Sporthirlap, 1940. október (31. évfolyam, 77-85. szám)
1940-10-02 / 77. szám
t szom, nem lehet panasza másnak sem Drumba. Teljesen kielégített Pósa játéka is. Bátran, keményen harcolt s emellett jól is játszott. Pedig neki kellett a veszélyesebb szélsőre vigyáznia. Ezt a feladatát kitűnően el is végezte. Csak egészen kis hibák csúsztak ki nála. A két szélsőfedezetről ez a véleménye Dlménynek: — Lázárnak és Sárosi III.-nak ezúttal gyengébb napja volt. Csepelen pedig nagyon ment nekik. Különösen Lázár Opusainak. Most halványabbak voltak. Főleg a szélsőknek adott labdáikkal maradtak adósak. — Nagy általánosságban — mondja végül Élmény edző — ha voltak is zökkenők ezúttal a válogatott csapatban, azért egy kis része a balszerencsének is van abban, hogy gól nélkül végződött a mérkőzés. ___—----------- 1940 obt 2 Nincs ?olya jegy a nérmet—magyarral Holló Zoltán, a labdarúgó szövetség „pénzügyminisztere" a legnagyobb gondban van most, a németmagyar előtt. Olyan érdeklődés mutatkozik a vasárnapi, nagy kettős esemény iránt, amilyent az emlékezetes 0:6-os olasz-magyar óta nem volt. A jegyigénylés már a múlt héten megindult és a szabadjegyek iránt valóságos ostromáradat folyik. Holló tanácsos ezzel kapcsolatban is nyilatkozott: " Az Országos Testnevelési Tanács a német-magyar labdarúgó és atlétikai mérkőzésre minden szabad- és úgynevezett közreműködő jegy kiadását megtiltotta. Olyan rengetegbe kerül a kettős esemény, hogy az amúgyis kevés helyet nem lehet nemfizető nézőkkel lefoglaltatni. A mérkőzésen ugyanis a kerítésen belül egyetlen néző sem foglalhat helyet. Így az üdőiúti pálya összbefogadó képessége csak 35.000. Ez pedig igazán kevés lesz vasárnapra. A ferencvárosi edző a „ferencvárosi" válogatott csapatról A 0:0 arányban végződött magyar-jugoszláv válogatott mérkőzésen nyolc ferencvárosi játékos szerepelt a címeres mezben. Ez a mérkőzés tehát egy kicsit olyan háziügyfele is lehetne a zöld-fehéreknél. Az utolsó bajnoki mérkőzéseken ugyanis nagyon ment a Fradinak... Legutóbb Csepelen is hat gólt rúgtak a zöld-fehérek olyan védelemnek, amelynek valamennyi tagja volt már válogatott. És most vasárnap, mintha elvágták volna... Nem ment sehogy sem. Dimény edzőt kérdeztük meg, hogy miben látta a sikertelenség okát. — A válogatott csapatot bírálni — mondta .Élmény edző — nem az én feladatom. Erre ott van a szövetségi kapitány. Hogy ferencvárosi szemmel nézve miben láttam az elmaradt gólok okát, megmondhatom. A csatársor balszárnya elfelejtette a gyors helycseréket. Bínta, szinte odaragadt a középes nyár helyére. Így nem is tudta térázni magáról kitartó kullancsát. Ha a helycserék most is úgy mentek volna, mint a legutóbbi bajnoki mérkőzéseken, nem lett volna semmi hiba elől sem. A helycserékkel nagyobb lyukak támadtak volna az ellenfél védelmi sorában , így lövésre is több alkalom nyílott volna. Azért lövés így is ment eleget a kapura, de azokat vagy balszerencse kísérte, vagy elakadtak a labdák a nagyszerűen tömörülő jugoszláv védők lábán. Hangsúlyozom, hogy a válogatott csatársor balszárnyának, amely egyben a Ferencváros