Sürgöny, 1862. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1862-03-22 / 68. szám

Második évi folyam. Szerkesztőhivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok tere 7. számi földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden postahivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. ft kr ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 50 Fél évre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint postán ft kr , ft kr Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — Előfizetési fölhívás „SÜRGÖNY“ 2-dik 7. évi ápril-juniusi folyamára. Előfizetési ár: Vidékre postán küldve : évnegyedre 4 ft. Helyben házhoz hordva „ 4 „ A „Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Békés városában f. hó 24 re esd marha vásárnak megtartása, miután a keleti marharész e megyében megszűnt, oly megjegyzéssel engedtetik meg, miszerint a vásárra hajtandó marhák tulajdonosai, marháiknak egészséges helyről s ugyanoly helyeken keresztül hajtását különbeni visszautasítás mellett, szabályszerüleg igazolni tartoznak. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, mart. 21. Mindenki azt kérdi tőlünk: mi újság ? nem jött-e valami hír Bécsből ? A kiváncsiaknak tényekkel most sem szolgálhatunk, hanem az időnek különös jós-jeleivel igen; azokból combinálhatunk, conjecturálhatunk, s ha ezzel mit sem nyertünk is, legalább eltöltők vele az időt, mely — mint a „M. S.“ és „P. N.“ mutatja,—a passivitás buzgó híveinek is már unalmas kezd lenni. Lássuk tehát, mivel biztat a prágai félhivatalos „Bohemia“ bécsi levelezője, kiben a „Vaterland“egy centralistikus birodalmi-tanács tagja vél ismerni: „Egészben véve, ámbár határozottan a februári alkotmány híve vagyok, mégis épen abban, hogy télség (Halbheit) van benne, ismerem fel állapotunk nehézségeinek okát. Ez annak dualizmusa. Engedmény volt az Magyarország históriai joga iránt; kiegyenlítésnek kell vala annak lennie. A kiegyenlítés nem sikerült és nem is sikerülene. A kérdés tehát e szerint világos: az egész feláldoztassék-e a résznek, vagy a rész az egésznek ? A kérdés annál könnyebb, mivel a nemzet által elutasított alkotmányhoz annak nincs joga; annál könnyebb, mivel azon engedminy a februári alkotmánnyal szemben a történeti jogot illetőleg félszeg és ezért elvileg semmi se volt mivel az elvkérdésekben nem lehetnek törtszámok, s ha túl a Lajthán a jelszó „mindent vagy semmit“, erre a felelet:semmit;“ ez legalább jogilag meg nem támadható. És a felelet igen reális dolgot is foglalhatna magában: a februári alkotmánynak az egész államrai kiterjesztését, egy birodalmi tanács felállítását és ezzel az austriai államnak a szó igaz értelmébeni teremtését“ . . . Az Isten csodái közül legbámulandóbb mindenesetre egy jól szervezett emberi velő. Csak ez fejtheti ki az ész hatalmát; csak ez képez magában egy világot, melynek működése logikai és egybefüggő. Mily remek organisatiója az észnek, mily vas-logika pedig azt mondani előbb, hogy minden nehézségek oka azon engedményekben van, miket a februári alkotmány Magyarország irányában tartalmaz; — utóbb pedig megsúgni, hogy ez engedmény tulajdonkép semmi, mert nem elvi, mert csak félengedmény. Köszönjük egyébiránt a naiv vallomást a február 26-ai alkotmány hívétől. Mi elejétől fogva mind e pillanatig nem dicsekedhetünk e hűséggel, hanem abban egyetértünk a centralista levelezővel, hogy igenis minden nehézségnek, minden zavarnak, melynek