Sürgöny, 1862. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1862-02-01 / 26. szám
által ugyancsak Ő cs. kir. Apest. Felségéhez benyújtott kérvényekben, a fönnebb érintett alapkérvényekben foglalt kérelmi pontoknak teljesítése kéretett, s Ő Felsége mindannyiszor a küldöttségeket a legnyájabb leereszkedéssel fogadni, s szelíd szavakkal vigasztalni, s méltányos kérelmeik teljesítését legkegyelmesebben megígérni méltóztatott. Már pedig Ő cs. kir. Apóst. Felségéről föl lehet és föl kell tennünk,hogy saját legmagasb uralkodó háza s birodalma érdekeit jobban képes ismerni s felfogni, mint a t. levelező, s ha saját legfelségesebb személye éles pillantási tehetségével a román nemzet férfiainál valami legkisebb separatisticus vágyat tapasztalt volna, vagy azok kívonatait az állam és trón ellen intézetteknek ismerte volna el, a bűnösök szigorú megbüntetését, nem pedig kérelmeik teljesítését ígérte volna meg. Igaz ugyan, hogy azon sok kérelemnek semmi sikere sem mutatkozott, de annak nem a jólelkű s kegyes Fejedelem, vagy pedig a kérvényezők az okai, hanem az akkori birodalmi ministérium, mely a magyar forradalom elnyomása után, a fennen hirdetett nemzetiségek egyenjogúsága elvével homlokegyenest ütköző politikát követett, s az oszlopokat, melyek a vihar idejében a hatalom polczán fenntartották, azon hiedelemben, hogy többé nem leend reájuk szüksége, megvetéssel dobta el, sőt kigúnyolta. A mór megtette szolgálatát, a mór elmehetett. Azonban ezen, s különösen az államministerium által 1861. évben a hozzája zarándokolt román küldöttségek irányában tanúsított, eget s földet ígérő, de végre is cserbenhagyó eljárása meg is termé üdvös gyümölcsét ; mert azon román főnökök, kik ezelőtt rendesen az osztrák ministerium felé vetették sóvár pillantásaikat, valahányszor a nemzetiségi kérdésben valamit lendíteni akartak, belefáradva ezen sysiphusi munkába, megelégedvén a puszta hitegetés maszlagávali táplálást, jövőre — reménytem — megkimélendik a bécsi minister urak küszöbei koptatását. Legalább Mocsonyi Andrástól azt tudom, hogy nem régi Felségénél kihallgatáson volt, de a minister uraknál nem alkalmatlankodott, s aligha fogja azok nyugalmát valaha háborgatni. Ennyi az, mit a levelező szerinti román vajdaság megalapítására vonatkozó nagy tervre nézve dióhéjba szorítva előadni mulhatlanul szükségesnek tartottam. Ha a t. levelező ezen terven kívül egy másik, titkos eszközökkel, s alattomos utakon létesülni czélzott tervről bír tudomással, akkor mint ha alattvalónak kötelessége, azt a hatalomnak bejelenteni, hogy a titkos összeesküdtek érdemlett büntetésüket vehessék; de oly súlyos vádakkal, minőkkel már másod ízben fellépett, a román értelmiségnek a fejedelem s haza iránti hűségét gyanusitnia büntetlenül nem szabad. Ha a f. levelezőnek állítása támogatásául más, jelentékenyebb bizonyítékai nincsenek, mint azok, melyeket az 1861 évi „Sürgöny" 24. számában elősorolt, akkor jobb leendőtt hallgatnia, mert: si tacuisset, philosophus mansisset. Avagy azt hiszi-e a t. levelező, hogy ha Hunyads Alsó-fejér megyékben román főispánok neveztettek vona ki, — Zaránd Erdélyhez