balszárnya is, ha nem zökken ki jól bevált rendszeréből, sikerült volna egy-két gólt rúgnia, akármilyen jó is volt a vendégek védelme. Nem is értem, mi volt vasárnap ezzel a hármassal. Polgárra és Pósára nincsen panasza a Ferencváros edzőjének. — Polgár — mondja — szinte tökéletesen játszott. Oszlopa volt a csapatnak. Nagyszerűen helyezkedett, mindenhol ott volt és taktikából is egyesre vizsgázott. Azt hír GIPORTÉ RIVRET -JELVÉNYT készít morzsányi I. IV., Váczi u. 36. Telefon: 182-217 A KISPEST CSAPATA ezen a héten csak erészen könnyű edzéseket fog tartani. Mivel a válogatott dsapotokban nyolc kispesti játékos van „elfoglalva", amatőrökkel forrják kiegészíteni a gárdát és barátságos mérkőzést fognak jálzani — talán VKF-ben. Kulinyi még az ágyat nyomja. Hidasi már lábbadozik és lehetséges, hogy jövő vasárnap már játszani is fog. ■■■ T Perska Emil, a volt „horvát Sindelar“ szerint: a tudás alapján 2:0-ra kellett volna győznie a magyar csapatnak A régi „észközépcsatár“ csodálkozik a magyar játékosok elmaradottságán A horvát labdarúgás háború utáni fejlődése első fokon, az 1921—25-ös években a zágrábi Gradjanskinak már híres és nevezetes labdarúgócsapata volt. Saját bőrükön tapasztalhatták erejét az ottjárt középeurópai nagycsapatok, a Sparta, a Rapid, a Hungária és az Újpest is. Ebben a híres zágrábi csapatban játszott középcsatárt Perska Emil. Szőke, zilálthajú, tudományos, „észfutballt" játszott, valódi szellemi vezére volt csapatának. „Horvát Sindelar“-nak nevezték őt Zágrábban. Olyan finomjátékú középcsatár volt,mint Pataki Mihály annak idején. Perska Emil most mint sportújságíró működik a zágrábi újságoknál és jelen volt a vasárnapi mérkőzésen is. Az ő véleménye mindenesetre érdekes, így beszélt: — Mindenről, amit láttam, csak az elragadtatás hangján tudok beszélni. Sok országot bejártam, voltam Angliában, Skóciában, Svédországban és játszottam Afrika forró homokján is. Láttam, és tapasztaltam egyet és mást a labdarúgásról és körülményeiről. őszintén megmondom, olyan szépet, mint itt Budapesten, az üllői úton, még sehol sem éltem végig. Az a rend a lelátón, nyugatom a beás kijáratoknál, fegyelem a pályán a játékosok között és főleg a játék alatt, a katonazenekar pompás játéka, szép felvonulása, szórit a labdarúgásnak minden „fűszerszáma" is megragadott. Lehet, hogy kicsiny valami, amit említek, de például a katonazenekar egészen a nagy nemzetközi versenyek, az olimpiák emlékét keltette fel bennem. Azután a pálya talaja minden dicséretet megérdemel. Nem is hiszik, nem is tudják sokan, mit jelent labdarúgónak ilyen remek gyepen játszani, milyen előnyt! Éppen a mérkőzés után mondotta nekem Djanics: „Nem is tudják a magyarok, milyen kincs a füves pálya. Mi Zágrábban már azért is örülünk a budapesti játéknak, mert itt olyan remek gyeppályák várnak reánk." Szóval a külsőségekben — folytatta Perska — egyes osztályzatot érdemel a mérkőzés és Budapest, de főleg a magyar közönség. — Beszéljen valamit — kértük Perskát — a belsőségekről, a játékról, annak tartalmáról! — Mindenekelőtt kijelentem, hogy a döntetlen eredmény