Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)

1864-10-14 / 235. szám

szonyok megszüntetése az államkincstár nehéz áldoza­taival van egybekötve. 6. A birodalmi tanács államháztartási tanácskozá­saiból (1863. nov. 25.) kitetszik, hogy a m. birodalmi tanács elhatározta : a) a kormány az államkincstárból a galicziai föld­­tehermentesitési alapnak adott előlegek végszámolati kitisztázása, elismervényezése és visszafizetése ügyében a galicziai országgyűléssel magát érintkezésbe tevén, az eziránti alkalmas javaslatokat terjeszsze elő a biro­dalmi tanács jövő ülésezési szakában, helybenhagyás végett; b) a kormány foganatosítsa mentül előbb az er­délyi földtehermentesítési alapnál lévő 2.375,671 forint­nyi kamatozó előleg visszafizetését és adjon a jövő ülés­szakban eziránt, vagy pedig a visszafizetést hátráltató akadályok iránt felvilágosítást. Ott alkotmányos uton eszközlendő elismervénye­­zésről és végszámolatról, — itt csak visszafizetésről van szó. Az országgyűlés részéről való elismerésről Er­délynél emlités sincs téve. Ott az államkincstárra nehezedő áldozatokról van szó,— itt a birodalom még legkevésbbé sem vett részt. (Vége köv.) Egyleti ügyek. A magyar földhitelintézet s a váltságügy. (Folyt.) III. A közvetítés tárgyai. Az érdekelt felek tájékozására, az eljárás könnyí­tése végett, jónak látta az intézet igazgatósága, a vált­­ságkötelezettek társ­szerződésére nézve a következő mintát javaslatba hozni : Társszerződé­s. Mely az N. N. megyében helyzett N. N. község úrbéri váltságkötelezettjei között, az őket terhelő vált­­ságszerződésnek a magyar földhitelintézet közvetitése által eszközlendő foganatositása végett, következőleg köttetett : 1- er. Hogy az N. N. volt földesurunkkal ... évi . . . . hó . . . napján kötött úrbéri váltságszerződésünk­­nek (vagy az ... . kelt ítéletben megállapított úrbéri váltság­kötelezettségünknek) a magyar földhitelinté­zettől hosszabb törlesztésre nyerendő kölcsön által kön­nyebben megfelelhessünk, alulírottak, mint N. N. köz­ség váltságkötelezettjei, egy társulattá alakulunk, a­mely feloszolhatatlan marad mindaddig, a­míg a magyar földhitelintézettől eszközlendő kölcsön teljesen le nem törlesztetik. 2-­or. Társulatunkat képviselni fogják a követke­ző társtagok, úgymint:­­az 5 képviselő megneve­zése.) 3-­or. Ezen képviselőinket feljogosítjuk : a) volt földesurunkkal pótszerződésre lépni, a­melyben úrbéri váltságtartozásunk összege mind a tő­kére, mind a hátravaló kamatokra nézve, továbbá a volt földesurunk részére kibocsátandó magyar földhitelinté­zeti értékpapírok neme, s azok mennyisége, végre azon árfolyam, a­mely szerint volt földesurunk ezen értékpa­pírokat tőlünk elfogadni tartozik, véglegesen megálla­­píttassék; b) e pótszerződés alapján a telekkönyvi hatóság­nál kieszközölni, hogy a magyar földhitelintézet ré­szére lekötendő, s alább részletesen körülírandó jelzá­logok, a nagyméltóságu magy. kir. udv. kanczelláriá­­nak 1864. évi julius 14-én 12.281. szám alatt kelt ren­delete értelmében, egy külön nyilvántartási ivre átve­zettessenek ; c) a magyar földhitelintézettel a kölcsön­ügyletet a társulat nevében megkötni; a kölcsönről kiállítandó kötelezvényt jogérvényesen aláírni, azt bekebleztetni; a kölcsönt felvenni, nyugtatványozni, vagy a volt föl­­desúr részére utalványozni; az évi járadékokat tőlünk behajtani, kezelni és az intézethez beszolgáltatni; szó­val : a kölcsönügylet létrehozása s a kölcsön szabály­szerű törlesztése körül szükséges teendőket, a társulat nevében, megtenni. 