Sporthirlap, 1942. január-június (33. évfolyam, 1-49. szám)

1942-01-03 / 1. szám

2 SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1943 JANUÁR 3. Hány klasszis játékossal rendelkezik a mai Újpest és hánnyal a vetélytárs­ai ? Takács és Vincze teljhatal­mat kapott a szakirányítás terén Nincs többé rendszerkérdés az Újpestben! - Bíró Sanyi bécsi megtérése - Megváltozott az újpesti csapatszellem és az edzésrendszer C sérgét elengedi az újpest, ha mindenképpen menni akar! Szilveszteresti csevegés Vincze Jenő asztalánál Szilveszter este... Amikor már kissé kezdenek megoldódni a nyelvek. A terem­­ben táncolók keringenek a zene hang­jaira. A fehér asztalnál egy kis gyeplős kiengedés­­folyik. Dusóczky úr talán eny­hén csóválgatná a fejét, dehát — Szil­veszter-este van... A­ sarokban az egyik asztal mellett vincze Jenő ül. Miről is folyhatna a szó itt ■másról, mint labdarúgásról. Azaz az Újpestről. Kíváncsi emberek mindig vol­tak és lesznek, amíg világ a viág. Ezek most is faggatják Vinczét. A szakvezető úr talán­­ szívesebben beszélne másról, dehát — úgy kell neki! — miért jegyezte el magát annak idején a labdarúgással. És az Újpesttel. Most aztán beszélhet. A KÖLYÖKCSAPAT VAL­ISAIN A SZAKVEZETŐI „BÁRSONY­SZÉKBE" Valahogyan úgy kezdődik, hogy az egyik kiváncsi megkérdezi: — Mondd Jenő, hogyan is lettél te az Újpest szakvezetője? — Úgy, hogy a kölykök edzője voltam. — Ezt nem értem. — Pedig ott kezdődött a dolog. Két éven át foglalkoztam az UTE kölykeivel. Ez alatt az idő alatt kö­­lyökgárdánk két ízben is fölényesen nyerte csoportbajnokságát és az Esti Kupát. Ezeken a mérkőzéseken a gyerekek olyan összmunkáról tettek tanúságot, hogy az általános megle­petést okozott. Talán nem is voltak közöttük egyénileg olyan jó játéko­sok, mint a többi csapatban, de a csa­pat, mint együttes, kimagaslott a mezőnyből. 1941 nyarán az Esti Kupa mérkőzések után beszélgettem az elnök úrral. Azt mondotta: szeret­né, ha a nála hétfőn kint­ tartott szű­­kebb körű­ sportbizottsági üléseken én is résztvennék és megtenném ész­revételeimet. — És? — Tudjuk, hogy az Újpest rosz­­szul szerepelt a Szent István Kupá­ban, aminthogy rosszul szerepelt előzőleg két éven át. Nem ment va­lami fényesen az idény első mérkő­zésein sem. A MAVAG elleni döntet­len után azt mondotta az elnök úr, hogy foglalkozzam fokozottabb mér­tékben a csapattal. TAKÁCS ÉS VINCZE TEL­JHATALMAT KAPOTT — Ekkor lehtél szakvezető? — Nem fontos, hogy minek ne­vezzük a beosztásomat. Nem n­emi számit. Az elnök úr nyilván abban a hiszemben bízott meg mostani fel­adatommal, hogy ha összefogok Ta­kács Gézával, akkor talán sikerül a csapat szénáját rendbehoznunk. Takács Gézával együtt teljhatalmat kaptam az elnök úrtól a csapat szak­­irányítását illetőleg. — Mit jelent ez a teljhatalom ? — Azt, hogy például az összeállí­tást csak mi ketten döntjük el, csak mi határozzuk meg az edzések me­netét, a csapat szervezésével kapcso­latos kérdések is a mi hatáskörünk­be tartoznak. — Ez azt jelenti, hogy nem szól bele senki más? — Azt. Természetesen teljes fe­lelősséggel tartozunk s ezt a felelős­séget vállaltuk is. VISSZAÁLLÍTOTTUK a HÍRES, 1939 ES CSAPAT­­SZELLEMET — No és a gyakorlatban hogyan fest ez a szakvezetői munka? — Úgy, hogy összeültünk Takács Gézával és megbeszéltük, hogy kissé átalakítjuk az edzésrendszert s pon­tos munkatervet dolgoztunk ki az egész idényre. Legelső