Sürgöny, 1865. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1865-01-15 / 12. szám
12. Sz. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Györ Pál papirkereskedésiben (hatvani-utcza, a kh. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Magyar hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. u. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban .Wollen Ottó; Hamburg-Altenában Hausenstein és Vogler; Hamburgban Türkheim Jakab; Lipcsében Engler H., Higén és Port uraknál. Buda-Pest Vasárnap, január 15.1865. Előfizetési árak Napontai postai szétküldéssel. Egész évre ..... 20 frt. Félévre........................10 , Negyedévre ..... 5 „ Budapesten házhoz hordva. Egész évre . . . . 18 frt — kr. Félévre...................9 „ — „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ Előfizetési felhívás „Sürgöny“ napilapra. A „Sürgöny“ Budán, a magyar királyi egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadóhivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papírkereskedésében, barátok terén, a posta szomszédságában, hol magános hivatalos hirdetmények is felvétetnek a vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelekben. Előfizetési árak : Vidékre naponkint küldve egész évre 20 ft. — Félévre ..............................................10 „ — Negyedévre ........ 5 „ — Egy hóra..............................................1 ft. TO kr. Budapesten házhoz hordva egész évre..............................................18 ft. — kr. Félévre ........................................9„ — „ Negyedévre...................................4 „ 50 „ Egy hóra........................................1960 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 3-ireán kelt legfelsőbb határozatával, Jeszenszky János hajdani hétszemélynököt, mint a sz.-István-rend kis-keresztesét, a rend szabályai értelmében, magát s házasságból született utódait illetőleg, dij-elengedés mellett, bárói rangra legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jan. 3-kán kelt legfelsőbb határozatával, a morva-magyarországi öszszekötő-vasut-társulat alapszabályait legkegyelmesebben helybenhagyni méltóztatott. Kegyelmes udvari rendelet. Ő császári királyi Apostoli Felsége legkegyelmesebb Urunk nevében Magyarország összes törvényhatóságaival kegyesen tudatandó. Egy magyarországi telekkönyvi hatóság részéről kérdés tétezvén aziránt, várjon az 1855-ik évi december 15-én kelt telekkönyvi rendelet 48-ik §-ában engedélyezett bélyegmentesség a telekkönyvek első szerkesztését tárgyazó, de a hirdetményi határidőn túl benyújtott beadványokra, s átalában az első bejelentések folytán keletkezett külön perekre is alkalmazandó-e?—a cs. kir. pénzügyministerium f. é. nov. 17-én 55820. sz. a. kelt közleménye kapcsában az összes hazai bíróságoknak ezennel tudtul adatik, miszerint a fennérintett beadványok s perekre nézve a telekkönyvi rendelet 48-ik §-ában engedett bélyegmentesség helyt nem foghat. Miről ezen fezimzett közönség, miheztartás, s az illető hatóságokkali tudatás végett ezennel értesittetik. Kelt a birodalmi fővárosban Bécsben, Austriában, december hó 9-én ezer nyolczszázhatvannegyedik évben. Változások a cs. k. hadseregben. Kineveztettek: A főszállásmesteri törzsnél : alezredesekké a következő őrnagyok : vécsei s böröllyői ságfai Vécsey József, spoppenheimi nemes Popp Vilmos; őrnagyokká a következő első osztályú századosok : lintenburgi lovag Latterer József, sz. Lacken Adolf. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. Nem rég említve volt a lapokban, hogy Austria és Poroszország közt tárgyalások folynak, melyeknek tárgyát állítólag az olasz ügyek képeznék. A „Wiener Abendpest“ most Visszatér ezen hírekre s kijelenti, hogy azok minden részleteikkel együtt a koholmányok országába tartoznak. Valószínüleg ugyan a Sors, t. i. a megczáfoltatás sorsa fogja érni azon közléseket is, miket a bécsi „Presse“ ma a schleswig-holsteini ügyben állítólag váltott jegyzékeket illetőleg hoz, s melyeket ennélfogva nem is tartunk szükségesnek ismertetni mindaddig, míg azok illetékes helyről meg nem erősíttetnek. Valószínűbben hangzik az „A. Z.“ egy berlini levelezőjének közlése az említett tárgyalásokra vonatkozólag. Ezen közlés szerint ama tárgyalások főleg a körül forognának, vájjon az örökösödés ügye, vagy pedig a herczegségekre vonatkozó egyéb ügyek állapittassanak-e meg előbb. ? Austria ama közlés szerint dec. 21-ki jegyzékében azt kivonja, miszerint az elfőölt. i. az örökösödés ügye minden más előtt döntessék el, s annak elintézése lehetőleg gyorsittassék; ha aztán az örökösödés el lesz intézve, akkor Austria kész lesz, Poroszország minden méltányos kivonatát, a hercegségekben neki engedendő állást illetőleg, partelíd s előmozdítani, azonbást szükségesnek tartja, hogy az ez állásra vonatkozó állapítmányoknak is szövetségszerű alap adassék, s ennélfogva a szövetség megfelelő közreműködésre hivattassék föl. Ezek képeznék amaz austriai jegyzéknek lényeges tartalmát, mely végül kijelentené egyszersmind, hogy akkor majd, ha az örökösödési ügy el lesz intézve s az ország ura behelyezve, lesz itt ideje egyszersmind a herczegségek 1848-ki alkotmányának revisióját is eszközölni, melynek szüksége különben az országban már átalánosan el van ismerve. Valószínűbbeknek mondok az „A. Z.“ fölebbi közléseit, azonban még ezekre nézve is kérdés, mennyiben hitelesek azok a részletek tekintetében. A porosz országgyűlés tárgyalásai valószínűleg nem sokára általános figyelem tárgyai lesznek. Azok fő ügyét kétségtelenül a katonai kérdés képezendi. Ezenfelül még a következő előterjesztvények kerülendnek tanácskozás alá : Egy előterjesztmény a háborúra kiadott pénzekre vonatkozólag (mire, mint tudjuk, kölcsön nem kivántatott, s továbbá sem indítványoztatik), mihelyt eziránt a számadások teljesen készen lesznek; egy törvény a rokkant katonák, s a háborúban elesettek özvegyeireli gondoskodás iránt; egy előterjesztmény , a porosz tengeri erő további kifejtésére vonatkozólag, mégpedig a teljes alapítási terv, s az indítványok, a fokozatos létesítésre megkívánható eszközök iránt; egy előterjesztmény, egy a keleti s északi tenger közt, Schleswig-Holsteinon át létesítendő csatornás összeköttetés, s Poroszországnak abbani részvéte iránt; a német vám egylet megújítása iránti szerződések, valamint a Francziaországgali kereskedelmi szerződés módosításai; egy általános útrend; egy általános bányatörvény; egy törvény a külföldöni porosz consulok törvényhatósága iránt; több vasúti ügyekbeni előterjesztmények; végre számos csekélyebb jelentősségű törvényjavaslatok ; névszerint az igazságügyi és kereskedelmi ministérium köréből. A párisi tudósítások főleg azon mindinkább fejlődő összeütközésre vonatkoznak, melyet a pápai bulla a római érzületű franczia clerus és a kormány közt előidézett. A moulinsi püspök, mint a „Moniteur“ jelenti, az encyclika tilalomellenes közlése miatt a cultusminister indítványára az államtanácshoz utasíttatott. Máris azt állítják, miszerint a franczia kormány, ha a püspökök ellenzése még nagyobbodnék, az államnak az egyháztól elszakitása iránti kérdést is vizsgálat alá fogná vétetni s a püspököknek választás engedtetnék az engedelmesség vagy a cultus budgetének elvesztése közt. Ezt, mondák, állítják, de hogy váljon