Sürgöny, 1862. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1862-06-01 / 126. szám
De a végzet máskép akarta. Ön hűséges és beles tanácsai azok által utasittattak vissza, kik a király és nemzet közé tolakodtak. Ön jobbágyi bőséggel és kitartással ismételte hazafmi törekvéseit, de ismételve elutasittatott. * *) S meg kell jegyezni, hogy ez ép akkor volt, midőn a nemzet kész volt elismerni tévedéseit, hogy elévülhetlen jogait minél előbb élvezhesse. Hasztalan volt minden törekvés, és országszerte észrevehető volt már a esüggedés és elkeseredés azon neme, mely jót soha sem szokott jelenteni. Nagyméltóságod azonban ekkor sem szűnt meg reményleni, és a hazai közönség nagy részének kárhoztató ítélete daczára bement a birodalmi tanácsba, hogy hazafiai törekvéseinek érvényesíthetésére újabb, tár egy utolsó próbát tehessen. A férfiui kitartás s becsületes munkásságtól ritkán tagadja meg Isten áldását, amint is Ön s nehány magukat feláldozó hazánkfiainak, s általuk jogos igazaink érdekében megnyert több rokon elvű, bár fajta idegen barátoknak végre is sikerült a fejedelemmel megsmertetni a valót, s leleplezni a valótlant — mert csak ez volt szükséges, — és hazánk nem sokára birtokába jutott alkotmányos intézményei egy részének, míg a többire nézve a hazafiak óvatos és ildomos munkásságától feltételezve maradt a teljes és kielégíthető siker eredményének megszerzése ! Ismerve Nagyméltóságod szerénységét, nem akarom itt bővebben fejtegetni, kinek köszönheti a nemzet leginkább az októberi eredményt, — de tán azt mégsem fogja Ön visszautasítani, ha úgy fejezem ki magamat, hogy ennek előidézésénél Nagyméltóságodnak is volt egy parányi részecskéje ? Ezt, úgy hiszem, széles e hazában nincs ember, ki tagadni merné! Igaz, hogy mindez ismét kérdésbe vétetett, s igaz, hogy csak hamar füstbe mentek szép reményeink ! Ily és valódi hazafiakra leverőleg haló állapotban sokan vannak jobbjaink között is, kik mint mondani szokták, az időtől várják imádott hazánk sorsának jobbra fordulását, s azt hiszik, mégpedig komolyan hiszik azt, hogy „mi várhatunk.“ Lehet, hogy igazuk van, mert hiszen a jövő titkaiban ez eshetőség is fel lehet jegyezve sokat szenvedett nemzetünk részére , de én igen csekély felfogásommal e nézetben nem lehetek, s habár tudom, hogy az egymásutáni jövőt nem lehet sem megelőzni, sem tán erőszakolni ; de tudom azt is, hogy annak kiérdemlésére — főleg ott, hol attól a haza, a népek várják és reményük boldogságukat, — törekedni a hon minden gyermekének kötelessége. E sugallat ösztönétől indíttatva, véltem hát én is szerény magányomban hazafias kötelesség teljesíteni, midőn igénytelen nézeteimet a hazai közönséggel megismertetni magamat elhatározom. — E szerény nézetek nem a pillanatnyi benyomások kifolyásai, azon idő szüleményei ezek, midőn elkerülhetlennek ismertem fel azt, hogy az alaptörvényeink szerint is elválaszthatlan, megoszthatlan, s együttesen birtoklandó és kormányzandó austriai monarchiát már csak alkotmányos intézményekkel lehessen kormányozni. Az elvek, melyekből e nézetek fakadnak, a sanctio pragmatica határozványaiban nyíltan benfoglalták , mert hiszen egy közös fejedelemnek több országokat együttesen (invicem et insimus) külön, egymástól független felelős ministeriumokkal kormányozni teljes lehetetlenség; már pedig ez volt és a pragmatica sanctionak nem csak czélja, de ez „rendeltetése“ is, mely egyébiránt ki nem zárja azt, hogy formailag a monarchia országainak kormányzati alakja egymástól el ne térhessen. Magyarország alkotmánya, szemközt a monarchia többi, absolut intézmények szerint kormányzott országaival, bármily lehetett s lehetne jövőben is , de a mint alkotmányos intézményekkel láttatnak el azok is, azon perezben szükséges a magyar alkotmány „formáit“ akként módosítani, hogy az elfogadott pragmatica sanctio értelmében az egész monarchia együttes kormányozhatóságának „lehetősége“ meg ne szűnjék , vagy pedig módosítani kellenek a sanctio pragmatica érintett intézkedését, „ami nem lehet.