Sürgöny, 1861. március (1. évfolyam, 50-75. szám)
1861-03-24 / 70. szám
Pest, 1861. Kiadja és nyomtatja Emich Gusztáv, Magyar Akad. nyomdász. Felelős szerkesztő : VÉRTES ERNŐ. Azonban mégis igen helyesnek és szükségesnek tartom, hogy mindkét fél egyformán legyen állítva a jogvédelem tekintetében ; ha az egyik fellebbezhet, a mitik is tehesse meg arra észrevételeit. Igaz, hogy ez esetben nem lehet új okiratokat fölmutatni, s az ítélet alapját megváltoztatni, de magának az ítéletnek fölfogására nézve is adhat oly szempontokat elő a lelebbezé fii, melyekre nézve szükséges az ellenészrevételeket megtenni, mert az ítélet s annak indokainak fölfogása, magyarázása sokszor igen fontos arra nézve, hogy bizonyos irányt adjon a fölebbviteli bíróságnak. Nem csekély tekintett dolognak tartom tehát, hogy az ítélet s annak indokai fölfogására nézve a másik fél is előadhassa észrevételeit, mert csak ez által látom a felek között jogvédelem tekintetében a tökéletes egyensúlyt fölállítva. Közfölkiáltás : Maradjon a szerkezet.) Az 67-ik §-ra nézve. Széher Mihály: E §-ra nézve nem vagyok tisztában. Általában nem tudom fölfogni, hogy eddig minő stádiumok állapíttattak meg a fellebbezésre az albizottmány által. Ezt tartom az igazságkiszolgáltatás legnagyobb akadályának. A fölebbezés és végrehajtás körében forog minden. Én úgy fogom föl az albizottmány munkálatát, hogy az ítélethozásig, a pernek ítélet által leendő befejezéséig, semminemű fölebbfolyamodsnak,— legalább birtokon belül — nincsen helye. Ha az 57-ik §. igy áll: „a fölebbfolyamodás beérkeztével, a bírósági percsomóban létező összes periratok a fölebbviteli bírósághoz eredetiben fölterjesztendők", — ekkor példánl én biztosítást nyerek , és az ellenfélnek joga van birtokon kivül fölfolyamodni, összepakolják az iratokat, felküldik a fölebbviteli bírósághoz, s ezáltal megakasztatik a per. A fellebbezésnél a birtokon belüli és kívüli helyzetre különös figyelemmel legyünk, máskép ezért nem érünk. Erre nézve fölvilágositást kérek. Rudnyánszky Béla: Talán azt lehetne mondani: „a szükséges periratokat.“ Széher Mihály : Azon eszmét szeretném kifejeztetni, vagy külön §-ban vagy betoldva ebbe, — nem vagytok jártas e munka mechanikumában, — hogy a pernek ítélettel leendő befejezéséig, egyátalában ne legyen felebbvitelnek helye, legalább semminemű birtokon belüli felebbezésnek. Szabó Imre: Mi a biztosítási végrehajtást illeti, számtalan eset volt váltóeljárásoknál, hogy felperes igazolván követelésének a per folyta alatti veszélyeztetését, a biztosítás elrendeltetett, s az ellenfél e végzést fellebbezte; de azért az a per folyamát nem gátolta legkevésbbé sem,minthogy csupán azon adatok, melyek a biztosítási kérdés megbírálására szükségesek voltak , terjesztettek föl, s az alatt, míg a biztosítás kérdése a főtörvényszék vagy hétszemélyes tábla elhatározásától függött, a per maga tovább folyt, és sok esetben el is döntetett. Radnyánszky Ferencz : Nincsenek azon esetek meghatározva, melyekben fölebbfolyamodással lehet élni, miből azt lehet következtetni, hogy minden végzés ellen fölebbfolyamodással lehet élni. Szabó Imre : Ez a váltótörvényben meg van határozva, s azért nem tartottuk szükségesnek azt itt különösen kitenni. Kiss Andor: Itt mindkét eset össze van foglalva, pedig