Sürgöny, 1863. május (3. évfolyam, 99-123. szám)

1863-05-16 / 111. szám

Harmadik évi folyam. Ill - 1863. Szerkesztő-hivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. kiadó-hivatal. Barátok-tere 7. sz. a. földszint­ Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben Budapesten házhoz­ hordva. Vidékre,­ naponkint postán Félévre d t 50 kr. Félévre 10 forint. Negyedévre 4 „ 50 * Negyedévre 5 „ Előfizethetni „SÜRGÖNVY“-re. Május júniusi 2 hóra 3 ft 40 kr. Május-juliusi V» évre 5 ft. A Sürgöny“ kiadó hivatala. VEMHIVATALOS RÉSZ. Helytartó ur 8 nagyméltósága egészségi szempontból közelebb nyolczheti szabadságidőt fog használni s távolléte alatt az ügyek vezeté­sét v. b. t. és udvari tanácsos Privitzer Ist­ván ur 8 nagyméltósága veendi át, ki ennél­fogva magánügyekben eddig Helytartó ur 8 nagyméltóságához intézni szokott beadványo­kat is elfogadja és elintézteti. Budán, május 10. 1863. Bécs, május 14. L. Meglátogatta az Isten önnek szegény levelezőjét és egy kis nyavalya által épen az nap lánczolt az ágyhoz, a melyen az éhség hosz­­szadalmas napjai után ismét manna hullott a magasból, így történt, hogy csak ma szólhatok Ő Felségének azon legkegyelmesebb elhatáro­zásáról, melynél fogva nemzeti színházunk ügye a legörvendetebb módon intéztetett el. A­mint tudva van , e hazai intézetünk felsegítésére 112.000 ft utalványoztatott az országos pénz­tárból, mely összegből 32,572 ft az eddigi de­ficitek pótlására, 20,000 ft újabb beruházásokra és beszerzésekre, 50,000 ft egy évi subventio­­ként pj nemzeti színháznak, 10,000 ft pedig a conservatorium számára jutand. Ez oly bőkezű segélyzés, melyről bátran állíthatjuk, hogy so­kaknak reményét túlhaladja; becsét emeli még azon körülmény, hogy csakugyan a legnagyobb szükség perczében érkezett s megmenté nem­zeti intézetünket a végveszély­től, melylyel azt a v­iszomyok mostohasága fenyegeté; — emeli to­­v­ábbá, hogy ama törvényeink tiszteletben tar­tásával adatott meg, melyek a színházat a nem­zet tulajdonának nyilvánítják. Ugyancsak e törvények iránti tiszteletből történt, hogy a legfelsőbb határozat az 50.000 főnyi segélypénzt csak egy évre szabta ki. Nemzeti színházunk állapota sürgős segélyzést követelt és ez meg­adatott ideiglenesen; az intézetnek végle­ges biztosítása az országgyűlésnek tartatott fenn. Köztudomásúak a hiányok, melyek a nem­zeti szinház vezényletében s anyagi ügyeinek kezelésében feltűntek. Mindamellett a kormány, — tisztelve ez intézetnek jellemét, — ez alka­lommal is tartózkodott annak belügyeibe avat­kozni, — a bajok orvoslását szintén a nemzet képviselőire bízván. Egyúttal azonban egy ha­zafias kötelességnek fog a magyar kormány megfelelni, a midőn az országos bizottmányt fel­­szólítandja, hogy a nemzeti színház rendezésére az országgyűlés számára kimerítő javaslatot ké­szítsen. Addig is kétségkívül jó hatással leend az intézet gazdászati viszonyaira, hogy a se­gélypénz csak azon mérvben s összegekben fog koronként kifizettetni, amelyekre nézve a szük­séglet ki fog mutattatni. Hihetőleg az illető ha­zafiak most már komolyan hozzá fognak látni, hogy nemzeti színházunk, miután anyagi gond­jaitól megmenekült, szellemileg is emeltessék és némileg közelebb vitessék azon színvonalhoz, melyen állnia kellene, hogy nemzeti hivatásá­nak megfeleljen. Itteni lapok helyt adnak azon hirnek, mi­szerint gróf Pálffy ö­nméltósága, egészsége helyreállítására használandó szabadságidejének letelte után, aligha fog ismét Budára vissza­térni. Határozottan mondhatjuk, hogy e hir leg­kevesebb alappal sem bir. Nm. Privitzer István v. b. titkos