Siklóssy László: A magyar sport ezer éve III. (Budapest, 1929)
A vívás
KERESZTESSY KORTÁRSAI ÉS EPIGONJAI. Wesselényi és Keresztessy. — Kortársak és epigonok. — Vívómestereink származástáblája. — Katonai vívómesterek. — A vívás irodalma. — Sebetic és Murz könyvei. — A Chappon-fiúk munkái. — Kardforgatás és tollforgatás. — Vívás valamennyi sportegyesületben. — Jó mesterek, hűséges tanítványok. — Frédéric, Frederich és Friedrich. — A királyné vívómestere. — Keresztessy és törzsgárdája. — Martinengo Nándor Keresztessy pozsonyi párja. — A Pozsonyi Első Magyar Vívó Egylet. — Martinengo nagy magyarjaink vívómestere. — Félszázados jubileuma 1891-ben.— Pozsonyi vívóversenyek a nyolcvanas években. — Jósika Lajos b. — Wesselényi-hagyományok Kolozsvárt. — Tompa Károly és Kővári Mihály amatőr vívómesterek. — A Tornavivoda. — Sportélet a Tornavivodában. — KAC-vívóversenyek a nyolcvanas években. —Chappon Károly.— Vermes Lajos egyetemi vívómester. — A pesti epigonok. — Carl Ede. — Sztrakay Norbert. — Nőket tanít, verset ír. — Halász Zsiga, Iványi Gyula mestere. — Fodor Károly és tanítványai. — Kükemezey Árpád. — Arlow Gusztáv. — Vívómesterek egymás között való mérkőzései. — Szigeti Benedek Gyula, a fáradhatatlan kihívó. — Vermes Lajos a háttérben. ELTÁN adhattuk e kötetünknek A modern sport előkészítése címet. Az előttünk levő fejezet az eddigieknél fokozottabb mértékben, szinte megrendelésszerűen igazolja a fenti címben foglalt megállapítás találó voltát. Az a huszonkét esztendő (1875—1896), amellyel foglalkozunk, vívás dolgában valóban átvezet bennünket a régi világból az újba, az antikból a modernbe. Ez utóbbi helyett azt is mondhatnók: a klasszikusból a modernbe. A magyar vívás klasszikus korát u. i. két férfiú személyesíti meg előttünk. Az idősebb egy igazi nagyúr, aki úgy edzette meg karját és oly jól forgatta kardját, mint egy professzionista. Ez volt Wesselényi Miklós. A fiatalabb, egy igazi professzionista, aki azonban — vitézi lelket és lovagias felfogást öntvén tanítványaiba — úgy viselkedett egész életében, mint egy igazi magyar úr. Ez volt Keresztessy József. Ha valamit fent is, lent is lefaragunk a XIX. századból, azt mondhatjuk, hogy e két klasszikus vívó dominálta ezt az egész hosszú időszakot. Ez vonatkozik e kötetünk huszonkétesztendős korszakára is, amelynek az volt a hivatása, hogy e nagy férfiak szellemében s a múlt emlékeinek tiszteletben tartásával adja meg vívósportunk fejlődésének azt a lehetőségét, amely a magyar vívókardot ismertté és tiszteltté tegye az egész világon. Ez az olasz vívóiskola vívmányainak átvételével történt meg. Amikor ezt leszögezzük, elkészültünk a kérdésre, hogy mutassunk rá a múltban rejlő értékre.