Sürgöny, 1861. augusztus (1. évfolyam, 175-199. szám)
1861-08-01 / 175. szám
vények értelmében semmi joga nincs a külpolitikával foglalkozni.Mikop vehették az „alkotmányhű“ urak ezen emlékeztetést zokon, nem tudom, miután csakugyan még a teljes bírod tanácsnak sincs joga a külpolitikába avatkozni, annál kevésbé tehát a szűkebb bírod, tanácsnak. Azonban meglehet, hogy centralista uraink a hesseni kérdést belügynek tekintik. A követek közt ma annak hite járt, hogy Hein ur leköszönt legyen. Bizonyost azonban e részben nem tudtak. Lapszemle, 1848 A „P. H.“ ben Török János ur írja ■" A conjecturalis politika hazánkban ól a országos divatban van. Azóta nem volt esemény Európában, mely dús képzelő tehetségű keleti fajunknak a legmerészebb remények, jóslatok és combinatiók kiinduló pontjául nem szolgált volna. A bolsteini viszály, a krími hadjárat, Montenegró, a szerb trónváltozás, a román unió, Magenta, Solferino, az olasz egységi harcz, Velencze, Garibaldi, Tirr, Cavour. — mindannyi egymást sikertelenül felváltó jelszó volt, mely mögött a hazafias elme, jámbor óhajtásait, végtelen lánczolatban főzte. Mindenki a jövő csalékony álmaiban merengett, a mintegy készakarva kerülte a múltba, a haza történetébe visszatekinteni, mintha szakítani akarnánk mindennel, mi a nemzetnek drága és elfelejthetetlen, s mi az élő nemzedéket a nagy ősök nyomainak követésére a hibáik elszoktatására serkenthetné. Pedig ezen ábrándos irány csak bit fecsérlése az erőnek és időnek, — mert ugrás a természetben nem létezik, s bármily gyökeres változtatásokat erőszakoljon is a legvérebb forradalom valamely társadalomra, — még is újabban ezernyi ezer szálakkal szövődik össze a jövő a múlttal. A magyar nemzet ezeréves alkotmányos élete szellemi és anyagi alap okok organkus productuma. Minden, bár a legjobb akaratú experimentatio, mely ez organismus rendes élettörvényeit rögtön és erőszakosan átváltoztatni megkísérti, az azt vagy megöli, vagy legalább szabatos és természetes fejlődésében hosszú időre megakasztja. Ez történt a magyar alkotmányos élet organismusával is az 1848-diki rögtönzések és természet elleni ugrások miatt, melyek a hazában és hazán kivül a merényletek oly éles fegyvereit adták egyfelől az irigy reactiónak, másfelől a nemzetiségi féltékenységnek kezébe. Tizenhárom év óta pusztulunk anyagilag, satnyulunk szellemileg, törpélünk erkölcsileg az egyenetlen harczban, melyet elnémulatlan érdekek és politikai viszonyok fenyegetése által magunk ellen felidéztünk , midőn a kedvező pillanatnyi conjuncturákban elbizakodva, s a liptenkinti előhaladás biztos alapját lábaink alól eldobva, oly módon használtuk fel az ellenfél szorultságát a teljes diadalra, mi a leggyőzöttet csak a kedvező alkalomra váró ellenséggé, s nem szövetségessé tette. Innen keletkezett a veszély, hogy mai napig nem csak alkotmányunk, hanem nemzetiségünk sorsáért is rettegnünk kell. Nemzeti életünk ezen phasisában a történész önkénytelenül a multunk nyomozására vezéreltetik, s a gondolkozó hazafiban azon kérdés merül fel, vájjon szükségkép igy kellett e ennek lenni? a várjon Magyarország boldogtalan lett volna-e az 1848-diki sarkalatos vívmányok nélkül ? E sorok írója, 1848-diki márczius 9 én reggel, hivatalos dolgai miatt Pestre sietvén, mielőtt Pozsonyban gőzhajóra ülne, Kossuth Lajoshoz ment, megkérni őt, hogy távollétében a gazdasági egyesület törvényjavaslatait tüzetesen támogatásába ajánlja. Kossuth Lajos ez alkalommal elbeszélvén e sorok írójának, hogy a megelőző napon a kerületi ülésben minden kívonatainak maximuma, következő három indítványa minoritásban maradt: 1. kényszerítő törvény, mely a földesurat