kapcsoltatott volna vissza, — s Krassómegyében meghagyatott volna hivatalos nyelvül a román; a román vajdaság ezen faktorok segítségével a zarándi csatornán át tüstént létesittethetett volna ? Sok mindenféle kellene ehhez még. Avagy talán a kérelmezési jogot akarja elvitatni, melyet még a mennyei birodalom császára és Csinghszultán utódai is elismernek? S micsoda oknál fogva bátorkodott állítni, levelező úr, hogy Krassó megyének a nyelv tárgyában hozott határozata volt a fejtegetett terv értelmében a negyedik akna, mely a magyarság ellen fellobbantatott? Ez uram! nemtelen rágalom , mert Krassómegye román értelmisége, melyhez magam is tartozni szerencsés vagyok, nem valamikor terv értemében, de saját ösztönét s meggyőződését követve cselekedett akkor, midőn 1861 évi február 2- én a megyei bizottmány első ülésében a román nyelv hivatalosságát indítványozó a megye belügyeire nézve ; valamint akkor is, midőn m. é. sept. 4 én sikerült annak, egy valódi parlamentáris modorban folytatott hosszabb szellemi tusa fonalán, az eszmét a törvényesség legszigorúbb megtartása mellett, alkotmányos úton, s alkotmányos eszközökkel keresztülvinni. Ha a f. levelező úr fáradságot vett volna magának, Krassó megye bizottmánya érintett határozatát elolvasni, meggyőződhetett volna arról, hogy az alkotmányosan van indokolva, s hogy az a nem román tisztviselők irányában is dicséretet érdemlő méltányosságot tartalmaz. Hogy pedig Krassó megye bizottmánya ezen határozathozatalában semmi törvény által sem volt gátolva, és így törvénytelenséget nem követett, s nem is követhetett el, még eddig meg nem czáfolt okokkal bizonyitom be a „Sürgöny“ 1861 évi 251-ik számában megjelent „Védszavam“ban. Végezetre legyen szabad még egypár szót ejtenem. A 1. levelező a „Sürgöny“ I. évi 13-ik számában megjelent közleményében előadja, mikép a „Sürgöny" 1861. évi 240-ik számábani levelében megmutatta, „hogy az erdélyi románok miként törekednek a magyarhoniakkal egyesülni, (lám, s mégis azt mondják róluk, hogy nem akarják az uniót !) Zaránd, Közép- Szolnok és Kővár (az előbbi czikkben csak Zaránd részesíttetett a közvetítő csatorna szerepében) segítségével kapcsolatba hozván az erdélyi oláh tömeget (?) az arad és biharmegyei, (a békési, Csanádi, szabolcsi, szathmári, ugocsai s marmarosiakról megfeledkezett a levelező) továbbá a volt vajdaságbeli (talán a bánságbelieket érti) oláhokkal. Annak idejében azután ezen 2—3 millió lélekből álló tömeg (!) kezet nyújthat az új román királyságnak, melynek határául a levelező által Oláhországból nyert hitelt érdemlő (?) levelek szerint a bukaresti iskolákban használt földrumét (geológiát vagy geographiát ért-e a levelező ?) könyvek a Tiszát mondják: Halljátok-e, te Zarándmegye, mely méhedben hordozod Horát, Kloskát, Krisánt, Bálintot, Vladutzot, s Jankát, s mely szerint még a múlt századból örökölt lázadási szellemednek engedve, a tiz évig téged boldogított német nyelv helyébe saját fiaid kizárólagos többségének nyelvét, az oláht, hivatalos nyelvül elfogadni elég vakmerő voltál, — mind annak ellenére magyar ajkú kevés fiaid inkább akarták a Bezirksamtokát, a