Sürgöny, 1863. június (3. évfolyam, 125-146. szám)

1863-06-10 / 130. szám

Harmadik évi folyam. 130. - 1863. Szerkesztő-hivatal: Barátok tere 7. as. a. földszint. Kiadó-hivatal: tanítok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­i hivatalban, barátok-tere 7. szám. földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.suneoniT Budapesten házhoz_hordva. félévre a t 50 kr. Negyedévre 4 „ 50 * Szerda jiuniu­s 10. Előfizetési árak austriai értékben. Vidékre, naponkint | o»t4i> Félévre 1O^forii»?. Negyedévre 5 „ Kifizethetni „SÜRGŐ IV Y“-re. Május júniusi 2 hóra 3 ft 40 kr. Május-juliusi V* évre 5 ft. A „Sürg-öny“ kiadó hivatnia. VEMHIVATAL08 RÉSZ. Becs, június 8. L. Újabban kelt legfelsőbb elhatározással Ő Felsége mindazon hivatalnokoknak, kik a magyar korona országaiból rendelkezési álla­potba jutottak, a kedvezményi időt ez év végéig meghosszabbítani kegyeskedett. Egyúttal meg lön állapítva az út­i mód, melyen ezen ügy vég­legesen elintéztessék. A kanczelláriáknál — úgy mint — az állam- s igazságügyi ministeriumnál bizottságok fognak felállittatni, melyek a rendel­kezés alatt levő hivatalnokokat, s azokat, kik al­kalmazást nyertek, mint a többieket, osztályoz­ni fogják. Azon hivatalnokok, kik a német-szláv tartományokból valók, az állam- s igazságügyi ministériumok bizottságai, a magyar korona te­rületén szülöttek pedig az illető kanc­ellária bi­zottmánya által fognak vizsgálat alá vétetni és pedig a hivatalban levők elöljáróik meghallga­tása mellett, az activitáson kivüliek minősítvényi táblázataik alapján. Az osztályozás eredménye szerint az alkal­mazásra képes és feddhetlenül szolgált egyének az országos hatóságokhoz fognak szolgálatra utasittatni s alkalmaztatásuk ideje alatt, akár megüresedett állomáson, akár csak kisegítőleg működnek, ez év lefolyta után is megtartják ed­digi rendelkezési díjukat. Ha rendszeres, de cse­kélyebb rangú és fizetésű állomásra alkalmaz­tatnak, rangjuk meghagyatik s eddigi fizetésük személyes pótdíjjal egészíttetik ki. Az alkalma­zásra nem képes egyének szabályszerű elbánás alá fognak vétetni, és a jövő év kezdetével meg­kapják vagy végkielégítési vagy nyugalmi járan­dóságukat. Azokra nézve, kik a nyugdíjazás he­lyett a végkielégítést óhajtanák, az 1861-dik évi február 2-dikán kelt legfelsőbb határozat fog foganatosíttatni, mely szerint a központi hatósá­gok felhatalmazvák, ily végkielégítésül két évi fizetésig terjedő összeget engedélyezni. Végül megállapíttatott, hogy míg a rendelkezés alatti tisztviselők alkalmazást nem nyertek, a meg­üresedett állomások kiválólag soraikból töltes­senek be. Az alsóbb hatóságoknak, melyek a körükbe vágó kinevezéseknél ezen rendszabály­tól egyik vagy másik oknál fogva eltérni óhaj­tanának, e tekintetben az illető központi ható­ságnál felhatalmazást kell kérniök. Ugyancsak a rendelkezés alatt lévő hiva­talnokok mielőbbi elhelyeztetése végett a most aktív hivatalnokok közül azok, kik már 40 éve szolgálnak, a megérdemlett nyugalomba fognak léptetni, helyüket ifjabb erőknek engedvén át. Megjegyzendő egyébiránt, hogy a rendel­kezés alatti tisztviselők nem csak az országos Lapszemle. A „Pesti Hírnök“ az erdélyi