labirintjéből nem bír kimenekülni egy év óta a birodalmi tanács, az az oka: mivel a február 26-ki alkotmány Magyarország iránt csak fél,azaz: ut ipse dixit: semmi engedményt nem ten. Hinc clades dejávata. Hanem mit következtet ebből a levelező úr bámulatos logikája ? Azt, hogy miután Magyarország szerinte azon alternatívát állítja, föl: mindent vagy semmit! — erre az legyen Bécsben a felelet — hogy semmit! Azaz: vegyék el tőle azon semmit, mit a februári alkotmány engedmény gyanánt adott, és adjanak neki ismét más semmit. Mi a világ leghíresebb matematikusaira bízzuk annak megítélését, hogy egy semmi menynyivel több vagy kevesebb mint más semmi?De miután a magyarok nem legjobb mathematikusok, képzelhetni, a prágai lap levelezőjének abbeli fenyegetése, hogy „Magyarországnak nincs joga a februári alkotmány engedményeihez , mert azokat el nem fogadta“, mily leverő benyomást teend országszerte! Azonban e politikai Nestroynak bohóságai közt van egy kitétel, melylyel nem kellene játszani. Megfontolta-e czikkíró, mit jelent az, hogy „a kiegyenlítés nem sikerült, nem is sikerülendő ? Ez fölül az erőszakra, (mitől a februári alkotmány valódi hívének tartózkodni kellene) a kétségbeesés fegyvereire utaló, alól pedig forradalmat provokáló állítás, melyre publicistikai téren nem lehet, s csak a Staatsannak volna hivatva felelni, na érdemes lenne az államhatalom részéről fontossággal fölruházni eféle dőreséget. Vagy talán nem pusztán magán okoskodás az, mit a levelező úr kitárogat? Talán azzal öszszefüggésben van s bizonyos tervek létezésére mutat, mit minap az „Augsb. Allgemeinen bécsi levelezője mondott: „az idő és igazság parancsolja, hogy Magyarországban a magyar suprematiának egyszer mindenkorra véget kell vetni?" Ily tervek nem újak, s ámbár soha sem sikerültek, ma is létezhetnek több oldalon. Vannak a történeti legitimitásnak számos ellenei; vannak nemzetiségi elvből, vannak politikai rögeszmékből kiinduló forradalmárok, kik felette keveset törődnek azzal,ha a trón, ha e nagy birodalom romokba dől is, csak ők megkísérthessék az úgynevezett magyar suprematiának véget vetni, azaz: Magyarországot megbuktatni, a földiratból s az európai államjogból kitörölni. De mi legalább nyugodtak vagyunk. A forradalmárok a napi hangulatból erőt merítve zavart csinálhatnak ugyan, de azért győzni fog a józanság, az austriai népek önfönntartási érdeke, s a jogok s érdekek kiegyenlítése sikerülni fog. Kecskeméthy Aurél, Bécs, márt. 20. L. A bíród, tanács budget-bizottmánya úgy látszik, felhagyott azon eszmével, hogy az állam pénzügyeit rendezze s most csak azon van, hogy a pénzügyi felhatalmazásból egyet-mást profitirozzon, már csak azért is, hogy a gonosz lelkek ebbeli működését teljesen eredménytelennek ne mondhassák. Tegnap említem, miszerint a budget-bizottmány miniszer-felelősségi törvényt sürget, — ma a „Presse“ arról tudósít, hogy a budget-bizottmány a concordátumba vágta fejszéjét. A concordátum XXXI-ik czikke ugyanis mondja : „A javadalmak, melyek a vallási és oktatási alapokat képezik, eredetüknél fogva az egyház sajátjai és az egyház nevében fognak kezeltetni“. A budget-bizottmány az oktatási költségvetést vizsgálván, szótöbbséggel elhatározó, a házban indítványozni, nyilvánítsa ki a birod. tanács, miszerint ezen czikket el nem ismerheti s ennélfogva kötelezőnek nem tekintheti. Az indítvány, mondom, szótöbbséggel fogadtatott el, tehát már nem azon egyhangúsággal, melylyel a miniszer-felelősségi törvény találkozott. Feltűnő mindenesetre az indítványnak merevsége, mert akár császári pátens a concordátum, akár államszerződvény, mindig sajátságos modor marad, kinyilatkoztatni azt, hogy a birod. tanács ezen pátensnek vagy szerződvénynek ez vagy amaz czikkét „elismerni és kötelezőnek tekinteni nem bírja.