ezen ügy valóban már ennyire elmérgesedett-e, még kérdés. Turinban azon parlamenti bizottmány, mely a septemberi egyezmény közzététele alkalmából előfordult turini zavarok megvizsgálása végett kineveztetett, sokkal szelídebb ítéletet hozott, mint várták; valószínűleg a lelépett ministérium iránti tekintetből. Azon ítélet szerint a vizsgáló bizottmány a bírói hatóságokra bízza, hogy a biztonsági közegek eljárását megítéljék, s ha kell, megbüntessék ; kijelenti egyszersmindazen nézetét, miszerint az eseményekből nem tűnik ki, mennyiben történtek azok provocatiók folytán, melyek azokat igazolhatják vagy kimenthetik, és hogy a miniszerek sem tértek el rendszabályaikban a törvényektől; végül sajnálatát fejezi ki a bizottmány, hogy a kormány ezen ügyben nem tanúsíta a szükséges cselekvési egységet, erélyt és elővigyázatot, így szól a bizottmányi jelentés ; vájjon annak szellemében fog-e a parlament is határozni, még kérdés. Angliában, mint minap kiemeltük, aggodalmak nyilvánultak, hogy a canadai határon történt zavarok bonyodalmakat idézhetnek elő. Ezen aggodalomból folyónak tekintik a „Times“-nak egy cáfolatát, melyben tagadja, mintha Anglia és Francziaország a déli államokat elismerni akarnák, s ez alkalommal egyszersmind újabb hódolatát fejezi ki a be nem avatkozás elvének, melyet az angol kabinet irányadóul fogadott. Buda, jan. 14. Budaváros tanácsteremében f. hó 13-kán este 6 órakor tartó díszes és számos közönség jelenlétében tanácskozmányát azon, ha jól tudjuk, már két év előtt kezdeményezett egyesület, melynek czélja : kegyadományok alapján Budapest monumentális egyházainak — mint a várbeli Boldogasszony s a pesti lipótvárosi templomnak építését s helyreállítását elősegíteni. A tanácskozmány elnökéül b. August O mga kéretett föl. Az immár teljes tevékenységet kifejteni óhajtó egyesületnek úgyszólván alapkövét Danielik János püspök ur m mga a következő ihletteljes s nagyhatású megnyitó szónoklatával téve le : T. Gyűlés! I. Mindig nagy szerencsétlenség volt, ha valamely ország vagy nemzet anyagi fejlődése nem tartott egyenlépést annak szellem-erkölcsi haladásával. Ez egyszerű, bölcseletileg és történetileg egyaránt igazolt tételből indulok ki, midőn fővárosaink az idők viszontagságai által megrongált, vagy újból épülő templomai érdekében ezen. gyülekezetben felszólalok. Francziaország Orne-kerületében, a solignyi utón, közel Mortagnehoz áll Miasszonyunk nagytrappei háza. Hajdan, több mint négy századon át, cistercita-rendi apátság, 1685. táján közel állott az összeomláshoz. Ekkor történt, hogy Le Bouthilier de Rancé, Ráncé földesurának és Medicis Mária titoknokának fia, a frondei lovagias ifjúság legkitűnőbbike, egy tragikus esemény által lelkében felrázva, arra tökélte el magát, hogy a rommá vált apátságot megszerzi, s azt az érzéki szép növekedő bálványozásával szemközt, a nagy vezeklés nagy intézetévé avatja fel, így keletkezett a trappisták szerzete. Azóta sok minden változott a földön. — A polgárisodás majdnem két századdal haladott előre, s a szenvedések sommájának apasztására irányuló feladatát vérzivatarok és tíszdúlások közt betölteni törekedett. A nagy forradalom kitombolta magát, a császárság hatalma és dicsősége elmúlt, s a La Trappe megmaradt, s még népesebb lett. Mert kétségkívül volt valami nagy és magasztos a képben, melyet a nagy tévedések nagy expiatiója, a földi örömök, sebesült szív és a meghiúsult remények ezen Hekatombejának rideg tekintete nyújtott; és mert — a mint jól vette észre egy franczia iró*) — XIV. Lajos százada és Francziaország nemzeti szelleme nem hanyagolt el semmi nagyságot. Isten úgy osztotta el köztünk az ő lelki