Sürgöny, 1861. március (1. évfolyam, 50-75. szám)
1861-03-22 / 68. szám
C. Az Orsiig fejedelme, és ennek meg koronásáéáról. A magyar köroné megás viselője, Delmát, Horvát orteig és Silavosia királyé it. Az e pregmetice teectio elepján mint Magyarország királyé, egynertmind Delmát, Horvátország és Silevonie királyéul is alkotmányszerüleg koronástetik meg, át ee elkotmányoe koronátáti etket különösen ee egyetért hármee királytág elkotmányoe szabadsága, állemjogi országot tutonomiáje át területi áptágáre it leteeti, át ee elkotmányoe koronátáti okmányt különösen e hármee királyság számáre ennek enyenyelkén it elálrje ee 1622. 49. t ee. elepján. Celme „Magyarország, Delmát, Horvátország ét Selevonie királyé.“ Hinden köröné tás Ilkelmável e hármet királyéig oreeággyeláee kebeléből egyedül etek ed hoc egy küldöttságet nevez ki képviselőjéül, mely ti orsság nevében e törvényes fejedelemnek hódol, éz e hármas királyság számára különösen aláírandó koronázáti okmányt átvenzi. D. Törvényhozás. Bizonyos ügyekben, melyekben e legfőbb állami oltbetők vannek belefoglalva, ez egyesült hármas királyság egyesül Magyarországgal közös törvényhozásben, tehát egy közös általános országgyűlésben. Ezen közönséges országgyűlésen, melyre ez egyesült hármas királyság légtéről is bizonyos meghatározott forma szerint lennének követek küldve , következő a bár más királyságot illető ügyek volnának tárgyalandók . a) Az összes alkotmánykérdések, tudniillik, e bentő állemrendezés kérdései és az állampolgárok viszonya a fejedelem irányában, főkép minden államjogi kérdések, mennyiben azok a hármas királyságnak Magyarország heti meghatározott államjogi viszonyait érintik. b) Minden az országfejedelem közösségéből kifolyó viszonyok, különösen a fejedelmet illető járandóságok. c) A külügyek, tudniillik olyanok, melyek a magyar koronához tartozó országok viszonyát az öszmonaróhia vagy a külföldhez vonatkozólag, illetik. d) A had- és katonaügyek, tudniillik melyek a magyar koronához tartozó országok önálló hadügyét, vagy az összes austriai hadseregbeni ujonczállitás jogait illetik. Ezekből kiveendők az országos militia ügyei, fő kép az ország hadseregeit illetőleg, melyek nem tartoznak a fönálló hadsereghez, és ezek az országos autonómia köréhez tartozandók. e) A pénzügyek, tudniillik melyek a magyar koronához tartozó országok önálló pénzügyeit, vagy az adókivetés jogát államczélokra illetik, kivévén az országos czélokra kivetett adót, mely az országos autonómia körébe esik, és így a hármas királyság különös országgyűlése elé tartozik. f) A kereskedelmi ügyek, hova tartozik a vám, nyilvános közlekedési eszközök törvényhozása, mint: vasút, posta, telegráf, országos főutak, kivévén az országutakat, úgy, mi a folyam és tengeri hajózást illeti, végre g) A polgári magán és büntető ügyek, valamint a magán és büntető perrendtartás. A sub. g) alatti ügyek, különösen az óhajtandó jogegység érdekében, mely a magyar koronához tartozó országokban és idők óta fönáll, és az idők folyama alatt egyenlő jognézetek és egyenlő jogöntudatból képződvén ki, a közös törvényhozásra tartoztak, szándékosan föntartandók. A közös országgyűlésen a fönt kijelölt ügyek fölött hozott törvények, föltéve, hogy az elető országgyűlésen a hármas királyság alkotmányosan képviselve volt , az egész királyság területén kötelező erővel bírnak, még akkor is, ha az illető törvényjavaslatokra történt szavazás alkalmával a hármas királyság képviselői kisebbségben maradtak volna. Minden más ügyek, melyek a fentebb elősorolt a, b, c, d, e, f és g pontokban különösen említve nincsenek, főképen a nemzetiség és nyelv ügye, a felsőbb és alsóbb oktatás, az egyház és iskolai ügyek, a hármas királyság területén, és főkép az országot sajátlag és kizárólag