Sürgöny, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)
1861-02-01 / 27. szám
Első évi folyam. Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7. az. 1-ső emelet. kiadó-hivatal. Hirátok-tere 7. szám, földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban. barátok-tere 7. szám, földszint. Péntek, februárius 1. 27. szám. —1861. Vidéken bérmentes levelekben, minden postahivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak Budapesten, házhoz hordva. ft kr ft kr Eeeszévre 16 — Évnegyedre 4 50 Felévre 8 50 Egy hóra 2 — austriai értékben. Vidékre, naponkint postánft kr . kr Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — HIVATALOS RÉSZ. Ö cg. k. Apostoli Felsége I. évi jan. 24-től kelt legfelsőbb határozatával a kir. austriai nemzeti bank igazgatóit : lovag Murmann Pétert, böhmstetteni lovag Papp Konstantin Zenobinst, a lileholzi Miller József Máriát , báró Pathhon Rudolfot a további szabályszerű időre hivatalukban megerősítni és koromlai nemes Sebey Frigyes kir. nagykereskedőt Bécsben, bankigazgatóvá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Báró Vay levele a magyar Prímáshoz, mint a január 16-ki 1. f. leirat felséges commentárja. Főmagasságu Bibornok-Primás és főispán ur! Azon kegyelmes királyi leiratból, mely a mai napon a fömagasságod kormányára bízott megyéhez küldetett, s melynek másolatát a mellékletben közleni szerencsém van, meg fogja érteni főmagasságod Felséges urunknak ama legfelsőbb parancsait, melyeket némely megyéknek túlságos határozatai s erőszakos eljárásai, sőt itt-ott már-már mutatkozó anarchikus jelenségek is, a törvényes rend és alkotmányos szabadság megállapításának érdekében, szükségkép előidéztek. Nem célom ezeknek bővebb fejtegetésébe ereszkedni, miután azok épen oly szabatosak és határozottak, mint indokaik valók és kétségtelenek, s a szándék, mely Felséges urunkat vezérli, egyenes, tiszta és minden tartalékgondolatoktól ment; csak figyelmeztetni kivántam bizalomteljesen főmagasságodat, miszerint Ő Felsége többi népei iránti kötelességénél fogva nem tűrheti és szilárd jelleméhez képest tűrni nem fogja, hogy a törvényes szabadság helyett féktelen szabadosság uralkodjék, s a köznyugalom, rend és vagyoni , személyes bátorság újra kockáztassék; és noha ily sajnos akadályok sem lehetnek képesek . Felségét azon alkotmányszerte úttól eltántorítani, melyen népei boldogitására haladni, s különösen Magyarország törvényes intézményeit helyreállítani változhatlanul elhatározá, még s kénytelen lenne Ő Felsége a hongyűlés mielőbbi megtartása s szerencsés megkoronáztatása iránti élénk óhajtását összes birodalma népei iránti uralkodói kötelességének alárendelni, s annak teljesítését ismét legmélyebb sajnálkozására bizonytalan időre elhalasztva látni. Mily őszinte és komoly Öcs. kir.Felségének a törvényesség terén való szilárd megmaradása, és a nemzet minden jogos és méltányos kívánatainak kész teljesítése iránti szándéka, senki sem képes bővebben tapasztalni, mint én, ki jelen állásomban naponta inkább meggyőződöm, miszerint Felséges urunk magasztos tulajdonai hazánk irányában a legszebb reményekre jogosítanak. Ezt múlt év mindszenthó 20-án kelt legmagasabb elhatározásai óta már eddig is bőven és következetesen kegyeskedett tanúsítani. Az ország területi egysége a Szerb-Vajda- ság, temesi Bánság és az erdélyi három megyék és Kővár vidéke bekeblezésével legnagyobb részben már vissza van szerezve, és a mi még hiányzik — mint bizton remélem, rövid idő múlva meg lesz adva. A megyék, alkotmányunk eme védoszlopai már újra szervezvék, és azokban a nyilvános élet sorompói megnyitvák. — Nemzeti tisztviselők igazgatják az országot. — Az igazságszolgáltatást kevés napok múlva immár minden fokozatokban az ország határain belül fogja