országgyűlés­ről következő czikket hoz: „Minden elfogulatlan ember elismeri, hogy 1848 ki törvényeink nem csak abnormis módon, és pedig nem csak a politikai ildomosságot, hanem a törvényes for­mákat, az utasításokat megszegő eljárás közt jöttek létre, de hogy azok egyszersmind a hevenyészetben (akár szándékosan, akár öntudatlanul, vagy­is inkább tudatlanul) elhibázott szerkezetük, határozataik és szellemük miatt, születésük első perc­étől kezdve tart­atlanok lőnek. Nem lehet kételkedni, hogy e törvények, ha Kossuth Lajos mint követ amaz országgyűlésben részt nem vesz, bármily európai forradalom daczára sem jönek vala létre,­­ mert, noha azon párt, mely a népképviselet, demokratia, felelős kormány és parla­mentáris rendszer jelszavát tűzte ki, elég tevékenyen küzdött orgánumában, a „Pesti Hírlap “ ban, — mind amellett egy megye sem volt hazánkban, mely a cen­tralista párt doctrináit 1847-ben felvette volna utasítá­sai közé. Báró Kemény Zsigmond is bizonyítja ezt: „Minden jel, úgymond egy helyütt, arra mutatott, hogy a parlamentáris kormány még sokáig fog a doctrinák országában heverni. — A régi ellenzék nem nagy rokonszenvvel viseltetett iránta. — Szere­tetének egész kincstárát a megyei életre áldozta. — Ettől várá Magyarország önállásának megoltalmazását és terjesztését. — Ebben remélte a későbbi időkre is az alkotmányos szabadság erős és állandó biztosítékait. — Ennek szélesbitését óhajta a reformkérdések keresztülvihetéséért is." A parlamentáris rendszert s a centralisatio elvét, korábbi politikai hitvallása ellenére, csak Kossuth Lajos emelte győzelemre, mert Francziaország törté­netéből ismerte azon rendkívüli hatalmat, melyet a centralisatió nyújt annak, ki a kormány élén áll, — s mart. 15-kén Kossuth nem kételkedhetett többé, hogy elfogadtatván a ministeri indítvány, — nála nélkül kormányt alkotni nem lehet. A rendszert tehát, melynek 48-ban az ősi alkot­mány feláldoztatott, Kossuth egyedül hatalma lépcsü­­iéül s biztosításául használta, — de ez által egyszer­smind az előbb csak szerény kilátásokkal bíró, s mino­ritást képező centralista pártot uralomra emelé, —­s magával kibékíté. Persze Kossuth, ellentétben a messzelátóbb Szé­cheny­ivel, csak a pillanat politikáját űzve, nem mérte meg, mily e­t kívántatik ily merény sikeres keresztül­vitelére, — még kevésbé fontolta meg és látta előre azt, hogy, mint b. Kemény Zsigmond ura „Forradalom után" czimű jeles bonczolásai közt megjegyzi, azon eset­re, ha ily dualismus létesítése után erősödnék a monar­chia összes ereje, — majd „egy birodalmi centralisatio fogna a dualismus ellenében felállittatni, mely mindent összeolvasztó, mindent egy gyálpontra vonó erejével vagy merőben assimilálná Magyarországot, vagy a bu­dapesti kormányzatot örökös foglalások által árnyékká, és hazánkat oly függővé teendette vala, a­milyen az absolutismus alatt volt, egy különbséggel, azzal i­s, hogy a megyerendszer csökönyösségét, a vissza­élések gátlására nézve, soha ki nem pótolhatja a parlamentáris felelősség, ha az írott ma­­lasztnak marad.