szükséges különbséget tenni; annálfogva így módosítanám a szerkezetet: „a fölebbfolyamodás beérkeztével az illető irományok, fölebbvitel esetében pedig az összes periratok a fölebbviteli bírósághoz eredetiben fölterjesztendők." Horváth Boldizsár : Talán így lehetne a szerkezetet módosítani: „az illető iratok azonnal, fölebbvitel esetében pedig 8 nap lejártával az összes periratok stb. felterjesztendők." (Közhelyeslés.) Tóth Lőrincz : Mélhatlanul ki kell tenni, hogy az ellenészrevételek beadásától számítva kitűzött 8 nap lejártával az összes periratok felterjesztendők. Horváth Boldizsár kiolvassa a módosított szerkezetet, mely közfelkiáltással elfogadtatott. Az 58. 59. és 60. § ra észrevétel nem volt. A 61. §-ra : R ud nyánsz ky Ferencz : Bátor vagyok azon kérdést intézni a nm. tanácskozmányhoz, hogy ezen semmiségi panasznak mikor van helye; akkor pl. azon esetben, ha a bíró fogalma szerint elég időt adott, de én azzal megelégedve nem voltam, van-e nekem jogom rögtön a felebbviteli bírósághoz semmiségi panaszszal járulni. Mert nincsen kimondva, valjon a pernek ítélet általi elintézése előtt hozott végzések ellen, azonnal lehet-e semmiségi panaszszal élni, vagy csak a per végleges eldöntése után az ítélet ellen, és pedig akárhányszor előfordulhatnak az imént fölolvasott §-ban előszámlált esetek, még a per befejeztetése előtt. Thanhoffer Pál: Meggyőződésem az volt, hogy csak az ítélet után, miután a bíró mér világos jogsérelmet okozott, van a semmiségi panasznak helye. Kiss Andor: Ha jól fogtam föl Rudnyánszky Ferencz úr előadását, ő azt kérdezte, vájjon a semmiségi panasznak van-e helye a per folyama alatt, mert ha a per folyama alatt lehet semmiségi panaszszal előállani, akkor a 61-ik §-ban előszámlált 9 eset valamelyikével mindig meg lehet a pert akasztani. S így azt hiszem, hogy a semmiségi panasznak csak a per befejezése után lehetne helye Zsivora György. Ha a 61. §-ban felsorolt eseteket vesszük, azokból látszik, hogy kellett a perben már végítéletnek lenni, így például a 8-ik pont világosan azt mutatja, midőn azt mondja : „Ha a határozat érthetlen stb.“ Széher Mihály : Ellenben például hozom fel az 5-ik pontot, mely azt mondja : „Ha a bíró vagy bíróság valamelyik tagja személyes viszonyainál fogva érdekeltség vagy elfogultság alatt áll.“ Ezen eset azon kérdés elintézésénél is fölmerülhet, midőn valaki halasztást kér, s oly bíró i ikuttatik részt vettnek a végzés hozatalában, ki elfogult vagy érdekelt. Hanem fejezzük ki világosabbban azt, mit a törvénynek a fölebbezésre nézve határozni kell, ha azt állítom, hogy oly bíró vett részt a végzés hozatalában, ki érdekelt, ezen pont alapján semmiségi panaszszal élhetek, mielőtt az ítélet meghozatott volna, s ezzel megakasztom a fő ügyet, mi csak még sem mehet. Rudnyánszky Béla: Ha a 60-ikban azt mondjuk, hogy a semmiségi panaszok az 1840-ki XV. t. czikk I. része 134-ik §-sának megszorítása mellett adathatnak csak be, úgy hiszem, e hivatkozással a dolgon segítve lenne. (Fölolvassa a mondott 134. §-t) Zádor György : A régi gyakorlat szerint azon okok, melyek oppositióra szolgáltattak alkalmat, épen oly semmiségi okok voltak, pl. ha nem illetékes biró által hozatott az ítélet, vagy nem idéztetett a fél, s igy azon eseteket fönn lehet tartani, melyek