Sporthirlap, 1941. szeptember (32. évfolyam, 70-77. szám)

1941-09-03 / 70. szám

2 OPORTÉRMET 1­S JELVÉNYT készít ! MORZSÁNYI J. IV., Váczi­ u. 36. Telefon: 182-217 | SPORTHÍRLAP SZERDA, 1941 SZEPTEMBER 3. Vasárnapi mérkőzések döntő pillanatai a szereplők megvilágításában Tefaet-e Fiola Erdős sérüléséről? Hogyan esett a Gamma második gólja? Jogos volt­­ a döntő kispesti tizenegyes? Szemébe nevetett-e Toros Szabó II-nek, avagy sem ? Zajlik a mérkőzés. Hirtelen valami tör­ténik a pályán, amelynek talán döntő hatása van a mérkőzésre. Hogyan is tör­tént? A szűkszavú jelentés mindössze ennyit s mondl: „A 2 9. percben Finth én Erdős egyszerre rúg a labdába, Erdős elterül a földön és a kapu mögé viszik." Vagy:­ttA 28. percben megint a Gamma, tá­mad. Kincses beadását Tóth II élesen­­kapura lövi. Dósai elvetéssel véd, az erős labdát azonban nem tudja megkaparin­tani, az kiperdül a kezéből s a befutó Turay II szemfülesen közelről a hálóba vágja. 2:0 a Gamma javára Vagy: „A 19. percben Toros tör előre... Az ötös vonal magasságában Szabó II ke­resztezi. Tőrős felbukik az elébe kerülő steaka­ll-ben A játékvezető a ll-es pont­­ra mutat. Pázmándy be is lövi a ll-est. 2:0-ra vezet az Elektromos." Ezt a három mozzanatot emeltük ki a vasárnapi mérkőzésekből. Lássuk csak egy kicsit világosabban, hogyan is tör­tént a három eset. Vájjon mit vallanak róluk a szereplők? ERDŐS ÉS­INTA AZ ERDŐS—FINTA­­ESETRŐL — A mérkőzés nyolcadik, vagy szen­­tedik percében — mondja Erdős — egy magas labda pattogott Finta előtt. Én, Gyetvait őrizetlenül hagyva, ráfutottam Fontára. Sikerült is elpöckölnöm előle a labdát. Mind a tetten nagy lendületben voltunk és eközben Finta cipője orrával a térdkalácsomhoz ért. Ekkor félig mind a kettőn a levegőben voltunk. Finta lábá­tól a lábam befelé hajlott és úgy estem rá. Mindjárt roppant is egyet a lábam s utána szaggató fájdalmakat éreztem. Finta nem tehet az esetről. Ő jóformán némn is igen láthatta, hogy én is ott va­gyok. Amikor ráfutottam (oldalról), vá­ratlanul nyúltam be a labdáért és neki már nem volt ideje visszahúzni a lábát. Szerencsétlen véletlen volt az eset. Finta így beszél Erdős sérüléséről: — Én felmentem egy magas labdára, aztán levettem a levegőből és magam elé lettem. Erdős hátulról szaladt rám, nem is láthattam. Amikor aztán Erdős be­nyúlva, elpöckölte előlem a labdát, össze­ért a cipőnk orra. Ő is, én is félig a le­vegőben voltunk és a cipőnk összeérése után Erdős szerencsétlenül esett. Igazán nem tehetek róla. Soha életemben nem rúgtam meg senkit, most is véletlen bal­eset történt. MIRE SZÁMÍTOTT DÓSAI ÉS MIRE A SZEMFÜLES TURAY II? Turay //. Amikor Tóth II kapura rúg­ta ism­­eres beadását, már indultam a kapu felé. Hátha kiejti... Az egyébként remekül védő Dósai valóban ki is ejtette Tóth lövését. Három-négy méternyire le­hettem a kaputól. Dudás előttem állt, valószínűleg ő is számított arra, hogy a kapus kiejti a labdát. A labda azonban elém pattant és Dudás mellett felső csőddel a hálóba vágtam. — Miből gondolta, hogy Dósad kiejti a labdát? — Tóth lövése jól sikerült és váratlan volt. — Rossz lövésnél nem számít arra, hogy a kapus hibát csinálhat? -- Minden kapura tartó lövésnél igyek­szem a kapus közelében