adományait, hogy a társadalomban semmi nagysághoz a tehetség ne hiányozzék. S bírni a nagyság érzékével és fogékonyságával, szeretni, felkarolni, ápolni, lelkesíteni azt minden téren és minden irányban, hol az jelentkezik, s ez a nemzetek nagggyá növekedésének titka. Anyagi nagysága szellemi nélkül lehetetlen, mert a szellem az, mely az anyagot hatalmába ejti és czéljára fordítja. Azért ápolni a szellemet annyit tesz, mint azon erőt növelni, mely a vagyont is szerzi. S a szellem élete nem csupán a számtan. Az anyagi vívmányok nem képeznek végczést; eszközök azok csak, melyek által a szellem tulajdonképeni czéljára törekszik. Poesis, művészet, tudomány és mindezeknek anyja, a vallás, a szellem éltető légköre. Itt van e tulajdonképen honi, saját elemében. Itt növekedik, lelkesül és erősödik, kívül e természethez hasonlítana nap nélkül. Zárjátok el előre égi napja ezen sugarait, s tapasztalni fogjátok, hogy a lankadás, mely rajta mutatkozik, csakhamar minden irányban átalánossá lesz; minden hanyatlik és pusztul, mert a megfogyatkozott lelki erő nem képes megtartani azt, amit csak egy erősebb képes volt szerezni. Avagy merő véletlenség volna, hogy épen a Biblia és Homer művei voltak azok, melyekkel kezében az emberiség műveltségi pályáján előrehaladott ? hogy a múzsák korszaka, minden nemzetre nézve, a halhatatlanság és dicsőség korszakát képezi ? hogy kicsi, de szellemdús és alkotó népek, első rendű hatalmassággá nőtték ki magukat ? hogy a legnagyobb hódoltató nemzetek is csak annyiban keltenek maguk iránt részvétet, támasztanak csodálatot, a mennyiben szellem-erkölcsi műveikkel hatással voltak az emberiség mivelőkdésére ? hogy a tanulni vágyó, vagy nemesebb élményeket kereső emberiség zarándoklása s kegyeletének tárgyát leginkább azon tájak teszik, melyekben a szellem nehéz harczai és diadalainak legtöbb nyoma látszik? s hogy minden valamirevaló nép minden tájon és minden időben hazáját műemlékekkel a lehetőségig megrakni, a föld zúgot, melyben lakott, mintegy Isten dicsőségének viszfényévé kiképezni, lelke hatalmának, szépségének némi emlékét, némi tanúságát hátrahagyni törekedett? Görögország, azon hon, melyről a régiek azt hitték, hogy a miveltségnek, szelíd erkölcsöknek, a vallásnak, tudománynak, szépműveknek, törvénynek és jognak eredetet adott, s azt az egész föld kerekségére kiterjesztette, melynek városai felett, szépségük miatt, egykor maguk az istenek meghasonlottak és harczba keveredtek; melynek régiségéről azon vélemény uralkodott, hogy lakói nem bevándorolt, hanem ősi, maga e föld által önmagából nemzett ivadékok lettek volna, a miért is azt szülőföldnek (pátriának) elsők elnevezték**), e hon Cicero korában már meg volt hódítva. Athéné tekintélye azonban még mindig tiszteletben állott, s miként magát e nagy szónok kifejezi, régi dicsősége bűbájával Görögország porba tiprott, s már-már homályosuló nevét egymaga tartá fenn. Azon alkalommal, midőn ugyanezen szónok Archis mellett hires védbeszédet tartá, azon ellenvetést, hogy e költő nem latinul, hanem görögül irt, azzal czáfolta meg, mert ennek — úgymond — még örülni kell, miután a latin szó saját, elég szűk határaira van szorítva, a görög pedig minden népek által olvastatik. „Kívánnunk kell pedig, hogy a hová kezeink villogó fegyvere elhatott, oda viselt dolgaink és dicsőségünk hite is elhasson.