Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)

1861-09-17 / 213. szám

vényszékek 411 ittato­ak fel­ Egerben és a tiszajárásban; de hogy ez utóbbiban mely Tirolban le­gyen a törvényszék székhelye, Szolnokon-e vagy Tö­­rök-Szent-Miklóson ? továbbá, hogy hány ágból álljon ki, és mily határkörrel bírjon? polgárival-e, vagy egy­­benmind büntetővel 1­irra nézve egy küldöttség ne­veltetett ki, mely a helyeimen (a tillajárásban) tett Tirigilal után a november 18 án tartandó bizottmá­­nyi t­rénbe­jelentést adjon , a mikor azután el fog ha­­tároltatni, vájjon december 1 jén életbe léphet-e ezen lillajárási törvényszék? addig pedig az ügyek Eger­ben fognak kereltetni. Megjegyzendő, hogy e küldöttség azért volt ki­­küldendő, mert a most tárgyalt kü­ldöttségi jelentés be­ismerte ugyan a megye kebelében két állandó törvény­széknek szükségét, de a megyei pénztár mostani ál­lapota mellett a kivitelt elhalasztandónak véleménye­ié, — a bi­ot­mány azonban ezt a fentebbi értelemben dönté el. A bizottmány azonban nem tudott kibontakozni a pénztár állapota által okozott nyomásból, s ugyan­azért aligha oldotta meg a kérdést jól, midőn az árvás törvényszéket, mely ez évi március havában fölállítta­­tott, a kardfittségi vélemény ellenére feloszlatandónak, illetőleg személyzetét az újonnan fölállított álla­ndó törvényszékbe beolvasztandónak határozta. Mert az alig várható, hogy a megyei törvényszék a polgári, büntető, csőd, úrbéri pörök, és a telekkönyvi ügy ve­zetése, elítélése stb. mellett az árvás ügyeket is oly gyorsasággal lássa el, mint azt ezen ügyek természete megkívánná. Az állandó törvény­szék elnöke az alispán, áll pedig ezen elnökön kívül 6 törvénytudó táblabíróból évi 800 ft fizetéssel, egy állandó jegyzőből, ki egy­szersmind szavazatul bir ; a szolgabirák és esküdtek sorban fognak hozzá berendeltetni időszakokra.­­ A telekkönyvi ügyre és árvás ügyekre külön segédsze­mélyzete lesz. Nagy vitát idézett elő azon kérdés, vájjon a ren­dezett tanácscsal ellátott városok maguk kezeljék e a telekkönyveket, vagy pedig azoké is a megyénél ve­zetendő? A rendezett tanácsosai bíró városok (milye­nek megyénkben : Eger, Gyöngyös, Szolnok, Mező- Tar) telekkönyv-vezetési képessége mellett harczolni látszott az országbírói értekezletnek 34. és 36. §§. (Némelyek felhozták az 1848 : XXIII- t. ez. 15. § át, melyben a többi választandó városi tisztviselők között fel van említve a telekbiró is; de azt elfeledték, hogy e t. ez. fel­rata : , A szabad királyi városokról“); to­vábbá, hogy az országbírói értekezlet a városi bíróság­nál is 3. törvénytudó tagot rendel alkalmazni, s min­denütt, hol a megyei törvényszéket említi, említi a sza­bad. kir. városok és a rendezett tanácscsal ellátotta­kat is, jeléül, hogy egyenlő hatáskörrel akarta őket felruházni; hogy tehát az országbírói értekezlet 146. § ban épen a telekk­öny­veknél nem említtetik a rende­zett tanácsú városok bírósága, az csak télihiba, — úgy­­mondok, — annál is inkább, minthogy az értekezlet nem akarhatott jogokat elvenni, hanem inkább adni; már pedig a rendezett tanácsú városoknál eddig tör­téntek adás-vevési bevallások, a­mi ezután nem történ­hetnek , inkább megegyezik tehát az országbírói érte­kezlet szellemével, hogy betáblázások is történhesse­nek ezután előtte, minthogy még az örök bevallások is (illetőleg az­ adásvevési szerződéseknek előtte törté­nendő bejelentései) elvétessenek tőle.