Sürgöny, 1862. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1862-05-04 / 103. szám

Második évi folyam. r»*erke8ztö hivatal: Bará­tok-tere 7. sz. a. földszint. kiadó hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta­hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. ft kr ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — NEMHIVATALOS KÉSZ. Tájékozás. A birodalmi tanács számára sem következhetnek egymásután a kellemes napok, a máj. 1-jéhez hason­lók , a húsvéti szünet természetes következménye volt, hogy második ülésében inkább formai ügyekkel kelle foglalkoznia. Ezt előérezve meglehetős gyöngén is látogaták azt a tanácsos urak, bárha akadt minden párt árnyalatból. Nem is nyújtott a második ülés sem­mi különös érdeket, bárha a ministériumnak három in­­terpellatióra kelle felelnie. Ezek közöl azonban csak egy kelthetett volna nagyobb érdekeltséget, miután az a franczia-porosz kereskedelmi szerződésre vonatkozott. A házat ez interpellatióra azonnal általános csend is fogta el; mindenki leste a kereskedelmi ministernek ezen fontos tárgyra nézve adandó nyilatkozatát. E nyilat­kozat meg is történt, de mint a lapokból kiveszszük, csupán általános phrasisból állott, mely nem csak Né­metországban nem fog figyelmet gerjeszteni, de sőt a házban is csak a csalódás érzetét hagyá hátra. Kissé jobban fölélénkíté a házat Mühlfeldnek az esküdtszé­kek iránti ismételt indítványa. A szabadelvű többség­nek ez másik kedvezménye, s attól teljességgel nem tágít. Ma sem történt ugyan egyéb, minthogy a ház napirendre tért át, mert el van ismerve, hogy annak helye csak akkor lesz, ha a fenyítő per­­rendtartás egyszer revideálva lesz; mindamellett remé­lik, hogy a követi háznak az indokolásban kifejezett azon várakozása, miszerint a kormány a jövő ülés­szakban az esküdtszékekre nézve törvényjavaslatot fog előterjeszteni, nem maradand hatás nélkül. A pénzügyi bizottmány III. osztálya is folytatta munkálatait, és pedig ismét heves viták közt. Folyvást módosításokkal vesződnek, habár azok nem épen lénye­gesek is. Valószínűleg ezen körülménynek tulajdoní­tandó, hogy, mint hírlik, a pénzügyministérium s a bankigazgatóság közt új alkudozás indíttatott meg. Az „Ind. beige“ is örömét fejezi ki, hogy végre megmenekszik a Goyon-Lavalette ügy unalmas verziói­nak följegyezgetésétől, mert, mint mondja, most már el­határozott dolog, hogy ezen viszály Lavalette értelmé­ben el van döntve. Ezt máj. 1-jén jelenti, de rögtön utána jött ama másik tudósítás, hogy se Lavalette nem megy vissza állomására, se Goyon tök nem marad ott, hanem Niel­­úgy megy Rómába. Tehát ismét új versió. Azonban még nem jöhetünk tisztába ennek jelentős­ségével, s már ismét megrezdü­l a távsodrony, jelent­vén, miszerint a római kérdés megoldása oly közel van, hogy a pápa már előkészületeket tesz elutazásá­ra. A tudósítások ily rohamos volta mellett legjobb lesz bevárnunk, vájjon az események is oly rohanók lesznek e­l Törökországból naponkint gyászosabb hirek ér­keznek. A bielopoljei vereségnek már nagyon kitűn­nek következményei, mert mig a török sereg mindin­kább veszti bátorságát s maga a fővezér is csügged s eré­­lyét fogyni érzi , addig a fölkelés mindinkább terjed s már Albánia több pontjain is győzelmesen felütötte fe­jét. Montenegróban a török ultimátum figyelembe sem vétetett s bár békülékeny, de teljesen kitérő válasz adatott reá. Csak akkor Jön Miklós fejedelem haj­landóbb az alkudozásra, midőn Herczegovina au­tonómiájának ajánlatáról hallott , azonban a baj az, hogy a porta ígéreteinek többé nem hisznek. Ehhez csatlakozik azon másik baj, hogy a portának mindig jobban ürül a pénztára s a napot is ki lehetne számitni, mikor vándorol ki