“ Úgy azonban, a mint a parlamentáris rendszer a 48-diki törvényekben alkalmazva jön, — annyi magvá­­val az összeütközésnek, — oly vakmerő megszorítá­sával a királyi hatalomnak,­­ oly ügyetlen ignorálá­­sával a pragmatica sanctióból eredő kötelezettségek­nek s közbirodalmi viszonyoknak, oly felzaklatásával az autonómiájukban megsértett horvátoknak, oly túl­­democratikus censussal, mely az ország sorsát a tudat­lan tömegek kezébe adja, s épen a magyar fajt ellen­séges nemzetiségi koalitióknak teszi ki, oly megyék­kel, melyek utasításaik által be nem folyhatnak sem a törvényhozásra, sem a ministeri kormány alakulására, de a tisztviselők választása­i határozatai által a kor­­mányáyal szembeszállhatnak, oly parlamenttel végre,­­hogy a többit mellőzzük,­ mely ha a budgetet tárgyal­­ni nem akarja, a világ végéig feloszlathatlan marad, s ha úgy tetszik, toules queties conventté alakul, így al­kalmazott parlamentáris rendszer, mondjuk, szükség, kép tarthatatlan jön, mindenekfelett tarthatatlan Kossuth befolyása alatt, kinek inpracticus kezé­ben minden megsemmisült, minden gyúanyaggá vált, a mihez fogott. De ha mindjárt azonnal meghalt volna is Kossuth, midőn a 48 ki törvények szentesítése, az ese­mények pressiója alatt, a legjobb Királytól ildomtala­nul kicsikartatott, — ama törvényeket, úgy a mint vol­tak, lehetetlen leendett keresztül vinni, — habár csupa Széchenyiek és Deák Ferenczek tartották vol­na a gyepfűt. A radicalis törvények nyomban radicalis curát igényeltek volna. Doctrinak­ és tapasztalatlan tervezői valóban szegénységi bizonyítványt adtak e törvények­ben államtanári képességükről. A vérben és pénzben egyiránt drága kudarczot, melyet a magyar nemzet a 48-diki törvények lánczo­­latában s következményeiben vallott,­­ könnyű lett volna elhárítani, ha a pozsonyi országgyűlés csak a különböző társadalmi reformok, (mint a törvény előtti egyenlőség, közteher-viselet, hűbér-megszüntetés, ab­a­t.) elvi kijelentésére szorítkozik, az alkalmazást pe­dig s kivált a közjogi kérdéseket egy újabb ország­­gyűlésre relegálja, mindenek előtt a király segítségé­re sietvén az akkori olasz lázadás elnyomása végett. E kis késedelem épen nem ártott volna az ügy­nek, s most kevesebb bajjal és veszteséggel tovább és jobban volnánk. S mindezt ma nem ok nélkül hozzuk emléke­zetbe. A kellő színben s elfogulatlanul kell az előzmé­nyeket tekintenünk, hogy az octoberi diplomát s annak üdvös czéljait méltányolni tudjuk. Mi az octoberi diplomát elettől kezdve nem csupán azon szempontból vettük, hogy a monar­chiát az absolutistikus regime-ből alkotmányosba helyezte át, s hogy különösen hazánkat a történeti jogalapra állította vissza,­­ hanem kiváltképen ab­ból, hogy alkalmat nyuj­tott a 48-diki o­r­­szággyűlés hib­áit törvényes úton s meg­aláztatásunk nélkül helyrehozni. Módot nyújtott mindenekelőtt megoldani­­. a monarchia közös ügyeinek kérdését s az örö­kös tartományok népeinek megnyerésével s megnyug­tatásával minjavunkra állandó és biztos alapokon kie­gyenlíteni a közbirodalmat s ezzel szemközt hazánk törvényes autonómiáját illető közjogi differentiákat; 2. elrendezni a nemzetiségi kérdést s Horvát- és Erdélyország viszonyait hazánkhoz a kölcsö­nös igények alapján ; s végre 3. a korhoz idomítva s a nemzet geniusát tisztel­ve, elintézni végleg belkormányzati formáinkat, oly módon, hogy már e kormányforma gépezetében auto­nómiánk egyik biztosítékát s nemzetiségünk védgátját bírjuk. E feladatok megoldása volt szerintünk az octo­beri diploma legbecsesb czélja. És ugyan mikép használtuk Királyhágón innen és túl e fejedelmi bizalommal nyújtott alkalmat ?