4- et. A 2-dik pontban megnevezett képviselők, ha közü­lök egyik vagy másik elhalna, vagy a képvi­seletre alkalmatlanná válnék, annak helyét a váltság­­kötelezettek vagy azok örököseinek s illetőleg birtok­utódainak sorából szavazattöbbség útján fogják betöl­teni ; egyszersmind pedig a maguk kebeléből kijelölnek különösen egy tagot, a­ki a magyar földhitelintézet tag­ságával járó jogokat a társulat nevében gyakorolja, s a­ki a társulatot az intézet irányában per- és végrehajtás esetében képviselje. 5- öt. A társulat tagjai a magyar földhitelintézet irányában egyetemleges felelősséget vállalnak maguk­ra, s az intézetnek joga van fizetési hanyagság eseté­ben a végrehajtást akár az összes társulat, akár pedig annak egyes tagjai ellen, továbbá a jelzálogul lekötött összes birtokra vagy annak egyes részeire intézni.­­ Mindemellett azonban, a társulat képviselői kötelesek a kölcsönszerződés létrejötte után azonnal, az intézettől kölcsönvett tőkét, s annak szabályszerű járadékait a társulat egyes tagjaira kivetni azon arányban, a­mely­ben ezek a váltságtőkéhez járulni tartoznak. Kötelesek továbbá az egyes tagok által történt befizetésekről folytonosan pontos kitüntetést vezetni, s a hanyag fize­tőket a fizetési határnap elérkeztével a magyar földhi­telintézetnél bejelenteni , hogy ez, a­mennyiben az in­tézet érdekei megengedik, a végrehajtást az összes társulat helyett, a hanyag tagok ellen intézhesse. 6- ot. A társulat kezelési költségeit a tagok szin­tén a fentebbi 5-ik pontban meghatározott arányban viselik. E költségek összegét a társulat évi közgyűlése állapítja meg, azok kivetését pedig az egyes tagokra a képviselők teljesítik. Részint a költségek fejében, ré­szint pedig egy tartalékalap képezhetése végett, a­mely a társulatot egyes tagok fizetési mulasztásának káros következményei ellen megvédje : a társulat tag­jai a magyar földhitelintézettől kölcsön veendő összeg után, annak szabályszerű járadékain felül, évenkint 1%-ot fognak a társulat pénztárába befizetni, mely alap­nak a kezelési költségeket meghaladó része a magyar földhitelintézet fizetési utalványaiban lesz elhelyezendő.­­ A társulat feloszlása után e tartalékalap maradvá­nya vagy az egyes tagok közt aránylag felosztatik, vagy pedig a község czéljaira szolgálandó alapítványul fog felajánltatni. 7- er. A képviselők saját felelősségükre pénztár­nokot választanak, a­kinek kötelessége az egyéni ki­vetés tábláit folytonosan nyilvántartani, s azok alapján az évi járadékok és kezelési költségek megfelelő rész­leteit, az intézet által kitűzendő határnap lejárta előtt egy héttel pontosan beszedni, s a behajtandó összegből az intézetet illető járadékokat, a netaláni hanyag fize­tők jegyzékével együtt, a fizetési határnap előtt három nappal az intézet központi pénztárába beküldeni. 