tanácsos uróexcja üdvözlő szavai országbíró­i excjához, a nm. ma­gyar kir. helytartótanács élén. Nagyméltóságu gróf, Magyarhon tisztelt ország­­birája ! Kegyelmes úr! Engedje amligod, miként ked­ves tiszti társaim nevében, kikkel egyetemben szeren­csés vagyok a m. kir. helytartótanácsnál, ez országos politikai főkormányszék hivatása körében közremű­­ködkedni, — valamint saját személyemre nézve is, nagyméltóságodnak hódoló üdvözletünket mély tiszte­lettel kifejezhessem; — hogy férfiúi nyiltszivüséggel, szerény egyszerű szavakkal nyilváníthassam nagymél­tóságod előtt ama őszinte örömteljes érzelmeket, me­lyek keblünket elárasztók, midőn értesülénk, hogy Ő cs. kir. Apostoli Felsége, legkegyelmesebb Urunk s Királyunk kegyelmességedet az országbírói főméltó­ság magas polczára emelni méltóztatott. Felséges Fejedelmünk királyi kegyelme ez ifjabb kiváló jelvényének, melylyel nggodnak az Ural­kodó-Ház és szeretett honunk irányában tanúsított számtalan, úgy fénylő mint borús napokban szerzett kitűnő érdemeit koszorúzni kegyeskedett, nem csak mi örvendünk, — örvend annak egyiránt hontestvé­reink egyeteme, mert ismerjük mindnyájan azon er­­nyedetlen hazafias buzgóságot, ama határtalan feláldo­zást, melylyel náltságod felséges urunk atyáskodó szándékait híven elősegíteni és kedves hazánk felvirág­zására közremunkálni mindenkor hathatósan igyeke­zett; — mert tudva van mindenki előtt, miszerint kegyelmességed a polgári erények legjelesbejeiben hosszú évek során, s közméltánylással találkozva, — tündöklik. Forró imát emelünk az egek mindenható Urához, hogy áldja kegyeletesen amirgod lépteit, hogy adjon erőt és csüggedetlen kitartást, közös magasztos czé­­lunk eléréséhez, e hon valódi boldogitása előmozdítá­sához. Az Ur Isten éltesse ! Ő maga Kapy Ede, Pest, Pilis és Solt t. e. megyék főispáni helytartója a megyei tisztikar élén követ­kezőleg üdvözölte országbíró ur ő exolját: „Pest, Pilis és Solt t. e. megyék tisztikara, ün­nepélyes kifejezést adni óhajtván azon érzelmeknek, melyek kebelét excellentiád magas személye irányában lelkesítik, alázatos tisztelgésére testületileg megjelenni bátorkodik. A megyei élet bajnokai, emelkedett szívvel je­lenünk meg excellentiád magas személye előtt, mert visszatekintvén fényes polgári pályájára, a megyei intézményt excellentiád közéletével elválaszthatlan kapcsolatban találjuk. Mint Tolna megyének hajdani országgyűlési kép­viselője, mint Gömör megye egykori főispáni helytar­tója, mint Sárosmegye főispánja, excellentiád ifjú ko­rát, közelebbi múltját és jelenét megyei életünk törté­netével összefűzte. Áldásteljes működését az egész hazára kiter­jesztvén, e három megyével az egész haza fenhangon hirdeti polgári érdemeit, — ugyanakkor a tisztelet és hála érzelmével elismervén azon önfeláldozását, mely­lyel egész életét a Fejedelem és haza szolgálatának szenteli. A nemesség kötelez. — E magasztos eszme ex­cellentiád köz- és magánéletének vezércsillaga. Magas születés, fényes név, dús vagyon, hatalmas összeköt­tetés — csak új ösztön excellentiádnak arra, hogy éle­tét kettőztetett buzgalommal és feláldozással a Fejede­lem és haza szolgálatának szentelje. És midőn annyi erény és érdem méltó elismeré­séül, excellentiádat ő cs. kir. Apostoli Felségének leg­­kegyelmesebb bizalma hazánk egyik főzászlósi, a leg­­tündöklőbb országbírói poletra emelé­s engedje ex­­cellentiád, hogy az e feletti örömérzelmeinkről nyílt vallomást tehessünk; engedje, hogy magunkat és a kormányzatunkra bizott hármas megyét magas ke­gyelmébe ajánlván, azon forró óhajtásunkat kinyilat­koztassuk, hogy a Mindenható excellentiádat a Fejede­lem és a haza dicsőségére, zászlósaink és förendeink díszére, mindnyájunk boldogítására, magas családjá­val, legkedvesebb övéivel, lelki és testi teljes erőben sok számos évekig éltesse !