Sürgöny, 1863. június (3. évfolyam, 125-146. szám)
1863-06-10 / 130. szám
Harmadik évi folyam. 130. - 1863. Szerkesztő-hivatal: Barátok tere 7. as. a. földszint. Kiadó-hivatal: tanítok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadói hivatalban, barátok-tere 7. szám. földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.suneoniT Budapesten házhoz_hordva. félévre a t 50 kr. Negyedévre 4 „ 50 * Szerda jiunius 10. Előfizetési árak austriai értékben. Vidékre, naponkint | o»t4i> Félévre 1O^forii»?. Negyedévre 5 „ Kifizethetni „SÜRGŐ IV Y“-re. Május júniusi 2 hóra 3 ft 40 kr. Május-juliusi V* évre 5 ft. A „Sürg-öny“ kiadó hivatnia. VEMHIVATAL08 RÉSZ. Becs, június 8. L. Újabban kelt legfelsőbb elhatározással Ő Felsége mindazon hivatalnokoknak, kik a magyar korona országaiból rendelkezési állapotba jutottak, a kedvezményi időt ez év végéig meghosszabbítani kegyeskedett. Egyúttal meg lön állapítva az úti mód, melyen ezen ügy véglegesen elintéztessék. A kanczelláriáknál — úgy mint — az állam- s igazságügyi ministeriumnál bizottságok fognak felállittatni, melyek a rendelkezés alatt levő hivatalnokokat, s azokat, kik alkalmazást nyertek, mint a többieket, osztályozni fogják. Azon hivatalnokok, kik a német-szláv tartományokból valók, az állam- s igazságügyi ministériumok bizottságai, a magyar korona területén szülöttek pedig az illető kancellária bizottmánya által fognak vizsgálat alá vétetni és pedig a hivatalban levők elöljáróik meghallgatása mellett, az activitáson kivüliek minősítvényi táblázataik alapján. Az osztályozás eredménye szerint az alkalmazásra képes és feddhetlenül szolgált egyének az országos hatóságokhoz fognak szolgálatra utasittatni s alkalmaztatásuk ideje alatt, akár megüresedett állomáson, akár csak kisegítőleg működnek, ez év lefolyta után is megtartják eddigi rendelkezési díjukat. Ha rendszeres, de csekélyebb rangú és fizetésű állomásra alkalmaztatnak, rangjuk meghagyatik s eddigi fizetésük személyes pótdíjjal egészíttetik ki. Az alkalmazásra nem képes egyének szabályszerű elbánás alá fognak vétetni, és a jövő év kezdetével megkapják vagy végkielégítési vagy nyugalmi járandóságukat. Azokra nézve, kik a nyugdíjazás helyett a végkielégítést óhajtanák, az 1861-dik évi február 2-dikán kelt legfelsőbb határozat fog foganatosíttatni, mely szerint a központi hatóságok felhatalmazvák, ily végkielégítésül két évi fizetésig terjedő összeget engedélyezni. Végül megállapíttatott, hogy míg a rendelkezés alatti tisztviselők alkalmazást nem nyertek, a megüresedett állomások kiválólag soraikból töltessenek be. Az alsóbb hatóságoknak, melyek a körükbe vágó kinevezéseknél ezen rendszabálytól egyik vagy másik oknál fogva eltérni óhajtanának, e tekintetben az illető központi hatóságnál felhatalmazást kell kérniök. Ugyancsak a rendelkezés alatt lévő hivatalnokok mielőbbi elhelyeztetése végett a most aktív hivatalnokok közül azok, kik már 40 éve szolgálnak, a megérdemlett nyugalomba fognak léptetni, helyüket ifjabb erőknek engedvén át. Megjegyzendő egyébiránt, hogy a rendelkezés alatti tisztviselők nem csak az országos Lapszemle. A „Pesti Hírnök“ az erdélyi országgyűlésről következő czikket hoz: „Minden elfogulatlan ember elismeri, hogy 1848 ki törvényeink nem csak abnormis módon, és pedig nem csak a politikai ildomosságot, hanem a törvényes formákat, az utasításokat megszegő eljárás közt jöttek létre, de hogy azok egyszersmind a hevenyészetben (akár szándékosan, akár öntudatlanul, vagyis inkább tudatlanul) elhibázott szerkezetük, határozataik és szellemük miatt, születésük első percétől kezdve tartatlanok lőnek. Nem lehet kételkedni, hogy e törvények, ha