feladatunk az volt, hogy megjavítsuk a csapat szellemét. — Miért? Talán valami egyenet­lenkedés volt a fiúk között? — Ilyen nem volt. Azt láttam azonban, hogy a játékosok az edzé­sek és­­érkőzések után szétszéled­nek, így valahogyan nem tudott ki­alakulni az a baráti szellem, amely régebben annyira jellemezte az Új­pestet. Például a diadalmas 1939-e­s évben, amikor megnyertük a baj­nokságot és a ZISi-t. Én feltétlenül szükségesnek tartottam, hogy — mi­ként régen — a mérkőzések és ed­zések után a fehér asztal mellett összeüljön a gárda egy kis baráti csevegésre, amelynek keretében meg­beszélte­ tűik az edzés és a mérkőzés tanulságait, az ott tapasztalt erénye­ket és hibákat. Ezeket az összejö­veteleket meg is valósítottuk. Ha a mérkőzés után valami okból nem tudtunk összejönni, akkor hétközben gyűltünk össze. A legfőbb cél — mondom — az volt, hogy a fiúk együtt, legyenek. Egy csapat csak akkor lehet „együtt“ a pályán, ha lelkileg is együtt van. Véleményem szerint ez a törekvésem sikerült is. Az idény utolsó mérkőzésein már úgy együtt volt a gárda, akár az 1939- esn híres Újpest. Már nem te­kintették robotnak az edzéseket és mérkőzéseket, hanem baráti ügynek tekintették, hogy az edzésen kiki annyit dolgozzék, amennyi feltétlenül szükséges, a legjobb erőnlét, a leg­jobb forma eléréséhez és hogy a mérkőzések megnyerését is baráti­ügynek tekintették... AZ ÚJPEST JÁTÉKOSÁ­NAK IS VAN TANULNI'* VALÓJA — Miben állapodtatok meg Ta­káccsal az edzéseket illetőleg? — faggatják tovább Vinczét. — Megállapítottuk a m­egbeszélé­­sek alkalmával, hogy bár a csapat­ban sok tehetség van, de sok a kezdő, fiatal játékos, akinek nem elegendő, ha csal, az erőnlétével törődünk, hanem a labdakezelését is tökéletesítenünk kell. A labdás­­edzésre tettük át a hangsúlyt. Passzolásra, fejelésre, tappolásra, labdavezetésre tanítgattuk fiatal­­jaink­at. A csatároknál a lövőkész­­séget akartuk fejleszteni, gyakorol-t tattu­k velük a kapáslövásskist, a futtából, mozgó labdából való lövése­ket és az összjátékot. A fedezeteket fejelésben, lapos passzolásban igye­keztünk tökéltesíteni. Nagy érdeme például Takácsnak ezen a téren Mészáros fejlődése. Mészáros az idény elején még nagyon is csiszo­latlan gyémánt volt. Nem tudott például mit kezdeni a kezével, nem tudta, hova tegye, nem tudott ren­desen felmenni a levegőbe, csaknem minden felmenését lefújták a játék­vezetők. Nos, mindezeket az idény vége felé már szinte tökéletesen csinálta. A hátvédek edzésénél is arra fektettük a súlyt, hogy a kapásrúgásokat gyakorolják. Meg­állapítottuk azt is Takáccsal, hogy a gyorsaság körül is fogyatékos­ságok észlelhetők, tehát rengeteg rajt­gyakorlatot végeztettünk. VINCZE JENŐ „LELKI­KLINIKÁJA" — S hogyan eszük meg a munka közted és Takács között? — Nincs itt szükség megosztásra, hiszen egyetértésben, együtt dolgo­zunk egyért. Csak ott válik le, hogy mivel én a gyárban dolgozom és a munkahelyükön is állandóan együtt vagyok a fiúkkal, én rám bízta az elnök úr, hogy foglalkozzam a fiúk magánéletével, ügyes bajos dolgaival is. Sohasem szabad elfelejteni, hogy a játékosnak magánélete is van, vannak lelki problémái, családi problémái, anyagi gondjai. Ezen a téren is voltak itt-ott zavarok. Ezeket igyekeztem kiküszöbölni. Egy kis lelkiklinikát tartottam fenn a fiúk számára. Ezzel külön is megbízott az elnök úr. Természete­sen ilyen kettősség, ahogyan mi