Sürgöny, 1862. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1862-05-16 / 113. szám

Második évi folyam. szerkesztő-hivatal: Bará­tók­ tere 7. sz. a. földszint. kiadó hivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok­ tere 7. szám, földszint Vidéken bérmentes levelekben , minden posta­hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. ft kr ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. hó 14-én reggel Ve­­lenczéböl Bécsbe visszaérkezett. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi apr. 30-ról kelt legfelsőbb határozatával Troll Ferencz consistoriumi tanácsi ülnököt s egyházmegyei titkárt, czimzetes ka­nonokká a pécsi székes káptalannál, legkegyelmeseb­ben kinevezni méltóztatott. Hirdetmény. A tekintetes királyi Ítélő­táblának, folyó 1862-ik évi május 12 én 455. számhoz kelt határozata nyomán, az ügyvédi vizsga letétele az alább megnevezett jelent­kezőknek engedtetett meg, a kik közül meg fognak vizsgáltatni: 1862 ik évi junius 13-án és 14 én. Méhes Lajos, Szász László, Gebhardt Ferencz, Waymár Sándor, Kor­­nis Ferencz, Dimitrievits György, Krascsenits Jenő, Bródy Sámuel, Hubay György, Lakatos Imre, Répássy Sándor, Nozdroviczky Ferencz, Glanzer Fényessy Zsigmond, Plech Ede, Zimmermann Károly, Boldizsár Sándor, Tüdős József, Vékey Sándor, Schmidt Ágoston, Páldly Gyula, Tóth Dániel, Gulyás Antal, Dóczy Tiva­dar, Gunda Ferencz, Klekner Alajos, Hanikovszky Emil, Kászonyi Antal, Joannovits Chariton, Cseh Lajos, Paál József, Mocsonoky József, Layer János, Biliczky György, Büttner Géza, Lacza Ferencz, Fischer Gyula, Feledy Ferencz, Körmendy Károly, Lengyel József, Barna Bertalan. 1862 ik évi június 20-án és 21-én. Sál Károly, Rogulics Sándor, Nagy Sándor, Pálya Andor, Edvi Il­lés Gyula, Malinák Ede, Szalay Imre, Farkas Ferencz, Ferenczy István, Szurovy László, Fónagy László, Czaupper István, Kropf András, Pongrácz Antal, Tóth Imre, Molnár Gedeon, Benigny Sándor, Bujanovics Sándor, Szőke János, Füzy Vincze, Schneider Károly, Pétery János, Kalas Károly, Széll György, Halik Ti­vadar, Jeney Károly, Kossuth Ádám, Sebetzky And­rás, Gombár Tivadar, Kovács Endre, Keszler Antal, Kada Mihály, Kardossy Nándor, Pongrácz Sándor, Varga Flórián, Girtler Antal, Marianescu Athanáz, Gróf Zichy Jenő. Azon ügyvédjelöltek, a­kik részére már ezelőtt volt vizsgálati határidő kitűzve, de akkor alapos okok­nál fogva megjelenni gátolva voltak, magukat a kívánt ügyvédi vizsga letétele végett a fentebb kitűzött vizs­gálati határnapok előtt legalább 48 órával, a királyi kisebb kanczelláriában személyesen jelenthetik. Kelt Pesten 1862. máj. 14-én. IMEMHIVATALOS RÉSZ. Tájékozás. Már azzal akarák lapunkat megnyitni, hogy a bécsi lapokban semmi újság, mi minket közelebbről ér­dekelne; ámde a „Botschafter“ még egyszer burnótot hint orrunk alá, s nyugalmunkat azzal háborgatja, hogy a magyar országgyűlés egybehivatása , még­pe­dig nem igen távoli időbeni egybehivatása elhatáro­zott dolog. Hallja, hogy a magyar országos költségve­­­tésben egy hathavi országgyűlés költségei már be van­nak számítva s ezek fedezésére négy és fél százalék fölvéve, a mi mindenesetre árnyoldala az örven­detes hirnek ; továbbá, hogy az országgyűlés egy­­behivatására tárnokmester mulhatlanul szükségeltet­vén, — nem látjuk át, hogy miért épen azért, vagy miért csak azon oknál fogva? — de miután a b. Sennyey-féle combinatio nem sikerült, most kilátást nyit e lap arra, hogy a volt tárnokmester ismét visszafogla­­landja magas állását; végre állítja, hogy az erdélyi országgyűlés