Kossuth Lajos mint követ amaz országgyűlésben részt nem vesz, bármily európai forradalom daczára sem jönek vala létre, mert, noha azon párt, mely a népképviselet, demokratia, felelős kormány és parlamentáris rendszer jelszavát tűzte ki, elég tevékenyen küzdött orgánumában, a „Pesti Hírlap “ ban, — mind amellett egy megye sem volt hazánkban, mely a centralista párt doctrináit 1847-ben felvette volna utasításai közé. Báró Kemény Zsigmond is bizonyítja ezt: „Minden jel, úgymond egy helyütt, arra mutatott, hogy a parlamentáris kormány még sokáig fog a doctrinák országában heverni. — A régi ellenzék nem nagy rokonszenvvel viseltetett iránta. — Szeretetének egész kincstárát a megyei életre áldozta. — Ettől várá Magyarország önállásának megoltalmazását és terjesztését. — Ebben remélte a későbbi időkre is az alkotmányos szabadság erős és állandó biztosítékait. — Ennek szélesbitését óhajta a reformkérdések keresztülvihetéséért is." A parlamentáris rendszert s a centralisatio elvét, korábbi politikai hitvallása ellenére, csak Kossuth Lajos emelte győzelemre, mert Francziaország történetéből ismerte azon rendkívüli hatalmat, melyet a centralisatió nyújt annak, ki a kormány élén áll, — s mart. 15-kén Kossuth nem kételkedhetett többé, hogy elfogadtatván a ministeri indítvány, — nála nélkül kormányt alkotni nem lehet. A rendszert tehát, melynek 48-ban az ősi alkotmány feláldoztatott, Kossuth egyedül hatalma lépcsüiéül s biztosításául használta, — de ez által egyszersmind az előbb csak szerény kilátásokkal bíró, s minoritást képező centralista pártot uralomra emelé, —s magával kibékíté. Persze Kossuth, ellentétben a messzelátóbb Széchenyivel, csak a pillanat politikáját űzve, nem mérte meg, mily et kívántatik ily merény sikeres keresztülvitelére, — még kevésbé fontolta meg és látta előre azt, hogy, mint b. Kemény Zsigmond ura „Forradalom után" czimű jeles bonczolásai közt megjegyzi, azon esetre, ha ily dualismus létesítése után erősödnék a monarchia összes ereje, — majd „egy birodalmi centralisatio fogna a dualismus ellenében felállittatni, mely mindent összeolvasztó, mindent egy gyálpontra vonó erejével vagy merőben assimilálná Magyarországot, vagy a budapesti kormányzatot örökös foglalások által árnyékká, és hazánkat oly függővé teendette vala, amilyen az absolutismus alatt volt, egy különbséggel, azzal is, hogy a megyerendszer csökönyösségét, a visszaélések gátlására nézve, soha ki nem pótolhatja a parlamentáris felelősség, ha az írott malasztnak marad.“ Úgy azonban, a mint a parlamentáris rendszer a 48-diki törvényekben alkalmazva jön, — annyi magvával az összeütközésnek, — oly vakmerő megszorításával a királyi hatalomnak, oly ügyetlen ignorálásával a pragmatica sanctióból eredő kötelezettségeknek s közbirodalmi viszonyoknak, oly felzaklatásával az autonómiájukban megsértett horvátoknak, oly túldemocratikus censussal, mely az ország sorsát a tudatlan tömegek kezébe adja, s épen a magyar fajt ellenséges nemzetiségi koalitióknak teszi ki, oly megyékkel, melyek utasításaik által be nem folyhatnak sem a törvényhozásra, sem a ministeri kormány alakulására, de a tisztviselők választásai határozatai által a kormányáyal szembeszállhatnak, oly parlamenttel végre,hogy a többit mellőzzük, mely ha a budgetet tárgyalni nem akarja, a világ végéig feloszlathatlan marad, s ha úgy tetszik, toules queties conventté alakul, így alkalmazott parlamentáris rendszer, mondjuk, szükség, kép tarthatatlan jön, mindenekfelett tarthatatlan Kossuth befolyása alatt, kinek inpracticus kezében minden megsemmisült, minden gyúanyaggá vált, a mihez fogott. De ha mindjárt azonnal meghalt volna is