Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)
1861-09-17 / 213. szám
vényszékek 411 ittatoak fel Egerben és a tiszajárásban; de hogy ez utóbbiban mely Tirolban legyen a törvényszék székhelye, Szolnokon-e vagy Török-Szent-Miklóson ? továbbá, hogy hány ágból álljon ki, és mily határkörrel bírjon? polgárival-e, vagy egybenmind büntetővel 1irra nézve egy küldöttség neveltetett ki, mely a helyeimen (a tillajárásban) tett Tirigilal után a november 18 án tartandó bizottmányi trénbejelentést adjon , a mikor azután el fog határoltatni, vájjon december 1 jén életbe léphet-e ezen lillajárási törvényszék? addig pedig az ügyek Egerben fognak kereltetni. Megjegyzendő, hogy e küldöttség azért volt kiküldendő, mert a most tárgyalt küldöttségi jelentés beismerte ugyan a megye kebelében két állandó törvényszéknek szükségét, de a megyei pénztár mostani állapota mellett a kivitelt elhalasztandónak véleményeié, — a biotmány azonban ezt a fentebbi értelemben dönté el. A bizottmány azonban nem tudott kibontakozni a pénztár állapota által okozott nyomásból, s ugyanazért aligha oldotta meg a kérdést jól, midőn az árvás törvényszéket, mely ez évi március havában fölállíttatott, a kardfittségi vélemény ellenére feloszlatandónak, illetőleg személyzetét az újonnan fölállított állandó törvényszékbe beolvasztandónak határozta. Mert az alig várható, hogy a megyei törvényszék a polgári, büntető, csőd, úrbéri pörök, és a telekkönyvi ügy vezetése, elítélése stb. mellett az árvás ügyeket is oly gyorsasággal lássa el, mint azt ezen ügyek természete megkívánná. Az állandó törvényszék elnöke az alispán, áll pedig ezen elnökön kívül 6 törvénytudó táblabíróból évi 800 ft fizetéssel, egy állandó jegyzőből, ki egyszersmind szavazatul bir ; a szolgabirák és esküdtek sorban fognak hozzá berendeltetni időszakokra. A telekkönyvi ügyre és árvás ügyekre külön segédszemélyzete lesz. Nagy vitát idézett elő azon kérdés, vájjon a rendezett tanácscsal ellátott városok maguk kezeljék e a telekkönyveket, vagy pedig azoké is a megyénél vezetendő? A rendezett tanácsosai bíró városok (milyenek megyénkben : Eger, Gyöngyös, Szolnok, Mező- Tar) telekkönyv-vezetési képessége mellett harczolni látszott az országbírói értekezletnek 34. és 36. §§. (Némelyek felhozták az 1848 : XXIII- t. ez. 15. § át, melyben a többi választandó városi tisztviselők között fel van említve a telekbiró is; de azt elfeledték, hogy e t. ez. felrata : , A szabad királyi városokról“); továbbá, hogy az országbírói értekezlet a városi bíróságnál is 3. törvénytudó tagot rendel alkalmazni, s mindenütt, hol a megyei törvényszéket említi, említi a szabad. kir. városok és a rendezett tanácscsal ellátottakat is, jeléül, hogy egyenlő hatáskörrel akarta őket felruházni; hogy tehát az országbírói értekezlet 146. § ban épen a telekkönyveknél nem említtetik a rendezett tanácsú városok bírósága, az csak télihiba, — úgymondok, — annál is inkább, minthogy az értekezlet nem akarhatott jogokat elvenni, hanem inkább adni; már pedig a rendezett tanácsú városoknál eddig történtek adás-vevési bevallások, ami ezután nem történhetnek , inkább megegyezik tehát az országbírói értekezlet szellemével, hogy betáblázások is történhessenek ezután előtte, minthogy még az örök bevallások is (illetőleg az adásvevési szerződéseknek előtte történendő bejelentései) elvétessenek tőle. Mindezen okok annyira meggyőzték a bizottmányt, hogy ki is mondotta, miszerint ezután a rendezett tanácsosan bíró városok maguk vigyék saját telekkönyvüket. De utóbb felmerült azon aggodalom, várjon a felső fórumok nem vetik-e vissza az így vezetett telekkönyvekből jövő