“ joga a haza és az emberiség érdekében bizonyos kor­­látok közé nem szoríttatik. E végtelen szárazságnak nem más az oka, mint az emberek telhetetlensége és azon kapzsisága, mely­­nélfogva országszerte a vizeket lecsapolják. Meg vagyok győződve arról, miszerint lesznek emberek, kik engem megtámadandnak ez állításomért; de azt, hogy alapos okokkal meggyőzzenek, nem hiszem, mert fentebbi állításom több évi meteorológiai észleléseim resultatuma. Száz példát tudnék felhozni, hogy a többi közt Fehér megyében a Sárvizének lecsapolása után, azon­nal a környék tavai kiszáradtak ; a nyár­­s jegenye­fák, melyek azelőtt úgy — mint tán sehol sem — disz­lettek — a lecsapolás után jobbára mind kivesztek. De természetes valami az, hogy a lecsapolás szükségképen szárazságot okoz, de szárazságot okoz­nia kell, mert be van bizonyítva, hogy a földben lakó egereknek, ürgéknek, vakondoknak stb. azon kimond­­hatlan nagy hasznuk van, hogy üregeiken keresztül az esővíz a földbe nyomni, s a növényeket kebelének így nyert nedvéből táplálja. Azon nedv, mely eső következtében a föld fel­színén marad, sokkal kevesebb, semhogy az a fák mélyen benyúló gyökereihez hatolni képes lehessen. így áll a dolog a kiöntéseknél és tavaknál. A tavak környékén mindig legtöbb állat öszpon­­tosul; a tavak partjain mindig legtöbb a vakond, ürge, egér stb. Ezt bebizonyítnom felesleges, mert azt tudja minden ember, ki a tavak partjain valaha járt. Ez állatok tömérdek üregeket készítnek, úgy hogy a föld alatt a tavakbeli víz ez üregeken keresz­tül több mértföldekre szétterjed. A róna vidékeken a források theóriását csakis igy magyarázhatjuk. Ismét ez állításom bebizonyítására hivatkozom Fehérmegyére, hol a kutak csakis a Sárrété lecsapo­lása óta száradnak ki annyira, hogy június és július­ban már jó kútnak kell lennie, melyben viz­­elhető. Egyébiránt én meg nem foghatom a gyarló és oktalan embernek az el­bizottságát, saját gyenge te­hetségeinek annyira túlbecsülését, hogy ő a természet folyását szabályozni, javítni szemtelenkedik ! A­ki a természet remek­műveit higgadt philosophiával szem­léli, a­kinek a kényszerű szükségességről csak kevés fogalma van is, az tudja, hogy a gyarló emberi kéz a természet remek­művében csak kontárkodhatik, és hogy az igazi szóval éljek, csak plüssolhat ! Nincs egy szalmaszál a föld felületén, melynek rendeltetése ne volna, és ha mi, gyarló emberek ennek rendeltetését nem tudjuk, azért nem lehet, nem szabad annak létét feleslegesnek mondanunk. Annál inkább van jelentőségük az órák hosszant tartó tavaknak. Nem is kell ahhoz nagy physikai ismeret, s állí­tásom igazságát és csalhatatlanságát mindenki — csak az elfogult ember nem — be fogja látni; mert ha egy pohárba vizet teszek, e pohárból a viz elpárolog rövid idő múlva, de azért el nem enyészik, hanem —ha nem is ismét mint