egyszerűen kötelezte, hogy úrbéri terheit minden jobbágy, az országos árszabályzat szerint megválthassa; 2. hogy a magát megváltott egész telkes jobbágy a municipális választásoknál szavazatjoggal bírjon ; 8. hogy a nemzetőrség rendeztetvén, a felszabadult telkes jobbágy is nemzetőri szolgálatot tegyen. Március 9-kén tehát a pozsoni országgyűlésen a radicális reformok ez aránylag kis mértéke sem bírt rögtön valósulással, s Kossuth Lajos szükségesnek látta, indítványainak keresztülvitelére országgyűlési petitók gyűjtését hozni mozgásba országszerte, mi végett e sorok íróját is felhivá közremunkálásra S tudva van, hogy e petitionális mozgalomból fejlett ki több mint kellett, mert abból kerekedett a magát Kossuthot meglepő híres pesti 12 pont, a pesti középponti bizottmány, a pesti küldöttség s a Rákoson fegyveresen összegyűlt ezereknek alaptalan híve, melyeknek nyomása alatt, s a közbejött bécsi népfelkelés szövetségében, termett meg Kossuth elragadó ékesszólásának ellenállhatatlan hatása alatt a 48-diki codex! Független magyar miniszterium, szabad sajtó, népképviselet, országszerte szabad föld és hűbérmentesség, közteherviselet, teljes polgári egyenlőség és vallásszabadság, stb.------az ősi alkotmány egy varázsütésre minden foltjaiból kitisztult, és új fényében oly vakitólag tündökölt, hogy mellette többé. ..Austriát sem láttuk. Az egész ország öröm ünnepet ült és midőn a közgyönyör és felmagasztaltság közepett némely messzebblátó államférfiak elkomolyodását, fej csóválását láttuk, elteltségünkben e lehangoltságot szűkkeblűségnek voltunk hajlandók tulajdonítani. Az események megmutatták, mily könnyű, népszerű eszmékkel a legbölcsebb vezérek hatását megsemmisíteni, s egy egész országot, egy egész nemzetet súlyos politikai hibák solidaritásába sodorni. A posteriori csak a vak nem látja, vagy csak az elfogult tagadhatja, hogy minden körülményeket és incidenseket számba véve, mennyivel Üdvösd és biztos, leezdett Magyarországra nézve, ha az 1847/8-iki országgyűlést mindvégig, korának legnagyobb embere, mint praktikus államférfin, a történetünkben páratlan góf Széchenyi István vezérli?■ Hol állana ma hazánk , ha nemzetiségünk izmosodása és terjedése, szellemi emelkedésünk, iparunk , mezőgazdaságunk fejlődése, s a törvényhozás reformáló munkálatai Széchenyi óvatos politikája szerint azon arányban haladtak volna 1848-tól máig, mint haladtak 1826 tól 1847-ig? A haza és nemzet nem volna ma veszélyben, s a bécsi ministereknek nem lenne ma bátorsága absurdumig vinni alkotmányunk elleni viszketeg követeléseiket, s még kevesebbé férnének azon Ulysses sarkhoz, melyet nekik a 48-diki törvények által felfedeztünk Lesznek némelyek, kik e reflexiókat az elmúltak után már bis fáradságnak tartják. Mi nem ily véleményben vagyunk, mert azt hiszszük, hogy hibáinkat valóságukban felismerve, kevésbé fogjuk azoknak folytatását sürgetni. A bíród, tanácsban levő rutben képviselőkről a „Bohemia“ levelezője e rajzot adja . A skót kapu előtti ház közepén két pad létezik, két pad oly alakokkal, minőket a világ egy parlamentje sem mutathat fel, alakok, melyek inkább az állami ős állapotok, mint a divatos constitutionalismusra emlékeztetnek. Az olvasó kitalálja, kik ezen alakok — a ruthen parasztok ezek, kik épen nem szalonszerü arczkifejezésük daczára hölgyeink kaczérsága és kitartó figyelme állandó tárgyait képezik s kik ámbár a szavazásnál a czivilizáltabb társaikkal tanúsított rokonulási törekvésük daczára, a művelődésben nem sok előmenetelt tanúsítnak. Az urak kiknek neveit mai napig a karzat egy látogatója sem tudhatta meg, april 29-ike óta, midőn t. i. először jelentek meg