Kossuth, midőn a 48 ki törvények szentesítése, az események pressiója alatt, a legjobb Királytól ildomtalanul kicsikartatott, — ama törvényeket, úgy a mint voltak, lehetetlen leendett keresztül vinni, — habár csupa Széchenyiek és Deák Ferenczek tartották volna a gyepfűt. A radicalis törvények nyomban radicalis curát igényeltek volna. Doctrinak és tapasztalatlan tervezői valóban szegénységi bizonyítványt adtak e törvényekben államtanári képességükről. A vérben és pénzben egyiránt drága kudarczot, melyet a magyar nemzet a 48-diki törvények lánczolatában s következményeiben vallott, könnyű lett volna elhárítani, ha a pozsonyi országgyűlés csak a különböző társadalmi reformok, (mint a törvény előtti egyenlőség, közteher-viselet, hűbér-megszüntetés, abat.) elvi kijelentésére szorítkozik, az alkalmazást pedig s kivált a közjogi kérdéseket egy újabb országgyűlésre relegálja, mindenek előtt a király segítségére sietvén az akkori olasz lázadás elnyomása végett. E kis késedelem épen nem ártott volna az ügynek, s most kevesebb bajjal és veszteséggel tovább és jobban volnánk. S mindezt ma nem ok nélkül hozzuk emlékezetbe. A kellő színben s elfogulatlanul kell az előzményeket tekintenünk, hogy az octoberi diplomát s annak üdvös czéljait méltányolni tudjuk. Mi az octoberi diplomát elettől kezdve nem csupán azon szempontból vettük, hogy a monarchiát az absolutistikus regime-ből alkotmányosba helyezte át, s hogy különösen hazánkat a történeti jogalapra állította vissza, hanem kiváltképen abból, hogy alkalmat nyujtott a 48-diki országgyűlés hibáit törvényes úton s megaláztatásunk nélkül helyrehozni. Módot nyújtott mindenekelőtt megoldani. a monarchia közös ügyeinek kérdését s az örökös tartományok népeinek megnyerésével s megnyugtatásával minjavunkra állandó és biztos alapokon kiegyenlíteni a közbirodalmat s ezzel szemközt hazánk törvényes autonómiáját illető közjogi differentiákat; 2. elrendezni a nemzetiségi kérdést s Horvát- és Erdélyország viszonyait hazánkhoz a kölcsönös igények alapján ; s végre 3. a korhoz idomítva s a nemzet geniusát tisztelve, elintézni végleg belkormányzati formáinkat, oly módon, hogy már e kormányforma gépezetében autonómiánk egyik biztosítékát s nemzetiségünk védgátját bírjuk. E feladatok megoldása volt szerintünk az octoberi diploma legbecsesb czélja. És ugyan mikép használtuk Királyhágón innen és túl e fejedelmi bizalommal nyújtott alkalmat ?“ joga a haza és az emberiség érdekében bizonyos korlátok közé nem szoríttatik. E végtelen szárazságnak nem más az oka, mint az emberek telhetetlensége és azon kapzsisága, melynélfogva országszerte a vizeket lecsapolják. Meg vagyok győződve arról, miszerint lesznek emberek, kik engem megtámadandnak ez állításomért; de azt, hogy alapos okokkal meggyőzzenek, nem hiszem, mert fentebbi állításom több évi meteorológiai észleléseim resultatuma. Száz példát tudnék felhozni, hogy a többi közt Fehér megyében a Sárvizének lecsapolása után, azonnal a környék tavai kiszáradtak ; a nyárs jegenyefák, melyek azelőtt úgy — mint tán sehol sem — diszlettek — a lecsapolás után jobbára mind kivesztek. De természetes valami az, hogy a lecsapolás szükségképen szárazságot okoz, de szárazságot okoznia kell, mert be van bizonyítva, hogy a földben lakó egereknek, ürgéknek, vakondoknak stb. azon kimondhatlan nagy hasznuk van, hogy üregeiken keresztül az esővíz a földbe nyomni, s a növényeket kebelének így nyert nedvéből táplálja. Azon nedv, mely eső következtében a föld felszínén marad, sokkal kevesebb, semhogy az a fák mélyen benyúló gyökereihez hatolni képes lehessen. így áll a dolog a kiöntéseknél és tavaknál. A tavak környékén