Sürgöny, 1862. október (2. évfolyam, 225-251. szám)
1862-10-19 / 241. szám
241. szám — 1862. Második évi folyam Vasárnap, October 19. Szerkenttö-hivatal: Uri-uteza Libaainszky-ház. kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó- hivatalban. Birtok-tere 7. szám földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben, Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postás ft kr ft kr Egésiévre 16 — E vne*> y «dre 4 — Félévre 8 — ft kr . L s Egészévre 16 — Évnegyedre 4— Félévre 8 — HIVATALOS RÉSZ. ő cs. k. Apostoli Felsége báró Luzsénszky Henrik s Gusztáv századosokat a hadseregben cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ö cs. kir. Apóst. Felsége f. hó 1-röl Schmidt Nándor pesti tanár vezetéknevének „Kováts“ra, Mrawinácz Mátyás torontálmegyei batzfeldi születésű Pesten tartózkodó borbély vezetéknevének „Hangyási“-ra, és Ochs Mátyás csongrádmegyei mindszenti lakos vezetéknevének „Schwarz“-ra átváltoztatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Ö cs. kir. Apóst. Felsége f. évi September 30-tól Trükker Pál vasmegyei kis-czeli lakos vezetéknevének „Tor“-ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Ő cs. kir. Apost. Felsége múlt hó 21-től Neumbrer Antal soproni vendéglős vezetéknevének „Nérei“re kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi September 26-ról Metzger József pesti mázoló-mester vezetéknevének „Mészá ros“ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. A brünni cs. k. helytartóság a Magyarhonban uralgó keleti marhavész beherczolásának meggátlása tekintetéből következő, a szarvasmarhaszállítást illető megszorítási rendszabályokat rendelt el: Bécs és Brünn városok élelmezésére Magyarhonból szállítandó mindennemű szarvasmarha egyedül Kopscban helységen át Landenburg kerületi Neudorfba, hol vasúti állomás létezik, szabályszerű egészségi menetlevél előmutatása mellett hajtathatik be, hol az, az ott fölállított marhaszemlélő bizottmány által történt megvizsgálása után jó egészségben találtatása esetében s ha akadálytalan igazolvánnyal van ellátva, késedelem nélkül vasúton Bécsbe vagy Brünnbe tovább fog szállíttatni. Magyarhonból érkező mindennemű egyéb vágó, avagy vonó marhának behajtása úgyszintén nyers hús, olvasztatlan fagygyu,fris bőrök, csontok, szarvak és körmöknek bevitele föltétlenül tiltatik. Olvasztott fagygyunak, úgyszintén száraz csontok és bőröknek bevitele, ha igazolvánnyal kimutattatik, hogy azok vészmentes vidékről hozatnak, továbbá szarvak és körmöknek behozatala , mihelyt azoknak szabályszerűen történt tisztítása mutattatik ki, kizárólag csak a belépti állomáson Neudorfon át engedtetik meg. Az uralgó keleti marhavész alkalmából a prágai cs. kir. helytartóság az idegen marhák szállítását kizárólag csak vasúton engedte meg, minél fogva elrendeltetik, hogy a Csehországba szállítandó vágó marha a vaspályára leendő fölrakodásnál minden csehországi kiszállási állomásra szóló külön egészségi menetlevéllel ellátva legyen, melyben egyszersmind azon helység neve is foglaltassék, hová a marha hajtatni szándékoltatik. NEMHIVATALOS RÉSZ. Tájékozás. Párisban csakugyan egészen uj ministeri jegyzék keringett, s ebben oly személyek is szerepeltek. TÁRCZA. Nyugati levelek. Kecskeméthy Auréltól. London, aug. 28. VIII. Esti időtöltés Londonban. Egy részök elbeszélhető. A többivel úgy vagyunk mint a modern sajtószabadsággal, mely szerint mindenről szabad hallgatni. Oxford Hall. Eldorado, London-Pavillon. Dancingroom. Alhambra. Cremonic gardens s egyéb kevésbé bájos bűnbarlangok. Föltéve, hogy van száz kegyes olvasóm, kilenczvenkilenc, bizonynyal azt biendi, hogy az estéket színházban töltök. Csalódás. Én legalább egyetlenegy 87.