a házban, még nem változtatók öltönyeiket. I 8 setsch esk ul Leo még mindig azon balinát viseli, melynek varrásán már akkor,midőn megpillantottak, szétszakadási óhajok jelentkeztek. Illius Gergely még mindig azon csizmákban paradéroz, melyeknek talpán Cernovitz földjét — mint mondják — megkörekült atomokban láthatni; de bizonyosan csak részakaratu rágalom, mit a szövetség egye-dik tagjáról mondanak, hogy t. i. az őt igénybe vett palamentáris fáradalmak között még nem ért reá azon öltönydarab felváltására,mely a civilizált emberhez közelebb van, mint a kabát, s a kevésbé czivilizáltnál egészen hiányzik. A ruthén parasztok különben csak a tulajdon képein elv miatt vannak a teremben, mert hogy átkozottul unatkozhatnak, szavamra mondom, azt elhiszem nekik. A legutóbbi időkben némelyek ugyan azt a szokást vették fel, hogy dr. Klaudi szokása szerint az irónt soha nem teszik le kezeikből, hanem azzal az előttük készen fekvő papíron úgy játszanak, mintha írnának. De ily manipulatiókkal csak a föld rövidlátó fiait lehet tévútra vezetni, mi avatottak, kiket a könyörületes sor. Plösziféle színházi látcsövekkel ajándékozott meg, mi jól kivehetjük a ruthén képviselők firkálását s bizton mondhatjuk, hogy egy abc-vel sem rokon, még az ezredévesével sem, melyet Goluchowsky pedig, mint az államra nézve veszélyest, be akart tiltani. A ruthén parasztok igen szorgalmasan látogatják a házat és mindenütt jelen vannak, hol valami lát— Liptó-Szent-Miklósról Írja rendes levelezőnk, hogy Vran nevű cs. k. hradeki adóhivatali ellenőr, még ez év elején pénzsikkasztás miatt befogattatott, s ellene elrendelt bűnvádi per utján a liptó megyei törvényszék által két havi fogságra s kártérítésre ítéltetett el; jövő hv elején büntetését már kiállotta volna, mert az ítéletet sem tiszti közügyész, sem a vádlott nem feljebbezte ; azonban folyó hó 22-kén egy csapat gyalogság Besztercze-Bányáról Szent Miklósra érkezik, a az ottani csendőrség közreműködése mellett a börtön estőit kifeszitve, a vádlottat kiveszi, s Besztercze Bányára szállítja. — Makk Ferencz abonyi templomszolga fölhívja a közönséget, hogy ha az e hó 21-én , Budán a Dunába halt 11 éves fiát valahol kifognák, azt az abonyi kath. plébániahivatallal tudatni szíveskedjenek. A Zarándmegye küldöttsége már ide érkezett, innen Bécsbe szándékozván, hogy Zarándmegyének Magyarhonhozi visszacsatoltatása ellen a bécsi ministeriumnál és erdélyi főkanczelláriánál óvást tegyen, és Ő Felségénél szinte kérvényt nyújtson be a visszacsatoltatás ellen. E küldöttség tagjai: Moga János g. e., Moldován Péter g. n. e. esperesek, Moga Hyeronim alispán, ezelőtt volt cs. szolgabiró segéd és dr. Ilodos, ki Padnában végezte tanulmányait. Azt hiszszük , jobb volna szépen itt maradniok s nem Bécsbe menni azért, hogy ott Magyarországnak egy elvitázhatlan jogát, mely annyi törvények által szentesítve s Ő Fetsége által is újabban tényleg elismerve volt, elvitázni s megsemmisíttetni ügyekezzenek. — Az orvosi facultás egykori igazgatója, dr. Bene Ferencz, kir. tanácsos, végrendeletében ezelőtt 3 évvel 2000 db aranyat oly czélra hagyományozott, hogy ennek kamatjából, 100 aranyból e kar egyik segédje utazzék tanulmányai kiegészítése végett egy évig külföldön. Minthogy ez alapítványra jelenleg senki sem tartott igényt, s különben nehéz is volna 100 aranynyal egy évet külföldön tölteni, most azon eszmével foglalkoznak, hogy a kamatot csak minden második évben adják ki, midőn majd 200 aranyat tesz s nem csak az orvosi fakultás segédeit, hanem más erre vágyó fiatal orvostuborokat is utaztatnak. Dr. Bene fia is azon véleményben van, hogy nem annyira a végrendelet