­­ Mindezen okok annyira meggyőzték a bizottmányt, hogy ki is mondotta, miszerint ezután a rendezett tanácsosan bíró városok maguk vigyék saját telekkönyvüket. De utóbb felmerült azon aggodalom, várjon a felső fórumok nem vetik-e vissza az így vezetett telekkönyvekből jövő ki­vonatokat? Ennélfogva az ajánltatott, hogy a rende­zett tanácsok bíróságai törvényszék hatáskörével ru­­háztassanak fel. Azonban a határozat oda ment ki, hogy, miután a telekkönyvek vezetése oly teher, melyet nem tudni, vájjon elvállalnak-e az illető városok ; azok pedig, kik itt a mellett beszéltek, hogy csakugyan adassék nekik át a telekkönyv, csak mint magán­sze­mélyek nyilatkozhattak, nem pedig mint az illető vá­rosok képviselői : — ennélfogva az illető városok fel fognak szólíttatni, vájjon akarják-e a telekkönyv ve­zetésének terhét magukra vállalni ? Szerintünk ez ügy csakugyan nem mehet át a rendezett tanácsú városokra. Mert az országbírói érte­kezlet nem akart semmit oktrojálni, s azért a 146. §-ban készakarva hagyta ki őket a telekkönyv veze­téséből ; ugyanis 1848-ig csak a megyénél és a szab. kir. városoknál történhettek betáblázások, nem ruház­hatta fel a rendezett tanácsú városokat is ugyanoly joggal, milyennel eddig nem bírtak. Másik vita tárgya volt a rendezett tanácscsal bíró városoknak illetékessége büntető ügyekben. Ezt szinte kívánták maguknak tulajdoní­tatni a városok. Eger felhozta és felolvasta régi, 1592-ből kelt ebbeli privilégiumait és az 1848-ig fennállott gyakorlatot. De a hosszas vitának vége az lett, hogy ez tanácskozmány tárgya sem lehet; miért is hagyjunk fel vele ; e rész­ben tehát határozat nem keletkezett, s mi részünkről most sem tudjuk a megye ebbeli nézetét. Szerintünk a város jogainak védői abban hibáz­tak, hogy e jogot az országbírói értekezlet 36. § ból akarták kimagyarázni, mely azt tartja, hogy a városi tanácsnak illetősége kihat a város határában létező minden egyénre és javakra különbség nélkül, de nem vették észre, hogy e­z. az I. Polgári Magánjog­­ról szóló B) alatti alaki résznek szakasza, mely tehát büntető ügyre nem vonatkozhatik. Nekik e jogot a IIL „Bűnvádi Eljárás“ czimü részből kellett volna kimagyarázniok, mely akként kezdődik : „A magyar büntető törvények és törvényes gyakorlat.... visz­­szaállíttatnak." S miután az alább következő §§-ban foglalt módosításokban nincs semmi megszorítás a rendezett tanácsú városok bírói illetőségére, ha ezek be tudják bizonyítani, hogy 1848 ig voltak büntető hatalom gyakorlatában, szerintünk attól meg nem fosztathatnak. Ez alkalommal egyszersmind elhatároztatott, hogy a megye a rendezett tanácsú városokkal közvetlenül s nem szolgabiró utján levelez törvénykezési ügyek­ben ; közigazgatásiakban azonban az 1848. XXIV. t. sz. 2. §. alapján a jelen állapot megtartatik. A rendezett tanácsú városoknak meg fog hagyat­ni, hogy tanácsuk kebelébe 3. törvénytudó tagot vá­lasszanak. Taxa a szóbeli perek után az 1840: XI. t. sz. 2. §. alapján határozatlan somma erejéig nem jár. Léte­tett ugyan ellenvetés, hogy ez