német nyelvvel, ennek praeceptoraival megtartani, mintsem egy ily barbár nyelv uralmát elismerni; s ezenfelül azon hálátlanságot is elkövetted, hogy, jóllehet az 1836 évi magyar országgyűlésen hozott törvény értelmében, (mely ellen azonban az erdélyi országgyűlések mindig protestáltak, s te inter duos litigantes gajdoltál) Magyarországhoz tartoznál, mégi is vissza mertél kívánkozni Erdélyhez, s e tárgyban Felségénél kérelemmel alkalmatlankodtál; — te Kővár vidéke, mely ugyan a magyar nyelvet megtartottad álnokságból hivatalos nyelvnek, de az oláh nyelvvel is kaczérkodtál, — s végre te Közép-Szolnok megye, mely ugyan semmit sem tettél, de két testvéred között oly hallgatag voltál, mint egy óriás gondolat-jel, — ha annak idejében Románia határa csakugyan a Tiszáig czéloztatnék kiterjesztetni, s e miatt mi is felelősségre találnánk vétetni annak részéről, kinek ehez döntő beleszólása van, (mely időpontig azonban azon természetesen még sok viz fog lefolyni), akkor .... reszkessetek, mert mi bánsági (vagy mint levelező írja: vajdasági) aradi, bihari sat. románok, reátok hárítandunk minden galibát, bűnt és hibát, mert ti akartok minket elcsábítani, ti festitek le nekünk a keleti képzelet legragyogóbb képeivel kiékesítve azon eldorádói boldogságot, mely Románia földalatti pátriaiban honol, s azon földöntúli megelégedést s fejedelmi jólétet, melynek terhe alatt a Romániabeli paraszt majd leroskad. — ti rajzoljátok élőnkbe ellenállhatatlan ékesszólással a Romániabeli csokoroknak generositását s bőkezűségét, melytől mint valami miasmától gőzölög a szabad Románia légköre; egy szóval, ti tárjátok fel előttünk a mesés szerencsét, mely ránk vár akkor, midőn mi mindnyájan, kik ily földfeletti javadalmakban nem részesülünk, 2—3 milliónyi tömeget képezve, — melynek párját a világ még a népvándorlások alkalmával sem látta, — egyszerre kezet nyujtandunk Románia királyának, sőt, mint szabad férfiakhoz illik, hason csúszva kérendjük, hogy ezen eldorádónak határdombjait a Tisza partjai hosszában hányassa fel. Difficile est satyram non sembere. A gyanúsítás és különösen az alaptalan gyanúsítás, kedves levelező ur, gentleman kezébe sehogysem illő fegyver. Kelt Ligoson, 1862. évi január 21-kén. Wlld Alajos. * Szigligetivel múzsája szeszélyes játékot kezdezni. A míg azelőtt írói dicsősége népszínműveiből kapta az oroszlánrészt és drámái voltak gyöngébbek, most úgy látszik — úgy látszik, mondjuk — fordítva áll reá nézve a dolog. Drámái s úgynevezett magasabb vígjátékai egyremásra ütik el az aranyos pályadíjakat, s népszínműveiből már három egymásután nem sikerült. A „háromszéki leányok“ gyöngeségét az „Istenhegyi székely leány“ semmitmondósága követte. Azt kell hinnünk, hogy Szigligeti ezúttal vagy rosszul választá darabjainak anyagát, vagy idegen anyagból nem tud dolgozni. Az utóbbi darabnál voltak ugyan jóakarói, akik így védték: hogy is tudott Szigligeti ilyen, nem színpadra való mesébe botlani ? . . . Mielőtt tehát hosszú évek sikere fölött a szigorúbb szót kimondanók, várjuk be, míg ismét egészen saját eszméje és meséje után készít egy újabb művet. — S ez legyen a