Sürgöny, 1863. május (3. évfolyam, 99-123. szám)

1863-05-01 / 99. szám

Felolvastatott végül Rima Szombat városa kép­viselőinek az egyesülethez intézett következő levele: „Tekintetes országos gazdasági egyesület! Mi­dőn a t. egyesület azon törekvéséről, hogy a különböző földvegytitelű felső Magyarország számára is állíttas­sák országos gazdasági iskola — értesültünk , öröm­mel ragadták meg ez alkalmat, a tekintetes egyesület törekvését tehetségünkhez képest hazafm­i készséggel elősegíteni. Sietünk a tekintetes egyesületet e tekintetben hozott határozatunkról értesíteni, egyszersmind a te­kintetes egyesület e he­d-ik napján tartandó gyűlésére megbízottunkat s városunk ügyvédét, teh. Dapsy Vil­mos urat a végből kiküldeni, hogy ő a tekintetes egye­sületnek a netán szükséglendő bővebb felvilágosításo­kat azonnal megadhassa. Városunk elhatározta, hogy kész, az építendő gaz­dasági iskolának illő helyiséget kimutatni, s azt az in­tézetnek ingyen felajánlani; kész, anyagban a maga által égettetni szokott tégla egy részét ingyen adni; kész, a mintagazdasághoz szükséges föld- és erdő­bir­tokot jutányos haszonbér mellett az intézetnek örök időkre biztosítani; szóval mindazt, mi tőle telik, az intézet felsegélésére megajánlani; e mellett a szom­széd birtokosoktól és helységek lakosaitól nyert bizto­sításnál fogva, reménységét fejezheti ki városunk az iránt, mikép ők az iskola kiépítéséhez részint az anya­gok kiállításában, részint az anyagok befuvarozásában teljes készséggel meghozandják azon áldozatot, melyet a haza minden hű polgárától méltán megvár. Midőn közgyűlésünk e határozatáról a tekintetes egyesületet értesíteni sietünk és szerencséltetünk, meg vagyunk győződve a felöl, hogy a felső-Magyarország számára oly annyira szükséges országos gazdasági is­kola helyéül városunkat fogja a tekintetes egyesület kijelölni, mit midőn kérünk, tisztelettel vagyunk az 1863. év ápril hó első napján tartott közgyűlésünkből, a tekintetes egyesületnek alázatos szolgái: Rimaszom­bat városa képviselői s ezek nevében : id. Ecseghy Jó­zsef polgármester, Újhelyi jegyző.“ Az igazg. választmány a nm. m. kir. helytartóta­nács leirata tartalmának fonalán : 1) Örömmel vette tudomásul a zala-somogyme­­gyei gazd. egyesületek buzgó érdekeltségét a Keszthe­lyen állíttatni óhajtott gazdasági tanintézet iránt, s az ez ügyben kiküldött bizottmány megkereséséhez ké­pest az országos gazdasági egyesület részéről teljes készséggel nyújt a valósítás sikeresítésére segédkezet az által, hogy a tervezett tanintézet gyakorlati gazda­ságához szükséges földtér megnyerhetése végett az egyesület nevében felkéri a keszthelyi uradalom haza­fias érzelmű tulajdonosát, m. gr. Festetics Tasziló tlek urat, úgyszintén köztiszteletben álló testvérét, gr. Fes­tetics György ur m mgát; e megkereső levelek szemé­lyes átadásával — az ügy fejlődésének siettetése te­kintetéből — az igazg. választmányi tagok közül m. gr. Festetics Ágoston és m. gr. Szapáry Antal urakat bízván meg. — Különben az igazg. választmány érte­síteni fogja a zala-somogymegyei gazd. egyesületeket e lépésről, 8 jelentést teend egyszersmind a nm. m. kir. helytartótanácshoz is az ügy jelen állásáról, hogy an­nak tovább­­fejlesztésére