Sürgöny, 1862. december (2. évfolyam, 277-299. szám)
1862-12-03 / 278. szám
Második évi folyam. 278 szám — 1862. Szerkesztő-hivatal: Uri-utoza Libatinszky-ház. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. ss. a. földasint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Hadapesten házhoz hordva. V délre, naponkint postás ft kr ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8ft kr Hbeészévre 16 — Félévre 8 — Érsegyedre 4 HIVATALOS RÉSZ. ö cs. k. Apostoli Felsége gróf K & 1 n o k y Gusztáv Zsigmond századost a „Miklós orosz nagyherczeg“ 2-ik huszár ezredben, s követségi titkárt a londoni cs. k. nagy követségnél, cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége Bogyay László zalamegyei főispánt ezen méltóságától legkegyelmesebben fölmenteni méltóztatott. A magyar kir. udv. kanczellár Augusztin Károlyt a magyar kir. udv. kanczellária tiszteletbeli udvari fogalmazó-segédévé nevezte ki. Hirdetmény. Folyó évi Mindszenthava 18-kán 17,126. sz. a. kelt kegyelmes királyi udvari rendelmény szerint, a cs. s Apostoli királyi Felsége f. é. october 10-én kelt legfelsőbb elhatározásával az 1863-ik évre az egész birodalomban, a katonai határőrvidék kivételével, 85.000 főből álló hadnjonczjutaléknak kiállítását, s ezen hadkiegészitésnek 863. évi február 15 től kezdve ugyanazon évi márczius végéig leendő foganatrtását elrendelni, s egyszersmind megengedni méltóztatott, hogy a katonai képző intézetekből kilépendő növendékek, valamint ez az utolsó hadkiegészítésnél is megtörtént, az ujonczjutalékból le ne számíttassanak. Ugyanazon hó 21-én 17,285. sz. a. kelt k. udvari rendelmény szerint pedig a cs. s Apostoli királyi Felségének f. é. october 9-én kelt legkegyelmesebb elhatározásánál fogva ezen njonczozásnál is mindazon könnyítések és kedvezmények lépenének hatályba, melyek ő Felségének 1860-ik october 6 án kelt legmagasb elhatározása alapján a hadkiegészítési szabályzat 13, 21, 29 és 34. §§, valamint az ehhez adott hivatalos utasítás 12, 23 és 37. §§-ainak a hadkötelesek irányában enyhébb alkalmazására vonatkoznak, s melyek már a múlt ujonczozásnál is foganatba vétettek. Azon részletes újonczjutalékok kimutatása szerint, melyek egyes országok által az egész birodalmi jutalék számára állítandók, Magyarország (a Muraközzel, a visszakeblezett erdélyi részekkel s a létezett temesi Bánság és szerb Vajdasággal együtt, ez utóbbiba a római és isroki járásokat bele nem foglalva) 1863-ik évben összesen 25,680 ujonczot állítani köteles. Az 1863. évi ujonczállitásnál az 1842. 1841. 1840. 1839 és 1838 ik években született ifjakra kerülvén a sor, a hadkiegészítési szabály 3 ik, illetőleg a hivatalos utasság 5-ik § a értelmében: Az 1842 évi január 1-től ugyanazon évi deczember 31 ig bezárólag született, s I. 1862 ik év deczember 31-vel 20 éves kort elért ifjak fognak tartozni az I-ső korosztályba. Az 1841-ik évi január 1-től ugyanazon évi decz. 31-éig születtek a II-ik korosztályba. 1810-iki január 1-től ugyanazon évi deczember 31-éig született figyermekek a III-ik; 1839 ik évbeli ugyanezen időszakban született ifjak a IV ik; végre az 1838-ik évben születtek az V-ik korosztályba. Ennélfogva a fent kitett öt év alatt ez országban született, az osztrák birodalmi, illetőleg magyar államkötelékhez tartozó, s jelenleg itt tartózkodó, vagy távol lévő minden hadköteles ifjak ezennel fölhivatnak, hogy hadkötelezettségek teljesítése végett, illető hatóságaik által tudatandó napon és helyen okvetlenül megjelenni; hogyha pedig nem azon hatóság vagy község illetőségéhez tartoznának, hol ezen fölhívás