Takács Gézával dolgozunk, nem egészen egyszerű dolog. A kezdeti kisebb zavarokon azonban már túlvagyunk és most már egészen jól megy. Takács tudja, hogy én nem, akarok az Újpest edzője lenni, hiszen hivatali él­foglalt­ságom nem is engedné meg, hogy teljesen egyedül foglalkozzam a csapat szakirányítá­sával. NEM VOLT TÖBBÉ RENDSZERKÉRDÉS — Mondd meg őszintén — hangzik a kérdés az asztali túlsó feléről —, amikor bekapcsolódtál a munkába, olyannak láttad a gárdát, amely képes eséllyel pályázni a bajnok­ságra. — Őszintén megmondom: nem! Nem volt akkor még együtt az a gárda, amellyel komoly esélyünk lett volna, annál is inkább, mert a rend­szert illetőleg a csapatban nem volt kialakult vélemény. Az én bekap­csolódásom után már nem volt vita a rendszerről. A fiúkban meg volt az igyekezet, hogy útmutatásunk nyomán magukévá tegyék a rendszer elemi, majd később magasabb szabályait is. Én még bizony talál­tam a csapatban játék­osokat, akik nem tettek eleget a rendszer által támasztott követelményeknek, akik a saját fejük után akartak menni, amire egypárszor keservesen ráfize­tett a csapat. Soha sincs azonban olyan kár, amelyből haszon ne szár­maznék Éppen ezek a váratlan és nagyon fájdalmas vereségek győz­ték meg a fiúkat végleg, hogy nem mehetnek a saját fejük után, így szü­stelt meg az a nagyszerű soro­zat, amelyet az idény végén játszot­tunk. Mondhatom, mintaszerűen játszották a fiúk a WM-rendszert és csillogtatták annak minden előnyét, szépségét. Éppen a legnehezebb mérkőzéseken mutattak meg, hogy milyen nagyszerűen, eredményesen és szemet-lel­ést gyönyörködtetően játszók a WM-rendszert, ha meg­győződéssel játszók. A NAC híres csatársora például lövőhelyzetbe sem jutott mellettük és maga a mérkőzés szerintem az idény leg­szebb meccse volt. Nyugodto­n mond­hatom, hogy most már minden játé­kosunk teljes meggyőződéssel játszik a rendszerben. BIRÓ SANYIT A BÉCSI 8:3 „TÉRÍTETTE MEG" — Ezt Bíró Sanyira is mered állí­tani? — hangzik az újabb kérdés. — őrá is — mondja Vincze nagyon határozottan. — Bíró Sanyi esetében a bécsi mérkőzés volt a for­dulópont. Ott látta ő is — amint utána nekem elmondotta —, hogy félmegoldásokkal nem lehet boldo­gulni. Csak két eset van: vagy be­tartjuk a rendszer minden követel­­­ményét, vagy nem. Ha ne­m tartjuk be, vagy csak félig tartjuk be, akkor születnek olyan eredmények, aminő a bécsi 2:8 volt. A bécsi meccs után már nem is kellett rábeszélnem, hogy jobban vigyázzon a szélsőjére. Ettől kezdve teljesen elégedett vagyok vele. Éppen Bíró Sanyi bizo­nyította be legékesebben, hol egy játékos, aki a régi rendszerben lett nagy, nagy lehet a korszerű rend­szerben is. Belátta Sanyi, hogy akkor megy jobban a játék és a csapat számára akkor játszik hasz­nosabban, ha kiáll a szélsőre, amikor az oldalán fut a támadás. A keresz­tezésekkel, a váltásokkal Sanyinál sohasem, volt baj. A baj éppen ot­y volt, hogy azelőtt, ha a Sanyi olda­lán indult el a támadás, a szélsőt­­mindig üresen találta a labda. BAJNOKSÁGOT NYER­HET-E a MAI ÚJPESTI GÁRDA? HÁROM ÉJ JÁ­TÉKOS A LÁTHATÁRON — No és most már e­z­z­e­l­­a gár­­­dával komoly eséllyel megyünk rá a bajnokságra? — kérdi az egyik fő­­szurkoló. — Áin azt mondom — szól közbe a másik —, hogy bizony a mai gár­dánk létszáma kevés. Nincs hátvéd­tartalékunk, nincs középfedezet­­tartalékunk és ha Zörgő elmegy, komoly, azonnal bedobható csatár­­tartalékunk