Sürgöny, 1862. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1862-01-01 / 1. szám
Második évi folyam 1. szám. — 1862. Szerkesztő hivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben, minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. HIVATALOS HKSZ. Legfelsőbb rendeletből néhai Dom Jo ao infáns, braganzai herczeg, ő kir. fenségéért az udvari gyász dec. 31-től kezdve, 16 napon át, következő változtatással: az első nyolcz napon át, 1861. dec. 31-től 1862. jan. 7-ig bezárólag, mély, és erre az utolsó nyolcz napon át, jan. 8-tól 15-ig bezárólag fél-gyász fog viseltetni. A cs. k. Apostoli Felsége Velenczéből, f. évi dec. 25-töl kelt legfelsőbb határozatával báró Jósika Lajost, az erdélyi kormányszék tanácsosát, saját kérelmére szolgálatától kegyelmesen fölmenteni méltóztatott. A tekintetes iirályi itélő táblának 1861 ik évi dec. havában 4185. számhoz kelt határozatai folytán: 1. Ügyvédi okleveleik az országbírói értekezlet VIII. fejezetének 1. §-a értelmében a szokásos hit letétele után megujittatnak a következőknek: Horváth Antal, Gadjánszky Lyubomir, Kate Milos, Miletics Svetozár. Kik is e végből a tekintetes királyi ítélő táblának akármelyik ülési napján d. e. 9 órakor a kir. kisebb kanczelláriában jelentkezhetnek. 2. Ügyvédi pót-, illetőleg rendes vizsgára bocsáttatnnk a Pilip’ * * 1862-ik évi február 3—8-ik napjain a következők : Hegedűs Lajos, Matuska János, Mihálik László, Batyok Endre, Klebovits László, Scheuchenstuel Antal, Cseh Zsigmond, Georgievits István, Jedlicska Gusztáv, Rakovszky István, ifj. Dsida János, Pintér Károly, Szíjártó Zsigmond, Roth Ignácz, Salacz Ferencz, Tyurcsits Orestes, Bogya Gerő, Sélley Sándor, Orosz Antal, Kolláth Ferencz, Brindus Döme, Kraicz Márton, Kiss Ferencz, Koós Bertalan, Koós Kálmán, Horvát Zsigmond , Nagy Károly, Koszilko János, Farkas István, Geiszler József, Fábián Sándor, Török Dávid, Meskó Kálmán, Isépy Viktor, Heringh Móricz, Gergely Ferdinánd, Schenk Emil, Zboray Béla, Norgauer Ágoston, Csányi István, Glanzer Mihály, Erdélyi Antal, Gallus Sándor, ifj. Kováts József, Pászthory Zsigmond, Okrutszky Koriolán, Rüll Károly, Nyéki Német Lajos, Zarka József, Kuntz Albert, Radics Jakab, Parragh Gábor, Zádor Gyula, Dalmady Győző, Kammermayer Károly, dr. Szarvasy József, Moravchik Gyula, Kiss László, Sipos Orbán, Debreczeni Mihály, Hidegh Árpád, Kaszay Zsigmond, Oláh József, Holssy Miksa, Nagy Albin, Major István, Vrábély Pál, Krasznay István, Odrobinák Antal, Barta Adolf, Pulman János, Babay Károly, Buetz János, Szívós Károly, Jerney János, Fárnek László, Bogoss Endre, Hajnal Antal, Kiss Albert, Szappanos László, Schmutzer János, Fischer Zsigmond, Delényi Ede, Sorbán István, Bitz Ferencz, Dudinszky István, Dubovay Béla, Szomor Dezső János, Tok Sámuel, Molitorisz István, Ruszinko Endre, Valki Zitás Ferencz, Rédly Sándor, Szakonyi József, Ecseghy Ferencz, Rády Ubald, Várady Gábor, Szuszán József, Czikó János, Vári-Szabó Sándor, Petrovics János, Dávid Antal, ifj. Szentpétery Sándor, Benedek József, Horváth Pál, Darázsy Dániel, Pongrátz Dániel. 