az angol kölcsön utolsó piasztere. Ily körülmények közt mindig valószínűbbé válik, hogy a hatalmak mégis előbb utóbb kénytele­nek lesznek ezen üstökös állapotba beleavatkozni. Mi történendik ekkor ? senki sem tudná megmondani. Egyelőre a nyugati hatalmak az amerikai polgárháborúnak szándékoznak véget vetni; az anyagi károk s fenyegető munkás-inség hatalmasan paran­csolja ezt. Francziaország czélja főleg az lenne: a hadfolytató feleknek Anglia és Francziaország vá­lasztott bíróságát ajánlani. Párisban bizonyosnak lár­ták, hogy a dél azt elfogadandja, hogy az éjszak mit mondana ezen Monroe tanával homlokegyenest el­lenkező beavatkozáshoz, még nem tudni. Ha Mercier követnek délen mulatását még egy pár győzelem kí­sérné, ez lenne kétségtelenül a legjobb felelet. A mai tudósítások szerint Mexicóban nemsokára ismét megkezdődnek az ellenségeskedések. Juarez el­nök meghatalmazottjai oly követeléseket emeltek vol­na, hogy az értekezleteket félbe kelle szakítani. Állítják, hogy Lorencez Iék azonnal megindul Mexikó felé, mihelyt az erősítések máj. 1-jén vagy 2-án meg­érkeznek. Pest, május 3. A „Donau Zeitung“ által fölidézett polé­miánk a jelenkor történetének egyik apró, de jellemző mozzanatát képezvén, a „P. N.“ is tu­domást ven arról, s szívesen elismerjük részre­­hajlatlan eljárását. De egy kitételét nem hagyhatjuk megjegy­zés nélkül. Ugyanis a csodálkozás némi jelével mondván el, hogy mi ellenészrevétel nélkül köz­lök a „D. Zig“ legutóbbi ellenünk intézett czik­két, hozzá­teszi: „mennyi különböző mód­ja van a népszerűség- s előfizetés­szerzés­nek.“ A „P. N.“-nak igaza van, azt sejtetvén, hogy hasonló megtámadások centralisticus la­pok részéről, lapunk népszerűvé tételét mozdít­ják elő. De mindamellett, hogy a népszerűség soha meg nem vetendő eszköz a czélra, józan po­­litikus szemében, — mégis nem annak kedvéért közlők ama czikkét válasz nélkül, hanem mivel annak egész tartalma s modora olyan volt, hogy a választ reá méltóságunk alattinak, s annyiból is fölöslegesnek tartók, mert olvasóink politikai belátásánál fogva ahhoz nem kellett commentár. Tiltakozunk azonban azon indok ellen, me­lyet a „P. N.“ rólunk föltesz, az „előfizetés­szerzés" vágya ellen; — úgy hisszük, másfél évi működé­snk közben még nem adtunk alkal­mat azon gyanúra,hogy az „előfizetés-szerzés“nek legcsekélyebb engedményt is képesek lennénk tenni, meggyőződésünkből legkevesebbet is ál­dozni. Ha az előfizetés-szerzés v­olna czélunk, higgye el a „P. N.“, tudtuk volna mi is annak idején azon foganatos modort utánozni, mely némely lapnak előfizetéseket bőven szerzett. E czél elérésére a mi csekély talentumunknál sok­kal csekélyebb is elegendő. Ahhoz boszorkány­ság sem kell, csak közönséges mesterkélés. Ha oly vádak és insinuatiók ellenében, mi­­lyekkel a centralista lapok tudvalevő czikkeik eláraszták e hazának loyális conservativ szelle­mű­ köreit, föllépünk, teszs­ük ezt azért, nehogy a közönség általuk azon balhiedelemre vezettes­sék, mintha az eféle félhivatalos színben álló la­pok czikkei ő Felsége kormányának nézeteit tükröznék vissza; teszszük azért, mert tudjuk, hogy az oly tapintatlan, vagy épen számított czikkek hatása: hazán­kban a közhangulatot nyug­talanítani , ingerelni, s a kiegyenlítés híveinek állását nehezíteni. A mi eddigi állásunk közvetítő, és azért az, mert a kiegyenlítésben még mindig bízunk, sőt jobban bizunk mint valaha. Ellene fordulunk tehát minden, bármely oldalról jövő tulz­ásnak, melytől a kiegye­nlítés sikerét féltjük, ámbár an­nak tiszta tudatával bírunk, hogy ily közvetítő állás, ha azt komolyan akarjuk betölteni, előfize­tés-szerzésre ép oly kevéssé alkalmas, mint bizo­nyos körök hathatós kegyének