ínházban sem voltam. Külföldön utazónak főczélja a népisme, s a népet bizonyos tekintetben színészete is jellemzi; föltéve, hogy a színi, egyáltalán a művészi érzék a népnek egy kiváló tulajdona, mint például az olasznak vagy francziának, kiknek színészete a nemzeti miveltség szociális élet egyik főtényezője. Az angol dicsekhetik ugyan, hogy kebléből kelt ki a világ legnagyobb dramaturgja, —s volt ezenkívül is sok jeles dráma- s vigjátékirója, — a nemzet nagy részt is részén s élheletet talál színészetében: mind a mellett nem képezi az az angol nép élet lényeges vagy kiválóbb vagy jellemző részét. Ehhez járni, hogy a „season“ sem volt kedvező ; egyik nagy színház zárva, a többi jellemzetességét elvesztve azon oknál fogva, mert a londoni úrivilág már kitakarodott nyaralóra, és a leszállított árak mellett más közönség, leginkább idegenek foglalják el a helyeket. Pedig bizonnyal a legérdekesb teendőit a fehér mellényben, rózsabokrétázott fekete frakkban s nagy toilettben reszelgő angol úri közönséget , a fashionable világot szemlélni. Azonkívül nem elég egy előadást látni, hogy jellemezni lehessen az angol színészetet, gyakran bemenni pedig nem lehet annak, ki legalább pár hónapot nem tölt Londonban. Ennélfogva nem volt sem alkalom, sem idő foglalkoznunk a színművészettel. Annál inkább éreztük magunkat utalva a színészet azon pótlékára, mely Londonban a tulajdonképi népszínészetet képezi, — minthogy a nagy színházak legolcsóbb helyei 2—4—6 shilling lévén — onnan nem annyira az alsó, mint inkább a mérsékelt jövedelmű s decorumot megőrizni kénytelen, de egy koronát (10 sz.) vagy fontot kidobni nem bíró középsorsnak teljesen kizárvák.. E surrogát-színészetnek különféle csodálatos pogány templomai vannak. A mértföld hosszú hires Oxford Street egyik kapuja tündében van kivilágítva; ez a híres Oxford Musicball. Bemenet fizetünk egy shillinget; ez a rendes földszinti díj; a karzatok, ber kényelmesebb ülés s többnyire a buffetek is vannak, két shilling. Szép, ízletes s oszlopokkal, mik a karzatot tartják, ellátott terembe lépünk. Földszint vagy állnak, vagy sűrűn egymás mellett asztalok körül ülnek meglehetős hallgatagul a nézők, ritkán élvezvén egyebet pezsgő, czitrom, vagy sörnél. Átellenben van a kis színpad. A függöny fölhúzódik s három szerecsen kezd bohóczkodni; az és szolga s a borbély különféle tréfákat űznek egymással; közben pedig néger-dalokat énekelnek guitár- és tombola-kiséretté. Mint a franczia szereti az angolt paródiázni, a német a francziát, az austriai a csehet vagy magyart, úgy az angol bohózat legkedveltebb eleme a néger. Ha Ira Aldrige fajrokonai közül nem találkozik művész, kit szerződtetni lehetne, megteszi a fehér is, csak kezét, nyakát, arczát, haját be kell jól feketítenie. Persze, hogy nem mesterség felismerni a valódi 8 álnégert, de ez mindegy, csak fekete legyen, ily helyeken az elég. A függönyt ismét fölhúzzák, ismét egy néger áll elő, frakkban, kalappal fején, kezében seprőforma veszszőcsomaggal. Előtte asztal áll, mely szószéket képvisel, míg a művész amerikai parlamenti szónokot parodizál ; nagy dühösséggel ordít, vesszőjével vagy öklével az asztalra csapkod; beszédének tartalma pedig merő esztelenség, minekutána azonban annakutánna, de mivel ennélfogva általában mert; és így tovább, a tetszés nagy, a taps élénk, a hahota hangos, de „bravo vagy vivát“ kiáltás soha se jő ki az angol száján. A szónok még egyszer megjelen, s politikai czélzásokkal teli bohó beszédet tart; párhuzamot húz a „derék hazafi“ a „bátor hős“ Garibaldi között, ki (épen azon időtájban Donquixottkodott Róma ellen) nem tekint