“ Az ősök nagy műveit csodáló és tanulmányozó világ tudniillik elfogadta a nemzetnek nyelvét, melyen azok ismeretéhez közvetlen juthatott. Ekként eszme- és érzésvilágába belevonva az akkoriban ismert világ valamennyi népét, Görögország, habár az anyagi hatalmat elvesztette is, szellemileg még mindig uralkodott az őseitől öröklött nagy művek hódító felsőbbsége által. Szellemi életünkben átalános és legfőbb tényező a vallás. Semmi nemzet sem lett nagygyá, mely ennek titok teljes régióiba be nem hatolt, s világával nem táplálkozott. Mi volt Palaestina a föld kerekségén ? s az evangélium, a mely itt született, legyőzte Rómát, s meghóditá a világot. Ez okból a szellemi élet gyűl és központjai mindig a templomok voltak. Ezek korában települt meg az első társadalom, itt ülte és örökítette meg viszontagságos életének minden főmozzanatait. Ami nagyszerűt és szépet valaha valamely nemzet csak alkotni tudott, azt leginkább templomaiban, összes géniusza ezen tükörképében pontositá össze. A babyloni Bél, az egyptomi Phta és Isis, az athénei Minerva, az ephesusi Diana, a capitoliumi Jupiter az ó világban ennek nyilvánsagos bizonyítványai; a kereszténység templomait említenem sem kell. — Oly nagy vola mindig e tekintetben a népek közt a vetélkedés, hogy mindegyike a legnagyobbat óhajtá és vélte előállitni e nemben. Florencz a „Santa Maria dei fiori“-nak épitését elhatározva, Arnulf építésznek meghagyd, építene olyat: „quantam nulla hominum *) Chateaubriand. **) Mindezt csupán azon okból idézzük Cicero után, hogy kitűnjék ezen nagy reputatióból, melyben Görögország állott; mily bámulást és csodálatot szokott kelteni a szellemi (elsőbbség és ennek művei. •.*■■■ superare posset industria“, melyet semmi emberi igyekezet felül ne múlhasson, és a művész síremlékén még mindig fennálló felirat tanusítja, hogy ő e merész feladatnak méltólag megfelelt „ingenti civium auso parem se praebuit.“ A világ népeit meghódított Róma világuralmának jelvényéül a népek legyőzött isteneit Pantheonban, minden istenek templomában egyesité, s a keresztény Róma, hogy a keresztnek az isteneken vett diadalát jelezné, s alaphitének az egy Istenben, mindenek urában, ki a mennyekben van, kifejezést adna, a Pantheont a kereszt jelével a földről az égbe emelte, s tudva van, hogy szent Péter eszméje Londonban sz. Pálét keltette és állította szembe. A népek, egyházak, városok tudniillik a templomi építmények mindeneket fölülmúló nagyszerűségében nemcsak azon érzetüknek kívántak kifejezést adni, hogy az ő mindenekfeletti kincsük a vallás, hanem jelét akarták adni azon hatalomnak és miveltségnek is, melyet Isten kegyelméből e földön elértek. Helyén találom itt S t . e asszony azon szavait idézni, melyeket ő Németországról irt művében a bécsi szent-István-templom emlékezetének szentel, azt mondván : „Bécs épületei sorában első helyet foglal a sz. István tornya, mely Bécs minden templomai felett kiemelkedik, s uralkodik a jó és kedves városon, melynek nemzetiségeit egymásután látta elmúlni, s tanúja volt dicsőségüknek. Mondják, két század volt szükséges ezen torony kiépítésére. Austria összes története érintkezik vele. Semmi épületnek nincs megadva az, hogy annyi patriotikus bűbájjal bírjon, mint a templom. A templom azon egyedüli hely, melyben a nemzet minden osztályai gyülekeznek, mely nemcsak a nyilvános eseményekre, hanem azon titkos gondolatok és benső érzésekre is emlékeztet, melyekkel egynémely alkalommal belsejébe léphettek az uralkodók és alattvalóik.