lenni. Ez egy­részt zavarja a­ kapust a védésben, más­részt mindig kell arra számítani, hogy a kapus kiejti a labdát. Dósai, Kincses beadását Tóth II mint­egy 8 lépésről laposan a jobb sarokra bombázta, fin vetődve kiütöttem. Sajnos, Turay előbb ért oda, mint a mi védőink és berúgta. — Miért nemi fogta a labdát? Talánt váratlan volt a lövés? — Nem volt váratlan. Számítottam rá, de olyan éles lövés volt, hogy nem bír­tam megfogni, meg pörgött is a labda. Éppen azért csak azon voltam, hogy ol­dalt toljam minél messzebbre a kaputól, őszintén megmondom: biztosra vettem, hogy valamelyik védőnk rászalad és ki­vágja. Sajnos, Turay szemfülesebb volt... MAROM SZEREPLŐ — HÁROMFÉLEKÉPPEN Csak játékvezető. Az Elektromos­ csa­tárt közel az alapvonalhoz hanzsolták. Igaz, hogy nem volt gólhelyzetben, de ez nem számít. A büntetőn belül történt az eset, tehát 11-est kellett ítélnem. — Miben állt a l­incst — Szabó II hátulról összevágta a csa­tár bokáját. — Mi v­ ia láttuk, hogy Szabó 11 Töres előtt és nem T­ö­r­ö­s mögött állott, tehát nem vághatta össze hátulról a bokáját. * — Én viszont úgy láttam, hogy az Elektromos-csatár már elhagyta a kis­pesti védőt és az akkor nyúlt utána. Be­szélgettem egyébként néhány játékvezető társammal is, akik látták a mérkőzést és mind azt mondta, helyesen ítéltem. Szabó II (Indulatosan): Egyáltalán nem vágtam fel Tőröst és nem is vág­hattam fel. Amikor Tőrös Vígét kicselez­te, Tőrös az összeütközéstől kissé bukdá­csolva ment tovább. A labda jó méterrel volt előtte, amikor odaértem. Első szán­dékom az volt, hogy elrúgom a labdát előle, aztán azonban elégnek tartottam, ha csak elébe ugrok és feltartom, amíg a labda kimegy. Ez utóbbit csináltam. Közben Tőrös hátulról nekem ütközött és felbukott. Ez nem tekinthető gáncsnak vagy szándékos fellökésnek. Ellenkezőleg, Tőrös szerintem szándékosan dobta ma­gát a földre. Amikor a játékvezető meg­ítélte a 11-est, akkor Tőrös a szemembe nevetett, mintha csak azt akarta volna mondani vele: ,,No, jól meg­firkáltam a játékvezetőt és jól kitoltam veletek." Töröis: Szabó II felvágott, elhúzta a lábam hátulról, amikor lőni akartam. — Hol állt Szabó 11 ebben a pillanat­­ban? — Oldalt. — Nem ön előtt állt? — Nem. — Kiről ment ki a labda? — őróla. — De hiszen akkor a labdát akarta el­rúgni és nem önt gáncsolni. — Ezt nem tudom. Tény, hogy elbuk­tatott. — Igaz-e, hogy utána szemébe nevetett Szabó II-nek? — Dehogyis nevettem, hiszen a földön feküdtem és fájó lábamat fogdostam... * így vélekednek tehát a szereplők a va­sárnapi ,,esetekéről. Törés-és vízmentss, kar-,zseb-,futball-, paóla-,autó stopperek - jogellenőrző órák. Kapható minden jobb szakszietben­zője elegyedik most beszédbe Móré Jancsival: — Csepelen rengetegen szurkolnak ám nektek. A gyárban van egy sereg szolnoki, meg szolnokkörnyéki fiú, ezek rettenetesen szurkoltak, hogy verjétek meg a nagyhírű NAC-ot. — Tudom, hogy lelkes szurkoló­­gárdánk van Csepelen — mosolyog Móré. — Amikor a WMFC-vel ját­szottunk,, akkor hallottam, hogy egész rendes .Olajra Szolnok" zúg felénk a nézőtér egyik sarkából. Csakhát nem olyan könnyű dolog ám megverni a NAC-ot. Ezt utánunk tapasztalni fogja még egypár csa­pat. — Ma már egy csapatot sem könnyű megverni — jegyzi meg Had­révi. — Lám a Kolozsvár sem verte meg könnyen — a DIMAVAG-ot. (Ezt természetesen tréfás hangsúl­lyal mondja a csepeli edző.) — Lassan oda jutunk — fűzi to­vább a szót Móré — ami Francia­­országban volt, vagy ami Olasz­országban van most is. Az otthon játszó csapatnak áll a mérkőzés. Ezért nem szégyellem én, hogy ki­kaptunk a WMFC-től. Azon a mécs­esen a WMFC jobb volt és megérde­melten nyert a hazai pálya segítsé­gével. Jobb is, ha a közönség otthon több győzelmet lát csapatától, mint vereséget. — A mi időnknek vége —- mereng Hadrévi. — Akkoriban volt egy Fe­rencváros, egy Hungária, egy Újpest és — utánuk nagy távolságban kö­vetkezett a többi. Most sokkal több a jó csapat. — Egy-két gyengébb csapat akad azért a mezőnyben — mondja Móré — ez azonban érthető. Akármilyen képességekkel rendelkezik is egy újonc, rutin nélkül nem boldogulhat mindjárt a rutinosak között. Úgy van ez, mint amikor egy fiatal, igen tehetséges amatőr játékos bekerül egy nagycsapatba. Az első időkben bizony sehogy sem érzi magát, gyá­­moltalankodik és csak bizonyos idő múltán jön bele. így voltam én is, amikor először kerültem a Bocskai­ba, vagy később a Ferencvárosba. Pedig hát futballozni már akkor is tudtam. — Igazságos volt az eredmény? — kérdik Mórétól. — Teljesen igazságos. Ezt egyéb­ként a NAO is elismerte. Nyerhetett volna mindkét csapat. Az utolsó­­pil­lanatban például Nagynak óriási helyzete volt, de négy lépésről mellé lőtt. Viszont Bodolának is volt olyan helyzete, hogy könnyen góllá érté­kesíthette volna. — Van olyan formában most a Szolnok, mint tavaly volt? — Sajnos nincs. Egypár játéko­sunk szolgálata miatt nem járhat­tal birkózik mindkettő. A föld alól is keríteni fogok egy jó középcsatárt éspedig minél előbb. Akkor nyugod­­tabban fogok nézni a legnehezebb mérkőzés elé is... Nem könnyű megverni a NACot! „Nem vártam, hogy technikás csapat úgy küzdjön" — mondja Móré, a Szolnok edzője Középcsatárt keres a Szolnok gőzerővel Móré János, a Szolnok edzője tű­nik fel az MDSz lépcsőházában. Mindjárt megrohamozzák. — Milyen meccs volt? — kérdi Tamássy dr, az országos ifjúsági ka­pitány. — Nagyon jó meccs — mondja Móré. — Jó játék folyt mindkét részről. A mieink részéről ez nem is lepett meg, hiszen mindig tudtam, hogy a Szolnok tud küzdeni, ha akar, annál jobban meglepett azonban a Nagyváradi AG küzdőkedve. Nem vártam, hogy ilyen technikás csapat így tudjon küzdeni. Tamássy úr arra is kíváncsi, hogyan játszott Tóth Matyi. Móré válasza ez: — Nana... Nem volt nagyon ki­emelkedő teljesítmény. Hadrévi, a csepeliek ifjúsági ed­rendesen az edzésekre. Van úgy, hogy hetenként legfeljebb csak ed­zésre jöhetnek el. Ez bizony nem eszményi. No meg hát az idény elején vagyunk. Talán nem is volna jó, ha a csapat már most formája csúcsán volna, hiszen akkor utána csak visszaesés következhetnék. Csak idő kérdése azonban, hogy az egész csa­pat elérje tavalyi jó formáját. — És jó a csapat így, ahogyan van? — Nem jó — mondja a szolnoki edző igen határozottan. — A csatár­sorunk döcög, mert nincs igazi kö­zépcsatárunk. Sem Búza, sem La­­borcz nem rendelkezik még azzal a rutinnal, higgadtsággal, amely elen­gedhetetlenül szük­séges egy jó kö­zépcsatárnak. Még mindig lámpaláz­ ­ Minden­­y érát! sporthoz Swiss macifit — Húsz másodperc is kellett, míg egy labdát kih­alász­­tak a játékosok az újvidéki tócsákból — mondja Opata Zoltán, a MÁVAG edzője Opata Zoltán magyarázta keseregve az újvidéki csatavesztést: — 16 órán át szakadatlanul esett az eső Újvidéken és a pálya egyáltalán nem volt játékra alkalmas állapotban. 