szokott hazafias buzgalma szerint magas közbenjárásával szintén hatni kegyes­kedjék. A­mi pedig : k) a felső-magyarországi gazdasági tanintézet helyének kijelölését illeti, az igazg. választmány há­lás elismeréssel értesült a nm. m. kir. helytartótanács ez érdembeni gondoskodásáról, mert valóban tekintve a­­Kárpátok hegylánczolatának Mármarostól Pozsonyig TARCZA. Magyar tud. akadémia. (Vége.) A phil. törv. és történettudományi osztály ápr. 27-ki ülése. Nagy Márton után a titoknok felolvassa Horváth Cyril bírálatát S­z­a­l­a­y István 1.1. „Elmé­leti lélektan“ czímű munkája fölött, melyből kiderül, hogy az nem felel meg ama kivánatoknak, melyek az Akadémiát kiadására ösztönözzék. G­r­e­g­u­s­s Ágost mélyebb és részletesb bírálat­ba bocsátkozik, melyet felolvas. A dogmatismus és scepticismus elveinek fejtege­tését előre bocsátva, az úgynevezett tényleges philoso­­phiák közé sorozza a munkát, mely valódi ismeretet nem nyújthat s ellenmondással teljes. Van szerzőnek­.két istene: a philosophia istene és a hit istene; az átalány istene a philosophia istene; a kijelentés istene a hit istene. Ezen több isten mellett van több világ. Az ember úgy viszonylik az átalányhoz, mint a bolygó a naphoz, de a nap ismét bolyg a maga napja körül, ez meg ismét a magáé körül és így tovább; így az ember bolygó az átalány körül, az átalány bolygó istenhez viszonyítva. Az átalány isten egyik eszméje, az ember az áta­­lános egyik eszméje; következik utóljára végtelen ab­solut átalány, minden világ világa, minden átalány átalánya, maga a mindenség a Pantheismus. A lélek a test és szellem együtt- munkásságnak eredménye; alább az anyagnak és szellemnek szülője, tehát apa és fia,­­ Ellenmondás. Nem a léleknek vannak gondolatai, hanem a gondolatok a lélek ; minél több gondolattal bír valaki, annál nagyobb, halhatatlanabb a lelke . Spinosa. Szerző három állományt ismer: én, tudat, öntu­dat. A lélek állaga az öntudat; a föld lelke az ember; az emberi nemzet lelke egyesek lelkének összege. Szerző halhatatlansága személytelen; mondja, hogy az öntudat megsemmisíthetlen; a meghaltak lel­kei az élőkben laknak öntudatosan = Mesmer. Az emberi szellemben a tér negatív, az idő posi­tiv; mindkettő valósággal csak az öntudatban van meg. A positivum=reale ; a negatívum = ideale ; = absurdumok. A gondolat szellem is, anyag is; álmodunk há­zakról, tehát a szellem létezik a térben; a félelem el­­sáppaszt, tehát a gondolat is létezik térben. Végül hatodik érzéket talált föl szerző, mely sze­rinte a szenvi érzék. Bírálót élesen bonczoló és világosan kutató elem­zéséért szintén megéljenzi az Akadémia s határozatba megy, hogy ezen pantheistico-spinozistico-me­zmericus dolgozat a szerzőnek visszaadatik. Az osztályülés összes üléssé alakulván, titoknak fölolvassa az archaeologiai bizottmánynak a C o­r v i­n­a kincseinek megszerzésére vonatkozó véleményét, mely abban öszpontosul, hogy ha az illető konstantinápolyi könyvtárba való bejuthatás kieszközöltetett, az Akadé­mia által oda küldendő tudósok másoljanak le min­dent, mi még vagy ezen tudományos intézetünk vagy Európa többi könyvtárában meg nincsen. Palugyay Imre munkát irt Horvátország és Slavonia régibb és helyesebb