Nagy Béla: 75 éves a Fradi-pálya. 1911-1986. Mesél az öreg (és az új) stadion (Budapest, 1986)
Búcsúpercek...
Búcsúpercek... 1985. augusztus 1. Ezen a napon régen várt vendég, az Austria csapata látogatott az Üllői úti stadionba. A közönség várta a bécsi lila-fehéreket, köztük a „légiós királyt”, az egykori kedvencet, Nyilasi Tibit (csak a II. félidőben játszott), és várta a Fradi öt elköszönő kiválóságát, Pusztait, Hajdút, Megyesit, Vépit, Muchát, akik ezúttal egy búcsú 10 perccel köszöntek el a közönségtől. És még valaki elköszönt a stadiontól, a közönségtől, a Fraditól: Toldi Géza ekkor volt utoljára a Fradi-pályán ... Átadta az általa alapított vándordíját a tavalyi év legjobb ferencvárosi játékosának, Takács Lacinak, majd a közönség vastapsától kísérve vonult el a Springer-szobortól. A nagybeteg Toldi szinte utolsó erejével még egyszer végigjárta a klubházat, egy pillantást vetett az utódokra, még egy-két baráttól elköszönt, s néhány nap múlva a legnagyobb Fradi-szív utolsót dobbant... A szurkolók viszont a búcsúzó labdarúgók láttán csak az elismerő taps „fegyverével” élhettek. Az öregek pályafutásuk utolsó 10 percében is szép dolgokat mutattak be, s bizony, emlékezetesen megható volt, amint a számukra is oly sokat jelentő Üllői úti gyepszőnyeget elhagyták. A vastaps közben egyikük-másikuk szemében ott csillogott a meghatottság könnye. A mérkőzésen a Fradi 0-1-es félidő után a második 45 percben brillírozott. A 65. percben szépségdíjas gólból történt az egyenlítés. Ebedli ragyogó labdájával Zsinka megiramodott, középre ívelt és a kitűnően érkező Kincses öt méterről a hálóba fejelt! A 85. percben szintén fejesgól született: Fischer Kincses labdáját juttatta védhetetlenül a kapuba. A 2-1-es győzelemnek ezúttal 20 000 néző tapsolt. Mit kívánhatunk mást, mint azt, hogy az Üllői úton minél több alkalommal szóljon a ferencvárosi közönség vastapsa... 95