­­pesti ki­g Budapesten, Miskolcon, Zűricken, Livornon és Kylhouse-on keresztül Elöljáróban megjegyezzük, hogy Nemes most múlt 28 éves, tehát öregnek még egyáltalán nem nevezhető játékos. Csak­ azért gondolják sokan, hogy öreg vagyok, mert már 17 éves korom óta proficsapatban játszom — kezdi a magyarázatot a népszerű kispesti csatár. — Még 17 éves sem voltam egészen, amikor az E31TK egyik edzése után oda­jött hozzám megboldogult Révész Béla .­ megkérdezte tőlem: „Mond, öcskös, ismersz te engem? ’ Természetesen igen­nel feleltem. Aztán megkérdezte, hogy van-e kedvem a Hungáriába menni. Persze, hogy azt feleltem: nagyon szíve­sen. Egyetlen egy kétkapus edzésen vet­tem részt a kék-fehéreknél s már aznap meg is volt a szerződésem! Igaz, hogy csak hosszú idő — mintegy fél év —­ múlva tudtam bekerülni az első csapat­ba, hiszen akkor nem volt könnyű dolog a Hungária első csapatába bekerülni. (32 szerződtetett játékosuk volt akkori­ban a kék-fehéreknek.) Nemes körülbelül két évig játszott a kék-fehéreknél. Onnan a miskolci Attilá­hoz került (a városban gyűjtés indult meg Nemes megszerzésére), majd egyévi miskolci ,, vendégját­ék’* után Svájcba utazott. Itt csak félévig játszhatott a zürichi Young Fellowsban. Hirzerrel, Birivel, Wéberrel meg még néhány híres magyar játékossal a viszonyok miatt neki is haza kellett jönnie. (— A könnyebb manapság gólt rúgni, és­­ütőben, vagy a középcsatár helyén?) — Néhány évvel ezelőtt még minden középcsatárnak aranyélete volt, amióta azonban „feltalálták’* a kullancsrend­­szert, a középcs­atárok helyzete sokkal nehezebbé vált. Jómagam is éppen ezért szívesen játszom újabban összekötőt. Itt legalább nem állnak annyira rám, mintha középcsatárt játszanék. A kis Olajkár keményebb és gyorsabb játékos, mint én, neki sokkal jobban megfelel a közép­­csatárposzt. Ezt a góllövőlistán elfoglalt második helye is élénken igazolja. Nemes József tehát nincs valami jó véleménnyel a kullancsközépfedezetről. Már­mint a saját szempontjából. .. — Nagyon valószínű, hogy az eddigi 13 mérkőzésen aligha rúgtam volna 16 dugót, ha középcsatárt játszom. Igaz, hogy sokkal többet kell dolgoznom, előre­­hátra mozognom az összekötőben, de megéri. Még így is van időm és helyem a góllövésre. Ritkán, de bi­ztosan (— A mérkőzéseken általában nem szokott túlságosan sokszor kapura rúgni — mondjuk n­eki. —­ Mégis elég sokszor célba talál. Mi ennek a magyarázata?) — Nem is tudom hirtelen megmondani, hogy ez miért van. Fiatalabb körömben minden mérkőzésen sokat lőttem, de sokszor szinte ész nélkül és céltalanul. Talán a rutin hozta magával, hogy most már csak akkor lövök, ha látom, hogy komoly gólhelyzetben vagyok. Gyakran megtörtént, hogy egy mérkőzésen csak négyszer, vagy ötször lőttem kapura, de ezek közül kettőből gól lett. Meg­mondom őszintén: igyekszem biztosra menni. (— Talán ezért van az, hogy néha túl­­sokáig tartja magánál a labdát, mert nincs jó lövőhelyzetben?) — Az csak olyankor történik meg, ha az ember éppen nincs formában. Nagy­ritkán ez is megtörténhetik, ugye? Olyankor az ember forgolódik, a