Lukács László - Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 (Budapest, 1980)
Lukács László-Szepesi György: 112 Berlin, 1936. Olimpia. Egyetlen napon három magyar bajnokság: Csík-Csák Lőrincz - az emlékezetben immár e feledhetetlen triót idézi az utolsó nap. Ez volt Lukács László első olimpiája, és az a délutáneste az első tudósítói „éremhalmozása”. Ott volt mindegyik sikernél, vagy más szavakkal : nem maradt le egyikről sem. London, 1948. Szepesi György a mikrofont morzsolgatva izgulja végig Elek Ilona győzelmét, majd bevágja magát az angol főváros legvakmerőbb sofőrjének autójába, és elcsípi Bóbis Gyula birkózócsatájának utolsó három percét. Az aranyat érő három percet. „Szerencsém volt” - mondja egyik is, másik is. Sokszor volt szerencséjük. Azóta mindegyik olimpián, alighanem nemzetközi viszonylatban is páratlan - a hazaiban feltétlenül - egyedülálló olimpiai élményeket mondhat magáénak a könyv két szerzője. Akik dehogy is csak a szerényen emlegetett szerencsével dicsekedhetnek: a