Sporthirlap, 1940. október (31. évfolyam, 77-85. szám)

1940-10-02 / 77. szám

t­ szom, nem lehet panasza másnak sem Drumb­a. Teljesen kielégített Pósa játéka is. Bátran, keményen harcolt s emellett jól is játszott. Pe­dig neki kellett a veszélyesebb szél­­­­sőre vigyáznia. Ezt a feladatát kitű­­­­nően el is végezte. Csak egészen kis hibák csúsztak ki nála. A két szélsőfedezetről ez a véle­ménye Dlménynek: — Lázárnak és Sárosi III.-nak ezúttal gyengébb napja volt. Csepe­len pedig nagyon ment nekik. Külö­nösen Lázár Opusainak. Most hal­ványabbak voltak. Főleg a szélsők­nek adott labdáikkal maradtak adó­sak. — Nagy általánosságban — mondja végül Élmény edző — ha voltak is zökkenők ezúttal a válo­gatott csapatban, azért egy kis ré­sze a balszerencsének is van abban, hogy gól nélkül végződött a mérkő­zés. ___—-----------­ 1940 ob­t 2 Nincs ?olya jegy a né­rmet—magyarral Holló Zoltán, a labdarúgó szövet­ség „pénzügyminisztere" a legna­gyobb gondban van most, a német­magyar előtt. Olyan érdeklődés mu­tatkozik a vasárnapi, nagy kettős esemény iránt, amilyent az emléke­zetes 0:6-os olasz-magyar óta nem volt. A jegyigénylés már a múlt hé­ten megindult és a szabadjegyek iránt valóságos ostromáradat fo­lyik. Holló tanácsos ezzel kapcso­latban is nyilatkozott: " A­z Országos Testnevelési Ta­nács a német-magyar labdarúgó és atlétikai mérkőzésre minden s­zabad- és úgynevezett közreműködő jegy kiadását megtiltotta. Olyan renge­tegbe kerül a kettős esemény, hogy az amúgyis kevés helyet nem lehet nemfizető nézőkkel lefoglaltatni. A mérkőzésen ugyanis a kerítésen be­lül egyetlen néző sem foglalhat he­lyet. Így az ü­d­őiúti pálya összbefo­gadó képessége csak 35.000. Ez pe­dig igazán kevés lesz vasárnapra. A ferencvárosi edző a „ferencvárosi"­­ válogatott csapatról A 0:0 arányban végződött ma­­­gyar-jugoszláv válogatott mérkőzé­sen nyolc ferencvárosi játékos sze­repelt a címeres mezben. Ez a mér­kőzés tehát egy kicsit olyan házi­ügy­fele is lehetne a zöld-fehérek­nél. Az utolsó bajnoki mérkőzése­ken ugyanis nagyon ment a Fradi­nak... Legutóbb Csepelen is hat gólt rúgtak a zöld-fehérek olyan véde­lemnek, amelynek valamennyi tagja volt már válogatott. És most vasárnap, mintha elvág­ták volna... Nem ment sehogy sem. Dimé­ny edzőt kérdeztük meg, hogy miben látta a sikertelenség okát. — A válogatott csapatot bírálni — mondta .Élmény edző — nem az én feladatom. Erre ott van a szö­vetségi kapitány. Hogy ferencvárosi szemmel nézve miben láttam az el­maradt gólok okát, megmondhatom. A csatársor balszárnya elfelejtette a gyors helycseréket. Bínta, szinte odaragadt a középes nyár helyére. Így nem is tudta térázni magáról kitartó kullancsát. Ha a helycserék most is úgy mentek volna, mint a legutóbbi bajnoki mérkőzéseken, nem lett volna­ semmi hiba elől sem­. A helycserékkel nagyobb lyukak tá­madtak volna az ellenfél védelmi so­rában , így lövésre is több alkalom nyílott volna. Azért lövés így is ment eleget a kapura, de azokat vagy balszerencse kísérte, vagy el­akadtak a labdák a nagyszerűen tö­mörülő jugoszláv védők lábán. Hangsúlyozom, hogy a válogatott csatársor balszárnyának, amely egyben