jó helyzetnél is jobbat keres­ts közben a hátvéd már ki is vágta a labdát. Főleg csőddel, felel annál kevesebbet Amikor arra kerül a szó, hogy eddigi góljainak legnagyobb részét hogyan rúgta, kiderül, hogy 80 százalékban cstiddel, még­pedig belső csüddel rúgta a dugókat. Néha-néha belsővel, a leg­kevesebb gólját pedig fejjel szerezte. — Valahogyan sohasem ízlett nekem a levegőben való játék — mondja őszin­tén. — Talán azért is, mert egy kicsit lassú voltam. Persze azért fejeltem is egy párat tizenegy esztendő alatt... Fontos csalok, Crih a csa­tás*3.f@ál­a, azt sem bánja, ha nem lesz gólkirály Még néhány kérdést teszünk fel Nemes­nek. Megkérdezzük, melyik volt életében a legérdekesebb, legemlékezetesebb gól­ja. Kiderül, hogy a két évvel ezelőtti 1:1-es Újpest-mérkőzésen rúgott gólja a legkedvesebb. Kapásból, fordulásból, 18 méterről rúgta a Havastól kapott labdát. Erre a gólra Rangfehtter azt mondta, hogy ilyet még nem is látott. — Most ősszel a Fradit az én két gólommal vertük meg. Ezekre is éppen olyan büszke vagyok. Elmondta, hogy minden idők legjobb csatárának Orth Gyurit tartja. Az ő szavaival: — Ilyen csatár még nem futott az egész világon, mit tekintem az ideális csatár megszemélyesítőjének. Befejezőül „Doma** így beszél: — Azt sem bánom, ha a tavaszra nem sik­erül megszereznem a gólkirályságot. Legyen a kis „Olaj” az első és én a második. ha tartani tudjuk a helyün­ket, ez azt jelen­­i, hogy a csapat is tartja az első helyét. Már pedig ez a legfontosabb . .. Szűcs László Amikor a mostani olasz külügyminiszter édes-­­apja volt Nemes klub­jának az elnöke Zürichből néhány napos budapesti pihenést leszámítva egyenesen Olasz­országba ■— közelebbről: Livornóba­­— utazott Nemes. A bátyja nagy sikerrel szerepelt abban az időben az olasz csapatban s a Livorno éppen akkor nyerte meg a II. liga bajnokságát. ■— Én magam csak a második csapat­ban szerepelhettem — meséli Nemes —, nyilvános meccsen nem játszhattam. Egy nemzetközi mérkőzés II. félidejében mégis beállítottak. A bécsi Rapid 3:0-ra vezetett a Rívom© ellen az első félidő­ben. A szünet után a bátyám nagy játékával és három góljával 4:3-ra győz­tünk! A Livorno díszelnöke Ciano gróf­nak, a mostani olasz külügyminiszternek az édesapja volt. Emlékszem most is rá: nagybajuszú, nagyon kedves bácsi volt, minden mérkőzésünkön ott szurkolt a lelátón. Livornóban nem sokáig lakott Nemes barátunk Hamarosan hazajött s itthon a Kispest szerződtette. Itt körülbelül négy évig játszott, amikor a francia FC Mul­­house a magyar labdarúgósportban igen ritka magas összegért megvette a Kis­pesttől. Ott sem játszott sokáig. Csak­hamar visszajött Kispestre s azóta is itt ontja a gólokat az NB-csapatok hálójába. — Egy dolgot meg kell mondanom — hangzik az őszinte vallomás. —* Annak­idején azt h­íresztelték rólam, hogy azért jöttem haza, mert a franciák hazaküld­tek. Az igazság ezzel szemben az, hogy engem hazahívtak. Hogy volt valami értelme a hazahivásó­knak, bizonyítja az, hogy a kiesésre álló Kispest végül mégis csak bent maradt az I. osztály­ban .. . 