veszélyre, fáradalomra, igy úgy tettre kél hazája szabadságáért, és Palmerston lord között, kit a parlamentház előtt mindig készen vár equipagera, s alig várja be az ülés végét, már haza kocsiz, s aztán nem gondol többé semmivel. — A népszerű Páninak ily persiflirozása nagy tetszésben részesül, hanem azért legkevésbé sem árt népszerűségének. Más országban a fekete művész efféle életekért legalább is hat hónapi börtönt kapna, mégpedig hetenkinti egy napi böjttel súlyosbítottat, ezzel pedig a minister önmagának legtöbbet árt. Hasonló mulatóhely az Eldorado is, azon különbséggel, hogy énekesnői valamivel leéltebbek és rútabbak. Kárpótlásul azonban még rútabb énekek. Az anjóinak azonban ez elég jó , ő szereti ugyan a zenét, ebéd után első kérdése „who will sing a song ?" ki akar egy dalt énekelni? de nagyon szerény mutatványnyal is beéri. Ha lehet, még elegánsabb látszatú épület a London Pavillon, nevezetessége egy 13 éves fiatalember, ki 20 stonet, azaz 240 fontot nyom. E formátlan hasóriás félmeztelenül sétál a gallérián, s a nők kíváncsian tapogatják meg mellét és karjait. Persze milyen nők ! Az Alhambra formaszerű kétemeletes színház. Mind e helyiségeknek jelleme körülbelől ugyanaz. A színi mutatványok elég bohók s mulatságosak, az ének elég rosz. Atlétái mutatványok, a trapéze s egyéb kötélművészet is szokásos. Kedvencz látmány fölvonások közben az „élőképek“, vagyis mindennemű mythologiai csoportok; testszin tricában levő, de különben csaknem ruhátlan alakok tömbje a legmerészebb attitűdökben forog a nézők szeme előtt; az antik kecs kevesbbé, mint a ronnák tökélyes szembetűnősége jellemzi e divós nymphákat, kikkel, hogy ajánlólevél nélkül is megismerkedjél, csak a függönyök mögé kell menned, s nem is kell magadat, csak pénztárczádat bemutatnod. És minél nagyobb szamár vagy, annál szívesebben látnak. Azután a színpadról a nézőhelyen át fel a karzatig vastag kötelet feszítenek ki; megjelen egy csinos tiz-tizenegy éves leányka, végig jár a kötélen, s tetején mindennemű nyaktörő productiókkal gyönyörködteti a nézőket, mik nagy Ügyességéről, s korán kifejlesztett izomerejéről tesznek bizonyságot. Miss Nathalie (ha jól emlékszem ez neve) nagy vonzerőt gyakorol a közönségre; neve nagy betűkkel nyomva a hirdetéseken; szóval: készpénz kedves szülői számára, kik „nevelésével“ bizonynyal sokat fáradtak , s nem egy kötelet rongyoltak el gyengéd tagjain, mig azt annyira betaniták a kötélen tánczolni. Van valami lázasztó ezen, a gyermekekkel való s pedig nagyon divatos üzletben, s valóban hidegvérrel nézhetném, ha ily gyötört csodagyermek szüleire tizenkét botot vernének; csekély büntetése volna ez a rendszeres gyermekgyilkolásnak. Bár szép volt a kis Nathalie, én már láttam, amint élte tavaszában sorvad, s egy rút kórházban hunyja be örökre megtört szép szemeit. Miután majd minden mulatóhelyen kell gyermekeknek is szerepelni, s egyik túl akar tenni a másikon csodagyerekeivel, már a boszantótól a mulatságosig megy a visszaélés. Az Albambrában például egy quartettnek kísérete gyanánt alig három éves kis arasznyi fiú veri a dobot, mely nyakába lévén akasztva, csaknem a földre húzza le szegényt. De rendkívüli ügyességgel s jó kedvvel végezte szakmáját, borzasztó tapsok után ismételnie kellett az előadást. Ha meggondolom,mily önzetlen szenvedéllyel gyönyörködött e gyermek saját művészetében, dobolásának mennyire örült? nem átallom kijelenteni, hogy az egyetlen művész, kit Angliában hallottam, ő volt. Mi lesz belőle, ha felnő? kötéltánczos, vagy naplopó? tán erőszakkal besorolják tengerésznek, s művészileg fogja megmászni az árboczot ? tán a Horsmonger Lane melletti ünnepelt