a magyar leírni. — Édes hazai nyelvünk a közigazgatásnak, igazságszolgáltatásnak és közoktatásnak közlege, az országgyűlésnek a közhajtás kijelölte törvény alapján leendő összehívása már el van határozva. — Mi közjogi viszonyaink teljes elrendezésére hátra van, — csak a múlt idők mellőzhetlen szükségei, s az átmeneti időszak igényei által jön még rövid időre tőlünk elvonva, vagy egyedül a törvényhozás által hozathatik meg véglegesen, s újabb bonyodalmak és rázkódtatások nélkül egész terjedelmében. Ezt türelmesen bevárni, s a tények hatalma által egy évtizedben keresztül alkotott viszonyokat, s köz- és magánszükségleteket — törvényessége latolgatásának mellőzésével — figyelemre méltatni, a jelen rövid átmeneti időszaknak föladata. Mind azon utak , melyek ettől elvezetnek, elvezetnek egyszersmind minden bonyodalmunknak egyedüli gyökeres megoldásától az Ő Felsége és az ország által egyaránt legélénkebben óhajtott országgyűlésének megtartásától; bizodalomteljesen keresem tehát meg főmagasságodat, miszerint az előidézett legfelsőbb királyi leiratnak kihirdetésére mielőbb bizottmányi ülést hivon össze, a királyi trón iránti hűségénél s ismert hazafiságánál fogva arra törekedni méltóztassék, hogy Ő Felségének atyáskodó szándokai méltányoltatván, rendelései tartozó engedelmességgel fogadtassanak, s pontosan teljesítessenek, és ez által az ország javára, s a nemzet megnyugtatására irányzott önzetlen becsületes iparkodásaim könnyittetvén — kedves hazánk összes népe elvégre azon epedve várt boldogító napnak hajnalát haladni lássa, melyen a nemzet választott képviselői, a királyi trónnal egyesülten, jövő tartós jólétünk biztos alapköve letételének áldásdus munkáját megkezdhessék. Kelt Bécsben , 1861. Boldogasszony hó 19-én. Fűmagasságodnak , lekötelezett szolgája TARCZA: A magyar Akadémia épülete. (Olvastatott az Akadémia közös ülésében jan. 28 km.) (Vége.) A mostani politikai viszonyok közt könnyen érthető, ha a keveset eszmélkedő nagy közönség, nem szólok intézetünkről, mert ahhoz ily ok természetesen nem férhet, könnyen érthető, mondom, bár nem helyeselhető, ha a nagy közönség a csúcsíves stílt már csak azért sem kedveli, mivel azt német találmánynak hiszi. Ennek ellenében e helyen tartott, a középkori építészetet tárgyazó előadásaim másodikában bebizonyítom, hogy e stúl egész századdal elébb volt használatban a francziáknál, mint a németeknél ; továbbá, hogy annak léptenkénti fejlődését Francziaországban találjuk, holott a styl Németországon legelső föllépésében is már tökéletesen kimiveltnek mutatkozik; bebizonyítom továbbá, hogy ezen tények a középkori archaeológiában világszerte el vannak ismerve, és hogy azokon senki sem kételkedik, aki az elmúlt tíz évben megjelent, az e tudományt tárgyszó könyveket olvasta; végre bebizonyítom, hogy már a középkor is „opus francigenum“-nak nevezte a csúcsíves stylt. E styl tehát nem német, hanem eredeti franczia styl. Francziaországból a kezdeményezés országából származik, mely ország majd mindig barátságos indulattal volt irántunk. E styl tehát nem szerzetesi vagy kolostori styl, amint némelyek hirdetik. Ugyancsak érintett második előadásomban bizonyítom, hogy e styl kimivelését egyrészt az éjszaki franczia városoknak a XIII. században történt felszabadulása, másrészt az akkori építészetnek a kolostori szerfölött szigorú szabályok alóli felmentése eszközlé, mert e styl épen akkor indult virágzásnak, midőn az építészet a szerzetesek kezéből a laikus mesterek kezébe ment át. E styl tehát kétszeresen a szabadság styljének nevezhető, ama szabadságénak, melyet a mesterek maguk a chartresi csarnokban jelképeztek, személyesitése alá a „Libertás“ szót írván, mely szobor és aláírás ma is eredeti helyén látható. E styl továbbá nem, mint