összehivatásáról is sűrűn beszélnek. Mi mind­e­gyekre most sem mondhatunk semmit; a búr­nótnak nincs hatása, ereje már elpárolgott a régi hasz­nálatban. Azon várakozás, hogy a birodalmi tanács legkö­zelebbi ülésében a concordatum ügye nagy hévvel fog szőnyegre rántatni, nem teljesült; a freistadti kérvény elintéztetett, minden nagyobb kitérés nélkül a vallás­­edictumra. A közönség nagy feszültséggel nézett e tár­gyalás elé, azonban a ház nagy többsége még ezúttal is tartózkodott az egyházi jog kényes kérdéséhez nyúlni. Ennek folytán tüstént az első szónok köz­vetítő indítványt tön, s a freistadti kérvényt a mi­­nisteriumnak figyelmes méltánylás végett kiváná fölterjesztetni, mig a bizottmány azt pártolólag akará ajánltatni. Azonban még e közvetítő indítványt is fö­löslegessé tévé Lasser minister úr nyilatkozata, ki ki­jelenté, miszerint a járási hivatalok utasítva vannak, hogy a kérdés alatti végrehajtással nem kell sietniök. E nyilatkozatra a bizottmány is módositá indítványát s a kérvényt csak egyszerűen fölterjesztetni kérte, mi el is fogadtatott. Ekként a zivatar elvonult s csak egy pár utólagos szónoklati villámlás kárpótolá a kiván­csi karzatot. Napóleon bg. Nápolyba érkezett, mily indok ve­­zete­tt oda, még mindig nem bizonyos; az azonban épen nem titok, hogy Nápoly és Páris közt folyvást alkudozá­sok folynak, mik a hg küldetésével szoros összefüggés­ben vannak. Biztatnak azzal is, hogy a franczia kom­­­ánynak ez iránybani czélzatait nem sokáig borítja már a titok leple, s legközelebb manifestum fog megjelenni, mely a császár titkos eszméit egész világosságban föltárandja. Várjunk tehát egy kissé. A kérdéses ügy nagy érettsége s közel eldőlésének egyik jeléül szolgálhat az is, hogy Eugenia császárné, kinek Olaszország elleni ellenszenve egy idő óta hallgatott, most ismét élénken fejezi ki rokonszenvét II. Ferencz iránt; a női szív nyug­talansága elárulja a válságot; továbbá jel az is, hogy Ratazzi Londonba utazásról gondolkozik, hogy köszö­netet mondjon a britt kabinet eddigi magatartásért s talán a jövő köszönetét is biztosítsa a­­ jövő maga­tartásért. A hesseni ügyben semmi új, a német szövetség kormányai most természetesen csak ezzel foglalkoz­nak . Berlinben még kételkednek, várjon Austria va­lóban karöltve fog-e Poroszországgal járni; a bécsi lapoknak azonban erre nézve semmi kételyük, csak azt veszik zokon, hogy Poroszország a kezdeményezést kezéhez ránta. Egyéb különös említésre méltót nem nyújtanak ma a külügyek; lehetetlen azonban a „K. Z.“ brüsseli levelezésének azon nevezetes pesti hitét nem emlí­tenünk, mely szerint itt nálunk f. hó 6-án a szín­házban (vegye magára , a­melyikben történt) nagyszerű demonstrate fordult elő. Egy új vígjáték­ban, mint mondja, a darab egy személye photograph albumot lapozva, megnevezi a benne előforduló arczké­­peket; s midőn Victor Emanuel nevét kimondá, a kö­zönségviharos éljenrivalgásba tört ki, az egész fölkelt­és­­ talán még most is áll, s most is tapsol, így tájé­koznak külföldön mi rólunk! Politikai tényezőink mérlegezése. Hazánk közjogi állapota az 1848-ik évi ese­­mények s az ezeket követett politikai hullámzá­sok folytán fájdalom, oly bonyodalmakba jutott, melyekből kibontakozhatni kétségkívül forró óhajtása minden hazafinak. Az okozat hazánk zilált állapotában nyíltan fekszik ugyan előttünk, ámde azon ok, mely vég­elemzésben okozó, (causa causans) rejtettebb, pe­dig a baj orvoslása végett — a mi czél — ezt szükség kutatnunk. Mennyi része legyen e bonyodalmak elő­idézésében az európai eseményeknek, a