in concreto illető ügyek, melyekhez a saját országgyűlési ügyek és ezen országgyűlés rendezését és szervezését illető ügyek tartoznak, a különös országtörvényhozás tárgyaiul, és a hármas királyság országgyűlésének hatásköréhez tartozandó ügyeküt tekintendőknek nyilváníttatnak. II. A hármas királyságnak a közös országgyűlésem képviseletéről. Ennek meghatározásában fontos nehézségek fordulnak elő. Egyrészről azon körülménynél fogva, hogy a közönséges országgyűlés különös meghatározott ügyekben a törvényhozási hatalmat mind a két országra nézve gyakorolja, azon dologból folyó következést vonja maga után, hogy a közönséges országgyűlésre a hármas királyság részéről is oly rendben és móddal küldessenek követek, mint Magyarország részéről, tehát az egyetemes választásokból kikerült aránylagos keretszámban; de másrészről ezen küldetési módban áthághatatlan nyelvnehézségek fordulnak elő, s azt az eddigi törvényes szökés is ellenzi, mely szerint a hármas királyság, habár a szlavón municipiusok Szlavónia újra visszanyerése után az 1751. 23. sz. alapján közönséges országgyűlésre követeket küldöttek is, csak in concreto mint egység a ,,nuncii“ vagy „oratores“ek által képviseltettek a közönséges országgyűlésen, folyosns, melyben az ország autonóm állásának biztosítékát látja. Azon igen csekély elterjedés, melyet a magyar nyelv Horvátország és Szlavóniában nyert, és annak igen szűk köre lehetetlenné teszi nagyobb számú követeket küldhetni Horvátország és Szlavóniából a közönséges országgyűlésre; és e nehézség azáltal, hogy a közönséges országgyűlésen megjelenendő követeinknek elvileg szabadságában állana, beszédük alkalmával saját anyanyelvüket használni, még nem volna elhárítva, mert azon esetben, ha a hármas királyságból a közönséges országgyűlésen magyarul nem tudó követek jelennének meg, a kétrészrőli országgyűlési követek közti kölcsönös egyetértés nagyon nehéz volna, és így a kölcsönös összejövetel czélja — a közös tanácskozás és határozathozatal — alig lenne elérhető. Mit is használna a három egyesült királyságbeli követeknek részükről horvát nyelven tanácskozni, ha se ők nem értenék meg a csupán magyar nyelvet értő s ezen nyelven tanácskozó magyarországi testvéreiket, se ezek által nem értetnének meg ? Azért a három egyesült királyságnak az átalános országgyűlésem képviseltetése formájául oly gyakorlati kisegítő eszközt kell keresni, mely alkalmas legyen egyrészről a nyelvbeli nehézségeket megelőzni, anélkül, hogy az aránylagos szavazatszám szerinti képviselet elvét kizárná ; — másrészről pedig a három egyesült királyság in concreto képviseltetésének ősi szokását s ama nemzeti nézetet, mely abban az országos autonómia egyik biztosítékát látja, tekintetbe venni. Ennélfogva a három egyesült királyság, mint olyan (in concreto) az átalános országgyűlésre — mint hajdan — meghatározott számú „nun cius“-okat vagy „o ra t o r“-okat küld. Ezen szám mintegy 6 egyénből állhat, — kettő kettő mindegyik országrészből; — kiknek a magyar nyelvet leírni,k kell s kik közül határozott számú egyének az átalános országgyűlés felső- tartó házához utasittatnak. Mind a féltő-, mind az altóhán számára kijelölt oratorok egy a három egyesült királyságot illetőleg irányiig megállapítandó meghatározott szavazatszámot képviselnek annyiban collektiv egységet képeinek, amennyiben a Havazásnál tzoknak mindnyájuknak a három egyesült királyságra eső eteacs anavaaataiámot osztatlanul mérlegbe kell venniük. Már akár csupán egy „orator“, akár mindnyájan részt vegyenek a szavazásban az arány mindig ugyanaz marad. Ha közülök egy vagy többen ttavaanak , az mindig ai „orator“-ok collectiv egységéért e szériát cosere teás egész oraság nevében, ti ennek számára kijelölt összes szavat aránynyal történik. Ennélfogva