Sürgöny, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)

1861-02-22 / 44. szám

Melléklet a „Sürgöny“ 44-ik számához, február 22-én 1861. Fulytatulagus jegyzőkönyte a magyarországi törvénykezés szervezése iránt, országbíró nagy -apponyi gróf Apponyi György elnöklete alatt 1861. febr. 14-én tartott tanárskormányi Ülésnek. (Vége.) Báró Prónay Albert: Az albizottmányban a dolgot nem így értelmezték, nem pedig azért, mert azon sok fiatalembert, ki tíz év óta gyakorolja magát, sohasem tehetjük egy kategóriába azzal, ki csak most kezdi a praxist, és két évig fogja folytatni, s e részben a dolgot a királyi tábla megítélésére akartuk bízni. Széher Mihály: Én azt hiszem, hogy mi azokra nézve, kik jövendőre fognak iskolát végezni, és azokra, kik eddig praxison vannak, és számos gyakorlati éveket tudnak igazolni, különbséget kell tennünk. A jövőre ugyanis helyeslem az I. szakasz intézkedését, miszerint az ügyvédség gyakorlatára feljogosíttatóak, „kik a jogtudományok, különösen pedig a hazai törvények tanulását kellőleg bevégezvén, magukat a jogtudományi szigorú vizsgálatokról és két évi joggyakorlatról szóló bizonyítványokkal igazolni képesek, és az ügyvédi vizsgálatot a kir. tábla előtt kitűnő, dicséretes, vagy elegendő sikerrel letették.“ De ha mi vagy ezen pontot meg nem toldjuk, vagy pedig egy új pontot nem készítünk, véghetlen igazságtalanok leszüek sok jóravaló ember irányában. Mert ha a magyar törvény behozatalától számítva a két évi joggyakorlatot mindnyájára kiterjesztjük, az fog következni, hogy az, ki az idén végzi iskoláit, akkor fogja a censurát adni, midőn az, ki 10 év előtt végezte iskoláit, diplomával bír, státusvizsgálatot tett, és 78 évi ügyvédi gyakorlata van. Mindenesetre tehát a különbséget úgy tenném, hogy ezen pont álljon a jövőre nézve, de a múlt tekintetében, ha az illetők ki tudják mutatni, hogy ők próbatelezettek, akkor tőlük a magyar törvény behozatala idejétől fél évi joggyakorlatot követelek, ha pedig nem ilyenek, legalább is a magyar törvény behozatalától egy évet kívánnék. Ezzel elérjük azt, hogy nem leszünk oly általánosak, mi által igazságtalanok lennénk sok ember irányában. Kapczy Tamás : Az igazon ügyvédekről szól, kik letették a vizsgát, de vannak oly ügyvédek is, kiknek diplomájuk s kellő gyakorlatok is van, de ügyvédeknek nem voltak kinevezve; ezek tehát az ügyvédség gyakorlatára ezentúl feljogosíttatnak. Ami a 11. §-t illeti, az albizottmány figyelemmel akart lenni azokra nézve, kik 7—8 évig gyakorolták magukat, és nekik, ha kimutatják, hogy iskolákat végeztek s törvényes gyakorlatuk volt, a kir. tábla megengedhesse az Ügyvéség gyakorlatát. Szabó Imre : Azt hiszem, a Széher úr által előadott nehézség meg lesz fejtve, kun bároy szakaszt összeköttetésbe hozzuk és azon különbséget teszszük, hogy e helyett „kik ügyvédi jogosítványokat nyertek- e szavak tétetnek „ügyvédek, kik ezen 11 év alatt letették a vizsgálatot.'' Eötvös József: Széher úr azon ifjaknak fogta pártját, kik most akarnak ügyvédekké lenni és eddig több évi gyakorlatban voltak. Azt vélem, és az albizottmány is úgy értelmezte, hogy a királyi tábláról nem lehet föltenni, hogy azt, ki több évi gyakorlatban volt, azért ne bocsássa