megnyerésére. K. A. TARCZA Ismét valami a Pesten levő s lehető ivóvízről és kutakról. ír. (Vége.) Úgy látszik, Pest városának tisztelt tanácsa egy a Dunából táplálandó nagyszerű vízvezetéket szándé­kozik létesíteni. Adjon Isten e dicső vállalathoz általá­nos lelkesedést, szilárd akaratot, szakértő férfiakat és a­mi mindenek felett szükséges, elegendő költséget! Azonban a­mint az egész nagyszerű tervezetnek az idei „Pesti Napló“ 90—3656 száma alatt közlött elő­­leges főbb vonalaiból sejteni lehet, igen igen sok költ­ségbe kerül ez. De ha szerencsésen sikerül, a legna­gyobb költség is kamatostól meg lesz nyerve. Másutt is sok milliomokba kerültek az ilyen vízvezetések, azonban ha más nem állott ellen, a­hol lelkesen akar­ták, hogy legyen , ott lett. Mind­a mellett, hogy az ő szakértői befolyásukkal bizonyosan közreműködendő t. er. T­o­r­m­a­y Károly pestvárosi főorvos és S­z­u­m­­r­á­k Pál városi főmérnök — nem különben a meg­bízott Schamorzil János cs. kir. mérnök és Preusz Mór vegytanár, köztiszteletben álló urak­nak már csak hivatalos állásaik is nagyon kezeskednek az elő-és utómunkálatok véghezvitelére nézve; nem lehetetlen, hogy a nagyobb feladatú utómunkálatok, egy vagy más okból, még­is kisebbszerű vízvezeték létesítésére fordíttatnak, vagy talán — mit Isten ne adjon ! — el is maradnak. Azért jó lenne, a már csak én általam is megpendített, mások által pedig netalán czélszerűebbekkel szaporítandó terveket, ha a tisztelt bi­zottmány szakértői vizsgálata s megbírálása alá venni szíveskednék. Ha Rómában egyszerre egyidejülegesen több és többféle vízvezetések lehettek , valójában — miután most a mechanica és chymia óriási elöhaladást tett — itt Pesten is, a város különböző részeiben lehetné­nek tiszta alvizű kutak és pedig mind ásottak, mind — ha kivántatnék — futottak ; lehetnének részint forrás­vizeket, részint a Duna filtrírozott levét vezető csator­nák, csövek s felfogó medenczék (Bassin), végre lehet­nének a leginkább javalthatandó ártézi kutak is. Ezeknek, vagy csak egyik, vagy másik tervnek is létesíthetése tekintetéből óhajtanám én a geologok s hydraulák felszólítását is ; sőt ha külföldön találkoz­nék ilyen egyén, még azt is fel- és megkeresendőnek tartanám. Ilyen ügyes egyén ez érdemben — mint közelebbi czikkemben említem — Abbe Richard franczia pap, ki Afrikában is járván, nemcsak hazájá­ban, hanem a világ más és több részeiben, jelesen Németországban és most nemrégiben Brünnben is szerencsés volt új forrásokat felfedezni. Abbe Richard, — a­mint a bécsi vízvezeték­nél levő gépész, Henrik Károly mondja, — most a f. é. május hóban Bécsben is megforduland. Vajha hozzánk meghivatnék, hogy így onnan ide is eljönne. Különös , hogy ő előtte egy másik franczia pap, Abbe Paramelle is hasonló forrás-felfedezési tu­lajdonsággal bírt. Afrikában kut­atás végett közönségesen úgy ke­resik a földben rejlő vizet, hogy a kereső lefekszik és pedig hassal fekszik le a földre, s erősen néz a földre lefelé és ha az ö e részben már gyakorlott éles szeme valamely földbeli gyenge kigőzölgést vesz észre, ott alkalmasint sikerül az ásás. De nálunk e próba siker nélkül maradna. Itt alkalmasint a tél szolgálhatna némi jeladásul azon helyre nézve, a hol t. i. a földben rejlő viz felpárolgása az irányában levő hólepelben netalán egy kis olvadást idézne elő. — Néha a nedves­ség különböző mértéke vezet akképen czélra, hogy az ember tenyerével a nyirkos földet megilleti, és ha a forrás közel van, hideg időben a nedvesség kevésbé hideg, meleg időben pedig kűsebb, mint a távolabbi nedves föld. De ide a kéznek igen finom tapintata szükséges, hogy az alig észrevehető különbséget felfog­hassa, megérezhesse. Az ily kigőzölgés némi