kivonatokat? Ennélfogva az ajánltatott, hogy a rendezett tanácsok bíróságai törvényszék hatáskörével ruháztassanak fel. Azonban a határozat oda ment ki, hogy, miután a telekkönyvek vezetése oly teher, melyet nem tudni, vájjon elvállalnak-e az illető városok ; azok pedig, kik itt a mellett beszéltek, hogy csakugyan adassék nekik át a telekkönyv, csak mint magánszemélyek nyilatkozhattak, nem pedig mint az illető városok képviselői : — ennélfogva az illető városok fel fognak szólíttatni, vájjon akarják-e a telekkönyv vezetésének terhét magukra vállalni ? Szerintünk ez ügy csakugyan nem mehet át a rendezett tanácsú városokra. Mert az országbírói értekezlet nem akart semmit oktrojálni, s azért a 146. §-ban készakarva hagyta ki őket a telekkönyv vezetéséből ; ugyanis 1848-ig csak a megyénél és a szab. kir. városoknál történhettek betáblázások, nem ruházhatta fel a rendezett tanácsú városokat is ugyanoly joggal, milyennel eddig nem bírtak. Másik vita tárgya volt a rendezett tanácscsal bíró városoknak illetékessége büntető ügyekben. Ezt szinte kívánták maguknak tulajdonítatni a városok. Eger felhozta és felolvasta régi, 1592-ből kelt ebbeli privilégiumait és az 1848-ig fennállott gyakorlatot. De a hosszas vitának vége az lett, hogy ez tanácskozmány tárgya sem lehet; miért is hagyjunk fel vele ; e részben tehát határozat nem keletkezett, s mi részünkről most sem tudjuk a megye ebbeli nézetét. Szerintünk a város jogainak védői abban hibáztak, hogy e jogot az országbírói értekezlet 36. § ból akarták kimagyarázni, mely azt tartja, hogy a városi tanácsnak illetősége kihat a város határában létező minden egyénre és javakra különbség nélkül, de nem vették észre, hogy ez. az I. Polgári Magánjogról szóló B) alatti alaki résznek szakasza, mely tehát büntető ügyre nem vonatkozhatik. Nekik e jogot a IIL „Bűnvádi Eljárás“ czimü részből kellett volna kimagyarázniok, mely akként kezdődik : „A magyar büntető törvények és törvényes gyakorlat.... viszszaállíttatnak." S miután az alább következő §§-ban foglalt módosításokban nincs semmi megszorítás a rendezett tanácsú városok bírói illetőségére, ha ezek be tudják bizonyítani, hogy 1848 ig voltak büntető hatalom gyakorlatában, szerintünk attól meg nem fosztathatnak. Ez alkalommal egyszersmind elhatároztatott, hogy a megye a rendezett tanácsú városokkal közvetlenül s nem szolgabiró utján levelez törvénykezési ügyekben ; közigazgatásiakban azonban az 1848. XXIV. t. sz. 2. §. alapján a jelen állapot megtartatik. A rendezett tanácsú városoknak meg fog hagyatni, hogy tanácsuk kebelébe 3. törvénytudó tagot válasszanak. Taxa a szóbeli perek után az 1840: XI. t. sz. 2. §. alapján határozatlan somma erejéig nem jár. Létetett ugyan ellenvetés, hogy ez esetben minden kötelezvény és szerződésben a szóbeli bíráskodás lesz kikötve,ogy a perek mind a szolgabíróságokhoz fognak jönni, a törvényszékre semmi, ami a fentebbi törvénynek nem lehetett czélja, de azért a taxa eltöröltetett a szóbeli perekben. Kimondatott végre, hogy a megyei tisztviselők semmiféle magánhivatalt, illetőleg magán ügyvédkedést nem vihetnek. A belgazdászati álapotot illetőleg a megyei pénztár üres volta és azon erkölcsi kényeseittség folytán, hogy most a házi adót végrehajtás útján behajtani nem lehet , elhatárosított, hogy a megyei lakosság a házi adónak önkényt leendő befizetésére fel fog hivatni, kinek-kinek hazafiságára hivatkozván, mely a megyét szűkölködni nem engedheti; — addig is pedig, mig e befizetések megtörténetének , a nemesi pénztár fog kisegítőül szolgálni, mi ha elegendő nem lenne, az alispáni hivatal felhatalmaztatik 20.000 ftnyi kölcsön