1862-ik február 10—15 napjain pedig a következők : Matuz Gábor, Thuránszky Tamás, Schurman János, Kobza Lajos, Nagy Lajos, Bacsák Pál, Mezei Balázs, Keller Imre, Körmendy Pál, Mirth Antal, Oszvald Sándor, Börzsöny Lajos, Bartha Kálmán, Moga Jeromos, Csellei János, Burány János, Endrényi—Ebner Antal, Csernátoni Péter, Dauscher Antal, Pap János, Igaz Károly, Pap Gyula, dr. Donhoffer Ede, id. Bubreg Antal, Soltész János, Mudron Pál, Pirko Ambrus, Jeszenszky János, Sztrilich Mihály, Király Balázs, Tasnády Vincze, Kerntler Ferencz, Dominák Pál, Babinszky József, Pertics József, Oberschall Adolf, Moldoványi Gyula, Báthory Ist. Varga Elek, Szvoboda Ferencz , Tasnády József, Szabady Antal, Thuránszky Pál, Nagy Béla, Hangor Fer, Bacsinszky János, Paulovits Imre, Huth Győző, Detrich Márton, Móricz József, Vörös György, Bárány Gusztáv, Ruszinko Zsigmond, Füzesséry Miklós, Antonovits I. Tivadar, Knausz János, Konstantin György, Égető János, Müller Sándor, Gyögyey József, Melicher Ferencz, Lange Károly, Bangya Károly, Besnyák Károly, Matók Béla, Beck Antal, Bereczk Béla, Salamon Pál, Spergely Imre, Tóth Eduárd, Técsy József, Saárosy Ferencz Károly, László Pál, Báthory Ferencz, Pulay Kornél, Körössy Lajos, Bossányi József, Juhász Lajos, Zöldy Antal, Lehner Sándor, Aknay Antal, Rényi Rezső, Kopp Ferencz, Tersztyánszky Lajos, Spanraft Sándor, Sötér Ágoston, Zahornáczky Bálint, Jeszenszky Gusztáv, Kalla Jenő, Milosevits Márton, Szarka Mihály, Brosenbach Vilmos, Csolnoky László, Reviczky János, Zimmer Károly, Nádasdy Márk, Dedinszky Kálmán, Jánossy Károly, Lászly István, Körmendy Imre, Teller Károly, Hirsch János, Bibó György, Genesi Sándor, Korányi Károly, gr. Zichy Ferraris Bódog, Miksaffy-Plamper Lipót. 3. Mind azok, kik 1861 dec. közepéig jelentkeztek, s a fentebbi névsorozatban nem foglaltatnak, a tekintetes királyi Ítélő táblának jelentkezéseik felett kelt határozatáról látiratilag posta útján fognak értesittetni. 4. További jelentkezések csak a fentebb nevezetteknek megvizsgáltatása után fogadtatnak el, s lesznek a tekintetes kir. ítélő tábla által tárgyalás alá veendők, s az ennek folytán további vizsgálatokra kitűzendő határnapok, melyek bevárására az illetők utasittatnak, szinte hirdetmény utján fognak tudomásul adatni. Pest, 1861. dec. 31. IVEMHIVATALOS KÉSZ. Reczi, dec. 30-án. L. A „Sürgöny“ annak idejében közlé a rendelvényt, melyet a nm. magyar királyi helytartótanács az iskola-ügynek ideiglenes rendezése végett kibocsátott. Maga a közzététel, e nyilt kilépés a közvélemény elé — oly tény, melylyel szemközt az alattomos gyanúsításoknak meg kell szégyenülniök , mert bizonyítja, hogy a magyar kormányszék kérdéses rendelvényében nem oly czélokat hajhászott, miket a testvér nemzetek előtt mindig be nem vallhatott volna. Egy újabb udvari rendelmény, mely e napokban ment le a m. k. helytartótanácshoz, kereken el is ismeri, miszerint a helytartótanácsnak ideiglenes kibocsátványa az iskolák szervezése ügyében fővonásaiban megfelel az October 5-kén kelt udvari rendeletnek, és hogy csak egyes részleteiben nem fejte ki eléggé tisztán a követett alapelveket. Az említett legújabb udvari rendelvény ezen részletekre figyelmezteti a magas helytartótanácsot és bővebben foglalkozik a tannyelvvel is. A folyó évi october 5-kén kelt udvari rendelet oda szólt, hogy a fenforgó körülmények közt az oktatási nyelv iránt valamely általános, azegész országra kiterjedő elvnek megállapítását mellőzendőnek tartja. Ennek értelmében az ujóbbi udvari rendelvény is feleslegesnek tekinti a katholikus gymnasiumoknak magyarokra és vegyesekre való feloszlását, s