lehel­lése a földnek. Természet- és földtanilag meg van az már mutatva, hogy a föld kilehellése szüli a víz­for­rásokat is. Curtius (Libri IV.) említ a hammoni Jupiter temploma mellett egy forrást, mely nappal hi­deg, éjjel meleg. Est apud Ammonia fanum fons luce diurna Frigidus , at calidus nocturno tempore fertur. Lucretius de Rerum natura Libri VI. v. 848 et 849. A kutviznek nyárbani hidegebb voltát, igy a föld­ben rejlő nedvnek mind ilyenkori hidegebbségét, mind kigőzölgését ugyancsak Lucretius (Libri VI. v. 840—844) így írja le : Frigidior porro in puteis aestate fit humor: Rarescit quia terra calore, et semina si qua Forte vaporis habet, propere dimittit in auras. Quo magis est igitur tellus adjecta calore : Hoc fit frigidior, qui in terra est abditus humor. Sokszor a föld nedves felülete, a nem messze rej­lő forrástól, szebb és melegebb napokban annyira fel­szárad, hogy csak épen a forráshoz közelebb eső ré­szecske marad nedvesen, a­honnan ott netalán zöldebb pázsitfoltok, vagy vízinövények — mint fűz (salix), sás (rarex), komócsin (phleum), gyapu (eriophorum), ecset­pázsit (alopecurus), nád (arundo), káka (scirpus), szit­­tyó (juncus), poszirom (Iris) stb. avagy a lefordított üveg­harang belsején nedvbuborékok mutatkoznak. De ezek egyike sem mindenkor bizonyos kalauz a forrás­találásra. Ide nagy geológiai ismeret szükséges. Mi­ként az értelmes és gyakorlott orvos az ő betegének külső jeleiből találja ki, hogy hol rejlik a baj, így az ügyes és tapasztalt geológ­is, természet- és földtani bú­várkodásaiból szerzett ismereteinél fogva lehet képes, bár nem egész bizonyossággal, de mégis némi sejtel­­mi kép, a föld gyomrábani víz létét és hollétét kimutat­ni vagy kifürkészni. Ha pedig ily geologra nem lehetne találnunk , kísértsük meg az artézi kútfúrást és pedig elsőben itt a városban, azután a budai hegyeken, kőbányán és más, felénk lejtő vidékeken. A városbani megkisértés­­től ugyan alkalmasint visszatartóztat az Orczyházban báró Orczy László által, 1831 ben kezdve, két év s néhány hó alatt, tizölnyire tétetett fúrásnak nem si­kerülése. Ugy­e, ha egy helyen nem sikerül, sikerül­het más ponton. Az sem tesz semmit, hogy Pest lapos­ságban fekszik, mert Frankhonban Artois környé­ke még nagyobb síkság, úgy hogy közelében semmi hegyek, sőt halmok sincsenek. Pest mellett pedig a nagy Duna — melynek szintúgy megvan a maga ha­tása — azon túl pedig a sok és magas hegycsoporto­­zatok. Úgy, hogy egy jól talált fúrás ezekből táplált eret nyithat. — A rendes kutásás sem sikerül mindig, azért még­sem hagyunk fel a további próbával. A schönbrunni kertben legfelsőbb parancs folytán ugró kutat akartak fúrni, de mindenütt híjában , holott a szomszéd henczendorfi határban több ily kutak léteznek, így Bécs Alser külvárosbeli egyik kertben 336 lábnyi fúrásra sem jött viz , azonban kevéssel odább, e helytől csak 25 öl távolságra már 17 lábnyi mélységű fúrás után, gazdagvizű jó forrásra találtak. Bécs vidéke igen szerencsés e tekintetben. Jelen szá­zad eleje óta néhány külvárosai, igy Henczendorf, Altmannsdorf, Meidling, Argersdorf , Erla, Liessing, Inzersdorf és Felső Döbling több házai s kertjei szá­mos ily szökő­kutakkal vannak ellátva. Ez a fe­l­ső­­döblingi fúrt kút igen nevezetes. Ezt Wester­­hauner nevű házbirtokos és postamester, az urak­­utczájában 182. sz. a. levő házi kertjében ásatta és furatta 1835-ben. Miután t. i. 6 ölnyire Znjában létetett az ásatás, sőt a 15 ölnyire történt hozzájutás is ered­ménytelen jön, az építőmester, S h­h­ö­g­a abba kívánta hagyatni, gondolván, hogy itt forrásra nem találand­­nak ; Westerhauser azonban a további fúrástól el nem állott és midőn ujjabb 4 ölnyi mélységre fúrtak, oly