8- ot. Azon károkért, a­melyeket a társulat egyes tagjai, fizetési hanyagságuk által a társulatnak okoz­nának, azok a társulat irányában felelősek, é­s a kép­viselők joga és kötelessége a károkra nézve szintúgy, mint az évi járadékok tekintetében is, sommás szóbeli eljárás útján, a felebbezés és minden egyéb perorvos­lat kizárásával, a hanyag fizetők vagyonából elégtételt szerezni. 9- et. A társulat egyes tagjai, a kölcsönnek őket terhelő arányrészét, a szabályszerű törlesztési határidő lejárta előtt is lefizethetik. Ha egyik vagy másik tag, az őt terhelő arányrészt teljesen letörlesztő, a társulat kép­viselői ezt a magyar földhitelintézetnek tartoznak ha­­ladék nélkül bejelenteni, s egyszersmind pontosan ki­jelölni azon birtokrészeket, a­melyek az intézet szá­mára lekötött jelzálogokból az illető egyénnek tulajdo­nát képezik ; hogy az intézet, a­mennyiben a szabály­szerű fedezet igényei megengedik, am a birtokrészeket a telekkönyvi bekeblezés alól feloldhassa. 10- et. A társulat képviselői s az általuk válasz­tott pénztárnok, eljárásukról az évenként május hó első vasárnapján tartandó társulati közgyűlésben számolni tartoznak. Netaláni visszaélésük esetében a közgyűlés a szükséges intézkedésekről gondoskodik, s egy vagy több meghatalmazottat nevez, a­kik a társulat számára a törvényes orvoslatot érvényesítsék. Azonban a társu­lat és a képviselők vagy a társulati pénztárnok közt fennforgó viszály­a volt földesúr, vagy a magyar föld­hitelintézet jogait, s a társulatnak a képviselők által azok irányában elvállalt kötelezettségeit nem érintheti, hanem a társulat netalánt kártalanítási keresete csak a képviselők s a pénztárnok ellen intézhető. (Folyt. köv.) tekintélyek által bebizonyított tény van kimutatva, mi­ként nagyobb városokban a halálozások egyenes vi­szonyban állanak a lakosság által fogyasztott víz minő­ségéhez, s az e részben Londonban tett tapasztalások következőleg közöltétnek : „Londonban — úgymond az emlékirat — a par­lament határozata folytán közzétett hivatalos jelentés nyíltan bevallá, hogy egy városi kerületben, hol 1853— 54-ben 3476 lakó a cholerának lett áldozata, fölötte valószínűleg ezeknek kétharmada megkíméltetett volna, ha víz dolgában csak annyira is jól lett volna ellátva, mint a szomszédos kerület ; míg másrészt az 1848—49-ki ragály még számosabb áldozataiból, mind a két kerületben hasonlag legalább azoknak két har­mada lett volna megmenthető, ha az új vízvezetéki­ bill néhány évvel korábban megy keresztül.­­ Mióta Lon­donban a baj gyökerét egész terjedelmében felismer­ték, mióta ott azon meggyőződésre jutottak, hogy a cholera nem oly betegség, melyet gyógyszerekkel le­hetne orvosolni, hanem, hogy e bajnak csak czélszerű berendezések által kell elejét venni, azóta ott hathatós segédeszközök alkalmazásában többé nem is késtek. A vízvezetéki magán­társulatok, heves ellenzésük da­czára, további javítások eszközölhetéséig arra szorít­­tattak, hogy merítő­gépeiket a folyó felső részére he­lyezzék el, mire 1852-től egész 1856-ig 22,830,000 ft. költetett. A levezető csatornák tökéletesittettek s a víz­vezeték által tisztittattak. A mocsok lefolyásának esz­közlésére s a Themse tisztántartására az eddig kiadott 30 millió forinton kívül a Board of Works inditványára további 30 millió engedélyeztetett. Ezen erőfejtések a legjobb sikerrel koronázvák. A halálozások száma feltűnőleg csökkent, s London, rendkívüli nagysága dac­ára is, rövid időn a világ leg­egészségesebb városai közé fog soroz­tathatni.