mindig legtöbb állat öszpontosul; a tavak partjain mindig legtöbb a vakond, ürge, egér stb. Ezt bebizonyítnom felesleges, mert azt tudja minden ember, ki a tavak partjain valaha járt. Ez állatok tömérdek üregeket készítnek, úgy hogy a föld alatt a tavakbeli víz ez üregeken keresztül több mértföldekre szétterjed. A róna vidékeken a források theóriását csakis igy magyarázhatjuk. Ismét ez állításom bebizonyítására hivatkozom Fehérmegyére, hol a kutak csakis a Sárrété lecsapolása óta száradnak ki annyira, hogy június és júliusban már jó kútnak kell lennie, melyben vizelhető. Egyébiránt én meg nem foghatom a gyarló és oktalan embernek az elbizottságát, saját gyenge tehetségeinek annyira túlbecsülését, hogy ő a természet folyását szabályozni, javítni szemtelenkedik ! Aki a természet remekműveit higgadt philosophiával szemléli, akinek a kényszerű szükségességről csak kevés fogalma van is, az tudja, hogy a gyarló emberi kéz a természet remekművében csak kontárkodhatik, és hogy az igazi szóval éljek, csak plüssolhat ! Nincs egy szalmaszál a föld felületén, melynek rendeltetése ne volna, és ha mi, gyarló emberek ennek rendeltetését nem tudjuk, azért nem lehet, nem szabad annak létét feleslegesnek mondanunk. Annál inkább van jelentőségük az órák hosszant tartó tavaknak. Nem is kell ahhoz nagy physikai ismeret, s állításom igazságát és csalhatatlanságát mindenki — csak az elfogult ember nem — be fogja látni; mert ha egy pohárba vizet teszek, e pohárból a viz elpárolog rövid idő múlva, de azért el nem enyészik, hanem —ha nem is ismét mint viz, de bizonyára mint nedves test ismét lerakódik. — A tavakból a víznek szintén ki kell párolognia és ismét lerakódnia, annak belátására pedig nem kell nagy tudomány, hogy mennél több a tó, annál több a kipárolgás, mennél több a kipárolgás, annál nagyobbnak kell a lerakódásnak, vagyis esőnek lenni. Ez a napnál világosabb ! Eső csak felhőből származhatik, újfelhő pedig a víz kipárolgásából. (felhő támadhat másból is, de az csak száraz felhő, abból igen kevés, vagy semmi eső nem ered). Ily száraz felhőket most is gyakran felettünk elvonulni látunk,melyekből néha néhány csepp viz a földre hull, mely a növénytenyészetre azonban korántsem elégséges. — A jótékony természet csak tudatni akarja a szerénytelen és túlbizakodott emberrel azt, hogy még nem halt ki, hogy a tavakból itt-ott őszregyűjtött párákat a végtelenség tágas régióiban el nem pazarolja, hanem oly mértékben, amilyenben azokat felszívta, oly mértékben ismét azokat vissza is adja. TÁRCZI Napi újdonságok. ♦Császárné Ő Felsége, mint már el van határozva, Kingingenbe utazik, és pedig f. hó 16 dikán. Császár Ő Felsége is valószínűn július hó folytán oda jön. Mint a „Bohemiá‘‘-nak Bécsből írják, Császárné Ő Felsége folytonosan nagy buzgalommal tanulja a magyar nyelvet, s mint mondják, már folyékonyan beszél magyarul. Hietzing és környékének lakói naponkint látják Császárné Ő Felségét lóháton. Az ebéd után, 7 óra felé Császár Ő Felsége rendesen a balszárny erkélyére megy, s onnan nézi, mint száll a Császárné lóra Ö Felségét a lovászmester, ki mellette lovagol, s két szolga kiséri, kik a kíséretet teszik. A schönbrunni kertből kiérve, rendesen sebesebben lovagolnak a félóra távolnyira levő állatkertig, melynek belsejében a cavalcade másfél óra folytáig szokott időzni. — Vilmos főherczeg, a német rend újonnan kinevezett nagymestere, mint Károly főherczeg ötödik s legifjabb fia nassaui-weilburgi Henriette Ágnötöl, 1827 diki ápr. 27-dikén született. Mint három testvérje, ő is gondos nevelésben részesült. A főherczeg különösen kedvelte a tüzérséget, 1842-ben ezredes s a 12 dik