próbakő, hogy csakugyan hanyatlott e ezen a téren ép oly termékeny mint jeles írónk, vagy pedig csak — quandoque bonus dormitat Homerus. * Bignió baritonistánk továbbra is, t. i. újabb egy évi szerződéssel, tagja marad színházunknak. * Mint zenei körökben értesülünk, Doppler Ferencz „Ilka, vagy a huszártoborzó“ czimüvig operája Olmützben nagy sikert aratott. Több részét ismételni kellett. „Ilka“ tehát tudtunkra az első magyar opera, mely hazánk határán túl, idegen művészeti térre ültetve, egészen előadatott. — A „Kölnische Zig“ brüsseli levelezője következő érdekes tudósítást hoz : „A conservativ párt Magyarországban, érdekeinek védelmezése végett egy új lapot alapított, ezen czím alatt: „A jövő.“ — Ezen lap a „Pesti Hirnök“ irányát fogja követni, de Olaszországra nézve nem lesz oly ultra mentán, mint az utóbbnevezett.“ — Ez is jól ismeri a magyar pártokat. * A nemz. casino jan. 30-kan tartott rendes évi közgyűlésén Deák Ferencz elnökölt. A pénztári kimutatás szerint 1861 -ik évre összes járandóság volt 66,613 ft 32 kr, összes bevétel 54,037 fit 32 kr; összes kiadás 39,884 ft; valóságos pénztár-maradvány 1862-re 802 ft 45 kr A casino jelenlegi valóságos és remélhető pénzértéke 58,230 ft 27 kr. Az ülés határozatai közöl kiemeljük, hogy a casino nemz. színházi erkély részét újra kibérli, úgyszintén a budai népszínházban is a febr.—áprilisi negyedre két páholyt tartana fenn a maga számára. A könyvtár gyarapodására 800, a budai népszínházat segélyző bizottmány rendelkezésére 500 ft utalványoztatik. Múlt év folytán a tagok száma 100-al szaporodott. A nemzeti casino igazgatóivá Hajnik Pál, gr. Károlyi György és gr. Ssapáry Antal választottak ez utóbbi közgyűlésen. * A viesi süketnémák intézete. Beodrai gróf Karácsonyi Guidó ur ő mlga által — Rudolf cs. kir. koronaherczeg ö Fensége születése emlékére tett 80,000 pgc forintnyi jótékony czélu alapítványnak 186/2 évi kamataiból a tisztelt gróf ur a váczi k. süketnéma intézet alapjának javára 2950 ftot lefizetvén, ezáltal az érintett intézetben egy szegény süketnéma gyermek nevelésére alapítványt tenni méltóztatott. Továbbá ugyanezen intézet alapjának felsegélésére múlt 1861 ik évi január késő napjától ugyanazon évi december hó utolsó napjáig, az igazgatóságnál e következendő hagyományok és adományok folytak be oszt. ért., úgymint: Gabrielli Tamás, apát és volt mácsai plébános hagyományozott 21 ftot, Czimbák András szerednei pleb. 5 ft. 30 kr., Uitz József gyertyámosi pleb. 50 ft., Benyovszky József himodi pleb. 12 ft. 60 kr., Fabos József tótfalusi pleb. 4 ft., Szűcs András czim. kan és nyug. pleb. 20 ft., Bucsegh András esztergomi kanonok 105 ft., Özv. Röszler Jozefa tömegéből 98 ft. 57', kr., Golner Péter czim. kan. és turterebesi pleb. 10 ft. 50 kr., Stokinger Dénes szaniszlói pleb. 5 ft, Novottny Ferencz nádorlaki pleb. 4 ft. 20 kr., Vesztermayer Katalin 5 ft. 25 kr , Belánszky József néhai beszterczei püspök 5 ft. Schnirch Anna, cs. kir. főadószedő özvegye 19 ft. 7 kr., Tauber János klempai pleb. 10 ft. 50 kr., Rosenics Márton sirczi pleb. 5 ft. 25 kr., Rakovszky cziróka-hosszumezei pleb. 5 ft, Finta