“ Végül Összehasonlítás tekintetéből szabadjon még Bécs, Páris és London halálozási statistikájából következő adatokat felemlíteni: Bécs­ben 1862-ben minden 28 lakóra esett egy-egy halálozás, Páris­ban minden 38 s Londonban minden 40 lakóra egy. Ha most már Pest városának e részbeni viszonyait veszszük szemügyre, nem lehet azokból aggodalom nélkül megtudnunk, hogy itt 1864. évben már 23 la­kosra esett egy halálozás, s hogy ez arány a korábbi években csak akként változott, hogy még a legked­vezőbb esztendőben is csak 27 lakóra, a legkedvezőt­lenebben pedig már 19 lakóra esett egy-egy halálozás. Tehát Pest egészségi tekintetben valóban igen sok kí­vánnivalót hagy, s ennélfogva a vízvezeték sürgetése, eltekintve annak sokoldalú egyéb előnyeitől, már egye­dül egészségügyi szempontból is teljesen igazolt. legf­ meghatalmazás folytán több kitűnő birodalmi épít­­­tészt megbízott, hogy az építési tervek a költségveté­sek kidolgozásánál részt vegyenek. A birodalmi tanács két háza számára külön épületek vannak tervben és­edig az urak háza a népkert előtti épület-csoportozat­­on, a képviselőház pedig az Erzsébet-híd s a hadmér­nöki igazgatóság új háza közötti épület-csoportozatban építtetnék. Az építés már jövő tavaszkor megkez­detnék.­­ Az alsó-dunai rakpart építése szépen halad. A belső fal alapzatának betonirozása már megkezdetett. A töltésezés is gyorsan folyik, miután e czélra a guar hosszában elnyúló főrecipiens építése bő és olcsó anya­got szolgáltat, melynek előállítása a vállalkozót nem terhelvén, a házipénztár részére tetemes költség fog megtakarittatni. * A hangversenyek kora megindul: közelebb Reményi zenditi meg a nemzeti színpadon varázs­­hegedűjét s az első alkalommal növendéke Plotényi a zongorán fogja őt kisérni, másodízben pedig együtt * játszanak egy nagy kettőst. — 24-kére H­e­r­c­z­k­a Zsigmond zongoraművészt várják ide, ki jelenleg Bécs­­ben ad hangversenyeket. Herczka szintén hazánkfia s a mi több — jól zongorázik. * A komlóbeli magyar daltársulathoz a népszínháznak ismét egy tagja ment át, t. i. a zsidók ügyes személyesítője Virág. A daltársulat, mely ellen eleinte a színpadi egyének közt nagy volt az előítélet, elénekelheti most : Hej háj nem bánom, nekem is van virágom. A népszínháztól tehát már 4 tag szerepel a Komlóban : Vasvári, Szűcs, Vincze és Virág. * Csallóköz vízszabályzó társulata f. évi őszi közgyűlését f. hó 6-án tartó Nagy-Megyeren. Az ülés elnöke Waldstein János gróf megnyitóbeszédében előadta a csatorna- és töltésépítés ez évi vívmányait, és javasolta, hogy szükséges a nagy-megyeri és ekécsi ha­tárokon Komárom megye széléig vezetett csatornáknak Pozsony megyébe átvitele s ott továbbfolytatása, to­vábbá több zsilip szükségéről tett jelentést. A gyűlés végeztével az elnöklő gróf ebédet adott, melyen indít­ványba jött, hogy az eddigi Csallóköz elnevezés helyett a Mátyás