őket érte, mégis azon község elöljáróinál, hol jelenleg tartózkodnak, magukat bejelenteni a hadkiegészítési szabályzatban foglalt súlyos következmény terhe alatt semmikép el ne mulasszák. És fölhívatnak mindazok, kiknél a fent kitett korosztályokba eső akár saját illetőségű, akár pedig más hatóság vagy községbeli hadköteles egyének bármi oknál fogva tartózkodnak, hogy ezeket saját községük elöljáróinál a fölszólamlási tárgyalások megkezdése napjáig, ha pedig ilyeneket az ujonczozás folyama alatt fogadnának szállásba, egy 24 óra alatt bejelenteni kötelességüknek ismerjék, minthogy különben a hadkiegészítési szabályzat 44 és 45 §§-aiban elősorolt büntetések szigorával sujtatnának. A katonai váltságdíj ezen ujonczozásnál is 1200. o. é. forintnyi öszvegre lévén legfelsőbbig meghatározva, az érdeklett közönség ezennel értesittetik, mikép a váltságdíj lefizetésénél ezelőtt kivételesen engedélyezett eljárás a jövő ujonczozásnál többé helyt nem foglalhat, hanem a hadhelyettezési szabályzatnak ide vonatkozó rendeletei teljes hatályukba lépendnek vissza. Ennélfogva mindazok, kik a jelenleg fölhívott s fentebb elősorolt öt korosztálybeli hadkötelesekért a váltságdíjt letenni, s azokat ekkor a hadkötelezettségtől végleg fölmenteni óhajtják, ezen szándékukat az illető megyei, kerületi, vagy városi hatóságnál ez intézkedés közhírré tételétől kezdve bezárólag azon, mindenütt külön hirdetménynyel tudatandó napig, melyen az illető hatóság területén a fölszólamlási bizottmány működése meg fog kezdetni, annyival is inkább bejelentsék, minthogy ezen időn túl a váltságdíj többé semmi szín alatt elfogadtatni nem fog. Ép oly föltétlenül fognak visszautasíttatni az ujonczozási előmunkálatok vagy az állítás folyama alatt legfelsőbb helyre közvetlenül intézett küldemények is, a felek tehát a váltságdíjnak ilyes, eddig több ízben előfordult közvetlen fölterjesztésétől jövőre tartózkodjanak. A fölszólamlásokat tárgyalandó bizottmányok működésének kezdetei tartama felől a közönség minden hatóságnak külön hirdetménye útján tüzetesen értesülend. Egyelőre csak annyi jegyeztetik meg, mikép a fölszólamlások országszerte 1862 ik évi deczember 15-től 1863 ik évi január 20 áig terjedő időszakban fognak tárgyaltatni. Ezen fölszólamlási időnek kellő figyelemben tartása a fölmentési igényeknek netáni érvényesithetése czéljából az illetőknek annál is inkább ajánltatik, minthogy ezen bizottmányok általában utasítva vannak, hogy működéseiket az állítást három héttel megelőzőleg okvetlenül befejezzék; ennek következtében az elkésett beadványok általuk többé föl nem vétethetvén, ezek közül csupán azok fognak ezen magyar kir. kormányszéknél tárgyaltathatni, melyeknél a nem szándékos mulasztás az egyúttal megejtendő tiszti vizsgálat alapján igazolva leend. E helyütt arra is különösen fölhivatnak az illetők, hogy fölmentési ügyeikben előbb, mintsem ezek a megyei, kerületi vagy városi bizottmányok által tárgyaltattak és végzéssel elláttattak volna, ezen magyar királyi kormányszékhez, vagy bárhová ne forduljanak, valamint felebbezési ügyeiket az I. folyamodású bizottmány mellőzésével közvetlenül ide ne terjesszék, minthogy egyedül ez van hivatva az ilynemű agydarabok kellő fölszerelésére, mi utólagosan csak az idő elmulasztásával s a félnek azalatti károsodásával eszközölhető. Ezenkívül czélszerűnek látta még ezen magyar királyi helytartótanács az érdekletteket a hadkiegészítési hivatalos utasítás 15, 16, 24 és 32 ki§ ainak kedvezményeire különösen figyelmeztetni. Ezeknek határozott kitétele szerint az illető bizottmánynál személyesen