gyalog ezred tulajdonosa lett, 1845-ben a német rendbe lépett, melynek eddigi coadjutora volt. 1847 ben vezérőrnagynak neveztetett ki. 1848 ban Ferencz József főherczeggel (most ő Felsége) Felső-Olaszországban, és 1849- ben Velencze előtt volt; onnan mint hadseregi felügyelő Berlin s Münchenbe ment. 1854-ben a 6-dik tüzérezred tulajdonosa, 1857-ben a cs. k. hadseregi főparancsnokság főnöke, altbnagy, 1859 ben a felső-olaszországi első hadseregnél tábori tüzéri-igazgató lett. Kétszer küldetésben is volt Pétervárott. A főherczeg jelmondata ez : „Teutonica fide et virtute !“ . A humanitás egy égető kérdésében, a luleneibát ügyében tegnap d. e. 11 órakor gr. Károlyi István elnöklete alatt, saját szállásán, számos meghívottak részéről magánértekezlet tartatott, mely első teendőül tűzte ki egy a tervezetet elkészítő bizottmány megválasztását. Ezen bizottmány Pest városa főpolgármestere Krászonyi elnöklete alatt fog összeülni, s a teendők mielőbbi elintézésére következő 12 tagból alakult meg : Kléh István, dr. Havas Ignácz, vasvári Kovács Ferencz, Gamperl Alajos, Wimmer Antal, Schwentner Mihály, Szentkirályi Mór, dr. Meisel főrabbi, dr. Tormay Károly, Rapos József, Szupa György, Vidats János. Hogy az eszme megtestesül, arra alapos reményt nyújt először e szerencsés auspiciumok közt megindult társakozás; másodszor a pesti takarékpénztárnak azon kijelentése, hogy az ügyet elvileg magáévá teszi; harmadszor azon körülmény, hogy e czélra itt ott már készpénzalappal — bár mindössze sem sok — rendelkeznek A bizottmányi elaborátum a nagy választmány elé fog terjesztetni, hogy majdan alapszabállyá nőve ki magát, a szükséges engedély végett fölebbterjesztethessék. * Érkövy Adolf úr a magy. kir. helytartótanácshoz egy „országos közvetítő borcsarnok“ felállíttatásáért folyamodott. A helytartótanács véleményt kért a pestbudai kereskedelmi és iparkamarától, mely — mint értesülünk — m. hó 17-iki üléséből kelt felterjesztésében Érkövy úr vállalatának eszméjét hazafias buzgalmon alapulónak, magát a tervezett intézményt pedig üdvösnek és jótékony befolyásúnak ítélvén, sjánlólag nyilatkozott. * Mint a „P. Hirnök“-nek távirták Bécsből, a rendelkezés alatti hivatalnokok kedvezményi ideje folyó év végéig meghosszabbíttatott. A „W. Ztg“ még nem hoz ez iránt jelentést. * A várostanács, mint ugyanő lap hallja, a városerdei tó ásatása költségeire aláírást szándékozik nyitni. Tartunk tőle, hogy a mostani pénzaszály az említett tónak sem eredményez dagályt. * Fektér római istenné avatcírozott. Mint a „War“ben olvassuk : Fektér hazánkfia, a bécsi Treumann-színház újonan szerződött tenoristája közelebb az Orpheus operette-ben mint „Jupiter“ fog föllépni. Igen jó szerep egy énekesnek, mert ha hangja véletlenül elsiklanék is, mindig elmondhatja : Quod licet Jovi, non licet. . . . * Az „Ung. Naohr.“ szerint Izsó Miklós a per útján neki visszaitélt juhász-szobrot kisorsolni szándékozik. 4000 darab sorsjegy fog kiadatni írtjával, s a jövedelem egy része az Írói segélyegylet és más része jótékony célokra fordíttatik. * Egy bécsi új szálloda tulajdonosa a Vörös toronyuton azon bérkocsisnak, aki hoteljébe a megnyitás napján az első vendéget szállítandja, 50 ft. jutalmat tűzött ki. Lett bezzeg bérkocsi-verseny. A hotel hétfőn délben nyittatott meg, a prágai gyorsvonat d. u. 3 órakor futott be a pályaudvarba és 10 percz múlva már az első vendég a szálloda egyik szobájában ült. Az illető bérkocsis megkapta az ígért jutalmat. * Már ismét hire jár, hogy a józsefvárosiak kényelmére az ottani templomtéren is fognak omnibusok állomásozni. * A „Zwischenakt“ szerint Magyarország gyógyszerészei az orvosok és