ügyvédi vizsgálatra, mivel más törvények voltak. Hisz ki van mondva, hogy a magyar törvényből is kell vizsgálatot tenni. Nyeviczkey József: Én a javaslat 1-ső pontját tökéletesen kielégítőnek találom, ki levén abban mondva, hogy az illetőnek a hazai törvények tanulását kellőleg bevégezni, azokból is a szigorlatot kiáltani s gyakorlatban két évet tölteni kelletik. Ez utóbbira nézve az előttem szóló által tett észrevétel, azon supposibumból indulván ki, mintha a közelmúltbani gyakorlat a magyar törvényekre ki nem terjedhetett volna, erre meg kell jegyeznem, hogy az úgynevezett ősiségi patens behozatalával a legnyomatékosabb perek épen a magyar törvények szerint lévén elítélendők, egy jóravaló fiatal embernek a magyar törvényekbeni gyakorlatra 1853-ik év óta is elég módja és alkalma volt. Hogy tehát ezek, kik most az ügyvédi vizsgálat előtt állanak, az eddig gyakorlatban töltött idejükből csak egy részt is veszítsenek, s ezáltal czéljaik elérésében hátráltassanak, legnagyobb igazságtalanságnak tartanám, és épen azért a gyakorlati időre semmi különböztetést nem tennék, annál kevésbbé, mert az általuk a királyi tábla előtt majdan leteendő ügyvédi vizsgálatkor, mely a gyakorlatra is kiterjed, censoraik biztosan meg fogják tudni ítélni, várjon gyakorlati idejüket úgy töltötték-e, hogy ügyvédi feladatuknak megfelelhessenek. Egyébiránt bocsánatot kell kérnem a nagyméltóságú tanácskozmánytól, hogy én ezen 1-ső pontot, mely azokról szól, kik ezután lesznek ügyvédekké, továbbá a 2-ik pontot, melyben azokról van szó, kik 1849-ik év előtt nyerték ügyvédi oklevelüket, és a harmadik pontot, melyben azok foglaltatnak, kik a legközelebb lefolyt 11 év alatt lettek ügyvédekké, egymással szoros összefüggésben látván, s e két utóbbira némi észrevételeim lévén, azokat összefoglaltan megtehessem. — Ilyen észrevételem a 2-ik pontra, hogy azok között, kik 1849-ik év előtt az ügyvédi vizsgálatot letették és oklevelet nyertek, többen lévén olyanok, kik a legközelebb lefolyt 11 év alatt az ügyvédség gyakorlatára jogosítványt nem nyertek, az ennek ellenkezőjét feltenni látszó szerkezet azzal világosíttatnék, hogy az ilyenek az Ügyvédkedés gyakorlatára, akár kaptak erre a közelebb lefolyt 11 év alatt jogosítványt, akár nem, ezentúl feljogosítva vannak. Ilyen észrevételem a 3-ik pontra, hogy azok, kik bár a legközelebb lefolyt 11 év alatt tettek is ügyvédi vizsgálatot, miután ezen vizsgálatnak a kerületi főtörvényszékek által a magyar törvényekben jártasság megbírálására is kellett terjesztetni, és mint közönségesen tudatik, ki is terjesztetett, újabb vizsgálat nélkül is, mihelyt okleveleiket a királyi tábla által megnyittatják, ügyvédségre jogosítandók lennének, vagy legalább azon eset, melyben ezen újabb vizsgálat szükségeltetnék, határozottan lenne kijelölendő. Eötvös József: Bátor vagyok az albizottmány eljárását igazolni, mivel mégis történtek oly vizsgálatok, melyeknél a magyar törvényből az illető ki nem kérdeztetek. Ezt bizonyítják a meglevő jegyzőkönyvek, melyekből, ha nem tudja bebizonyítani az illető, hogy a magyar törvényből is letette a vizsgát, akkor abból neki pótlólag le kell tennie azt Néha megtörtént, midőn az idegen urak cenzurálták, hogy