Sürgöny, 1864. augusztus (4. évfolyam, 175-198. szám)
1864-08-02 / 175. szám
175. SK. Negyedik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Bucsin, bécsi-utcza.(a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papa-kereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Hérmentetlen levelek visszautasittatnak. nasán.biciklisek : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldröli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtbanenken Ottó; Hamburg -Altenában Hausenstein és Vogler; Hamburgban Türkteiin Jakab; Lipcsében Engler H., Illően és Fort uraknál. Buda-Pest: Kedd angustas 2. 1864. Előfizetési árak s Napontai postai szétküldéssel. Félévre 10 frt. Negyedévre...................5 Budapesten házhoz hordva. Félévre . . . . . 8 frt. 50 kr. Negyedévre .... 4 „ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. O cs. kir. Apostoli Felsége f. évi július hó 9-kén 11 911. szám alatt kelt kegyelmes udvari rendelettel Braun Gábor gyöngyösi lakos vezetéknevének Barnai-ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Temesmegye főispáni helytartója Feked Henrik rékai-kerületi sebész elhunytéval, az említett állomásra dr. Szmolay Vilmos megy.tiszt, főorvost nevezte ki. Nyitramegye főispánja Báróczy Györgyöt megyei tiszteletbeli esküdtté nevezte ki. Fehér megye királyi biztosa Havránek József eddigi bijnokot megyei írnokká nevezte ki. A buda-tabáni 2-ik szám alatti városi levélgyűjtő Horváth J.M. halálával üresedésbe jött városi levélgyűjtői állomásra az előbbi helyiségben tabáni főúton 546. szám alatt létező Mauks János kereskedő neveztetett ki. I NEMHIVATALOS RÉSZ. Erdélyi ügyek. S. C. N-Szeben, jul. 28. A regalista intézmény fönntartása vagy mellőzése iránt 4 napig vitatott kérdés ma végre eldöntetett, és pedig — mint a vita kezdetén előrelátható volt—annak javára. Azonban többségi határozat által egyszersmind az illető §-osnak a kormány által javasolt szerkezetéből a legszabadelvűbb tétel, hogy t. i. a regalisták meghívása vallás- és nemzetiség különbsége nélkül történjék, a Popovics Szemán által tett s a baloldal által támogatott indítvány folytán kitöröltetett, s a b) fejezet, mely a Témalistákról szól, még azon változtatással emeltetett határozattá, hogy „40 férfiú“ helyett „erdélyországbeli“ tétessék. A vita folyama után, mely alatt a regalista intézmény mellett mintegy 30 szónok szólt, ellene pedig a tudósítón kívül csak 3 tag, előre föl lehete tenni, hogy a 3-iklub illető fejezete egyhangúsággal határos többséggel fog elfogadtatni; ez azonban nem történt, miután a szászok azt kívánták, hogy a kormány-előterjesztvény szövege változatlanul megtartassák s a Popovics-féle módosítvány ellen szavaztak. A kormányjavaslattól elvileg eltérő kisebbségi vélemény mellett a centrumból csak 7—8 tag kelt föl. Obert, a tudósító ma tarta zárbeszédét, s mint monda, utolsó lövését azon reményben téve, hogy „a fekete pontba“ találandó Azon beszédben mindenekelőtt azon állításnak mondott ellent, hogy a kormány törvényes befolyása a népképviselet alakítására a birodalom érdekében kívánatos, megjegyezvén, miszerint a birodalom érdeke ezen országgyűlésen ekkorig a nép küldöttei közt legalább is oly meleg pártolókra talált, mint a regalisták közt. — Bizonyságul hozza föl, hogy követ teve az államtörvények beczikkelyezése iránt az indítványt, követ volt ez ügyben előadó s végre az összes követek beleegyezésüket adták hozzá. Ő ennélfogva nem birja felfogni, mily módon veszélyeztethetnének, vagy csak csorbittathatnának is a birodalom érdekei azon tény után; sőt ő azt hiszi, miszerint a birodalmi érdekek ily veszélyeztetése csak azon esetben lehetséges, ha a regalista intézmény, t. i. az 1791-ik évi XI. czikk értelmében, s fentartatik. Szónok ezután áttér a regalista intézmény történeti fejlésének foglalatára