a szerkezetben elő vannak sorolva. Maoxer István: Bátor vagyok a nm. tanácskormány figyelmét e pontra különösen fölhíll. Azt tartom, hogy ha a vált eljárás a polgári viszonyokra is behozatik, ezen pont egyike a legkényesebbnek, mert miután kimondják, hogy semmiféle perorvoslatnak, parancsolatnak helye nincsen, ne zárjuk el a téltől azt, hogy időközben semmisítésért folyamodhasson. A polgári élet minden viszonyaira nem lehet oly slűk kört szabni, mint amilyen a váltóeljárásnál kiszabva van. Ha elzárnák a féltől a kellő módokat, melyek által magán segíthet, akkor az elmarasztottnak sokszor igen nagy s pórolhatlan kárt okoznánk. A váltóeljárásnak, a polgári viszony bonyolódottságánál kellő elővigyázat nélküli alkalmazásával, úgy járnánk, mint azon építőmester, ki megmérve a falakat, a tetőt akarná meghatározni. Itt oly perekről is lehet szó, melyeket nem lehet azon szűk rámába szorítani. Hogy azon régi elvtől „potior ratio iucatti habenda" sokan eltérnek, azt a váltói eljárás okozza, miután ott csak pénzbeli kötelezettségekről lévén szó, igaz, hogy ezer eset közel alig van itt, hol alapos kifogásról van szó ; igen, de más polgári perekről ezt általánosan mondani nem lehet; ezekben tehát a perbefogott biztosítását sem szabad szem elől téveszteni. (Közfölkiáltás: Maradjon a szerkezet!) A 62. 63. 64. 65. s 66. §§-ra észrevétel nem volt A 67. §-ra nézve: Radnyánszky Ferencz: Különösen az ellen szólalok föl, hogy az elrendelt árverés fölfüggesztetik, mert nincsen könnyebb a világon — különösen, miután az albizottmány 9 pontot talált föl a semmiségi panaszok beadhatására, — mint, hogy azon esetben, midőn az ügy már minden bíróságot megjárt, s kellőleg meg van vizsgálva, — a végrehajtási árverés semmiségi panaszszal megakadályoztassék. Az eddigi tapasztalásból is rájöhetünk arra, hogy az igazság-kiszolgáltatást ily eljárás nem mozdítja elő, s így az árverés fölfüggesztését semmi esetre nem tartom helyesnek; ily esetben az árverésből befolyó összeg biztosítás végett a bíróságnál letéteményeztethetik. Szabó Imre: Ezek oly dolgok, melyekben igen nehéz volt a Scyllát és Charybdist is elkerülni. Zsivora György : Oly eset is volt, hogy nem az elmarasztalt félnek, hanem más idegennek vagyona íratott össze, és rendeltetett elárvereztetni. Azelőtt ily végrehajtás ellen opponálni lehetett, de most a bírói parancsok megszűnvén, az illető fél nem tudna magán segíteni, azért biztosítása tekintetéből maradjon meg a szerkezet. Széher Mihály : Én Rudnyánszky Ferencz úrral kezet fogok, s azt hiszem, hogy a legnagyobb visszaélés az árverések elhalasztása által követtetik el. Hivatkozom e részben a volt főtörvényszék tisztelt tagjaira, hogy nem adatott-e be 4—5-ször árverés elleni folyamodvány, s így ezen paragraphusba vagy határidőt, vagy fokozatot kellene tenni, miszerint az illető másodszor csak birtokon kívül folyamodhasson az árverés elhalasztásáért. — Vannak esetek, hol az adósok 7 -8-szor alkalmatlankodnak ily boszantó fölebb folyamodásokkal. Helyeslem azt, hogy védjük a nyomott panasztott embert, de ne nyújtsunk alkalmat arra, hogy végtelen halasztások által a végrehajtás késleltessék. Azt indítványozom tehát, hogy azon alapos okoknál fogva, melyeket I. Szabó Imre úr fölemlített, az illető egyszerű és többször