véletlen és körülmények találkozásának, a kínálkozott al­kalom hatásainak, s átalában a gyarló emberi lélek működéseinek egyrészt, — másrészt pe­dig talán magának a kormány intézkedéseinek is , — itt kutatni és nyomozni nem akarhatom; hanem azt igen : várjon mi magunk, mint alkot­mányos jogokat gyakorló honpolgárok, s ekkér mint a törvényhozás tényezői, vagyunk-e ha­zánk jelen politikai bonyodalmainak szinte oko­zói, s ha igen, miben s mi által? És én — ha a higgadt és elfogulatlan szem­lélődés, figyelmes é­rlelés és gondos elemzés szülte meggyőződést kimondani nem bűn, sőt honfiúi kötelesség, — nem tartózkodom kimonda­ni , hogy bonyodalmaink előidézéséhez jó mér­tékben járultunk magunk is, a­mennyiben ezen bonyodalmak oka : helyzetünk tév­felfogásában, erkölcsi és anyagi erőnk túlbecsülésében, s polgári bátorság hiányában is rejlik. Igen­is, a tettleges helyzet táv­felfogása ba­jaink s bonyodalmaink egyik fő oka, s e tév­fel­­fo­gás a hazafiak azon véleményében találja alapját és táplálékát, mely szerint azt hiszik, hogy a ma­gyar haza oly társadalmat képez Európa terén, melynek ügye és sorsa csupán a nemzet akara­tától függ kiz­rólag és egyedül; pedig bár a magyar állam társadalmi végczéljaihoz képest talán kívánatos volna, hogy ez voltaképen igy is legyen, de azért ez nem így van; nem, mert a magyar nemzet akkor, midőn a fejedelmi jogo­kat oly dynastiára ruházta, mely más nemzetek­és államoknak is feje, — bármily megszorításo­kat iktatott állami önállása fenntartásául tör­vénykönyvébe, bármi biztosítékokat igyekezett is e végre az inaugurate diplomák és fejedelmi eskükben szerezni, bármennyire lenne is kije­lentve, hogy a magyar és fejedelme kormánya alatt álló egyébb nemzetek és államok kö­­tte létező kapcsolat csak személyi, végre bármiként legyen körülvonalazva törvénykönyvünkben az állami dualismus , tagadni mégis alig les­t, hogy a fejedelmi jogoknak oly dynastiája lett nullázásával, mely más nemzetek és államok feje is egyszersmind, tettleg oly viszonyba lépett nemzetünk, mely nem engedheti, hogy az ugyan­azon egy fejedelem kormánya alatt lévő államok és nemzetek az ugyanazon egy fejedelem általi képviselet mellett annyiféle irányokat követhes­senek a politika vég­nyilatkozványaiban, kivált kifelé, a­hány nemzet és állam feje az ugyan­azon fejedelem. Már ha a fejedelem személye által egyesí­tett nemzetek és államok egymás ellen hadat nem viselhetnek, hadviselés esetében pedig egy testet képeznek, szinte arra mutat, hogy tettleg oly szövetségben élnek, mely a fejedelem sze­mélye által egy­esí­tett államokat a társadalom kormányzata végszálaiban mintegy solidaritásba hozta. Szóval — ki nem jelentve bár, de a feje­delmi jogoknak ily dynastiára lett ruházása ál­tal a centralisatiónak egy oly nemét és részletét fogadta el tettleg a nemzet, melyet törvényköny­ve nem ismer ugyan, s a­melynek körvonalazá­sát a nemzet, ekkorig ki is ker­ülhette, de amely a fejedelem személye ugyanazonsága miatt tett­leg mégis létezik, s mely, hogy a fejedelem köz­vetlen tanácsában az adott körülmények között ne létezzék, szinte lehetetlen. S ez tény, melynek törvényszerűségét ma­gyar közjogi szempontból, törvény és szerződé­sekből merített okoskodásokkal elméletileg os­tromolni lehet ugyan, de a tény lételét ignorál­­ni nem. A valódi és tettleges helyzet tehát az, hogy a magyar nemzet egy több államok és nemzetek fejedelme kormány­pálczája alá lett önkénytes vetése által — bár talán nem czélozva — több nemzetek és államokkal oly kapcsolat és szövet­ségbe