a magyar törvénybeli vizsga elmellőztetett. Stockinger Mór : A temesvári cs. k. főtörvényszéknél senki sem vizsgáltatott meg a magyar törvényből, ezt saját tapasztalásom után is mondhatom, s miután ez, mint az előttem szóló méltóságos úr megjegyzé, Pesten is történt: ezen szerkezetet „kik 1848 előtt ügyvédi oklevelet nyertek", kielégítőnek találom. A különbség a két rendszer közt az volt, hogy a magyar rendszer szerint az ügyvédi oklevél egyszersmind a stallumot is magában foglalta, holott az austriai rendszer szerint az illető csupán bizonyítványt kapott stallum megnyerése nélkül. Melczer István: Chronologicus rendben megyek a a második ponton kezdem, azokon t. i., kik 1849. előtt nyertek ügyvédi oklevelet; a 3 ik §. azon ügyvédekre vonatkozik, kik jogosítványukat a legközelebb lefolyt 11 év alatt nyerték, s ezen pontot látom kissé szűknek s abban azon eszmét, melyet Széher úr kifejezett, nem látom megemlítve, t. i. hogy nemcsak az ügyvédek, hanem azok is, kik 11 év óta tanultak és dolgoztak, se legyenek nehézségnek kitéve. Különben a szerkezetben megnyugszom. Rudnyánszky Ferencz: Melcxer úr indítványát jónak látom, hogy először t. i. azon ügyvédekről legyen szó, kik 1848. előtt tettek censurát. Ezek két félék, vagy olyanok, kik utóbb jogosítványt kapak vagy olyanok, kik jogosítványávat nem ruháztattak föl. Ezek között most már különbség nincs, ki levéni mondva, hogy mindenki, ki 48 előtt ügyvédi vizsgát tett, gyakorolhatja az ügyvédséget. A második pont azokról szól, kik ezen 11 év alatt tették le az ügyvédi vizsgálatot. Tekintve, hogy a cenzurálás különféleképen ment a törvényszékeknél és a magyar törvényre vonatkozólag, annak csak néhány megmaradt törvényeiből létettek kérdések, milyen például az ősiségi pátens és az úrbéri dolgok, nem pedig az általános, az egész magyar törvénykönyvből, szükséges volna, hogy a királyi tábla az általános magyar törvényekből követeljen utólagosan censurát. A leendő ügyvédekre nézve kétféle candidatusok vannak, ezek vagy olyanok, kik mint Széber úr megjegyzi, már érettek arra, hogy rögtön censurát tegyenek, vagy olyanok, kik iskolába járván, jövőre akarnak ügyvédekké lenni. Az Isy szakaszt tökéletesen kielégítőnek látnám, ha ezen négy szómzzátétetnék „az ügyvédség gyakorlatára feljogosittatnak,kik már most,vagy ezután a jogtudományok, különösen pedig a hazai törvények tanulását bevégezvén,“ így sérelmek nem lesznek. Azok, kik a magyar törvényből éltek szigorlatot, rögtön censurára bocsáttathatnak. Azokra nézve, kik szigorlatot nevi tettek, jövőre két évi gyakorlatot látnék szükségesnek T b a u n o f f e r Pál : A 2-ik és 3 ik §§-r a van észrevételem A II ik § ban az mondatik : „azok, kik 1849. előtt ügyvédi oklevelet nyertek, ez ügyvédség gyakorlatára ezentúl is följogosíttatnak.“ Én azt hiszem, hogy ezeknek tettleg is megvan joguk, erre őket nem lehet följogosítani, mert ők Ő Felsége, a magyar királytól kapták jogosítványukat. Következéskép azt lehetne legfölebb mondani, hogy ezek az ügyvédség gyakorlatában többé nem gátoltathatnak. A Illik szakaszban ez mondatik: „ügyvédek, kit ügyvédi jogosítványukat a legközelebb lefolyt 11 év alatt nyerték, miután a királyi tábla hatósága ismét az egész országra kiterjed, okleveleiket a kir. tábla előtt megnyitvi tartoznak.