Magyar- s Erdélyországban, s azt eredeti jelentőségében az országrendi jognak ez országok alkotmányos életében sajátságos kifejtése gyanánt tünteti föl, azon ősrégi jognak, melyben minden alkotmányos élet első stádiuma a másodikban még tovább él, vagy legalább zeng, épen úgy mint a fán, mely fris lombozatot nyert, itt-ott még száraz levelek függnek. Az átmenet a 3-ik stádiumba, a képviseleti rendszerbe, Erdélyben a curialis szavazat megszüntetése által 1791-ben jellemeztetik. A 19-ik század folyamában a rendi alkotmányok leglényegesebb alkatrészei Európa minden mivelt népeinél lassanként hatályukat veszték ; választott képviselők képviselik a népet, s Erdélyben, ennek tanúsága a jelen országgyűlés, szintén a képviseleti rendszer lépett a rendi helyébe. Csak a regalista intézmény, mintegy az üledék az alkotmányos élet első stádiumából, maradt még fen s nem áll a jelen rendszerrel öszhangzásban. Az ő államjogi álláspontjából ez ellenmondás, melyen nem lehet másként segíteni, mint ha vagy a regalistaintézményt elejtik, vagy pedig abból az első kamrát kifejtik. Szónok megcáfolja még az érdekképviselet ellen felhozott ellenvetéseket s azon vallomással végzi, miszerint indítványa sorsát előre látja. Ez azonban nem nyugtalanítja őt, minthogy azon remény biztatja, hogy neki s elvttársainak talán mégis sikerült az alkotmányos élet földjébe egy magot vetni, melyből jövőben a hazára nézve hasznos termés csirázhatik. Azon beszédek közöl, melyek a mai ülésben a regalista intézmény mellett tartottak, csak dr.Toutsch regalistáét, mely nagy tetszést nyert, s Binder követét akarjuk rövid kivonatban adni.Az elvek ellenmondása közti, mondá a tudós tudor, ki egyszersmind a centrum legjobb szónokainak egyike, azon régi bölcs mondatot vallja : médium tenyere bentl. Az ő meggyőződése szerint alkotmány alapításánál oly országban, mely majdnem ezredéves államjoggal bír, nem lehet az a feladat, tökéletesen újat alkotni, hanem a czél el fog érezni, ha a létezőt megvizsgáljuk, s ennek eredményéhez kötjük az utonalkotást, mi egyszersmind legnagyobb biztosíték az alkotottnak tartósságára nézve.“ Ezen elvből kiindulva, egy habár rövid pillantást kell a regalista intézményre s azon állásra vetnie, melyet az ekkorig az erdélyi államjogban elfoglalt;— ebből azon tapasztalat tűnik ki, miszerint az főleg egy nemzetiség, t. i. a magyar befolyásának növelésére szolgált. Annyira növelő ez intézmény egy nemzetiségnek s osztálynak befolyását, hogy az ország, más osztály és nép képviselete mellette elenyészett.E mellett ez intézmény, bárha a kormány által hivatott meg, még csak nem is volt annak képviseltetése, mert az is sajátsága a korábbi erdélyi állapotoknak, hogy a kormány és korona, mint minden más alkotmányos országban, nem mindig egy jelentőségűek voltak, hanem, hogy gyakran a kormány képezéstelségének és pedig nem mindig leghívebb ellenzékét.—Ez immár nem maradhat igy, mert az újkor azon törekvésével, mindnyájok jogát kiegyenlíteni, az ily ezélű s ezélzatu intézmény teljesen ellenkezik. Már mártius előtt sem hiányzottak kísérletek, ez intézményt észszerűbb alapra fektetni. Szónok utal az 1841-ki országgyűlésen egy regalista által tartott beszédre, melyben mondá: a regalisták nem követei a kormánynak, nem képviselői az aristokratiának, hanem a Fejedelem által választott független őrei az alkotmánynak, melyet oltalmazni kötelességük. Ennek kell, mond szónok, jövőben is a regalista intézmény jelentőségének lennie s meg kell vallania, miszerint ennek lehetősége a kormányjavaslatban tökéletesen adva van. Kém is akar annak cáfolatába ereszkedni, hogy azon férfiak bán, kiket a korona hív meg, ugyanazon belátásnak, ugyanazon ismeretlenségnek, ugyanazon bűnszeretetnek és függetlenségnek kell léteznie, mint a választottakban. Ily intézet a haza jóllétére nézve