Sportvezető, 1970 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
társadalmi munkája-SPORTVEZETŐ Velkei Ferenc 1945 óta a Magyar Kosárlabda Szövetség technikai bizottságának vezetője. Ritka, talán egyedülálló jelenség, hogy valaki 25 éven keresztül ugyanabban a társadalmi sportfunkcióban tevékenykedjék. Persze ez alatt az idő alatt mást is csinált a sportágban, de szívügye a technikai bizottság teendőinek jó ellátása maradt. Csillog a szeme és szinte megfiatalodik, amikor mesélni kezdi játékos pályafutását, sikereit, eredményeit, ismerkedését a sporttal, a kosárlabdával. 1933-ban — meglehetősen későn — 18 éves korában az Elektromos csapatában kezdett kosárlabdázni és kézilabdázni. Érdekes, hogy először mint kézilabdázó ért el sikert, ott húzta magára először a címeres mezt, hogy később egy életre a kosárlabdával jegyezze el magát. Pedig kézilabdában is nagy jövő előtt állt, többször volt válogatott és részt vett az 1936-os berlini olimpián, ahol tagja volt a negyedik helyezést elért csapatnak. Kosárlabdában 1935-ben a budapesti FVB-n volt először válogatott és 1948- ban Tiranában, a balkán bajnokságon búcsúzott címeres meztől, melyben 33 a alkalommal szerepelt. dő 1951-ben, mint játékvezőnemzetközi minősítést szerez. Jelenleg a legjobb nemzetközi játékvezetők között tartják nyilván. Számos, jelentős nemzetközi találkozót és válogatott mérkőzést vezetett, — számuk a 150 felé közeledik — köztük számára a legemlékezetesebb, a Szovjetunió— USA női világbajnoki döntőt Brazíliában. Sokoldalú és képzett szakember, amelyet az is bizonyít, hogy mint edző a felszabadulás után több mint egy évtizeden keresztül oktatta a Kistex fiataljait. 1945-től 1967-ig tagja volt a Kosárlabda Szövetség elnökségének, mert ott volt szükség a tudására, munkájára. A felszabadulás óta mint a technikai bizottság vezetője részt vett minden jelentősebb hazai kosárlabda esemény rendezésében és szakszerű lebonyolításában. Mindenhol ott van, ahol segíteni lehet a sportágban. Lelkesedését, hozzáértését és szerénységét a hazai és nemzetközi kosárlabda sportban mindenki elismeri és nagyrabecsüli. Jó munkája elismeréséül 1956-ban a „Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója”, 1966-ban a Sportérdemérem bronz fokozata kitüntetésben részesítették. »n W * Hörich Lajos A Diósgyőri Gépgyárban olyan embert kerestem, aki 25 éve tevékenykedik a sportban. De amikor Hörich Lajossal beszélgetni kezdtem, megállapítottam, hogy olyan valakit találtam, aki egy egész életet élt le a testnevelési és sportmozgalomban. A beszélgetést a szakszervezeti bizottság irodájában kezdtük, ahol Hörich Lajos a Társadalombiztosítási Tanács elnöki tisztét tölti be és abban a földszintes munkáslakásban fejeztük be, ahol a diósgyőri esztergályos család harmadik nemzedéke él. A falon függő fekete bársonytablót nézegetem. Kitüntetések, érmek és sportjelvények árulják el a 100 éves család harmadik generációjának életútját. A felső sorban öt Kiváló Dolgozó és egy SZOT Érdemérem mellett a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozó jelvény, labdarúgó érmek és vagy száz jelvény szerénykedik. — 1938-ban kerültem a gyárba esztergályos tanoncnak — kezdi a beszélgetést Hörich Lajos. Ugyanakkor kerültem a DVTK kölyökcsapatába is. Azóta sok víz szaladt le a Sajón. Közben elvégeztem a felső ipariskolát és technikus lettem. Üzemtechnikus, majd tervező-szerkesztőként dolgoztam húsz éven át. — A magánélet kanyargó ösvényét a család mellett a sport töltötte be. Évekig játszottam a DVTK-ban. Emlékszem, első mérkőzésem éppen a Ferencváros ellen volt. Fedezetet játszottam és Sárosi doktort kellett fognom. 3 : 2-re győztünk. — Amióta abbahagytam az aktív labdarúgást, a DVTK-ban tevékenykedem. Végzem azt, amire az egyesületnek szüksége van. Voltam egyesületi elnök, intéző és most pedig tömegsportfelelős vagyok. — Gyáraink tömegsportjára büszke vagyok — mondja — sok embernek szerez örömet és nyújt szórakozást. Egyesületemnek azt kívánom, adjon minél több sportolót a magyar válogatottnak, közben oldódjon meg, az ehhez szükséges létesítmény problémája. 23