többen hamisan hirdetik, csupán empirikai styl. Harmadik előadásomban bebizonyítom, hogy ily logikai következetesség, ily okszerű kimivelése az arányoknak , idomoknak és szerkezetnek, ily okszerű kifejlődés az alapelvekből és alakokból, ily szigorú tudományos rendszerezés semmi más stylben nem fordul elő. Daczára annak, e stylt eulecticismussal vádoltuk, hozzáadván, hogy az eulecticismus a művészetben káros hatással bír. E káros hatást el kell ismerni azon művészetekben, melyek majdnem egészen a teremtő lángésztől függenek, de az építészet a tapasztalás művészete lévén, ily szemrehányást nem érdemel, de legkevésbbé érdemel a franczia styl, mert ez az idegent, a megelőzőt soha sem vette föl egyszerűen, hanem mindig csak akkor, ha módosítás által saját vérévé vált; e módosítás pedig mindig a legmélyebb, legművészibb tapintattal és érzettel párosult legértelmesebb tanulmányozás eredménye volt. Estylben épültek valaha valamennyi tudományos intézetek, miknek példányai a még ma is fennálló oxfordi és cambridgei collegek. Aki ezeket látta, igen jól képzelheti magának akadémiánkat e stylben, míg az athéni akadémiának, mint épületnek, eszméje alap nélküli marad. Nem kell továbbá elfelejtenünk, hogy nemzeti történetünk fénykorai karöltve járnak a csúcsíves styllel. A mongolok pusztítása után újra fölébredező hazánkban IVik Béla és családja a franczia építészetet honositá meg. A XIV ik században Robert Károly Visegrád várát csúcsíves stylben építteté, e stylt használta Lajos, és végre Mátyás budai várában. A XVI-ik század kezdetén nemzeti öltönyünk e styl szellemében megállapodék, mit a magyarok, kiket Burgmeier,Miksa császár diszmenetében lerajzol, tanusitanak. I még nem találkozunk a szűk és testhez tapadó ruhával, mely csak a XVII-ik és XVIII-ik században jött divatba, és a mely ellen a népnek bő szűre, bundája és gatyája óvást tesznek. Burgateier magyarjainak bő köntösei csúcsíves stylű virágokkal díszesítvék, csattokkal, övekkel és gombokkal tartatnak öszsze, a fövegek közt ráismerhetni a kanász kalapra és prémes sapkára. Múzeumunkban szintén magyar díszítményekkel találkozunk, melyek e stylnek köszönik eredetöket, s melyek ma is gombok, övék ste. mintájául joggal szolgálnak. Volt idő, mikor, mint ma e minták után készített diszitmény, csúcsíves stylben épített házakat kívántunk, ezen ízlés 15 év előtt uralkodott. Azóta, igaz, nem keveset kontárkodtak nálunk e stylben; de ha ezen kontárkodás visszaijeszt bennünket, miért nem ijedünk meg a más építő modorokban tett kontárkodástól? Hisz itten a „memento mozik“ összehasonlíthatlanul számosabbak. Legyen tehát palotánk föladata hazánkban oly mintát állítani föl, mely a külföldi művészet és tudomány színén álljon. De ha mintát akarunk fölállítani, természetes, hogy a meglevő épületek holt utánzásától óvakodnunk és oda kell fordulnunk, ahol a föltalálás, a teremtés nemcsak lehető, de valószínű is, azaz oly stylhez, mely nem mint az antikizáló modorok, a megszokott és mindennapi körül forog, hanem minden adott alkalommal valóságos új épület - egyéniséget szokott teremteni. Ily styl már eredetiségével is eredetiségre szólít föl, sőt arra kényszerít. A roppant számmal fönnálló régi esnesives épületek másolatai, melyeket a legutolsó évtized közzé tett, kétségen kívül helyezik, hogy itt kimeríthetlen kincsre találtunk, melyet a képzelő tehetség, a művészet és a tudomány vég nélkül fölhasználhat. E kiadások apáink művei ismeretét egyúttal annyira vitték, hogy e téren biztos léptekkel járhatunk és tiszta belátással működhetünk , de másrészt is e kiadások a külföldön általánosan megkedveltették a csúcsíves stylt. Angliában ezen előszeretet még régibb és annyira uralkodó, hogy az angolok a parliament-házuk építése előtt készített