árverés ellen ne folyamodhassék, mert ha e részben nagy, lényeges hiba követtetett el, az az első alkalommal történt, melyen, ha a királyi tábla segített, birtokán belül ne használtassák több halasztó lépés, különben soha ezért nem érünk. Kapczy Tamás: Kérdem: ily lényeges hiba nem követtethetik-e el a második alkalommal is? Ily esetben régi időben az alperes kártérítést kérhetett a biró ellen is. (Azt most is teheti!) Igazsága van mért. Melczer hétszemélynök urnak, hogy más az, midőn váltóról van szó, s a jelen esetben oly kár következhetik az illetőre, melyet kipótolni többé nem lehet; — maradok azért a szerkezet mellett. Zádor György : Méltánylom azon okokat, melyeket t. Széher Mihály úr fölhozott, s ismételve mondom, hogy nálunk most az oppositio eseteit pótolja ezen semmiségi folyamodás. A régi időben sem volt a hinalis oppositionak helye, s így én is azt mondom, hogy első alkalommal adja elő az illető az elhalasztásnak okait, s azontúl csak birtokon kívül orvosolhassa kérelmét. Kapczy Tamás: Régi időben az illető fél másodszor brachiumért folyamodott a közgyűléshez, és hogy ha az általa előadott okokat a közgyűlés helyeseknek találta, a brachiumot el is rendelte, s így régi időben is módjában volt az illetőnek — ha igaztalanság történt rajta — másodszor is folyamodni. Széher Mihály: Még egyszer ajánlom föntebbi indítványomat a nmélt tanácskozmány figyelmébe, s hivatkozom a közhangulatra, hogy mily botrányt okozott az árverés körüli eljárás. — Igaz az, mit. Kapczy úr mondott, lehet oly eset, hogy a második alkalommal is követtetik el hiba. De oly embernek, kinek az árverésre három hónapot tűznek ki, s feljebbfolyamodására ismét három havi halasztást engednek, lesz elég alkalma kieszközölhetni, hogy a felsőbb biró határozata előbb érkezzék meg. De ötszáz eset közöl alig lesz egy, melyben az árverési végzés alaposan támadtathatik meg, különösen már második alkalommal, mert többnyire csak chicane-ból folyamodnak. Térjünk el az osztrák eljárástól, mely ellen az ország indignálva van, mert akárhány esetet tudok, hol 4—5, söt 6-szor is feennáltatott ugyanazon árverés, példát tudnék reá mondani itt Pesten, hol egy ismert alperes úriember 3—4 év óta húzza hitelezőit merő árverési folyamodásokkal — már ilyet rendezett igazság-kiszolgáltatás még sem tűrhet. Horváth Boldizsár: Azt tartom, hogy a 67. §-ból a „közárverési” szó kihagyandó, mert különben ellenkezésbe jövünk a 100. §-al, mely igy szól: „Fellebb-folyamodásnak csak az igény s a kielégítési sorrend tekintetében van helye, s a végzés kézbesítésétől számitandó nyolcz nap alatt benyújtandó, azonban az árverést Csak az igényre nézve történt fölebbfolyamodás függeszti föl.“ Zsoldos Ignácz : A szerkezet mellett nyilatkozom, és pedig azért, mert nem vettem észre, hogy valaki csupán egyoldalúlag venné a dolgot, t. i. a hitelező tekintetéből, sem az igazságkiszolgáltatás szempontjából. S miután nem csak a hitelező, hanem az adósnak biztosságáról is kell gondoskodni, és sokkal jobb a „praevenire“-t, mint „praeveniri“-t játszani , jobbnak tartom , ha az árverés megtartása az által, hogy fölfolyamodás történhetik iránta , meggátoltatik, mintsem , hogy akkor, ha az már megtörtént, történik az árverés megsemmisítése. Az árverés megtartására nézve azt sem