ellenére is a magyar csapat labdarúgótudása még mindig magasan a miénk fölött áll. A labdakezelés, a technika és a játéktudás alapján 2:0-ás magyar győzelem lett volna az igazságos eredmény... De hát hol az igazság a futballban? A magyar csatárok ezúttal gólképtelenek voltak, bár igen sok helyeztet teremtettek a jugoszláv kapu előtt. Talán úgy mondanám helyesen: ha a mi csatársorunknak lett volna annyi és olyan helyzete, mint amilyen és amennyi a magyar csatársornak támadt a jugoszláv kapu előtt, akkor legalább kettőt be is tettünk volna azokból. Nyolc lépésről nem tudtak gólba lőni a magyar csatárok. Igaz, hogy ebben része van a mi egészen kivételesen nagy játékot nyújtott védelmünknek is. Ennek ellenére tetszett nekem a magyar csatársorból Finta és Gyetvai játéka. Finta nagyon küzdött és hogy ő nem lőtt gólt, azon kevésbé csodálkozom, mint azon, hogy az összekötői olyan biztos helyzetekben hibáztak. Finta ugyanis egyszer sem lehetett nyugodtan, mert nagyon fogták. — Mi a véleménye a modern játékról, az angol rendszerről? — kérdeztük Perskát. Elmondtuk neki röviden a Budapesten dúlő rendszerháborút, egyes játékosok felfogását és ellenállását a magyar rendszerharcban. Perska, csodálkozva mondotta: — Én a régi, „szép" labdarúgásban voltam — állítólag — egészen jó középcsatár. Én még hátulról irányítottam a csatársorom és nem lógott rajtam kullancs. Ma már én a régi játékommal nem játszhatnék a modern rendszerben és mégis vallom, hogy az angol rendszer (a jugoszlávok általában „dubla szisztém"nek nevezik) az egyetlen helyes labdarúgó-rendszer. Ez a ma, a jövő labdarúgásának útja. Szerintem szebb is, jobb is, mint az a rendszer, amit mi játszottunk. Nálunk, Jugoszláviában a magyarokkal ellentétben éppen a játékosok hozták be ezt a rendszert. Csodálkozom a magyar játékosokon, Árpádfy Jenő. OSZTÁLYOZÓKÖNYVÜNK Budapesten Polgár, Pósa és Lechner Belgrádban Mrkusics és Brodcsics játszott 1-este MAGYARORSZÁG—JUGOSZLÁVIA 30:80 (Az őszi idényben vasárnap játszotta első válogatott mérkőzését a a magyar labdarúgócsapat.) Magyarország—Jugoszlávia 0:0. Üllői út, 20.000 néző. Vezette: Beranell (Németország). A mérkőzést a Duna Kupáért játszották. Nagy bizakodástól várta ezt a mérkőzést a magyar sporttársadalom. Általános megelégedés fogadta a Ferencvárosra felépített magyar csapat összeállítását. A hangulat olyan volt, hogy 4—5 góllal legyőzzük a múlt vasárnap saját pályáján vereséget szenvedő jugoszláv válogatottat. Ami azonban sikerült a jól-rosszul összeállított román válogatottnak, nem sikerült nekünk. Ildehaza! A „vereséggel felérő" döntetlen miatt egyedül a magyar belső hármas a hibás. Közvetlen védelmünk — Pákozdi bizonytalankodásaitól eltekintve — pompásan látszott. A két fedezet sokat futkosott, de sokszor cél nélkül, amellett könnyelmüsködött is. Sárost III például állandóan Lázár nyakán lógott (ahelyett, hogy Vujadinovicsot fogta volna), Lázár is el-elhanyagolta az összekötőjét. Mindez nem lett volna végzetes hiba, ha a belső hármas nem játszik olyan szörnyen rosszul. Ismét bebizonyosodott, hogy kemény, harcos védők