viz, de bizonyára mint nedves test ismét lerakódik. — A tavakból a víznek szintén ki kell páro­lognia és ismét lerakódnia, annak belátására pedig nem kell nagy tudomány, hogy mennél több a tó, an­nál több a kipárolgás, mennél több a kipárolgás, an­nál nagyobbnak kell a lerakódásnak, vagy­is esőnek lenni. Ez a napnál világosabb ! Eső csak felhőből származhatik, újfelhő pedig a víz kipárolgásából. (felhő támadhat másból is, de az csak száraz felhő, abból igen kevés, vagy semmi eső nem ered). Ily száraz felhőket most is gyakran felet­tünk elvonulni látunk,melyekből néha néhány csepp viz a földre hull, mely a növény­tenyészetre azonban ko­rántsem elégséges. — A jótékony természet csak tu­datni akarja a szerénytelen és túlbizakodott emberrel azt, hogy még nem halt ki, hogy a tavakból itt-ott őszregyű­jtött párákat a végtelenség tágas régióiban el nem pazarolja, hanem oly mértékben, a­milyenben azo­kat felszívta, oly mértékben ismét azokat vissza is adja. TÁRCZI Napi újdonságok. ♦Császárné Ő Felsége, mint már el van ha­tározva, Kin­gingenbe utazik, és pedig f. hó 16 dikán. Császár Ő Felsége is valószínűn július hó folytán oda jön. Mint a „Bohemiá‘‘-nak Bécsből írják, Csá­szárné Ő Felsége folytonosan nagy buzgalommal tanulja a magyar nyelvet, s mint mondják, már folyékonyan beszél magyarul. Hietzing és környéké­nek lakói naponkint látják Császárné Ő Felségét lóháton. Az ebéd után, 7 óra felé Császár Ő Felsége rendesen a balszárny erkélyére megy, s onnan nézi, mint száll a Csá­szárné lóra Ö Felségét a lovászmester, ki mellette lova­gol, s két szolga kiséri, kik a kíséretet teszik. A schön­­brunni kertből kiérve, rendesen sebesebben lovagolnak a félóra távolnyira levő állatkertig, melynek belsejében a cavalcade másfél óra folytáig szokott időzni. — Vilmos főherczeg, a német rend újon­nan kinevezett nagymestere, mint Károly főherczeg ötödik s legifjabb fia nassaui-weilburgi Henriette Ágnö­­töl, 1827 diki ápr. 27-dikén született. Mint három test­­vérje, ő is gondos nevelésben részesült. A főherczeg kü­lönösen kedvelte a tüzérséget, 1842-ben ezredes s a 12 dik gyalog ezred tulajdonosa lett, 1845-ben a német rendbe lépett, melynek eddigi coadjutora volt. 1847 ben vezér­őrnagynak neveztetett ki. 1848 ban Ferencz József főher­­czeggel (most ő Felsége) Felső-Olaszországban, és 1849- ben Velencze előtt volt; onnan mint hadseregi felügyelő Berlin s Münchenbe ment. 1854-ben a 6-dik tüzérezred tulajdonosa, 1857-ben a cs. k. hadseregi főparancsnokság főnöke, altbnagy, 1859 ben a felső-olaszországi első had­seregnél tábori tüzéri-igazgató lett. Kétszer küldetésben is volt Pétervárott. A főherczeg jelmondata ez : „Teutonica fide et virtute !“ . A humanitás egy égető kérdésében, a luleneibát ügyében tegnap d. e. 11 órakor gr. Károlyi István elnök­lete alatt, saját szállásán, számos meghívottak részéről magánértekezlet tartatott, mely első teendőül tűzte ki egy a tervezetet elkészítő bizottmány megválasztását. Ezen bizottmány Pest városa főpolgármestere Krászonyi elnöklete alatt fog összeülni, s a teendők mielőbbi elintézé­sére következő 12 tagból alakult meg : Kléh István, dr. Havas Ignácz, vasvári Kovács