erővel rontott ki a viz, hogy a munkásoknak is félre kellett vonulniok. A viz tudniillik magas­ságra nézve a föld színe felett 27 lábnyinál is fel­jebb és igy a forrás fenekétől 177 lábnyira ug­rott; bőségre nézve pedig egy perez alatt elsőben 5, utóbb a száraz nyári időkben 4, és igy egy órában 240, avagy naponként 5760 akó tiszta jó egésséges ivóvizet adott és jelenleg is ad. A kiásás és körülfala­­zás öle 17 pengő forint lévén, 6 ölért járt 102 forint. A fúrás és csövekkeli megbérlelés öléért 4 pl. és így 15 ölért 60 forint, a mélyebben tett 4 öl fúrásért 5 forint­jával 20 forint fizettetett a kutmesternek , úgy hogy más egyéb apró költségeket is ide tudva, az egész kút csak 200, azaz két­száz pengő forintba került. E kút azonban nem csak ivásra és más ház körüli hasz­nálatra — hanem a malmot hajtó — de kikiszáradni szokott döblingi patak gazdagítására is szolgáltat vi­zet. — Erlangen mellett, a brucki vízmalomnál is egy artézi kút szerencsésen furatott. December 19 -én 1833 kezdtek hozzá ; 161 lábnyi mélységben már az első viz jött a fúróba; 370 láb mélységnél a második viz 4 lábnyira jött fel a föld felett. Azonban ezzel még meg nem elégedve tovább folytaták a munkát, s 442 láb mélységben felszökő vizre találtak, mely a fúró 4 hü­velyk átmérőjű felső nyílásánál 38 lábnyira, 2 hüvelyk átmérőjűnél pedig 70 lábnyira szökött fel a föld felett. — így 1834 körül Eupatoriában, 60 ölnyire a tengertől, egy artézi kutat fúrtak, mely 432 lábnyi mélységből vizét 4 lábnyi magasságra lövelli ; 361 láb­nyi mélységre csiga mészben (Mergel) dolgoztak, az­után szürke agyagban s vékony mész rétegekben, utol­jára csigákkal elegy homokban. A költség 24,000 ru­belre ment, mert a kemény mészkőben fúrás sok örő­­ködést kivánt és sok igazítást okozott a szerszámokban. A kút szabad téren áll, s a hajósoknak is szolgáltathat vizet. Tour­ban egy oly artézi kutat fúrtak, mely öt ló erejével biró vizet lövell elő. Az ily gazdag kutak czélszerű használatával új korszakot lehet az ipar és szorgalom mezején elővarázsolni. Ily kutak fúrása Fran­­cziaországban már 1671-ben Cassini Demeter által vitetett be. V­a­u­x - a­­ kertben, Bondy utczában 1780- ban, egy 120 láb mélységű kutat fúrtak; midőn az utolsó homokkő terület átlyukasztatott, a viz a földszin felett magasra szökkent, később lassan kint alászállott, s azóta mindig a földszinnel egyenlő magasságban áll. A francziák Algírba­­is vittek magukkal kútfúrókat, hogy táborozáskor vízszükséget ne lássanak. Angliá­ban ily kutak jelenleg számtalan mennyiségben talál­tatnak , és az éjszakamerikai Egyesült­ Államokban most mindenütt, mind közköltségen, mind vállalkozó társaságok és magánosok érdekében készíttetnek. — Montgomery tartományban, Éjszak-Amerikában, F a i 1 i n g nevű mechanicus, 1831 körül oly földfárót talált föl, mely által azon munkát, melynek kivitelére előbb több évek kivántattak volna, most kevés hetek alatt elvégezhetni. Ezen műszernek segítségével csak egy ember és egy ló kívántatik a legkeményebb szikla átfúrására, és a viz szerzésére kivántató költségek oly csekélyek arány szerint, hogy minden gazda csináltat­hat egy szökőkutat magának, ha t. i. a fúrás kellő helyre irányoztatik. A kisérlő fúrásoknál — a mint egy 1838-ban megjelent tudós értekezés tartja — gyakran ásványo­kat is találnak, melyeknek még nagyobb becsük van, mint a keresett víznek. A siker — úgymond — hogy forrásvizet hoznak fel a napfényre. Angliában oly bi­zonyos, hogy a fúró emberek alkaleveleiket következő feltételre szokták alapítani : Ha nem találtatik viz, te­hát az, kinek számára a kút furatik, semmit sem fizet. De ha vizre akadnak, tehát akkor előre tett egyezés szerint a kifurott