Sporthirlap, 1940. augusztus (31. évfolyam, 60-68. szám)

1940-08-03 / 60. szám

■ 1940 aug. 8. ) SzFem I——mmmmm^■^ILJlLXJjJ ’ Az MTK, a Cs. MOVE és a Hik­egyházai TVE játszik osztályozó* az NB II. megüresedő helyéért A Bocskai megszűnésével meg­ürült egy hely az NB-ben s három, illetve négy NB XX.-be beosztott egyesület fog játszani érte, azaz az első osztályba való bejutásért. Ennek a minősítő mérkőzéssorozatnak a kö­vetkezményeként viszont egy hely felszabadul majd az NB II. valame­lyik osztályában is. Kérdés tehát az is, hogy ennek a helynek betöltése hogyan fog történni. Ki megy a fel­jutott helyére? A szövetségben úgy döntöttek, hogy a bajnoki tabella szerint soron következő három csapat: az MTK, a Cs. MOVE és a Nyíregyházi TVE játsszék körmérkőzést az NB II.-be való bejutásért. A mérkőzések időpontját és szín­helyét a napokban fogják kijelölni. 17 játékossal utazik a Gamma Kiskun­halasra A Gamma pénteken délután könnyű edzést tartott a BEAC- pályán. Minden játékos kinn volt az edzésen. Az edzés után Sós ed­zővel beszélgettünk. Ezt mondta:­­— Szorgalmasan készülünk az esti mérkőzésre.. A vasárnapi mér­kőzésünk, amelyet Kiskunhalason játszunk, kitűnő edzés lesz a Tö­rekvés elleni mérkőzésre. Thuróczy János főpénztáros az utazásról ezeket közölte: — Vasárnap reggel a Gellért­­térről autóbusszal indulunk Kiskun­halasra. A kiskunhalasi MOVE ellen valószínűleg minden játéko­sunk szóhoz jut a kétszer -15 perc alatt. A következő játékosok utaz­nak: Háda, Havas, Szebehelyi, Sze­­beni, Gyulai, Magda, Szép, Tóth, Borhy, Váradi, Fodor, Sütő, Turay II., Toldi, Kovács, Takács, Kemény. A csapattal utazik Zádory Igaz­­gató, Thuróczy főpénztáros, Sós edző és Fiala Intéző. Vasárnap éjjel már vissza is érkeznek Budapestre. Ijf Ezt vegye Sohasem fog mást használni ! ­ Meghalt a Bocskai, éljen az osztályozó győztese! Opata Zoltán beszél a régi Bocskairól és az új MÁVAG-ról Újabb szín tűnt el a magyar labda­rúgás élvonalából: a debreceniek csa­pata, a Bocskai. A debreceni kék­sárgák fogalmat jelentettek a ma­gyar labdarúgásban, a „debreceni ötösfogat" pedig európahírű volt. A Bocskai 1926-ban, a magyar profisport megalakulásakor született. Az akkori II. osztályban kezdett, de már az első évben megnyerte a II. osztályú bajnokságot, bekerült az I. osztályba. Ott játszott megszakítás nélkül egészen mostanáig. Valaki így jellemezte röviden a Bocskait: — A debreceniekkel eltűnt a régi skót stílus utolsó képviselője is a magyar labdarúgásból. Az ő sikerük akadályozta sokáig a korszerű labda­rúgás előretörését. Opata Zoltán sokáig edzősködött Debrecenben. Egyszer két évig, má­sodszor pedig másfél évig edzte a Bocskait. — El sem tudom mondani, hogy mennyire sajnálom a Bocskai meg­szűnését. — mondta Opata. — A régi MTK-n kívül egyedül a debreceniek tudták játszani a régi, lapos skót stí­lust. Az utóbbi időben már nem volt olyan eredményes ez a játékmodor, mert a korszerű labdarúgás — ha akarják, ha nem — háttérbe szorítja a régi szép, de eredménytelenebb rendszert. Opata a skót stílust a régi frakker­­hez hasonlítja. Gyönyörű szép dolog volt az. Mindenkinek örült a szeme, ha látta. De a mai világban, ha va­laki siet, akkor mégsem frakkerre ül, hanem — áromvonalas autóba. Az első években semmi baj sem volt a Bocskaival. Állandóan az él­vonalban