felvételére, melyről részvények (illetőleg kötelezvények) fognak kiadatni, melyeket a hazafi érzelmű vagyonosabbak minden bizonyával meg fognak venni, s annak idejében be fognak válthatni. A jövőben leendő adóztatást illetőleg pedig egy küldőség neveztetett ki, az adókulcsnak kidolgozására. Végre megválasztottak az Egerben székelendő állandó törvényszéknek tagjaink, táblabiráinl : Halasy Gáspár, eddigi törvényszéki elnök, Návány Mihály, az árvas törvényszéknek eddigi elnöke, Menyhárt Antal és Bedekovics Vilmos, az árvás törvényszékünk eddigi ülnökei, végre Szalay József és Losonczi László. — A telekkönyv segítszt méyldébe pedig a következők : Péchy Béla, fehér József, Tábory János, Székely János, Dimó Lajos, és PetrovichBertalan. U. i. Sept. 15. Tegnapi levelemhez még hozzá kell adnom, hogy az országbírói értekezlet szerinti törvénykezés megyénkben oct. 1-én kezdődik, a telekkönyvi ügynek a szerinti vezetése pedig nov. 1-én; addig mindazon betáblázások, melyek december óta eddig a megyénél az eddigi magyar törvények szerint történtek, hivatalból előjegyeztetnek a betáblázást szenvedettnek a megyében fekvő összes birtokaira, azután a felek megidéztednek az átkeblezés eszközlése végett. Ezen átkeblezések eszközlésének határideje 1862. ápril 1 - je, a meddig minden régi magyar jog szerinti betáblázásnak az új, most elfogadott szerint kell megtörténnie. Ezen intézkedéseek azon része, mely szerint az eddigi betáblázásuknak hivatalból kell nov. 1-ig előjegyeztetniök, aligha fog teljesíttethetni, mert hivatalból azt nem tudhatni, kinek hol van birtoka? az eddigi kötelezvényekben pedig az, hogy mely javakra történjék a betáblázás, előszámlálva nem volt. Jövő évi april 1-ig pedig alig fognak az átkeblezési tárgyalások lefolyhatni Ami még megemlítésre méltó, az, hogy kimondatott, miszerint a törvényszék tagjai ugyanazon időre választatnak, mint a megye többi tiszviselői, a mi szerintünk aligha fér össze az 1848. XXIX. t. sz. l-ső §ával, mely szerint „a törvény utján kívüli elmozdulatlanság egyedül az igazság szolgáltatásával megbizott bírói hivatalokra szorittatik;“ kivévén, ha ezt csupán a kormány által kinevezett bírói hivatalnokokra kell érteni. Végre még meg akarom említeni, hogy kevéssel a gyűlés napja előtt történt, hogy a helybeli katonai parancsnok egy csapattal bevonult a megyeházához és meg akarta a börtönöket vizsgálni, a protocullumokat átnézni, vájjon nem találtatik-e a börtönben az elítéltek vagy vizsgálat alattiak közt szabadságos katona, vagy más oknál fogva katonai hatóság alá tartozó egyén ? Midőn bonyittatott, hogy nincs, elment e kegyelmességéhez az érsek főispánhoz és megkérdezte attól, s kijelentette, hogy ha ő exclja szavát adja, miszerint ott nincs oly fogoly, utasitása van a vizsgálattól elállni; mi midőn megtörtént volna, a parancsnok visszavonult. A helybeli lyceuvnak jövő évi nov. 1-vel történendő megnyitásának örvendve nézünk eléje. Ury József: Heves sa vele egy. Külső-Szolnok vármegyék örök. főispánjának, kisapponyi Bartakovich Béla egri érsek exojának a f. hó 12 dikén tartott bizottmányi ülést megnyitó beszéde. Tekintetes bizottmány ! Hosszabb távollét után az országgyűlésen, ismét alkalmam vagyon a t. bizottmány körében, elnöki székemről, annak összes közönségét, valamint egyes tagjait üdvözleni. Felesleges volna bővebben előadni, hiszen mindenki előtt tudva van, miként az országgyűlés, melyhez oly sok remény csatlakozott, küzdvén a törvény, az ősi alkotmány megőrzése, visszaállítása mellett, — daczára minden hazafius bizgóságának, fáradozásának, — eredménytelenül, bizonytalan időre szétoszlatott. Eredménytelenül, mondom, mert ha a törvényességhez ragaszkodásának példáját elhallgatom, jelen honszerte megingatott zilált állapotunkban nem adhatott biztos irányt, nem jelölhetett ki biztos utat, melyen törvényes és alkotmányos megyei működésünket, teendőinket biztosan folytathassuk; mert az országgyűlés a pragmatica sanctióban kifejtett, viszonyosan megállapított, és az 1790. 