esetben minden köte­lezvény és szerződésben a szóbeli bíráskodás lesz ki­kötve,­­­ogy a perek mind a szolgabíróságokhoz fognak jönni, a törvényszékre semmi, a­mi a fentebbi törvény­nek nem lehetett czélja, de azért a taxa eltöröltetett a szóbeli perekben. Kimondatott végre, hogy a megyei tisztviselők semmiféle magán­hivatalt, illetőleg magán ügyvédke­dést nem vihetnek. A belgazdászati ál­apotot illetőleg a megyei pénztár üres volta és azon erkölcsi kényeseittség foly­tán, hogy most a házi adót végrehajtás útján behajtani nem lehet , elhatárosított, hogy a megyei lakosság a h­ázi adónak önkényt leendő befizetésére fel fog hivatni, kinek-kinek hazafiságára hivatkozván, mely a megyét szűkölködni nem engedheti; — addig is pedig, mig e befizetések megtörténe­t­ének , a nemesi pénztár fog kisegítőül szolgálni, mi ha elegendő nem lenne, az alispáni hivatal felhatalmaztat­ik 20.000 ftnyi kölcsön felvételére, melyről részvények (illetőleg kö­telezvények) fognak kiadatni, melyeket a hazafi érzel­­mű­ vagyonosabbak minden b­izonyával meg fognak venni, s annak idejében be fognak válthatni.­­ A jö­vőben leendő adóztatást illetőleg pedig egy küldő­­ség neveztetett ki, az adókulcsnak kidolgozására.­­ Végre megválasztottak az Egerben székelendő állandó törvényszéknek tagjaink, táblabiráinl : Halasy Gáspár, eddigi törvényszéki elnök, Návány Mihály, az árvas törvényszéknek eddigi elnöke, Menyhárt Antal és Bedekovics Vilmos, az árvás törvényszékün­k eddigi ül­nökei, végre Szalay József és Losonczi László. — A telekkönyv segítszt mé­yld­ébe pedig a következők : Péchy Béla, fehér József, Tábory János, Székely Já­nos, D­imó Lajos, és Petrovich­­Bertalan. U. i. Sept. 15. Tegnapi levelemhez még hozzá kell adnom, hogy az or­szágbírói értekezlet szerinti tör­vénykezés megyénkben oct. 1-én kezdődik, a telek­könyvi ügynek a szerinti vezetése pedig nov. 1-én; ad­dig mindazon betáblázások, melyek december óta ed­dig a megyénél az eddigi magyar törvények szerint történtek, hivatalból előjegyeztetnek a betáblá­­zást szenvedettnek a megyében fekvő összes birtokaira, azután a felek megidéztednek az átkeblezés esz­közlése végett. Ezen átkeblezések eszközlésének határ­ideje 1862. ápril 1 - je, a meddig minden régi magyar jog szerinti betáblázásnak az új, most elfogadott sze­rint kell megtörténnie. Ezen intézkedésee­k azon része, mely szerint az eddigi betáblázásuknak h­i­v­a­t­a­l­b­ó­l kell nov. 1-ig előjegyeztetniök, aligha fog teljesíttet­hetni, mert hiva­talból azt nem tudhatni, kinek hol van birtoka? az ed­digi kötelezvényekben pedig az, hogy mely javakra történjék a betáblázás, előszámlálva nem volt. Jövő évi april 1-ig pedig alig fognak az átkeblezési tárgya­lások lefolyhatni A­mi még megemlítésre méltó, az, hogy kimon­datott, miszerint a törvényszék tagjai ugyanazon időre választatnak, mint a megye többi tisz­viselői, a mi szerintünk aligha fér össze az 1848. XXIX. t. sz. l-ső §­ával, mely szerint „a törvény utján kívüli elmozdu­­­latlanság egyedül az igazság szolgáltatásával m­egbi­­zott bírói hivatalokra szorittatik;“ kivévén, ha ezt csu­pán a kormány által kinevezett bírói hivatalnokokra kell érteni. Végre még meg akarom említeni, hogy kevéssel a gyűlés napja előtt