sincs. — Én meg azt mondom — válaszol Vincze —, hogy Bíró Sanyi meg­szerzése óta erősen javult a gárda színvonala. Természetesen nem ülünk babérainkon, hanem mindig keresünk új embereket. Tervbe vet­tük, hogy szerzünk egy-két kiváló csatárt. Az ősz folyamán a legtöbb baj az összekötőkben volt. Zörgő és­ Vidor játéka fejelésben és közel­harcok alkalmával sok kívánni valót hagyott maga után. Technika terén mindkettő rendkívüli képességekkel rendelkezik, ma azonban a technika mellé megfelelő erő és küzdőkészség is kell s csak akkor lehet ered­ményes egy játékos, ha a technikája erővel és keménységgel párosul. Zsengillért is azért tettük tússzá középre, mert láttuk, hogy Gyuszi tudása mégis csak középen érvénye­sül legjobban, viszont Szusza össze­kötőben is jól érvényesül, mert haj­landó visszamenni labdáért. — Hol jobb Szusza, összekötőben, avagy középen? — Ez még nyitott kérdés, hiszen ő még nem teljesen kiforrott játékos. Talán egy év múlva már fogjuk tudni, hogy hol érvényesülhet jobban. Mindenesetre a fejlődésére csak jó hatással lehet, ha a csatársor több helyen szerez magának tapasztalatot. — És mit fogunk csinálni, ha Aknavölgyi még nem lesz rendben tavasszal, Sziklai meg netán meg­sérül ? — Két tehetséges kapusunk van, az egyik Szekeres az NB III-csapat­­ból, a másik Wimmer a kölyökcsa­­patból. Mindkettőre számítani lehet. — Mindjárt? — Hát mondjuk egy fél év múlva. Tervbe vettük azonban, hogy egy olyan kapust is szerzünk, aki bármi­kor nyugodtan őrizheti az Újpest kapuját. Ezt már ki is szemeltük magunknak és bármikor rendelkezé­sünkre áll, ha meg akarjuk szerezni. — S mi történnék, ha valamelyik hátvédünkkel baj lenne? ■— Ott van Mácsay, továbbá Dóra az UTE-ból. Fél év múlva ők is be­­dobhatók a csapatba. MÉSZÁROS HELYETTESE — NAGYMAROSI — MI VAN BALOGH BONZÓ­­VAL? — És mit csináltunk volna, ha a NAC-mérkőzés után történetesen el­tiltják Mészárost? — Akkor Nagymarosi lett volna a középfedezetünk. Nagymarosi éppen ellenünk bizonyította be még Fire­­bus-játékos korában, hogy nagysze­rűen érti a korszerű középfedezet szerepét. Kármán és Balogh Bonzó lett volna a két szélsőfedezetünk. — Igaz is — mondd Jenő —, mi van Balogh Bonzóval? Teljesen ért­hetetlen az ő letörése... — Nem is olyan érthetetlen, — válaszol Vincze. — Balogh Benzó már hosszú évek óta játszott egy­folytában állandóan. Előbb-utóbb vár­­ható volt a visszaesése. Ez éppen az elmúlt idényben következett be. Nem lehet a jó formát a végtelenségig tartani. Emellett magántermészetű gondok, bajok is hozzájárultak a le­töréséhez. Én azonban biztosra ve­szem, hogy tavaszra megint a régi Bonzót fogjuk viszontlátni a pályán, akiben annyi örömünk tellett annak­idején. De folytatom, amiről az előbb beszéltem: közép fedezetben nagyszerű kis tartalék Rózner, az UTE középfedezete, aki nagyszerű alakú fiú és tagja volt annak a le­­ventecsapatnak, amely a Népligetben a nyáron megnyerte az ifjúsági vil­lámtornát. Ott van még a kis Adám is, Adám Sanyi öccse, aki majdnem olyan magas, mint Sárosi Béla és, ha továbbra is szorgalmas marad a leg­nagyobb középfedezetek egyike lehet belőle. Mindkét fiú a 20-ik évében jár már, tehát nem is ol­an gyerek már egyik sem. Szélsőfedezetben ott van Schönberger, a csatársorban Né­meth Tóni, aki rendelkezésünkre áll szükség esetén. De megmondom őszintén: keresünk egy balszélső­ tar­­talékot­ és még egy olyan csatárt, aki