csak előmozdító lehet, minélfogva ő a kormányjavaslat változatlan elfogadása mellett teljes meggyőződéséből nyilatkozik. Szónok történeti előadása, nevezetesen azon helyek, hol idéző, hogy Erdély első országgyűlésére 1291-ben nobiles olaekit is meghivattak, továbbá annak bizonyítása, hogy a megyék nemessége alatt nem csak a magyar, hanem a román is értetett, úgy hogy még a 15-ik század legnagyobb emberéről, Hunyady Jánosról is állítani meri, miszerint román eredetű, s a baloldal padjain is élénk tetszésre talált. Binder tekintettel azon állításra, hogy a regalista intézmény a bureaukratia szaporítása, az országgyűlésnek 1848 előtti egybeállítására utal, midőn abban a k. kormányszék, a k. tábla, a regalisták, a főispánok s a megyék és székelyszékek királybirái helyet fogtak s a jelenlévők nagy többségét követelt tevék. Akkor a bureaukrajiai vagy hivatalnoki uralom mindenesetre tulux-algó volt. Ő azt hiszi, miszerint a kormány az országgyűlés egybeállításának feladatát, melylyel a k. fehérvári conferentia hasztalanul foglalkozott, fölötte szabadelvűen és tökéletesen megoldotta. A fenálló és bebizonyultnak továbbfejtése elvéből kiindulva, kénytelen a regalista intézménynek megtartása mellett nyilatkozni, azon korlátozott módon, mint ezt a kormány javaslatba hozd, minthogy az még nem bizonyult elvetendőnek. Ezáltal a jogfolytonosság értelmében is Útirajzokt Horvátországból Is. (Folytatás.) Zágráb 10 templommal és 8 kápolnával bir, ámbár lakosságának száma alig 20.000, a régibb időkben pedig 8—10,000 lehetett. Legkitűnőbb köztük a László király alatt megkezdett és Kálmán korában befejezett székesegyház, melynek fődíszét a kitűnő szobrászati művek és üvegfestmények képezik. És most, mindemellett minden megváltozott! A sok templom és más ezerféle jelvény még ez idő szerint is a hajdani túlsúlyra emlékeztetnek ugyan, a zágrábi érsek Horvátországnak még mindig első hierarchája, sőt az egyházfejedelmek leggazdagabbjainak, leghatalmasabbjainak egyike, (jövedelme 300,000 ft) a széles utcza, melyben a 28 kanonoki épület áll, még mindig a legszebb, a káptalan gazdag kincstára, a bibirnok-érsek palotája szép kertjével, a szentekről elnevezett utczák s térek, a káptalan és püspökök által alapított intézetek még mindig a zágrábi püspökök s káptalan jótékony befolyását igazolják ugyan, hanem azért a város mégis elveszti lényeges papi jellemét. A politikai pártküzdelmek 1840-től kezdve mindinkább háttérbe szobták a vallásos elemet. Zágráb, sajátságos kinyomatát magán viselő, politikailag fontos fővárosává lön azon királyságnak, mely az austriai korona legszebb gyémántjainak egyikét képezi, és a bán, aki most nincs folyvást a Császár legmagasabb személye mellett és állandóan e sz. k. városban tartja székhelyét, azon személy, kiben az ország és város élete minden tekintetben ,öszpontosul. Érdekes látványt nyújt az ezredéves város, ha a székesegyház kúpjáról, vagy a déli sétatéren, a régi erősségből még fennmaradt toronyból vesszük szemügyre. Elöl, délfelé a Száva folyik, s azon túl tágas termésdús zóna terül el, míg nyugatról jobbra a vasút látható, amely e várost is összeköti a világgal. Északra félkörben az ezerféle dombokból alakult sötétzöld zágrábi hegyek emelkednek ki a földből, ezek aljában pedig a csinos házak és széles barátságos utczák, melyek a hegytetőig nyúlnak fel, hol a felsőváros áll. Mily sorson ment keresztül Zágráb, mily változásokat élt át, és minő megpróbáltatásoknak néz eléje! Egy város története sem kevésbbé érdekes azért, mert talán nem volt harczias vagy civilizáló hódítási járatok kiinduló pontja. A növények szerves élete ép oly csodálatos a Rózsában, mint a cocus-pálmában. Itt is, ott is hasonló örök törvényeken alapszik és ugyanazon hangon hiv fel áhítatra. Épen igy fedezhetők fel minden város s ország