elnevezéséről, illetőleg az ismert téves névcseréről s azt az Akadémiának ajánlja. A könyvtári bizottság jelentése a szakrendszer fölállításáról a jelenleg külön kezelt három osztály egybeolvasztását javasolja oly módon, hogy a gróf Teleki család alapítványa czím alatt jelenleg külön álló könyvtár szintén az egészbe soroztassék; e köny­vek azonban az Akadémia bélyege mellett az ed­digi Telekiféle bélyeggel is láttassanak el; a köteles bála és kegyelet kifejezésére pedig a könyvtár ajtaja fölé márványtábla illesztessék olyan fölirattal, mely kitüntesse, hogy a gazdag könyvkincs alapját a gróf Teleki családnak köszöni az Akadémia. Elhatároztatott, hogy az alapítók élő örökösei megkérdeztessenek, s ha kifogásuk nincsen, a könyv­tári bizottság javaslata értelmében fog felállíttatni a könyvtár. A javaslat 24 szakot számlál elő, a szükséges al­osztályokkal. Balogh Pál indítványára határozatba ment, hogy ezentúl minden ajándékkönyvre följegyeztessék az adományozó neve. Benfey Tódor külföldi lev­­ag, köszönetét fejezi ki az Akadémiának, megválasztatásáért. (Hon.) Napi újdonságok. * Földhitelintézeti bizottmány Komárom­­megyében. A „Hon“ban olvassuk : Gbyczy Kálmán ur, Komáromba egybehiván Amtmann Jenő, Milkovics Zsig­­mond, Madarassy Mór, Ghyczy Ignácz, Ordódy Pál és Jó­­kay Károlyt, előterjeszté a magyar földhitelintézet elnöke gr. Dessewffy Emil ur megkereső levelét, mely szerint ezen intézet komárom vidéki bizottmányának, a megke­reső levélben kijelöltekből alakítására felkéretett, azon felszólítást intézte a jelen volt bizottmányi jelöltekhez , hogy az intézet komárom-vidéki bizottmányát szervezzék és alakítsák, egyszersmind jelenté, hogy t. Ghyczy Ignácz úr sajnálattal tudatja, miszerint gyakrabban hosszabb időre a megyéből hivatalos elfoglaltatásánál fogva távol lenni kénytelenittetvén, a bizottmányi tagságot el nem vállalhatja. A kijelöltek közül Amtmann Jenő, Milkovics Zsigmond, Madarassy Mór, Ordódy Pál és Jókay Károly jelen lévén, hazafiai kötelességüknek tekintették, az intézet bizottmányi tagjául kijelöltetést elfogadni, ugyanazért ma­guk közül elnöknek Madarassy Mór urat választották, t. Ghyczy Ignácz úr helyébe pedig bizottmányi tagul tatai lakos és birtokos Romszauer Ferencz urat ajánlják. Ma­darassy Mór úr akadályoztatása esetére az elnökséget Amtmann Jenő úr v­endi. •Szegeden, április 19-én reggeli 9 órakor tar­tatott meg a városház nagyteremében főispáni helytartó ö­nliga elnöklete alatt az általa 1) az alföldi vaspálya előmunkálatai költségei fedözéséhez való járulás, 2) a szegedi vízvezeték megváltásának kérdése végett egybe­hívott értekezlet. Hivatalos volt mintegy 180 előkelő pol­gár, de — főleg a második kérdés miatt igen számosan jelentek meg az alsóbb néposztályból is. — Elnök ő mlt­g a megnyitó beszédében melegen ajánlja elősegítését az alföldi pályavonalnak, melyet ő már egy 1846-ban köz­rebocsátott dolgozatában az országra és különösen Sze­gedre nézve nagy horderejűnek nyilvánított. Erre aztán megnyittatott az első aláírási iv, melyen még az értekez­let alatt szép összeg gyűlt egybe. Az aláírási ivek tovább­­köröztetését polgármester úr vállalta magára.