138 bajnoki gól szerzője Nemes 138 gólt rúgott eddigi játékos­­pályafutása alatt. Ez alatt természetesen csak a magyar I. ligabeli bajnoki mér­kőzéseken elért góljait számítottuk. Eddig legjobban az 1937/38. bajnoki év­ben szerepelt: pontosan 25 gólt rúgott 113 egyesület ellen­. Tavaly 19 góllal a 7-ik helyen végzett a góllövő tabellán, most az őszi fordulóban csak 3-mal rúgott kevesebbet, mint az elmúlt idény őszi és tavaszi fordulójában összesen­ 16 góljával az élen áll s mögötte foglal helyet Olajkár II., Sáros­­di és a többi híres-neves ,,gólgyáros". Holott Nemes most mér nem középcsatár, nem „előre­­tolt lesipuskás*’, hanem éppen ellen­kezőleg, hátrahúzódó „építő”, „kiszol­gáló”. Akár összekötőben, akár középütt Igaz, hogy Nemes annak idején mindig jobbösszekötőt (nagyritkán balössze­kötőt) játszott s csak a Kispestben lett belőle középcsatár. Mindegy volt neki, honnan rúgja a gólokat. Akár összekötő­ben, akár a középcsatár helyén játszott, a legtöbb mérkőzésen megrúgta a maga 1—2 gólját. — A Hungáriában például Kalmár Jenei állandóan fogadott rám — mondja büszkén Nemes. — Nem fa vesztett, ha jól emlékszem, egyszer sem. Megtörtént néha, hogy Kalmár megérezte: nem fogok gólt túsz,­ts­­akkor Mess is fogadott.. itt a hó, itt a lejtő: levágni? vagy levágódni? (kérdések kérdése) Szilveszter éjszakáján, egy körúti étteremben üldögélve, meglepetve láttuk, hogy az éjfél után érkező vendégek nedves, itt-ott fehérfoltos kabáttal lépnek be az ajtón. Amikor már a harmadik ilyen vendég érke­zett, valaki hangosan felkiáltott: — Nini, havazik! A hangulat egyszerre élénkebbá vált, a régen várt hóesés még derű­sebbé hangolta a kedélyeket. Né­hány asztalnál pedig mozgolódás tá­madt. — Megyek haza, reggel síelni aka­rok — állt fel valaki az asztaltól. Rövidesen követői is akadtak. Az egyik férfit a társaságában lévő hölgy tartóztatni akarta: — Maradjon még! Egyszer van egy évben Szilveszter! — Az igaz, de nekem meg kell ke­resnem az orrszíjjamat. Már a múlt­kor sem találtam. Ezzel el is ment... Újév reggelén nagy tömegek lep­ték el a fogaskerekű állomását. Nagy zsivaj, sürgés-forgás, botok, lécek csörgése, jegyváltás, ismerő­sök felfedezése, üdvözlése, tolakodás és ennek visszautasítása... szóval a megszokott vasárnap reggeli bábeli hangzavar uralkodott a váróterem­ben és környékén.« Fenn a hegytetőn már újdonság is tapasztalható. Új utak, szálloda, a Normafán túl, meg az egyetemi lej­tő előtt hatalmas tábla: „Csak gyakorlott síelőknek!“ A legnagyobb újdonság azonban kétségtelenül a régen nem látott és annyira áhított hő, a mezők, hegy­oldalak fehérsége.* Azután ismét egy régi kép: piros, sárga, kék, zöld, fehér és a jóisten tudja, milyen színű ujjasok, sapkák színpompás egyvelege, tarka moz­gása. Nézelődés közben megállapíthat­juk, hogy a sílécek színe tekinteté­ben ismét a barna a divat. A sok „mazsola“-3 fele között néha (elég ritkán!) feltűnik egy-egy min­den feltűnést keltés nélkül öltözött fiatalember, aki néhány pillanatnyi ácsorgás után nekiindul a lejtőnek és villámként cikázva kezdő társai között, rövidesen