megjelenő felek fölszólamlásaikat nemcsak írásban, hanem élő szóval is előadhatják , a netán igénybe venni kívánt fölebbezést is csupán szóval is bejelenthetik ; ennélfogva más okmányok s bizonylatok költséges megszerzése rem is szükséges, mint amelyeknek bélyegmentes kiszolgáltatására a hivatott szakaszokban körülírt eseteknél a lelkészek és községi elöljárók hivatalból kötelezve vannak. És oly fölösleges a családtagok munkaképtelenségére vonatkozó orvosi bizonyítványoknak bármily orvostól, magán utoni szorgalmazása is, minthogy ezután minden ilynemű vizsgálatnak a megyei, kerületi vagy városi rendes főorvos által a fölszólamlásokat tárgyaló bizottmány színe előtt kellene teljesítetnie, s tárgyalás alapjául csupán a főorvos által bizottmányból kiállított , ennek polgári s katonai elnöke által előttemezett bizonylat fog fölvétetni. Ezen egész ujonczozási eljárás pedig az 1858-ik évi September 29-én kelt legfelsőbb határozattal életbe léptetett, s lényegileg most is teljes hatályban maradt szabályzat szerint lévén foganatosítandó, az ennek alapján szükséges teendők részleteivel mai napon az ország minden önálló törvényhatóságat egyúttal megbizattak. Kelt a magyar kir. helytartótanácstól, nov. 9. 1862. A magas cs. k. pénzügyministerium Frank Károly és Schlafsky József II. rend. cs. k. adószedőt I. rend. cs. k. adószedőkké; — a nagyvárad-budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Much Károly III. rend. cs. k. adószedőt és Richtarszky József I. rend. adóhivatali ellenőrt II. rendű adószedőkké; — Takács Ede és Brüll Frigyes II.rendű adóhivatali ellenőrt III. rendű adószedőkké; Heray Antal és Jagicza József II. r. adóhivatali ellenőrt I. rendű adóhivatali ellenőrökké; Farkas Mihály gyűjtőpénztári tisztet és Lewiczky György III. rendű adóhivatali ellenőrt II. rendű adóhivatali ellenőrökké, és végre Izvárdy Frigyes irodai segédet III. rendű adóhivatali tisztté kinevezte. a Pesten egybegyűlt kitűnő hazafiak részéről kellett volna valaminek történnie a kibékülés megkönnyítésére. A czikk tárgyilagos adatai oly zavarttak,hogy megcáfolásra méltóknak nem tarthatjuk, érdemleges részét pedig nem vitatjuk ; feleljenek, ha tetszik, azok, akiket illet. A nemzet a pesti gyülekezetektől várt „valamit," ez tagadhatlan. Tény az is, hogy ma az ország értelmiségét a meghiúsult remény fájós érzete rezgi át. Ha igaz, hogy a kormány is osztotta ama várakozást, úgy ma teljes kárpótlást lelhet azon érzésben, melyet ezen remény meghiúsulása országszerte keltett. Ezt pedig ismeri a kormány, ismeri a fejedelem, s ezért teljesen közönyös dolog, hogy a „Presse“-nek miként tetszik a hazánkban uralkodó hangulatot lellegezni. Sajátságos ugyan a „Presse“ logikája, amidőn mondja : „Magyarországban még mindig oly rész a hangulat, mint volt, ergo nem engesztelő és megnyerő lépéseket kell tenni, hanem épen azon politikát szükséges folytatni, mely a birodalom legelső nemzetét ezen szerencsétlen hangulatba ejtette." Az ilyen logika emlékeztet azon becsületes vargánéra, a ki gyermekeit mindig ütlegelte, hogy jókedvüek legyenek s csodálkozott, hogy nem fog rajtuk a döngetés s mindig szomorúak maradtak. Hála istennek, hogy döntő körökben más logikát követnek. Jól mondja a „Presse“ : „A hitelbank engedélyezése és az amnestia által Magyarország irányában bebizonyíttatott, miként itt Bécsben őszintén óhajtják a kiengesztelést.