tartanám igazságosnak, hogy az illetőnek csak az egyszeri folyamodást engedjük meg s et a másodikból kizárjuk, mert mint Kapczy Tamás úr igen helyesen érintette, ha egyszer követnek el igazságtalanságot valaki ellen, s ő az árverés elhalasztásáért folyamodó, nem tudom az igazsággal megegyeztetni, hogy midőn másodszor követnek el rajta igazságtalanságot, miért ne legyen joga másodszor is elhalasztásért folyamodni. Ennélfogva a fennebbi szerkezetnél kívánok maradni. Horváth Boldizsár: Bátor vagyok indítványozni, hogy méltóztassanak ezen kérdés eldöntését akkorra halasztani, midőn a végrehajtásra megyünk át, s hiszem, hogy meg fognak győződni arról, hogy a „közárverés tartása" kifejezés tökéletesen felesleges, és ellentétben áll a 100 §-al. Azt a terv, ha az illető a végrehajtás ellen folyamodik, de a végrehajtás iránti fejezet úgy van kidolgozva, hogy a végrehajtás határnapja az ellenfélleli megállapítás nyomán határoztatik el; nem fogom föl tehát, hogy mikép folyamodhatik az illető az árverés ellen, midőn meghallgattatik iránta, s midőn a 100. §. ezt mondja : „fölfolyamodásnak csak az igény s a kielégítési sorrend tekintetében van helye stb. s az árverést csak az igényre történt fölebbfolyamodás függeszti fel“ e szerint tehát még a kielégítési sorrend sem akadályozza az árverést Ezen §-sal tehát tökéletesen ellentétben állván a 67. §, annak tárgyalását felfüggesztetni kérem. Thanhoffer Pál: Helyén van, kérdezni, vajon hasznos-e, ezélszerű-e, hogy az árverés ellen megengedtessék a félebbfolyamodás. Részemről nem tudok képzelni esetet, melyben valakinek ingatlan birtoka törvénytelenül, jogtalanul elárvereztethessék. Mert mikép történik valaki ingatlan vagyonának elárvereztetése ? Először bíróilag el kell marasztani az illetőt, s ekkor az ítéletet neki kézbesítik. Már azon eset föl nem merülhet itt, hogy az elmarasztott fél meg nem hallgattatott volna, miután az ítélet kézbesítése után felsőbb bírósághoz is folyamodhatik ; tehát e szempontból sérelem nem foroghat fenn, és az elmarasztott nem mondhatja, hogy jogtalanul marasztatott el, vagy illetéktelen bíróság hozott ítéletet ellene ; e szerint az ítélet jogérvényre emelkedvén — fölperes végrehajtásért folyamodik, s kijelöli speciális hypothekául az alperes házát vagy birtokát, — ekkora végrehajtás elrendeltetik, s annak bejegyzése a telekkönyvi hivatalnak meghagyatik ; ezt ismét megkapja a fél, és ha ez által valamely törvénytelenség követtetett volna el rajta, ismét joga van a végrehajtásnak a jószágiai bekebeleztetése ellen folyamodni, s ha nem teszi, a végrehajtás jogos és törvényessé válik. Ezután a végrehajtásra feljogosított a vagyon megbecsültetéséért folyamodik, s az elrendeltetik; — ezen végzés ismét közültetik az alperessel; s ha ellene nem folyamodik,mi sérelme van? Mert folyamodott volna, ha sérelemmel lett volna összekötve. Végre, midőn mind ezen stádiumokon a dolog keresztül ment, most akarja az alperes az árverést az utolsó stádiumban megakasztani. Lehet-e tehát oly eset, hogy az árverés ellen jogosítva volna az alperes fölfolyamodnii ? Ez az ingó vagyonra nézve megtörténhetik, de az ingatlan vagyonra nézve a közárverés ellen egyszer is megengedni a folyamodást — nem látom igazságosnak, azért azon szónak „közárverés elleni folyamodvány" kitöröltetése