költségvetés alkalmával nem ijedtek vissza a náltuk hihetlennek tetsző több millió font sterlingnyi összegtől. Franczia- és Németországban a régi csúcsíves dómokat, templomokat, várakat és városházakat nem csak restaurálják, hanem kiépítik, sőt újakat emelnek e stylben. Míg mai nap a római vagy a renaissance épületeket csak felületesen tekintik, mivel ez nem más, mint a megszokottnak és mindenütt láthatónak ismétlése : czélirányosnak tartják a középkori stylben emelt épületeket egyenként tanulmányozni, mivel itt minden lépten ujjal, eredetivel találkozunk, mely midőn a mester képzelő tehetségéről ad tanúságot, saját phantasiánkat is fölébreszti. Képzeljünk építő helyünkön az általelleni épülethez hasonló házat, mely a közönséges bérháztól csak oszlopcsarnokával különbözik, miről nem tudhatni, hogy jutott az attól tökéletesen külömböző épület elébe. Nem leend-e mindenki följogosítva kérdezni, mi okból ismételtük ezen már magában is semmi eredetiséggel nem bíró építményt? E kérdést ha sok pesti lakos nem tenné is, mert az építészi divathoz hozzá szokunk, mint a semmi logikai okon alapuló ruhadivathoz, e kérdést teendi mindenesetre minden művészi tapintattal bíró vidéki és idegen. Ily kevés fejtöréssel járó épületekkel a múlt évek megajándékoztak, de ha ma is ily mód után törekednénk, csak saját szegénységünket árulnák el. Tegyük föl az antikizáló modor második, jobb esetét, oly csarnok-homlokzatot, mint a Louvreé — Párisban, mihez távolról, de igen távolról hasonlít megyeházunk oszlopos csarnoka. A Louvreé homlokzatának megvan érdeme, de azon hibája is, hogy oszlopai két emeleten keresztül emelkedvén , az ezen emeleteket elválasztó párkányzat mintegy átvágja az oszlopokat, másrészt a csarnok a mögöttük levő teremeket homályosakká teszi úgy, hogy ablakaik ez oldalon mindig be vannak rekesztve. Egyébiránt is a Louvreról nem szólhatunk, mert hogy ily oszlopokat és azokkal öszhhangzatban levő épületet állíthassunk, arra pénzerőnk távolról sem elegendő. Forduljunk tehát a harmadik esethez, képzeljünk kisebb oszlopzatot minden emeleten és akkor a teremek és szobák homályosítása minden emeletben fog uralkodni. Nem marad tehát egyéb hátra, mint a negyedik eset, azaz a falból kinyúló féloszlop, és akkor nemcsak öszhangzatban lesz épületünk környékével, t. i. a Danasor számos házaival, hanem ezenkívül még e házak kegyteli ismétlése is leend. Pedig oszlop nélkül alig képzelhetni antikizáló épületet, mert az oszlop az antik építészetnek fölétagja. Forduljunk most épületünk jelleméhez. Az építészetnek egyik főföladata, művében czélját, rendeltetését nyilvánítani, de ezen föladatnak hol lehet inkább megfelelni, mint oly szylben, hol e tekintetben a legnagyobb szabadsággal bírunk ? A tudományos akadémiák jelleme háromban öszpontosul : a komoly méltóságban, a megközelíthetésben és a világosságban. A tudomány, szellemünknek ama legmélyebb és absolut szüleménye, komoly és méltóságos jellemű; a tudomány megközelíthető legyen mindenkinek, mert abban nincs más azon tekintélyen kívül, melyet a szorgalmas tanulmánynyal párosult adomány magának kivív ; a tudomány világos legyen , mert az viszi előttünk életünk és létünk legtisztább szövétnekét. Az egyiptomi és dohai építészet komoly ugyan és méltóságos, de az idomok, mik e tulajdonságot jellemzik, annyira uralják az építészeti anyag tömegességét, hogy azt ezen után, kivált pénzerőnkkel el nem érhetjük. Kénytelenek vagyunk tehát a komoly méltóságot inkább, vagyis jobban egyedül az idomok szigorúságában keresni, s igy mindent el- B. Vay Miklós m. k. Az eredetivel megegyezőnek találta Závody Albin, főjegyző. Magyarország herczeg-primásának levele a vármegyékhez. Tekintetes, nemes vármegye, igen tisztelt honfiak ! A kedves haza boldogságát