a Ferencváros balszárnya is, ha nem zökken ki jól bevált rendszeréből, sikerült volna egy-két gólt rúgnia, akármilyen jó is volt a vendégek védelme. Nem is értem, mi volt vasárnap ezzel a hármassal. Polgárra és Pósára nincsen pa­nasza a Ferencváros edzőjének. — Polgár — mondja — szinte tö­kéletesen játszott. Oszlopa volt a csapatnak. Nagyszerűen helyezke­dett, mindenhol ott volt és taktiká­ból is egyesre vizsgázott. Azt hír G­IP­ORTÉ RIVRET -JELVÉNYT készít morzsányi I. IV., Váczi u. 36. Telefon: 182-217 A KISPEST CSAPATA ezen a héten csak erészen könnyű ed­zéseket fog tartani. Mivel a válogatott dsapotokban nyolc kispesti játékos van „elfoglalva", amatőrökkel forrják kiegé­szíteni a gárdát és barátságos mérkőzést fognak jál­zani — talán VK­F-ben. Ku­li­­nyi még az ágyat nyomja. Hidasi már lábbadozik és lehetséges, hogy jövő va­sárnap már játszani is fog. ■■■ T Perska Emil, a volt „horvát Sindelar“ szerint: a tudás alapján 2:0-ra kel­lett volna győznie a magyar csapatnak A régi „észközépcsatár“ csodálkozik a magyar játékosok elmaradottságán A horvát labdarúgás háború utáni fejlődése első fokon, az 1921—25-ös években a zágrábi Gradjanskinak már híres és nevezetes labdarúgó­csapata volt. Saját bőrükön tapasz­talhatták erejét az ottjárt közép­európai nagycsapatok, a Sparta, a Rapid, a Hungária és az Újpest is. Ebben a híres zágrábi csapatban ját­szott középcsatárt Perska Emil. Szőke, zilálthajú, tudományos, „ész­­futballt" játszott, valódi szellemi ve­zére volt csapatának. „Horvát Sinde­­lar“-nak nevezték őt Zágrábban. Olyan finomjátékú középcsatár volt,­­mint Pataki Mihály annak idején. Perska Emil most mint sportújság­­író működik a zágrábi újságoknál és jelen volt a vasárnapi mérkőzésen is. Az ő véleménye mindenesetre érde­kes, így beszélt: —­ Mindenről, amit láttam, csak az elragadtatás hangján tudok beszélni. Sok országot bejártam, voltam Ang­liában, Skóciában, Svédországban és játszottam Afrika forró homokján is. Láttam, és tapasztaltam egyet és mást a labdarúgásról és körülmé­nyeiről. őszintén megmondom, olyan szépet, mint itt Budapes­ten, az üllői­ úton, még sehol sem éltem végig. Az a rend a lelátón, nyugatom a be­ás kijáratoknál, fegyelem a pályán a játékosok között és főleg a játék alatt, a katonazenekar pompás já­téka, szép felvonulása, szórit a lab­darúgásnak minden „fűszerszáma" is megragadott. Lehet, hogy kicsiny valami, amit említek, de például a katona­zenekar egészen a nagy nem­­zetközi versenyek, az olimpiák em­lékét keltette fel bennem. Azután a pálya talaja minden dicsére­tet megérdemel. Nem is hiszik, nem is tudják sokan, mit jelent labdarúgónak ilyen remek gyepen játszani, milyen előnyt! Ép­pen a mérkőzés után mondotta ne­kem Djanics: „Nem is tudják a ma­gyarok, milyen kincs a füves pá­lya. Mi Zágrábban már azért is örülünk a budapesti játék­n­ak, mert itt olyan remek gyeppályák várnak reánk." Szóval a külsőségekben — folytatta Perska — egyes osztály­zatot érdemel a mérkőzés és Buda­­pest, de főleg a magyar közönség. — Beszéljen valamit — kértük Perskát — a belsőségekről, a já­tékról, annak tartalmáról! — Mindenekelőtt kijelentem, hogy a