tanyázott és akárhányszor előfordult, hogy a három nagycsa­pat, a Ferencváros, Újpest és a Hun­gária vereséggel tért vissza Debre­cenből. Sőt Pesten sem volt túlságo­san nagy ritkaság a Bocskai győ­zelme valamelyik nagycsapat fö­lött. Anyagiakban sem volt hiány és a debreceniek csapata egyik leg­kiegyensúlyozottabb vidéki proficsa­patnak látszott. —• Amíg Vásáry István úr volt Debrecen polgármestere, addig nem volt semmi baj, — folytatta Opata. •— Akármire volt szüksége az egye­sületnek, nyugodtam mehettünk hoz­zá. Vásáry úr felismerte a Bocskai­ban rejlő hírverő erőt és minden támogatást megadott a csapatnak. Voltak évek, amikor már bajnok­ságról is álmodoztak a Bocskai vér­­mesebb hívei. Alberti, Móré, Teleki, Vágó, Markos, Vincze, Fejér dr, Zem­­ler-Szemes alkotta a Bocskai gerin­cét. A csapat pompás stílusa nagy tetszést aratott, de ez a stílus nagyon kétélű fegyver volt. Ha mind a tizen­egy játékos formájában játszott, ak­kor ellenállhatatlan tudott lenni a debreceni csapat. De elég volt csak egyetlenegy játékosnak rosszabb napja, máris elveszett a mérkőzés. A Törekvésen kívül a Bocskai kapta legtöbbször ezt a kritikát: ,,A Bocskai többet támadott, az ellenfél lőtte a gólokat." Aztán változtak az idők, a Bocs­kai helyzete mind nehezebb lett. A nagyfizetésű vezetők nem láttak más megoldást, mint a játékosok eladá­sát. Elkerült Alberti, Vágó, Móré, Vincze, Szemes. Jöttek az újak, a fiatalok, a régi Bocskai-stílust már csak Markos és Teleki képviselte. A közönség is elpártolt a Bocskaitól, már nem volt ritkaság, ha még ezer néző sem volt kíváncsi a Bocskai mérkőzésére Debrecenben. — Évek óta a játéoksok áldozat­­készsége mentette­­ meg a Bocskait. •— mondta Opata elgondolkozva. — Akárhányszor előfordult, hogy az évvégi elszámoláskor a játékosok a járandóságuk 25—90 százalékáról is lemondtak, hogy a Bocskait meg­menthessék. Merem mondani, hogy ha nem olyan jó sportemberekből állt volna a Bocskai csapata, akkor már évekkel ezelőtt fel kellett volna oszlatni. A lejtőn azonban nem volt meg­állás. Két év előtt elkerült már Markos és Teleki is a Bocskaitól. Markos Aknaszlatinára költözött, Teleki pedig Diósgyőrbe került. A régi „aranycsapatból" már senki sem maradt Debrecenben. Tavaly ki is esett a Bocskai az NB.-ből és csak Gidófalvy Pál dr miniszteri biztosnak köszönheti, hogy az idén is az NB-ben játszott. A Phöbus ugyanis visszalépett és erre a hely­re a Bocskait osztotta be Gidófalvy úr. Kezdetben úgy látszott, hogy a Bocskai az idén is kiesik az NB- ből, de akkor visszatért Magyaror­szágra Móré, Berecz, Nagy, mellé­jük több új játékost szerzett a deb­receni csapat, elhagyták a régi „szép" stílust és a korszerű labda­rúgás egyik példája lett a Bocskai. A régi debreceni szurkolók sokszor visszasírták a régi időket, de — az eredmények­ magukért beszéltek. — Mindh­ába volt, a debreceni közönség teljesen elhagyta a Bocs­kait, — sóhajtotta Opata. — Hiába játszott jól a csapat, hiába ért el szép eredményeket, a közönség nem támogatta. Hiába volt a hatósági biztos erőfeszítése, a régi rendszer hátrama''r'.A adósságai lidérctnyo­­másszer­ei nehezedtek a Bocskai vállára. Ezt a közönség támogatása nélkül rendezni nem lehetett, ter­mészetes, hogy nem volt más meg­oldás, mint a megszűnés. A Bocskai elárvult helyére