ellen egyik belső csatár sem tud játszani. Különösen kínos volt Sárostér lassúsága és puhasága. Finta még mindig nem tud fejelni s ez Kiszelynek sem kenyere. (Hej, ha egy jól fejelő belső csatárunk lett volna!) A magyar csapat a mérkőzés legnagyobb részét végigtámadta, de tehetetlen belső csatárain elvéreztek a legsikeresebbnek ígérkező gólszerzési lehetőségek is. A jugoszláv csapat lelkesen küzdött, főleg a védelem. Néha azonban átlépték a sportszerűség határát és ezzel bizony sokat rontottak játékuk értékén. A mezőny legjobbja Polgár volt, de ragyogóan játszott Pósa, Lechner és Glaser is. Rajtuk kívül még Boldizsár, Gyetvai, Bozkovics, Jazbinsek és Dubac érdemel dicséretet a két csapatból Magyarország: Boldizsár 2,ákoztfi 3, ÉósiLl. Lázár 3, Polgár Sárosi 1113. KincsesLI. Sárosi.Az-II. r Unta J. Kijjjjfly 4 cL.-gn:Ki 3 — 30. Jugoszlávia: Glaser 2, Brozovics 2, Dubac 2, Djanics 3, Jazbinsek 2, Lechner 1, Czimmermancsics 8, Vujadinovics 4, Lesták 4, Bozsovics 2, Welker 5 — 30. JUGOSZLÁV B)—MAGYAR B) 26:8 3 A két ország B) válogatott csapata Belgrádban játszott. Itt háromgólos vereséget szenvedtünk... Jugoszláv B) válogatott—Magyar B) válogatott 3:0 (1:0). Belgrád, 10.000 néző. Vezette: Csumpaloff (Bulgária). Gólszerző: Csabrics, Szavics, Szavics. Megérdemelt, de túlzott arányú vereség. A jugoszláv csapat háromgólos győzelmében része van a játékvezetőnek is, aki egy teljesen szabályos gólunkat nem adott meg. A magyar csapat igyekezett, de a csatársor lassan és körülményesen játszott. Jugoszlávia: Mrkusics 1, Sztoilkovics 2, Pozsega 5, Atanaszkovics 2, Brodcsics 1, Csirics 2, Szavics 2, Petroeis 3, Csabrics 2, Gyujics 2, Sterbov 4 — 26. Magyarország: Tóth I 3, Olajkár I 3, Kispéter 2, Pázmándy 2, Tóth II 3, Dudás 4, Ádám 4, Sütő 3, Zsengellér 4, Tihanyi II 2, Tóth III 3 — 33. lilmes' beszél a magyar csatárok 'hibáiról, a jugoszláv védelemről és a mérkőzés kritikus perceiről A jugoszláv válogatott egyik legjobb embere kétségtelenül Glaser volt. Pompásan védett, különösen a levegőben volt nagy úr a magyar satárokkal szemben. Sajnos, lapos agy félmagas lövést alig küldtek Lapura a magyar csatárok s így gazi képességeit nem volt alkalma eljes mértékben megmutatni. A mérkőzés utáni díszvacsorán Glaser mellett ültünk és természetesen a mérkőzésről beszélgettünk. Glaser Ferenc hatalmas termetű, kivágású fiatalember. Mint mondja, október közepén lesz 26 éves. Fog- 1 .Ikozása: tisztviselő. Villogó fehér fogai között két aranyfog díszeleg. Sérdő tekintetünkre mosolyogvaondja: — Évekkel ezelőtt egy bajnoki mérkőzésen rugást kaptam az arcomra. Egy kivetődésnél történt, anatár nem is tehet róla. Nekem kellett volna jobban vigyáznom. Azóta van ez a két arany fogam... A mérkőzésről kérdezzük a kapust. — Egészen jó mérkőzés lett volna, ha mindkét csapatban jobban játszanak a csatársorok, így is változatos, érdekes mérkőzést vívtunk. Glaser aztán a magyar játékosokról beszél. Szerinte kiválóan játszott Sárosi 111. — Polgárnak nem volt túlságosan nehéz dolga — mondja. (Nono! A szerk.) — Sárosi III sokkal többet dolgozott. A magyar