mellett szavazok. (Fabinyi Teofil közbeszól : Hátha nem volt kihirdetve az árverés ) Akkor a bírónak nincsen joga megtartani az árverést. (Fabinyi: De ha mégis megtartja ?) Ily bíróságot nem is képzelhetek magamnak, mert ez valóságos jogbitorlás lenne. Eötvös József: Épen azért, mivel ily esetek előfordulhatnak, kell rendelkezni, s valamint igazságosnak tartom a folyamodási jogot egyrészről, úgy másrészről gondoskodni kell, hogy az árverés igen hosszú időre el ne halasztathassék. Én e részben két ízbeni folyamodást engednék, de ennél tovább nem mennék. Tóth Lőrincz: Vélekedésem szerint addig alig lehet e tárgyhoz alaposan szólni, míg az egész végrehajtási rendszer előttünk nem fekszik. S miután a tárgyalás alatt levő kérdés tisztán végrehajtási kérdés, annak felvételét akkorra kívánom halasztani, midőn a végrehajtásról szóló fejezet kerülene tanácskozás alá. (Közhelyeslés) Elnök: Úgy látom, hogy a 67. §. a többi tartalmára nézve elfogadtatik, és csupán csak a közárverésre vonatkozó kérdés halasztatik azon időre, midőn a végrehajtásról szóló fejezet kerülend tanácskozásaik. (S ezzel az ülés eloszlott.) Tizenhatodik ülés. 1861. márt. 1. Elnök: Folytatni fogjuk a tegnap félbeszakasztott tanácskozást. Ennek következtében Rudnyánszky Béla olvassa a polgári alaki jogra vonatkozó IV. fejezetet a végrehajtásról. A 68. és 69. §-ra észrevétel nem volt. A 70. §-ra nézve : Széher Mihály: Bocsánatot kérek, ha fölszólalok. Meg vagyok győződve nagyon is előre haladt időnknél fogva, hogy excellentiád épen úgy, mint mindnyájan sebesen szeretnénk a dolgon keresztül menni. De ez a munkálatnak azon része, mely közvetlenül legtöbb embert érdekel. Ezen végrehajtási fejezetnek mindjárt 72. §-ánál felebb folyamodással találkozunk, minthogy azonban e fejezetben hivatkozás történik az 1836-iki törvényre s ismét a váltó-törvényre is, nem vagyok egészen tisztában, tulajdonképen mi felebbezhető, mi nem ? A felebbezhetés az egész munkán mindenütt átvonul, figyelmeztetem annálfogva a nm. tanácskozmányt, hogy az utolsó időben az osztrák igazságszolgáltatás ellen nem a per instructiója tekintetéből volt annyi tömérdek kifogás, hanem azért, mert minden egyes kérdést lehetett felebb vinni, és így a végrehajtás tekintetében, hol három gradus létezett, melyek egyike sokszor hoszabb volt mint maga a per, találkoztunk legtöbb nehézséggel. A nm. tanácskormánynak itt kellene tulajdonkép a dolgon segíteni, mert különben mi épen azt, mit elkerülni akarunk t. i. a lassú igazságszolgáltatást fogjuk előidézni. Szerintem a felebbezésre nézve, mert nem tudom magamat tájékozni, hogy mit lehet felebb vinni és mikor?— elvileg kellene mindenek előtt megállapodnunk, a statistika azután könyebb valami. Azt gondolnám, hogy azon uraknak, kik teljes alappal oda nyilatkoztak, hogy az illető felek ne legyenek elzárva semmi kérdésnél a felebbviteltől, elégtétessék ; de másrészről, hogy az igazságszolgáltatás se húzódjék a véletlenig, és hogy ne gátoltassanak a felsőbb törvényszékek a perek előadásában annyi tömérdek haszontalan egyes felfolyamodások által — jól van, állítsuk fel elvileg a végrehajtásoknál minden kérdésnek felebbezhetését, de igyekezzünk azon, hogy több kérdésnek csak egyszerre a felebbezhetése engedtessék meg. Példával fogom