lyuk mélységéhez s a belőle kibugy­­gyanó viz mennyiségéhez képest fizet , mi mellett még azon körülmény is tekintetbe jó, vájjon a viz a föld színe fölé ugrik e vagy sem ? Angliában az ilyen ku­taknak nagyobb része a vizet több vagy kevesebb meny­­nyiségben a földszin fölé hajtja s azok is, melyekben a viz nem szökik fel egészen a földszinig, azért igen bő fize­tők, úgy hogy a legmunkásabb szivattyú sem képes azo­kat kimeríteni, vizek pedig szintoly jósága mint ama­­zoké. Artézi kutakat kis térbelyen nagy számmal is lehet tetszés szerint furatni, a nélkül, hogy az által egymást gyengítenék, s igy kedvező körülmények közt 103. szám — 1807. Vasárnap május 4 Lapszemle. A „Vaterland“ „Leleplezések az austriai pénz­ügy fölött“ a következő czikket közöl: „Mint a „Wiener Zeitung“ jelenti, Aryonnál Pá­­risban a közelebbi napokban „Ausztria pénzügyi hely­zete és Plener úr finanszterve“ czim alatt új röpirat fog megjelenni franczia nyelven Debvaux­tól. Szerző e kis iratot mint kivonatot jelöli meg a czimlapon, „a magyar válság megoldása" czimű nagyobb munkából. A mű két főrészre oszlik; az elsőben bebizonyitni igyek­szik szerző, mikép az October 20-diki és február 26 diki pátensek távol attól, hogy a magyar alkotmány­jogot megrövidítsék , Magyarország alkotmányos jogait in­kább lényegesen kiterjeszték s szélesbítették. A máso­dik részben a politikai ildomosság, és mindkét részre nézve egyaránt szükséges s hasznos kibékülés néz­­pontjából, a Magyarországnak adandó bizonyos enged­ményekről szól, melyek teljességüket — természetesen — a magyarok részérőli megfelelő ellen­engedmények­ben fognák feltalálni, és e melle­tt — ezt mondja szó­ról szóra a hivatalos lap, s csaknem úgy látszik, mint­ha a „Donau Zeitung“-gal polemizálna — jó hatású ellentétben ezen problémának theoretico doctrinar el­bánás­módjával, mely a csomót még összébb fűzi, a­he­lyett, hogy megoldaná, mindenütt a gyakorlatilag ke­­resztülvihetőt tartandják szem előtt. (Úgy látszik, a „Wiener Zig“nak is terhére van már bizonyos félhivatalos lapok viselete, melyek a ma­gyar kérdésre vonatkozólag mindig és ugyanazon jel­szót (az alkotmány verwirkolását) hangoztatják.) Szerző a gyakorlati kivihetőség ugyanazon mér­tékét Plener úr financz-tervére is alkalmazza, és Aus­tria pénzügyi helyzetét a három főelem szerint vizs­gálja, melyekben az egész kérdés feloldatik, s melyek a budget egyensúlya, a nemzeti bank újjászervezése s az agró mellőzése. A­nélkül, hogy a helyzet nehézségét leplezgetné vagy kicsinylené, arra emlékeztet, mikép azt a mostani pénzügyminister örökségül vévé át, és hogy az igazság kötelessége, neki a jogjótéteményeket er­kölcsi ér­telemben s egész terjedelemben megadni. Továbbá azt mondja : mikép a baj absolut orvos­lása oly mozzanatoktól függ, melyek a pénzügyminis­­zer teendői, sőt átalában az austriai kormány hatalom­körén kívül esnek , megmutatja, miszerint a gyökeres orvosszerek alkalmazása oly gyönge szervezetre mint minő az austriai pénzügyé, azon katasztrófát, melyet minden áron kerülni kellene, még közelebb hozná; — végre Plener úr pénzügyi tervének részletezésébe bo­csátkozik. Szerző ezután azt állítja : mikép Austria pénz­ügyi helyzete iránt a külföld bizalma visszatért s ezt e következő, még eddig kevéssé ismert adattal bizonyít­ja, melynek hitelességéről kezeskedik. A jelen amerikai válság kezdetén a franczia bank az angol bankhoz fordult 50 millió frank kölcsön végett; Nagybritannia kereskedelmére és iparára azonban az éjszakamerikai események annyira hatottak, hog­y ezen kívánatnak nem tehetett eleget. Ekkor Ger­­ming gróf azon segélyre emlékezett, melyben a bécsi bank az amerikai bank- és kereskedelmi válság idején

Next