15—20 másodperc is kellett, míg egy-egy labdát nagyneh­ezen kihalásztak a játékosok a tócsákból. Ilyen rossz talajú pályán emlékezetem szerint még nem láttam futballmérkőzést játszani. ,Nem tudom kapott-e a játékvezető olyan utasítást, hogy a mérkőzést minden körülmények között le kell vezetnie, de véleményem szerint ezen a pályán nem lett volna szabad a mérkőzést levezetnie. Arról nem is beszélek, hogy a vonalak egyál­talán nem látszottak. Tévedett a játék­vezető az első gólnál és az utolsó gólnál is. Az első kapott gólunknál mintegy 40 méterre állt az esettől. Tihanyi egy magas labdát mintegy félméterre a gól­vonal előtt maga elé ejtett és aztán rá­vetette magát hogy a rárohanó csatárok elől védje a labdát. A játékvezető meg­döbbenésünkre gólt ítélt anélkül, hogy az esethez jóval közelebb álló partjelzőt megkérdezte volna. A harmadik kapott gólunkat pedig hatméteres lesállás előzte meg. Nem mondom, hibás volt a vereség­ben a mi belső hármasunk is, amely nem tudott alkalmazkodni a mély talajhoz és hosszú labdák helyett milliméteres adoga­tásokkal akart eredményt elérni. Ha hosszú labdákkal játszunk, 2—3 góllal így is simán nyerjük a mérkőzést. Az Újvidéknek — őszintén megmondom ■— még sokat kell erősödnie, ha meg akarja állni a helyét. Csak két játékosa üti meg az NB I színvonalát: Welker és Medarics, a két szélső . . . üröm és öröm a Gammában Váratlanul érte és lehangolta a Gamma vezetőségét a csapat egyik erősségének, Kónyának eltiltása. — Mindent elkövetünk — mondja Jánosy Béla, a Gamma FC sportigaz­gatója —, hogy Kónya igazát bebizonyít­suk. Kónya ártatlanságáról meg vagyunk győződve és ennek tudatában éltünk fellebbezéssel. A fellebbviteli tárgyalás csütörtökön lesz. Bízunk benne, hogy fellebbezésünknek foganatja lesz és Kónyát felmentik.­­ De amilyen szomorú számunkra Kónya eltiltása, éppen olyan örömmel tölti el a vezetőséget a csapat vasárnapi szép szereplése. Nem is annyira a szám­szerű eredmény az, mely ezt az örömet kiváltja, hanem a csapat egysége és a játékosok bajtársias szelleme. Ha ez az egység és bajtársiasság tovább fokozódik, akkor a Gamma szép eredményeket fog elérni és nem kell félnünk a kieséstől. A keddi edzésen az első csapat tagjai csak könnyű mozgást végeztek. Leg­közelebb csütörtök délután 5 órakor tart kétkapus edzést a Gamma a BEAC- pályán. A Ferencvárosban remélik, hogy vasár­napra másképpen alakul a tabella éle... A harmadik forduló után a Fe­rencváros a harmadik helyen áll a bajnoki tabellán. A Gamma az élen, a Szeged második... Mit szólnak ehhez a zöldek háza­­táján ? — Ez még semmit sem jelent — mondja Dimény Lajos edző.