Sportvezető, 1983 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
mindenek felett álló közös hadsereg és mellette egy szerényebb honvédség is működött. A vívás oktatása pedig része volt a katonatiszti kiképzésnek és a tisztek nagy része olyan képzést kapott, melyért vívómesteri oklevél járt. A katonai vívómesteri oklevéllel a hadseregen belül hivatalosan végzett vívásokatás ellenére sem voltak az illetők hivatásosak, hanem amatőrök. A versenyeken pedig mindenki egyéni elhatározás alapján vehetett részt. Az Osztrák—Magyar monarchiának fővárosa mindig Bécs volt és minden Bécsben kezdődött s Budapest mindent Bécs után csinált. Bécsben pedig akkor Luigi Barbasetti személyében mindenható olasz vívómester működött, aki időnként Budapestre is lelátogatott és az itteni állapotokról mértékadó bírálatot mondott. De nemcsak nyilatkozott, hanem 1896. januárjában részt vett Barbasetti a MAC nagyszabású vívóakadémiáján is, ahol többek között Iványi is vívott ellene. Erről a „Sportvilág” így számolt be: „Az olasz mester gyorsasága és tigrisugrásaival szemben Iványi kitűnő iskolája fölényt biztosított neki, meglepő szépen adott be Iványi három kézelővágást, ami oly gyors támadóval szemben, mint Barbasetti, csaknem hihetetlennek tűnik fel. Nem fojthatjuk el magunkban azon ösztönünket, hogy ez alkalommal ki ne fejezzük elismerésünket Iványi mestere, Halász Zsiga iránt.” be Ezek után pedig április elejére Athénutaztak a nemzetközi sportélet egyes kiválóságai, hogy részt vegyenek az első újkori olimpia versenyeinek küzdelmeiben. Ezek sorában szerepelt a kardvívás is ,melyre azonban magyar kiküldött nem utazott. Hogy miért, azt talán sohasem tudjuk meg, hiszen első olimpiai bajnokunk, az úszó Hajós Alfréd is csak azért vállalkozott áprilisban 11 fokos tengervízben való úszásra, mert mint szerény viszonyok között élt műegyetemi építész hallgató, az ógörög építészet csodáit kívánta megnézni. Nálunk akkor mindenki az ezredéves ünnep és kiállítás lázában égett és kardvívóink is nyilván fontosabbnak tartották, hogy az ebből az alkalomból a Vigadóban május 14. és 20. között rendezett nemzetközi versenyen mérkőzzenek az elismerten legjobb olaszokkal, osztrákokkal és franciákkal. Athénban pedig egy hónappal korábban, április 9-én öt kardvívó, három görög, egy dán és egy osztrák döntötte el egymás között az első olimpiai bajnokság sorsát úgy, hogy az a mind a négy ellenfelével szemben győztes görög Georgiadisz osztályrésze lett. A sokkal nagyobb szabású és fényes külsőségek között végbement májusi budapesti versenyen tőrrel kezükben az amatőröknél az olasz Marco Piacetti, a hivatásosaknál a francia Lucien Mérignac győzött. A vívómesterek kardversenyének győztese, az olaszországi Carignanóban 1866. augusztus 15-én született, tehát akkor harmincéves firenzei mester, Italo Santelli lett két közös hadseregbeli oktató tiszt: Bothmer Jenő és Gregorich Amon előtt, míg a negyedik helyre az olasz Giuseppe Nadi, az ötödikre pedig Halász Zsigmond került. A mérkőzéssorozat legnagyobb érdeklődései várt eseménye, az amatőrök kardvívó döntője utoljára és késő estére került. A firenzei Santi Ceccherini állt szembe Iványi Gyulával. Az olasz hevesen támadott, Iványi elővágásai nem sikerültek és a könnyű, hajlékony olasz kard gyakran csak lapjával érte ellenfelét, ami a versenybírák figyelmét elkerülte. Hosszú idő után Ceccherini egy kapott találatával szemben Iványinál hármat állapítottak meg, majd a nagyon elhúzódó küzdelmet a késői időre tekintettel befejezettnek nyilvánították és így Iványi a győztes Ceccherini mögé a 2. helyre került. Mintha csak egy középkori bajvívásról lett volna szó, a magyar kardvívás sorsa az ezeréves ünnepségen eldőlt. A MAC azonnal szerződtette Santelli Italát, aki itt le is telepedett, tekintélyes mestere volt a magyar vívósportnak egészen 1945. február 8-án án Budapesten bekövetkezett haláláig. A MAC nem bontotta fel Halász Zsigmonddal kötött szerződését, hanem felajánlotta neki, hogy a korábbi feltételekkel Santelli mellett foglalkozzon vívóival. Halász azonban ezt az ajánlatot nem fogadta el, visszavonult saját vívótermébe, sokáig oktatta a fiatalságot, majd öreg korára hazatért szülővárosába. Talán ha másként cselekszik, többet használhatott volna vívósportunknak, tanítványainak és saját magának is. A nagy lelkesedéssel munkába kezdett Santelli mellett az események tanúbizonysága szerint működtek nálunk más magyar mesterek is, akiknek néha több jutott a dicsőségből, mint a saját különös magyar nyelven beszélő egykori firenzei mesternek. Iványi Gyula nem hagyta abba a vívást, a Központi Vásárcsarnok melletti lakásáról és a hozzá közeli munkahelyéről a Belvárosi Takarékpénztárból sokáig járt szorgalmasan klubja, MAC vívótermébe és bár az 1900. évben először kiírt országos bajnokságot nem ő nyerte meg, a magyar színeket a katonatiszt Gregurich Amonnal együtt ő képviselte az 1900. évi párizsi olimpia kardvívó versenyében. Ezen a június 18. és 24. között megrendezett kardversenyen 44 vívó vett részt, de az olaszok éppen úgy nem indultak, mint a tőr és párbajtőr küzdelmekben sem. Arról nincsenek korabeli tudósítások és feljegyzések, hogy volt-e vívó vezető, vagy kísérő ezen a versenyen, a valószínűség amellett szól, hogy nem és a versenybíráskodást nyilván maguk a rendező franciák látták el, amint az régebben általában versenyeken lenni szokott. Különösképpen a mindig is elfogultnak bizonyult bécsi sajtó állapította meg erről az olimpiai versenyszámról, hogy a nyolcas döntőnek Iványi Gyula volt a legjobb kardvívója, de a francia versenybíróság ítéleteivel nem tudott megküzdeni. A bajnokságot a francia Georges de la Falaise szerezte meg honfitársa, Le Ion Thiébaut előtt, a harmadik helyre pedig az osztrák Siegfried Flesch jutott. Ezután sorolták negyedikként a kissé titokzatos Gregurich Ámon akkori főhadnagyot, akit ötödikként Iványi Gyula követett a hatodiknak helyezett francia de Boissiere előtt. Iványi ekkor harminchat éves volt, de nevével később nem találkozunk a vívás történetében. Budapesten 1920. december 6-án halt meg. Neki és mesterének nem jutott továbbra szerep a magyar kardvívás történetében, de hogy az úttörők ők voltak, az el nem vitatható. DR. BÁRÁNY ISTVÁN Iványi Gyula (balról) az 1895. évi első hazai amatőr kardvívó verseny győztese mesterével, Halász Zsigmonddal. 21