“ De ha már benne vagyunk a furcsa dolgokban, nyugodtan el kell várnunk, hogy mi lesz belőlök. Ezen sajátságos tüneményekhez tartozik azon vita is, mely a „Donau Ztg“ és az „Őst. Ztg“ közt keletkezett. A "/»-hivatalos lap, a „Donau Zig“, tegnapelőt azon megjegyzést téve, hogy az államkormány, t. i. az összes ministerium Plener urnak ajánlatait egészben és részletben magáénak tekinti és ezen értelemben fog cselekedni. A TV hivatalos lap, az „Ost. Zig“, ezen kinyilatkoztatást gunyorral fogadó, erősen állítván, hogy az államkormány, t. i. az összes ministérium Plener úr javaslatait nem tette magáévá. Erre ma a „Donau Zig“ kétszerezett komolysággal ismétli állítását, mire az „Üst. Zig“ kétszerezett gunyorral kérdi a „Donau Zig“ot, vajjon csakugyan hiszi-e, miszerint az állam-, a közigazgatási, a hadi vagy külügyi minister Plener úr banktervének egészben vagy részletben való sikeresítése végett tározójukat fogják a mérlegbe venni. — hiszi-e ezt, különösen miután tudatik,hogy az alsóháznak eddigi nézetei mellett ezen sikeresítésre igen kevés kilátás van?. . . Már az „Ősz. Zig“nak csak tudnia kell, hogy mit mond és nekem, ki nem vagyok oly szerencsés, ezen körökből értesítésekkel bírni, arra kell szorítkoznom, hogy a két félhivatasos lapnak tudósításait t. olvasóinkkal közlöm. — Feltűnő jelenség mindenesetre , hogy az „Österreichische Zeitung“ oly tökéletesen cserben hagyja Plener urat. A helybeli nagykereskedők grémiuma bizalmi adrest akart Plener úrnak küldeni. A pénzügyminister úr azon kéréssel válaszolt: hagyjon fel a grémium szándékával, nehogy azon látszatot nyerje a dolog, mintha a budget-bizottmányra nyomást akarna gyakorolni. Az „Őst. org" a pénzügyér urnák ezen magatartását igen helyesnek találja, de egyúttal hozzáteszi, hogy bizony nehéz volna a birod. tanácsra vagy a budget-bizottmányra ráijeszteni; másrészt pedig e lap igen érdekesnek találná tudni, váljon a kérdéses határozat a grémiumnak oly közgyűlésében jött-e létre, melyben valamennyi tagjai jelen voltak. Az „Ősz. Zig“ tehát kételkedik azon, hogy a nagykereskedők egész grémiuma bizalommal viseltetik Plener úr irányában, kit nem rég valamennyi lapunk mint az egyetlen valóságos alkotmányos érzelmű minietert ünnepelt . . . Bizony rosz világ jár ! TARCZA. Gróf Apponyi György *) Illucz Oláh Jánostól. Apponyi György (nagy-apponyi, gróf), az Apponyiak öregebb ágából, második fia s harmadik gyermeke György Antal (1. Apponyi nemzetség) grófnak nejétől, sz. Zichy Anna grófnőtől. Született Pozsonyban 1808-dik évi dec. hó 29-én. Buth Sándor vezetése mellett befejezett házi nevelése után tanulói pályáját a pozsoni kir. akadémiában végző 1827-ben. A még alig 20 éves ifjú gróf először is mint tolnamegyei tiszteletbeli aljegyző kezdé meg hivatalos pályáját, honnan a magyar kir. udvari cancelláriához mint tiszteletbeli fogalmazó, később mint tiszteletbeli titkár alkalmaztatott; az 1840-ki országgyűlés után pedig a m. k. Curiához táblai báróul neveztetett ki. Ez időben vette nőül a szellem- és kellemdus, magas műveltségű s vallásosan erényes Sztáray