történetében is a hasonló örök-törvények, melyek szerint az emberiség fejlődése halad, épen úgy lehelt reánk a világszellem Zágráb krónikájából is,mint a régi s mai Róma roliantokra terjedő történelméből. ÍI. Zágráb környékén legbájosabb a várossal mintegy összefüggő völgy, mely a lóháznál veszi kezdetét, és Jellacic-bán nejének tiszteletére Zsófia völgynek neveztetik, hová szép dombok és illatozó kertek közt elnyúló pompás utón jutunk. Innen Zmorokra érünk, melytől néhány száz lépésnyire van a „bögőhez“ czimzett vendéglő. Nem lévén kedvünk betérni, az ügyesen elrendezett padok egyikén foglalunk helyet, honnan szép kilátás nyílik a szépen fekvő Xaverire, a sesvieti útra, és közel fekvő hegyekre, melyekről Mednedigrad tekint le az alatta elterülő völgyekre. . . Másnap gyönyörű augustusi reggel volt. Kapunk előtt két kocsi várt, — kicsi, de gyors horvát lovakkal és nemzeti öltönyt viselő kocsisokkal, — melyeken falura voltunk rándulandók. 7 óra lehetett, midőn a várost elhagyók, és a csodaszerű Maximir előtt, pontos topoly-sor közt a gyönyörű Duprava erdőbe érkezünk. A fák festői csoportozatai a Sesvietibe vezető utat valódi parkká alakítják, amely sok tekintetben hasonlít a praterhez, csakhogy ezt, a tenyészet üdeségét s a természeti szépségeket tekintve jóval felülmúlja, érdekessége fokoztatván még a valóban császári töltés által is, a mely Zágrábot Varasddal összeköti. A káptalannak csupán ezen erdő makk-terméséből több ezer forint jövedelme van. 8 e s v i e t i-ben, melynek temploma már meszsziről üdvözli az utast, láttam közelről az első horvát falut, és tapasztalán, hogy ennek bizony csak egészen más arcza van, mint az Alsó-Austriában egymást érő csinos falvaknak. Szalmával szegényesen fedett kevés ház képezi a községet, melyben csak a vendéglő tűnik fel kissé nagyobb terjedelmével s az előtte elhelyezett asztalokkal. Hasonló falut egész életemben sem láttam, de bizonyára az egész birodalomban sincs, és külseje mégis idilli, vonzó. A zöld pázsitra, vagy szép dombocskákra épített házak úgy tűnnek itt fel, mintha csak azért építtettek volna, hogy árnyalatuk által a tájék bájait emeljék. Fölöttünk a derült ég, körültünk a mosolygó természet, melyen enyhe nyári jég vonul keresztül, és az ember megfeledkezni látszik, hogy e vidéken tél is van, mely alatt nyáron át a csak mintegy díszítményt képező házak menhelyül szolgálnak a fagy ellen embereknek s állatoknak, melyek aztán összezsúfolva laknak bennük. Egyébiránt e kalibák már régiek, és a lefolyt tizedekben épültek, midőn a paraszt még jobbágy volt földesura birtokán. Az újak már szilárdabbak, a zsúpfedelek közül itt-ott cserepes tetők kukucskálnak ki, ámbár az építési anyag csak fa, de zsindely-fedelet egész utamban sem láttam. Az erdőt elhagyva széles völgybe érünk, melyben Poponec, Soblenec, Belovár és Luseban községek követik egymást, mindenik neve fehér alapú táblán fekete betűkkel lévén a falu végein följegyezve, melyek leginkább vörös-fehér (horvát nemzeti czira) oszlopokra függesztvék. A vendéglő többnyire minden községben az országúton áll; itt-ott édesbort szörpölő parasztokat láttunk az asztalok mellett. Pankovec-nél, hajdan gr. N icz ky-, most pedig b. Gudenus-féle birtoknál, a mely ezelőtt vadaskertijéről volt hires, a hegyek megint összébb szorulnak. Horvátország itt a szó szoros értelmében valóságos kert, szorgalmasan s jól mivelve átalában. A menynyire azt addig ismerni tanultam, épen nem mondhatom, hogy roszul miveltetnék. Természetes azonban, mikép nem a nagy népességgel bíró országok mérve szerint kell ítélni, mert csak így láthatjuk át, hogy a nagy terület kevés lakossága, melynél még tízszer is többen lakhatnak, valóban csodálatosan miveli földjeit. A legelők, erdők s szántóföldek, az utóbbiakra nézve semmiesetre sem hátrányos arányban váltják