korában használatban állt Aranykert elneve­zés alapján Aranyköz nevet kapjon a sziget. Az indít­ványt tetszéssel fogadták s a megyék küldöttségei nyil­­vániták, hogy az elnevezést hivatalos eljárásaikban használni és terjeszteni fogják. “A „nemzetikor“ ez évi rendes közgyűlését oct. 26-án délután 3 órakor, s folytatólag a következő napokon fogja megtartani, tárgyai lesznek: az igaz­gatók és választmányi tagok megválasztása, a jövő kéz­évi költségvetés megállapítása, a számadások megvizs­gálása, a más, a társulat érdekében teendő rendelkezé­sek. Választmányi határozatból közli S­­­u­tt­e­r Ferencz titkár. “Pozsonban lóversenyegylet van alaku­l lóban. A főrendű urakhoz most már a polgárság is csat­lakozott ezen évenkint tartandó versenyek létesítésére. A polgárdíj egyelőre 500 fu­ban van meghatározva, s az első nagy lóverseny jövő évi áprilisban tartatnék meg. A lóversenynyel még más jövedelmes mulatságok is kapcsoltatnának össze, s úgy akarják, hogy az egész legalább 8 napon át tartson. Az Ur 7 napot szánt mun­kára, tehát nyolcz nap mulatságra mégis egy kissé sok lesz. Ha jól tudjuk, a német „Vogelwiesek“ is csak 3 napig tartanak. * A solti vadászegylet f. hó 26-án Dunavecsén agarászversenyt rendez.­­ * Megjelent: „Törvényczikkek az Árpádok és vegyes királyok korából“, átmagyarítá Borsos Márton ügyvéd. I. rész. I. füzet. E mű továbbfolytatását szer­ző következőleg jelenti a közönségnek : „Előfizetési felhivás­ „Magyarország Törvénytára“ (corpus juris hungarici) latinból átmagyaritva, Szent István korától 1830-dikig, két kötetben, tizives füzetenként, hatheti időközzel, nagy 8-ad rétben, éles nyomattal, végül czél­szerü betüsorozatos tartalommal, és a t. ez. előfizetők neveivel fog megjelenni. Az első füzet saját költsége­men már megjelent. Az egész munka mintegy 20—22 füzetre terjedend. Aláirtnál az első kötet I. Leopold ki­rályig kéziratban sajtó alá készen áll. Egy füzetnek le­szállított ára, szétküldés nélkül : 80 kr. o. é. — Tu­dom : merész vállalkozás! Tudom , hogy ez nem egy egyénnek, hanem társulatnak volna feladata! Tudom , hogy munkám szigorú ítészet alá fog vétetni! Azonban könnyebb lévén becsmérleni, mint létrehozni, az leend egyetlen védelmem : „Mutattassék fel jobb!“ Tudom , hogy változtak az idők; időkkel a körülmények, és a körülményekkel a nemzetnek leghűebb társa a „szük­ség“ lett! De tudom azt is, hogy e nemzet alkotmányá­hoz folyvást forró ragaszkodással viseltetik!! — E di­cső magyar nemzetnek büszke önérzetére és méltányos­ságára támaszkodva tehát, hiszem , hogy e rendkívüli kitartást igénylő munkát elfogadandja és felkarolandja. — Midőn tehát a fenséges „haza“ t. ez. egyházi és vi­lági főrendeit, lelkészeit és nemeseit, sz. kir. városait, az 1848. óta alkotmányos jogokkal felruházott mező­városait, községeit és a lakosság értelmeséteit saját ér­dekükben e munkám felkarolására egész tisztelettel felhívom : szigorú kötelezettséggel fogom e munka még hátralévő részét mindaddig folytatni , mig a legutolsó latin szót átmagyaritva leb­andoztam. — Előfizetési fel­tételek : Egy tiz éves füzetnek ára elvitetve : 80 kr. postán küldve : 1 ft o. é. Előfizethetni Monoron az aláb­­irtnál