­­ A víz­vezetéknek a város általi átvállalását a szegényebb sor­sú néposztály terheinek enyhítése végett 200 tekintélyes polgár ajánló folyamodásilag a t. tanácsnak. S már épen az ügy érdemleges tárgyalásába akart az értekezlet bocsát­kozni, midőn a vízvezeték magántulajdonosa, egy az ülés tartama alatt átadott irat szerint kijelenti, hogy a vízve­zetéket a városnak átengedni nem lévén szándéka, e rész­beni szerződéséhez kíván továbbra is ragaszkodni. (F.) * Az Unio-dalárda ez idei első kirándulása május 17-kén a Margitszigetre lesz. * A Margit­sziget úgy látszik, az idén élénkebb lá­togatásra készül. A vendégek ellátására két vas kioszk épül. * A „W. Zig“ esti lapjában olvassuk . Értesitte­­tünk, hogy Langiewitz egy rendőrbiztos és a szükséges őrség kíséretében Tischnowitzból Csehországba a Joseph­stadti várba szállíttatott. * A lembergi metropolita Joachimowicz ápril 29-kén reggel nyálkaszélhű­désben meghalt. * Meyerbeer Berlinben veszélyesen beteg; a maestro most lépte át 70-ik évét, de művei még mindig egéssége­­sek és fiatalok. * Székely-pogácsa. A jóizű magyaros süte­mények kedvelőit figyelmeztetjük, hogy egy idő óta egy nálunk még eddigelé ismeretlen sütemény vonja magára a figyelmet, mely egy Pesten lakó erdélyi derék magyar gazdasszony kezeiből kerül a piaczra. Ez az úgynevezett székely-pogácsa, eredeti alakjában és ízletes tulajdonsá­gaival. Ajánljuk pesti háztartásaink figyelmébe. Kapható különféle árakon, Pesten , Kurz József úr fűszerkereske­désében,­­kigyó utczában a párisi csarnok átellenében.) Smiedt József ur füszerkereskedésében , (uri-utcza és ba­ráttér sarkán) és Molnár János ur füszerkereskedésében, (a városháztéren). Megrendelések posta utján is pontosan teljesittetnek. * Biharmegye Rév helységéből Írják a „P. N.“-nak, hogy az ottani erdőben közelebbről két leány füvet, gyö­keret szedvén, egy kőszirtes helyen egyiknek haja a vad­szeder indáiban megakadt; haját bontogatva, a földre nézett, s ime, ott egy tört köszirt felett, domboldalban né­hány darab aranyat látott csillámlani, melyeket fölszed­vén, társával megosztá. Az eseménynek hire futamodván, a falubeliek közül többen kimentek, s az illető helyen ás­ni kezdettek, csakugyan találtak is vagy 22 darab ara­nyat és több értékes csattot. Az aranyok Szent­ László képére vannak verve, s többnyire Miksa és Rudolf királyéi 1563, 1567, 1570, 1593, 1594. és 1597-ből. A további ásásokat f. hó 24-én a földesuraság letiltotta, ma­ga akarván azt rendszeresen folytatni a nemzeti mú­zeum érdekében. * A magyarországi műegylet által 1863-ik év ápril 30-kán délelőtti 10 órakor rendezett sorshúzás alkal­mával nyertek : Schwarz József Debreczenben nyerte Pape E. Berlinben Dessaui tájképét, értéke 500 ft. — Po­­lányi Károly Pesten, nyerte : Markó Ferencz, Pesten. Tájképét, értéke 400 ft. — Beck József Pesten, nyerte : Jansen J., Düsseldorfban. Tájrészét a Rénuson, értéke 300 ft. — Dresdai müegylet, nyerte : Zimmermann J. S., Münchenben. Játszó gyermekeket, értéke 300 ft. — Do­­linger János Pécsett, nyerte : Hansch Antal, Bécsben. Wiesbachhorn, Tiroli Pinzgauban. Nyeremény a re­­gensburgi müegylettől, értéke 300 forint. — Gróf An­­drássy Manó Pesten, nyerte : Mecklenburg Lajos, Mün­chenben. Részlet Piazettánál Velenczében, értéke 220 