osztá­­lyozómérkőzést írtak ki. Az egyik résztvevő csapat, a MÁVAG jelen­legi edzője éppen Opata Zoltán. Megkérdeztük, hogy mit vár csa­patától. •—• Nem táplálunk vérmes remé­nyeket. A mi rendszerünkben leg­alább hatheti edzés kell, amíg a csapat formába lendül. Sajnos, je­lenleg csak harmadik hete edzünk, tehát erőnlét dolgában még nagyon el vagyunk maradva. Az erősítésekre ezeket mondta az edző: — Nem erősítünk. A mi rendsze­rünkben nem lehet egyik napról a másikra megfelelően játszani. In­kább játsszék kisebb klasszisú já­tékos a MÁVAG-ban, de ez a játé­kos tökéletesen tudjon beleillesz­kedni a korszerű labdarúgás köve­telményeibe. — Végeredményben tehát is a helyzet ? — Ha későbbi időpontban lenne az osztályozó, akkor a jelenlegi csa­pattal is nagy esélyünk lenne az NB-be jutásra. De nem esünk két­ségbe akkor sem, ha nem kerülünk be az idén. Annyi bizonyos, hogy az a csapat, amelyik ezt az osztályo­­zót megnyeri, méltó lesz az NB-re. Meghalt a Bocskai, — éljen az osztályozó győztese!­­—«■•mammmm­m­^. „Nem lesz baj a Kispesttel az ősszel!“ mondják Kispesten Piros-fekete hírek Kispesten is nagyban készülnek már a Szent István-serleg mérkőzé­seire. Azért írjuk, hogy „mérkőzé­seire", mert a kispestiek állítják: — Kár volna bennünket előre el­­parentálni. Tudjuk, hogy jó csapat a WMFC, de azért a mieink is tudnak futballozni. A csütörtökön látott próbajátéko­sokról is sokat beszélnek a szurkolók. Általános a megállapításuk. — Az első félidőben látott balösz­­szekötő és balszélső nagyszerű labda­rúgó. Néhány hét múlva teljesen fe­ledtetni tudnák a Déli—Kalocsai bal­­szárnyat.* Lenkey Gyula, a Kispest igazga­tója is elégedett a két próbajáté­kossal. — Van lehetőség ebben a bal­szárnyban. — mondja. -- Az a baj azonban, hogy a balösszekötőt nehéz lesz megszereznünk. Ha nem sike­rülne, a próbát játszó többi balössze­kötő közül szerződtetjük valamelyi­ket. Ezek között is láttunk két igen­­jó játékost.• A WMFC elleni csapatösszeállítás­ról folyik a szó a vezetők körében. Egyelőre csak a csapat körvonalait sejtik, végleges összeállításról még nincs szó. Új hír: Nemes üzenetet küldött, vasárnap már Budapesten lesz, ha szükség van rá hétfőn, szí­vesen játszik. —­ Szükség volna Nemesre — ma­gyarázza Puskás edző —, de kérdés, hogy megfelelő formában van-e. Nem hiszem, hogy kifogástalan legyen az erőnléte... A Kispest őszi szerepléséről mondta a piros-feketék egyik főszurkolója: Meglátják, hogy nem lesz baj a Kispesttel az ősszel. Mi tipikus őszi csapat vagyunk, biztosan jól fogunk szerepelni az ősszel. A telet remélhetőleg nem­ aludják majd úgy át, mint legutóbb s akkor a tavasz­­ssal is megállja a helyét a csapat. • Nemcsak a Kispest, hanem a KAC kölyökcsapata is szorgalmasan ké­szül az esti mérkőzésre. Varga László dr, a kölykök népszerű intézője már összeállította azt a csapatot, amelyik a Kispest—WMFC-mérkőzés előtt a WMTK-val játszik. íme: Magyar — Lóth, Herédi — Birovszky, Komon, Németh — Jesenhardt, Boros, Bur­kon, Szabó, Nyers. Tartalék: Mészá­ros, Keszthelyi és Szentirmai. • Pénteken délután könnyű edzést tartott a Kispest. Szombaton délután gőzfürdőbe mennek, a vasárnapot pe­dig pihenéssel töltik el. Csapatössze­állítás szombaton estére várható. Már Király is részt vett az Elektromos edzésén Az Elektromos csapata a lehető