­­— Így, idény elején, állt már rosszabb he­lyen is a Ferencváros. Aztán mégis csak elöl végzett. Az is bizonyos azonban, hogy ha a legjobb csapa­tunkkal szerepelhettünk volna, vagyis ha Tátrai, Sár­osi dr. és Ki­­szely is játszik, egyetlen pontot sem vesztünk. Még a mostani, gyengébb együttesünkkel is győzhettünk volna a diósgyőriek ellen, ha csatáraink belövik azokat az óriási helyzeteket, amiket egyébként kihagytak. A mostani , gyengeségi időszak után csak javulhat a csapat. Ez termé­szetesen nem azt jelenti, hogy nem adunk le esetleg még egy-két pon­tot, bár nem igen szeretnénk, de bí­zom abban, hogy néhány forduló után már megint az élen fog járni a Ferencváros. A tabella is csak jó egynéhány forduló után mutathat majd tisztább képet. Ezt az időt azonban még ki kell­­ szurkolni. Finta Karcsi, a Ferencváros kö­zépcsatára, aki ontja mostanában a gólokat, így beszél a zöld-fehérek harmadik helyéről: — Egy-két mérkőzés még, aztán, megint mi leszünk az élen. Mosta­nában sok mérkőzést játszottunk egymásután , emiatt igazán komoly edzést nem is tudtunk tartani. Ez a körülmény azután­­megmutatkozik a csapat gyengébb teljesítményén is. Rövidesen azonban újból együtt le­szünk. Ami a bajnoki tabellát illeti, így a idény elején nem is igen lehet hozzászólni. Mi ki fogjuk harcolni ezúttal is az őszi elsőséget, ha bár egész sereg nehéz mérkőzésünk van hátra, a most vezető Gamma, aztán a NAC, az Újpest, a Szeged, a Szol­nok és a WMFC azonban alaposan megharcol egymással a második, a harmadik és a soron következő he­lyekért. Nekünk szerencsére köny­­nyebb mérkőzéseink voltak a beve­zető küzdelmek, de a listavezető Gammának is csak a WMFC volt az első erőpróbája. Vasárnap azonban már nekünk is kijut a „jóból". Jön a Szolnok. A Gamma viszont Nagyvá­radra megy, a Szeged meg Diós­győrbe. Hát ezek sem lesznek „séta­­mérkőzések“. Már vasárnap más­ként alakulhat a tabella... Lehet, hogy mi kerülünk máris az élre. A­ Ferencvárosban tehát nem szur­kolnak a „mostani" harmadik hely­től, amikor abból­­ első is lehet. ■ i ii m ■■ ■ • OSZTÁLYOZÓ KÖNYVÜNK Tizennégy 1-es, közte öt csatár Fordulóról fordulóra javulnak a formák. A harmadik fordulóban az előző nyolccal szemben tizennégy játékos játszott 1-esre: Havas, Ba­kon, Horváth (kapus), Szalay, Dem­ján (hátvéd), Opata, Tóth I, Mészá­ros, Bokor (fedezet), Bognár, Pécsi, Finta, Bonyhádi, Bodola (csatár). Érdekes, hogy a múltheti 1-esek kö­zül csak Finta és Bognár tartotta meg ezúttal is jó osztályzatát. Az 1-es osztályzatú játékosokból egyébként majdnem egy teljes csa­patot is össze lehetne állítani, csak a jobbhátvéd és a balszélső helyére kellene egy-egy ember. A csapat így festene: Havas (Bakon, Horváth) — ?, Szalay (Demján) — Opata, Tóth I (Mészáros), Bokor —­Bognár, Pécsi, Finta (Bonyhádi), Bodola, ?. Nem is olyan rossz csapat... A heti osztályzatok a következők: FERENCVÁROS—LAMP­ART 25:30 Ferencváros—Lampart 9:2 (5:1). Bihari­ utca. Gólszerző: Jakab, Bi­hari, Finta, Kiss, Finta, Finta, Ja­kab, Jakab, Finta, Bihari, Finta. Finta jó formája már nem meg­lepetés, de annál nagyobb Kiss és Jakab jó játéka. A Lampartot Erdős sérülése hátráltatta. Ferencváros: Csikós 2, Szoyka 3, Pósa 3, Sáros­ III 2, Polgár 2, Lázár 3, Lukács 3, Kiss 2, Finta 1, Jakab 2, Gyetvai 2 . 