előmozdítani s állandó jólétét eszközölni mindig letörekvésem volt, ennélfogva mi sem óhajtok inkább, mint hogy a jelen nehéz napok után, minél hamarább jöjenek vissza az alkotmányos élet azon előnyei, melyeket koronás fejedelmeink alatt mind atyáink, mind több évtizeden át mi magunk is élveztünk. Isten, ki megváltoztatja az időket és korokat, megszünteti az országokat s újakat alakit, szent áldását adá a legjobb szándékkal kezdett s folytatott iparokodásokra, s igy történt, hogy Felséges Fejedelmünk, s régibb vágyait teljesítendő, a nemzet forró óhajtásai felé közeledett; s hazánknak az alkotmányos életet visszaadni elhatározta. A fejedelmi legfelsőbb határozat következtében már szerveztetnek a vármegyék, elszakadt részei hazánkhoz visszacsatoltatnak, anyanyelvünkön hivataloskodunk, növendékeink oktattatnak, s örömmel halljuk, hogy az országgyűlés és a Felséges Fejedelem megkoronáztatása bizonyosan bekövetkező tények. Az alkotmányos élet magvát már eddig is bírjuk és Urunk Fejedelmünk legtisztább szándéka és szava biztosit, miszerint annak fölsarjadzását is látni fogjuk, s nem csak fejlődésén örvendeni, hanem gyümölcseit is szedni szerencsénk leend, miért is áldottam s áldom Istenemet, hogy hazám föltámadásának hajnalát látnom engedte, és hogy elmondhatnám nemzetemmel „Föltámadt hazánk“ bála legyen az Istennek. Azonban nem kis aggodalom nyugtalanít, midőn hallom, hogy a kezdettek fejlesztése itt-ott nem annyi elővigyázat és türelmetességgel eszközöltetik, mennyit a tárgy fontossága és természetes nehézsége igényel, szerencsés bevégzése pedig okvetlenül szükségessé tesz. Kedves honfiak ! Hazájuk iránti lángoló szeretetük megnyugtat engem, hogy nem fogják rész néven venni, ha egyik testvérük, ki életének vége felé haladván, hazájának jövője fölött aggódni kezd, megszívlelés végett önökhöz néhány bizodalmas szót intéz. Ily nagy munkára, minő hazánk rendezése, nagy készület szükséges, hogy így kellő körültekintéssel vitessék végbe minden s az épület, melyet nagynak, dicsőnek s maradandónak lenni óhajtunk, szilárd alapra fektettessék. Ha valahol, bizonyára ily messze kiható vállalatban kerülendő az elhamarkodás, és mellőzendő minden előrekapó s terven kívüli lépés, mely különben is mig a dolgok tervszerinti s egyedül biztos fejlesztését mód nélkül akadályozza, a czélzott rend helyett csak rendetlenséget s teljes fejetlenséget — mitől az irgalmas Isten mentse meg e szegény, s annyira megzaklatott hazát — hoz létre, s már is, mit méltó elszomorodással kell fölemlítenünk, rendre utasító föllépésre hivta föl a felsőbbséget. Ha pedig férfias kitartással tudtunk tűrni, bizodalmasan fohászkodván Istenünkhöz; ha a felséges Fejedelemnek kibékítő jobbját felénk kiterjesztve látni óhajtottuk, pedig látjuk és érezzük aát, legyen egy pár hónapig türelmünk, mig ügyeink országgyűlésen nem egymástól eltérő módon, hanem egyöntetű alakra, s mindnyájunk hozzászólása folytán rendeztetni fognak, s ne idegenitsük el magunktól a felénk béke ágával közeledő legjobb szirti, s legtisztább szándéku fejedelmet. Ha volt súlyos körülményekben e haza, — midőn fiainak anyagilag mutálandó közreműködése is a szokottnál nagyobb fokban igénybe vétetett, valóban oly helyzetben van az most is. — Kedves honfiak! engedjetek meg őszinteségemnek; igen silány volna a mi iazaszeretetünk, ha az anyagi segedelmet épen most vonnék meg Fejedelmünktől s hazánktól, épen most az adónak befizetését elő nem segítenék, midőn arra a mi érdekünkben legnagyobb szükség van. Reményem, önök engem, ki hazai állásomnál fogva, elődeim példájára közben járok a fejedelem és nemzet között, bizonyára megértettek. Legyenek e bizodalmas szavak önök iránti tiszteletem, testvéri szeretetem, s önök hazaszeretete iránt táplált reményeimnek őszinte tanúi. Isten áldása szálljon a fejedelemre és hazára. Esztergomban, jan. hó 20. 