jutott, melynek folytán a külön nemzetek és államok autonómiája épen maradhatása mel­lett egymásnak subordinálva nincsenek ugyan, de a fejedelem közöss­ge szülte érdekek köte­les támogatása miatt coordinálva csakugyan vannak, s lesznek is mindaddig, a mig ezen kap­csolat és szövetség szülte pragmatica sanctió ér­vénye és hatálya fönnállását kölcsönös érdek­ben mind a korár­a mind a nemzet oly­bőn s oly forrón óhajtja. A valódi és tettleges helyzet az, hogy a centralisatiónak azon neme és részlete, melyet a fejedelmi személy oszthatlan egysége erkölcsi, és physicai törvények alapján postulál, tettleg csakugyan létezik, s a pragmatica sanctió hatá­lyának tartama alatt gyakorlatilag létezni is fog TÁRCZA. Napi újdonságok. * Kecskeméthy Aurél műve „Váz­latok egy év történetéből“ (1860. Oc­tober huszadikától 1862 octoberig) megjelent; 15 nagy nyolczadiv. ára 2 ft. o. é. Kapható Rirth Mórnál, s általa minden könyvkereskedés­ben. Tartalma történeti szemle e mozgalmas év eseményei fölött, mely bírálat alá vonja az oc­­toberi diplomán kezdve a megyei s országgyű­lési mozzanatok s tények egész sorát, — az or­szággyűlés és megyék feloszlatásáig. * A magyar jelzálog bank Ügye — mint a „P. L.“nak Bécsből írják — a közelebbi napokban már oly előmenetet teendett, hogy elhatározó előterjesztésül Császár Ő Felsége elé juthat. A pontozatok formulázása, melyek a tudvalevő értekezletben, hol a magyar gazdasá­gi egylet küldöttsége is részt vett, megállapíttattak és a vállalatnak minden tekintetben kedvezők, a pénzügymi­­nistérium kezéből a legkielégítőbb módon került ki. Az ok­mányok az alatt még a kereskedelmi és igazságügyministéri­­umhoz is elküldettek. A kereskedelmi ministérium hasonló­kép kedvező szavazatot adott, és jelenleg az okmányok az igazságügyministériumnál vannak, melytől szintén jó ala­pon lehet kielégítő erdményt várni. Ő Felségénél nem lehet nehézségektől tartani. A császár ez ügyet mint tudva van, elvben már rég jóváhagyta, ide mutatnak azon szavai is, melyeket a magyar gazda­egylet küldöttségéhez intézni méltóztatott; minélfogva alapos remény van, hogy ő Felsége az udv. kanczellária javaslataira legmagasb szentesítését adandja. * A bibornok hű prímás ő eminentiája itt mutatásá­ról a „P. H.“ még a következő sorokat irja : A fömagas­­ságu bibornok-érsek a hitszilárditás művét az ország szi­vében befejezvén, s az élőket főpásztori tanításai és áldá­saiban részesítvén, az Urban elnyugodtakra is kiterjesztő atyai figyelmét; ugyanis tegnap délesti órákban a közte­metőt meglátogatta, hogy az ott összegyűlt városi tanács és temetői bizottság tagjaival a temető rendezése iránt ki­fejtett erélyes munkálkodást megtekintse, s a kath. halot­taknak szerzetesek általi beszentelése­­s végnyughelyük­­hezi kíséretének, az összes kath. népességtől annyira sür­getett és igy égető kérdése felett a hely­színén tanácskoz­zék ; és ime épen kegyes megérkezése pillanatában rokon­­ nők és végtisztelgők számos gyászkisérete mellett két ha­­j­lottat hoztak, őket a végnyugalom helyére teendők, a fő­­magasságú bibornok nagy lelke sugalmából a kápolnában azonnal kellő szertartási ruhát öltvén, a jelenlevők nagy megindulása­ és épülésére mind a két előtte ismeretlen hivének tetemét e homok tengerben a sirig elkísérni, ott beszentelni s a többi hívek hantjai felett főpásztori áldá­sát elimádkozni kegyeskedett. E magasztos tény és főpász­­tori gondoskodás után nem is kételkedünk, hogy a temető­bizottmánynak indítványa, mely szerint a megholt kath. hivek fennebb emlitett temetői