történt, hogy a helybeli katonai parancsnok egy csapattal bevonult a megyeházához és meg akarta a börtönöket vizsgálni, a protocullumokat átnézni, vájjon nem találtatik-e a börtönben az elítél­tek vagy vizsgálat alattiak közt szabadságos katona, vagy más oknál fogva katonai hatóság alá tartozó egyén ? Midőn b­onyittatott, hogy nincs, elment e kegyelmességéhez az érsek főispánhoz és megkérdezte attól, s kijelentette, hogy ha ő exclja szavát adja, mi­szerint ott nincs oly fogoly, utasitása van a vizsgálat­tól elállni; mi midőn megtörtént volna, a parancsnok visszavonult. A helybeli lyceuvnak jövő évi nov. 1-vel törté­nendő megnyitásának örvendve nézünk eléje. U­r­y József: Heves sa vele egy. Külső-Szolnok vármegyék ö­r­ö­k. f­ő­i­s­p­á­n­j­á­n­a­k, kis­­a­p­p­o­n­y­i Bartakovich Béla egri érsek­­ exojának a f. hó 12 dikén tartott b­i­­zottmányi ülést megnyitó beszéde. Tekintetes bizottmány ! Hosszabb távollét után az országgyűlésen, ismét alkalmam vagyon a t. bizottmány körében, elnöki szé­kemről, annak összes közönségét, valamint egyes tag­jait üdvözleni. Felesleges volna bővebben előadni, hiszen min­denki előtt tudva van, miként az országgyűlés, mely­hez oly sok remény csatlakozott, küzdvén a törvény, az ősi alkotmány megőrzése, visszaállítása mellett, — daczára minden hazafius bizgóságának, fáradozásának, — eredménytelenül, bizonytalan időre szétoszlatott. Eredménytelenül, mondom, mert ha a törvényes­séghez ragaszkodásának példáját elhallgatom, jelen honszerte megingatott zilált állapotunkban nem adha­tott biztos irányt, nem jelölhetett ki biztos utat, melyen törvényes és alkotmányos megyei működésünket, te­endőinket biztosan folytathassuk; mert az országgyűlés a pragmatica sanctióban ki­fejtett, viszonyosan megállapított, és az 1790. 10. t. czikkben újonnan megerősített, megszentesített alap­törvényeinket áruba nem bocsáthatta, és nemzetünk függetlenségét áldozatul nem hozhatta; és ámbár az október 20 -i diploma históriai jogállapotunkat elis­merte, már a február 26-ki pátens hazánk önállóságát, függetlenségét áldozatul követelte. Most hazánk ily kétes, zilált helyzetében alkotmá­nyos életünk egyedül a municipiumban öszpontosul. Ez most alkotmányunk végső menedéke, mikép nem­zeti szabadságunknak nyolcz századon túl védbástyája volt; ehhez tehát minden eszélyességgel, minden eré­­lyességgel ragaszkodnunk kell, ha az aligmúlt szomorú emlékezetű évek megújulását kikerülni akarjuk; de nem szabad megfeledkeznünk, hogy a védbástya csak védelemre jó, és ha abból hódításra is kilépnénk, köny­­nyen megtörténhetnék, hogy az ellenség a visszavonu­lást tőlünk elzárván, a védbástyát is hatalmába ejt­heti. lisztért bizottmány ! A politikában a siker hatá­roz, és azért a működésnek, az eljárásnak sikerét eszé­lyességgel meg kell fontolni, előre kiszámítani. Mit használ legbuzgóbb hazafiságom, ha hazámat menthet­­lenül veszélybe ejtettem ! Én ugyan, míg a 1. bizottmány bizalmát bírom,míg ősi alkotmányunkat fentarthatónak látom, jelen díszes helyemen, tisztviselő­társaim körében, örömest, áldo­zattal is megmaradok , mert ha mi lelépünk, vagy le­­léptettetünk, helyünket ismét bureaucratia foglalja el. Vajha annyira meg ne ismerkedtünk volna az idegen