György himesházi pleb. 10 ft, Gavranics Antal czim. kan. és szibini pleb. 9 ft. 35 kr., Szemerédy András esp. és kányái pleb. 10 ft. 50 kr., Hesz József báttaszéki pleb. 10 kr., Ráth Mihály gálosi pleb. 10 ft. 50 kr., Szabó János szepes-egyház-megyei titkár 3 ft., Body György esp. és merczifalvi pleb. 20 ft, asgos Bogda Ferencz apát és veszprémi kanonok ur ajándékozott 10 ft. Zay István nyug. tiszttartó ur 15 ft, soproni takarék-pénztári társulat 100 ft., szepesi takarék-pénztári társulat 100 ft. A hagyományok és ajándékok összege 684 ft. 59/, kr. Úgyszintén múlt évi augustus hó 1- én tartatott nyilvános vizsgálat alkalmával gróf Szapáry István magy. kir. helytartósági tanácsos ur ö maga, a legjobb erkölcsű és kiváló szorgalmú növendékek között 10 darab egy-forintos ezüst tallért kegyeskedett kiosztatni. Végre a növendékek mulatságára szánt magán-pénztárba adakozni szíveskedtek : Magos gróf Szapáry István magy. kir. helytartósági tanácsos ur 10 ftot, Eltér Antal egyetemi dalárda-mester ur 5 ft 70 kr. nt. Mayer N. esztergom-egyházmegyei pleb. 1 ft, nt. Korniss József gyoroki pleb. ur 1 ft, egy budai asszonyság 1 ft, Koller asszonyság 2 ft, több magát megneveztetni nem kívánó egyéntől befolyt 4 ft 20 kr. Összesen 24 ft 90 kr. Áldás szálljon a hagyományozók poraira ; a jóltevő alapitó és adományozóknak pedig hálás köszönetét nyilvánítja Az intézet igazgatósága. —Ik— A győri „Kereskedelmi Gyüldé“-nek ház vevő részvényes társulata múlt vasárnapi gyűlésében magát megalakultnak nyilvánítá. —Ik— A „Győri Közlöny“ szerkesztősége tudatja a közönséggel, miként a „Pesti műegylet“ ügynökségével bízatott meg. —Ik— Győrből megcáfolják a „Pesti Hírnök“ azon közlését, mintha ott álarczos tánczvigalom tartatott volna. —Ik— Aradon január 31-kén a conservatorium teremében egy szegény színész család felsegélésére hangversenyt rendez egy műkedvelő, (Wiederum einer ?) hol szavalatok, énekek és immoristikus felolvasás lesznek. —Ik— Aradon múlt vasárnap ünnepelték meg a Neumann-testvérek, számos baráti körben, 36 lóerejű géppel őrlő műmalmának megindulását. Az „Alföld“ újdondásza így ír ez ünnepélyről: Alkalmunk lévén a műmalom egész szerkezetét, élénk működését megszemlélni, az ott uralkodó rend, tisztaság s hangyamozgalom felett a legméltányosabb dicséretet mondhatjuk. A derék testvérek e gyári helyisége nagy területet foglal el, hol minden kéz kimértten mozog. A szeszgyárhoz a 12 lóerejű gép most fog beillesztetni. Az udvar legvégső oldalán mintegy 80 darab gőböly, jól rendezett, tiszta ólban tápláltatik. A felavatási ebédnél az első őrlésű lángliszta kalács hozatott fel, s Ménes tüzes nedve nagy derültségben tarta az estén Aradra visszakocsizó vendégeket. * Csongrádról értesittetünk, hogy a belényesi magyarság derék szószólója s e kerület képviselőválasztási elnöke, volt városi polgármester Kaffka Károly meghalt. A hazai ügyek egy buzgó előmozdítójukat, a szegények nemes pártfogójukat vesztették el benne. — Csongrádon a városi tisztikar szervezése Vidovits alispán úr személyes jelenléte és vezetése alatt jan. 28-kán volt végbemenendő. A „M. D.