döntetlen eredmény ellenére is a magyar csapat labdarúgó­tudása még mindig magasan a miénk fölött áll. A labdakezelés, a technika és a já­téktudás alapján 2:0-ás magyar győzelem lett volna az igazságos eredmény... De hát hol az igazság a futballban? A magyar csatárok ezúttal gólképtelenek voltak, bár igen sok helyeztet teremtettek a ju­goszláv kapu előtt. Talán úgy mon­danám helyesen: ha a mi csatársorunknak lett volna annyi és olyan helyzete, mint amilyen és amennyi a ma­gyar csatársornak támadt a ju­goszláv kapu előtt, akkor leg­alább kettőt be is tettünk volna azokból. Nyolc lépésről nem tudtak gólba lőni a magyar csatárok. Igaz, hogy ebben része van a mi egészen kivé­telesen nagy játékot nyújtott védel­münknek is. Ennek ellenére tetszett nekem a magyar csatár­sorból Finta és Gyetvai játéka. Finta nagyon küzdött és hogy ő nem lőtt gólt, azon kevésbé csodál­kozom, mint azon, hogy az össze­kötői olyan biztos helyzetekben hi­báztak. Finta ugyanis egyszer sem lehetett nyugodtan, mert nagyon fogták. — Mi a véleménye a modern já­tékról, az angol rendszerről? — kérdeztük Perskát. Elmondtuk neki röviden a Budapesten dúlő rendszer­háborút, egyes játékosok felfogását és ellenállását a magyar rendszer­­harcban. Perska, csodálkozva mon­dotta: — Én a régi, „szép" labdarúgás­ban voltam — állítólag — egészen jó középcsatár. Én még hátulról irányítottam a csatársorom és nem lógott rajtam kullancs. Ma már én a régi játékommal nem játszhatnék a modern rend­szerben és mégis vallom, hogy az angol rendszer (a jugoszlá­­vok általában „dubl­a szisztém"­­nek nevezik) az egyetlen helyes labdarúgó-rendszer. Ez a ma, a jövő labdarúgásának útja. Szerintem szebb is­, jobb is, mint az a rendszer, amit mi ját­szottunk. Nálunk, Jugoszláviában a magyarokkal ellentétben éppen a játékosok hozták be ezt a rendszert. Csodálkozom a magyar játékosokon, Árpádfy Jenő. OSZTÁLYOZÓKÖNYVÜNK Budapesten Polgár, Pósa és Lechner Belgrádban Mrkusics és Brodcsics játszott 1-est­e MAGYAROR­SZÁG—JUGOSZLÁVIA 30:80 (Az őszi idényben vasárnap ját­szotta első válogatott mérkőzését a a magyar labdarúgócsapat.) Magyarország—Jugoszlávia 0:0. Üllő­i­ út, 20.000 néző. Vezette: Bera­­nell (Németország). A mérkőzést a Duna Kupáért játszották. Nagy bizakodástól várta ezt a mérkőzést a magyar sporttársada­lom. Általános megelégedés fogadta a Ferencvárosra felépített magyar csapat összeállítását. A hangulat olyan volt, hogy 4—5 góllal legyőz­zük a múlt vasárnap saját pályáján vereséget szenvedő jugoszláv válo­gatottat. Ami azonban sikerült a jól-rosszul összeállított román válo­gatottnak, nem sikerült nekünk. Ildehaza! A „vereséggel felérő" dön­­­tetlen miatt egyedül a magyar belső hármas a hibás. Közvetlen védelmünk — Pákozdi bizonytalankodásaitól eltekintve —­ pompásan látszott. A két fedezet sokat futkosott, de sokszor cél nél­kül, amellett könnyelmüsködött is. Sárost III például állandóan Lázár nyak­án lógott (ahelyett, hogy Vuja­­dinovicsot fogta volna), Lázár is el-elhanyagolta az összekötőjét. Mindez nem lett volna végzetes hiba, ha a belső hármas nem játszik olyan szörnyen rosszul. Ismét be­bizonyosodott, hogy