1861. Scitovszky János m. p., ’ bibornok herczeg s Magyarország prímása. Bécs, jan. 80. Az is baj, ha van — az is baj, ha nincs! ezen kényelmetlen dilemmával vesződnek pár hét óta a jó bécsiek, kiknek a sok keleti, olasz, magyar, lengyel s Isten tudja minő kérdésen fölül ma már a vizkérdésnél is meggyűlt a bajok. A bécsi ivóviz, melynek különben is azon kellemetes tulajdonsága van, hogy nyáron meleg, télen meg hideg, a nagy tél folytán annyira megfogyott, hogy a felsőbb fekvésű külvárosokon vizszükség támadt, de sírg kezdették kis és nagy czikkekben az uz Istenen kívül a városi rendőrséget, melyben egy földi gondviselést tisztelnek, ezen bajról vádolni, megeredtek az ég csatornái s most már annyi a viz, hogy az alsóbb külvárosokban egész kényelemmel szobafürdőt is lehet majd venni, hacsak a gondviselés hatalmas keze nem hárítja el tőlünk az árvíz csapását. Árvíz esetére azonban a veszély elhárítása végett a szükséges intézkedések megtétettek. Ezen nyomasztó körülmények daczára folynak a választó mozgalmak. Magamnak is volt e napokban alkalmam egy úgynevezett társalgási tanácskozmányban részt vehetni s a kedélyes nép politikai gyakorlatait tanulmányozni. Már hetek óta tart a mozgalom s még mindig fő, alap, és vezérelvek s általános eszmék s programmok körül forgott a vita, de maiglan sem bírtak a „jelöltek jegyzékének“ elkészítéséig jutni, nehogy személyeskedésekre jusson a dolog. A conservativ és szabadelvű jelszót hallani is mindenütt, de anélkül, hogy az ember csak hozzávetőleg is meg tudná mondani, mi lappang ,a bécsi „gemeinderath“ra vonatkozólag alattuk. Önkénytelen eszünkbe jutott az elméleti vitatkozások közben Mephisto mondata „wo Begriffe fehlen " stb. A hangulat Magyarország irányában nem igen kedvező, s ha nem csalódunk, egy kis lappangó irigység az, mely azon nem ritka kifakadásokat sugalja, miket hazai közviszonyainkat illetőleg nem csak hírlapokban, de társadalmi körökben is hallhatni. Az alap, melyből kiindulnak, hibás, s hogy October 20-ka után a közviszonyok a Lajthán innen és túl nem egyenlő lépéssel fejlődnek, korántsem a minden népségek iránt egyenlő jóindulattal viseltető irányadó körökben, hanem azon tényben keresendő, miszerint a Lajthán innen a negyvenkilencz előtti időt tekintve, nem igen volt valami történelmi közjog, mire visszatérni lehetett volna. Az elavult rendi intézményeket elsodorta az ár, a vihar közben kelt alkotmányok közül pedig egy sem volt tettleg életbeléptetve; míg nálunk akarok és rendek a nép zömét kebelükbe fölfogadván, megifjult erővel s azzal járó zajossággal lépnek az újonnan megnyílt politikai pálya sorompói közé. Minden ellenszenv között azonban érezni kezdik, miszerint a birodalom alkotmányossága Magyarországéval él és hal. Több napok óta azon bír szárnyal, hogy Zalamegye területének kiegészítése végleg elvolna határozva, s hogy e miatt a horvát udvari bizottmány főnöke le is mondott. Az utóbbi valóságáról határozottat nem mondhatni, a nevezett megye kiegészítése iránti hír azonban, mint rendszerint jólértesült körökben hallani, eddig aligha meg nem valósult, hazánk egyik óhaja ez által ismét teljesülvén. Bécs, jan. 28. *) L. Sietekskegyedet biztosítani azon hir felől, mikép a Muraköz visszacsatolását illető rendelet a legfelsőbb szentesítést megnyerte, és úgy a m. kir. helytartótanácshoz Budára, valamint a horvát udvari bizottmányhoz is megküldenek az illető intézkedésiek ezen legfelsőbb határozat kivitelét illetőleg. A fejedelem ezen intézkedése a f. hó 16 ki legfelsőbb leirat után kétszeresen becses biztosítása annak, mikép a kormány folytatni fogja azon utat, melyen magának a *) A postával — a levél is elkésett. Szerk. - I