“ Az ember természetében fekszik, s a tökélyesedés egyik törvénye, hogy belső érzésünket külsőleg is érvényesítni szeretjük. Innen a törekvés, lakhelyeinket, közházainkat, városainkat minél csinosabb és szebbekké tenni, azokba minél több és nagyszerűbb nevezetességet összegyűjteni. — Homér felett egykor hét város vetélkedett, hogy magáénak mondhassa, s a nagy műveket, melyeket maguk alkotni nem tudtak, egész népek és nemzetek minden lehető áldozattal legalább megszerezni igyekeztek. — Oly nemzet, mely az emberiség szellemi tárházának gyarapításához semmivel sem járult, melynek hazája mindabban szűkölködnék, mit az utazó, idegen hazákat látogatva, itt keresni szokott és találni remél, mely mitsem alkotott, mi a lelket felvillanyozza, a szivet meghatja, nagy eszmét vagy nagy érzéseket kelt, s egy ily nemzet a polgárisodás történetében alig foglalhatna helyet, s még annyi érdeket sem keltene, mint a vadember, kinek legalább vadsága bír élet- és lélektani fontossággal, s igaltó reá, hogy a bölcsész által tanulmányoztassék. Ázsia fennsíkjai, melyeken a természet vad fia száguldoz, Arábia pusztái, melyeknek égő homoktengerét sodorja az orkán, képzelődésemre hatnak, lelkemet elmélkedésbe merítik; — egy keresztény nép hazája, mely a polgárisodás titkaiba avattatott, s ennek semmi gyümölcsét nem termette meg, csak szánakozást kelt. Az őserdő természeti dús növényzetét megbámuljuk, a szellemtelen és meddő civilisatiót megvetjük. S az ország minden egyéb helyei felett kivált a főváros az, melyben a nemzet minden tekintetbeni nagyságának feltűnnie s benne mintegy gyupontban öszpontosulnia kell; mert a főváros, ha ugyan e nevet nemcsak viseli, hanem annak tettleg meg is felel, a nemzet szellemének monumentális viszfénye, összes történetének emlékekben örökitett foglalata. A nemzetnek századokon át épülő és folyvást nagyobbodó palotája ez, melyben az történeti életét korról korra megjelöli, szerzett nagy kincseit elhelyezi, ékességeit összegyűjti, hatalmának, vívmányainak, élményeinek, mindazon eszméknek, melyek keblét valaha lelkesedésre ragadták, mindazon tetteknek, melyek rá dicsőséget és fényt árasztottak, emlékeit felállítja és őrzi. Mindazon alkotmányoknak tehát, melyeknek összege egy várost képez, melyeknek itt főleg első rendben találtatniok kell, egy fővárosban azon nagyságban, fény- és fenségben kell jelentkezniök, mely egy egész nemzet hatalma és méltóságának megfelel, s ha egyes családoknak alapos okuk van, büszkéknek lenniök őseik fénypalotáira s azok kincseire, kell, hogy az erre való okot egy egész nemzet annál nagyobb mérvben találja fel az ő fővárosában, a mennyivel több az egész egyes tagjai és családjainál. Kétségkívül Róma lyrai költője, No rá oz, csak a legtermészetesebb érzésnek adott kifejezést, midőn ezen világváros százados ünnepélyére írt költeményében kérleli a napot, hogy Rómánál nagyobbat ne láthasson soha:„possis nihil urbe Roma visere május.“ — Ha tehát valahol a hazában, kétségtelenül a fővárosban kell legláthatóbban feltűnnie azon igazságnak, hogy a nemzet anyagi előhaladása egyenlépést tart szellem-erkölcsi fejlődésével, s hogy a nemzet nem hanyagol el semmi nagyságot. Hogy őseink a nemzeti dicsőség ezen értékével, sőt öntudatával bírtak, tanúsítják többi közt az Árpádok korszakában országszerte bevégzett nagyszerű építkezések és alapítványok, melyek, a várakat és erődítvényeket kivéve, többnyire templomok és zárdákból állottak ugyan; de épen azért az összes művészetre és kézműiparra is szükségképen kiterjeszkedtek. — Bizonyság rá Buda, mely a vegyes korszakban, főleg Mátyás király alatt, a szó teljes értelmében az ország fővárosává fejlődött ki, mely a nemzet akkori európai hatalmát és dicsőségét, mint ezen világrész legszebb, leggazdagabb, legbüszkébb városa — több egykorú írók legalább Európa fényének és ékességének nevezik — méltón jelképezte. A renaissance szelleme egyszerre szólalt meg Budán és Olaszországban. — Ugyanazon mozgalmat, ugyanazon törekvéseket, melyek akkor ez utóbbiban, az ij korszak felavatásában tevékenyek voltak, imád megtaláljuk Mátyás városá-