Julia grófnőt, Sztáray Albert gróf leányát, kivel mint a női erények példányával mai napig legboldogabb házasságban él. Az 1844-ki országgyűlés után ugyanez évi november hóban másod-alkancellári s titkos tanácsosi, 1847. nov. 6-kán főkancellári méltóságra emeltetett. E kitűnő államférfiu pályája, ki még köztünk élve, jelenleg az ország egyik legfényesebb méltóságában, mint országbíró, folytatja államférfim tevékenységét, bővebb ismertetést igényel. Apponyi György gróf, mint hivatalos pályája rövid érintéséből látszik, a megyei legszerényebb hivataltól kezdve, a szintoly szerény kormányszéki állomásokon keresztül jutott a díszesebb tábla-bárói hivatalba s innen a legmagasabb kormányállomásra. Igyekezett előbb tapasztalásokat gyűjteni, s tanulmányozta a kormányzási mindennemű alsóbb szerkezetet, hogy ez által a felsőbbre képesítve legyen. Európa műveltebb országaiban tett utazási-s családi magas összeköttetéseinél fogva módja volt mindazt sajátjává tenni, mi az államférfimban okvetlen megkivántató államtudományi-, ember- és világismeretet tárgyazza. — Már ifjú korában felismerték benne nem csak közvetlen elöljárói, mint az akkori főkancellár, gróf Reviczky Ádám, hanem a birodalmi kormányzás élén álló férfiak is, mint bg Metternich és Kolowratha jövendő államférfiui, ki úgy saját hazájában, mint az öszbirodalomban egykoron a legnagyobb fontosságú szerepre van hivatva. Mielőtt azonban gr. Apponyi Györgyöt, mint államférfiut, jellemezhetnék, rövid pillantást kell vetni a politikai eseményekre, melyek kormányát benn a hazában megelőzték. Az 1832/6vű országgyűlés, századok óta első hazánkban, mely törvényeinknek korszerű megváltoztatásával s az európai civilisatió fejleményeihez alkalmazásával némi eredménynyel működött, ha nem felelt meg mindenben a nemzet kívánalmainak, utat nyitott a továbbléphetésre. Az urbériség szabályozásában le volt téve a teljes urbérváltságnak alapja, s letörve a nemesi kizárólagos jogok érinthetlenségének eddig áthágyatlan korlátja, és pedig maga a nemesség által. Azonban, úgy látszik, e siker sokaknak nem volt ínyére, mert, alig oszlott szét az országgyűlés, gr. Reviczky Ádám fökanczellár, ki a magyar nyelvet nem csak tudta, de pártolta is, ki a réginél maradásnak nem hódolt feltétlenül s a nemzet bizodalmát nagy mértékben bírta, kinek kormányzási befolyása alatt jöttek létre az 1837-ki törvények, hivatalától egész váratlanul fölmentetett, helyét Pálffy Fidel gróf foglalván el. Pálffy Fidel természeti hajlamánál, neveltetése és képeztetésénél fogva aristokrata, s mint ilyen az újkori, kivált socialis reform-mozgalmaknak nem nagy barátja, néhány országgyűlési ifjú, Kossuth Lajos s báró Wesselényi Miklós perbe fogatása s elitéltetése által ingerültséget idézett föl maga ellen az ország minden megyéjében. — Ha itt-ott felszólaltak is egyesek rendszabályai védelmére, de valóságos párt, mely politikáját támogatta volna, sehol sem létezett. Pártok keletkezéséről nem is volt még szó ez időben, csak kormány és ellenzék álltak egymással szemközt minden közvetítő nélkül, s azon egyesek, kik olykor megyei utasításaik megszegésével az országgyűlésen, vagy itt-ott a megyékben a kormánynyal szavaztak , csak mint egyesek említhetők, s nem is kormánypártiaknak, de kormány embereinek neveztettek. A felsőház többsége inkább egyéni érdekek ösztönéből, mint kormány iránti rokonszenvből pártolta ugyan a kormánynak azalsóház haladási