betűje, mint szelleméhez kell ragaszkodni. A katonai határőrvidéki képviselők küldöttsége, mely feliratukat Ő Felsége elé akarta terjeszteni, oda utasittatott, hogy ne jöjjön Bécsbe. A feliratot egyszerűen felküldik, s ez — mint a „Milit. Ztg“ jelenti -1- pontról pontra meg fog czáfoltatni, különben tekintetbe fognak vétetni az okadatolt kívánságok. — Az akadémia kiadásai naponkint szaporodnak. Most jelent meg az Okmánytár Vll. kötete, melyben az Árpádkori új okmányok második kötetét közli Venczel Gusztáv. Megjelent továbbá a Magyar Leveleltár első kötete, melyben ,400, még kiadatlan magyar levelet tesz közzé Szalay Ágoston, az 1504—1560 közti időszakból. Mennyi érdekes adat a XVI. századbeli magyar közélet, erkölcsök, történet és nyelv ismertetésére ! S a tudományok népszerűsítéséről sem feledkezik meg intézetünk. A népszerű tudományos munkák egész csarnoka indult meg, melyből a második kötet: „A népszerű nemzetgazdaságtan“, Karvasy Ágosttól most hagyá el a sajtót. E munkákat bemutatá a titoknok. — Ozoray Árpád előfizetést hirdet Szőllősy Nina vidéki színésznőnek „Egy magyar színésznő hagyományai“ czím alatt kiadandó hátramaradt művére, melyhez a 19 éves korában elhunyt széplelkű leány életrajza és Rohn által rajzolt arczképe is lesz csatolva. Szöllősy Ninának a szépirodalmi lapokban megjelent költeményei való érzésről és igazi költői kedélyről tesznek bizonyságot s elismerést érdemelnek. A 10—12 nyolczadrétű ívből álló mű előfizetési dija 1 ft Bolti ára 1 ft 50 kr. leend. Az előfizetési pénzek f. évi aug. végéig Ozorayhoz, (Budán császárfürdő II. emelet 184. sz.) bérmentve küldendők. A pesti leány-árvaház régibb 5905 ftnyi letéti alaptőkéjének gyarapitására következő’adományok folytak be: Ebner Fidel adományozott 2500 ftot, Weisz Bernát 500 ftot, Perger Ignácz 1000 ftot, Laozenbacher János 500 ftot , Szántófy Antal is 500 ftot. — A nemes szivü adakozó urak mindnyájan városi képviselők Köszönet nekik az emberiség nevében. — A „Győri K.“ szerkesztőjén elkövetett bánfaluiak miatt a Császárhoz intézett feliratra megérkezett a válasz, mely a garázda katonák által elkövetett erőszak megvizsgálását vegyes bizottmányra ruházza. — Eszék város hatósága e hó 25-én tartott rendkívüli közgyűlésében a Zágrábból visszatért országgyűlési követek jelentését fogadván, nekik méltó magok viseletéért köszönő levelet szavazott meg . Előtte való nap az Eszékre érkezett gróf Jankovich Gyult fényes fáklyászenével akarták megtisztelni, a nemes hazafi azonban minden tüntetést kikért magának. — Szerém megye még egy héttel előbb tartott közgyűlésében hasonlag háláját nyilvánította visszatért követeinek. — Pest városa képviselő testülete tegnapi közgyűlésben a budai magyar színház építésére 1000 ftnak adományzását határozá el. — Pozsonból egy „Nemzeti hangeső“!! czíme nedélyes, bírálati, erkölcstani, szépirodalmi, történelmi, saját zserű politikus, nyelvészeti, gazdasági s egyszersmind népszerű (?!) stb. hetilapra hirdetnek előfizetési fölhívást. Szerkesztője szepes-pojácai Vrabely György lenne, ha akadna Magyarországban olvasó, akit Vrabely ur programja el nem riasztana. Nem tudjuk, boszankodjunk-e vagy nevessünk, midőn némely ember csak úgy „ki bele Balázs" módjára neki rugaszkodik még a harangöntésnek is. Vrabely ur programját bővebben nem ismertetjük, azt hisszük azonban, hogy valamelyik humoristikus lap nem fogja megtagadni olvasóitól azon élvezetet, melyet e komolyan hangzó nevetséges programra fog nyújtani. — Kinevezések. A budai cs. k. országos pénzügy igazgatósági osztály Kornhansl Antal és Guth János ideiglenes pénztári járulnokokat állandó járulnokokká nevezte ki. A