belül bármelyik helyen használ­ható, ha valaki megsérül. Nem be­futott játékos egyik sem a kiszemel­tek közül, de a nagyszerű játékos. A mi utánpótlásunk szervezése ál­landóan folyik. Ha csak módom van rá, járom a mérkőzéseket és keres­gélek. A kiszemelt játékost többször is megnézem és nemcsak egyszer. A kiszemelt nem is tudja, hogy őt né­zem és hogy érdekel bennünket. HOGYAN ÁLL KLASSZI­SOK DOLGÁBAN A MAI ÚJPEST? Most valaki érdekes kérdést tesz fel: — Mondd, Jenő, szerinted hány klasszisjátékos van az Újpestben pil­lanatnyilag? Vincze elgondolkodik és az ujján számolgat: — Egy-k­ettő-három-négy (hosz­­szabb szünet után folytatja)... mond­juk öt. — Csak ennyi? — Ennyi. De van még három olyan játékosunk, akiből már a ta­vaszi idényben klasszis lehet. A többi jó átlagjátékos... Neveket természetesen nem haj­landó elárulni a szakvezető úr. — És hány klasszis volt abban a csapatban, amely legutóbb egy évben nyert KK-t és bajnokságot? Vincze mondja annak a csapatnak az összeállítását: Sziklai — Futó, Fekete — Szalay, Szűcs, Balogh — Ádám, Vincze, Zsengellér, Kállai, Kocsis... Aztán ezt mondja: — Ebben 8 klasszisjátékos volt, a többi átlagon felülinek mondható. — No és abban az 1930 körüli Új­pestben, amelyet a lilák aranycsa­patának neveznek? Aknai — Stern­­berg, Fogl III —• Borsányi, Volentik, Vig — Ströck, Avar, Stófián (Kvasz), Spitz, P. Szaból’ — Ebben is körülbelül 8 klasszis­játékos volt — mondja Vincze —, a többi pedig átlagon felüli. ÉS A VETÉLYTÁRSAK? — No és hogyan állnak klasszis dolgában szerinted a vetélytársak, a WMFC és a többi? Vincze válasza így hangzik: — A WMFG-ben három játékost lehet klasszisnak tekinteni, a többi jó átlagjátékos, a Szolnokban négyet (három átlagon felüli játékos), a Sze­gedben Kirmát (három átlagon fe­lüli), a Gammában négyet (négy át­lagon felüli), a NAC-ban négyet (három átlagon felüli). — Ezek szerint nem is állunk olyan jól klasszisok dolgában, —• jegyzik meg. — Ez azt jelenti — mondja Vin­cze —, hogy a klasszisok ma már jobban megoszlanak a csapatok kö­zött. De nem minden a klasszis. Itt van például a Ferencváros. A Fradi­ban például 6 játékosra mondhatom nyugodt lelkiismerettel, hogy b­lasz­­szisjátékos, s a többi között is van három átlagon felüli, de a Fradi az őszi idényben még sem tudott klasz­­szisához méltóan szerepelni... Nem tartom azonban lehetetlennek, hogy tavasszal már klasszisok dolgában is lényegesen jobban fogunk állni. — Hogyan áll a Zörgő-ügy hall­juk még a kér­dést ? — Senkihez sem ragaszkodunk —­ mondja Vincze —, ha mindenáron el akar menni. Ezt Tóth Matyi esete is bizonyítja. Velünk eddig hivatalosan még nem tárgyalt a DiMÁVAG, de úgy hallom, hogy ezen a héten tár­gyalni fog ebben az ügyben. Ha meg tudnak egyezni, azt hiszem, elenged­jük Zörgőt... * ■ Tovább már nem kérdezhették Vinczét, mert „hölgyválasz*­ következett és így az szakvezető úr elmenekülhetett a kérdések pergőtüzéből. Jó néha a hölgy a háznál... Reméljük, Vincze Jenő nem fog meg­neheztelni ránk, hogy ezt a szilveszteresti fehér asztal melletti csevegést utólag pa­pírra vetettük. ■C1 9 Cl A gyors és leljes portugálokkal sem bírtak a svájciak Portugália - Svájc 3:0 (3:0) A svájci válogatott téli portyája, során csütörtökön játszotta második mérkőzését. Ezúttal Lisszabonban a portugál nemzeti tizenegy volt a svájciaik ellenfele. A mérkőzésen megjelent a díszpáholyban