végeltakaritása, mely a kath. vallás szellemében gyökerezvén, senkinek vallásos érzületét nem sértheti, s azért a külön hitfelekezetek kö­zötti üdvös békét soha meg nem háboríthatja, a tekint. városi tanács által legközelebb oly alakban fog a főma­­gasságu bibornok érsek elé terjesztetni, mely az ő főpász­tori teljhatalmából kifolyó intézkedéseit a lelkiekben min­denkép tisztelvén és elismervén, egyrészről a kath. hivek óhajtása­ és sürgetésének kielégítését, másrészről a kívül­ről még most is ide vágyakozók reményeinek végképeni megszüntetését eredményzendi. — Ha a fömagasságu bi­bornok-érsek atyai gondoskodása és szeretete hasonló készség- és szeretettel találkozik, úgy minden meg van nyerve ! * Ranolder János veszprémi püspök­­ exclja f. hó 10-én indult Rómába. 7-én fogadta a ft. káptalannak, papságnak, a helybeli katonaság­ és megyei hatóságnak szerencse-kivánó bucsutisztelgését. Nagy fontosságú útjá­ról irja a „K.“ körlevélben értesité a megyei clerust, me­lyet imára szólit fel, ő is imádkozandó érette az aposto­lok fejedelmének sírjánál. * Tegnap említettük, hogy a budai zugligetbe ve­zető kocsiút a Laszlovszky majorig junius elsejétől fogva naponként gondosan fog öntöztetni. Az iszonyú porral szemközt, mely az idejutást gyalog és kocsin, equipageon és omnibuson oly kellemetlenné tette, igen örvendetes hir ez, de még örvendetesebb, hogy az egész nem hir csupán, hanem valóságos tény, mely csakugyan életbe lép. Azon vidék ház- és kert tulajdonosai, a Lipót-mezőbelieket is ideértve, készeknek nyilatkoztak Buda városát e czélra évenkint 2000 fttal gyámolítani. Mi az öntözés költségei­nek fedezését illeti, a ki- és bejáró omnibusok minden egyes vendégüktől 1 krt, minden bérkocsi vagy magán kocsi pedig 5 krt tartozik fizetni. A közönség bizonyosan öröm­mel üdvözlendi ez intézkedést, mely nélkül azon szép he­lyek élvezete a tüdőknek valóságos veszélyével volt meg­­­vásárolva.­­ * A „P. N.“ úgy értesül, hogy Reményi különböző fontos okok miatt a prágai „Hlahol“ dalegylet ünnepélyé­re, mely ott 17-kén tartatik, s melyre mint közelebb emlí­tők, meghivatott, nem fog elmenni. * Kövér Lajos Paul de Koch modorban egy regényt fejezett be, mely „Harcsa család“ czímet visel. * Kubinyi Ferencz tudós hazánkfia és régiségbú­­vár társai, írja a „H. 8.“ már megérkeztek Stambulba különböző viszontagságok mellett, melyek közé tartozik a vasúton utazóknak a vagon mellett való vízgázolása, a török birodalom fővárosában az illetékes magasabb he­lyekről biztosíttattak a seráll könyvtárában teendő kuta­tások engedélye fölül. *B. Kemény Zsigmond „Zord idő“ czímű leg­újabb történeti regénye megjelent, három, azaz tulajdonké­pen négy kötet, miután a nagy terjedelmű harmadik kö­tet két részre osztatott két külön boríték alatt.­­ Törté­neti ideje e regénynek Isabella királyné változatos, érde­kes és szomorúan szép korszakára esik, s a királynőn kí­­vül a nagy Verbőczy, Török Bálint, Petrovics, György frá­ter (Martinuzzi), Frangepán Orbán stb. nevezetes törté­neti alakok is szerepelnek benne. Ára a négy kötetnek 4 ft. kapható a kiadó Pfeifer Ferdinándnál. * c. A városi mérnöki hivatal F­r­i­e­­­s­z Ferencz mérnök-segéd által városligetü­nknek egy új, nagy mérvű térrajzát készítteté el, s az már megjelent. E végből a vá­rosliget egész területe újra fölméretett és kitűnt, hogy az 319,151 négyszögöl vagy­is közel 200 hold kiterjedés­sel bir. * c. A pestvárosi hatóság azon tervvel foglalkozik, hogy az erdősoron a szegény ápolda közelében egy lovas­sági laktanyát építtessen, melyben az