kassaics. k. országosi pénzügy-igazgatósági osztály a volt telekkönyvi biztos Dlask Károly adó-hivatali HI. osztálya tisztté kineveztetését megsemmisítvén, annak helyébe az adószedő hivatali I. osztályú segéd Balka Hiacynthet III ik osztályú végleges minéműségben előléptette. — Göde Károly, Pestnek mintegy 30 év óta ismeretes német komikusa, aug. 3-án a budai nyári színházban adja ez idei jutalomjátékát, melyre a minden németnek még gyermeksége óta képzeletében élő örökké vidám „Enlenspiegelt“ választá, mely alkalmi bohózatban a jutalmazott a draszikailag kedélyes korcsmárost ad linója elő. Előadását Lambert Ferdinand sopronyi színész a jutalmazott iránti szívességbőligyekszik érdekesíteni. — A „Lloyd“ esti lapja an.kálógyűlést következő bevezetéssel közli: Tegnap — julius 30. — N. K . 11 -ban roppant néptömeg jelenlétében rendkívüli gyűlés volt, melyben a legfelsőbb kir. leirat tárgyaltatott. A nélkül, hogy az elragadó beszédeket leírjuk, melyek mondattak, s milyeket igaz, hogy a kinevezett ca. k. elnök dr. Hein alatt soha sem hallhatott volna emberi fül — csak a végzést közlöm : 1. A megye kimondja köszönetét az országgyűlésnek, azon biztos reményben, hogy az tovább sem fog hajszálnyit se engedni az 1848 törvényekből. 2. Ha az országgyűlés feloszlattatnék, szétkergettetnék, vagy bármiként akadályoztatnék legális tevékenységében , úgy az alkotmány védelmét a megye veszi át. 3. Minden autonóm választott tisztviselő, valamint minden megyei tag kitartólag helyén marad és csak a külső nyers erőnek enged. 4. A fentebbi határozatok tüstént minden megyének megküldetnek azon felszólítással, hogy azt magukévá tegyék. mi vagy hallani való előadhatja magát, ezt a világért sem mulasztanák el. Mivel töltik az ti ízeken kívüli időt, az nem jutott köztudomásra, s csak annyit tudunk, hogy a Mechitaristák klastromában vannak elhelyezve , oly takarékosan élnek, hogy napi díjük tizedrészét sem költik el. Midőn azelőtt a házba és ülésterembe léptek, a fehér kentyűk és nyakkendők által imponáló szolgákat tiszteletteljesen üdvözölni szokták; ma már barátságos bizalmaskodásnak adott helyet e tisztelet. Minden képviselőnek minden ülésre felváltva egy ülő s egy álló helyre van igénye; azelőtt a ruthén parasztok nem igen törődtek jegyekkel, s az iroda szabadon rendelkezhetett velök ; most azonban, midőn a közönség érdekeltsége napról napra növekszik, rendesen megjelennek az irodában és kimélytelenül követelik jegyeiket. Mire használják ezeket, az titok, de tény, hogy barátaik vagy földjeik közül egyet sem lehetett eddig a karzaton látni. Egy egyetlen földit, ki bírod, tanácsbeli testvéreit az ülések kezdetekor meglátogatta , önmaguk becsempésztek a parasztok s a ház tisztviselői csak nagynehezen tudták innen kituszkolni. A házban kiosztogatott könyvek, iratokra stb. nagyon féltékenyek, s azt mondják, hogy eddig már tetemes mennyiségű papirt gyűjtöttek össze. Jaj a szolgának, ki ilyesmik kiosztásakor őket elmellőzi, midőn közelebb a tudományos akadémia jelentését tartalmazó csinos főzdű könyvet nem találták asztalaikon, az illető szolgákkal reichszatkos haragjuk egész súlyát éreztették. — De hogy ne legyek igazságtalan, meg kell vallanom, hogy a parasztok egy része Bécs nagyvárosi fényűzésének lassankint némi engedményeket tesz. A fényűzési czikkek egész sorát adhatnám elő, melyeket a parasztok maguknak megszereztek, mióta a napidijt illető indítvány szentesítve van; ketté közölök — a többi között — egészen ujdonat divati kendőkkel fedi eléggé megbámult nyakát. Az „Ost. n. West“ a k. leiratról szóló negyedik czikke következőleg hangzik: „Már kifejeztük kételyünket a fölött, mit lehet még a k. leirat után magyar alkotmánynak tekinteni, „melynek sajátságos formái közt Magyarországnak jövőben is kormányoztatnia kell.