kemény, harcos védők el­len egyik belső csatár sem tud játszani. Különösen kínos volt Sárost­ér las­súsága és puhasága. Finta még mindig nem tud fejelni s ez Kisze­­lynek sem kenyere. (Hej, ha egy jól fejelő belső csatárunk lett volna!) A magyar csapat a mérkőzés legnagyobb részét végigtámadta, de tehetetlen belső csatárain elvérez­tek a legsikeresebbnek ígérkező gólszerzési lehetőségek is. A jugoszláv csapat lelkesen küz­dött, főleg a védelem. Néha azonban átlépték a sportszerűség határát és ezzel bizony sokat rontottak játékuk értékén. A mezőny legjobbja Polgár volt, de ragyogóan játszott Pósa, Lechner és Glaser is. Rajtuk kívül még Bol­dizsár, Gyetvai, Bozkovics, Jazbin­­sek és Dubac érdemel dicséretet a két csapatból Magyarország: Boldizsár 2,­­­á­­koztfi 3, ÉósiL­l. Lázár 3,­ Polgár Sárosi 1113. KincsesLI. Sárosi.Az-II. r Unta J. Kijjjjfly 4 cL.-gn:Ki 3 — 30. Jugoszlávia: Glaser 2, Brozovics 2, Dubac 2, Djanics 3, Jazbinsek 2, Lechner 1, Czimmermancsics 8, Vujadinovics 4, Lesták 4, Bozsovics 2, Welker 5 — 30. JUGOSZLÁV B)—MAGYAR B) 26:8­ 3 A két ország B) válogatott csa­pata Belgrádban játszott. Itt három­gólos vereséget szenvedtünk... Jugoszláv B) válogatott—Magyar B) válogatott 3:0 (1:0). Belgrád, 10.000 néző. Vezette: Csumpaloff (Bulgária). Gólszerző: Csabrics, Szavics, Szavics. Megérdemelt, de túlzott arányú vereség. A jugoszláv csapat három­gólos győzelmében része van a já­tékvezetőnek is, aki egy teljesen sza­bályos gólunkat nem adott meg. A magyar csapat igyekezett, de a csa­társor lassan és körülményesen ját­szott. Jugoszlávia: Mrkusics 1, Sztoil­­kovics 2, Pozsega 5, Atanaszkovics 2, Brodcsics 1, Csirics 2, Szavics 2, Petroeis 3, Csabrics 2, Gyujics 2, Sterbov 4 — 26. Magyarország: Tóth I 3, Olajkár I 3, Kispéter 2, Pázmándy 2, Tóth II 3, Dudás 4, Ádám 4, Sütő 3, Zsen­­gellér 4, Tihanyi II 2, Tóth III 3 — 33. lilmes' beszél a magyar csatárok 'hibáiról,­­ a jugoszláv védelemről és a mérkőzés kritikus perceiről A jugoszláv válogatott egyik leg­­j­obb embere kétségtelenül Glaser v­olt. Pompásan védett, különösen a l­evegőben volt nagy úr a magyar satárok­kal szemben. Sajnos, lapos agy félmagas lövést alig küldtek Lapura a magyar csatárok s így gazi képességeit nem volt alkalma eljes mértékben megmutatni. A mérkőzés utáni díszvacsorán Glaser mellett ültünk és természetesen a mérkőzésről beszélgettünk. Glaser Ferenc hatalmas termetű, k­ivágású fiatalember. Mint mondja, o­któber közepén lesz 26 éves. Fog- 1 .Ikozása: tisztviselő. Villogó fehér f­ogai között két aranyfog díszeleg. S­­érdő tekintetünkre mosolyogva­­­ondja: — Évekkel ezelőtt egy bajnoki mérkőzésen rugást kaptam az ar­comra. Egy kivetődésnél történt, a­­natár nem is tehet róla. Nekem kel­lett volna jobban vigyáznom. Azóta van ez a két arany fogam... A mérkőzésről kérdezzük a ka­pust. — Egészen jó mérkőzés lett vol­na, ha mindkét csapatban jobban játszanak a csatársorok, így is vál­tozatos, érdekes mérkőzést vívtunk. Glaser aztán a magyar játékosok­ról beszél. Szerinte kiválóan játszott Sárosi 111. — Polgárnak nem volt túlságosan nehéz dolga — mondja. (Nono! A szerk.) — Sárosi III sokkal többet