“ Magyarországra nézve a pragmatica sanctio lényege abban áll, hogy önállása és függetlensége fenmaradjon, de az összes monarchia együttes kormányzatát ne akadályoztathassa szükség tehát a változott viszonyokhoz képest oly formákat állapítani meg, melyek mind a két irányban megfelelhessenek. Azonban az october 20 -át megelőzött hosszú időkben nem láttam fent oly dispositiókat, melyek kedveztek volna a jogosságnak, vagy csak a méltányosságnak is; azontúl pedig teljességgel nem olyan volt a tér alant, hogy a siker valószínűségével ha csak kísérletkép is fel lehetett volna lépni, az úgynevezett közérzület ellenében, oly eszmékkel, melyek a 48-al nem voltak harmóniában. Egyébiránt sokkal komolyabban vagyok képes elmélkedni, és sokkal szerényebbnek ismerem magamat, hogysem azon fiedelemben lehetnék, miszerint igénytelen nézeteim közrebocsátásánál — melyek egyébiránt nem a részletek formulázására vannak kiterjesztve, de egyedül eddigi tévedéseink felderítése mellett a „magyar nemzeti politika helyes irányára“ utalnak, a szerint, mint ezt én csekélységemben felfogni képes lehettem, azok osztatlan helyeslésére csak messziről is számítanék. Hogy ezt tenni bátorkodom, ennek oka a nyomasztó helyzet, melyből mielőbb kibontakozni óhajtana minden hazafi, és azon vágy , a hazát ily nehéz időkben tehetségem szerint szolgálgatni. És oka mindenek felett, felhívni hazámfiai figyelmét a hazaszerte észlelhető hangulat méltánylatára !! Bármit állítsanak, s tán higyjenek is sokan, annyi kétségtelenül áll, hogy az ország roppant nagy többsége és alkotmánya után vágyódik ; s hogy Ura királyával őszintén akarván kibékülni, igen gyanús szemmel tekint minden oly eljárásra, mely fentebbi vágyaival ellenkezik. Az „intelligentia“ nagy factor kétségen kívül a politikai hadjáratokban, de csak akkor és ott, ha és hol a tömegek rokonszenvére támaszkodhatik. De lehet ezt Magyarországban állítani ? Lehet e a „bizottmányokban“ és az országgyűlésen a múlt évben nyilatkozott közérzület bizonyítására a „népre“, a „népek millióira“ hivatkozni ? E kérdésre az aranyszabadság idejében, midőn Pesten a 200,000 emberből állandott magyar külön hadsereg kiállításáról folyt a tanácskozás, és a miniszerelnök, már maga is belátván „collegája“ törekvéseit, a képviselőket a fenyegető veszélyre figyelmeztető, igen világos feleletet adott. A szerencsétlen gróf Batthyány Lajos ugyanis azon alkalommal hasztalan ellenezvén Kossuth érintett szándékát, ezen nevezetes szavakkal végze hosszú beszédét : — „A nép Ő Felsége mellett nyilatkozik“; történt pedig ez akkor, midőn a népet az „urak“ felszabadíták, s midőn Olaszországban folyt a háború, Bécsben az „aula“ vitte a főszerepet; Prágában a világ minden szlávjai rendezvéust adtak egymásnak ; és „Magyarországot" a Budapesten székelő nádor a király nevében, az „első független felelős magyar ministerium“ vagyis helyesebben mondva Kossuth Lajos, addig soha nem ismert teljhatalommal kormányozta, igazgatta és „izgatta“ kénye kedve szerint, — az 1848-as év augusztus 16-dik napján! Azt hisszük, hogy a magyar kabinet elnöke bizonyosan jól volt értesülve a kormánya alatt állott „ország hangulatáról“, s ő mint becsületes, mint fájdalom, rászedett ember, kimondá azt, mit Kossuth, ki nehányad magával a zavarban halászni