“ A magyar alkotmány 1847-ben még egészen más volt mint 1848-ban lett. Az 1847 -i alkotmány habérrendi volt; az 1848-i törvények által az az elsőből még használható összes történeti elemek kímélésével képviseletivé alakíttatott át. Ámde a kir. leiratban jogérvényeseknek elismert egyes törvények által az 1847-ki alkotmány habér-rendi alapja lerontatott, a nélkül hogy az 1848 kinak képviseleti elve érvényre volna juttatva. Ezenfelül az 1848-ki alkotmány két sarkpontja — az adós njonczadási jog — egyszerűen eltöröltetett s ezzel a korábbi alkotmányszerű jogállapot biztosítéka megszüntetett. Úgy gondoljuk, hogy a k. leirat után magyar alkotmányról nem lehet többé szó s a diplmának azon föntemlitett tétele csak is a közigazgatásra bírhat vonatkozással, mely közt egyrészt s a kormány közt másrészt a leiratnak ausztriai mód szerint se az általános, se a magyar államjogban nem igen alaposan jártas szerzője semmi különbséget sem látszik ismerni. Minthogy mi nem compendiumot, hanem lehetőleg rövid czikket akarunk írni, ezért csak a kormány igazgatás felöli államjogi fogalmak közti nagy különbsége utalunk, hogy azon helynek nézetünk szerint egyélv lehetséges magyarázatát jelöljük. Oly alkotmánynyal, mely se az 1847-ki, se az 1848-ki, se nem hűbérrendi, se nem képviseleti, melynek államjogi jelleme ehát teljesen meghatározhatlan, lehetetlen kormányozni, mivel az e szóban benne foglalt törvényhozási hatalomtól minden tényleges alap el van vonva; azonban mindig lehetséges a politikai vagy helyesebben enderi s igazságügyi igazgatásnak bizonyos formáit ■gészen megváltozott államjogi viszonyok közt is fentrtani s azokon belül több kevesebb szabadsággal mozogni. Midőn mi épen azon helyet csupán az államigazgatásra hisszük vonatkozással bírónak, azon vigaszt kívánjuk abból meríteni, hogy a magyar korona országainak igazgatási autonómiája ezeket meg fogja az ily nyomorultul megbukott kísérlet ismétlésétől óvni, hogy az úgynevezett német-szláv koronaországok minden politikai és társadalmi haladása akadályaid diatért igazgatási gépezetét az elsőkre még egyszer áruházni akarnák. Különben reméljük, hogy a magyarrszággyűlés mint illetékes törvényhozási tényező gorsabban fogja törvényes kezdeményzését mint a nemzetiségi kérdésben használni, s a helyhatósági anonómiát elvben világosabban s kétségtelenebből megbapítani, annak az idő körülményei által szükségessé ált reformját az elvbezi legszigorúbb csatlakozás melltt keresztül vinni s ez által az országnak alkotmános szabadsága palládiumát megmenteni. Egy nagy előnyt hozott nekünk a kéleirat, azt, hogy most határozottan tudjuk, mely állás van a mai gyár korona országainak az őszállamban g öszállamihoz rendeltetve, s melyek azon engedmények határai, miken a kormány Magyarországgal szemközt túl menni nem akar. Magyarország megtartja történeti igazgatását, de nem nyer nemzeti kormányt. Az államegység álláspontja ez által meg van óva — de a foederal elvnek az első lényeges engedmény len téve, minthogy ily körülmények közt az igazgatás egyformaságára — Bachs önkényes és önkénytelen utódai , híveinek eszménye — többé gondolni nem lehet. Reméljük, hogy «engedmény nem az egyedüli, mely Austriában a foederalismusnak létetni fog. A februári alkotmány mostani alakjában igaz kevéssé alkalmas ezen nézet támogatására, minthogy alaptörvények változtatásai csak kétharmadával a szavazatoknak indítványozhatók s az országgyűlési választási rendtartások minden lehetőt megtettek, hogy ily többség fölül ne