“ azon hite, hogy a csongrádi casino két bált rendez, nem valósul; a casinói közgyűlés ebbeli határozatát f. hó 22-kén oda módositá, hogy a bál helyett hangversenyt rendezend — s csak a jótékony czélt, t. i. a könyvtár alapjának gyarapítását tartja meg változatlanul. —sk— Újvidékről a „S. C.“t következő eseményről tudósítják, mely ott nagy sensatiót csinált : f. hó 19-kén Ignjatovich Jakab, volt magyar országgyűlési képviselő s jegyző, egy vendéglőben ült, hol cs. k. katonatisztek is voltak jelen. Ezek egyike hozzálépett s nevéte tudakozva igy szólt : Emlékszik ön még azon országgyűlési beszédére, melyet a múlt országgyűlésen tartott ? E beszéd után nem ülhetünk egy társaságban együtt, — egyikünknek el kell távoznia. Ignjatovich erre felkelt s távozott, de mint hallatszik, ez eset miatt panaszt emelt az udv. kanczelláriánál. * A kolozsvári városi tanács ujraszervezése bekövetkezett. Polgármesterré, mint a „K.“ értesít, Wendler Frigyes ur van kinevezve s ugyanő bízatott meg a szervezéssel is. * Bukarestből jelenti az „Alföld“ : jan. 24- kén (az ó naptár szerint) nagyszerű lakomát tartanak a Dunafejedelemségek uniójának ünnepére. —Ik— Az oláhországi hivatalos lap, a „Bukovina“ 500 ft o. é. évi fizetésre — csődöt hirdet a szerkesztőségnél üresedésbe jött egyik dolgozói állomásra, következő feltételek mellett: 1. Az uj román nyelv tökéletes ismerete. 2. Hirlapirálybani biztonság s kellő ügyesség az eredeti politikai czikkek összeállításában. 3. Időközi készítése kisebbszerű szépirodalmi czikkeknek. 4. A szerkesztőségi irodábani pontos megjelenés s a saját fogalmazványok kijavítása. Ennyi s ilyetén tulajdonokért, ennyi s ilyetén dolgozatokért nálunk kétszer annyit fizetnek, anélkül, hogy a bureau órák szigorú megtartását, verseket vagy novellákat követelnének. Ott kevés a lap és sok az ember, nálunk sok a lap és kevés az ember. * Bunsen és Kirchhoff heidelbergai tanárok csodálatraméltó fölfedezést tettek napunk vegytani elemeit illetőleg. Dumas, Francziaország legelső vegytanára e szellemdús fölfedezésre kinyilatkoztatta, hogy azt mint jelen századunk legfontosabb tudományi kísérletét és sikerét kell tekintenünk, s hogy az emberiségre abból beláthatlan jótétemények származandanak. A felemlített két heidelbergai tanár a francziák császárától a becsületrend lovagkeresztjét kapta. Az illető kormányoknak földjeik számára nem volt jutalmuk. * Vakmerő lépés. Egy angol vaspályán minap az az eset fordult elő, hogy egy tisztességesen öltözködött az a közben, hogy a vonat 40 mértföldnyi sebességgel robogott, a kocsiablakon kiugrott, és egy cseppet sem sértette meg magát. Azokat, a kik segélyére siettek, megnyugtató, hogy ő egyátalában nem gondolt öngyilkosságra, de bizonyosan mélyen elaludhatott és talán álmában követte el egy „vakmerő lépést“. Megyei tudósítások. — Abaujmegye 1861. évi dec. 30-án Lánczy József főispáni helytartó ő méltósága által szervezett tisztikarának névjegyzéke . Első alispán Ferdinandy Bertalan. Második alispán Kunsch Gábor. Főjegyző, Fekete István. Első aljegyző, főjegyzői czimmel és ranggal Dubovay Béla. Második aljegyző, Ducsay Rudolf, leköszönt. Levéltárnok