10. t. czikkben újonnan megerősített, megszentesített alaptörvényeinket áruba nem bocsáthatta, és nemzetünk függetlenségét áldozatul nem hozhatta; és ámbár az október 20 -i diploma históriai jogállapotunkat elismerte, már a február 26-ki pátens hazánk önállóságát, függetlenségét áldozatul követelte. Most hazánk ily kétes, zilált helyzetében alkotmányos életünk egyedül a municipiumban öszpontosul. Ez most alkotmányunk végső menedéke, mikép nemzeti szabadságunknak nyolcz századon túl védbástyája volt; ehhez tehát minden eszélyességgel, minden erélyességgel ragaszkodnunk kell, ha az aligmúlt szomorú emlékezetű évek megújulását kikerülni akarjuk; de nem szabad megfeledkeznünk, hogy a védbástya csak védelemre jó, és ha abból hódításra is kilépnénk, könynyen megtörténhetnék, hogy az ellenség a visszavonulást tőlünk elzárván, a védbástyát is hatalmába ejtheti. lisztért bizottmány ! A politikában a siker határoz, és azért a működésnek, az eljárásnak sikerét eszélyességgel meg kell fontolni, előre kiszámítani. Mit használ legbuzgóbb hazafiságom, ha hazámat menthetlenül veszélybe ejtettem ! Én ugyan, míg a 1. bizottmány bizalmát bírom,míg ősi alkotmányunkat fentarthatónak látom, jelen díszes helyemen, tisztviselőtársaim körében, örömest, áldozattal is megmaradok , mert ha mi lelépünk, vagy leléptettetünk, helyünket ismét bureaucratia foglalja el. Vajha annyira meg ne ismerkedtünk volna az idegen növényekkel, — az idegen eszmékkel, — hivebben ragaszkodván ősi, nyolcz százados alkotmányunk ősi szervezetéhez, — tettleg sem tapasztaltuk volna, mi a centralisatio, melyben a bureaucrata minden, a polgár semmi, melyben a civilisatio zászlója alatt a polgár megfosztatik mindattól, mi neki kedves és szent vala, mely az egyenlőséget abban helyezi, hogy egy polgárnak sincs szabadsága. Jelenleg tehát minden reményünk a megyei manicipium, melynek törvényes és ildomos használata hazánkat oly sok századokon át fentartotta. Veszélyes a szélsőség: folytattuk tehát a megnehezült körülmények között is alkotmányos ildomossággal megyei működésünket, lebegjen szemünk előtt hazánk megmentése, fentartása, helyezzük egyszersmind reményünket az isteni gondviselésbe, mely hazánkat oly sok veszély között eddig is fintartotta, — ad ez nemzetünknek most is kitartó erőt, bölcs tapintatot, hogy hazánk, nemzetiségünk ellen se merült bel- és fül-veszélyeket , honunk javára , díszére , boldogitására kiégenlíthessük Engemet legalább kecsegtet azon biztos remény, hogy fel fog még derülni hajámnak, nemzetemnek szerencsésebb csillaga ! Éljen a haza! Örökös főispánnak ő nagyméltóságának az elragadó éljenzések közt mondott megnyitó beszéde után, egő alispán Szapáry Gyula gróf a bizottmány nevében köszöni meg ő excelljának itt a megye iránt szavakban nyilvánuló atyai érzelmét, s őt kéri, hogy a megye vezetését bölcs tapintatu gondoskodásával ezután is igazgassa; továbbá beszéde szó szerint jegyzőkönyvbe felvétetni, s megörökittetni egyhangúlag, lelkes éljenek közt elhatároztatott. — Ezután első alispán ur a tisztviselői kar azon egyhangú, ajánlatát hozta a megye tudomására, hogy a megye jelen állapotát tartva szem előtt , fizetésének fele összegéről önkényt lemond, — mely ajánlat csak azokra terjedne, kinek jövedelmük 600 fton túl