védelem általában jól játszott. A Csatársorban már nagy hibák voltak. A két szélső veszélyesebb lehetett volna, ha a belsők elég labdát adnak nekik. Az elején az volt az érzésem, hogy a magyar belsőcsatároknak határtalan balszerencséjük van, később azonban kiderült, hogy nemcsak, a fa szeretésével volt baj, hamma erő- és fejelőtudománnyal is. Glaser rágyújt, azután így folytatja: — Bizony, nem tettek igazán próbára a magyar csatárok. Veszélyes helyzeteket jóformán csak Gyetvai teremtett a kapum előtt. Ő pompásan játszott és ivett labdáiért nagyon sokszor kellett felmennem, a levegőbe. Ott meg könnyű dolgom volt a gyengén fejelő belső csatárokkal szemben. Kérdjük Glasert, hogy hallott-e már valamit Palatínusról, a Törekvés kitűnő középcsatáráról. — Megvallom őszintén — feleli — hogy inkább csak ma este hallottam sűrűbben emlegetni a nevét. Budapesti barátaim közül többen is azt mondták, hogy ha Palatínus lett volna a középcsatár, nemigen úsztam volna meg két-három gól nélkül. Főleg fejelőtudományát dicsérték előttem. Ezek után most már magam is kiváncsi vagyok Palatínusra. Nem tudom, összekerülhetünk-e egyszer?... Mondjuk a kapusnak, hogy a jugoszláv védők játéka nem aratott osztatlan tetszést a nézők körében. Jól játszottak, de sokszor szabálytalankodtak. — Pedig igazán nem durvák a mi védőjátékosaink — védi a társait a népszerű Franz. — Keményen játszanak, az bizonyos. Az is lehet, hogy a nagy harc hevében egy-két dános is kicsúszott. Finta és Sárosi dr azonban olyan puhán játszott, hogy csak hozzájuk kellett érni és máris elestek. Boldizsárról, a magyar kapusról nagy véleménnyel van Glaser. — Most nem volt sok dolga, de láttam tavaly Belgrádban, a 2:0-ás magyar győzelemnél. Szenzációsan védett. Úgy hiszem, az utóbbi években nem is volt ilyen klassziskapusa a magyar válogatottnak. A mérkőzés nagy helyzeteiről így vélekedik: — Már az első félidőben nagy helyzetei voltak a magyar csatároknak, főleg Fintának. A szünet után pedig egymást követték a kritikus pillanatok. Sárosi és Finta egy-egy nagy, helyzete után Kiszely olyan gólhelyzetben volt, hogy már arra gondoltam: „no, hiába játszottunk jól ötnegyedóráig, mégis kikaptunk." Nem is tudom, Kiszely hogy tudta mellé lőni a labdát. Alaposan felszabadította a kapunkat... Gláser ezzel már búcsúzik is. Megy aludni. Hja, a válogatott mérkőzések utáni „szürke" bajnoki mérkőzésekre is pihenten, frissen kell kiállnia minden játékosnak... A TÖEEKVI SRF N élesedettek a csapat érsekújvári játékával . — Zádar igen jól mozgott, — mondta Tasnády József intéző. — Egy kicsit még Miénk, de hamarosan se fog erről szokni. Zörgő ráüzött egy félidőt, de még 2 ii is nagyon bátortalanul mozgott. Még egy darabig pihennie kell. Az Újpest is halad a korral... (Ext Ígéri Takács elíző) Újpesten még most sem felejtet-ték el az Elektromostól elszenvedett nagygólarányú vereséget. A 0:4 még most is fájó sebként égeti az újpesti szíveket. A soron következő bajnoki mérkőzést nem is várják a szurkolók olyan bizakodással, mint az eddigieket. Takács Géza, a csapat edzője azonban nyugodtan várja a