eltűnik a szemlélő elől. Bizonyosan versenyző, vagy bajnokjelölt. Feltűnő, hogy milyen sok „civil" van kint a Svábhegyen. Ezek a ké­telkedők szektájába tartoznak. Nem hitték el, hogy ilyen kevés havon már síelni is lehet. Csak nézelődni jöttek ki, léc nélkül. De már látha­tóan bánják, hogy tamáskodtak... • Az idő nem a legjobb. Hideg, ve­lőkig ható szél hasogatja a csonto­kat. Éppen ezért nagy keletje van a forralt bornak. Csak kevesen vannak, akik a sportszerűségre és ami ezzel egyértelmű, az egészségi szempon­tokra is figyelnek és meleg limoná­dét, vagy citromos teát isznak...­­ Azután lassan gyérülni kezd a sor, már délután van, a vékony hó kezd veszedelmesen lekopni a hegy­oldalakról, itt-ott kilátszik a fű és a föld. Már csak a mohóbbak róják a hegyoldalakat. Sötétedik, az utolsó síelő is eltű­nik a Normafa körüli lejtőkről... es­teledik... a lebukó nap hatalmas, bí­borvörös színű golyóként tűnik el a látóhatár nyugati szélén... Hazafelé indulunk... A fogaskerekű Széchenyi-hegyi végállomásánál kisebb tömeg verő­dik össze. Kipirult arccal mesélik a napi kalandjaikat, mentegetik a bu­kásokat és — mi tagadás — gyak­ran észrevehetően megtoldják az igazságot egy kicsit. Azt a barnaruhás hölgyet például, aki a legtermészetesebb hangon ma­gyarázza, hogy milyen nagyszerű dolog is a „Delmár-lejtőn" szágul­dani s hogy nem érdemes az időt mindenféle kanyargással veszte­getni, egyszerűbb és jobb is csak „levágni" a lejtőt, alig húsz perccel ezelőtt az egyik enyhe lejtöcskén láttuk kétlépésenként felbukfen­cezni... *­ Egyszerre három kisgyerek lép be a váróterembe. Nagy gonddal szíj­­jazzák össze a lécüket, botjukat, az­után letelepednek az egyik sarok­ba. A legidősebb — kislény — két almát vesz elő a hátizsákjából, testvé­riesen megosztja közöttük. A körü­löttük állók jóleső mosollyal nézik a majszoló gyerekeket és a meleg ér­zés akkor lesz teljes, amikor a kosz­tolás befejeztével a kislány papír­szalvétát vesz elő a zsákból és gon­dosan megtöri­ a kisebbek száját.J. B. Jól kell titkolózni A vészesen közelgő ökölvívócsapat­­­bajnokság legelterjedtebb „műfaja" a titkolózás. Tulajdonképpen már azt is titokban akarták tartani, hogy idén is megrendezik az ököl­vívó CIB-t. De — hála az örök pletykázóknak — ezt mégis elárul­ták. Igen ám, de mi sok minden másra is voltunk és vagyunk kíván­csiak és éppen ezért ellátogattunk az érdekeltekhez. Lássuk csak, mit mondanak ők: Az intéző: ■— Lemondok az összes tisztsé­gemről. A versenyzőim mind cser­benhagynak, A­zt mondjál­, nem bír­ják az étkezést. Mert, tetszik tudni, meglepetést akartam tartogatni a CsB-ra. Minden versenyzőmet egy­két súlycsoporttal feljebb akartam indítani. Az egyik versenyzőm azon­ban emiatt így fakadt ki: — Még mit nem?! Talán igyam is addig félliter tejet? Nem olyan idő-­ két élünk! Inkább lejebb indulnék. A koplalóedzésem úgyis megvan hozzá! Az edző: — Hogy én az esélyes csapat edz­zője lennék? Ugyan kérem. Nem is ismerem a fiúkat! Itt van kérem ez a Király! A legrosszabb verseny­zőim egyike. Azt ki is hagyom a csapatból. Hogy eddig nyolc