van — módosítással fogadtatott el. Felolvastatott aztán az országbírói értekezlet gyakorlati életbeléptetésének megvitatására kiküldött bizottmánynak, különösen a megye további teendőire nézve szóló javaslata. Itt éles vita fejlődött a felett, mit lesz teendő a megye, ha a bizottmány fel fogna oszlattatni; várjon akkor a tisztviselői kar szintén oda hagyja e helyét vagy sem? Azonban a józan többség a maradásra szavazott, és így a bizottmány feloszlatása esetére tisztviselőink helyükön fognak maradni. Majd a telekkönyvet illető javaslat, s végre a törvénykezés megkezdéséről szóló olvastatott fel. A tiszai járás részére, a távolság miatt a központtól, külön törvényszék felállítása inditványoztatott, s fogadtatott el. Az idő nagyon elhaladván, a gyűlés holnapra halasztatott. — Temesvár, September 14. Tegnapelőtt és tegnap tartott gyűlésében Temes megyének csakugyan megválasztattak a törvényszéki tagok, sokan szavazás utján, de legelsőbben Lippa kerületi képviselővé választássa folytán leköszönt volt másod alispán Milosics János ur közakarattal bulta ott ki, mit is szép beszédben köszönt meg, hol csak helyeselhetjük amaz állítását, miként minden honfi a rábízott helyet erélyesen betölteni tartozik, ellenben tudva azt, hogy a megye a szervezése végső munkáját azért sietett befejezni, mivel esetleges felfüggesztésével a magánjogügyek megakadásnak lettek volna kitéve, miket pedig mindenekfölött óvni méltó kötelességének tekinti, tudva, mondom, ezt, csodálkozhattunk a kikesültség túlragadtatásán, mellyel a törvényszéket a bizottmány törzséből kikelt ágnak tekintve, amannak elestével ennek szükségképi visszavonulását is állitá. Különben a bizottmány nem függesztetett föl, mert nem jelenté ki az ominosus óvást, habár nagyon beszélték is a városban, hogy számára a kir. biztosng, Huber Zsigmond helytartótanácsos úr személyében már ki is volna küldve. Azt is beszélték, hogy a románok conferentiákat tartottak a gyűlés előtti napokon a brassói példa követése czéljából. Ismerve a napokban közzétett korlátnoki nézetet, mely az adóbehajtást a megyei közegekre utasítja, — kiváncsiak vagyunk megyénk jövő viseletére, mely egyszer már elutasitá magától az országgyűlésen kívül elrendelt adók kezelésébe avatkozást. Ez pedig jóformán közel sürgősségű ügy lévén, aligha rendkívüli gyűlés összehívását nem teszi szükségessé, miután a rendes december elejére rendeltetett, félbeszakíttatván ez által az eddigi szokás, havoi,kint tartani közgyűlést. Városunk sem fog óvást tenni, az adót pedig egész n 3 ik negyedig hatóságilag befizetvén, a polgárságot a divatos, de keserves második tehertől, az executiótól megkímélő. Visszatérve a megyegyűlésre, megválasztanak még törvényszéki birákat : Bogma Mihály volt orsz. törvényszéki segédhivatal-igazgató, Fisser István rékai kerületi képviselő, Petrovics Pál városi tanácsos, Danczkay Antal ügyvéd, Vargics Imre aljegyző s Szabó József urak.) Árva hivatali alelnök lett Jeszenszky Ferencz nr, K. Sina ügyvéde, előadó Varga Ferencz nr. A telekkönyvhöz igazgató s előadó Reinhard József a cs. hivataltól, vezetők : Bachmann Lajos, Nekits György, protokollista Hofstaedter József, kiadó Cserményi Béla. A gömöri vallató kínzás, fájdalom, nálunk is bírja mássát egy szegény szabó legényben , kinek alibéjét öt tanú is igazolta, s a tettes is tagadta részvétét, mégis elalálásáig vezeték a gyárvárosi vallatók, most pedig hétszámra jár elégtétel után a megyeorvosi látlelettel, mivel a városiak merő collegialitásból megtagadták a kiszolgáltatást. 1. 