leglelkiismeretesebben készül a Szt. István-kupa mérkőzéseire. Amikor csütörtökön este a villanyfényben tobzódó Latorca­ utcai pályára belép­tünk, ott láttuk játszani az Elektro­mos csapatát a II. és az utánpótlás csapatából álló vegyes csapat ellen. Főpróba esti világítás mellett? Töp­rengésünket Kovács Dezső dr, az Elektromos futballigazgatója zavarta meg. — Az Elektromos — mondotta — nem akar előnyhöz jutni a többi Szt. István-kupa-beli csapattal szemben azzal, hogy szoktató mérkőzést, já­tékot rendez csapata számára esti vi­lágítás mellett. Ez a játék csak pár percig tart, éppen csak addig, amíg a villanyberendezést a szakemberek kijavítják. Kovács Dezső dr-tól megkérdez­tük, mi a véleménye a Vasastól el­szenvedett vereség után a csapat­ról és annak játékerejéről.­­—. Sok mindenre volt jó az a szerda délutáni vereség, amit a Vasas rem­ek kis csapatától elszen­vedtünk. Megmutatta, mely csapat­részek azok, amelyeket sürgősen javítani, erősíteni kell. A pálya egyik sarkában gyakor­latozó játékosra mutatott Kovács dr. — Ott gyakorol, edz a nagy re­ménységünk. A védelmünk másik leendő oszlopa: Király József, akit lábtörése után vettünk át a Nemze­titől még tavaly, ö, lesz a védel­münk kiegészítője. Vele közvetlen vé­delmünk és fedezetsorunk is teljes lesz. Sajnos, Király játékára a Szt. István-kupában még nem számítha­tunk, ő csak majd a bajnoki mérkő­zésekre száll be. Ezután már csak a csatársort kell feljavítanunk. ■— Adámmal mi van? — Pár napon belül eldől, jön-e hozzánk Adám, vagy sem. Bécsben az PC Wien barátságos mér­kőzésen i­ 1 (1:1) arányba­n győzött az Admira ellen,............­. . „Fiúk városa"lett Újpest... A teljes újpesti vezérkar kivonult a Ziták szerdai edzésére. A partvonal mellett ott állott Kiss Zoltán al­­elnök, Langfelder Ferenc igazgató, Füredi László főtitkár, Czipper Osz­kár szakosztályvezető — szóval min­denki, aki csak „vezet" Újpesten. A fiatal újpesti játékosok első igazi bemutatkozására vártak. — Ez lesz a fiatalok bemutatko­zása, kétkapus játék keretében, — mondotta az igazgató. — Sikerült annyira megfiatalítani a csapatot, hogy ma már több a húszéves a csa­patban, mint a 25. Futó, aki 30 éves, az irányítója ennek a fiatal gárdá­nak. Rajta kívül csak Fekete I., Ba­logh, Szűcs és Esengellér idősebb 21 évesnél. A többi csupa gyerek. Általában a szurkolók is örömmel veszik tudomásul ezt a „házi" frissí­tést, — így legalább, ha az Újpest ját­szik — mondogatják —, akkor való­ban újpesti „fiúkat" fogunk látni. A gyerekek az első kétkapus edzé­sen aztán igyekeztek kiérdemelni ezt a bizalmat. Olyan lelkesen és olyan frissen játszottak, hogy a nézők te­nyere többször tapsra verődött. Nem­igen vették tekintetbe azt, hogy nagy nevek ellen játszanak. Zsengellérre is éppen olyan bátran rámentek, mint akár egy ötödosztályú mérkő­zés ismeretlen középcsatárára. Nem volt náluk elveszett labda. Kemé­nyen, de sportszerűen küzdöttek. Ezekkel a fiatalokkal akarja ki­tölteni a vezetőség azokat a réseket, amelyeket az átadójegyzék ütött a csapaton. Az Újpest játékosai is nagyon ked­velik a fiatal gyerekeket — s egy­szersmind dicsérik is őket. — Egy-két egészen nagy tehetség van közöttük, — mondja Tóth Matyi. Itt van például „Bese". (Fekete II.