Vándor Kálmán: Labdarúgó világbajnokságok (Budapest, 1982)
Megérkezett a kerek bőr...
Megérkezett a kerek bor... A naptár 1896. december 12-ét mutatott. A Budai Torna Club tornacsarnokában lázas izgalommal vártak egy bőrlabdát, amely egyenesen Angliából érkezett, s amelyet kéz nem érinthetett, csak lábbal volt szabad irányítani. Stobbe Ferenc, az akkori Sportvilág főszerkesztője, minden újdonság iránt forrón lelkesedő neves sportújságíró, barátjának, Ray Dezső építésznek Angliában tanuló fiát kérte meg, hogy a karácsonyi vakációra hozzon magával egy igazi angol futball-labdát. Az „angol rúgósdi” ekkor már hírből ismert volt a magyar sportberkekben... A labda megérkezett, s amikor bedobták a terem közepére, pillanatok alatt parázs hangulat teremtődött. A „kerek bőr” csatát nyert! A BTC megalakította a futballszakosztályát, amelynek első játékosai a klasszikus sportágak hívei — a tornászok, a birkózók, az atléták és az úszók — köréből kerültek ki. 1897 januárjában már kijártak a hóval borított Millenáris-pályára, s fáradhatatlanul taposták a havat, dagasztották a sarat, rúgták a hótól, víztől egyre nehezebb labdát, és — ami elkerülhetetlen volt — egymást. Sorozatos sérülések történtek, de a lelkesedés nem csökkent, sőt egyre nőtt. A magyar futball megszületésének híre tömegével vonzotta a fiatalságot és a kíváncsiakat a Millenárisra, és 1897. május 9-én — az időközben Angliából hozatott díszes szerelésben! — sor kerülhetett az első nyilvános mérkőzésre. Kék-fehér és piros-fehér mezes futballisták kétszer 45 perces, szabályos mérkőzést vívtak egymással. A kék-fehérek 5 : 0-ra nyertek a piros-fehérek ellen, náluk játszott ugyanis Bay Ferenc, aki Svájcban és Angliában már sokat futballozott, s így a tapasztalatlan védők mellett kedve szerint lőtte a gólokat. Nem ment azonban ez már olyan könnyen fél évvel később, amikor a bécsi Cricketter, az első külföldi labdarúgócsapat lépett pályára Budapesten. A sportolók és a fiatalok körében ingyen osztogatott jegyek ellenére, az első nemzetközi mérkőzésre alig 2000 ember gyűlt össze a szépen feldíszített Millenáris pályán. Megszólalt az angol R. Lowe sípja, s elkezdődött a magyar labdarúgás első nemzetközi erőpróbája. A BTC csapatának összeállítása így festett: Stobbe—Harsády, Ashton—Iszer, Pesky, Klebersberg,Ray, Volland, Hajós, Ramaszéder, Lindner. A középcsatár nem volt más, mint az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd, aki az 1896-os olimpián úszásban két aranyérmet is nyert a magyar sportnak. S most megint úttörőként tűnt fel sportéletünkben. A bécsi Cricketter csapatában egyébként csak két osztrák játékos szerepelt, a többi angol volt. S ezek után 13