1. — Szatmár megye, sept. 9-kig folytatva tartott közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata . Midőn Szatmár megye az 1861-ki országgyűlés minden cselekvényeinek sajátjává vallását egyhangúlag követelő óhajtásnak engedelmeskedik , Verbőczi hármas könyvében felállított azon alapigazságnak hódol, mely közforrása minden alkotmányos szabad kormányzatnak: „a nép szava Isten szava.“ — Azért Szatmár megye a nemzetgyűlés alsó-, és felső-házának minden cselekvényeit sajátjának fogadja és vallja. — S midőn Szatmár megye a közakarat hálanyilvánitásának hatóságilag kifejezést ad : azon hazafias szent kötelességnek tesz eleget, melylyel a nemzet választottjainak kifejezendő hálájával a történelmi igazság s az utókornak tartozik. — Azért Szatmár megye jegyzőkönyvileg kijelenti, hogy az 1861-iki országgyűlés a nemzet hálájára tette magát érdemesé. Kelt N Károlyban, az 1861 sept. 9-én s folytatva tartott közgyűlésünkből. Jegyzette : Luby Zsigmond. Szathmármegye főjegyzője. — Szathmármegye közgyűlése Smoka Ferencz képviselőnek. Tisztelt képviselő úr ! Midőn megyénk 1830-ban a velünk mindig rokon, lelkes lengyel nép szenvedéseitől megindítva, országgyűlési követeinek utasításba adá az eldarabolt Lengyelország visszaállításának követelését, nem gondolhatta, hogy 31 év után ugyanazon régen elnyomott nemzetnek egy fia felszólalni legyen kénytelen a magyar basa megsemmisített alkotmányának visszaállításáért. A fájdalom közepette jól esett hallanunk Önnek a f. évi augustus 28-án a birodalmi alsóházi tanácsülésben Bécsben, a kebel nyíltságával s a gondolat szabadságával mondott, hazánk viszonyait tisztán felfogó, s nemzetünk eltiport közjogát bátran és nemesen védő jeles beszédét. Kétszeresen jól esett ez, mert oly testület előtt mondatott el, mely ezeréves alkotmányunknak a hatalom szavával történt megsemmisítését kárörvendő örömmel vette tudomásul. Ez meggyőzött bennünket arról, hogy ezen testületnek többsége minden lehet, csak a népek szabad választásának kifolyása nem; ez meggyőzött bennünket arról, hogy azon testület magasztos hivatását tévesztve, nem a népek érdekeinek képviselőjévé, de a kormány vak eszközévé szegődött. De vigasztalásunk az, hogy bármint nyilatkozzék is a népek nevében, de a kormány érdekében öszszeszerkesztett testület, a népek természeti ösztönüknél fogva megértik egymást, s gondolataik a szabadság közös eszméjében, habár titkon is találkoznak. Hiszen rosszul felfogott fejedelmi érdek miatt 1657 ben a magyar had mint X. Károly svéd király, az északi Pirhussának szövetségese dúlta a szabad lengyel hazának tévéit, hisz még most is az absolut hatalom fentartására használják fel e két nemzetnek egymás ellenében vitéz fiait, és mégis a két nemzet testvériesen osztá meg a múltak keserveit, közösen érzi a jelen fájdalmát, s közösen reményt a szabadság hajnalát rejtő jövőben. Mert a szabadságot eltemetheti ugyan bizonyos időre egy vérfürdő, de megifjodva támad fel hamvaiból újra, mert erkölcsi erőt csak erkölcsi győzhet le, és az igazság, mely az államok egyedüli biztos alapja. Fogadja azért ön tőlünk testvériesen nyújtott jobbunkat, és midőn önben magát a lengyel nemzetet véljük nyilatkozni, e testvéries kézszorítás legyen a két testvér-nemzet nevében. És midőn Szatmár vármegye önnek, egy hajdan szabad és nagy, de most leigázott és szétdarabolt nemzet fiának, hazánk közjoga nyilt és nemes védelméért köszönetét nyilvánítja, fogadja ezt tőlünk ön oly tiszta érzelemmel mint a milyennel mi küldjük. Kelt Nagy-Károlyban az 1861 September 9-én s folytatva tartott közgyűlésünkből. Jegyzette: Ludy Zsigmond. Szatmár megye főjegyzője. Városi ügyek. — Győr városának f. évi sept. 11-én tartott közgyűlése. A jegyzőkönyv felolvasása s