-t becézik Sesének a fiuk. A szerk.) Sokszor játszottam már ellene edző­­mérkőzéseken és még mindig nehéz volt vele megbirkózni. Gyors, ke­mény és hihetetlenül jó tempóérzéke van. Megvan benne tehát mindaz, ami nagy játékossá teheti. — Csak ne dicsérjétek őket any­­nyira — mondja a jelenlévő Lang­felder —­, mert még elhízzák magu­kat. Csak legyenek ők szorgalmas játékosok. Nagy szüksége lesz rájuk az első csapatnak. Nálunk ugyanis most már nincs bérelt hely. Minden posztra két játékosunk van. Az sem számít, hogy melyik amatőr és me­lyik profi. Amelyik jobb, az kerül be a csapatba. — Már olyan fiatal a csapat — mondja nevetve Tóth Matyi hogy én valósággal öregembernek érzem magam közöttük. „Fiuk városa“ lett Újpestből. Futó Pange az „öreg" közöttük, ő a vezér. Olvasóközönségünk már eléggé is­merte a régi Újpestet, az új meg­fiatalított csapathoz azonban eddig csak azoknak volt szerencséje, akik figyelemmel kísérték az UTE NBB- mérkőzéseit. A nagyközönség szá­mára tehát az alábbiakban mutat­juk be a fiatal fiúkat, akik ősztől kezdve a nagy I. tagjai lehetnek. Aknavölgyi József: Az Újpest tar­talékkapusa. 8 éve szerepel már az UTE-ban, ő még a legelső kölyök­­­termés egyik hajtása. Jóvágású, 19 éves­ fiú. Mozgása Szabó Tóméra emlékeztet, sőt a bohémságában is van valami a Tóm­éből. Roppant rugalmas, jól helyezkedő, vakmerő kapuvédő. Hogy még jobban is hasonlítson Szabóra, őt is „Bohóc­nak" gúnyolják. Fekete II. Árpád: Hátvéd-utánpót­lásra hivatott. Jókötésű, a közép­termetnél valamivel magasabb, sző­ke fiú. 19 éves, Aknavölgyivel együtt került az UTE-hoz. Az ő tulajdonságait Tóth Matyi már fölszólta. Fárbás Sándor. Balhétvéd, ő is tagja volt az UTE első kölyök­­védelmének. Remekül rúg, csak egy kicsit szeleburdi. „Berobogós" hát­véd ... Le kell higgadnia. 20 éves, 175 cm magas, ő az UTE „négusa". Lobogó fekete haja és barna bőre miatt ugyanis annak gúnyolják a többiek. Orsi ,"Dodó". Az ő rendes nevét talán nem is tudják még a vezetők se. Mindenki Dodónak hívja. Szá­­íny-mozgású, nagy technikájú, rend­kívül szívós jobbfedezet. 19 éves, őt először a Tokod kölcsön akarta kérni, ebből azonban alighanem semmi sem lesz. A vezetőség ugyanis nemigen akar lemondani a fiatal játékosról. Nagymarosi Mihály,­­ Cziszler néven a Phöbusban kezdett futbal­lozni.­ A Phöbus megszűnése után került az UTE-hoz. Tavaly már az Újpestben is bemutatkozott. A fe­dezetsor minden posztján használ­ható, sőt játszott már összekötőt és középcsatárt is. Nagy technikája van, roppant szorgalmas. Csak egy kicsit szeret elbámészkodni. Németh Antal. Jobbszélsőt ját­szik. Rendkívül gyors és szeret ka­­pura húzni. Valósággal rossz napja van, ha edzésen nem kap elég lab­dát. Az utolsó évben annyit fejlő­dött, hogy a vezetőség most Ádám­mal felváltva akarja szerepeltetni. Nem lesz bérelt hely a jobbszélen sem. Berzit már nem kell különösebben bemutatni. A Molnár Ignác-iskolá­ból került az UTE-hoz. Azelőtt a Postásban játszott. 