“ . Excellentiája a szívélyes üdvözlést igen ke­gyesen fogadta, és egyenkinti bemutatás után az első alispánnal, úgy másokkal is beszélgetésbe ereszked­vén, a megye állapotáról, a törvénykezés ügymeneté­ről, közbátorságról szakavatottságát tanúsító modor­ban kérdezősködött. — ő Excellentiájának azon meg­jegyzése, hogy ő is a magyar ember valódi iskolájában, a megyénél kezdte polgári pályáját, és hogy a megyei institutio mennyire drága kebelének, lelkes éljenzé­sekkel viszonoztatott — és főispáni helytartó­i méltóságával hosszasabban értekezvén, megemlé­kezni kegyeskedett azon időkről, midőn ő méltósága részint mint alszolgabiró, részint mint aljegyző és fő­szolgabíró ő excellentiájának sárosi főispánsága alatt hivataloskodott.­­ A tisztelgőket ő excellentiájának kegyes leereszkedése, a megyei állapotok iránti érdek­­lettsége felette örvendetesen meglepte, és ismételt hangos éljenzések között hagyta el ő excellentiáját a tisztikar, az Isten minden áldását reá és egész család­jára kikérvén. Esztergommegye fölirata Magyarország főbirájá­­hoz, gr. Andrássy György 6 exoljához. Nagyméltóságu gróf, országbíró , kegyelmes urunk ! Hazánk történelme, ezen vezérfonala a bölcs­­nek, — ki okulva a múlton, tájékozottan a jelenben, biztosan akar evezni egy szebb jövő kies révpartjára — feljegyzé Ferenc* dicsőült királya azon jelmonda­tát — mely öt annyi viszály közepette, — míg korá­ban nemzetek születtek, trónok enyésztek — biztositá koronája igaz gyöngyéről — a nemzet hű szeretetéről. Bölcs mondat ez, kegyelettel emliti az utókor, és szívesen feltűzi igaz jogai zászlójára ismételve: „Justitia est regnorum fundamen­­t u m.“ Jelenleg dicsőségesen uralkodó Felséges Feje­delmünk is, ki Ferencz méltó utóda, — mert tőle öröklé a trónt, melyet jogosan birtokol, de egyszers­mind állama sajgó sebét, a belviszályt, — felfogta nagy őse szép jelszava horderejét, s 1860. October 20-dikán megnyitá az Ígéret arany kapuit, hogy a nemzet és al­kotmánya fejlesztésében korszerűen előre haladhasson. Szétzúzattak fejedelmi kegyelemből az önkény­ alkotta erődök, s Hunnia legjobbjai vállvetve istápolák a trónt, s benne a nemzetet — a hazát. Fényes csillagként ragyogott ezek közt Nagy méltóságodnak az alkotmányos honfi által szeretve tisztelt, szép zengzetü és neve. Fényesebben tündöklik azonban ma, midőn annak természetesen hazafias láng­ja a fejedelmi igazságszeretet s méltánylat által az or­szágbírói nagyméltóság fénykörével öregbítve, visz­­fényezve sugárzik. A magyar nép milliói harsány „Éljen“-e köze­pette fogadja szívesen Nagyméltóságod Esztergom vármegye tisztikarának jelen üdvözletét is, kik ez al­kalomból ama szent hitüket helyezik a biztos szebb jövő reményébe, hogy : Nagyméltóságod, a királyi kegyelem felkentje, a „legnagyobb magyar“ kor- és bajtársa, ki halhatlan emlékű lelki barátjával, mint a nemzeti jobblét hű napszámosa, rendületlenül fáradozva, közös anyánkat, az édes hont, — vajmi sokszor akarata ellen — egy nem remélt anyagi jobblét igéret-földére vezető, képes leend, a trón és nemzet közt fenforgó közjogi kérdé­sekben igaz hazaszeretet­ sugallta tanácsait sikerrel érvényesíteni, különösen azonban ott, hol a nemzeti létben legszivósabb a gyökbaj — az igazságkiszolgál­tatás jelenlegi parlagán — alkalmazva tökélyeit, fel­használva a fennálló sok hasznos anyagot, de ezt