óhajtott, eltagada ! Elég az ahhoz, hogy a 48 diki pozson-pesti zajongásokkal bizonyított közérzület daczára a „nép ellenkezőleg érzett“, és most is bátran hozzátehetjük, hogy a „nép ezen érzelme azóta sem váltott“. És így szükség bírálat alá venni azt, hogy mi tartóztathatja nemzetünk túlnyomó többsége ezen politikájának érvényesíthetését ? Csak az lesz a másik oldalról a felelet, mert a „közérzület“ nem engedi. S ha ez így van, akkor hasztalan volna természetesen minden törekvés , de hát ép azért szükséges megismerni a maga valójában „az ország középületét“. Amit az ember saját szemeivel lát és saját füleivel hall, azon ugyan kételkedni nem lehet, már pedig mindenfelé láttuk lobogni a 48-dik zászlót, és hallok hangoztatni az „1848-at“, lesz erre ismét a válasz! És én magam is bizonyítom ezen állítás valódiságát, mert hiszen csak ez volt azon egyetlenegy zászló, melyet az ország tág határai közt mindenfelé kitűzve láttunk, de leemelte-e előtte mindenikünk pörge kalapját, az már aztán más kérdés? Hogy feleljünk tehát e kérdésre, ez az, mit mi óhajtanánk ? E kérdés pedig kell, hogy tisztába hozassék; kell, hogy a felelet világos és őszinte legyen. Ezen vágytól vezéreltetve, vettem én bátorságot magamnak. Nagyméltóságodhoz intézni tiszteletteljesen e nyílt levelemet, s ennek kapcsában akartam ismertetni a hazai közönséggel igen szerény nézeteimet. Engedje meg tehát Nagyméltóságod, hogy Önhöz egy oly könyörgéssel járuljak, mely kétségen kívül a hazai közönség egy igen nagy részének helyeslésével találkozik. Mi, mert itt már többes számban kell szólanom, — a mostani kivételes helyzetet oly „malum necessariumnak“ tekintjük, melyből Felséges Urunktól kezdve, le az utolsó „okos“ emberig, mindenki inkább ma, mint holnap szabadulni törekszik ; természetesen ki ki a maga ízlése szerint kívánván elérhetni ezen törekvéseit. És mivel ez így van félreismerhetlenül, sokan vannak, kik Önhöz fordulnak hazafias fohászukkal, kik remélnek és bíznak a jóban, mert okoskodásuk szerint Nagyméltóságod sem ülne többé „reményvesztetten" országbírói székében. E hazafiak száma nem csekély, s ezek nyugtalanul kérdik egymást, de hát mit akar, mit vár, mit reményi Apponyi? És valóban ez az, mit tudni óhajtunk ? Mert bár sok embert megzavart azon kivétel nélküli egyetértés, mely egy Apponyi, Nyáry, Majláth, Tisza, és Isten tudja mily hangzatú „coalitionális ministériumot“ helyezett kilátásba, sokan valánk mégis, kik ily képtelenséget ezen rendkívüli időkben sem tudtunk elhinni. Sokan vagyunk, kik Nagyméltóságod múltjára örömmel emlékezvén vissza, Önt vezérünknek szeretnék megnyerni, mint oly férfiút, ki hit szolgája hazájának s fejedelmének egyaránt, és mert tudjuk, hogy bármily nagy volt is az Önök közti „pesti egyetértés külszíne“, Ön e részbeni meggyőződése nem változhatott ? Lépjen hát élőnkbe Nagyméltóságod, hozza elő az „avas obscuritások“ romkamrájából a valódi „magyar” zászlót, melyet szétszaggatni a 48 sok sem merészkedtek ; — de fájdalom, eltakarták eredetiségét a reá aggatott mindenféle szinü, vegyületü, idegenszerü czifraságokkal elannyira, hogy azt a hű nemzet megismerni sem tudván többé, 48-asnak keresztelé. — Ragadja meg hátön ezen ős nemzeti zászlót; azt, mely századokon át lobogott a magyar földön, s 1790- ben ülte meg dicsteltes győzelme nemzeti ünnepét ! Fogja fel azt s állítsa a 48-as mellé és mi sokan, igen sokan, habár az ennél kopottabb és bádgyadtabb is, — habár az kevésbé kirívó, mint es, — „mert nem piros“, — követni fogjuk hazánk s törvényes királyunk és jogai védelmében. — És ha látjuk, mint ezt el is ismerjük, hogy nemzeti lobogónk az idő viszontagságai által