időnkint itt szálláso­ló katonai tüzérség fog elhelyeztetni. * Skopal úr kávéházát az ur­-utczai Libasinczky­­féle házban B­o­­­z Károly vette át, s teljes megújítása után, mi­alatt az pár napra zárva marad, jó czigányzene mellett meg fogja nyitni. * Nemzeti színpadunkon tegnapelőtt adták Soupper és Treumann urak operettjét a „Nőnöveldét“, ámbár ez nálunk oly eredeti kiosztással történt, hogy a férfi sze­repeket is hölgyek adták, az előadás mégis egészben igen kielégítőleg sikerült. A férfi szerepeknek hölgyek által j­átszása azon jóval bit ezúttal, hogy a frivol szöveget kissé enyhítette, de másrészt a komikai oldal ez által sokat vesztett, bár mind Bognár Vilma k. a., mind Né­­methiné asszony, kik közöl az első egy fiatal jogászt, utóbbi ennek inasát játszta, mindent elkövettek, hogy igazi férfiaknak látszassanak. Az operette zenéje könyvségben és dallamosságban nem éri utól Offenbachot, de másrészt zenei tekintetben igen nagy gonddal és hellyel közzel maradandó becsesel van dolgozva; a karénekek és en­­semble-ok kiváltkép jók és igen tetszenek. Sőt a „grande valse“ melyre énekesnők és tánczosnők con amore tán­­czoltak, zajosan ismétlésre is kéretett. Tegnap ugyanez operettet adták. * Miután a városligetben a kertész eddigi lakása a kis korcsmából a régi arénakorcsmába tétetik át, a város a nevezett kisebb vendégházat két részre akarja osztani és ott két vendéglőt szerelni föl. A ligetben felállított uj áruhelyek e napokban fognak haszonbérbe adatni. — Helyi eset. Tegnap délelőtt a vár. Rókus kór­házba T. B. 27 éves pinezér hullája hozatott be, — a sze­rencsétlen gyógyithatlan tüdőkórban szenvedvén, kétség­beesésből torkát átmetszé. c. Bátya, Bogyiszló, Dusnok, Foktő, Kalocsa, Ordas, D­un­a-P­a­t­aj, Szt B­e­n­e­d­e­k és Úszód községek Pest, Pilis és Solt megyében a solti főszolgabirói hivatal útján egyenként külön-külön köszö­nő leveleket intéztek a pesti polg­­erérlövész társulathoz a nevezett helységeknek az idei árvíz alkalmából juttatott emberbaráti segélyéért és gyámolításáért. * Bécsi lapok jelentették, hogy az itteni Károlyka­­szárnyából megugrott hírhedt bankjegy-hamisító Nagy Lajos kézrekerült. Erről az itteni hatóságok és hivatalok, melyeknek e tény mindenesetre tudomásokra adatott vol­na, egyátalában nem tudnak semmit. c. A közönség érdekéből minden nagy városban új­­ságlapok útján nevezik meg azon bérkocsik és más közkocsik kocsisait, a­kik hatóságilag megfenyíttettek vagy birságra ítéltettek. Hasonló rovatot nyitunk mi is, midőn köztudo­másra juttatjuk, hogy az utóbbi napokban a városi kapi­tányság útján a 40, 56, 94 és 145. számú bérkocsisok vigyázatlan hajtás, vitel-megtagadás és a megszabott me­­netdíj áthágása miatt részint testi,­ részint pénzbüntetésre ítéltettek. * c. Egy Bajorországból Érdre, Buda közelében, be­vándorolt iskolamester kőnyomat segélyével nagy mennyi­ségű hamis t­zkrajezárosokat gyártott. A hatóságnak vég­re sikerült az egész gépezetet elkobozni és a hamisítót fogságra tétetni, honnan azonban elillant. A martonvásári szolgabirói hivatal, hol a jó bajor kedvesével fogva volt, nyomába jött, hogy a szökevények Pesten tartózkodnak. Múlt szerdán Martonvásárról egy csendbiztos érkezett ide, ki a városkapitányságtól nyert assistentiával a bankjegy­hamisítót kedvesével együtt a József külváros József utczá­­jában felfedezte és elfogta. Mindkettőt visszavitték Mar­­tonvásárra. Székesfehérvárit mint mondják 8 egyén van fogva, kik e tizkrajczárosok hamisításában részeseknek látszanak. 113. szám — 1862. Péntek május 16.

Next