kel­lően korszerűsítve, — ezen nemes mozaikból újonnan építendő Themis templomával örökös Pantheont épi­­tend az igazságért sóvárgó sok ezer magyar szive szentélyében. Kik egyébiránt stb. alázatos szolgái Esztergom megye tisztikara. Ungh­megye tisztikarának fölirata gróf Andrássy György országbíró a nagy méltóságához. Nagyméltóságu gróf, Országbíró s királyi főpohárnok ur, Kegyelmes urunk ! Midőn édes hazánk leglényegesebb és ép ez­okon legdíszesebb méltóságai egyikének, az országbírói ma­gas állomásnak újólagos betöltése szükségessé vált, ki sem kétkedhetett ugyan a felett, hogy Ő cs. k. Apos­toli Felségének mély belátása választása ismét csak is oly érdemdús férfiúra eshetik, ki a nemzet boldogsága előidézésén és megszilárdításán munkálódva, a nemzet összegének teljes tiszteletét és közbecsülés-szülte bi­zodalmát félreismerhetlenül bírja. Mind a mellett szivemelő meglepetés között meg­­ható lelkesültséggel vettük a náltságú magyar k. hely­tartótanácsnak azon kegyes és egyhangú éljenzéssel üd­vözölt intézményét, melyből megérteni szerencsések va­­lánk, hogy az országbírói méltóság magasztos hivatásának betöltésére a legmagasabb biz­odalom ál­tal nagyméltóságod — azon magas szellemű férfiú lön meghiva, kinek családi fényes nevével a nemzet min­denütt kitűnő tényezőként találkozik, hol a Felséges fejedelmi ház, a hon üdvö­s becsülete áldozatot, önfel­áldozást igényelt. Nagyméltóságod­ dicső családi törzse A­n­d­o­r­á­s, a szeplőtelen őstörténet igazolásaként a honalapítók között már a bevándorlásnál vezéri kitűnő poleton tün­dökölt; most pedig nagyméltóságodnak jutott a bölcs gondviseléstől azon magasztos szerep, hogy a szellemi előtörtetésnél, a törvényhozás és jog terén megkezdett elhaladásnál bölcs vezérként tanác­csal és példával világítson a nemzet előtt. Engedje is az örök gondviselés, hogy nagymél­tóságod részére legyen fenntartva azon kitűnő kedve­zés, mely szerint édes hazánk jeles szakavatottjaival közreműködve, nagyméltóságod a nemzeti közóbat tárgyát képező üdvös c­o­d­i­f­i­c­a­t­i­o létesítője lehessen. Ennél nagyméltóságod fáradozásának, mely elő­rehaladt korának tekintetbevétele mellett sokszoros méltánylat és hálós elismeréssel találkozand, szebb eredményt nem óhajthatunk, mint hogy egyrészről e siker mint a nemzeti jólét gyarapodásának nagy esz­köze legméltóbb emlék gyanánt örökítendi meg nagy­méltóságod vállalkozását és sokoldalú érdemeit; más­részről pedig, mint bizton hisszük, nagyméltóságod bi­zonynyal törekvéseinek legkielégítőbb jutalmát talá­­landja abban, ha tapasztalandja, hogy e hon a nagy­méltóságod közreműködése által létrejött törvény jóté­konysága mellett a közjólét áldásaiban mindinkább gyar­apodásnak fog örvendeni. Kik egyébiránt nagyméltóságod kegyeibe ajánl­va, mély tiszteletünk nyilvánítása mellett maradtunk. Unghváron, május 1. 1863- Nagyméltóságodnak alázatos szolgái : Unghmegye tisztikara, mennyiben természetesen a birálók szemei előtt min­dig a legközelebbi dolgok állása vézetik kiindulási pontul. Továbbá, miután úgy vagyunk meggyőződve, hogy az orsz.