fel egymást, és valóban bámulni lehet, hogyan lakhatik az itt-ott elszórt kunyhókban annyi munkás kéz, mennyi e terület megmunkálására szükséges. Ezt egyébiránt csak a rendkívül kedvező éghajlat és a talaj kitűnősége teszi lehetővé. A gabna, itt-jártamkor, nagyrészben már betakarittatott s a földek őszi vetés alá voltak felszántva; kukoricza, mely körül roppant nagyságú tökök kandikálnak ki,— úgy látszik — leginkább termeltetik. Fájdalom, a tartós szárazság itt is sok kárt okozott. Kukoriczán kívül legtöbb kenderes lenföldeket láttam, melyek sövénynyel vannak bekerítve, ami mindenesetre az előrehaladt mivelési rendszer jele. A konyhanövényekben hiány mutatkozik. Babot és más hüvelyes veteményt még legtöbbet láttam, míg káposztaföldeket csak itt-ott, a faluk végein. Turapólya vidékén nagyban terem a vöröshagyma, a Száva alsó felében fekvő rész, melynek főpiacza Sziszek, miként mondják, még jobban miveltetik. A marhák azt látszottak igazolni, hogy okszerűleg bánnak velők. Minden pillanatban nagyobb gulya vagy ménes mellett hajtattunk el, mely utóbbiakban a lovak többnyire párosan voltak összebékázva. A marha átalában véve apró ugyan, hanem a lovak gyorsak s kitartók, az ökrök erősek s a tehenek jól tejelnek. A gulyák szine ellentétben a magyarországi — leginkább — fehér szarvasmarhával, többnyire barna vagy tarka, és a svájczi fajra emlékeztet ; a pásztorok unalmukat elűzendők furulyáznak, a pásztornők pedig fonnak és szerelmi szerencséről s vágyról énekelnek. Az utóbbiakat örömmel hallgattam, némelyiknek jó hangja van, azonban a dallam egyhangú, gyakran ismételtetik, és vége hangos felkiáltásból áll. Nagy sertés csürhéket is láttunk, de különösen sok baromfi-, főleg pulykafalkát. A földművelés és marhatenyésztés gazdagon jutalmazza a szorgalmas parasztot, aki most már maga is földesúr, és gyarapodik, míg a többnyire hazáján kivül lakó és jószágaikat bérbe adó gazdag birtokosok száma tetemesen megfogyott. 20 1n án hallottam, hogy D. ennek hajdani birtokosa, egy ízben gr. Draskovich-hoz lévén , ebédre lóva, száz ökröt fogatott szekerébe, és igy hajtatott az udvarba, a mi azonban legkevésbbé sem ejtő Napi újdonságok. * Júl. 30-án ment végbe a m. k. tudomány-egyetem ngos rectorának megválasztatása. 14 szavazattal dr. Schopper György, az alaphittan ny. rendes tanára (az 186. évre a theologiai kart illetvén a sorozati jog a rectorságra) választaték meg a következő évre rector magnificusnak. •"Az egyetem bölcsészeti kara részéről f. hó 3-kán tisztelgő küldöttség megy le Kalocsára, mely a bölcsészettudori arany oklevelet viszi meg Nehiba János püspök ur ő méltóságának, ki a pesti egyetemen épen félszázaddal ezelőtt 1814-ben graduáltatott. A tisztelgő küldöttségben vannak Rómer Flóris, Szabó József tr. és tanár s Róder Alajos egyetemi hitszónok. A „K.Közi.“-ben olvassuk. Gr. Andrássy Gyula a következő levelet intézte közelebbről gr. Mikó Imre önmatgához: „Igen tisztelt barátom! A Pesten az alföldi szűkölködők számára gyűjtött összegből, azok egyike által, kikre a kiosztás bízatott, 500 forint nekem mint már nélkülözhető visszaküldetvén, úgy hiszem,az adakozók szándékának jobban megfelelnem nem lehet, mintha azoknak adom át, kik nem régen oly testvériesen gyűjtöttek segedelmet a mi számunkra. Bátorkodom tehát az említett 500 forintot mellékelve neked oly kéréssel átküldeni, hogy azt az árvizek által károsult erdélyi testvéreink segedelmére, az illető kezekhez juttatni méltóztassál stb.“ Ránk, jul. 21. 1864. Gr. Andrássy Gyula m. k. Ez összeg az illető helyre már el is van juttatva. * Massy Vilmos, ifjú íróink egyike julius 30-kán avattatott fel jogtudorrá, s megelőzőleg, díszes vendégkoszoru előtt jogtudori vitatkozást tartott, melynek tárgyai voltak : „A pápa világi hatalma mint az egyház függetlenségének főtámasza.