bajnoki küzdelem folytatását. — Sokat, nagyon sokat tanultunk a legutóbbi vereségen — mondja. — Észrevettük a hibákat és mi sem fogjuk a fejünket a homokba dugni, hanem haladni akarunk a korral. Éppen ezért a jövőben mi is rendszerben fogunk játszani. Már vasárnap, a Kispest elleni mérkőzésen egészen jól játszotta a társaság a háromhátvédes rendszert. Pedig nagyon tartalékosak voltunk. — Az újpesti hátvédek hajlandók kiállni a szélsőre? — kérdezzük. _ Persze, hogy hajlandók. Nem mondom, Futónak hosszasan kellett magyaráznom erről a dologról, de végül sikerült meggyőznöm őt is. Balogh 11-vel és a többiekkel már hamarabb megértettem, hogy magunknak használunk, ha rendszerben játszunk. Én úgy gondolom, fog is menni a játék az új rendszerben. A válogatott mérkőzésen újból meggyőződtem arról, hogy a háromhátvédés rendszer nem ismer szabadon száguldozó, fedezetlenül hagyott csatárt. Ehhez már csak az kell, hogy csatáraink játékát gyorsítsuk, változatossá, élénkké tegyük. Nagymarosi ■ és Balogh II személyében két igazán kiváló támadó szélsőfedezetünk van, tehát a csatársor és a védelem között meglesz a késő összeköttetés. Megkérdjük, hogy lesz-e valamilyen változás a csapatban. — Erről egyelőre még nem beszélhetek — válaszol „Mari néni". — Majd a jövő hét elején már többet mondhatok. Egy-két változás minden bizonnyal lesz... Miért nem talál magyar edzőt Belgrád? Lenkey Imre mondotta el a szövetségben belgrádi emlékeinek „kicsomagolása" közben: — Tárgyaltam, beszélgettem a belgrádi labdarúgás vezetőivel, főleg Popovics Kikával, ő régi, válogatott játékos volt. Úgy érti a labdarúgás minden csínját-binját, ahogyan csak egy szakértő, volt aktív játékos és a labdarúgás szerelmese értheti. Arról beszéltünk többek között, hogy miért nincs most magyar edző Belgrádban. Popovics Kika így válaszolt: „Már régen keresünk megfelelő magyar edzőt ide Belgrádba, de nem találunk." Megemlítettem neki néhány európahírű volt válogatottunk nevét. Popovics azonban elhárítóan intett: „Nem, nekünk azok nem felelnek meg, mert a régi, tologatós magyar labdarúgást tanítják. Nekünk olyan edző nem kell. Nekünk nem azért van szükségünk edzőre, hogy toppolásra és labdatechnikára tanítsa játékosainkat. Nekünk azért kell az edző, hogy a modern labdarúgást, a modern angol rendszer („dubl-W-szisztém“ — mondja állandóan Popovics) titkait és fogásait tanítsa meg fiainknak. Ők nem akarják maguk sem a régi tologatás labdarúgóit játszani és egy magyar edzőt, már el is kellett emiatt küldenünk." Lenkey Ica szavai mély benyomást keltettek a szövetségben és bizonyára a kellő meggondolással fogadják majd játékosaink is. Lenkey elmondta még, hogy Berkessy Emil neve felmerült Belgrádban, de ő felvilágosította a jugoszláv vezetőket, hogy Berkessy jelenleg a magyar szövetség szolgálatában áll. A BLASz pénteken délután a SzAC- pályán edzést tart ifjúsági játékosok részére. Az edzésen az SzFC, Filtex, Szeréezetelep és a SzAC játékosai vesznek részt. A Kolonyfilffy újonccsapatát törölték a bajnokságból. A Ganz KTC elmaradt ifjúsági műtorkózóst december 1-én játszák le.