a nm. tanácskozmányt jobban felvilágosítani. Van ingó és ingatlan végrehajtási vagyon. Az ingót illetőleg a végrehajtás megkezdetik a zálogolással, az ingó vagyon lefoglaltatik, megbecsülteik és azután árverés tűzetik ki. Azt indítványozom tehát, hogy ne lehessen mindeme stádiumokat egyenként felebbezni, tehát a foglalást, becsüt, árverést külön külön, hanem a felebbvitel engedtessék meg minden ilyetén bírói eljárás ellenében cumulative - i, miután a bíróság az említett stádiumokon már keresztül ment, csak akkor lehessen akármely félnek egyik vagy másik, vagy mind a három kérdést egyszerre felebbezni. így igen sokat gazdálkodtunk meg az idővel s a feleket teljességgel nem zártuk el jogaiktól, különben ha ez nem történik s a végrehajtási zálogolás ellen lehet recinálni, a per visszajö, ekkor ismét becsű ellen, harmadszor ismét az árverés ellen s mi több, ezen egyes stádiumoknál is többszörösen, kétszer - háromszor felebb folyamodhatik a fél, mint a mai szerencsétlen procedúra mellett történik , akkor a perlekedésnek vége nem lesz s ismét ott vagynak, hol eddig voltunk. Ezen általam előterjesztett eszmét illetőleg hasonló iránynyal én már találkozom e munkában az ingatlanságok végrehajtásánál, hol ezen cumulatiónak már találom némi nyomát —■ csakhogy maga az eszme talán nincsen egészen érthetőleg formulázva, — én tehát e fonalon tovább menve azt mondanám: Az ingatlanságoknál megtörténik a foglalás, a bírói becsű, ha többen vannak betáblázva, az árverezési feltételek meghatározására nézve a hitelezők öszszehivatnak, ezekkel megtartatik a tárgyalás, még a hitelezők kifizetési sorozata, árverés, és ha igény létezik, erre nézve is, a mintázatán mindezen stádiumokon keresztül ment a bíróság, akkor lehessen itt is ezen utolsó határozat ellen bármelyik félnek feljebb folyamodni, egyszerre mindazon sérelmeire nézve, mik rajta netalán egyik vagy másik eljárásban vagy fokozatban elkövettettek, és így ne külön külön menjenek fel az egyes kérdések a kir. táblára, hanem mind együtt véve. Ezt ajánlanám egyelőre a nm. tanácskozmánynak és ha ebben megállapodunk, az egyes fejezeteknél nem fogunk megakadni és egymást kérdezni, ha várjon egyik vagy másik felebbvitel el van-e tiltva a váltó törvény szerint, vagy az hát tulajdonképen mikor eszközölhető? Nagy baj itt még az, hogy jelen munkálatban a felfolyamodást illetve a felebbvitelt külön engedjük meg s külön ismét a semmiségi panaszt is, noha a váltó törvény szerint a felebbezésekkel a semmiségek össze vannak kötve. Ha ezen munkálatban nem történik alapos s igen igen óvakodó intézkedés a semmiségi panaszok iránt, akkor azon 9 eset, mely a 6- ik szakaszban fel van számítva, hogy mikor lehet semmiségi panaszszal élni, tömérdek sok peres kérdésre nyújtana alkalmat; azért ezen a szakaszra, melynek utolsója ép igen nagyon tágértelmű, különösen figyelmeztetem a nm. tanácskozmányt. Rövidebb perünk soha sem lehet, mint a szóbeli, az 1836. 