“ Ezt a magyar nemzet megértette jól, tudja is, kik azok „Bécsben“, kik az engesztelést „őszintén“ óhajtják. A hálaérzet, ezt bátran állíthatjuk, általános ; ugyanilyen a hálanyilatkozat is, s habár ez nem oly hangzatos, hogy tőle centralista collegáinknak megijedniök kellene, mégis elég hangos arra, hogy megértse Felséges Urunk s meggyőződjék arról, hogy azon magvaknak, melyeket kegyelme hint, egyike sem vész el — hogy annak idejében meg fognak azok fogamzani és kicsirázni — hogy az ő magyar kertjébe mindenfelől sok követ dobtak ugyan 14 év óta, de azért mégis megmaradt a jó, hálás földje, mely meghozza a termést annak, ki a vetés és ápolás munkáját nem sokallja. A „Presse“ elég okot szolgáltat arra,hogy feltegyük róla, miként czikkével épen azon örvendetes dispositiónak, melyből a hitelbank engedélyezése s az amnestia eredt, csökkentésére s lankasztására tör. Mi azonban e részben teljesen meg vagyunk nyugtatva. A korona s a nemzet bölcsesége egyaránt megértette a kibékülés mellőzhetlen szükségleteit, s ezen örvendetes tényen a „Presse“ insinuatiói nem fognak másítani semmit. Magyarország és Felséges királya közt az egyetértés helyreállíttatni fog, mert helyreállíttatni kell, mert helyreállítását egyaránt követeli a korona és hazánk érdeke. Ideje, hogy centralista kollegáink ez eszmével barátkozzanak meg és kezdjenek valahára kibontakozni azon theoretikus elfogultságból, mely eddig is az alkotmányos eszmék és viszonyok fejlődését a birodalomban lidérczként nyomta, s nekünk is, nekik is annyi kárt, bajt s keserűséget okozott. Megakadályoztatni a kiegyezést, erre nem lesz elég erejük, mert az élő viszonyok mindig hatalmasbak voltak a theóriáknál. De van elég hatásuk könnyíteni és siettetni a kiegyezést és ezt tenniök, úgy hisszük, mindkettőnk érdekében volna. Bécs, dec. 1. L. Biztos tudomás szerint a kormány újabb, komolyabb s nagyobbszerű rendszabályokkal foglalkozik a közbiztonság ügyében. A magyar kancelláriában e tárgy felett az utóbbi napokban több tanácskozmányok tartottak a főkanczellár úr elnöklete alatt. Tegnap a főkanczellár ő nagyméltósága hosszasabban értekezett a hadügyminiszer ő excellentiájával s a zsandárság főparancsnokával. Remélhető, hogy a készülőben levő rendszabályok mihamarébb fognak foganatosíttatni s hogy a kormány egész erejével fog azon balviszonyok megszüntetésére működni, melyek alatt minden anyagi érdek egyaránt szenved. Az EMUITATALOS RÉSZ. Mécs, dec. 1. L. Csak az utóbbi levelemben fejtegetem, miként az eszmék tisztulása a Lajthán inneni centralista körökben még koránt sem tett oly örvendetes haladásokat, mint túl a Lajthán. A „Pressernek tegnapi czikke ezen állításom igazságát nagyon is bizonyítja. Bosszankodni az ilyen ömlengéseken már alig lehet. Elmélkedés, melynek minden szava azt tanúsítja, hogy íróján,k fogalma sincs a dologról és személyekről, mikről értekezik, csak nevetségesnek mondható. Az ember ugyan részakaratot, is gyaníthatna, a midőn hallja, hogy a „Presse“ hálátlanságot vet a magyar hitelbank részvényeseinek szemére, holott pedig az egész világ tudja, hogy az alapító gyülekezet küldöttsége néhány héttel ezelőtt leghőbb köszönetét nyilvánította Ő Felségénél , de jámbor szomszédaink becsületére el kell ismerni , miként részakarat valóban nincs bennük. Mindaz, mi részükről oly ellenségesen érint bennünket, csupa értelemhiány, merő politikai ügyetlenség. „Jó emberek, de rosz muzsikások“ — mondá egy német költő honfitársairól. A bureaukratin 12 év alatt az „Augsburger Alig. Zrg“ kintornáján a szegényeknek fejébe belevert bizonyos nótákat, melyektől szabadulni még nem tudtak és amiket tehát most is, adandó alkalommal, elfütyölnek. Ezen nótákhoz tartozik különösen ama „furioso“, melyet centralistáink mindannyiszor hallatnak, valahányszor