18 éves, jókö­tésű belső csatár. Mindkét lábbal egyformán lő. Zsengellér és Pálya között remek középcsatár lehet be­lőle. Jobbágy Béla. Már kölyök-bal­­szélső korában nagy játékosnak indult. Csak sajnálatos lábtörést­ akadályozta meg abban, hogy már hamarabb ne vegyék számításba az Újpest összeállításánál. Lendületes, gyors és remekül lő. 20 éves. Amint látjuk tehát, a fiatalok nagy része — hatan — az UTE első kölyökcsapatából nőtt fel oda, hogy most az NB-csapat tartalékja, vagy állandó tagja legyen. Tehát lehet mindenkinek érvényesülni, csak akarni kell. Horthy Istvánhoz, a MÁV elnökéhez fordul a magyar sport­­társadalom az utazási kedvezményes miatt A rendkívüli idők bekövetkezte óta a sportolók utazási kedvezményét le­állította a MÁV. Augusztus elsejére várták a kedvezmények újbóli enge­délyezését, de nagy meglepetésre ez nem következett be. Az Államvas­utak illetékes helyén úgy informálták az érdekelt szövetségeket, hogy az általános kedvezményt még nem ad­ja vissza a MÁV, de a kérvényeket egyenként fogja elbírálni, s ez az intézkedés rendkívül hátrá­nyos az egyetemes magyar sportra. Hiszen csak az MLSz 200—250 kér­vényt küldene be naponta és hol ma­radnak még a többi szövetségek? Az augusztus végén meginduló labda­rúgó Nemzeti Bajnokság üzeme tel­jes mértékben veszélyeztetve volna, ha az utazási kedvezményeket ad­dig általánosságban nem állítanák vissza. A sporttársadalom vezetősége — mint hivatalosan értesülünk —, most már közvetlenül Horthy Istvánhoz, a MÁV elnökéhez, a kiváló és meg­értő sportemberhez fordul segély­­váltásával. Az élő sport nem élhet az utazási kedvezmény nélkül. A ma­gyar labdarúgás új, megif­­odott, erős gyökereket eresztő Nemzeti Bajnok­sága került a legnagyobb veszélybe. Ezt megmenteni nemzeti fel­adat. A MÁV utazási kedvezményeinek ügyében most nagy munka indul, mert az idő a megoldást sürgeti. A magyar sporttársadalom utolsó bi­zalmát veti Horthy Istvánba, a ksi­­tűnő sportemberbe. A vidéki játékvezetők egyenjogúsítása Velé! (Ma kezdődik a JT első táborozása) Ma, szombaton reggel 9 órakor nyitja meg az MLSz miniszteri biz­tosa a JT országos tanfolyamát, amelybe az intézők és a játékosok is be fognak rövid időre kapcsolód­ni. Már érkeznek a vidéki játék­vezetők a tanfolyamra. 140, a vi­déki nemzeti bajnoki mérkőzé­sek vezetésére kiszemelt játék­vezető fogja megismerni a labdarú­gás főirányelveit és kapja meg a játékvezetéshez szükséges utasítá­sokat. Az MLSz elgondolása, a vidéki játékvezetők egyenjogúsítása, azok felemelése a fővárosi színvonalra. Ezzel akarja a vidék sokszor gya­korlatlan játékvezetőit kiszabadíta­ni az „elnyomatásból", ahol eddig sínylődtek. A 140 vidéki és legalább ugyan­annyi budapesti és környéki játék­vezető most kerül össze közös tan­folyamra először és most kerülnek a pályán kívül először szemtől­­szembe működésük két tényezőjé­vel: az intézővel és a játékossal. A tanfolyam résztvevői az ünne­pélyes megnyitás után testületileg vonulnak fel az országzászlóhoz és megkoszorúzzák azt. Utána kezdő­dik a táborozás és következnek az egyes előadások a következő sor­rendben: 10 órakor Ősz Sándor dr: A já­tékvezető magatartása általában. 11 órakor: Moldoványi Lajos: Játék­idő, kezdés, a labda játékban és játékon kívül, gól és eredmény. Testtel való játék. Lesállás. 12 óra­kor: Felkai Lajos: Komolytalan já­ték, ellenőrzés. Ezek az előadások mind az MLSz tanácstermében lesz­nek. A délutáni előadásokat a Népli­getben, a fővárosi diákstadionban tartják meg. Műsoruk a következő: 4 órakor Vághy Kálmán: Az intézd és a játékvezető munkája. 5 órakor: Rubint Lajos: Szabadrúgás, bün­tetőrúgás, partdobás, kapukirúgás, szögletrúgás. Vasárnap a fővárosi diákstadion­ba folytatják a táborozást.

Next