20. t. sz. értelmében, s erre vonatkozólag azt állítja fel a 9-ik szakasz, hogy felebbvitelnek sommás szóbeli perekben csak birtokon kívül lévén helye, ez a végrehajtást s általában az oda ítélt jogok birtokba vételének eszközlését csak a semmiségi esetekben .... gátolja. Már most mint ügyvéd Indván azt, hogy a szóbeli perben hozatott ítéletre nézve a végrehajtást a semmiségi panasz megakasztja, kikeresek valami pontot a 61-ik szakaszból, például a 3-dikat és a per folyama alatt kérek magamnak hosszabb határidőt adatni a védelemre. A bíró nem adja meg a határidőt mint magában alaptalant, hanem elmarasztal; most hivatkozom a semmiségre, mely azt mondja a 61-ik szakasz 3-ik pontban:„ha a féltől az Ügye vagy védelme előadására szükséges elegendő idő megtagadtatok — és ez elég alkalom arra, hogy a legvilágosabb szóbeli perben semmiség alapján a végrehajtást is megakaszszam, meghiúsítsam. Ez így nem maradhat, miket tehát practice előterjesztve s hivatkozva a közvéleményre, miszerint az osztrák törvénykezésnek nem volt rosszabb része mint az, hogy minden egyes kérdés külön fellebbezhető volt, mely tekintetben különösen a főtörvényszék tagjaira hivatkozom, hol ily végnélküli felebbezési esetek halomban fordultak elő, bosszantására minden jobb érzelműnek s az igazság kiszolgáltatásának, mert a legfőbb ítélőszékhez mégsem ment fel annyi kérdés; kérem a nm. tanácskozmányt, méltóztassék indítványomat a cumulatív fellebbezésekre nézve elfogadni, s a semmiségi panaszokat a fellebbezésekkel összekötni, különben nem bonyolódunk ki hosszadalmas , a hazában nem ok nélkül megutált perlekedésünkből. Elnök: T. Széher úr indítványa két részre oszlik. Az egyik az, hogy a fölebbvitelre nézve bizonyos stádium állíttassék föl, úgy, hogy ne az egyes kérdésekben, hanem a kérdések összeségére nézve lehessen csak felebb vinni az ítéletet. — indítványának másik része a semmiségi panaszra vonatkozik, miszerint ne legyen a feleknek alkalmuk semmiségi panaszok által a per folyamát megakasztani. Miután az albizottmány a fönnálló törvényekhez alkalmazta javaslatát, ha most más alakban méltóztatnak intézkedni, kérdés, vájjon az a nm. tanácskozmány hatásköréhez tartozik-e, jogosítva érzi-e magát a perrendtartásra nézve ezen — habár czélszerű — változtatást tenni. Széher Mihály: Indítványom csak a német perrendtartási eljárást szorítja meg. Zsoldos Ignácz: Nemcsak a közvéleményre, de a valóságos bírói praxisra hivatkozva, tapasztalásomnál fogva állíthatom, hogy az eddigi, sajátképen a mostani perrendtartásnak alig van nagyobb hibája, mint az, hogy örökös felebbvitelekkel gátolja az ügy eldöntését. Én nemcsak a felek bátorsága, de a bírói önkény korlátozása és a bírói hibának helyrehozása tekintetéből is barátja vagyok annak, hogy a fél orvoslást nyerhessen, ott, hol valóságos sérelme van. De ellenben annak, hogy az ügy menetele, minden mellékes fölfolyamodás által megakadályoztassék és végeldöntése sok esetben lehetlenné tétessék, pártolója nem vagyok. Tudjuk, hogy a régi törvény alatt lehetett a sérelmeket bírói parancsolat által is orvosolni, lehetett appellálni, de avval nem volt magának az ügynek menete megakasztva. Tudjuk, hogy a törvénykezésben, melyre itt egy részben hivatkozás történik, igen sok eset van kivéve a mellékes felebbvitel alól. Ami azt illeti, hogy a semmiségi kérdések ne különöztessenek el a felebbviteltől, én azt hiszem hogy épen ezt a váltörvénykönyvben világosan kifejezve találjuk, és ez az igazság kiszolgáltatását nem nehezíti. Részemről tehát az előttem szólott t. urnák indítványát pártolom. (Folytatása következik.) Barátok tere 7. sz. a.