mindig az összta „orator“ oknak csupán össhangjó szavazata adathatik be. Ebből kitűnik, hogy csen . o r a t or“- oknak az ortság részéről szükségkép kielégítő utasításokkal kell ellátva lenniök. Mivel az „oratornok csupán az országot in concreto képviselvén s csupán az ország nevében szavasván, — csupán arra vannak hivatva, hogy az általános országgyűlésen híven adják elő az ország szavát; ezért ők nem is léphetnek föl önállósig s öncselekvőleg, se saját véleményüket nem juttathatják érvényre Az utasítási rendszer, noha az különben nem nem felel meg a modern parlamenti képviselet elveinek, itt egészen helyén van , s rendkívüli körülmények esetére rendkívüli kisegítő-esszösül tűnik föl. Az utasításoknak, miknek csupán a leglényegesebb elveket kell magukban foglalniok, as „orator“-ok számára az egész törvényes orgánuma, a három egyesült királyság országgyűlése által kell adatniok. E célból ezen országgyűlés, mely minden évben, az általános országgyűlés összeülése előtt hat héttel ül össze, addig marad együtt, míg az általános országgyűlés évi ülésszaka tart, még ha szinte a saját hatáskörébe eső törvényhozási teendőket már elintézte volna is. Ekközben a horvát, tót- dalmát országgyűlés egy országgyűlési bizottmány kinevezése után elnapoltathatik ugyan, azonban időről időre mindannyiszor ismét összegyűl, valahányszor az általános országgyűlésen az ország ,De a társai számára újabb utasítások szüksége áll be. Ezen esetekben az elnapolt országgyűlés az országgyűlési bizottmány által hivatik egybe. Hogy a három egyesült királyság országgyűlése képes lehessen, tüstént az általános országgyűlési „óraor“-ok megválasztásánál, azok számára megfelelő utasításokat is szerkeszteni, illetőleg azokra vonatkozó határzatokat hozni, a legközelebbi általános országgyűlés elé terjesztendő kir. javaslatok (törvényjavaslatok) a három egyesült királyság országgyűlésével is jókor közöltetni fognak. Mind a kir. javaslatok tartalmából, mind Magyarországnak a helyhatósági gyűlések határozatai által constatkozott óhajtásai, s nézeteiből , — amennyiben ezek a fennálló törvények megváltoztatását vagy eltörlését, vagy új törvények kiadását veszik czélba, — már előre meglehetősen ki lehetene venni ama tárgyakat, melyek a legközelebbi általános országgyűlésen tárgyalásba fognak vétetni. Ez által a három egyesült királyság országgyűlésének már előre lehetőség nyuttatik az iránt, hogy a legközelebbi általános törvényhozás kérdéseibe bebocsátkozzék, s hogy kijelölje a legkényesebb elveket, melyek szerint kellene az „orator' oknak eljárniok az általános országgyűlésen a törvényhozási tárgyak fölötti tanácskozásoknál. (Vége köv.) A „Szrbsk. Dnevnik“ Karacsics patriarcháról írja, hogy a választási módot a szerb nemzeti kongressus számára már márt. 15-én mind a magyar főkanczellár K. Vaynak, mint az államminister Schmerlingnek megküldte s ezt mindkét államférfinak táviratilag megüzenő. Javaslata szerint a congressus 75 küldöttből,és pedig 25 egyházig 50 világi állásúból álland, s ezenfölül még a patriarcha mint elnök és három püspökből. A világi küldötteket részint a városok, részint a választó kerületek választják. A városokban mindazok választóképesek, kik az új törvény szerint tényleges választási joggal bírnak. Egy választókerület az egyházmegye terjedelmével bír. Minden 500 szerb lakossal bíró hely egy választót küld azon helyre, hol az illető prota lakik ; ott a választók annyi küldöttet választanak a congressusba, amennyi egy járásra a szerb lakosok aránya szerint esik. — A „N. N.