hitelesítése után a felsőbb dikasteriumok leiratai jöttek tárgyalás alá. Megemlítendő a m. k. udv. kanczellária ismert körirata, sa többek közt a nm. helytartótanácsnak leirata, melyben a honvédegyletet betiltja, rendeletét a nyilvános egyesületeket szabályozó intézkedésekkel támogatván. Minthogy ez egyletnek czélja csupán jótékony irányú, a tek. városi tanács e leiratot tisztelettel félretenni rendelte. Ezután indítványoztatott, hogy országgyűlési képviselőnk ténykedéséről a szokásos jelentést tegye meg, mire Kozma Imre t. képviselő úr sűrű éljenzések közt meleg érzelemmel adta elő: mint fáradozott az országgyűlés szent ügyünk megvédésében, mint ismerte el a közvélemény eljárásának igazságát, mind maradt süket a hatalom a jog szavainak ellenében, s mint oszlatta szét erejével a gyűlést, melyben egy még mindig erős nemzet igazainak védelmében csak parlamenten s bölcseségének fegyverével küzdött. A beszéd végeztével a közgyűlés az országgyűlés egész működését egyhangúlag jogosnak ismerte s magáévá tette. Inditványoztatott Smolka tudor urnak, jogainknak védelmében tanúsított buzgalmáért, elismerő levél, mely, miután előleges megbízatás folytán már megkészült, azonnal felolvastatott. A levél szól : — Győr városa közönségének Smolka Ferencz jogtudor és birodalmi képviselőhözi köszönő nyilatkozata. Mélyen tisztelt képviselő úr ! Engedje meg ö alulírottakat is azon kifejezetten köszönet- és tiszteletérzülettel önhöz közelíteni, melyre ön hazánk, Magyarország szent és igazságos ügyének bátorlelkű védelmezése által magát oly kitűnő mérvben érdemesítette. Örömmel és készségesen ragadja meg Győr városa képviselő testülete is az alkalmat, egyhangúlag és hálatelt kebellel elismerését kifejezni egy oly föllépés iránt, mely ép oly meleg jog-, igazság- és szabadságérzületnek, mint mély államférfim tapintat, látói szellem és lélek nemiségnek nyilvánuílása, tanúsága. Önhöz! kit egy nagy múlttal és ép oly reményteljes jövővel bíró nemeslelkű népfaj büszke öntudattal nevezhet magáénak; — önhöz! ki mint mi,tegy jövőbeli egy szabadságvágyó, de szenvedések és küzdelmekre utalt nemes nemzettörzsnek ivadéka; —önhöz! ki szellemdús és az igazság fegyverét oly diadalmasan forgató beszédében az elnyomott nemzetiségek elvitázhatlan érdeksolidaritása nagy elvét hozá kifejezésre; — önhöz 1 ki nem egy hanyatló, hanem egy emelkedő, egy szabadsági ügynek érdekében emelt szót; — önhöz 1 ki az elfogultság annyi szóvivői ellenében, hazánk századok és szerződések szentesítette önállósága és alkotmánya mellett oly győzedelmesen szállott síkra; — önhöz intézzük mi is meleg köszönet-szavazatunkat, melylyel bizonyára nemzetünk valamennyi jobbjainak meggyőződéses érzületével találkozunk. Ha van valamely nagy, szent és magasztos eszme, a melynek képviselése és nemtelen megtámadások elleni védelmezése az államférfiú nagyságának és méltó tiszteltetésének föltétele, az bizonyára a szabadság, a nemzeti önállóság, a törvényesség eszméje. És ez eszme védelmére láttuk önt felkelni , s láttuk az egyetemes művelt világ elismerésével találkozni, ami nekünk örvendetes tanúságul szolgált a felől, hogy nemzeti ügynnk igazságossága és törekvéseink jogossága már messze túl honunk határain is elismertetik, méltánylásra és helyeslésre talál. Azok sorában pedig, kik a világ e leghatalmasabb, legigazságosabb s legrészrehajlatlanabb ítélőszékének, vagyis az európai közvéleménynek nagy nemzeti perügyünkben felvilágosításához legtöbbet járultak, a legkitűnőbb helyek egyike önt illeti ! Önt, mint egyikét azon meszszelátó és nagylelkű kortársaknak, kik a bevégzett tényeknek, azért, mert bevégzettek, még