növényekkel, — az idegen eszmékkel, — hi­­vebben ragaszkodván ősi, nyolcz százados alkotmá­nyunk ősi szervezetéhez, — tettleg sem tapasztaltuk volna, mi a centralisatio, melyben a bureaucrata minden, a polgár semmi, melyben a civili­­satio zászlója alatt a polgár megfosztatik mindattól, mi neki kedves és szent vala, mely az egyenlőséget abban helyezi, hogy egy polgárnak sincs szabadsága. Jelenleg tehát minden reményünk a megyei ma­nicipium, melynek törvényes és ildomos használata hazánkat oly sok századokon át fentartotta. Veszé­lyes a szélsőség: folytattuk tehát a megnehezült kö­rülmények között is alkotmányos ildomossággal me­gyei működésünket, lebegjen szemünk előtt hazánk megmentése, fentartása, helyezzük egyszersmind reményünket az isteni gondviselésbe, mely hazánkat oly sok veszély között eddig is fi­ntartotta, — ad ez nemzetünknek most is kitartó erőt, bölcs tapintatot, hogy hazánk, nemzetiségünk ellen se merült bel- és fül-veszélyeket , honunk javára , díszére , bol­­dogitására kiég­­enlíthessük Engemet legalább ke­csegtet azon biztos remény, hogy fel fog még derülni hajámnak, nemzetemnek szerencsésebb csillaga ! Éljen a haza! Örökös főispánnak ő nagyméltóságának az elragadó éljenzések közt mondott megnyitó beszéde után, egő alispán S­z­a­p­á­r­y G­y­u­l­a gróf a bizottmány nevében köszöni meg ő excelljának itt a me­gye iránt szavakban nyilvánuló atyai érzelmét, s őt ké­ri, hogy a megye vezetését bölcs tapintatu gondosko­dásával ezután is igazgassa; továbbá beszéde szó sze­rint jegyzőkönyvbe felvétetni, s megörökittetni egyhan­gúlag, lelkes éljenek közt elhatároztatott. — Ezután első alispán ur a tisztviselői kar azon egyhangú, ajánlatát hozta a megye tudomására, hogy a megye jelen állapotát tartva szem előtt , fizetésének fele összegéről önkényt lemond, — mely ajánlat csak azokra terjedne, k­inek jövedelmük 600 fton túl van — módosítással fogadtatott el. Felolvastatott aztán az országbírói értekezlet gyakorlati életbeléptetésének megvitatására kiküldött bizottmánynak, különösen a megye további teendőire nézve szóló javaslata. Itt éles vita fejlődött a felett, mit lesz teendő a megye, ha a bizottmány fel fogna oszlattatni; várjon akkor a tisztviselői kar szintén oda hagyja e helyét vagy sem? Azonban a józan többség a maradásra szavazott, é­s így a bizottmány feloszlatása esetére tisztviselőink helyükön fognak maradni. Majd a telekkönyvet illető javaslat, s végre a törvénykezés megkezdéséről szóló olvastatott fel. A tiszai járás részére, a távolság miatt a központtól, külön törvényszék felállítása inditvá­­nyoztatott, s fogadtatott el. Az idő nagyon el­halad­­ván, a gyűlés holnapra halasztatott. — Temesvár, September 14. Tegnapelőtt és teg­nap tartott gyűlésében Temes megyének csakugyan megválasztattak a törvényszéki tagok, sokan szavazás utján, de legelsőbben Lippa kerületi képviselővé vá­lasztássa folytán leköszönt volt másod alispán Milosics János ur közakarattal bu­lta ott ki, mit is szép beszéd­ben köszönt meg, hol csak helyeselhetjük amaz állítá­sát, miként minden honfi a rábízott helyet erélyesen betölteni tartozik, ellenben tudva azt, hogy a megye a szervezés­e végső munkáját azért sietett befejezni, mi­vel esetleges felfüggesztésével