“ igen kiváncsi tudni, mily notabilitás által lesz a császári biztos a congressuson képviselve, minthogy annak a közvélemény szerint az elnöknél nem szabad kisebb rangúnak lennie, tehát — igy okoskodnak — legalább is titkos tanácsosi ranggal s a szerb nyelvet tökéletesen kell birnia. A szerbek természetesen saját vallásukbeli embert is kivánnak, ámde a szerbek épen nem nagy bőségében vannak ily férfiaknak, s b. Mam na altlgyot tartják az egyedüli személynek, ki mind e tulajdonlókat egy személyben egyesíti, részt vett. Azon küldöttségekbe, melyek már Bécsbe mentek, hogy Ő Felségének panaszaikat előadják, hallomás szerint egy eszéki is fog csatlakozni. A polgárok egy nagy részének elégedetlensége, ezen illyr nemzeti szellemben vezetett választások miatt,abban is nyilatkozott, hogy csak kis részük volt jelen a Te deumnál, mely a tisztújítás után tartatott . Megyei tudósítások. — Zágráb megye martius 19-ei közgyűlése több tekintetben igen élénk volt. A bán beigtatására és az országgyűlési előkészületek megtételére küldöttségek neveztetvén ki, az ülés legérdekesebb részét képező a megyei költségvetést, különösen a pandúrok fölszerelése és ruházását illeő kérdés, mire nézve több szónok véleményét elég nyíltan, sőt a korábbian még most is fönálló rendszer ellen igen élesen kifejtő, —elfogadtatott Desics indítványa, mely szerint e fontos kérdésben bizottmány lenne kinevezendő, mely javaslatot tegyen a felől, hogy mikép vegyen részt a megye az adókivetés és különösen minden adóügyet illető kérdésben. Ez alkalommal a főispán jelenté, hogy ő az egyéri előleges költségvetés nyomán a megye szükségletét illetőleg 70.000 frt iránt illető helyre folyamodott. Azon nem régen itt előfordult eset, hogy a pénzügyőri felügyelő a politikai hatóság beavatkozása nélkül egyik vendéglőben dohányt foglalt le, igen heves megtámadásokra és panaszokra adott alkalmat ezen őrség, valamint a rendőrség és zsandarmeria ellen, és határoztatott, mikép hasonló esetek megakadályozása végett illető helyre fordulandanak. Városi ügyek. — Eszék városa megválasztá külső és belső tanácsát ; a választások az elsőbe általánosan kielégítenek, de annál kevésbé az utóbbiak. Idegenszerű hatást tett már azon elhamarkodás is, melylyel ezen első alkotmányos tény végbe ment; az eredetileg f. hó 18-ára volt kitűzve, azonban egy sürgöny folytán, mely a cs. biztost rögtön Bécsbe hivá, minden előkészület, még Veni Sancte nélkül is 17-én d. n. tartatott meg. A községtanácsi tagok tiltakozása daczára s bár a választók közt határozott véleménykülönbség létezett, mégis nem került szavazásra a dolog, hanem lármás fökiáltással végeztek mindent, miben nem kevés nem-jogosult is — Miskolci városinak fölirata: évike-Felséges ur! Hódoló tisztelettel vettük Felségednek folyó február 14-ről hozzánk intézett, országgyűlésre hivó gyelmes fejedelmi levelét Teljesedésnek indult és által aa ország egyik leghűbb vágya. A magyar nemzet, melynek az utóbbi évek alatt, már tétele is kétségbe vonatott, szemben találandja magát Felségeddel, hogy megkisérlje is ősi törvények alapján saját és a trón jogos igényeinek végkiegyenlítését .szükséges e kiegyenlítés a nemzetre, de nem kevésbé szükséges Felségednek legmagasabb trónjára nézve. A nemzet csak nemzeti teljes önállóságának s történelméből folyó traditióinak teljes elismerése és végérvényre jutása által lehet boldog, szabad, erős és nagy ; viszont Felséged trónját s a legmagasb uralkodó ház fenállását csak akkor képzelhetjük szilárdnak és kellőleg biztosítottnak, ha az, a már teljesen kiengesztelt nemzetnek megelégedésében és őszinte ragaszkodásában eddig nélkülözött erkölcsi támaszt nyert. És mégis úgy látszik, Felséged nem kívánta az ősi hagyományokhoz, alaptörvényekhez, különösen az 1848 . törvények egyeteméhez hűn ragaszkodó nemzet öszves törvényhatóságának, feliratilag vagy jegyzőkönyvileg kifejezett törvényes és jogos kivonatait egyelőre méltányolni. Az országgyűlés az 1848. IV. törvényczikk világos