Ferencz, Gamperl Alajos, Wimmer Antal, Schwentner Mihály, Szentkirályi Mór, dr. Meisel főrabbi, dr. Tormay Károly, Rapos József, Szupa György, Vidats János. Hogy az eszme megtestesül, arra alapos reményt nyújt először e szerencsés auspiciu­­mok közt megindult társakozás; másodszor a pesti taka­rékpénztárnak azon kijelentése, hogy az ügyet elvileg magáévá teszi; harmadszor azon körülmény, hogy e czél­­ra itt ott már kész­pénzalappal — bár mindössze sem sok — rendelkeznek A bizottmányi elaborátum a nagy választmány elé fog terjesztetni, hogy majdan alapsza­bállyá nőve ki magát, a szükséges engedély végett fölebb­­terjesztethessék. * É­r­k­ö­v­y Adolf úr a magy. kir. helytartótanács­hoz egy „országos közvetítő borcsarnok“ felállíttatásá­­ért folyamodott. A helytartótanács véleményt kért a pest­budai kereskedelmi és iparkamarától, mely — mint érte­sülünk — m. hó 17-iki üléséből kelt felterjesztésében Ér­­kövy úr vállalatának eszméjét hazafias buzgalmon ala­pulónak, magát a tervezett intézményt pedig üdvösnek és jótékony befolyásúnak ítélvén, sjánlólag nyilatkozott. * Mint a „P. Hirnök“-nek távirták Bécsből, a ren­delkezés alatti hivatalnokok kedvezményi ideje folyó év végéig meghosszabbíttatott. A „W. Ztg“ még nem hoz ez iránt jelentést. * A várostanács, mint ugyanő lap hallja, a város­erdei tó ásatása költségeire aláírást szándékozik nyitni. Tartunk tőle, hogy a mostani pénzaszály az említett tónak sem eredményez dagályt. * Fektér római istenné avatcírozott. Mint a „War“­­ben olvassuk : Fektér hazánkfia, a bécsi Treumann-szín­­ház újonan szerződött tenoristája közelebb az Orpheus operette-ben mint „Jupiter“ fog föllépni. Igen jó szerep egy énekesnek, mert ha hangja véletlenül elsiklanék is, mindig elmondhatja : Quod licet Jovi, non licet. . . . * Az „Ung. Naohr.“ szerint Izsó Miklós a per út­ján neki visszaitélt juhász-szobrot kisorsolni szándéko­zik. 4000 darab sorsjegy fog kiadatni­­ írtjával, s a jö­vedelem egy része az Írói segélyegylet és más része jótékony c­élokra fordíttatik. * Egy bécsi új szálloda tulajdonosa a Vörös torony­­uton azon bérkocsisnak, a­ki hoteljébe a megnyitás nap­ján az első vendéget szállítandja, 50 ft. jutalmat tűzött ki. Lett bezzeg bérkocsi-verseny. A hotel hétfőn délben nyittatott meg, a prágai gyorsvonat d. u. 3 órakor futott be­ a pályaudvarba és 10 percz múlva már az első vendég a szálloda egyik szobájában ült. Az illető bérkocsis meg­kapta az ígért jutalmat. * Már ismét hire jár, hogy a józsefvárosiak kényel­mére az ottani templomtéren is fognak omnibusok állo­másozni. * A „Zwischenakt“ szerint Magyarország gyógy­szerészei az orvosok és természetvizsgálók septemberben tartandó nagy­gyűlése alkalmával a hazánkban előfor­duló gyógytermények, valamint az itt készített vegyészeti szerekből kiállítást akarnak rendezni. * A „Moravska orfice“ azon hírrel lep meg ben­nünket, hogy a bájos olasz énekesnő Patti Adelina Hus­­topecben, Morvaországban született és a Cyrill-féle ezred­éves egyházi ünnepélyben részt fog venni. ♦Bognár Vilma Balázsné assz. a nem­zeti színház közkedvességü tagja közelebb Olaszország­ba utazik férjével , s szabadságidejét énektanulással