a magán­jogügyek megakadásnak lettek volna kitéve, miket pedig min­­denekfölött óvni méltó kötelességének tekinti, tudva, mondom, ezt, csodálkozhattunk a kikesültség túlragad­­tatásán, mellyel a törvényszéket a bizottmány törzséből kikelt ágnak tekintve, amannak elestével ennek szük­­ségképi visszavonulását is állitá. Különben a bizottmány nem függesztetett föl, mert nem jelenté ki az ominosus óvást, habár nagyon beszélték is a városban, hogy számára a kir. biztosng, Huber Zsigmond helytartótanácsos úr személyében már ki is volna küldve. Azt is beszélték, hogy a románok conferentiákat tartottak a gyűlés előtti napokon a brassói példa kö­vetése czéljából. Ismerve a napokban közzétett korlátnoki nézetet, mely az adóbehajtást a megyei közegekre utasítja, — kiváncsiak vagyunk megyénk jövő viseletére, mely egyszer már elutasitá magától az országgyűlésen kí­vül elrendelt adók kezelésébe­ avatkozást. Ez pedig jóformán közel sürgősségű ügy lévén, aligha rendkí­­vüli gyűlés összehívását nem teszi szükségessé, miután a rendes december elejére rendeltetett, félbeszakíttat­­ván ez által az eddigi szokás, havoi,kint tartani köz­gyűlést. Városunk sem fog óvást tenni, az adót pedig egész n 3 ik negyedig hatóságilag befizetvén, a pol­gárságot a divatos, de keserves második tehertől, az executiótól megkímélő. Visszatérve a megyegyűlésre, megválasztanak még törvényszéki birákat : Bogma Mihály volt orsz. törvényszéki segédhivatal-igazgató, Fisser István ré­­kai kerületi képviselő, Petrovics Pál városi tanácsos, Danczkay Antal ügyvéd, Vargics Imre aljegyző s Szabó József urak.) Árva­ hivatali alelnök lett Jeszenszky Ferencz nr, K. Sina ügyvéde, előadó Varga Ferencz nr. A telekkönyvhöz igazgató s előadó Reinhard Jó­zsef a cs. hivataltól, vezetők : Bachmann Lajos, Ne­­kits György, protokollista Hofstaedter József, kiadó Cserményi Béla. A gömöri vallató kínzás, fájdalom, nálunk is bírja mássát egy szegény szabó legényben , kinek ali­­béjét öt tanú is igazolta, s a tettes is tagadta részvé­tét, mégis elalálásáig vezeték a gyárvárosi vallatók, most pedig hétszámra jár elégtétel után a megyeor­vosi látlelettel, mivel a városiak merő collegialitásból megtagadták a kiszolgáltatást. 1. 1. — Szatm­ár megye, sept. 9-ki­g folytatva tar­tott közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata . Midőn Szatmár megye az 1861-ki országgyűlés minden cselekvényeinek sajátjává vallását egyhangú­lag követelő óhajtásnak engedelmeskedik , Verbőczi hármas könyvében felállított azon alapigazságnak hó­dol, mely közforrása minden alkotmányos szabad kor­mányzatnak: „a nép szava Isten szava.“ — Azért Szatmár megye a nemzetgyűlés alsó-, és felső-házának minden cselekvényeit sajátjának fogadja és vallja. — S midőn Szatmár megye a közakarat hálanyilvá­­nitásának hatóságilag kifejezést ad : azon hazafias szent kötelességnek tesz eleget, melylyel a nemzet vá­lasztottjainak kifejezendő hálájával a történelmi igaz­ság s az utókornak tartozik. — Azért Szatmár megye jegyzőkönyvileg kijelenti, hogy az 1861-iki országgyűlés a nemzet hálájára tette magát érdemesé. Kelt N Károlyban, az 1861 sept. 9-én s folytatva tartott közgyűlésünkből. Jegyzette : L­u­b­y Zsigmond. Szathmármegye