elegendőnek mondja, a folyamatban levő ideiglenes átalakításnál meghatározni, mily módon és mérvben legyen egy vagy más hazai nyelv az egyes tanintézeteknél alkalmazandó s használandó. Ezen szempontból tehát az újabb udvari rendelvény tökéletesen helyesnek találja, hogy azon gymnasiumokban, melyek a m. kir. helytartótanács rendelvényének III. pontja a) alatt elősorolvák, a magyar nyelvet oktatás kérdésenkívülinek tekintessék és csak négyet vesz ki közülök : a nagyszombatit, lévait, kőszegit és magyaróvárit, minthogy a két elsőnél a tót, a két utóbbinál pedig a német nyelv is mint oktatási nyelv méltán figyelembe veendő. A többi gymnasiumokat illetőleg, melyeket a m. k. helytartótanács rendelvénye B) alatt sorol fel, a leczke-rendi tanterv külön-külön megállapításánál az újabb udvari rendelet értelmében is a helybeli s vidéki lakosság nemzetiségi viszonyai, valamint a tanulók többégének anyanyelve s kivonata szolgál zsinórmértékül arra nézve, mily módon s mérvben legyen a magyaron kívül még más hazai nyelv is, nemcsak mint segéd-tannyelv, hanem mint a magyarral egyenjogú tannyelv s egyszersmind mint kötelező rendes tantárgyakként alkalmazandó, hogy a m. k. helytartótanács által is megállapított nézet szerint az oktatások, magyarázatok, kikérdezések, leczkefelmondások, feleletek a magyaron kívül más, a tanulók által értett hazai nyelven is minden kényszer nélkül, szabadon történhessenek, hogy továbbá azon tekintetben, mily nyelvű tankönyv legyen a tanonczok által használandó, minden erőszakolás kizárva maradjon s főképen, hogy a vallástan mindig azon nyelven adassák elő, melyet az illető tanonczok legjobban értenek. Ily értelemben az udvari rendelvényben tekintetbe veendőnek nyilváníttatik : 1) a budai, a pesti (világi), pozsonyi, soproni, magyaróvári és kőszegi gymnásiumoknál a német; 2) a beszterczebányai, eperjesi, lőcsei, selmeczi és nyitrai gymnasiumnál a tót a német; 3) a nagyszombati, lévai, szakolczai és trencsényinél a tót, Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán ft kr , ft kr ft kr , ft kr Egészévre 16— Évnegyedre 4 50 Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — 4) a szatmári, lugosi és nagybányai középtanodánál a román; 5) az aradinál a román s német; 6) a temesvárinál a német, román s szerb; 7) a nagy-becskerekinél a szerb s német; ■ 8) a marmaros-szigetinél a román és ruthen és 9) az ungvári gymnasiumnál a ruthen nyelv; a belényesi főgymnasiumnál a főtannyelv ezentúl is a román maradván s a magyar csak a körülményekbe, képest mint segédtannyelv használtatván. • Végtére mind közműveltségi szempontból, mind azon szoros kapcsolatnál fogva, mely Magyarország népei és az austriai tartományok közt létezik, mellőzhetlennek találtatik, hogy a német nyelv minden magyarországi gymnasiumnál kötelező rendes tantárgynak tekintessék. Lapszemle. Tisztelt bécsi levelezőnk, úgy látszik, valami kis házi ördöggel bír, miután még meg sem jelent czikkekre előre megírja a feleletet, még pedig oly humorral, mely egyedül méltó az ellen állításaihoz. Legalább utolsó (vasárnapi) levelével egyidőben jelent meg a „Donau Zig“-ban egy czikk, ezen fölirattal: „Pénzzavaraink forrása“, melyben e furcsaságokban excelláló laptársunk a lehető legkomolyabb arccal mutogatja, hogy Austria összes államadósságainak nem a mindenbe turkáló külpolitika, hanem egyes-egyedül