akasztófán fogja bevégezni művészi pályáját. Tökéletesen egyre megy ki a dolog. Ezekből állanak körülbelől valamennyi ilynemű mulatóhelyeken a mutatványok. Közben-közben fölsétálunk a karzatokra, szemlét tartunk a közönség fölött. Nagyrésze idegen, egy két asztalnál víg társaság, férfiak s szép ifjú nők, pezsgő champagnie mellett; különben tán egy-egy kiváncsi vidéki nejével, s igen igen sok szép leány, azok közül, kik más nevet hordanak, mint keresztlevelükben áll; többnyire fekete selyembe öltözvek ; gyönyörű szőke fürteik három-négy fodorban hanyagul csüggnek le vállaikon derékig; arczukon az angol „fajszépség“ legszebb változatai. — Mozdulataik nem legkecsesebbek, modorukat pedig legkevesbbé sem fogja szemérmesnek mondani még az is, ki e pontban a superlativushoz szokott, de ha férfi pajzánkodva hozzájuk nyúl, ököllel úgy ütik hátba, hogy szinte kong. Tisztes nő ily helyeken ritkán látható, de megtörténik, hogy a munkás nejét is magával viszi, s azzal szerényen asztalhoz ül, s ott háborusan tölti az estét, nem törődve azzal, hogy röpködik körül minden oldalról a sakogósselyemruhás denevérek s a vesztére vállalkozó szellemű tüzes vérű fiatalság, helyenkint fegyvertelen policeman is álldogál, inkább kik a külügyi miniszeri változás által felavatott új iránynak még határozottabb jellemet kölcsönöztek volna. Lagnerroniéres lapjának több barátjai valának a ministeri jelöltség tiszteletében részesítve. Ezen combinatió azonban nem valósult; Fould visszalépése hírének roppant hatása a börzére nem maradhatott hatás nélkül a cabineti válságra s ennek tulajdonítható, hogy Persigny az utolsó napokban szint változtatott, s míg azelőtt Thouvenellel határozottan a római kérdés gyors megoldása mellett emelt szót, most oda nyilatkozott, hogy Róma rögtöni vagy közeli odahagyása nem eszközölhető. Ezen közvetítő föllépés által ellen fordítva a kabineti válság, de mindamellett oly ellentét maradt fönn, melynek e válság előbb-utóbbi bekövetkezését kellene eredményeznie. Thouvenel visszalépett, mert Rómában a statusquónak most akart véget vetni; a vele tartott ministerek azonban megmaradtak, mert a római kérdés olasz értelembeni megoldásának elhalasztását szükségesnek találák. Ámde ez az, amit Dronin de Linys kineveztetése kifejez ? Minden valószínűség szerint nem, s így ha ez majd jobban kifejtendi politikáját, akkor a kérdéses ministerekre nézve is elkövetkezik a lemondás órája, föltéve természetesen, hogy Persigny újabb színváltozása ismét el nem fordítja a ministeri krízint Ezen párisi eseménynek visszahatása Turinra előre látható. Mily befolyást fog az az olasz kormány politikájára gyakorolni, nem lehet bízvást előre mondani. Csak azon egy látszik kikerülhetlennek, hogy Ratazzi egész kabinetével le ne mondjon. Ö,ki a franczia szövetségnek mindent feláldozott, azon ígérettel, hogy annak közbenjárása által mindent megnyer, most nem léphet egyébbel a parlament elé, mint az aspromontei győzelemmel s azon tilalommal, hogy Rómáról mint olasz fővárosról álmodozzék. Kormányának gyöngesége úgy is csak azon reményben töretett, hogy épen e gyöngeség hozandja meg a kívánt eredményt; most ő nem csak mint gyönge ember, hanem mint kijátszott államférfi, kénytelen a parlament elé lépni, — ha t. i. még előbb vissza nem lép. Mily politika fog utána föllépni? erre nézve helyeseknek látszó ,gyanításokat olvasunk az „Ind. belga“-ben. E szerint nem kell azt hinni, miszerint oly ministérium fog föllépni, mely a franczia szövetségen kívül keresendő az eddigi czélt; ellenkezőleg, Ratazzi utódjainak el kell fogadniuk a helyzet kényszerűségét, s bár függetlenebb politikát fognak követni, mindamellett