főjegyzője. — Szathmármegye közgyűlése S­m­o­­­k­a Fe­rencz képviselőnek. Tisztelt képviselő úr ! Midőn megyénk 1830-ban a velünk mindig ro­kon,­­ lelkes lengyel nép szenvedéseitől megindítva,­­ országgyűlési követeinek utasításba adá az elda­rabolt Lengyelország visszaállításának követelését, nem gondolhatta, hogy 31 év után ugyanazon régen elnyomott nemzetnek egy fia felszólalni legyen kény­telen a magyar basa megsemmisített alkotmányának visszaállításáért. A fájdalom közepette jól esett hallanunk Önnek a f. évi augustus 28-án a birodalmi alsóházi tanács­ülésben Bécsben, a kebel nyíltságával s a gondol­at szabadságával mondott, hazánk viszonyait tisztán f­el­fogó, s nemzetünk eltiport közjogát bátran és neme­sen védő jeles beszédét. Kétszeresen jól esett ez, mert oly testület előtt mondatott el, mely ezeréves alkotmányunknak a hata­lom szavával történt megsemmisítését kárörvendő örömmel vette tudomásul. Ez meggyőzött bennünket arról, hogy ezen testü­letnek többsége minden lehet, csak a népek szabad vá­lasztásának kifolyása nem; ez meggyőzött bennünket arról, hogy azon testület magasztos hivatását téveszt­ve, nem a népek érdekeinek képviselőjévé, de a kor­mány vak eszközévé szegődött. De vigasztalásunk az, hogy bármint nyilatkoz­zék is a népek nevében, de a kormány érdekében ösz­­szeszerkesztett testület, a népek természeti ösztönük­nél fogva megértik egymást, s gondolataik a szabadság közös eszméjében, habár titkon is találkoznak. Hiszen rosszul felfogott fejedelmi érdek miatt 1657 ben a magyar had mint X. Károly svéd király, az észak­i Pirhussának szövetségese dúlta a szabad lengyel hazának tévéit, hisz még most is az absolut hatalom fentartására használják fel e két nemzetnek egymás ellenében vitéz fiait, és mégis a két nemzet testvériesen osztá meg a múltak keserveit, közösen érzi a jelen fájdalmát, s közösen reményt a sza­badság hajnalát rejtő jövőben. Mert a szabadságot eltemetheti ugyan bizonyos időre egy vérfürdő, de megifjodva támad fel hamvai­ból újra, mert erkölcsi erőt csak erkölcsi győzhet le, és az igazság, mely az államok egyedüli biztos alapja. Fogadja azért ön tőlünk testvériesen nyújtott jobbunkat, és midőn önben magát a lengyel nemzetet véljük­ nyilatkozni, e testvéries kézszorítás legyen a két testvér-nemzet nevében. És midőn Szatmár vármegye önnek, egy hajdan szabad és nagy, de most leigázott és szétdarabolt nem­zet fiának, hazánk közjoga nyilt és nemes védelméért köszönetét nyilvánítja, fogadja ezt tőlünk ön oly tiszta érzelemmel mint a milyennel mi küldjük. Kelt Nagy-Károlyban az 1861 September 9-én s folytatva tartott közgyűlésünkből. Jegyzette: Ludy Zsigmond. Szatmár m­egye főjegyzője. Városi ügyek. — Győr városának f. évi sept. 11-én tartott közgyűlése. A jegyzőkönyv felolvasása s hitelesítése után a felsőbb dikasteriumok leiratai jöttek tárgyalás alá. Megemlítendő a m­. k. udv. kanczellária ismert körirata, sa többek közt a nm. helytartótanácsnak leirata, mely­ben a honvédegyletet betiltja, rendeletét a nyilvános egyesületeket szabályozó intézkedésekkel támogatván. Minthogy ez egyletnek czélja csupán jótékony irányú, a tek. városi tanács e leiratot tisztelettel félretenni rendelte.