szenvedett, azon leszünk, miszerint azt kiigazgassuk, hogy az idők viharainak ismét és azontúl is sikerrel, mint ezelőtt, ellenállhasson. Ez a mi hazafius könyörgésünk, és Ön nagyméltóságú országbíró Úr, meg fogja — reméljük — hallgatni kérésünket, mert az országbírójának feladata igazságot szolgáltatni ! És mé, csak azt engedje meg Nagyméltóságod, hogy mivel ép ma van gróf Széchenyi István halálozási évnapja, hogy tehát hódoló tisztelettel emlékezvén meg e nagy hazánkfiáról, ép itt, mert helyén van, hívhassak vissza ön emlékezetébe egy „eseményt“, melynek — mint értesítve vagyok, Nagyméltóságod is tanúja volt s mely bizonyságot tehet arról, mint gondolkodott gróf Széchenyi István „kevéssel" halála előtt, s mely irányozhatná azon hazánkfiainak gondolkodását is, kik oly sokban és sokat hivatkoznak a boldogultra és akkor, midőn czéljai és szándékai ellen imák, beszélnek és cselekszenek. Döblingben november 4 én 1859-ben több látogatója lévén a boldogult grófnak, ezek előtt fejtegette ő azon egy idő óta kedvencz eszméjét, melynél fogva egy független hazafiakból álló conferentiát szeretett volna egybegyűjteni, kik a ,,magyar" teendőkről tanácskozzanak, s amint mondá, egy „koronázási esküt“ dolgozzanak ki, mert a régi, úgymond a gróf, többé nem alkalmas, s hogy ezen eskü magában foglalná „uj alapjogait“ a nemzetnek,és Ferencz József Ő Felségének, s ekkor aztán ez Ő Felségének bemutattatnék s igy megkészülvén az „egyesség,“ tartathatnék országgyűlés, még pedig nem sokára. De, úgymond tovább az idvezült gróf, ő tudja, hogy ezen eszméje ellen lesznek némelyek, s különösen egy „valaki“, a ki mint hallja, „semminek sem látja idejét“, s kivel néki, mint érzi, sok baja lesz, s ki ellen még tán vastagabb könyvet fog írni, mint az „Ein Blick“ . De ő ezzel sem gondol; ő már összeírta az illetők neveit, a mint az ezeket tartalmazó iveket elő is mutatta; s hol Nagyméltóságod neve első volt feljegyezve !! — Igaz, mond még a gróf, hogy szép látvány leend, midőn a legokosabb emberek fognak a „bolondok házában“ tanácskozni satsat. Szó volt még ugyanazon alkalommal Döblingben az ép közeledett primási jubilaeum ünnepélyéről s midőn a gróf arról értesült a jelenlévők egyike által, hogy „Pesten“ elhatároztatott bizonyos „oknál“ fogva nem menni Esztergomba, — ekkor haragra pattant, és sokáig faggatta az illetőt, hogy kik azok, „kik Pesten határoznak“ sat. Szerinte menni kell, kapni kell az alkalmon, s értekezni ott is, mert nincs mit várni, hanem „tenni kell.“ Tenni kellene tehát, „a legnagyobb magyar“ hazánkfia szellemében is, mert valóban nincs mit várni, ha a magyar hazát meg akarjuk menteni, s magyar alapokon akarjuk tovább is fentartani!!! Falun, april 8-án 1862. A szerző, april 14 -i határozat hire Bécsbe eljutott; a többit elképzelheti magának minden okos ember, s tudjuk tapaszta-lásból!? *) Értsd a némely hazafiak által két ízben e cs. k. Apostoli Felségéhez intézett s országszerte ismeretes taralmú kérelmeket, részét gyakorlatiaknak és czélszerűeknek is elismeri, de nem adhatja mégis helyeslését azon pontokra, melyek az ipar szabadságával merev ellentétben állanak, a szabad versenyt lenyűgözik — s azt nemcsak az ipar fejlésére, de a közönségre nézve is hátrányos egyedárassági irányzatoknak alárendelik ; végre melyek a jog és egyéni szabadság nem csekély sérelmével, önkényen s kényszeren alapulnak, így az ipar szabadságával össze nem férőknek találja különösen a szabályzat azon pontjait , a hogy az, ki mészáros ipart akar űzni, ezen üzlet rendes tanulságát kimutassa; b) hogy 3000 frtnyi vagyonnal bírjon; hogy az iparjegygyel ellátott mészárosok személyes tulajdonságaik