rendelete ellenére Pest helyett Budára, egy különben is erődített, elzárható helyre hivatik össze. A fejedelmi meghívó levél nem az 1848. V. törvényczikkelyre, hanem az ezen törvényre hivatkozó, de annak betűtől é szellemétől lényegesen eltérő oly szabályokra vonatkozik, melyekben Horvát- és Tótországról, Dalmátia és Fiuméről, a végvidékről, csajkáskerületről és erdélyi testvéreinkről szó sincs, s másrészről az 1860 évi october 20-án kelt diplomára történik hivatkozás, melyet a nemzet félbeszakított alkotmányos életének folytatásánál kiindulási pontul soha elismerni nem fog. Végre a fejedelmi meghívólevelet oly kormányszék tagjai ellenjegyezték, melyet az 1848-iki törvények eltöröltek és nem ismernek. A törvénytől — melyet pedig csak országgyűlésileg lehet vala megváltoztatni — ily világos és lényeges eltérés épen nem alkalmas arra, hogy egy őszinte és végleges kiengesztelődés reményeinek, utógondolatok nélkül bizalomteljesen átadván magunkat még az országgyűlés megnyitása előtt elfeledjük mindazt, mi hazafius szíveinknek a lefolyt időkben fájt, és mi keserű volt. És bizonyára kétségbe kellene esnünk egy józan és igazságos politikának bekövetkeztetése fölött, ha nem hinnők azt, hogy Felséged maga is hajlandó szabadulni azon idegen légkörben született és felnőtt államférfiak baljóslatú befolyásától, kik a Felség és nemzet közzé kiengesztelhetlen ellenséges indulattal behelyezkedvén, a békés kiegyenlítés lehetőségét, s ezáltal a dynastikus érdekek megmentését s megszilárdulását föláldozni kívánják egy hiú, s bizonyára soha nem valósítható ábrándnak, t. i. a birodalomban létező egyes nemzetiségek immár előtérben álló, és többé nem ignorálható önállóságával összeférhetetlen birodalmi reálegységnek. Ugyanazért a trón és nemzet egyetemleges érdekében, és azon őszinteséggel s komolysággal, mely illik egy szabad nemzet fiaihoz, kijelentjük Felséged előtt, miszerint városunk, mint a törvényhozás egyik alkatrésze, a kilátásba helyezett békés engyenlítést meghiúsítani nem akarván, meg fogja ugyan választani követeit; de egyszersmind hódoló tisztelettel kéri Felségedet, méltóztassék eszközölni fejedelmi hatalmával, hogy a folyó évi áprili ára egybehívott országgyűlés az 1848. IV. törvényczikk rendeletihez képest Pesten tartassék ; hogy Horvát- Tótország, Dalmátia és Fiume, a végvidék, a csajkáskerület és Erdély — ha ugyan azok a fejedelmi meghívólevél szövegében előforduló „kapcsolt részek hű rendei és képviselői* elnevezésben már bennem foglaltatnak, — as 1848. V. VII. és az erdélyi 1848-ki I. II. törvényczikkek rendeletéhez képest a kihirdetett országgyűlésre mulhatlan meghivassanak , hogy a magyar ministerium még az országgyűlés előtt kineveztessék, s átalában a fejedelmileg szentesített 1847—8-as törvények egész öszvege alkalmazásba vétessék. Csak igy ígérhetjük az egybehívott országgyűlésnek, a nemzet éa trón által óhajtott, de az európai válságos viszonyok által is igényelt békés és eredménydús lefolyását ; csak igy hisszük és valljuk illetékesnek az egybesereglett országgyűlést arra nézve, hogy Felségedet, az ország szent koronájával ősi szokás szerint megkoronázván, a legmagasabb dynastia érdekeit is, beczikkelyezett újabb állam-alaptörvények által mindenkorra biztosíthassa. Kik egyébiránt hódoló tisztelettel vagyunk. Miskolczon, 1861 bőjtmás havának 12-ik napján tartott közgyűlésünkből Felségednek hű alattvalói Miskolcz városközönsége. Választási mozgalmak. Képviselőkké választattak . — Veszprémmegye veszprémi kerülete egyhangúlag Kapricz Sándort választotta meg. — Szatmármegye medgyesi kerülete b. Vécsey Józsefet, a csengeri Domahidy Ferenczet, az erdődi Maróthy Jánost, a gyarkosi Vályi Jánost, a szálkai Újfalusy Lajost választotta meg. — Mosonmegye sz.