“ Figyelmeztetem a minélt. tanácskozmányt, hogy ezen 11 év alatt a birodalom más részeiből is települtek nálunk ügyvédek; vájjon kiterjesztetik-e ezekre is azon jogosítvány, miszerint a kir. táblához folyamodván, ők is magyar ügyvédek lehessenek ? Én azt hiszem, ez annyival inkább érdemel ügyemet, mert az ügyvédi állás jelenleg politikai jogokkal van összekötve, amennyiben az ügyvéd választó és választható és képviselő is lehet az országgyűlésen. E tekintetben mi általánosságban ezen jogot rájuk nem terjeszthetjük. Én óhajtanám, hogy e részben vagy a szerkezetben világosabban tétessék különbség, vagy az más alakban szerkesztessék, hogy annak tartalma olyanra, kik nem honpolgárok, nem Magyarországban születtek, ne terjesztethessék ki. Stockinger Mór: A 3 ik pont az idegenek miatt volt igy szerkesztve, hogy a királyi tábla előtt megújítani tartozzanak okleveleiket, mely egyes esetekben pótló vizsgálatot fog rendelni, mennyiben t. i. a magyar törvényből az idegenek vizsgálatot nem tettek. Rátl Károly: Ezen harmadik pontra nézve van egy általános észrevételem. A 3-ik pont azon Ügyvédekről szól, kik ügyvédi jogosítványukat a legközelebb lefolyt 11 év alatt nyerték. Ez alatt az idegenek értetnek és ezektől megkívántatik, hogy újabban folyamodjanak a curiához és pótvizsgát tegyenek. Én figyelmeztetem a nm. tanácskozmányt, hogy van pesiti törvényünk, miszerint cak oly ügyvéd bocsáttassák vizsgára, ki a magyar nyelvet birja, ez az 1836-ki törvénynek 8-ik ezikke. Mivel vannak olyanok, kik nem birják a hazai nyelvet, mondassák ki ezen pontban világosan, hogy azok, kik ezen 11 év alatt jogosítványt nyertek, ha újabban folyamodnak, okvetlenül a törvény ezen rendeletének eleget tenni tartozzanak. Eötvös József: Ezen körülmény is fönnforgott a bizottmányülésben, de föl sem lehet tenni, hogy ha valamely ügyvéd le fogja tenni a vizsgát, az más nyelven fogna a királyi tábla által vizsgáltatni, mint ma-gyár nyelven. És azért maradhat a szerkezet. Elnök: három főkérdés van előttünk; az első az, hogy attól, ki még 1849. előtt birt ügyvédi diplomával, a gyakorlat megtagadtathatik e ? A második eset azokra vonatkozik, kik ezen egész idő alatt gyakorlatban voltak; de censurára nem bocsáttattak és arra most volnának bocsátandók. Végre a harmadik eset az, hogy jövőre azokra nézve, kik jelenleg még iskolába járnak, mi történjék? Az első esetre nincsen véleménykülönbség, ti. azokra nézve, kik a királyi curiától nyertek diplomát. Méltóztassanak tehát a második esetre szorítkozni, hogy t. i. azokra nézve, kik a lefolyt 11 évi provisorium alatt diplomát kaptak, mily intézkedés tétessék ? Gr. Des sevffy Emil: Azok után, mik itt kifejtettek, bátor vagyok véleményemet én is kifejteni. Én egészen egyetértek azokkal, kik azt kívánnák, hogy itt nem az első, hanem a második ponton kezdjük a dolgot chronologico ordine. Először is azokra nézve volna intézkedés teendő, kik 48 előtt ügyvédi oklevelet nyertek. A második pont volna az, mely most harmadik helyen áll. Itt természetesen meg kell különböztetni a személyiségeket; vannak most ügyvédek, kik a fönnálló rendelkezések folytán