­g­­egyesületet nem azon nézet vezérelte ezen kérdések kitűzésénél, hogy az illető pályázóknak a jutalomdíjakban részesítése tekintessék mint czél, hanem hogy ezen díjak által az illetők ösztönöztesse­­nek eszméik és ismereteik közlésére, melyek — feltéve, hogy ezek életrevalók, áldásos — a különben igen szűk korlátok közé szorított — hatásukat tágasabb térben terjesszék a köz­haladás és köz­vagyonosodás jól felfogott érdekében. Végtére azon körülmény, miszerint — mint ezt a ma évi január 29-én tartott gazd. közgyűlés jegyző­könyve mutatja — a procentuatio már másod ízben kitűzött kérdésére beérkezett pályamunkák közül a bírálók egyhangú véleménye szerint egyik sem oldván meg e fontos, s főleg a nagybirtokosok, s a gazdatiszti osztályra nézve egyiránt nagy horderejű kérdést, ez a közgyűlés határozatából egyelőre felfüggesztetett s az erre szánt díj egy bizonyos pótlék-összeggel együtt, a kettős könyvvitelt tárgyaló pályakérdésre fordítta­­tott, ismét egy ny ok felszólalásnnk mellett, mert a mi egyéni véleményünk és felfogásunk is az , hogy egy jól keresztülvitt gazda kettős könyvvitel a procentuatio kérdésének is a legbiztosabb alapját képezheti, sőt hisszük és valljuk , hogy mind­­on rovatok kitölté­sére, melyek a magyar földhitelintézet kezelési utasí­tásainak gazdászati adatai között a gazdaság egyes ágazatai különvált tiszta jövedelmének kimutatására vonatkoznak, szintén a jól keresztülvitt gazd. ket­tős könyvvitel leend a legbiztosabb útmutató. Igénytelen figyelmeztetés. Valamint a közérdeknek jó szolgálatot vélünk tehetni, úgy másrészről hivatásunknak is megfelelünk azáltal, ha figyelmünket az államgazdászat bármily irányában történt mozzanatokra kiterjesztjük. Ennélfogva nem hagyhatjuk említetlenül azon körülményt, hogy az országos központi magy. gazd. egyesület által már több év előtt hazai gazdásza­­tunk fejlesztése czéljából több igen érdekes kérdések tűzettek ki megoldásul. Az eredmény az volt, hogy érkeztek is be több rendbeli pályamunkák a különféle szakmákból, né­melyből több, némelyből kevesebb, összesen, ha jól emlékszünk, mintegy 13 munkálat, s mindezen munká­latok az illető szakbeli bírálóknak ki­­is adattak, (mint ezt ugyancsak a m. é. január 29 én tartott gazd. közgyűlés jegyzőkönyve mutatja) megbírálás végett ; de tudtunkkal ezekből eddig csak az erdészeti és gazd. gépészet kérdésében érkezett munkálatok lőnek meg­bírálva, sajnos, hogy nem azon eredménnyel és siker­rel, mint a­milyent nem csak mi, hanem mindenki, ki bármily iránybani haladásunknak szívből örvendhet, óhajthatott és várhatott, mert míg az előbbi csak rész­letben s egyes tekintetben felelt meg a bírálók vára­kozásának, az utóbbi épenséggel nem vívta ki a bírá­lók kedvező ítéletét. A többi munkálatok azonban még mindez ideig nem bíráltattak meg; egy bírálat ugyan már több hó­nap előtt — mint értesülve vagyunk — ezek közül is benyújtatott. Abbeli reményünket és óhajtásunkat fejezzük tehát ki, hogy a többi bíráló urak sem fognak messze hátra maradni, annyival is inkább, mivel egyért néze­tünk, és felfogásunk szerint ezen, a sebesen fejlődő eszmék, gyorsan keletkező felfedezések és találmányok korszakában könnyen megtörténhetik, hogy vala­mely mű, mely keletkeztekor az akkori tudományos­ság színvonalán állott, évek múlva már egy vagy más tekintetben nem tökéletesen kielégítő, és így a bíráló urak minden igazságszeretetük daczára is kénytelenít­­tethetnének akaratok ellenére igazságtalanok lenni, a Szombat­ május 16. Aradi román népmivelődési egylet. Arad, május 13. Tegnap szokatlan számban gyülekeztek városunkban g. n. e. lelkészek és idege­nek, mi meglepetést okozott, mivel sem magán-utón, sem helybeli lapjaink által, érdekelt polgártársainkon kívül, senkinek sem volt tudomása bármely gyülése­­zésről, melyről ez okból mindenféle hirek terjesztettek , mig végre amaz alapos tudomás átalános értésre jutott, hogy az engedélyezett román „népnevelési és olvasó kör“ egylet tartja alakító gyűlését, miről a t. szerkesz­tőség helybeli lapjaink által részletesen lesz értesülve. Ha a nevezett egylet