és Pesten Borsos József festész és fényképész fiamnál, országút, ó­ füvészkert 42. sz. alatt. — Az elő­fizetés iránt pedig, mivel az első füzet már megjelent, a t. ez. előfizető urak vagy községek úgy intézkedje­nek ,hogy annak kijelentése mellett : maguk veendik át ? vagy postán küldessék ? az első és második füzetre vagy 1 ft 60 kr, vagy 2 ft küldendő egyszerre. Meg­kapván pedig a második füzetet, a harmadik, és így folytatva a többi füzetekre, mindenkor egyenként szí­veskedjenek a füzet illetőségét előlegezve beküldeni. — A czimek és nevek tisztán, olvashatólag írva, bér­­mentesen küldendők. Minden tiz példányra egy in­gyenpéldány ajánltatik az előfizetést szerző uraknak.— Kelt Monoron, October hóban, 1864. Borsos Márton, ügyvéd, monori birtokos.“ * A budai népszínház, melyen még nem nyert senki, nem kerülhette ki, hogy iparlovagok nyerészke­dési tárgya ne legyen. Bizonyos egyén fölhasználva ez intézet segélyre szorult helyzetét, aláírási ívet készí­tett, melynek elhordozásával egy nemzeti színházi alá­rendelt egyént bízott meg. Az ivre természetesen egy pár csalogató nevet írt, hogy annál kevésbé vonhassák ki magukat a megkeresettek a fizetés alól. Ezen iv végre eljutott a belga bankhoz is, s miután ettől szép összegecskét vártak, nagyobb buzdítás kedvéért gr. Sz. levele is elő lett mutatva, melyben a bankot az ügy pártolására szólítja fel. Természetesen e levél is hamis volt. A bank egyik tagja mindjárt tudakozódott a gróf­nál a levél hitelessége iránt s igy sült ki, hogy az ko­holmány s az egész gyűjtögetés csalárdságon alapszik. Az ivet széthordozó, szolgát letartóztatták, s ez most ki fogja adni, kitől kapta a megbízást s kinek kézbesitette a már begyűjtött, mint állitják, csinos összegre menő adományokat. * Z­i­l­a­h­y Károly sírja fölé a pesti kerepesi temetőben tegnap állíttatott fel a sírkő, melyet családja emelt neki. Hátrahagyott műveiből két kötet az elhunyt öcscse Zilahy Imre által összeállítva már sajtó alá adatott. * A bécsi Singspielhalle tulajdonosa Fürst­er megvette a Beleznay-circust 3000 néhány forintért, s abban társulatával előadásokat szándékozik adni no­vember közepétől fogva. * A triesti Armonia-színház, pénztára javára már coquettirozni akart a napi politika jelszavaival és szín­re is hozott egy darabot, melynek czíme „Róma és Florencz“, hanem minden számítása daczára kudarczot vallott. Az új darab semmi vonzerőt nem gyakorolt. * A Kaposvárról Mérőre vezető új kocsiút Kapos­­főig engedélyeztetvén, építésére a kaposvári gőzmalom jelenlegi építője Sonheid­ Ferencz úr vállalkozott. * A somogyi gazdasági egylet a Kanizsán nyo­matott „Zala-somogyi közlönyt“ választó közegének. ■“Segesvárról írják, hogy a közel Szé­kelyföldről néhány nap óta nagy munkás­csapatok vo­nulnak ott keresztül a vasúti építkezésekhez Alsó-Ma­ros felé. Mint mondják, ezen vonzerőt a 80 kv napszám biztosítása gyakorolja. Mindenesetre igen becsületes díj, ha meggondoljuk, hogy Tirolban az insbruck-bo­­tzeni—csaknem ember­erőt felülmúló pályamunkáknál a távolabbról odagyűjtött olaszok alig mennek naponkint 60 krra. Napi újdonságok. “A birodalmi tanács két háza szá­mára állítandó épületek tárgyában az állam­­inister Külföld. FRANCZIAORSZÁG. Mint a „Pr.