Magyarország az oka, mert nem fizetett annyi adót, mint a többi tartományok. És miután az austriai félhivatalos irodalom egy ága sem oly szapora, mint a statistikai számjáték, melynek tételeiből mindent a világon ki lehet hozni, csak akarni kell: nem csoda, ha ezen állítást számtanilag mutogatja. Egyébiránt különös, hogy újév napján polemizálnunk kell a „D. Ztg“ ellen. Reméljük, hogy nem egész éven át leszünk ellentétben?? Hanem ezt csak egy utón lehet elérni, t. i. a „D. Ztg“nak kell a magyar fölfogáshoz közeledni... Miután Czörnig és szorgalmas munkatársai azt mondják, hogy Magyarországban kevesebb adó esik egy főre, mint a Lajthántól, — az egész pénzügy rendezési probléma meg van fejtve: Magyarország fizessen többet, t.s punctum. — Fuss vagy fizess. A „Vidov Dan“ belgrádi szerb lap az Újvidéken tervezett szerb nemzeti színház ügyében a következő czikket hozza Szabadkáról : „Szabadka városa csonka tanácsához,s csonkának mondjuk azért, mert az olvasók előtt ismeretes lesz, hogy valamint másutt, úgy nálunk is a városi közgyűlések felfüggesztvék, és a tanács ily körülmények között, mivel a ,48 ki törvények szerint nyilvánosan nem tanácskozhat, a politikai ügyeket egy bizottmányra bizta. d e csonka tanácshoz e napokban az újvidéki szerb olvasóegyletnek az ott építtetni szándékolt szerb nemzeti színházzal adakozásra igen lelkes fölszólítása — cyril betűkkel és egyszerű borítékba burkolva, minden magyarázó levél nélkül érkezett meg. Köztudomású dolog, hogy Szabadka pápista város lévén, a beltanácsban csak egy szerb tanácsnok van, a többi bunyevácz és magyar, — azon commissióban — most igy nevezik a tanácsot , mely a politikai ügyeket ideiglenesen látja el, szerb nincsen, mert a szerb tanácsnok ügyvéd lévén, a törvénykezésnél Előfizetési fölhívás „SÜRGÖNY“ czimű politikai napilapra. A „Sürgöny“ ezennel második évfolyamába lép Olvasóink ismerik annak higgadt, a szétágazó érdekek s igények kiegyeztetésére irányzott szellemét. az eddigi következetességünkben találandják annak biztosságát, hogy a lap szelleme ezután sem fog változni. . . A lap belbecsére nézve, mint eddig is észrevehető volt, igyekeztünk a kivételes viszonyaink közt megfogyott politikai anyagot közérdekű tárczaczikkekkel pótolni, mikben a hazai s külföldi irodalom, művészet s tudomány ismertetésére fő gondot fordítunk. Azonfölül gazdasági érdekeinkre is állandó figyelemmel leszünk, mint lapunk „Gazdasági ellenőr“ rovata mutatja. Egyébiránt hivatalos összeköttetésünk ezután is képessé teeni igen sok nagyfontosságú közleménynyel megelőzni valamennyi lapot,mely egyúttal a hivatalos rendeletek, hirdetések közlönye is. Teljes bizalommal fordulunk tehát a közelgő évfordulattal az olvasóközönséghez, azon kéréssel, hogy az előfizetni akarók szándékukat az illető előfizetési összeg díjmentes beküldésével mielőbb, még e hó vége előtt bejelenteni szíveskedjenek, hogy a lap rendes szétküldéséről kellőleg gondoskodhassunk, s mind az előfizetőre, mind a kiadóhivatalra nézve kellemetlen reclamatiókat megelőzhessük. Előfizetési föltételek (naponkint postai szétküldéssel.) A főlap, magán- és hivatalos értesítőért egész évre 19 ft, félévre 10 ft, évnegyedre 5 ft. Pest, december 10. 