egy percig sem fognak arra gondolni, hogy Rómát erőszakkal s a francziák akarata ellenére elfoglalják. Már meg is jelent egy uj olasz röpirat, mely azt bizonyítja, miszerint a római kérdést hosszabb vagy rövidebb időre aludni kell hagyni, s a nemzet egész erélyét a belszervezetre öszpontosítani, hogy aztán, ha az idő elérkezik, rendeltetését teljesíthesse. Valószínű, hogy ez leend a közvetlen jövő olasz politika fővonása, ámde hogy ezen politika nem fog-e Dél-Olaszország önállósági hajlamai által annyira meggátoltatni kifejtésében, erre nézve a jelen nem nyújt biztosítékot, a jövő nem nagy reményt. Lapszemle. A „Magyar Sajtó“ az első magyar gőzhajótársaságnak szentel egy czikket, melyben felemlíti, hogy a kibocsátott 600 aláírási ívből eddig csak 200 küldetett vissza, háromezer és néhány száz részvény aláírással, s véleménye szerint szerencse lesz, ha 1 millió frt alá lesz írva az első magyar gőzhajótársaság részére. A büszke szavaknak tehát kicsiny vége lett, s ennek okát abban találja a „Sajtó“, hogy sokan vonakodtak aláírni oly vállalatra, melynek kezeléséből már előre kizárottaknak hitték magukat; megriasztotta a pénzembereket az is, hogy mikor még nem is létezett a társulat, mikor még nem volt meglőve a medve, máris rendelkeztek többen féligmeddig bőre felett; továbbá pártok keletkeztek, lett exclusiv magyar, majd minden áron angol, végre magyar-angol felekezet, s így rontották egymást; végre a bizottmány kinevezésénél kimaradtak volt oly egyének, akik azelőtt leginkább buzgólkodtak a társulat létesítése körül. Véleményünk szerint azonban legfőbb oka az aránylag kevés eredménynek az, hogy mint kereskedelmi vállalat, egy új gőzhajótársaság nem ígér nagy jövedelmet, midőn a meglevő szabadalmazott gőzhajó társulat is kénytelen az állom subventióját igénybe venni, s igy a nyereségvágy nem buzdította azon vállalkozókat, kik más üzletekben vagy állampapírokban is nem 5 vagy 6, hanem 7—100 kamatot és veszélyeztetés nélkül húzhatnak. Mint hazafiai vállalat pedig nem gyűjthetett annyi aláírót, mennyi kívánatos lett volna, mert jó hazafi sok van ugyan az országban, de felette kevés olyan, ki minden hazafiai vállalatban legjobb akarattal is részt vehetne. (Ez ügyhöz legközelebb tüzetesen hozzászólandunk.) A „P. Lloyd“ bécsi evelezője igen érdekesen vázolja, miként fogják föl a m. udv. kanczellária körében a provisorium jelentőségét. Alkalmat ez illetékes személyektől eredő nyilatkozatokra a főkanczellárnak levele egy megyei notabilitáshoz adott, melyet mi is közlünk. Mint ennek bővebb magyarázatai különöbb figyelmet érdemelvén e nyilatkozatok, közöljük mi is ezen érdekes közleményt. Az így hangzik: „Mi azon megnyugtató öntudattal bírunk, ■— így szólnak — hogy a provisoriummal senkinek sem alkalmatlankodunk vagy épen elnyomunk. Az egymással szemközt álló elvek harcza a szenvedélyesség legnagyobb fokát érte volt el. Parlamentálásra többé nem lehet gondolni. Még kevesbbé volt lehetséges, azon hangulatnál fogva, melybe mindketten jutottak, ki- s egyezést eszközölni. A provisorium a harcznak szünetet, a haragnak nyugalmat parancsolt. A megfontolásidőszaka ez. A provisorium a semlegesség jellemével bír, s ezért nem is harczoló. Feladata a két ellenséges elv összeütközését távol tartani. A provisorium nem csak Magyarországban, hanem a Lajtban innen is érezhetővé téve magát, mint túl, úgy itt is némileg lehűltek. A virályzó felek egyike sem engedett ugyan még a maga „látszatából,“ de ha az eldöntés órája elérkezik, egyik sem fogja a másiknak szive vérét kívánni. Innen és tulnan hasonlíthatlanul nagyobb hajlam létezik bensőleg a kiegyezésre, mint külsőleg észrevétetni akarnák. A provisorium jelszava: „Meghozza az idő a jó tanácsot.