dolgozott. A magyar védelem álta­lában jól játszott. A Csatársorban már nagy hibák voltak. A két szélső veszélyesebb lehetett volna, ha a belsők elég labdát adnak nekik. Az elején az volt az érzésem, hogy a magyar belsőcsatároknak határta­­lan balszer­encséjü­k van, később azonban kiderült, hogy nemcsak, a fa szeretésével volt baj, hamm­a erő- és fejelőtudománnyal is. Glaser rágyújt, azután így foly­tatja: — Bizony, nem tettek igazán pró­bára a magyar csatárok. Veszélyes helyzeteket jóformán csak Gyetvai teremtett a kapum előtt. Ő pompá­san játszott és ivett labdáiért na­gyon sok­szor kellett felmennem, a levegőbe. Ott meg könnyű dolgom volt a gyengén fejelő belső csatárok­kal szemben. Kérdjük Glasert, hogy hallott-e már valamit Palatínusról, a Törek­vés kitűnő középcsatáráról. — Megvallom őszintén — feleli — hogy inkább csak ma este hallottam sűrűbben emlegetni a nevét. Buda­pesti barátaim közül többen is azt mondták, hogy ha Palatínus lett volna a középcsatár, nemigen úsztam volna meg két-három gól nélkül. Főleg fejelőtudományát dicsérték előttem. Ezek után most már ma­gam is kiváncsi vagyok Palatínusra. Nem tudom, összekerülhetünk-e egyszer?... Mondjuk a kapusnak, hogy a ju­goszláv védők játéka nem aratott osztatlan tetszést a nézők körében. Jól játszottak, de sokszor szabály­talankodtak. — Pedig igazán nem durvák a mi védőjátékosaink — védi a társait a népszerű Franz. — Keményen ját­szanak, az bizonyos. Az is lehet, hogy a nagy harc hevében egy-két dános is kicsúszott. Finta és Sárosi dr azonban olyan puhán játszott, hogy csak hozzájuk kellett érni és máris elestek. Boldizsárról, a magyar kapusról nagy véleménnyel van Glaser. — Most nem volt sok dolga, de láttam tavaly Belgrádban, a 2:0-ás magyar győzelemnél. Szenzációsan védett. Úgy hiszem, az utóbbi évek­ben nem is volt ilyen klassziskapusa a magyar válogatottnak. A mérkőzés nagy helyzeteiről így vélekedik: — Már az első félidőben nagy helyzetei voltak a magyar csatárok­nak, főleg Fintának. A szünet után pedig egymást követték a kritikus pillanatok. Sárosi és Finta egy-egy nagy, helyzete után Kiszely olyan gólhelyzetben volt, hogy már arra gondoltam: „no, hiába játszottunk jól ötnegyedóráig, mégis kikaptunk." Nem is tudom, Kiszely hogy tudta mellé lőni a labdát. Alaposan felsza­badította a kapunkat... Gláser ezzel már búcsúzik is. Megy aludni. Hja, a válogatott mér­kőzések utáni „szürke" bajnoki mérkőzésekre is pihenten, frissen kell kiállnia minden játékosnak... A TÖEEKVI SRF­ N élesedettek a csapat érsekújvári játé­kával . — Zádar igen jól mozgott, — mondta Tasnády József intéző. — Egy kicsit még Miénk, de hamarosan se fog erről szokni. Zörgő ráüzött egy félidőt, de még 2 ii is nagyon bátortalanul mozgott. Még egy darabig pihennie kell. Az Újpest is halad a korral... (Ext Ígéri Takács elíző) Újpesten még most sem felejtet-­­ték el az Elektromostól elszenve­dett nagygólarányú vereséget. A 0:4 még most is fájó sebként égeti az újpesti szíveket. A soron követ­kező bajnoki mérkőzést nem is vár­ják a szurkolók olyan bizakodással, mint az eddigieket. Takács Géza, a csapat edzője azonban nyugodtan várja a