mérkő­zését kiütéssel nyerte? Ugyan ké­rem. Fogalma sincs az ökölvívásról. A versenyző: — Még magam sem tudom, hogy indulok-e vasárnap a­­ gyorskor­­csolyázóversenyen. Ha nem, akkor indulok a CIB-n. Velem csak jól jár­hat az egyesületem. Légsúlytól a váltósúlyig minden sú­lyt tudok hozni. Mert ugyebár. Ha kell lég­­súlyú vagyok. Ezt könnyen elérem, erősen köpök vasárnapig, hajat nyi­­ratok és megfürdöm. Harmatsúlyú legyek: elhagyom a köpést, csak ha­jat nyiratok. A pehelysúlyhoz már nem is vágatok hajat, csak fürdöm. A váltósúlyhoz viszont már nem is kell fürdenem. Csak megborotválko­zom. A pontozót Beszéljenek helyettem a pon­tozólapok. A szurkoló: —* Nem leszek ott. És ha ott le­szek, akkor is páholyban ülök, mert a csapatom győzni fog! ATLÉTIKA MURADOSG, a berlini olimpia japán hőse csak negyesl­k tudott lenni a Tokióban megrendezésre került, hatalmas tömegeket megmozgató atlétikai viadalon. A 10.000 métert azon­ban megnyerte. Ideje: 31,22 másodperc volt. A verseny kimagasló eredményei egyébként a következők voltak: magas­ugrás: Okamoto 191, 400 gát: Oda 56. 10.000 méteres gyaloglás: E. Wada 49.15 (japán csúcs). Női számok: súly: Cojima 12.99 (japán csúcs), magasugrás: Jamauchi 157 (japán csúcs). ATLÉTIKAI HÍRADÓ A szövetség úgy döntött, hogy a január 15-ével megkezdődő orvosi vizsgálatnak minden kerettag köteles lesz magát alá­vetni. A MASz ezentúl nemcsak a téli holtidény alatt, hanem a legerősebb nyári edzés idején is megvizsgáltatja majd él­vonalbeli versenyzőinket. (Természetesen azok is megvizsgáltathatják magukat, akik ■nem kerettagok.) Aki elmulasztja a vizs­gálatot, elveszti versenyzési jogát. A mai nappal ism­ét megkezdődik a Nemzeti Tornacsarnokban a téli torna­termi munka. Pályaedzésekre pedig mától kezdve minden nap lehet járni a MAC margitszigeti sporttelepén. A vidéknek szán­ kitűnő német oktató­filmek másolatai, valamint a TE szakfilm­jei is rövidesen elkészülnek. Először Pécsett mutatják be őket. KERÉKPÁR A­ Magyar Kerékpáros Szövetség január 28-án tartja rendes évi köz­gyűlését. Ezen az ülésen fogják többek között az 1940. évi tisztikart is meg­választani. ­MMMMMMWMMM­MMM TEKÉZÉS ZÁGRÁBIAK BUDAPESTEN A Zágrábi Tekéző Alszövetség január 6. és 7-i mérkőzésre Budapestre küldi a zágrábi kerület nyolcas válogatott csapa­tát. A zágrábi csapat 5-én este 20 óra 40 perckor a Keleti pályaudvaron érkezik Budapestre. A zágrábi kerület nyolcas válogatott csapata január 6-án a dél­­magyar­országi a­ szövetség vegyes csa­patával bemutató mérkőzést játszik, január 7-én, vasáram a budapesti válo­gatott csapat ellen áll ki. Mindkét mér­kőzést a Baross-téri pályán rendezik. ÉSZ A­ FEDETT SPORTUSZODA ÓZDON Az ózdi MOVTIC 25 méteres úszó­medencét is magában foglaló úszócsarnok építését határozta el. Az úszómedencét úgy tervezték, hogy az minden részleté­­ben megfeleljen a sportszerűség követel­ményeinek. A felépítés után Ózdon lesz az ország harmadik hitelesített fedett sportuszodája. Az építkezéssel remélhető­leg elkészülnek az 1910. évi verseny­­idényre. 3 svaid sr a Kossuth­­ Lajos­ u. t.

Next