nagyfontosságú czímének megfelel és valósággá válik, akkor a nemzetiségi esz­me felmerülése óta tapasztalt viszálkodások és közkár­­tékony következmények óta — a mondott egylet által kitűzött népnevelési ez­­ volna valóban az első bölcs és kiszámíthatlan üdvös eredményekre vezethető fel­adat, melynek hazánk elhanyagolt román népében cul­­túrát és munkásságot kellene ébresztenie , minek kö­vetkezménye a román nép vagyonosodása és értelmi­ségének emelkedése lenne, ez pedig közös hazánk­nak és minden népeinek érezhető hasznára és javára válnék. Mi tehát csak üdvkivonatokkal kísérhetjük az em­lített egylet ez iránybani működését, és buzgó kitar­tást óhajtunk mindazon számtalan nehézségek ellené­ben, melyek egy nép szellemi és anyagi átalakításánál mellőzhetlenül felmerülnek. Ily nagy műnél la­ssú a haladás, csekély az ered­mény , de a szilárd kitartás több nemzedék után ál­­dást hozó, biztos következményekre vezet, melyek óhaj­tásunk szerint legtöbbike: hazánk népeinek kölcsönös megértése, és közös jólétek előmozdítására egyesült erőveli törekvés. Ezen egylet a román intelligentia reális iránybani törekvését jelzi , mi csak becsületére válik , és minek mi csak örvendhetünk , mert a nemzetiségi eszme mindnyájunk kárára való — elszigetelése csak az ér­dekközösség reális terén szüntethető meg, és egyen­­líthetők ki félreértéseink. fc. . Ez egylet gyűléséről az „Arad“-ban ol­vassuk : Az „aradi román népművelődési egylet“ alakító­­gyűlése ma délelőtt 9 órakor, szintén szép számú közön­ség előtt folytattatott s bevégeztetett. Mindenekelőtt­­ Popa György azon indítványt tette, hogy egy küldött­ség neveztessék ki, mely püspök ö­mltságát a gyűlésbe meghívja, — mire Nagy Mihály, lugosi g. e. kanonok és Joanescu Lázár, aradi ügyvéd urak kérettek fel — kik is visszatértükkel ama hirt hozták, miként ö­mltsága e pontban megérkezik. A püspök ur kevés percz múlva számos „se tre­­aske“ szavak üdvözlése között megérkezvén, elfoglalá az elnöki széket szövil szavakban újra fölemlité az egylet magas czélját. Aztán a részvényesek nevei fel­olvasását kéré, mi Popovics János ideigl. jegyző által felolvastatván, azok összes számait 797-ben mondá ki, — az olvasás közt egyes nevezetesebbek nevei han­­goztatásakor „se treaske“ hangzott. Popa György kéri a zarándmegyei román intelli­­gentiától érkezett Üdvkivánatot felolvastatni, mi színtér, felolvastatott többszörös „se treaske“ felkiáltással. Paska Fülöp, krassó megyei főügyész, a részvé­nyesek nevei fölolvasása alkalmakor történt éljenzé­sekre vonatkozólag ama szerény megjegyzést teszi, miként ott többek nevei megéljeneztettek, egyedül a pórnép, ki talán azért, mert bocskorban jár, vagy azért, mert hivatása a földmivelés, egészen mellőztetett, kinek adott fillérjei szintén olyanok,mint bármelyikünké,méltó tehát, hogy felettük is mondjunk egy „se treaske“ t, (bravo, derept) „se treaske“. Elnök az egylet tiszti választására kérte fel a gyülekezetet, mire : Popa György rövid, de velős és szívreható beszé­dében az összes gyülekezet nevében ö­­ltságát kérte fel az elnökség elfogadására. Püspök ö­­ltsága, a fölszólaló hathatós beszéde folytán egészen elérzékenyülve, habár életkorára kissé terhes, mindamellett azt szívesen elfogadta, kijelentve egyúttal, hogy ma 10 éve, hogy fölavattatott püspöki méltóságába, 1853. máj. 1-én, ezen nap reánézve két­szeresen boldog, mert e mai nap választattam meg — úgymond — egyletünk elnökének, mig ma 10 éve avat­tattam fel püspöknek. Elnök, a programm rendét követve, két alelnök választását terjeszti elő, ajánló pedig főtiszt. Nagy Mi-

Next