“-nek Párisból f. hó 12-től távírják, egy dán diplomata, — rendkí­vüli teljhatalommal ellátva — Bismarkhoz fog utazni. Az Austria irányában ellenséges indulatu lapok azt állítják, hogy La Ronciére Velenczéből az ottani népnek Austriátóli idegenkedését tanúsító szá­mos okiratokat kapott, s küldött Párisba. (?) A „Constitutionnel“ azon hírekre vonatkozólag, mintha Austria az egyezmény miatt nyugtalanságot érezne, azt állítja, hogy ez utóbbi csupán Rómára vo­natkozik, s az Olaszország többi részébeni helyzetet legkevésbé sem változtatja meg. Szerinte Velenczében kétségkívül izgatottság támadhat, a bizottmányok ki­áltványokat adhatnak ki, s­véd- s dác­-szövetségről, s tavaszszal kitörendő háborúról beszélhetnek, azonban ezen ügyállás nem oly új ügyállás, mely iránt az egyez­mény lenne felelős. Minden értelmes egyénnek föl kell fognia, hogy Francziaországnak nincs kedve a római kérdést a velenczei kérdés által még bonyolultabbá tenni, s a félsziget éj­szaki részében tűzvészt idézni elő, ha ugyanazt délen eloltani igyekszik. Némely lapok azt állíják, hogy Metzben több erő­dök fognak építtetni, s ezen ténynek a jelen körülmé­nyekből következtetett politikai fontosságot tulajdoní­tottak. Most a „Patrie" kijelenti, hogy ezen építés csak tervben van, s egy oly, jelenleg tanulmányszerű álta­lános erődítési rendszerrel áll összefüggésben, melynek czélja lenne, a francziaországi várak rendszerét az új tüzérséggel öszhangzásba hozni. Ha ezen rendszer el­­fogadtatik,­­ az nem csak Metzben, hanem az ösz­­szes határszéli s parti erődítményeknél is alkalmaz­tatni fog. Ugyanezen lap szerint még semmi sincs elhatá­rozva az iránt, hogy váljon Sándor császár elkisé­­rendi-e a császárnét Nizzába. A császárnénak oda meg­érkezése semmi esetre sem fog f. hó 21-kén túl halasz­­tatni. Mint állítják, Nizzában ez alkalommal semmi ün­nepély sem leend. A császárné — ki az orvosok taná­csára megy ama városba lakni — ott igen visszavonultan óhajt élni. Az algíri lapok következő sürgönyöket közölnek: A L­a­c­r­o­i­x-hadoszlop sept. 30-kán Tem­et-Errhi­nél, s­ect. 2-kán Dermolnél megverte a bou-saadai ke­rületbeli föllázadt uled-nayl-okat, az uled-madhi-kat, s az aumalei kerületbeli hadjutalékokat. Az ellenség veszteségét 150 holtra s 200 sebesültre teszik; 44 holt­test a harcztéren hagyatott. A fölkelés főnökének zász­laja a 3-dik ezredbeli spahik által elvétetett; a francziák 13 holtat s 16 sebesültet vesztettek. J u s s­u­f tábor­noknak 3-kan kelle Dzselfába érkeznie. Oran tarto­mányban Si Lala, Si Mohamed ben R­a­m­­z­a nagybátyja, 1500 lovas s 800 gyalog élén El-Beida közelében, sept. 30-kán megtámadá J­o­­­i­v­e­t tábor­nokot, de tetemes veszteséggel visszaveretett. A fran­cziák 86 holtat vesztettek. S­i-L­a­l­a délfelé vonult vissza. OLASZORSZÁG: A „Diritto“ f. hó 8-ról jelenti, hogy több Turinban jelenlévő különböző tartományok­beli ellenzéki követek időről-időre üléseket tartanak a C­a r i­g­n­a­n-palota egyik termében, hogy a közön­ség figyelmét jelenleg igénybevevő fontos kérdések iránt értekezzenek, s azt állítják, hogy köztük oly vélemény kezd uralkodni, mely ellene van a franczia-olasz egyez­ménynek.