ügyvédkedésre jogosultságot nyertek a most lefolyt provisorium idejében ; vannak ügyvédek, kik letették az ügyvédi vizsgát és bírnak oklevéllel, de az Ügyvédkedés gyakorlatára engedettie az elsőbbségtől nem kaptak. Ezen két pontnak tehát kétféle cathegoriára nézve kellene rendelkezni De van még egy intercalaris idő, melyre szintén figyelmeznünk kell. Vannak ugyanis ügyvédek, kiket Thauboffer úr idegen ügyvédeknek nevez. Ezekre nézve azon kérdés merül föl, vajjon ezek Ügyvédkedhetnek-e jövőre nézve is, és vájjon azok, kik nem honfiak, bocsáttathatnak-e a királyi tábla által egy új vizsgára és feljogaíttathatnak-e a további Ügyvédkedésre? Erről tüzetesen még senki sem szólott, és meglehet, hogy praeoccupálom a nm. tanácskozmány véleményét. Én csak azon kérdést teszem, várjon a magyar törvények visszaállítása következtében, miután a magyar törvénynek az az elve, hogy bíró csak honfi lehet és csak honfi viselheti e hivatalt. Itt az a kérdés, hogy miután bíró csak magyar ember lehet, idegen ember lehet-e ügyvéd ? Nem akarom a magam véleményét ez iránt most elmondani, azt későbbre tartom föl. A 3-dik §-ban kétséget nem szenved, hogy azon ügyvédekre nézve, kik most ügyvédkednek és oklevelet leírnak, provisiót tenni kell. Ha még ide az beszaratik, hogy azon ügyvédeket, kik ezen 11 év alatt nyertek ügyvédi jogosultságot, és azokat, kik ugyanezen idő alatt ügyvédi vizsgát tettek, kötelezzük, hogy ebbeli okleveleiket a királyi tábla által megújittatni tartoznak, akkor ezen két esetre elég intézkedés van téve. Nem kell egyebet beletenni, mint: „hogy azon ügyvédek, kik jogosultságot a lefolyt 11 év alatt nyertek, vagy ugyanazon idő alatt ügyvédi vizsgát tettek, miután a királyi tábla hatósága az egész országra kiterjed, ebbeli okleveleiknek a királyi tábla általi megújítását szorgalmazni tartoznak. Ha egyes esetek a pótvizsgát szükségessé teszik, a curia azt elrendelheti.“ Stockinger Mór: Hol t. i. a magyar törvényből vizsgálat nem történt, ott új vizsgálat történjék. Elnök: Méltóztatnak megnyugodni abban, mit mélt. gróf Dessewffy Emil úr mondott? Szabó Imre: Ezen módosítást vagyok bátor ajánlani: „kik a legközelebb lefolyt 11 év alatt az ügyvédi vizsgát jó sikerrel kiállották.“ Széber Mihály: Megvallom, nem tudom magamat tökéletesen megnyugtatni azokra nézve, kik különösen e városban 8—10 év lefolyása alatt igen kitűnően foglalkoztak, és kiknek száma talán száznál többre mehet. Azokról itt nincsen gondoskodva. Én tisztán látom itt, hogy jövőre, t. i. azokra nézve, kik ezután fogják iskoláikat bevégezni, mikép történjék az eljárás. Azokra nézve, kiknek van praxisuk, diplomájuk, kik igazolták, hogy a magyar törvényből tudnak valamit, én azon indítványt tettem, hogy azoknak a magyar törvény behozatala idejétől egy félévi gyakorlatuknak kellene lenni, a többieknek pedig egy éves praxisuknak. De azok, kik ezelőtt 5, 6—8 évvel iskoláikat végezték, és folytonos gyakorlatban vannak, de próbatétük nincsen, sem pedig rigorosuui-diplomát nem nyertek, mint doctorok, ezen redactio mellett mikor lesznek ügyvédek? Méltóztassanak fölvenni, ha ez a redactio áll, akkor az, ki ezelőtt 8 évvel iskoláit bevégezte, és kinek annyi évi gyakorlata van, vagy a