tekintetében ismét megvizsgáltassanak — nem lehetvén feltenni hatóság felől azt, hogy mielőtt az iparjegyet kiadta, az illetők személyes tulajdonságait megbírálni elmulasztotta volna, különben netalán felmerülő különös esetekben — az ily utóbírálat, kivételesen, megtörténhetik ; de hogy a mészáros csak egy mészárszéket tarthat. Ezen pontokat tehát a szabályzatból kihagyandóknak rendelő. Mi a húspénztárt illeti, annak jótékony czélját a helytartó tanács kellő elismerésben részesíti ugyan, de alapításának önkényes és kényszerítő módja a jog és egyéni szabadsággal ellentétben áilván, annál kevésbé hagyható jóvá, mert eltekintve attól, hogy egy közczélból felállítandó pénztárnak a község vagyonából alapítása különösen a helyhatóság feladata lévén, azt nem helyeselhető önkényből eredő kényszerítések által alapítani nem lehet ; de a tapasztalás mutatja, hogy ily intézetek, mihelyt életrevalóságuk által bizalmat s hitelt ébresztenek, az illetők szabad önszántukból való hozzájárulása által sokkal könnyebben s biztosabban jönnek létre. Minélfogva a helytartó tanács fölhivá a város közönségét, hogy mellőzve minden kényszerítést, jó móddal igyekezzek ezen jó célzatú pénztárt megalapítani, s ha az reménytelenül nem sikerülhetne, fenálló példák szerint részvényes társulatok működését vegye igénybe, melyek jutányos kamatért is képesek lennének kellő elrendezés mellett megfelelő haszonnal nyitni egy egyedül ezen czélra szolgáló kölcsönző intézetet, melynek tervezete és szabályai mindenesetre megvizsgálás és jóváhagyás végett a helytartótanács elé feterjesztendők lennének. Többiben ezen húsvágatási szabályzat többi pontja iránt észrevétel fenn nem forogván, a fenntebb elsoroltak elvételével jóváhagyatik, a jégveremre nézve, mely azatályzat szerint minden Üzlettelepnél tartandó lenne, megjegyeztetvén, hogy annak czélja az lévén, miszerint meleg nyári időben a húskészlet épségben tartathassák, ezzel nem ellenkezik, ha több mészáros egyesülve tartand Üzlettelepétől távolabb eső helyen is jégvermet, csak hogy üzlethelyén e czélra alkalmas edényekben május hónaptól !zeptember közepéig a húskészlet frisen tartására elegendő jégkészlettel mindig ellátva legyen, mire nézve az erélyes ellenőrködés felette kívánatos. Mi a húsnak igaz mérték- s kel méretését illeti, habár ugyan erre nézve több rendbeli czélszerű s a fogyasztó közönséget visszaélések ellen biztosító rendeletek állanak fenn, mennyiben azonban nem ritkán emeltetnek e tekintetben panaszok : a helytartóra . Inács a város közönségét szoros ellenőrködés fentartására s a tapasztalt visszaélések szigorú fékezésére annál komolyabban figyelmezteté, mert a bus árában a szabályozás , megszüntetése óta még emelkedés tapasztalható, minek f eltávolítása egyébiránt a minden korlátozástól megóvandó szabad verseny hatásától leginkább várható. A városi tanács ezen rendeletet az illető városi biizottsághoz tette át, oly megjegyzéssel, hogy a továbbiak iránt ily értelemben intézkedjék, és az itteni húsvágók által egy húspénztár alapítása végett már befizetett összegeket, fejenként 1500 ftot az illető tulajdonosoknak visszaszólgáltassa. * Gr. Mikó Imre önmgát a marosvásárhelyi , kaszinó-egylet tiszt. tagjává választotta. * A városi tanács az akadémia új palotájára az építési engedélyt megadván, az ily alkalmakkor fizetni szokott épitési engedély dijakról hazafiai közszellemének bebizonyításául önkényt lemondott és a dijak beszedését véglegesen elengedte. * A muzeum mögött, a nemzeti lovarda mellett tervezett paloták közöl az első már tényleg munkába vetetett. Ez azon palota, melyet gr. Festetics György az öt I pacsirta és Sándor főherczeg utczák sarkán levő telkén I Ybl Miklós építész terve szerint építtet. A palota egy emeletes lesz, és renaissance-sztylü, igen gazdagon díszített homlokzatokkal birand. * Zágrábból f. hó 30 ról a „P. L.