-jánosi választókerülete részéről Inczédy Lipót s Nedeczky János (melyik kerületből ?) nagy többséggel országgyűlési képviselőkké választottak. — Sopronmegye kismartoni választókerületében Ürményi Miksa közfelkiáltással, Sopron kir. városban Ihász Rudolf szinte közfelkiáltással országgyűlési képviselőkké választottak. Sopron megye: lövői kerület: Tha-abér Lajos. Gömör megye: k.-honti kerület: Kubinyi Ödön szavazattöbbséggel Bodroghközi Lajos ellenében; a jolsvai kerület: Szentiványi Károly közfelkiáltással ; serki kerület: Kubinyi Rudolf közfelkiáltással ; putnoki kerület: Ragályi Miksa ; ratkai kerület : Bodon Ábrahám ; felső kerület: Ragályi Ferdinand. — Vas megye : rumi kerület Bezerédi László közfelkiáltással. — Zólyom megye: Beszterczebánya város: Rattkay István; Breznóbánya város: Beniczky Lajos; Korpona város: Plathy Lajos. — Ugocsa megye : verebovinai kerület : Seregélyi János. — Komárom megye : gesztesi kerület: Sárközy József. — Baranya megye:dárdai kerület: Grabovics Ernő; magócsi kerület b: Majthényi József; pécsi kerület: Siskovics József; pécsváradi kerület: Bánffay Simon; bükösdi kerület: Delméncz István. — Győrmegye : öttevényi kerület: Szabó Kálmán; pori kerület: Kálóczy Lajos; tébbi kerület: Őry Sándor. — Szebeni kerületben P 1tek Gedeon volt m. alispán és 1848. évben országgyűlési képviselő választatott meg egyhangúlag képviselőnek. — Eperjes, mart. 19. Egy megható alkotmányos jelenet üdítő benyomása alatt írom e sorokat. Mai nap reggeli 9 órakor válassza a sárosmegyei eperjesi kerület országgyűlési képviselőjét. Ha valaha, úgy ez esetben fényesen bebizonyult igazsága annak, hogy: „a nép szava Isten szava" , mert ez a nép az egyhangúlag megválasztott egyéniségben) mai nap hódolt a polgári erénynek, hazafiságnak, becsületességnek, értelmiségnek, és bizodalmával megjutalmazta 32 éves közpályán szerzett érdemeit választottjának. A több százakra menő szavazók gr. Szirmay György vezérlete alatt nemzeti lobogókkal a legnagyobb rendben bevonulván, a városi választókkal egyesülten a város közepén e végből fölállított, zöld gályákkal fedett, és nemzeti lobogókkal ékesített sátornál megállapodtak. Itt a választási elnöknek talpra esett felszólamlása után az emelvényre lépett főtiszt. Maczy Imre alesperes magyar- skót nyelven tartott ékes felszólalásában kiemelte: miként ő egy törvényhozóban nemcsak a törvényekbeli jártasságot, tudományt, képzettséget, hanem ezekkel párosaivá, főleg jellemet és becsületességet keres, s jellemet és honfiszivet, mely semmiféle behatások alatt nem ingadozva, jó- és balszerencsében egyedül a hazáért égjen. A szónok ismer e megyében egy ily férfiút, a ki e megye javán, boldogságán nemcsak mint tisztviselő számos évek során át fáradozott, de azt a nevezetes 1847—49-ki országgyűlésen mint követ, és 1849-ben mint első alispán bűn és diszesen képviselte. És habár ily előzmények után nevét kiejteni talán nem is kellene, mert hiszen mindenikünk ajkain lebegni szemléli azt, mindazáltal honfi dicsőségének tartja ayelső megnevezhetni a derék és tisztelt hazafit, ezért élteti Mariássy Ágostont mint ezen kerület által választandó képviselőt. Ezen névre kitörő lelkesedéssel egy értelemben, egy óhajban egyesült és öszszeolvadt minden alak, és megválasztva jön képviselőnek Mariássy Ágoston. Megható beszédében politikai programúját hosszasan fejtegetni nem kívánta, legyen úgymond, ezen programm 32 évi közélete; a hűség, melynek ösvényéről szeretett hona jogainak védelmében soha el nem távozott — és legyen ezen programm az arcz melynek egy magán, vagy köztettért sem, lesz oka pirulni soha. És a nép, mely sok évi tapasztalás után jól tudja és érzi, hogy ez igy van, teljesen nyugodttan oszlott szét azon bőven igazolt hitében , hogy legszentebb érdekeinek