Korponay János. Segéd-levéltárnok Maurer Gusztáv. Főpénztárnok Ducsay János. Számvevő Jánosy Ede. Tiszti főügyész Vécsey György. Tiszti első alügyész Fedák Ignácz. Tiszti másod alügyész Dióssy János. Kassai járásban. Főszolgabíró Klestinszky Imre. Első alszolgabiró Palásty András. Második alszolgabiró Dióssy Miklós. Esküdtek : Ágh Gábor, Demeczky Zsigmond, Závodszki Ferencz. Csendbiztos Lehóczky Mór. Utibiztos Budák György. Sebész Gurdéli András. — Szülésznő Herliczkiné. Csereháti járásban. Főszolgabíró Aranyossy Sándor. Első alszolgabiró Martinidesz László. Második alszolgabiró Eckert József, leköszönt. Esküdtek : Korponay Lajos , Reguly András, Dióssy István. Csendbiztos Básty Gábor. Utibiztos Terbócs László. Sebész Kozma Sándor. — Szülésznő Maurerné. Szikszói járásban. Főszolgabíró Czuka György. Első alszolgabiró Köncs József. Második alszolgabiró Steiger Antal. Esküdtek : Hatvani Károly, Tóth Gusztáv, Puky Ignácz. Csendbiztos idősb Téglássy Ferencz. Utibiztos Kiss János. Sebész Hudacska György. — Szülésznő Polákné. Gönczi járásban. Főszolgabíró Péczely János. Első alszolgabiró Erdélyi Antal. Második alszolgabiró Szmetany Péter. Esküdtek: Hedry Ferdinánd, alszolgabirói ranggal, Pók Károly, Papp Mihály. Csendbiztos Ferdinandy Rudolf. Útibiztos Botka Lajos. Sebész Grünhut Adolf. — Szülésznő Varga Mária. Füzéri járásban. Főszobabiró Bodnár Bertalan. Első alszolgabiró Kelcz Ede. Második alszolgabiró Klestinszky Kálmán. Esküdtek : Baross László, Márfy Ödön, Bodnár Zsigmond. Csendbiztos Czuka Antal. Utibiztos Demeczky László. Sebész Csorba Gyula. — Szülésznő Bereti Mária. Utak főfelügyelője, főszolgabírói ranggal Tiszta Károly. Megyei orvosok Hoffort János és Óvári Pál. Főmérnök Benkő Rezső, leköszönt. Almérnök Mester Antal. Várnagy Ágh Sándor, egyszersmind tiszteletbeli alszolgabiró. Baromorvos Tóth János. Törvényszéki bírák : Márfy Károly, Knezsik László, Horváth Vincze, Kacskovics András, Ardényi Pál, Massiczay Ernő. Törvényszéki jegyző Kravnik Kálmán, ügyvéd Teöreök Lajos, igtató Tolnay József, kiadó Paulik Vincze. Telekkönyvvezető Bónis József. Telekkönyvvezetői segéd Vodzák János. Alispáni igtató Váczim József. Jegyzői kiadó Tóth Imre. Írnokok : Mathiász János, Hoffmann Arnold, Korponay Ödön, Méhelyi János, Krausz József, Korponay Bertalan, Vadász József. Fizetésnélküli tiszteletbeli tisztviselők. Esküdtek : Soltész Ferdinánd, Höhn János, Majtényi Sámuel. Járások felosztása: I. Kassai járás. Főszolgabiró Klestinszky Imre, lakik Kassán. Kerülete: Szína, Tornyos-Németi, Hidas-Németi, Komorócz, Szeszta, Csécs, Pány, Jászó-Mindszent, Rudnok, Jászó- Ujfalu, Hatkócz, Semse, Bukócz, Hilyó, Réka, Aranyidka, Opáka. Első alszolgabiró Palásty András, lakik F.