természetvizsgálók septemberben tartandó nagygyűlése alkalmával a hazánkban előforduló gyógytermények, valamint az itt készített vegyészeti szerekből kiállítást akarnak rendezni. * A „Moravska orfice“ azon hírrel lep meg bennünket, hogy a bájos olasz énekesnő Patti Adelina Hustopecben, Morvaországban született és a Cyrill-féle ezredéves egyházi ünnepélyben részt fog venni. ♦Bognár Vilma Balázsné assz. a nemzeti színház közkedvességü tagja közelebb Olaszországba utazik férjével , s szabadságidejét énektanulással töltendi. * Ománytár. (Folyt.) XXVI. Losonczváros pecsétje. Miután Losonczvárosának levéltára az 1849. évi orosz hadsereg által elraboltatok, s tűzzel elpusztittatott, eredeti okiratokból a pecsét eredetét nem támogathatván, egyedül traditió szerint fogjuk annak eredetét és történetének rövid tüzetes leírását előadni, következőképen : Mi a pecsétnek tiszta lenyomását illeti, miután Losonczváros tanácsának nagyobb és kisebb pinfétje lévén, mind a két pecsét czime egyenlő, de különböző években metszetett ki , a mint annak történeti leírása alább következend. A nagyobb pecséten a körülírás magyar, minthogy Losonczváros a nagyméltóságu magyar királyi helytartótanácstól arra engedélyt nyert 1814-ik évben. Mindazonáltal megtartotta a latin körirata kisebb pecsétjét is szintén, melynek körirata latin, s 1789-dik évben metszetett. A magyar metszetű pecséten a körülírás ez: „Privilegiált Losoncz városa pecsétje 1814.“ A latin metszetű pecséten a körülírás ez: „L. Oppidum Losoncz 1789.“ Ami pedig Losoncz város pecsétjének eredetét és történeti leírását illeti, a mint fennebb érintők, okiratok hiánya miatt csak traditió szerint lehet azt előadni. 1590 ik évben, a mely idő táján Losonczon a reformata és igy a reformata vallás bejött, Mocsáry Antalnak az 1826-ik évben szerkesztett, nemes Nógrád vármegyének históriai, geographiai és statistikai ismertetése czimű négy kötetű munkájának első kötetében 63-ik laptól 73-ik lapig olvashatni lehet Losoncz mezővárosának történeti leírásában, melyben a 63-ik lapon az iratik, hogy a reformáts idejében ezen város akkori lakosai közül háromezeren egyszerre reformátusokká lettek, és a már romladozásban, pusztán hagyott templom kőfalait felépítették egészen, s megújították, leginkább az 1608-ik esztendőben, a bécsi pacificatió után, a azótától birják és használják az Isten dicsőségére szakadatlanul békességben, mely a templomban lévő szent eszközök felülírásaiból és egyéb hiteles irományokból kitetszik. Ezen idő tájban, i. i. 1590-ik év táján vette Losonczvárosnak jelen ideig használt pecsétje eredetét, a midőn Losonczváros lakosainak tekintélyesebb s nagyobb része a reformata vallást felvette, s igy az egyház és város egybeolvadván, a pelikán symbolumát vette pecsétje czimeréül; annak jelképe lévén, hogy a város és reformata egyház a maga fiait és leányait saját vagyonából s véréből fogja éltetni, táplálni. Azért is mind Losoncz városa, mind pedig a losonczi reformáts egyház egyenlő ozimti pecséttel éltek azon időtől mai napig. ▲ referálta egyház pecsétjét láthatni a nem kötei-vagy királyi hatóságoknál, hanem helyhatósági és községi hivatalokra is fognak alkalmaztatni. A szárazság oka hazánkban.*) A „Sürgönyének 127. számában, jun. 6-diki lapban felkéretik a haza, hogy a rendkívüli szárazság okozta baj enyhítésére közös erővel működjünk. E felszólitás igen méltányos és véghetlen horderejű, pedig nem hiszem, hogy sikere legyen ! Mert e gyászos szerencsétlenségnek magán érdekek az okait ezen másként segitni nem lehet, mint ha az egyesek tulajdona) Közöljük e czikket mint közvetlen viszhangját jun. a ki bécsi levelünknek. Sz.