töltendi. * Ománytár. (Folyt.) XXVI. Losonczváros pecsétje. Miután Losonczvárosának levéltára az 1849. évi orosz hadsereg által elraboltatok, s tűzzel elpusztitta­­tott, eredeti okiratokból a pecsét eredetét nem támogat­hatván, egyedül traditió szerint fogjuk annak eredetét és történetének rövid tüzetes leírását előadni, következő­képen : Mi a pecsétnek tiszta lenyomását illeti, miután Lo­­sonczváros tanácsának nagyobb és kisebb pinfétje lévén, mind a két pecsét czime egyenlő, de különböző években metszetett ki , a mint annak történeti leírása alább kö­­vetkezend. A nagyobb pecséten a körülírás magyar, minthogy Losonczváros a nagyméltóságu magyar királyi helytartó­tanácstól arra engedélyt nyert 1814-ik évben. Mindazon­által megtartotta a latin körirata kisebb pecsétjét is szintén, melynek körirata latin, s 1789-dik évben met­szetett. A magyar metszetű pecséten a körülírás ez: „Pri­­vilegiált Losoncz városa pecsétje 1814.“ A latin metszetű pecséten a körülírás ez: „L. Oppidum Losoncz 1789.“ A­mi pedig Losoncz város pecsétjének eredetét és történeti leírását illeti, a mint fennebb érintők, okira­tok hiánya miatt csak traditió szerint lehet azt előadni. 1590 ik évben, a mely idő táján Losonczon a refor­mata és igy a reformata vallás bejött, Mocsáry Antalnak az 1826-ik évben szerkesztett, nemes Nógrád vármegyé­nek históriai, geographiai és statistikai ismertetése czi­­mű négy kötetű munkájának első kötetében 63-ik laptól 73-ik lapig olvashatni lehet Losoncz mezővárosának tör­téneti leírásában, melyben a 63-ik lapon az iratik, hogy a reformáts idejében ezen város akkori lakosai közül három­ezeren egyszerre reformátusokká lettek, és a már romladozásban, pusztán hagyott templom kőfalait felépí­tették egészen, s megújították, leginkább az 1608-ik esz­tendőben, a bécsi pacificatió után, a azótától birják és használják az Isten dicsőségére szakadatlanul békesség­ben, mely a templomban lévő szent eszközök felülírásaiból és egyéb hiteles irományokból kitetszik. Ezen idő tájban, i. i. 1590-ik év táján vette Losoncz­­városnak jelen ideig használt pecsétje eredetét, a midőn Losonczváros lakosainak tekintélyesebb s nagyobb része a reformata vallást felvette, s igy az egyház és város egybeolvadván, a pelikán symbolumát vette pecsétje czimeréül; annak jelképe lévén, hogy a város és refor­mata egyház a maga fiait és leányait saját vagyonából s véréből fogja éltetni, táplálni. Azért is mind Losoncz vá­­rosa, mind pedig a losonczi reformáts egyház egyenlő ozimti pecséttel éltek azon időtől mai napig. ▲ referálta egyház pecsétjét láthatni a nem kötei-vagy királyi hatóságoknál, hanem helyhatósági és községi hivatalokra is fognak alkalmaztatni. A szárazság oka hazánkban.*) A „Sürgönyének 127. számában, jun. 6-diki lapban felkéretik a haza, hogy a rendkívüli szárazság okozta baj enyhítésére közös erővel működjünk. E fel­szólitás igen méltányos és véghetlen horderejű, pedig nem hiszem, hogy sikere legyen ! Mert e gyászos sze­rencsétlenségnek magán érdekek az okait ezen más­ként segitni nem lehet, mint ha az egyesek tulajdon­a) Közöljük e czikket mint közvetlen viszhangját jun. a­ ki bécsi levelünknek. Sz.

Next