azon férfiakról van szó, kik a legvégsőbb perczekig küzdöttek az alkotmányos eszmék mellett a bureaukratismus keletkező hatalma ellen, s a kik elsők lobogtatták ugyanazon eszmék zászlóját, a midőn centralista hőseink ilyesmiről még álmodni sem mertek. A midőn azonban centralista barátainkat időnként eldeclamálni halljuk, a mit 12 év alatt tanultak, elnézéssel kell lennünk irányukban, mert már a görög bölcs mondotta tanítványának, hogy előbb felejtenie kell, amit tanult és csak azután tanulhat jobbat. A feledésre pedig idő kell, s mi nem tehetünk czélszerűbbet, mint ha jó példát adunk nekik, és feledjük mi is a felednivalót. Beszél a „Presse“ arról is, hogy múlt héten Lapszemle. A „Wanderer“ a Landtagok hatásköréről értekezvén, különösnek tartja, hogy az alkotmányosság, legalább úgy mint a február 26-iki okmányban formulázva van, alig tehet egy lépést, hogy az illetékesség kérdésébe ne ütközzék. A reichsratle, mely e kérdéssel maga is sokat foglalkozott, s tisztába csak akkor jöhetett, midőn tagjainak egy harmadrésze a teremet elhagyta, s még el sem oszlott, s a Landtagok még össze sem ültek , már is nagy harcz támadt hatáskörük felett. Mig a sajtó egy pár tárgyat fejtegetni kezdett, hogy a tartományi gyűlések munkálódását elősegítse , más oldalról még azon ha Szerda, december 3. táskör is kétségbe vonatik, mely e gy üléseknek ki van szabva, s nem arról van kérdés, hogy miképe , hanem, hogy miről tanácskozhatnak. Ha hiba volt e vitatkozásokat felidézni, úgy a W, mint mondja, maga vádolja magát. Más, de velünk egy színezetű lapok tovább fejtegették gondolatainkat, s a kormánylapok is felléptek ellenokaikkal. Az utóbbiak a febr. 26-ki alkotmány betűire támaszkodva, úgy látszik, hogy a Landtagokból valami „mixtum Compositum“-ot szeretnének alkotni, mely a népképviseletbőil és breancratismusból lenne összeállítva, szóval egy hivatalos szoba lenne, mely csak annyiban különböznék más hivatalszobáktól , hogy itt egy pár nemhivatalnok is beszélhet. Lehet , folytatja a W., hogy egykor, ha az előkérdések elintéztetnek , a Landtagok számára csakugyan nem fog több hatáskör felmaradni. Hanem most, úgy rémlik nekünk, hogy e felfogás nem helyes. Sőt inkább e tartományi gyűlések feladata minél több anyagot szolgáltatni a jövő reichsrabnak, s ennek kezébe adni azon adatokat, melyek neki hiányoztak, s melyek hiányát anynyira érezte. Épen a legközelebbi adófelemelési vitákban látta az ember, hogy még azon követek is, kik magukat nem úgy tekintették mint Landtagok küldöttjei, saját hazájuk szükségeit nagyon kiemelték, s rájuk nézve csak örvendetes lehet, ha a tartományi gyűlések maguk sorolják elő kívánalmaikat, s nem lesznek kénytelenek puszta magánvéleményekkel előállani. Hogy minden országnak saját szükségeire legtöbbet kell ügyelni, ez igaz, de épen ez okból nem lehet a törvény száraz szavaihoz ragaszkodni. Erre egy közel fekvő példát hozhatunk fel. A birodalom nyugati felének a része élénk kereskedelmi összeköttetésben áll Magyarországgal. Nincs e tehát Morva-, Csehországoknak, stb. érdekükben, hogy a magyar országgyűlés, mely a törvénykezést rendezheti, mielőbb összehivassék, holott a törvény betűi szerint ez a cseh és morva Landtagokra nem tartozhatik ? Ily példákkal — mondja a „W.“ — többekkel szolgálhatnánk, melyek világosan mutatják: „hogy a betű megöl, s a szellem elevenit.