“ (Kommt Zeit, kommt Rath.) Ideje le fog járni, mihelyt ama jó tanács megjő, s a jó tanács megjő, ha az idő alkalmas lesz reá. Hogy a birodalmi tanács nem az igazi tanács, ma kétségen felül látszik állni Egy programmnak kellene a jó tanácsot előteremtenie — igy vélekednek némelyek s mindenki azt kérdi: Van-e a kanczellárnak programmja? A „Wanderer“ a főkanczellár leveléből határozott „nem“-et olvas ki s ezt méltán tartja vigasztalan, csüggesztő dolognak. Ámde a főkanczellár nem mondá: „Nekem nincs programmom!“ hanem ezt: „Végleges formulázott programmot nem közölhetek önnel !“ Ámde kinek van mai időben bármi nagy kérdésre nézve végleges formulázott programmja ? A czélokat világosan láthatja egy státusférfin maga előtt, de nem az utakat, mik oda vezetnek. A czélra nézve megnyugtathat a főkanczellárnak nem minden ünnepélyesség nélkül tett eme nyilatkozata: „Én mindenekelőtt magyar vagyok s keblemben él azon kegyelet a hon iránt, mely minden valódi hazafi keblét betölti.“ Minden magyar tudja, mit jelentsen ez. Ámde az utakat kétségtelenül Isten keze jelöli ki egyedül. Egy magas állású német úrtól nem rég egy bizalmas embere kérdé, hogy tulajdonkép miként akarja a magyar kérdés megoldását intézni. „Tudja ön, válaszolá az interpellált, — ha Isten volnék, akkor így eszközölném. Azaz tulajdonkép, szakítá magát szóló félbe — ha Isten volnék, épen nem is kellene eszközölnöm. Csak mondanom kellene: „legyen“s lenne. S meg kell vallanom, hogy én ezt nem csak igen kényelmes, hanem egyszersmind igen kellemes dolognak is tartom. De a kormány nem Isten, s ezért nincs is oly kényelmes s oly kellemes dolga, mint az Ur Istennek ott fenn a mennyben. Teremtéseihez mindenekelőtt anyagra van szüksége. Ezen anyagok különfélék; nevezik emberek, érzületek, érzetek, viszonyok, körülmények, események, kellékek, befolyásoknak. Ez anyagok közöl némelyik igen érdes s másik teljesen alkalmatlan, kikészíttetésre ; úgy kell azt venni, amint van. Immár be fogja ön látni, hogy nem mondhatom meg önnek, minek lesznek adott perezben az emberek, érzületekérzések, viszonyok, szükségek, események és befolyások s azért azt sem mondhatom meg, mit és miken fogok az adott perezben cselekedni.“ Amit itt a német államférfin német józansággal mondott, ugyanazt mondá a magyar főkanczellár magyar ihlettel: „A jövő Isten kezében van !“ De ha eshetőségekről van szó, nem kell mindjárt gondolatainkat a távolban jártatnunk, hol a czitromok s az államcsínyek virágosnak. Nem kevésbbé fontos dolgok sokkal közelebb feküsznek hozzánk. Mielőtt lejárna az év, fognak állítólag a Lajthán inneni országgyűlések egybehivatni. Ki mondhatná meg ma, mily befolyást fognak belviszonyaink alakulására gyakorolni ? . . . A német kérdés is mindig türelmetlenebbül kopogtat Austria ajtaján. Ki tudja, mi hoz? Jelentőségét pedig minden táborban egyformán elismerik. Sz avagy minap avatott kézzel utalt arra, s a „Don. Zig“ nem rég mondá : az autonómia mértéke, mely Magyarországnak megadandó lesz, a német kérdés alakulásától függ. Azon államférfin tehát, ki gyakorlati politikát űz, viseljen bár német vagy magyar nevet, legyen centralista vagy dualista, ily körülmények közt nem bírhat bevégzett programmal, s hogy a bevégzett programmot sem ütheti a nagy dobra, fölötte könnyen felfogható, kivált ha azon ember a mai körülmények közt foglalja el a magyar udvari kancellár állását. „Mi várhatunk“, mondják Pesten s mondják Bécsben. Ennek a „várhatunk“-nak mindenesetre van egy kis bökkenője. „Várni“ tulajdonkép egyikünk sem várhat. Igen jól esnék, ha országgyűlésünk azon helyzet.