jogtudományi szigorú vizsgálatunk kénytelen alávetni magát, vagy status-exament, vagy rigorositusot lesz kénytelen tenni. Azt mondja a t. tanár úr, hogy amazok a uiai rendszerrel ellenkeznek. Mi fog tehát történni, ha ezen redaetió mellett maradunk ? az, ki az idén bevégezte iskoláit azon rendszer szerint, ha lesz arról iskolai bizonyítványa, hogy a magyar törvényt hallgatta, két év múlva leteheti minden nehézség nélkül a censurát, azokra nézve pedig, kik 6-8 év előtt végezték iskoláikat, de nem nyertek bizonyítványt, azt mondjuk, hogy status-exament tegyenek sok oly tudó arányból, melyek talán a jövő héten már nem fognak állani, vagy rigurosáljanak, mi évekbe telhetik. Én ezek mellett vagyok bátor szót emelni, és kérni, hogy azokra nézve, kiknek ma már több évi gyakorlatuk van a hazai törvényekben, iskoláik bevégzése elegendő legyen arra, hogy adhassanak censurát. B. Prónay Albert: Az albizottmány azon szempontból indult ki, hogy nem akarta ezen ifjak állását nehezíteni. Azon két évi gyakorlatról szóló bizonyítvány azért nincsen erősebben praecisálva, hogy a királyi tábla oda húzhassa a dolgot, hova akar ami szerint ha azok, kik eddig 8-9 évig joggyakorlatban vannak, pótvizsgálatot akarnak tenni, azt letehessék. Wendel Gusztáv: Én csak annyit mondhatok a most fennálló iskolai rendszerről, hogy az, ki a négy évet végig járta, csak akkor tekintetik befejezett vagyis absolutus turistának, ha az államvizsgát is letette; ebben csak az a baj, mit őszintén kimondok s mi nekem kezdettől fogva nagyon fájt, hogy a státusvizsgálatból újabb időben a magyar jog ki volt zárva. Különben ezen vizsgálatok nagyobb biztosítást nyújtanak arra nézve, hogy az ifjú tanult, mintha iskolai vizsgálatokat tenne. De státusvizsgálat magában véve is nem nagy dolog, és én azon ifjút, ki például hat év óta bevégezte iskoláit s nem bír annyit tanulni, hogy államvizsgálatot tegyen, nem fogom a szorgalmasak közé sorolni. A rigorosum szintén nem olyan valami, hogy ne lehetne azt letenni. B. Prónay Albert: A t. tanár úr félbeszakasztotta beszédemet. Én tisztán az elnök ö mltsága által kitűzött kérdésre kívánok szorítkozni, t. i. hogy azok, kik a lefolyt 11 év alatt már mint Ügyvédsegédek foglalkoztak, kiknek hosszas gyakorlatuk volt s ügyeket is vittek, mi módon admittálhassanak további praxis nélkül a cenzurára ? Erre nézve csak az albizottmány véleményét voltam bátor magyarázni, melynek az volt szándéka, hogy ke nyitse az illetőknek az ügyvédségre való áttérést. Szabó Samu: A szigorú vizsgálat kitételre van megjegyzésem. Ugyanis 1849. előtt különbséget tettek az examen és doctoratus közt és ez utóbbit szigorú vizsgálatnak is nevezték. Annak, ki hajdan doctoratust tett, még előbb exament is kellett tenni; ha tehát a szigorú vizsgálat kitétel megmarad a szövegben, akkor azok, kik 1849 előtt végezték iskolai pályájukat, nem fognának ügyvédi vizsgára bocsáttathatni, mert azok nem tettek szigorú vizsgálatot, hanem úgynevezett exament. Szükséges ennélfogva e részben a szerkezetet módosítani. Hubai József: Az 1804-ki Instructo pro Advocatis, mely legfelsőbb helyen is helybenhagyatott, az ügyvédi vizsgát sem rigorosumnak, sem censurának, hanem examen proematorumnak