“ Bécs, dec. 2. Ő cs. k. A p o s t o li F e ls é g e f. évi nov. 30-ki legmagasb határozata folytán Csehország, Enssen aluli és fölüli Ausztria, Salzburg, Stiria, Karinthia, Krajna, Morvaország, Szilézia, Tirol, Voralberg, Istria, Görz és Gradiska f. évi dec. 10-kére egybehívott országgyűléseit 1863. jan. 8 kára, Dalmatia, Galiczia, Lodomeriáét Krakóval és a Bukovináét 1863. jan. 12-re méltóztatott elnapolni. Ezen elnapolás fő oka az, írja a „Wien. org“ hogy a birodalmi tanács elismerést érdemlő áldozatkész tevékenysége és minden, a gyorsabbitást eszközölhető ügyrendszerű eszköz felhasználása ludltotta a törvényhozásnak több, tárgyalás alá vett fontos dolgai dec.10 ig, e néhány nap alatt már végkép be nem fejezhetők , míg a birodalmi tanács e bár rövid határidő alatt folytatott tevékenysége által az akadály nélkül megtörténhetik. Ehhez jó még az a nyomatékos körülmény is, hogy az országgyűlések megnyitásának áttétele egy más napra december havában, az egészen közel levő karácsonyi ünnepek miatt az üléseknek különféle hátrányokkal összekötött hosszabb félbeszakítását vonná maga után. Gazdászati s üzleti szemle. Egész Európában pang az üzlet, sem a kereskedés, sem az ipar nem tud felmutatni élénkséget. Csak ha Francziaországot nézzük, látni fogjuk,hogy a raktárakban roppant mennyiségű áruk állnak felhalmozva, melyek a fogyasztás és a forgalomba vitel boldog napjára várakoznak . Lyonban legközelebb több bukás jön bejegyezve, melyek által újabban több mint 7 millió ftnyi tőke van kockára állítva. Angolországban 20—40 ezer munkás maradt kenyér- és kereset nélkül, mert munkaadó gyáraik bezárattak. Mindenfelé fenhangon kiáltozzák, hogy nincs pénz, pedig pénz van ám, csak hitelben fogytunk meg, és pedig azon okból, mert visszaéltünk vele. Ki egy millió kész értékkel birt, az hitelénél fogva 10 millióval is üzérkedett s elérkezvén a fizetés ítéletnapja, ő megbukott, hitelezői pedig tőkéik legnagyobb részét elvesztették. Óvakodnak most ez utolsók kikölcsönözni tőkéiket , megégetvén szájukat a kása, most a jeget is megfújják. Még a valóban szilárd vállalat sem nyer hitelt, nincs bizalom. Pénzét mindenki markába szorítja, ezért van oly kevés a forgalomban. Különösen a mi viszonyainkat illetőleg megjegyzendő, hogy nálunk a két múlt évben a szokottnál erősb lábra kapott fényűzés, ennek czikkei méregdrágaságának fedezése rendkívüli s mélyen érezhető költséggé fajult. Az elmaradott adóhátralékoknak a folyó évi illetékkel rögtönös behajtása adóbeli kötelezettségünket háromszorosan nehezítette, e végett pedig jövedelmi forrásaink rendkívül kimerítvek. A nyers termények s különösen a gabnafélék kelendőségét szokatlan körülmények változtatták meg; mostani termésünk középszerűn alólinak tekinthető, míg majdnem egész észak-nyugati Európában — hol terményünk leginkább fogyasztatott — kielégítő termés lévén, kérdésben forgó czikkeinkre nem is nagy a szükség. Néhány évvel ezelőtt a nagy nemzetek háborúra készültek, a pénzjegyek hitele megcsökkent ; nagy mennyiségű gabnát vásároltak össze az államok; nagy iparvállalatok keletkeztek ; nagy mennyiségű pénz áraztatott szét az iparosok közt s ezek és a nyerekedésre számitó kereskedők jól fizették a gabonát. Ily körülmények közt igen sokan a mezei gazdasági vállalatok után láttak. Mint Austrália sivatagjaira 700,000 ember rohant aranyat ásni egy pár szerencsés digging (aranyásók verme) találásának hírére, úgy hazánkban százezrek siettek résztvenni a mezei gazdászat hasznaiban ; a haszonbér 2—3-szorosra szökkent; a kézi munka mód nélkül fizettetett; a gépek s nemes, hasznos állatok Nyugat-Európából rendeltettek meg; építkezés, nyitás, rendezkedés, adásvevés állott be országszerte. Természetesen e rendkívüli körülmények nem sokáig tartottak. Nyugat-Európában kielégítő termés