forint. — Kanócz István Budán , nyerte : Reimer György, Berlinben. Lépcső­jelenet, értéke 200 forint. Schindler József Pesten, nyerte : Hansch Antal, Bécsben. Déli pihenés a Duxerferner hegyen. Nyeremény a salz­burgi műegylettől. Értéke 180 frt. — Borowsky Pál, Ver­­bász, nyerte : Ebert Károly, Münchenben. A Chiemtónál, esti tájképét, értéke 170 frt. — Majthényi Alajos, Pesten, nyerte : Than Mór, Pesten. Stella, római leányát, értéke 160 frt. — Hidegh Ignácz, Szabadkán, nyerte : Hansch Antal, Bécsben. Parasztházak Tirolban, értéke 150 ft. — Basch Manó, Becskerek, nyerte : Heckel Ágoston, Mün­chenben. A foltozó varga, értéke 150 ft. — Schiller Gyula, Pesten, nyerte : Mezei József, Munkácson. Tiszavölgyi részlet Marmarosban , értéke 150 ft. — Hegedűs József, N.­Kanizsa, nyerte : Rollmann R., Düsseldorfban. Havasi tájkép Bajorországból, ért. 150 ft.—Kaiser J. E. Pesten, nyerte : Mali Keresztély,Münchenben. Falu-részlet Tirolból, ért. 130 ft. Kratochwill F. Temesvárott, nyerte : Till János, Bécsben. Halász­ gyermekeket, értéke 130 ft. — Scheiber Vilmos V.­Palotán, nyerte : Heinrich Ede, Pesten. Család­jára várakozó római paraszt, értéke 120 ft. — Gróf An­­drássy Manó Pesten, nyerte : Brodszky Sándor, Pesten. Erdő részlet, értéke 100 ft. — Backo Lajos Galgóczon, nyerte : Lariss Hermina, Bécsben. Ligeti tájképét, értéke 100 ft. — Bory György Szoládon, nyerte : Steuerwald V., Quedlinburgban. Halberstadti boldogasszony templomának belső udvara, értéke 100 ft. — Karácsony Sándor Nagy- Váradon, nyerte : Lariss Hermina, Bécsben. Tájrész Bo­­den-tó mellett, ért. 90 ft. — Lukács Sándor N. Váradon, nyerte: Heilmayer, Müchenben.Éjjeli tájképét, ért. 80 ft.— — Huber Károly, Pesten, nyerte: Mácsik Mária, Budán. Női tanulmányfő, ért. 80 ft. — Krausz L. Pécsett, nyerte : Metzner A., Berlinben. Tájkép Felső Bajorországból, ért. 80 ft. — Muhér Mátyás Pesten, nyerte : Than Móricz, Pesten. Tanulmányfő, ért. 80 ft. — Dély Ferencz Gyön­gyösön, nyerte: Stademan A., Münchenben. Téli est, ért. 80 ft. — Gorove Constantin Pesten, nyerte : Ligeti Antal, Pesten. Részlet a longaczi pusztáról, ért. 75 ft. — Feren­­czy Ede Diósdon, nyerte : Ligeti Antal, Pesten. Részlet a lenguezi pusztáról, ért. 65 ft. — Harsinyi Pál Pesten, nyerte : Haan Antal, B.­Csabán. Romok Segni mellett, ért. 60 ft. — Králik Samu Pesten, nyerte : Garay Kamilla, Pesten Eszményi tájkép, ért. 50 ft. — Gömöry Julia Pes­ten, nyerte: Haunold Károly, Bécsben. Tájrész Mönchs­­bergből Salzburg mellett, ért. 50 ft. — 6 cs. kir. Fel­sége Carolina Augusta özvegy Császárné Bécsben, nyerte: Lotz Károly, Pesten. Életkép, ért. 50 ft. — Zsig­mondy Pál Pesten, nyerte: Weber Ede, Bécsben. Reg­geli tájkép, ért. 50 ft. való kiterjedését, az igazg. választmány úgy van meggyőződve, hogy hazánk ezen fontos s nagy kiter­jedésű részének eltérő helyi viszonyaihoz képest vol­­taképen legalább 2—3 gazdasági , erdészeti tanin­tézetre volna szüksége, miért is annál jobban megfon­tolandónak véli, hogy — jelen körülmények szerint csak egy ily tanintézet felállítására lehet vén remény­ség — ennek helye minél alkalmasabban választassék meg. Épen ez okból örömmel látta az igazg. választ­mány a felvidéki gazd. tanintézet helye iránt