nevezi. Elnök: Talán legjobb volna, ha ezen kifejezés „szigorú“ kimaradna és iskolai szó tétetnék helyébe. (Elfogadtatik.) Wenczel Gusztáv: Nem tudom, vajjon ezen nm. tanácskozmánynak feladatában fekszik e az iskolai rendszert megváltoztatni, (felkiáltások: nem), akkor a fennálló rendszer szerint vagy a tiatusvizsgálatot kellene reformálni azon értelemben, hogy abba a magyar jogit felvétessék, vagy tigorosunot felemlíteni, mert jelenleg a kellő módon befejezett jogtanulmányokra vonatkozó más vizsgálat nem létezik. Ha más bizonyítványt ad ki a tanár, annak semmi közérvényessége nincsen. Lipovnitsky Vilmos: Legjobb volna azon cathegoriákat állítani fel, melyeket Sxéber úr említett Itt az mondatik, hogy az ügyvédség gyakorlatára feljogosíttatóak, kik a jogtudományok, különösen pedig a hazai törvények tanulását kellőleg bevégezvén stb. Ez a régiekre vonatkozik, mert akkor az iskolákban a vizsgálatok megvoltak, s a tanulóknak az év végével különben nem adtak bizonyítványt, hacsak a vizsgálatokban részt nem vettek. Így azokra nézve, kik a státusvizsga behozatala előtt végezték be iskoláikat, ezen rendeletnek visszaható erőt adni nem volna igazságos. Stockinger Mór : Talán azt lehetne mondani : „kik szigorral, államvizsgával vagy iskolai bizonyítványnyal igazolják tanulmányaikat.“ Wenczel Gusztáv: 1849 óta nincs vizsgálat. Gr. Dessewffy Emil: Bocsánatot kérek, hogy újra felszólalok, hanem azt tartom, hogy mindezek mellett bizonyos cathegoriára nézve még se ii lesz provisió. Az előbb el akartam mondani eszméimet, de elnöki utaltsága előbb egy külön pont iránti határozatot tisztába hozni kívánván, elhallgattam. Minél tovább fejlődik ezen tanácskozás, annál inkább meggyőződöm, hogy ezen egész 3. §-nak máskép kellene állani a sorozatot illetőleg, s hogy itt hibázik tulajdonkép egy egész pont, mert van egy kathegóriája a személyiségeknek, melyre nézve, ha a dolog úgy mint áll, elfogadtatik, intézkedve nincsen. Vélekedésem szerint a 2-ik pontnak kellene lenni az 1 főnek. Ez rendelkeznék azokról, kik 1849 előtt nyertek oklevelet. A 2-ik pont szólana azokról, kik most a 11 év lefolyása alatt vagy ügyvédkedésre jogosultság,t az illető felsőbbségek által nyertek , vagy ügyvédi vizsgálatot tettek, habár nem nyertek is jogosultságot. Ezekről is kell intézkedni. Ezekre nézve indítványoztam azt, hogy a szerkezet maradjon mint van, azon különbséggel, hogy hozzátétessék, miszerint azoknak, kik jogosultságot nyertek ezen 11 év alatt, vagy ugyanazon időben ügyvédi vizsgálatot tettek, szabadságukban legyen a királyi tábla által megújítani okleveleiket. De mi történik azokkal, kik ezen 11 év lefolyása alatt sem ügyvédi vizsgálatot nem tettek, sem pedig ügyvédségre jogosultságot nem nyertek, de kenyerüket most becsületes uton keresni akarván, ügyvédek lenni kívánnak? Ezekre nézve kell közbeszúrni a 2-dik pont után egy 3-dikat, mely arra nézve intézkedjék, hogy azok minő biztosítékok mellett tehessenek ügyvédi vizsgálatot, és ezután jön e a 4-dik pont, mely most mint 1-se áll, hogy t. i. azok, kik jövőre nézve iskoláikat fogják végezni, mikép lehetnek ügyvédek. A 3-dik pontra nézve, miután szakember nem vagyok, azok méltóztatnának e tekintetben valamit