25. Lampart: Szabó 2, Erdős 3, Ná­das­ 3, Stark 3, Szenes 2, Szomo­­lányi 2, Sós 8, Bihari 2, Jenő­fi 3, Kisalagi 4, Tolvaj 3 , 30. GAMMA—WMFC 25:SC Gamma—WMFC 3:0 (0:0). Lágy­mányos. Gólszerző: Turay II, Turay II, Turay II. A kapu előtt határozottabb Gam­ma megérdemelten győzött. Hát még ha Kincses is kapott volna labdát... Gamma: Havas 1, Szilvás­ 2, Ná­das 2, Magda 3, Tóth I 1, Híres 2, Kincses 3, Tóth H 3, Turay H 3, Horváth 3, Patkoló 2 : 25. WMFC: Dósai 2, Kállói 3, Szalay 1, Kapta 3, Gere 3, Dudás 2, Váradi 3, Marosvári 4, Olajkár 4, Jáger 3, Pintér 2 : 30. ÚJPEST—SBTC 32:33 Újpest—SBTC 3:1 (0:0). Újpest. Gólszerző: Tímár (öngól), Pribilo­­vics, Ádám, Zsengellér. Újpest jobban bírta a hajrát. A salgótarjániak védelme javul. A csatársorának még javulni kellene. Újpest: Aknavölgyi 3, Kecskés 3, Balogh H 4, Nagymarosi 2, Mészá­ros 1, Balogh I 3, Ádám 2, Vidor 3, Szusza 4, Zsengellér 3, Kalocsai dr 4 — 32. SBTC: Géczy 2, Kovács S, Tímár 3, Kiss 8, Debreczeni 2, Mátrai 3, Borsányi 4, Csuberda 2 ,Pribn­ovics 4, Laczkó 3, Trenka 4 — 33. ELEKTROMOS—KISPEST 27:27 Elektromos—Kispest 1:0 (0:0). Kispest. Gólszerző: Pázmándy (11-es­­ből). Egyenrangú ellenfelek mérsékelt színvonalú küzdelme. Vitatható tizen­egyessel nyert az Elektromos. Elektromos: Bakon 1, Pálinkás 3, Onódy 2, Pázmándy 2, Marosi 2, Török 3, Kozsák­ 3, Tőrös 2, Szend­­rő­di 3, G. Tóth 3, Buzássy 3 — 27. Kispest: Vécsei 2, Kajdácsi 2, Gaz­dag 3, Hidasi 2, Szabó II 2, Víg 2, Titkos 3, Király 3, Mészáros 3, Beke 3, Nagy 2 — 27. SZEGED—SZVSE 25:33 Szeged—SzVSE 8:1 (4:1). Szeged. Gólszerző: Sebők II, Toldi, Toldi, Baráti, Kalmár, Toldi, Kalmár, Nagy, Nagy. A Szeged csatársora most jó. Az SzVSE még mindig elég gyenge és­­ balszerencsés is. Szeged: Tóth 2, Szabó 3, Raffai 3, Gyuris 2, Baróti 2, Bertók­ 3, Bognár 1, Harangozó 2, Kalmár 2, Toldi 3, Nagy 3 , 25. SzVSE: Papp 4, Domonkos 3, Lajtos I 3, Kalocsay 2, Baloghy 4, Varga 3, Sebők H 4, Borbély I 2, Pély 3, Tihanyi II 2, Kecskés L.­ 33. KOLOZSVÁR—DIMAVAG 25:33 Kolozsvár—DIMÁVAG 3:0 (1:0). Kolozsvár. Gólszerző: Szántai, Bony­hádi, Bonyhádi. A lelkes Kolozsvár megérdemelten győzte le a fáradt DIMAVAG-ot. A győztes csapatban két 1-es is akadt: Bokor és Bonyhádi. Kolozsvár: Seprényi 2, Szaniszló II 2, Vass 3, Páll 3, Telegdi 2, Bo­kor I, Lukács 3, Szántai 3, Bonyhádi 1, Reih­ardt 2, Brassai 3 — 25. DIMAVAG: Gáspár 4, vitéz Bohus 3, Felföldi 2, Kertész 3, Sós 2, Bartha 2, Füzér 3, Regőczi 4, Faze­kas 3, Barna 3, Penderik 4 — 33. NAGYVÁRAD—SZOLNOK 25:26 Nagyvárad—Szolnok 1:1 (0:0). Szolnok. Gólszerző: Bodola, Korom. A forduló legnagyobb mérkőzése volt. Nagyvárad egy hajszállal kö­zelebb állt a győzelemhez. Nagyvárad: Solymosi 2, Molnár 3, Demján I, Szurgyi 3, Juhász 2, De­­ményi 2, Kovács II 8, Kovács I 2, Sárvári 3, Bodola 1, Tóth III 3 — 25. Szolnok: Horváth 1, Csabai 2, Kis­­péter 2, Selmeczi 2, Szűros 3, Fazekas 3, Szántó 2, Kolláth 2, Lab­orcz 4, Nagy 2, Korom 3 — 26. ÚJVIDÉK—MA­VAG 27:29 Újvidék—MÁVAG 3:1 (1:0). Új­vidék. Gólszerző: Hargittai, Vigh VI, Nagy, Pálfy. A két újonc találkozóján különö­sen az újvidéki csatársor jó játéka keltett kellemes meglepetést. Újvidék: Stoits 3, Csillag 3, Má­riás 2, Hargittai 2, Gergely 3, Ra­mos 3, Madarics 3, Pécsi 1, Pálfy 2, Vigh VI 2, Velker 3 , 27. MÁVAG: Tihanyi 2, Varga 3, Fá­­czán 8, Opata 1, Kéri 3, Bozsár 3, Németh­­ 3, Kisuczki 2, Muszka 3, Tölösi 4, Nagy 2 , 29.

Next