s újítási vágyát fékező negatív közbeszólásait, de nem úgy, mint kormánypárti, hanem mint aristocrata, s épen ezért Reviczky Ádám kormányával, ki első hajlott magas állásában a nemzet haladási kívánalmai felé, nagy részben nem volt megelégedve. Ezen aristocraták, úgy látszott, örömmel fogadták Páffy Fidel főcancellárságát, de sem erejök, sem kedvök nem volt őt erélyesebben pártolni a megyék közgyűlésein nyilvánuló átalános ingerült megtámadások ellen, minek következése lett mintegy másfél évi, a nemzet geniusa ellen elkövetett sikertelen kísérletek után Pálffy lelépése s helyének gróf Majláth Antal általi betöltése. Majláth békülékeny szellemű, alkotmánykedvelő s mérsékelt jellemű, művelt férfiú volt, ki az újításokban nem látott a haza alkotmányát és trónt megsemmisítő rémeket. Politikai meggyőződése szerint nem vélte szükségesnek az országgyűlés megnyitása előtt a felveendő politikai kérdéseknek a megyék utasításaiban s követek választásában érvényt eszközleni. Így történt, hogy az 1839/40-i, ingerültséggel kezdődött, de végre átalános, nemzet és kormány közti kibéküléssel végződött országgyűlés nem termette meg gyümölcsét a következő 1847d-ki országgyűlésre. Sikerült ugyanis az 1840-diki országgyűlésen Majláth Antal főcancellár személyiségében vetett bizalomnál fogva s jótékony közreműködése következtében gróf Széchenyi Istvánnak (1. e.) Deák Ferencznek (1. e.), mint az ellenzék legnépszerűbb vezéreinek, egyrészről, és gróf Dessewffy Aurelnek (1. e.), gr. Száray Albertnek és gr. Andrássy Györgynek stb., mint a felsőházi aristocratia legbefolyásosabb tagjainak másrészről békülési pontot találni fel, melynek alapján átalános nemzeti compromissum jött létre. Ez volt az 1840-dik évi országgyűlésnek s a kormánynak a hozott üdvös törvényczikkek mellett legfőbb vívmánya. Ezen egyezkedés következménye lett, hogy a magasabb aristocratia a Széchenyi István reformeszméit fölkaroló középnemességgel e reformokban tárgyilag megegyezett; a kormány e törekvésekre sanctioját adta, miáltal a sajtó a napi kérdések megvitatására szabadabb mozgást nyert; a reform szüksége átalános meggyőződéssé vált s megtestesítéséhez csak a keresztülviteli elvek maradtak vitatárgyal. Ily, legalább szinteg mámoros boldogságában az egyetértésnek oszlott szét az 1840-ki országgyűlés, fátyolt vetve a múltakra a nemzeti felvirulás boldog reményében, s az egész haza tapsolt e rég nem élvezett uj tüneménynek. — A reform szüksége e szerint átalános nemzeti érzetté válván, előkerült a keresztülviteli ervek megvitatása. A kormány, mint említve volt, néma szemlélő maradt s összetett karokkal nézte, de nem intézte a fölmerült vitatkozást. A sajtó 1841. kezdetével azonnal a cselekvőség terére lépett, tárgyalva azon reformeszméket s több másokat, melyek gróf Széchenyi István által Hitel, Világ s Stadium czimü műveiben a genialitás rábeszélési erejével ajánltattak. Politikai hiba volt-e, vagy magasabb gondviselési intézkedés, ki tudná még most meghatározni ? — elég az , hogy a volt ellenzéki párt orgánumának, az újon keletkezett „Pesti Hrap“ czimű folyóiratnak élére, mint szerkesztő, Kossuth Lajos (l.e.) állíttatott. Ezen férfiú, kitől a lángésznek legalább egy nemét (ha lehet igy mondani), mi különösen szónoki s politikai czikkból elragadó tehetségében nyilvánult, még ellenei sem tagadhatják meg, sokak meggyőződése szerint sokkal keserűbb viszemlékét vitte magával politikai pályájára