“-nak távirják . A fiumei megyei választmány a f. hó 25-kén történt kihágások következtében a megye székhelyének Tuccinche áttételét és Smaic főispán letételét kívánja. Mint biztos a körösi főispán Vukotinovich van a vizsgálattal megbízva. * A „P. Lloyd“ nak egy május 31-ki bécsi távirata szerint a déli vasúttársaság azon határozatot hozta, hogy a sopron-kanizsai vasútvonalat a lehető gyorsasággal kiépitendi. Minélfogva a kisajátítások nem sokára meg fognak kezdődni. * A cs. kir. szabad, ausztriai ipar- és kereskedelmi hitelintézet fiókhivatala Pesten Schossberger e. W. és fiai nagykereskedők nádor utczai újonnan épült házában raktárak részére f. é. Szt. Mihálytól 3 évre 12 boltot és több pinczehelyiségeket vett haszonbérbe évi 5000 Tiokért . Budán a tervezett légszeszvilágitás nagy részvétre talál. A várbeli lakók már is igen szép számmal írtak alá magán világítás használatára. A légszeszcsövek elhelyezése mint halljuk, nem soká fog magára váratni. * B. Nyáry Gyula és Grókuti P. Ferencz — mint írják — az ősz folytán itt Pesten iparkiállítással egybekötött terménytárlatot rendeznek, melynek tiszta jövedelme fele részben a múzeumi sétány fenntartására, fele részben pedig a budai népszínházra fog fordittatni. * Sailer Ferencz pesti órás a Ferencziek terén annak idejében ajánlatot tett egy óra készítése iránt, mely az akadémia palotáját diszesitendette ; miután azonban, mint a tervből láttuk, óra nem fog az épületre alkalmaztatni, e helyett a hazafias érzelmű iparos ajánlatát 500 ft készpénz adományozásával váltandja be. A pesti ág. evangélikus szláv közönség ismeretes ügyében a m. kir. helytartótanács a helybeli várostanácsot jövőbeni miheztartása végett arról értesítette, hogy egy épen most kibocsátott m. királyi udvari rendelet szerint a bányakerületi superintendentiának illetékessége a pesti evang.szláv egyházközség és lelkészének minden ügyeiben, a törvények és a törvényes gyakorlat értelmében, kétségbe sem vonható. Egyszersmind a pesti szláv község lelkészének benyújtott panasza elintézés végett a bányakerületi főtiszt, superintended, Székács József úrhoz tétetett át. Mint tudva van, az itteni szláv község lelkésze a septemberi pátens hive, minélfogva e község hozzátartozóinak egy kis részével az autonóm egyházon kivül áll. * A jég f. hó 19. Holdmezővásárhelyen, 20-kán Kishegyesen (Bács), Galanthán (Pozson), Rettegen (Erdély), 22 kén Tiszalökön, Miskolcz vidékén, 23 kán Eleméren (Bánság), 25 kén Pozsonmegye több határában, Zalaegerszegen s Sziszek vidékén, 26-kán Galgóczon (Nyitramegyében) tetemes kárt tett. Vásárhelyen sokan bánják, hogy noha minden évben rendesen szoktak biztositni, ez évben addig késedelmeskedtek, mig beérkezett a csapás. A magyar biztosító társaság már mindenfelé intézkedett az őt érdeklő károk megtérítése végett. * Az agg Pfeiffer Antal halálával a zenedénél a fuvola-osztály tanári állomása is üresedésbe jött. * Tegnapést Offenbach „Orp h e us“-ának elö-s adása a városi szinpadon egy sajnos baleset által szakit látott félbe. A negyedik felvonásban, midőn az Olymp istenei és istennői Plútónál vannak lakomán, a pokol — fájdalom — egy valódi áldozatot kivánt — a gyermekiénezősnők soraiból. A kis ballerinák egyike könnyű fátyolruhájával, melyet a nagyok példájára a kicsinyek is a lehető , legszélesebben viselnek, valamelyik szinfali lámpa lángjához ért, minek folytán ruhája tüzet fogott és a szerencsétlen lányka tetemes égési sebeket