Somos István: Az ezerarcú szurkoló (Budapest, 1982)

Franciaország. Sajt s bor

r­l. SAJT ÉS BOR Milyen a francia szurkoló­? Olyan, mint más országoké. Nem rosszabb és nem ostobább. De nem is jobb és nem is okosabb. Mint a világ valamennyi szurkolója, a francia is kifütyüli az ellenfél csapatát, amikor az hazaadja a labdát, de tapsol, ha saját csapata cselekszik ugyanígy. Anyai sze­mekkel nézi saját játékosait, de a bosszúálló angyal szemével a játékvezetőt. — Győztünk! — Vesztettek! Ez a szurkoló igeragozása Franciaországban is. A francia szurkoló is fütyül, énekel és tapsol. A francia szurkoló is fel­szereli magát zászlókkal, trombitákkal, kereplőkkel. A francia szurkoló is kedvenc csapatának színeiből állítja össze ruháza­tát, sőt — a rajongás elmekórtani szintjére érve — ő is klub­színekre festeti a haját. Ám ahogy a sajtok és borok területén, úgy szurkolók te­kintetében is bő választékot tartogat Franciaország. Egyik hegy sem hasonlít a másikra. Egyik mérkőzés sem olyan, mint bármelyik másik. Miért kívánnánk meg tehát bármiféle uniformizálódást a szurkolótól? Vessünk rájuk néhány tüzetes pillantást. Az kétségtelen, hogy korunk új játékszerei — tv, autó, nyaraló — ártanak a futballnak. Ám, hogy ki, miért, mikor és mennyiért jár ki mégis a mérkőzésekre, azt jól érzékelteti a France Football című lap 1981 nyarán végzett reprezentatív felmérése. Most — sajnos — egy csomó szám következik. Szolgáljon mentségünkre, hogy ezek egytől egyig — beszédes számok. 45

Next