bajnoki küzdelem folytatását. — Sokat, nagyon sokat tanultunk a legutóbbi vereségen — mondja. — Észrevettük a hibákat és mi sem fogjuk a fejünket a homokba dugni, hanem haladni akarunk a korral. Éppen ezért a jövőben mi is rend­szerben fogunk játszani. Már vasár­­na­p, a Kispest elleni mérkőzésen egészen jól játszotta a társaság a háromhátvédes rendszert. Pedig na­gyon tartalékosak voltunk. — Az újpesti hátvédek hajlandók kiállni a szélsőre? — kérdezzük. _ Persze, hogy hajlandók. Nem mondom, Futónak hosszasan kellett magyaráznom erről a dologról, de vég­ül sikerült meggyőznöm őt is. Balogh 11-vel és a többiekkel már hamarabb megértettem, hogy ma­gunknak használunk, ha rendszer­ben játszunk. Én úgy gondolom, fog is menni a játék az új rendszer­ben. A válogatott mérkőzésen újból meggyőződtem arról, hogy a három­­hátvédés rendszer nem ismer szaba­don száguldozó, fedezetlenül hagyott csatárt. Ehhez már csak az kell, hogy csatáraink játékát gyorsítsuk, változatossá, élénkké tegyük. Nagy­marosi ■ és Balogh II személyében két igazán kiváló támadó szélső­­fedezetünk van, tehát a csatársor és a védelem között meglesz a késő­ összeköttetés. Megkérdjük, hogy lesz-e valami­­lyen változás a csapatban. — Erről egyelőre még nem be­szélhetek — válaszol „Mari néni". — Majd a jövő hét elején már töb­bet mondhatok. Egy-két változás minden bizonnyal lesz... Miért nem talál magyar edzőt Belgrád? Lenk­ey Imre mondotta el a szö­­vetségben belgrádi emlékeinek „ki­csomagolása" közben: — Tárgyaltam, beszélgettem a belgrádi labdarúgás vezetőivel, főleg Popovics Kikával, ő régi, válogatott játékos volt. Úgy érti a labdarúgás minden csínját-binját, ahogyan csak egy szakértő, volt aktív játékos és a labdarúgás szerelmese értheti. Arról beszéltünk többek között, hogy miért nincs most magyar edző Belgrádban. Popovics Kika így válaszolt: „Már régen keresünk megfelelő magyar edzőt ide Belgrádba, de nem talá­lunk." Megemlítettem neki néhány európahírű volt válogatottunk ne­vét. Popovics azonban elhárítóan intett: „Nem, nekünk azok nem fe­lelnek meg, mert a régi, tologatós magyar labdarúgást tanítják. Ne­künk olyan edző nem kell. Nekünk nem azért van szükségünk edzőre, hogy toppolásra és labdatechnikára tanítsa játékosainkat. Nekünk azért kell az edző, hogy a modern labda­rúgást, a modern angol rendszer („dubl-W-sziszt­ém“ — mondja állandóan Popovics) titkait és fogá­sait tanítsa meg fiainknak. Ők nem akarják maguk sem a régi tologa­tás labdarúgóit játszani és egy ma­gyar edzőt, már el is kellett emiatt küldenünk." Lenkey Ica szavai mély benyo­mást keltettek a szövetségben és bi­zonyára a kellő meggondolással fo­gadják majd játékosaink is. Lenkey elmondta még, hogy Berkessy Emil neve felmerült Belgrádban, de ő fel­világosította a jugoszláv vezetőket, hogy Berkessy jelenleg a magyar szövetség szolgálatában áll. A BLASz pénteken délután a SzAC- pályán edzést tart ifjúsági játékosok ré­­szére. Az edzésen az SzFC, Filtex, Sze­­ré­ezet­elep és a SzAC játékosai vesznek ré­szt. A Kolonyfilffy újonccsapatát törölték a bajnokságból. A Ganz­ KTC elmaradt ifjúsági műtor­kózóst december 1-én játszák le.

Next