kapott. A közönség a színpadon támadt zavart tűzveszélynek gondolva, rémülve hagyta el a színházat; mindazáltal az épület jó szerkezeténél fogva a számos közönség néhány másodpercz alatt könnyen, minden tolongás és ebből eredő baj nélkül künn volt az egyszerre felpattant sok kijárati ajtón A baleset áldozata budai szülők gyermeke , L i ntzbauer Mária tegnap a pesti gyermekkórházban meghalt . A lóversenyekre közlekedő bérkocsik dij szabályzata következőkép állapíttatott meg : egy két fogatú bérkocsi viteldija ki és vissza 7 ft; egy comfor táblé 4 ft; az omnibusokon egy személytől szintén oda és vissza 1 ft. 40 kr. fizettetik. A kir. Helytartó a nmlga körútjából. — Nagy-Várad, május 27. Középületeinken díszelgett Ünnepi lobogók bevonása hirdeti immár, hogy ma távozott el körünkből szívélyesen fogadott magas vendégünk gróf Páffy Mór cs. kir. altábornagy a királyi helytartó uramlsága, ki is e hó 25 én délután 3 órakor a közbecsülésben álló megyei administratorunk Hajdu Lajos az ő méltósága, a megyei tisztikar nagyrésze, valamint a helybeli római és görög kath. főtisztelendő káptalanok küldöttei kíséretében, számos néplovasok által környezve, érmelléki körútjából Hargita felől városunkba szerencsésen megérkezett. Ő excellentiája a város határán, erélyes polgármesterünk élén a városi tisztikar s a községtanács képviselői, de számos polgárok által is egész ünnepélyességgel s őszinte magyar nyiltszivüséggel fogadtatván, a város elnöke által tartott alkalomszerű üdvözlő beszédre lélekemelő szavakban röviden, de velősen oda válaszolni méltóztatott: „Hogy e vidéknek a ferde irányú s fájdalom s nem ritkán épen az ország fővárosából elszármazni szokott elégületlenségre vezető nézeteknek az ősmagyar hűségű polgárokra is némelykor nyomást gyakorolni látszó hatástóli független magatartását annyival is inkább nagyrabecsüli, mert Nagyvárad a széles bihari vidék központja levén, a kormány támogatására tanúsított eme határozott nyilvánulás bizonyára jó hatás nélkül nem maradandó kiemelvén még ez alkalommal Helytartó úr önálsága különösen azt is, hogy a testvér fővárosok közül és Buda szolgáljon most a józanul értelmezett hazafiság irányául, hol is a magyar királyi helytartótanács, mint nemzeti országos főhatóság, a hazai földmivelés, ipari kereskedés emelésére, s ezátal az ország valódi jólétének s felvirágzásának előmozdítására minden tevékenységgel buzgólkodik; melyebbeli magasztos czél azonban csak úgy lesz mindnyájunk javára elérhető, ha a kormány e szent törekvésében gátló körülmények által nem akadályoztatik, de a honpolgárok nagy tömege által hathatósan támogattatik is. Kisfaludy-társaság. A „Maticza Szrbszka“ irodalmi egylet megküldte a Kisfaludy társaságnak az egylet kiadványait 1851 óta. A Kisfaludy társaság, e szívességet viszonzandó s a „Maticza Szrbszkával közelebb és állandó érintkezésbe lépendő, tegnapelőtt tartott rendes havi ülésében elhatározta, hogy maga részéről is megküldi a „Maticza Szrbszka“ számára minden eddigi kiadványait, amennyiben még el nem fogytak, ezentúl pedig minden nyomtatványával kedveskedik a szerb irodalmi egyletnek. A Kisfaludy társaság alapítói közé állottak újabban : Majláth György, Tihanyi Ferencz, Török Sándor, Várady János, Zsivra György urak, az utóbbi 200 írttal. A Debreczenben megjelenő „Hortobágy,“ az illető szerkesztőség szívességéből, a Kisfaludy-társaság könyvtárának jár. Szász Károly tag a Hugo Victorféle „Századok legendájáéból fordit egyes darabokat a hatvan íves vállalat számára ; e fordításból az említett ülésben mutatványképen „Galiczia kis királya“ olvastatott föl. Kelt Pesten, máj. 31. 1862. Greguss Ágost, titoknok.