-Csájban. Kerülete : Zsebes, Enyiczke, Buzafalva, Bernátfalva, Koksó-Baksa, Koksó-Mindszent, Csontosfalva, Gecse, Csány, Gönyű, Sziget-Bölzse, Sándor-Bölzse, Kápolna- Bölzse, Kenyhecz, Miglécz. Második alszolgabiró Dióssy Miklós, lakik Kassán. Kerülete : Bárcza, Pólyi, Lőrinczke, Kis-Ida, Buzinka, Lacza, Szakaly, Bocsárd, Nagy-Ida, Miszlóka, Baska, Alsó-Tőkés, Felső-Tőkés, Béla, Hámor. II. Csereháti járás. Főszolgabíró Aranyossy Sándor, lakik Szőlleden. Kerülete: Alsó-Novaj, Felső-Novaj, Idrany, Garadna, Pereny, Nagy-Bodolló, Kis-Bodolló, Somodi, Szepsi, Pizendorf, Jászó, Debröd, Alsó-Metzenséf, Felső-Metzenséf. Első alszolgabiró Martinidesz László, lakik Nagy- Bodollón. Kerülete : Him, Alsó-Láncz, Felső-Láncz, Buzita, Reste, Kány, Perecse, Vajda, Bátor, Vendégi, Pamlény, Szászfa, Jánok, Péder, Makrancz Keresztéte. Másod alszolgabiró Eckert József, lakik Bátorban. Kerülete : Felső-Gagy, Alsó-Gagy, Apáti, Csenyéte, Litka, Fáj, Fuló Kérés, Szemere, Radvány, Szőlled, Vécse, Petri, Szurdok, Büttös. III. Szikszói járás. Főszolgabíró Czuka György, lakik Szikszón. Kerülete: Szikszó, Aszaló, Halmaj, K.Kinyizs, Csobád, Ináncs, Szt-András, Alsó-Fügöd, Felső-Fügöd, Onga-Ujfalu, Homrogd Tömör. 1- fő alszolgabiró Köncs József, lakik Szikszón. Kerülete : A.Vadász, Jánosd,Monaj, Selyeb, Nyésta, Szolnok, Újlak Szanticska, Orosz-Gadna, F.-Vadász, Kupa, Alsó-Kázsmárk, Felső-Kázsmárk, Léh, Berencs. 2- ik alszolgabiró Steiger Antal, lakik Szikszón. Kerülete : Encs, Alsó-Méra, Felső Méra, Alsó-Szend, Felső-Szend, Szala Kéty, Bakta, Bereth, Detek, Tenger, Sáp, Rásony, Forró, Fancsal, Devecser. IV. Gönczi járás. Főszolgabíró Péczely János, lakik Szántón. Kerülete : Golop, Sz.-István-Baksa, Nagy- Kinyis, Prépost, Felső Dobsza, Szántó, Czekeháza, Kér, Árka, B.-K.-Várallya, B.-K.-Ujfalu, Alpár, Sima, Raskó Erdő Horváthi. 1- sk alszolgabiró Erdély Antal, lakik Szántón. Kerülete: Pere, Bűd, Gibárd, Alsó-Czécze, Felső-Czécze, Korlát, Vizsoly, Vilmány, Kisfalu, Göncz-Ruszka, Hécze, Fony, Regéczke, Huta 3, Komlóska, Mogyoróska. 2 sk alszolgabiró Szmetany Péter, lakik Gönczön. Kerülete : Göncz, Telkibánya, Nagy-Bózsva, Kis-Bózsva, Nyíri, Filkeháza, Pálháza, Radvány, Vily, K.-Vágás és 3 huta, Mikóháza, Alsó-Redmecz,1 kis bányácskával, Felső-Redmecz, Mátyásháza, Biste, Kázmér, V. Füzéri járás. Főszolgabíró Bodnár Bertalan, lakik A.-Csájban. Kerülete : Szilvás-Apáti, Széplak, Felső-Hutka, Alsó Hutka, Osva, Györke, R. Ruszka- Nagy-Szaláncz, Kis-Szaláncz, Újváros, Rákos, Ujszállás, Kassa, Szalánczhuta, Rozgony, Nádasd, Zsadány, Bőöd, Szinye, Kelecseny, Borda, Benyek. 1 -ső alszolgabiró Kelcz Ede, lakik Rozgonyban. Kerülete : Rás, Vajkócz, Királynép, Haraszti, Bátyok, Zsir, Rank, Felső-Kemencze, Alsó-Kemencze, Csákány, Nádaska, Györgyi, Alsó- és Felső-Olcsvár, Kassa-Ujfalu, Zdoba, Beszter, Lengyelfalva. 2- dik alszolgabiró Klestinszky Kálmán, lakik Rozgonyban. Kerülete: Felső-Csáj, Alsó-Csáj, Bologd, Bogdány, Garbócz, Felső-Mislye, Alsó-Mislye, Szkáros, Füzér, Hollóháza, Komlós, Pusztafalu, Kajata, Zsujta, Újvár, Pányok, Alsó-Kéked, Felső-Kéked. Herlein mind a három szolgabiróra nézve közös. Ezen új tisztikarra s annak összeállítására vonatkozólag rendes levelezőnk következőleg értesít. A lefolyt tíz havi alkotmányos időszak alatt azok közül 48 egyén tisztséget viselt, — 13 a rendelkezés alatt levő cs. kir. hivatalnokok sorából, — a hátralévő 50 pedig a megyei lakosok többi osztályaiból, kellő te ■I lüiiirU ■ mi annum uum.ru 'flu.imit'jiauiwuniwuuiwuawBm.maMHJiiim wiBMffwuia'innpii