megőrzését hű és biztos kezekre bizta. Semsey Pál. — Belényes, 1861. mart. 15. A belényesi választó kerületben tegnap tartatva meg a követ választás Belényesben, a szavazás délelőtti 10 órától estveli 10 óráig tartott. Maga a választás legszebb rendben, s a szabályok szigorú megtartása mellett folyt le; a követségre ketten jelöltettek ki, az egyik Paál (most már Pável) Péter okleveles ügyvéd, a másik l’app János belényesi g. n. e. román esperes, mind két román, de elvre s politikai nézetre eltérők, mert mig az első a román nemzet boldogságát s jövőjét Magyarországon kívül keresi, a második azt a magyar nemzetteli további testvériségben s egyetértésben hiszi, reméli, s találja fel, mindkettőnek megvolt a maga pártja. Paál Péter mellett volt a gymnasiumi tanári kar, az iskolás gyermekek segítségével, s némi magasabb befolyással; az utóbbi mellett az értelmiség, s a józanon gondolkozó s el nem tántorítható nép többsége, mit az eredmény azzal igazolt, hogy daczára az első mellett elkövetett minden agitatiónak, korteskedésnek, s ajánlatoknak, Paál Péter kapott 351, s igy Sapp János 803 szavazatot, s igy Papp Jánosnak mint szavazati többséget nyertnek, a megválasztási okmány szokott ünnepélyességgel átadatott, mely alkalommal Pipp János ismert szónoki tehetségével tartott beszédében politikai elveit abban öszpontositá, hogy ő a román nemzet boldogságát s jövőjét csak a magyarokkal egyetértésben hiszi, mert szerinte a románok e hazának épen oly édes gyermekei mint a magyarok, csak nyelvre különböznek, jogaik s kötelességeik egyenlők, ő tehát e haza közös jogai mellett küzd, de mint román mindent elkövetend, hogy a román nyelvnek a megérdemlett jövő biztosíttassák, az iskolák kellő karba hozassanak, s az egyházi állapot emeltessék. Ezzel a választási működés befejeztetett, s a közönség, mely nagyobb részt a választást kitartó türelemmel végig várta, elnöknek, Kaffka Károly urnak, a rend fenntartása, s a helyes eljárásért köszönetét nyilvánitá. Lehetetlen, hogy ez alkalommal egy cselekményt a közvéleményféle széke elé ne bocsássunk, mert valamint azon legkevésbé sem ütődünk meg , hogy egyes pártemberek, pártjuk érdekében szóval, tettel mindent elkövetnek. Ígéretekkel, s biztatásokkal igyekeznek pártjukat nevelni, s a másik fél jelöltjét népszerűtleníteni, úgy nem lehet botránkozás nélkül elnézni , hogy hasonló czélokra egy tanári testület az iskolás gyermekeket is felhasználja, s Belényesben éppen ezen eset fordult elő, ugyanis reggel 7—8 óra közt a püspöki kastélyból egy idegen szinü zászló hozatván ki, a körül mintegy 50-100 iskolás gyermek összepontosult, s ezek bizonyos Selegianiu (igaz nevén Szilágyi) tanár vezetése alatt az országúton Vaskóh felé indultak, a merről t. i. a választók nagyobb része bejövendő volt; a választóknali találkozás alkalmával, az oktalan tanár majdnem nagy szerencsétlenséget idézett elő, mert a bejövők felszólítására a lobogót le, vagy behajtatni nem engedte, az ehhez nem szokott lovak pedig a lobogótól megijedvén, egy szekeret összetörtek, egyet felfordítottak. De ez még nem volt elég okulás a tanár úrnak, a 12—16 éves gyermekekből álló csapat tovább ment, s az ellenpártiakat gúnyolva, kövekkeli diabálásra vetemedett, s különösen kik karjaikon nemzeti szalagot viseltek, a már több számmal kijött tanárok szeme láttára kövekkel megdobálták, nevezetesen a vaskóki járás szolgabiráját s esküdtjét, a belényesi postamestert, egy szolgabirói írnokot, egy jegyzőt s több másokat, s itt is csak a sértettek higgadtsága akadályozá meg a nép felkőszülését, s a gyermekek letiprását. Ezen hadjáratot az iskolás gyermekek a piaczon újból ismételték, s az által szűnt meg, hogy az ellenpárt egy tömegben a választó helyiség udvarában öszpontosult, azonban