kerekedhessék. Ámde mi semmiféle alkotmány-okmányt, s nevezetesen semmi acrogáltat nem tekinthetünk örök időre alkotott s minden változtatástól elvont műnek s bízunk benne, hogy az időviszonyok sürgetése inkább fog mint az emberek bölcsessége és jóakarata arra hatni, miszerint ezen változtatások Austria valódi szükségleteinek értelmében történjenek. Egységes, erőteljes államhatalom Austriában a birodalmi képviselet mellett Csak a foederalismus értelmében képzelhető: a kísérlet, azt a centrális adó elve szerint összealkotni, semmi más sikerrel nem bírna, mint a hasonnemű Bachféle kísérlet. Valószínűleg hosszabb időre lesz szükség, míg ezen nézet a kormánykörökbe behat, melyek tíz évig nem bírtak annak ismeretére jutni, hogy az Austria palingenesise gyanánt magasztalt Bachféle rendszer Austria legnagyobb ellensége s Austriát biztosabban és gyorsabban teszi tönkre, mint ezt kül- és bel-ellenségek valaha tehetnék. Ma azt képzelik , hogy a nemzetiségi visszavonó és busz országgyűlés által külsőleg alkotmányos formába önthetik azon rendszert, s így kezelhetik; ezen csalódás bizonyosan nem fog oly soká tartani, mint az első. Gutta cavat lapidem —a centralisatió rendszere darabonként fog sírba vitetni. Magyarországra nézve meg van a kezdet téve, a folytatás nem fog s nem fog hat elmaradni.“ A bécsi centralisticus sajtó egyszerre nagy haragra lobbant a berlini lapok ellen. Ez utóbbiak, melyek a legutóbbi hetek alatt szinte szakadatlanul a Schmerling - féle alkotmányosságnak hódoltak, — most elhagyták ezen zászlót, — mióta a leirat tudomásukra jutott. A „Nation. Zrg“ azon fáradságot veszi magának, miszerint számokkal kimutatja, hogy a centralista németek utoljára is nagy kevesebbségben vannak — a többi nemzetekbeli foederalisták ellenében. ” A „Volks Zig“ egyenesen ezt mondja a centralistáknak : „Most, miután az austriai császárnak a magyarokhoz intézett válaszát elolvastuk, a magyarok hallgatag komolysága oly férfiasnak, s a bécsi szabadelvűek öröme oly gyermekesnek tűnt föl előttünk, hogy szégyeljük, miszerint csak egy perczig is azon gondolatra jöttünk, hogy a bécsiek valahára levetkezendik könnyelműségüket s fölületességüket, s keserű tapasztalások után valahára tovább fognak gondolni a mai napnál. A bécsi szabadelvűek öröme gyermekes. Nekik oly kevéssé van fogalmuk arról, hogy miként vívják ki s őrzik meg a népek jogaikat s szabadságaikat, miszerint ahelyett, hogy a magyarok férfias maguktartása fölött örülnének, a nekik ajándékozott szabadságot csupán a magyarok gyalázására használják föl. Még szánandóbb eljárás az, ha a szabadelvűek e mellett saját németségükkel kérkednek, és mégis a magyarokat , a többi nem-német koronaországokat arra akarják kényszeríteni, hogy a bécsi birodalmi tanácsban részt vegyenek , ahol — ha ez megtörténik, — a németek minoritásban lesznek. — Mit beszélnek mindig ezen fülületes s könnyelmű fecsegők Nagy - Németországról s a német-austriaiaknak Németországban megmaradásáról, ha ők maguk a magyar szláv többségnek akarják átadni magukat ?!“ A bécsi „Presse“ haragja rendkívül nagy, a hajdani híveknek ezen elpártolása fölött.“ „Bátran állíthatni“, igy kiált föl haragra gyúlva — „hogy a „National“ s a „Volks-Ztg.“ vezérczikkírói a chinai s japáni viszonyok (!) tárgyalásánál nagyobb ügyismeretet tanusitnának, mint akkor, valahányszor Austrián azon szerencsétlenség történik, hogy tollak alá kerül. Ez annál elszomorítóbb, mivel ezen úgynevezett nemzeti érzületű berlini lapok oly perezben követnek el árulást az Austriábani németség Igen, midőn a szövetkezett cseh, magyar, horvát nyerseség (sic !) azt némileg számkiveté. A helyett, hogy