“ Továbbá : Az uzsoratörvények eltörlése. A fiatal jogtudor mind a két kérdésben igen alapos és meggyőző érveket fejtett ki, s egyszersmind örvendetesen igazolta, hogy írói karunk fiatal tagjainál a komoly tudományok iránt is szép hajlam és becsülendő diesvágy nyilatkozik. * Megjelent a budapesti sebészi és orthopaediai magán gyógyintézet ötödik évi működésének eredménye. (1863-dik évi máj. 15-től 1864-dik évi máj. 15-dikéig.) Közli dr. Batizfalvi Samu, az intézet igazgató tulajdonosa. A tiz fametszvénynyel díszített, 37 nagy nyolcad lapnyi füzetből értesülünk, hogy az intézet, fönnállásának ötödik évében is, az ínséges év daczára kedvező részvétnek örvendett, és szép eredményeket tudott felmutatni, minek következtében az intézet tulajdonosát méltán biztathatja a remény, hogy a kedvező viszonyok beálltával még na■gyobb pártfogásban fog részesíttetni. Az igazgató ide- cselekszenek. Ellenben kénytelen a regalisták korlátlan száma ellen nyilatkozni, mint ezt Koronka indítványozza. Ő azt akarja, hogy a nemesség és nagyföldbirtok az állampolgárok osztályába leszálljon; az újkori államfogalmak szerint szükséges, hogy az államhatalomnak csak egy tulajdonosa legyen s hogy annak ne legyenek régenstársai; s azt hiszi, hogy azon negatív, mely most Magyarország határain belül létezik, oda megy ki, miszerint bizonyos urak nem akarnak lemondani az ö regenstársiságukról, pedig keilend nekik. E Ő a javaslat mellett van. A j u. 29-k i ülés tartalmát ma csak röviden adhatjuk. Egy beszterczei határvitályt illető interpellate felolvasása után az országgyűlési rend 4-ik §-sa került szőnyegre. Ezen g-us azon határozmányt tartalmazza, hogy az országkormányzó, az alelnökök s a k. kormány széknek a kormányzó által kirendelt tanácsosi joggal bírnak az országgyűlésen, s a bizottmányokban megjelenni, s mindenkor szót emelni; a szavazásokban azonban csak akkor vehetnek részt, ha választás vagy meghívás folytán tagjai az országgyűlésnek. Ezen §-os második fejezete határozza, hogy ha a kormányhatóságok tagjainak kiküldése felvilágosítás-adás végett szükséges, az országgyűlés elnöke a meghatalmazott k. országgy. biztoshoz forduljon. Ezen §-os heves vitát idézett elő. Boheczel azon módosítványt terjeszt elő, hogy a kormányszéki tanácsosok, mennyiben mint a korm. előterjesztvények képviselői jelennek meg, akkor se bírjanak határozó szavazattal, ha különben az országgyűlés tagjai. Bran de Lemény a §. 2. fejezetéhez azon módosítványt indítványozza, miszerint a bizottmányok elnökei is forduljanak a k. kormányszékhez kormányképviselők küldéséért; végre dr. Ratu indítványozza, hogy a §-os a bizottmány szerkezete szerint, azonban azon változtatással fogadtassék el, hogy a kormányszék tanácsosai a bizottmányok szavazásaiban csak akkor vehetnek részt, ha egyszersmind azoknak tagjai. A vita befejezte után a bizottmány szövege dr. Ratiu módosítványával, a Lemény-féle indítvány elvetése mellett határozattá lett. (Ez ülés részletes leirását holnap adandjuk.) Szerb congressus. Kl. K a ro v icz, jul. 29. Mai közlésemben azon g. n. e. püspökök megnevezésére szorítkozom, kik az aug. 1-én megnyílandó illyr nemzeti congressusra meghivattak s aztán részben ide meg is érkeztek; továbbá a congressusra meghívott követek hiteles névjegyzékének átküldésére, kik közül szintén egy nagy rész megérkezett. A metropolita-helyettes szemesi megyés püspök Maschirievits titkos tanácsoson kívül jelen lesznek itt a következő főtisztelendő urak: Jovanovics Péter károlyvárosi püspök, Hachmann Jenő bukovinai püspök, Athanaczkovits Plato bácsi püspök, b. Schaguna András erdélyi püspök, Stojkovits Arzén budai püspök, Kengyelácz Emílián verseczi püspök, Ivacskovits Pro zavarba a házigazdát, mert jól tartotta négylábú vendégeit is, melyek aztán szépecskén megint haza húzták Zelina urát. (Folyt köv.)