indítványozni, kik legjobban ismerik a dolog állását, hogy azon említett cathegoriába tartozó fiatal embereket mikép lehetne a közérdek s az igazságkiszolgáltatás javának szemmel tartásával képesíteni arra, hogy ügyvédi pályára léphessenek. Rudnyánszky Ferencz: Ezen cathegoriákra nézve legjobb volna a királyi táblát felhatalmazni, hogy minden egyes esetben ítélje meg, vajjon az illető censurát tehessen e vagy nem? Homoskeöy Antal: Számos ifjak vannak, kik önhibájukon kívül jöttek ezen helyzetbe, mert azok, kik 1849 beti iskoláikat bevégezték, miután IS&D-ben az államvizsgálat behozatott, ezen vizsgálatot nem tehették le, mert akkor practizáltak; igy okoskodtak, egy pár évig practizálok s azután leteszem a censurát; később ismét azon rendelet jött, hogy a doctoratus letétele után két vagy három évi praxis kivántatik arra, hogy az ifjú censurát tehessen, s igy ezen szegények a rendeletek változékonysága miatt nem voltak képesek censurához jutni. Legczélszerűbb expedient lesz, ha kimondjuk, hogy a királyi tábla felhatalmaztatik belátása szeriit ügyvédségre engedélyt adni. Szentiványi Vincze: Úgy fogom fel a dolgot, hogy mindnyájan egyetértünk abban, miszerint segíteni kell azokon, kik 8—9 év óta joggyakorlatban vannak. Az albizottmány nem helyesen formulázta ezen pontot. Én ezen elsőnek mondott s most harmadik ponthoz a „kiállottak“ szó után ezt tenném: „ezen kétévi, a jelen időtől számítandó gyakorlattól felmentetnek azok, kik a megelőzött 11 év alatt olynemű joggyakorlatról bizonyítványt felmutatni képesek, ha különben a királyi tábla előtt a vizsgálatot kiállották.“ Elnök: Miután a a méltóságú tanácskozmány a pontok sorozatát kívánja megváltoztatni, sokkal czélszerűbb volna, hogyha az. albizottmány szíveskednék ezen négy szakasznak szerkesztését az itt előfordult módosításokhoz képest holnapig elkészíteni (Közhelyeslés) Szabó Imre: Vannak olyak is, kik bevégezték tanulmányaikat s állami hivatalba léptek s bírói vizsgálatot is tettek, most pedig ügyvédek akarnak lenni. Ezekre nézve is szükséges provisiót tenni. Ezzel az ülés eloszlott. A polgári törvénykönyv tárgyában kiküldött országbírói albizottmány javaslata. Nagyméltóságu tanácskozmány! Az aláiírt bizottmány az alaki és anyagi polgári törvények, a biróságok szervezése s végre a telekkönyvezés czélszerű, s alkotmányos jogainkkal összehangzó ideiglenes átalakítása iránt teendő javaslat végett kiküldetvén, munkálódását a czél által ösztönzött buzgalommal ugyan, de mégis nem csekély aggodalmakkal küzdésben január hó 26-án megkezdette. Aggodalmakban mondjuk, mert a feladott munka halmaza és fontossága, a kiszabott idő rövidsége, s azon utasítás, melyet a nm. tanácskozmány e bizottmány eljárásában követendő irányai tűzött ki, oly korlátok közé kényszerítette a bizottmányt, melyek közt a mozgás és megoldás olykép, hogy az a nyilvánuló óhajokkal, a jog és méltány követelményeivel, de egyszersmind a haza polgárai érdekeivel is találkozzék — könnyű valóban nem vala. S azért mielőtt tanácskozmányaink eredményét előadnék, szükségesnek látjuk azon vezérpontokat, melyeket a nm. tanácskozmány követendő irányul szabott élénkbe, itt mindenekelőtt elősorolni. Méltóztatott ugyanis meghagyni .