1861. A „SÜRGÖNY“ kiadó-hivatala. TARCZA. Nikodem a politikus virslis. (Lauka Gusztávtól). Ismeritek azt a világot, hol az emberek a nappal kelnek föl, s a nappal nyugosznak le, — hol az örömnek a családkör, a vágyaknak a tartózkodásihely utolsó háza vet határt, — hol keveset ábrándoznak és keveset álmodoznak ? ebben s ilyen világban éltek a de m mesterünk. ,Ki a gyomornak szolgál, lekötelezi magának az emberiséget, ki pedig lekötelezi az emberiséget, anélkül, hogy valaha ezen lekötelezettségre hivatkoznék, az biztosítja magának azoknak szeretetét tisztán, a gyanúsítás és az irigység szennye nélkül. — Nikodem virslis volt. Arra nem mernék megesküdni, hogy mindig marhahúsból készítette-e virsliéit, annyi azonban igaz, hogy munkás és szorgalmatos ember volt, s egy negyedszázadon keresztül annyi szerencsével működött, a város közönsége, hol mesterünk lakott, annyira kedvelte a virsliéit, hogy Nikodem nemcsak gyermekeit nevelteté és ruházta becsületesen, hanem házat is vett magának. Szerencsés Nikodem! abban az időben még egypár viczcz is elcsúszott ajkain, s nem egyszer mondá: mindenem gömbölyű : nőm, gyermekeim és szerencsém ! Látni kellett Nikodemet a vágóasztalok egyikénél, minő szakavatottsággal és nyugalommal osztá parancsait, minő ügyességgel tánczoltatá a hushalmokon bárdjait, s mennyi gráciával nedvesité meg ajkait minden órában legalább négyszer a bor kantából; tett is, parancsolt is, tréfált is, komoly is volt, amint a helyzet és a körülmények igényelték. Mit Nikodem készített és készíttetett, a szerető mint " ámígit", együtt fáradtak és együtt ébredtek. Az aranyszázad boldog emberei. Nem akarunk kifakadni a sors ellen amiatt, hogy ezen szeretetreméltó virslis életfolyójának rendesen és csendesen hömpölygő vizét felzavarta, hogy tiszta ágyát beiszapolta; mit a halhatatlanok végeznek, a halandók meg nem változtathatják; de mégis nehéz kebellel nyúlunk a tollhoz, midőn oly eseményeket kell megírnunk, melyek Nikodem életében nemcsak szellemi, hanem anyagi zavarokat is okozanak. Az ezen század derekán újult erővel megindult mozgalmakat sem okunk, sem kedvünk elemezni, nevén sem nevezzük azokat. Ki keresztül élte azokat, ismeri részleteit, kik pedig nevét nem tudják, sem fogják azt egykönnyen elfeledni. A szél mindenhol fúni kezdett, s kik azt érezhetők, igyekeztek lövegüket s nyakravalójokat igazgatni. Martius volt vagy április. Szegény Nikodem azt később is mindig áprilisnek nevezte. Gazdag és választékos ebéd után mesterünk a „Török császár“ czimű kávéházba ment időzni. Nikodem meglehetősen ismert egyén volt a városban; sokan ismerték, mert gyakran fizettek neki; többen onnan, mert adósai valónak. A kávéház zsúfolva volt emberekkel. Nikodem, mint törzsvendég is csak nehezen kapott helyet. Végre még ő is nyugalmasan állhatott meg az állók között, kik a tekeasztal körül, egy az asztalon álló fiatal emberre bámultak. A fiatal ember deréktól sövegéig magyarosan volt öltözve, oldalán kard csüngött, csizmáin sarkantyúk pengtek. Emelt hangon így kezdé : „Ütött az óra !............“ Azután elmondó, mit csinálnak Párisban, Milanóban, Berlinben, Bécsben, a szónoki következetességgel kihozó, mit kell Pesten csinálni, s miután bővebben kifejtette volna, miben áll az emberiség haladása, a nemzetiségek előmenetele és boldogsága, odavetőleg megemlékezvén a socialisms és individualismusról is, eget rázó éljenek s levegőt rezkedtető tapsok között, nem leszállt, hanem leemelték a tribünről. A tüzesebb vérű fiatalembert valamivel hajlottabb korú egyén követte. Köz- és váltóügyvéd, kit mint solid férfiút csaknem mindnyájan ismertek. A nyugalmas szemlélődés azon hangján szólt, mely nem nyújt ugyan koszorúkat, hanem a circumspectusabbaknál azonnal viszhangot kelt. „Én utálom a zavarokat, de annyit minden jól rendezett államban követelek, hogy virsliinket és sereinket biztosságban ehessük és ihassuk meg!