verseny­ző buzgalmat, midőn e ezérra egyrészről hírlapi felszó­lalás folytán Sáros megyében Eperjes városa emeltetik ki, másrészről az ülésen jelen voltak közül Lónyay Menyhért úr a Szepességet, Ivánka Imre úr pedig Sel­­meczet ajánlja az egyesület figyelmébe. A Szepesség mellett az ottani hazafias érzelmű s egyaránt jeles ipa­ros és földmivelő lakosságra történt hivatkozás; Sel­­meczet illetőleg ismét, az ottan már fennálló bányász­­erdészeti akadémia s az e város tőszomszédságában fekvő szent-antali.­majorság előnyössége hozatott fel, melyet birtokosától, herczeg Coburg ő fenségétől talán sikerülhetne az intézet számára megnyerni. Szóba jött Trencsén megye is,sőt Gömörből, a Kárpát hegylánczo­­latnak mintegy központjából, Rimaszombat városa lel­kes képviselői, az egyesülethez intézett levelükben, s az ülésre megjelent küldöttjük,­t. Dapsy Vilmos úr ál­tal szóval is átalában formulázott igen szép ajánlattal nyilatkoztatják ki egy gazdasági és erdészeti taninté­zet állítására hozzájárulásukat. A hazafias részvét és érdekeltség ezen nyilvánu­­lásait mint megannyi örvendetes jelenség gyanánt vette­ az igazg. választmány a felvidéki gazd tanintézet mielőbbi életbelépésére; az intézet minél alkalmasabb helyiségének megválaszthatására azonban szabad tért óhajtván hagyni, ezúttal a következőkben állapo­dott meg : a) Rimaszombat városa lelkes képviselőinek, va­lamint az ülés színe előtt küldöttjének,­­ Dapsy Vil­mos úrnak szóval kifejezte, úgy külön levélben is ki fogja fejezni az egyesület hazafias meleg köszönetét azon példás áldozatkészségért, melylyel a felvidéki gazdasági oktatásra oly szükséges tanintézet felállítá­sát önkényt, minden felszólítás nélkül, tisztán a hon­polgári kötelesség érzetétől vezéreltetve, lehetővé tenni ajánlkoznak. Hogy azonban e hazafias ajánlkozást az egyesület, a felvidékre tervezett gazd. tanintézet he­lyének végleges meghatározásánál teljes érdeme sze­rint a nm. m. kir. helytartótanács előtt érvényesíthes­se, kebeléből és tagjai közül m. gróf Serényi László és t. Peterdy Gábor urakat felkéri és megbízza a vé­gett, hogy a helyszínére menve, s Rimaszombat városa elöljárói és képviselőivel értekezve, kellő figyelemmel a felvidéki gazdaságok kisebb terjedelmére és a feny­ves erdészet ottani fontosságára, kimentő tudomást, illetőleg egyezkedési alapokat szerezzenek a taninté­zet számára szánt földtér minőségéről, s a tett ajánlat részletes foganatosításának tüzetes feltételeiről b) Az igazg. választmány az egyesület részéről lépéseket fog tenni annak megtudása iránt, várjon a szent-antali gazdaságot Selmecz mellett mily feltételek alatt lehetne herczeg Coburg ő fenségétől a szándéklott gazda tanintézet számára megnyerni ? A többi, javas­latba hozott helyekre nézve pedig, miután ezeket ille­tőleg az egyesület még most senkivel nem léphet egye­nes érintkezésbe, az illetők részéről a netán teendő ajánlatokat bevárja. c) Mindezekről értesíteni fogja az egyesület a nm. m. kir. helytartó-tanácsot, azon tiszteletteljes kérelem kijelentése mellett, hogy a megkezdett értekezletek be­fejezésére április végéig számítani nem lehetvén, mél­tóztassék a felvidéki tanintézet helyiségének végleges kijelölésére a határidőt