­­ Ezután indítványoztatott, hogy országgyű­lési képviselőnk ténykedéséről a szokásos jelentést te­gye meg, mire Kozma Imre t. képviselő úr sűrű éljen­zések közt meleg érzelemmel adta elő: mint fáradozott az országgyűlés szent ügyünk megvédésében, mint is­merte el a közvélemény eljárásának igazságát, mind maradt süket a hatalom a jog szavainak ellenében, s mint oszlatta szét erejével a gyűlést, melyben egy még mindig erős nemzet igazainak védelmében csak parla­menten s bölcseségének fegyverével küzdött. A beszéd végeztével a közgyűlés az országgyűlés egész műkö­dését egyhangúlag jogosnak ismerte s magáévá tette. Inditványoztatott Smolka tudor urnak, jogainknak vé­delmében tanúsított buzgalmáért, elismerő levél, mely, miután előleges megbízatás folytán már megkészült, azonnal felolvastatott. A levél szól : — Győr városa közönségének Smolka Fe­­rencz jogtudor és birodalmi képviselőhözi köszönő nyi­latkozata. Mélyen tisztelt képviselő úr ! Engedje meg ö­­­ alulírottakat is azon kifejez­­etten köszönet- és tiszteletérzülettel önhöz közelíteni, melyre ön hazánk, Magyarország szent és igazságos ügyének bátorlelkű védelmezése által magát oly ki­tűnő mérvben érdemesítette. Örömmel és készségesen ragadja meg Győr vá­­rosa képviselő testülete is az alkalmat, egyhangúlag és hálatelt kebellel elismerését kifejezni egy oly föllé­­pés iránt, mely ép oly meleg jog-, igazság- és szabad­­ságérzületnek, mint mély államférfim tapintat, látói szellem és lélek nemiségnek nyilvánuílása, tanúsága. Önhöz! kit egy nagy múlttal és ép oly remény­­teljes jövővel bíró nemeslelkű népfaj büszke öntudattal nevezhet magáénak; — önhöz! ki mint mi,tegy jövőbeli egy szabadság­vágyó, de szenvedések és küzdelmekre utalt nemes nemzettörzsnek ivadéka; —­önhöz! ki szel­lemdús és az igazság fegyverét oly diadalmasan forgató beszédében az elnyomott nemzetiségek elvitázhatlan érdeksolidaritása nagy elvét hozá kifejezésre; — ön­höz 1 ki nem egy hanyatló, hanem egy emelkedő, egy szabadsági ügynek érdekében emelt szót; — önhöz 1 ki az elfogultság annyi szóvivői ellenében, hazánk szá­zadok és szerződések szentesítette önállósága és alkot­mánya mellett oly győzedelmesen szállott síkra; — önhöz intézzük mi is meleg köszönet-szavazatunkat, melylyel bizonyára nemzetünk valamennyi jobbjainak meggyőződése­s érzületével találkozunk. Ha van valamely nagy, szent és magasztos esz­me, a melynek képviselése és nemtelen megtámadá­sok elleni védelmezése az államférfiú nagyságának és méltó tiszteltetésének föltétele, az bizonyára a szabad­ság, a nemzeti önállóság, a törvényesség eszméje. És ez eszme védelmére láttuk önt felkelni , s láttuk az egyetemes művelt világ elismerésével találkozni, a­mi nekünk örvendetes tanúságul szolgált a felől, hogy nemzeti ügynnk igazságossága és törekvéseink jogos­sága már messze túl honunk határain is elismertetik, méltánylásra és helyeslésre talál. Azok sorában pedig, kik a világ e leghatalma­sabb, legigazságosabb s legrészrehajlatlanabb ítélőszé­­kének, vagyis az európai közvéleménynek nagy nemzeti perügyünkben felvilágosításához legtöbbet járultak, a legkitűnőbb helyek egyike önt illeti ! Önt, mint egyikét azon meszszelátó és nagylelkű kortársaknak, kik a bevégzett tényeknek, azért, mert bevégzettek, még

Next