“ Nikodem és egy serház-bérlő látszólag elérzékenyültek s nemcsak az éljenekben működtek közre hatalmas torkaikkal, s a tapsokban óriás tenyereikkel, hanem oldalfáit is képezték azon lajtorjának, melyen a méltányolt szónok a magasból a földre szállott. A szónok, ki korának legelső politikusai közé számíttatott, s lélekben véresebb volt a corallnál, jól megjegyzé magának Nikodem mester virsliszinü mosolygó arczait s titkolt örömmel igy szólt magában : „A polgári osztályból egy bizalmas egyéniségre lesz szükségem, én ezen egyéniséget feltaláltam.“ Azután illedelmesen közelíté meg a virslist. „A polgári osztály a státusban az, ami az alap az épületeknél; én ezen osztály előtt meghajlok! Szabad tudnom becses nevét?“ „Nikodem virslis vagyok!“ A köz- és váltóügyvéd még egyszer illedelmesen hatta meg magát a virslis előtt. Későbben félrevonult, előkereste zsebéből tározóját, s abba vörösplajbászszal jegyze be: Nikodem virslis. Napi újdonságok. * Mi is kaptunk újévi ajándékot, melyet örömünkre szolgál kedves olvasóinkkal megoszthatni. Lapunk t. i. a mai naptól kezdve új betűkkel nyomatva jelenik meg, mely újítással. előfizetőink szeme örömmel találkozandik. * Karloviczról dec. 20-ról írják az „U. und W“-nek . A szerbek közti érzület solidaritásáról e különben csendes kis város már többször feltűnő bizonyítékokat adott. Valahányszor egy-egy ünnepi tényről van szó, a szerbek minden vidékről tódulnak ide, így a tavaszon a szerb congressus alkalmával, nem csak a volt vajdaságból, hanem Magyar- és Horvátország távolabb vidékeiről, a Szerb fejedelemségből, sőt Montenegróból is sereglettek szerb atyafiak. Hasonló volt a tódulás a szerb patriarcha Rajacic temetésénél is, s ha nem volt is épen oly nagy mint akkor, a rideg évszakot tekintetbe véve, mégis igen jelentékeny volt. Két gőzhajó tartá fönn a közlekedést s ez a fejedelemségből is megkönnyebbité az utazást Karloviczba. A magyar öltözetű szerb mellett, ki a magyar földről kész volt magát ez útra rászánni, a szomszéd fejedelemségből is lehete szerbeket látni keleti viseletükben, hasonló gyászszal eltelve. A nagy néptömeget be nem fogadható székesegyházban Masimevic és Gruics püspökök hallaták szónoklataikat. — A patriarcha halála egy közhajtást ébresztett a szerbeknél, az egyházi viszonyokat szabályozó szerb congressus egybehívására. Mindenekelőtt e viszonyokat akarják szabályozni, s csak azután választani patriarchát. Egy ily congressus föladata volna azonban mindenesetre a szerb és románok közti hierarchiai viszonyok szabályozása is. Egy úgynevezett politikai szerb congressus egybehívása, amelyben nem a birodalom minden szerbjei, mint az egyházinál, hanem csupán az előbb fenállt vajdaságbeliek vennének részt, — csak az egyházi congressus után következhetnek. • * A hideg tegnap 5 fokkal hagyott alább; egy kis havazás is volt, de ez mind kevés a repedevetések fagytali megóvására. *A Hunfalvi Pál által szerkesztett Szerda, január 1.