meghosszabbítani. Az alföldi vasut központi bizottmánya ápril 27-én ülést tartván, fel­olvastatott az alföldi vasút előmunkálataira adott leg­felsőbb engedély, melyben a vállalkozók figyelmez­tetnek egyszersmind, hogy az alföldi vasút a cs. kir. hadügyminisztérium kijelentése szerint katonai c­é­­lokra csak akkor bírna teljes értékkel, ha az a Du­na áthidalásával Eszékig folytattatnék, és ugyanott az odáig tervezett vaspályákkal hozatnék kapcsolatba. Lehetséges, hogy ez esetben az alföldi vasút vállalko­zói részére a Dunahíd építésének költségei a Schaum­­burg-Lippel herczeg és vállalati társaival létesítendő egyezség által felére lennének szállíthatók, miután ez utóbbi vállalkozóknak az eszék újvidéki vasútvonal kiépítése alkalmából a Dunán szintén hidat kellene építeniök. A Dunahíd építési költségeinek felosztására egyébként további kisegítő mód a déli vasút­társaság azon kötelezettségében fekszik, mely szerint a sopron­­kanizsai vonal kiépítése után az esetre, ha a bánsági vaspályáktól egy szárnyvonal a bal-dunapart valamely pontjáig, Eszék és Vukovár között vezettetnék, szintén egy vaspályát Kanizsáról Eszéken át az említett pon­­tig vezetni, s egy ottani hídépítés költségeit fele rész­ben viselni tartozik. Miután az előmunkálatok Csaba és Szeged közt, már a n­últ évben nyert engedély alapján, folyamat­ban vannak, határoztatok: a) Hogy a nagyvárad-csabai vonal előmunkála­taira nézve az elnökség a szerződést a mérnökkel kös­se meg, s et egyszersmind bízza meg, a Csabáról Bé­késre vezető szárnyvonal tervének elkészítésével. b) Mielőtt a Szabadkáról a Dunáig vezetendő vonal előmunkálatai megindíttathatnak , a legfelsőbb rendelvényben kifejtett tekinteteknél fogva szü­ksé­ges lévén, hogy az alföldi vasút bizottmánya magát érint­kezésbe tegye a déli vasút társasággal, valamint a Schaumburg-Lippei herczeg vállalatával: e két tár­sulat fog felkéretni egy értekezlet tartására, többnemű közös érdekek földerítése végett. Fenyitó törvényszéki eljárás. Pest Pilis és Solt t­­e megyék központi törvényszékén E. Ede ráczkevei kereskedő elleni csalással párosuit vagyonátruházási ügyben. (Folytatás.) K. Nándor jogtudor, köz és váltó ügyvéd, 24 éves, r. k., nőtlen, büntelen előéletű, hamis kötvé­nyek kiállításában bűnös, és a csalás bűnté­nyében bűnrészes. Indokok: a) Be van bizonyítva, de vádlott maga sem ta­gadja, hogy 1862. nov. 24 kén Ráczkeve tanácsa előtt 3 kötvényt perlett be, melyek egyike St. I­g­n­á­c­z­é volt, 4000 ftról szólott, s kelt 1862. május 15-én, le­járt 1862. nov. 20-kán, másika St. Móriczé volt, 3000 ftról szólott, s kelt 1862. február 8-ról, lejárt 1862. nov. 1-jén; harmadik E. Ignáczé volt, 3000 firól szólott, s kelt a nyomozás szerint 1862. május hó­ban, lejárt 1862. november 24-kén — e kötvény egyikére nézve . b) Beismeri vádlott, hog­y midőn 1862. november 23 kán megjelent Ráczkeviben, ott találta E. Ignácz ercsi kereskedőt is, ki felhozá, hogy neki is van egy váltó-követelése, s kérte, hogy azt is perelné be, nehogy veszélyezve legyen; erre ő kijelentvén, hogy a váltó-­ követeléssel el fogna Ráczkeve tanácsától utasittatni, a­­ jelen volt rokonok kérésére, hogy a váltóra egy köte­lezőt lehetne czélszerű­ kiállítni és