Pálffy Fidel kormánya alatt szenvedett, szerinte s az ország nagy része szerint méltatlan fogságának, hogysem az államférfiúban, kivált a reformerben megkivántató higgadtságot s érdekkiméletet szeme előtt tarthatta volna. Állították róla, hogy jobban fejlett képzelő mint ítélő tehetségénél fogva inkább érzelmi mint értelmi politikára van hivatva, s azon veszélyes (csak nemzeti nagy szerencsétlenség közepett igazolható) politikai álláspontot foglalja el, hol a politikai tanok evangéliumi hitelre emelkednek s mint ilyen ellenmondást természetöknél fogva nem tűrhetnek; ingerültséget kelt kölcsönös értesülés helyett; felforgatást ajánl reform képében, s czélja a forradalom. Bár mint volt legyen is, a honfiaknak nagy részét magával ragadta ezen uj, eddig a nemzet előtt ismeretlen politikai tárgyalás. A már előbb 1833/oki országgyűlési írott tudósításai s e miatt kiállott politikai szenvedései által népszerűvé lett egyénnek ragyogó tolla kápráztatá az eddig ily fényhez nem szokott szemeket, s úgy azoknak egy része, kiket addig az ős alkotmány védpajzsa védelmezett kiváltságaikban, valamint azok, kik kiváltságokkal nem bírtak, lázas ingerültsége gyuladtak az ősi alkotmány, vagyis, mint a „Pesti H irap“ nevező, avas obscuritások ellen. (Folyt. köv.) *) Közöljük e magán és közerényeinél fogva méltán köztiszteletben álló államférfiunk ezen politikai életrajzát a Szent-István társulat által kiadott „Egyetemes Encyclopaedia“ IIl-dik kötetéből, mely nehány hét előtt jelent meg s melynek gazdag tartalma „Amerikai alkotmányokétól — „Asa“ig terjed. Szerk. 68. szám — 1862 Szombat, mártius 22. Magyarország királyi helytartója körútjából Győr megyében. Magyarország királyi helytartója , nagyméltósága a győrmegyei, illetőleg az ottani tó- és csilizközi járásban az utóbbi árvíz által támadt szerencsétlenségek és károkról és a sors csapásai által üldözött lakosság érdekében teendő üdvös intézkedések eszközölhetése tekintetéből személyes tudomással birni óhajtván, e végből a folyó mart. hó 16-kán délutáni 1 órakor Mosony megyéből az ottani főispáni helytartó ur kisé* c*.eben H^ilei'V^rnff m/iQ-iplpnt hnw o o-jr/ivmourjroi főispán ur Balogh Kornél ö mgnak hivatalos távollétében a helytartó ur önmgának tiszteletére és elfogadására készen állott Bély József alispán és a tó- és csilizközi járásbeli főbíró Sebő Imre urak, továbbá a hédervári elöljáróság, valamint az ezen alkalomra az egész környékből összesereglett nép sokasága által önmga melegen Üdvözöltetvén, a részérőli szívélyes viszonzás után a helybeli uraság, a vendégszeretete miatt közelismerésben álló gróf Viczay Héder uraágnak kastélyába a nevezett alispán és főbíró urak által környezve bevonult, ki által igazi magyar barátsággal és vendégszeretettel fogadtatott. Alig hogy ő mmga a kastélyba érkezett, tisztelgésére megjelentek a tó- és csilizközi járás mindazon községeinek küldöttségei, melyeket ő ninga útjában nem érinthetett, kiket ő ninga a legnagyobb szívesség Napi újdonságok. A martius 15-én közzétett utolsó kimutatás óta a magyarországi vizkárosultak javára a magy. kir. helytartótanács elnökségéhez ismét következő adakozások érkeztek : Biharmegye ideiglenes kormányzójától mint a belényesi járásban tett gyűjtések eredménye 149 ft 33 kr. Ruszkabánya, bánáti és erdélyi bányatársulattól ......................................61 „ — „ Nagyvárad város polgármesterétől mint gyűjtések, eredmények . 160 „ 43 „