Carmen AL elnök, a portugál államfő is. A lel­kes és gyors portugál csapat bizto­san győzött 3:0 (2:0) arányban. Az utazástól fáradt svájciak gyengébben játszottak, mint pár nappal előbb a spanyol válogatott ellen. (A spanyo­loktól csak 3:2 arányban kaptak ki Szerk.) Ezzel szemben a portugálok meglepően jól játszottak. Az I. félidő 35. percében esett az első gól Gomes lövéséből, a 44. percben Mourae révén már 2:0-ra vezettek a portu­gálok. A II. félidő 2. percében Gomes újabb gólja 3:0-ás vezetéshez jut­tatta a hazai csapatot. Ez az ered­mény aztán már nem is változott meg. A szegedi alosztály a tervek szerint március 1-én kezdi a tavaszi idényt. Tavasszal már bajnoki lzérkíídéseket­ szeretne játszani az Ungvári MOVE. A pár hónapja megalakult ungvári­­ sport­­egylet már megszervezte labdarúgócsz­pola­tát is és csak arra vár, hogy az MLSZ döntsön a tagfelvétel kérdésében. Az új egylet, amely a­z UKTv MSC-vel való egye­­­sülé­s útján jött létre, már ba is nevezett a felső­ tiszai kerület bajnokságá­ra. A csapat teljesen új felszerelést vett. Edzőj­e is van, Bajza személyében. Az egyiasfilei egye­lőre a levente pályán kapott helyet. 30 játékosa van, az UKMSC-től mindö­ssze három játékost vett át. Bajza edző téli torna lenni edzéseket is fog tartani a fel­vidéki iparpalota Kazinczy­ utcai guirá­­padi­ós nagytermében hetenként két­szer . A labdarúgószakosztá­ly mellett elsősor­ban az ökölvívó 63 vívó szakosztályt akar­ja megalapítani az Ungvári MOVE. Az egy ősület anyagiak terén sem áll rosszul, így komoly jövő előtt áll. TOLDI GÉZA A KU­LAI AFC FŐVÁ­­J­OSI KÉPVISELŐJE Ú­j vezetőcéget választott a Kulai AFC a legutóbbi közgyűlésén. Az új tisztikar tagjai* elnök: Gsávossy László, ügyveze­tő­: Szentpétery Kálmán, alók­ f­ele: Kása György dr. Pokrárz András, Korsóss Ist­ván dr. n­éző: Baló Zoltán, főtitkár: Ko­vács Dezső, titkár: Tépni­­es István, fő­­pénztáros: Csávossy László, budapesti képviselője: Toldi Géza. JÁTÉKVEZETŐI TOVÁBBKÉPZŐ TANFOLYAMOK AZ ALFÖLDI KERÜ­LETBEN Január 9-én kezdődik Szegeden a JT alföldi kerületének továbbképző tanfolya­ma és február 9én végződik. Az előadá­sok hetenként kétszer, kedden és pénte­ken lesznek az esti órákban. A szegedi tan­folyam mák egyidejűleg Hodru­z "vásár­helyen, Makón, Kecskeméten, Kiskunha­lason, Zomborban és Szabadkán is lesz továbbképző tanfolyam. Az alföldi kerü­leti JT megfelelő számú­­jelentkező esetén tanfolyalm­ot akar rendezni játékvezető­­jelöltek számára, de csak olyanoknak a jelentkezését fogadja el a tanfolyamra,, akik futballisták voltak­[t­ZENT A Kis LUKACS ( Lukacstól, a Ferencváros jobb­­i szélsőjétől újévi üdvözletet kaptunk Váradról — A sérült lábfejem — írja Lu­kács — már szépen gyógyul. Ha az Isten megsegít, rövidesen leteszem a mankót. Aztán tavasszal én is el­kezdek a többiekkel. Remélem és hiszem is, hogy tavasszal jobban fog menni a Ferencvárosnak, mint ahogy ment ősszel... SZÓFIÁBAN JÁTSZIK A BÉ­CSI LÉGIERŐK LABDARÚGÓCSAPATA A bécsi légierők városfatott k­blartí'-ós csapata január 11-án az 7-én Szófiában von'lói c'serepel. Első napon a Sl­a­v­iával Szófia bajnokcsapatával, a m­aníva ik nirtoa pedig a vasutas válogatottal játszanak a bécsiek. A bécsi válog­at'.'tí a kővell'arík­­ből fog: állni: Brenner, B­chmann Scota, Zischck, Merk­el, Hanreher, Pictsier, Hahnemann, Épp, Rckter­naler, Ibírok' Okm is rossz ez a Légierő-csapat....)

Next