annak alapján be­fedést tenni, vádlott a kezébe jött váltóra is, mely ál­lítólag tökéletesen volt kiállítva, periratokat készített, a kötvényt hozzá ő írta, és hogy E. Ede a hely­színén nem volt, ennek nevét mint adós­ét ő írta alá a kötvénynek és pedig né­mileg az írást utánozva. E kötvényt azután, mely, mint fennebb érintetett, már nov. 21-ki lejárattal volt, november 24-én kora reggel különböző helyen N. János és T. Sándor ráczkevei lakosokkal előttemez­­tette. E cselekmény, mert jóhiszemű hitelezők megron­tására vitetett véghez, nem az 1723 . 11. alá eső, de csalási bűntény. Hogy vádlott nem csak ezen, de a St. Ignácz s Mór-féle kötvényt is maga gyártotta, tanúsitják : a) St. Sándor abbeli vallomása, hogy tőle 1862. nov. 23-án vasárnap délben 12 órakor St. Ignácz két kötvényre szóló blanquettet kért, melyre állítólag két lejárt váltóbeli követelés 7—8 ezer forintig fog íratni egy ráczkevei adós ellen, és St. ügyvéd két ily blan­quettet adott is, az összeg, hitelező neve, úgy a kelet­i aláírás kitöltetlen hagyatásával. b) St. Ignácz beismerte, hogy ő ezen Sz. ügyvéd­től nyert kötvény blanquettákat K. Nándorral töltette ki, illetőleg tisztáztatta le, s az akkor, nov. 23-án Fe­hérváron levő E. Edével aláíratta. Miután rögtön ko­csira ülve Ráczkevibe utazott vádlottal, hol a tanács előtt a vagyon-átruházás e kötvények alapján meg­történt. c) Vádlott maga is beismerte, hogy a Sz.-féle köt­vényeken Sz. Sándor írását ismerte fel, igy a kötvé­nyek eredeti származása s ugyanazonossága felett semmi kétség. d) Azon körülmény, hogy K. Nándor e kötvénye­ket — jóllehet beperlés után a bíróságtól visszakapta, felmutatni nem akarja, s hogy kezei közül azokat Sz. Ignácz kezébe visszabocsátotta volna, legkisebb kö­rülmények sem igazolják, őt mint a kötvények — bűn­jelek — megsemmisítőit tüntetik fel. e­ Vádlott beismerte, hogy az átvett kötvényekre csak biztosítást eszközölni volt hivatva, de annak sem látta helyét, mert a biztosításhoz a veszély kimutatása szükséges, veszély pedig kimutatva nem volt, de Sz. Ignácz azon biztatására, hogy a ráczkevi törvényszék nem ragaszkodik a formákhoz, a kötvényeket és meg­bízatást elfogadta. Ezen beismerése is arra mutat, hogy mélyen be volt avatva az ügybe. f) Vádlott beismeri, hogy Sz. Ignácz az után em­líti, hogy az ügyet lehető leggyorsabban B. ülnök fog­ja befejezni, és ezzel s ennek utasításaival élve oly hitelezőket sietett kijátszani, kik már kereseti s bizto­sítási joggal bírtak. g) Ellene szól azon körülmény, hogy a perlet al­kalmával a tanácsról kötvény­másolatok adására volt felszólítva, de nem adott, és ez is azt igazolja, misze­rint a kötvényeket ő gyártván, mint ephemeridákat meg is semmizé. h) Beperlésnél is a keresetlevelek mellett kötvé­nyeket be nem mutatott, csak a tárgyalásnál, azt is oly rögtönözve, hogy a tanácsbeliek közül kevesen vehet­ték szemügyre, kivéve B. ülnököt, ki azonban a mé­lyebb beavatkozást tagadja. i) K. többi védelmei is alaptalanok; igy, hogy ő a ráczkevei tanácsbelieknek feltárta, miszerint E. Ignácz követelése váltón alapul, a tanácsbeliek összes tagjai által valótlanságnak nyilváníttatott. Meghatalmazásai­t vagyonátruházások eszköz­lésére nem jogosították.

Next