“ A cselekvő­ pártnak egyik nápolyi főnöke, Ric­ci­a­r­d­i legközelebb a „Patrie“ ministeriális laphoz, a Nápolyban tartatott legutóbbi meeting tárgyában kö­vetkező levelet intézett : „Nápoly, sept. 29. 1864. Szerkesztő ur! Mindazon politikai barátom nevé­ben, kik a tegnapi népgyülésben résztvettek, tiltakoz­nom kell azon, ön lapjában foglalt állítás ellen, „hogy az összes szónokok helyeselték a franczia egyezményt.“ Hogy az ellenkezőt bebizonyítsam, közlöm önnel, hogy mit mondtam ama gyűlésben : „Én ezen szerződésben három igen fájdalmas tényt láttam : 1) a pápa világi hatalmának elismerését; 2) a Rómáróli lemondást; 3) Velencze cserbenha­gy­ását.“ A „Pr.“-nek Turinból jelentik, hogy az új pénz­­ügyminister az állam­ javak eladásához ragaszkodik. V­i­s­c­o­n­t­i-V­enestas Pepoli a leg­utóbbi napokban Milanóban igen jól fogadtattak. Mint mondják, az olasz kormány legközelebb am­­nestia-rendeletet fog kiadni, az aspromontei lázadók számára. Ezen amnestiánál fogva az elítéltek legna­gyobb részének az egész büntetés elengedtetnék, s né­melyeket illetőleg a büntetés tetemesen leszállíttatnék. A „Patrie“ szerint jelenleg az olasz társadalom alsóbb köreiben egy, a franczia s olasz kormányok el­len intézett oly forradalmi pamphlet kering, melyet Mazzininak tulajdonítnak, de a­melyet e lap koholmánynak tart. Ellenben e lap is valódinak tartja Mazzininak az „Unita italiana“-hoz intézett kö­vetkező tartalmú levelét: „Ne ringassuk magunkat illusiókban. Az egyez­mény lemond Rómáról. A főváros áthelyezése megpe­csételi az egyezményt. Az olaszok e tekintetben illusió­­ban élhetnek, ha tetszik, de nem tagadhatják az idegen sugallatnak engedelmeskedés tényét. Tisztelet Turin­nak, mely tökéletesen fölfogta Olaszország jogát!“ A „Giorn­ di Roma“ jelenti, hogy f. hó 5-kén in­dult el Rómából Mexicóba M­e­g­­­i­a , damaszkusi érsek, ki a sz. szék nunciusává neveztetett ki a mexicói cs. kormányhoz. NÉMETORSZÁG. Mint a „Pr.“-nek Hamburgból távirják, az orosz trón­örököst Kielből, s a walesi her­­czeget s nejét L­ü­b­e­c­k­b . 1 f. hó 12-kére vár­ták oda. A „H. N.“-nek egy, állítólag biztos kútfőből eredt flensburgi levele szerint, a Jütlandban állomásozó aus­­triai csapatok f. hó 9-kén parancsot kaptak, Ulm é­s Rastattbai visszavonulás iránt, hol azoknak kellene a kizárólagos helyőrséget képezniök, míg Rendsburgban kizárólag porosz helyőrség maradna. A schleswig-hol­­steini sereg kiképzése végett már porosz oktatók van­nak kijelölve. Jachmann porosz admirál Kielben téli lakást bérelt ki. Mint a „Pr.“-nek Brémából f. hó H-ról távírják, Bécsből kelt legújabb parancs szerint, 12-én az összes, még ott maradt austriai hadihajóknak haza kelle indul­­niok, egyedül a „Miksa császár“ pánczélos-fregat kivé­telével. Cuxhavenből jelentik, hogy a „Salamis“ angol aviso-gőzös f. hó 11-én az Elben fölfelé menve ott ha­ladt el, gyaníthatólag a walesi herczegnek Glückstadt­­ból elszállítása végett. DÁNIA­ Miklós orosz trón­örökös f. hó 11-én este, a rendes vonattal Korsörbe utazott el. A korona­­herczeg a pálya­udvarig kisérte őt el. A walesi herczeg még 8 napig Kopenhágában maradand.

Next